2019. december 1.

Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre

Sziasztok!

Ez az ősz merőben másként alakult, mint gondoltam vagy terveztem volna. Ugyanis ezekben a hónapokban kipróbáltam, milyen is az egyetemi létforma, milyen megpróbáltatásai vannak egy 20. századi német szakszöveg (filozófiai-teológiai) fordításának, milyen az, amikor heti háromszor vagy bent az épületben, de azt 12 órában teszed per nap, amikor már nem vezetik a hiányzásokat, te felelsz az óráidért és a lógásaidért, és nincs mese, mindig túl korán jön el a rettegett vizsgaidőszak.

A szeptember a teljes izgatottság hevében telt, megszenvedtem az első tárgyfelvételemmel (imádlak, Neptun), ami persze nem ment akadálymentesen, de erről minden egyetemista mesélhetne bőven. Elkezdődött a tanév, eközben megcsináltam a KRESZ-vizsgát, így azóta szépen vezetgetek, és ha minden jól megy, a téli bejegyzést már jogosítvánnyal az irattartómban írom. Egyetlen őszi színházélményem szeptember 20-án volt, amikor megnéztem kisöcsém szereplésében a végre Magyarországon is bemutatott Szépség és a Szörnyeteget. Gyönyörű előadás volt, egyik kedvenc mesém feldolgozása, és persze nem is lehetnék ennél büszkébb a kis Csészikémre. Szeptember utolsó hétvégéjén pedig megrendezésre került a Nyugati téri Alexandrában egy bizonyos raktárvásár, amelyet hasonlók láncolata követett. Biztosan hallottatok róla, de engedjetek meg néhány mondatot erről dolgozó szemmel. Nagyon brutális volt, és sokszor úgy éreztem, mintha nem is könyvszerető emberek jöttek volna el az eseményre. Konkrét könyvdobálásoknak lettem szemtanúja, amitől elállt a szavam és persze azonnal közbe kellett avatkoznom. Voltak olyanok is, akik könyvtornyokkal leültek az egyik sarokba, és elkezdték válogatni a számukra érdekeseket, amivel nem lett volna semmi baj, ha nem hagyják ott azokat, amelyeket nem visznek haza. Nyilván mindenki a szépséghibás, emiatt fillérekért elvihető Sarah J. Maas és Cassandra Clare könyveket, illetve Outlander köteteket vadászott, amikor pedig elfogytak, folyamatosan azt hallgattam, hogy mikor hozzuk ki ezeket. És persze a válasz mindig ugyanaz volt: attól függ, van-e még a raktárba érkezett dobozokban.
Hadik falán Ady
 Egy idő után már felüdülés volt lent dolgozni, ahol matricáztam a szépséghibás regényeket, és megszabadultam a tömegtől. A munka után közvetlenül részt vettem az Olvasás Éjszakája esemény egyik utolsó programján a Libri Könyvpalotában, ahol Vecsei H. Miklós beszélt Adyról, olvasott fel verseit és Beck Zolival együtt egy zenés esttel örvendeztettek meg bennünket. Másnap pedig elmentem Anne L. Green és Budai Lotti könyvbemutatójára. Azon szerencsések közé tartozhattam, akik már mindkét könyvet a megjelenésük előtt olvashatták, és a saját szavaimmal találkozhattam szembe a Heather vonzásában és az Édes ébredés borítóin. Hatalmas megtiszteltetés. :')
Az október sem telt kevésbé izgalommentesen, hiszen egy héten belül 2 amerikai írónő is a hazánkba látogatott, és dedikált a magyar olvasók körében. 2-án részt vehettem a Vi Keeland írónőnek rendezett sajtótájékoztatón az Álomgyár kiadó jóvoltából, hatalmas élmény volt, az írónő is hihetetlen aranyos és édes volt. Ezek után még szívesebben olvasom el a regényeit! Aztán 7-én Mary E. Pearsonnal volt egy interjú az Allee-ban, aztán dedikálta két könyvét a helyszínen. Alig várom, hogy a Tolvajok táncának megjelenjen a folytatása! 19-én az első POKET-előadáson is részt vettem a Hadikban, amit "Mi van a zsebedben?" címmel hirdettek meg. A rendezvényen Ott Anna beszélgetett Vecsei H. Miklóssal, Horváth Pannával és Diószegi Endrével a Poketről, a versekről és a Szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. antológiáról. Nagyon érdekes volt, biztosan elmegyek hasonló eseményekre még, amikor lesz lehetőségem.
Végül pedig a november is tartogatott számomra érdekességeket. Két amerikai írónőt is vendégül látott volna a Könyvmolyképző kiadó, Colleen Hoovert és Leigh Bardugot, ám sajnos az előbbinek egy szörnyű tragédia miatt rögtön haza kellett utaznia, ezzel megszakítva a turnéját, és elmaradt a várva-várt dedikálás. Az én szívem különösen is fájt, hiszen készíthettem volna interjút vele és dolgozhattam volna magán az eseményen is. A dedikálást pedig egybekötöttük volna egy csajos hétvégével egyik legjobb, ám távoli barátnőmmel, Lillsszel, aki végül ennek ellenére is feljött hozzám, és eseménydús péntek-szombat-vasárnap után térhetett vissza Lábodra. Igen, Lábodra. Beavattam a pestiség hatalmas előnyébe, hogy könyvbemutatókon vehessen részt, és ebből az élményből rögtön dupláztunk is: elmentünk Szurovecz Kitti Az egyetlen ismerős arc c. újdonsült munkájának bemutatójára, majd Hajdú-Antal Zsuzsanna Visszatérünk c. regényének dedikálására is. Mindkettő igazán ígéretes regény, alig várom, hogy olvashassam őket.
Ben Barnes és Kit Young között
De ahogy véget ért a hétvége, eljött Leigh Bardugo dedikálásának napja, akivel mint már olvashattátok is, készíthettem interjút és dolgozhattam is az írónővel. Hatalmas megtiszteltetés, hogy részese lehettem mindennek! Ugyanis az interjú fergeteges volt, szavakba sem lehet önteni. Leigh iszonyatosan aranyos és kedves volt, és mosolyogva fogadta az érkező vendégsereget. És ami még hihetetlenebb, találkozhattam Ben Barnesszal, aki az egyik kedvenc színészem! Mivel ő az egyik főszereplője  Leigh Bardugo GrishaVerse köteteiből készülő adaptációnak, így benézett a dedikálásra néhány percre. Nem jutottam szavakhoz, amikor kimondta a nevem, és megkérdezte, hogy vagyok, csak megöleltem és kértem tőle egy dedikálást a könyvembe. Ez a pillanat volt életem fordulópontja, innen már minden csak lentebb lesz. De a hónap utolsó napján sem unatkozhattam, mivel egész napos program várt a Pólus Moziban, ahol levetítették a Harry Potter és az azkabani foglyot és még sok más érdekesség, interaktív dolog várt a helyszínen. És persze egy nagyon szuper csajos délután kerekedett belőle. 
Szóval mit ne mondjak, értek impulzusok rendesen ebben a három hónapban is!

Így esett, hogy a szemináriumi dolgozatra olvasott Madách-szakirodalmakat nem számítva 14 könyvet olvastam el. Ez tényleg nem a megszokott mennyiség... de megpróbálok javítani az átlagon, hiszen várnak az izgalmasabbnál izgalmasabb regények a polcomon, a Könyvmolyképző kiadó újdonságairól nem is beszélve!

Ebből volt egy előolvasás:

Egy Álomgyár-novella:
Anne L. Green: Moszkvai csábító

Egy kedvenc újraolvasása:

Érzelmi mélységeket bejáró regények:
Szaszkó Gabriella: Beszélj hozzám
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Történelmi romantikus:

Vérpezsdítő krimi:

Pszichológiai, terápiás memoár:
Iwin D. Yalom: Úton önmagamhoz

Lehengerlő fantasy:

Kortárs szépirodalom:
Grecsó Krisztián: Vera

Nehéz ezek közül kedvencet kiválasztani, hiszen a Colleen Hoover könyvet már amúgy is annak tartom. De ha úgy választom ki az ősz kedvencét, amely legjobban lebilincselt az olvasása közben, az Sienna Cole-nak A köd után című alkotása egyértelműen. Ismételten egy rendkívüli regény részese lehettem, egy nyomozásé, amely engem is berántott az első pillanattól kezdve. Mike Marshallal együtt gondolkodtam a megoldáson. Imádtam a fordulatait, hogy ennyire részletesen belemerült a pszichopátia megnyilvánulásaiba és hátterébe, majd egy utánozhatatlan kerettörténetbe foglalta mindezt, aminek összességéből egy igazi mestermű született. Állíthatom, hogy a legrészletesebb és legalaposabb könyv az írónőtől! 
Szerencsés vagyok, mert ősszel nem olvastam kegyetlenül rossz könyvet, de volt olyan, amelyben csalódtam. A beharangozásától kezdve végig azt hittem, hogy ez lesz életem regénye, az év egyik kedvence, és emiatt vélhetőleg túl nagy elvárásokkal kezdtem neki. Ez az Ahol a folyami rákok énekelnek. Lehet, másik alkalommal sokkal jobban kötődtem volna a történethez, de most nem szippantott be, emiatt közel három hétig olvastam. 

Az új könyveimnek a száma is kissé megsokszorozódott... Köszönhetően főként az Alexandra raktárvásárnak, ahol 11 szépséget sikerült beszereznem jelképes összegekért, volt Libri-s előrendelésem is az ősszel, de cseréltem is egy molyos lánnyal, lettek új POKET zsebkönyveim, és kaptak recenziós példányokat is. Így összesen 27 darab. 

Leiner Laura: Emlékezz rám
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya 
J. L. Armentrout: Shadows – Árnyak 
J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
J. L. Armentrout: Origin 
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban 
Diana Gabaldon: Az utazó 1–2. 
Rick Riordan: A villámtolvaj 
Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek 
Anne L. Green: Heather vonzásában 
Budai Lotti: Édes ébredés 
Sienna Cole: Elmejáték 
Anne L. Green: Moszkvai csábító
Vi Keeland: Csak szex
Vi Keeland: A megbízó 
Vi Keeland: Enyém leszel 
Cath Crowley: Szavak kékben
Baráth Viktória: Az igazság ára 
Ludányi Bettina: Kettőnk titka 
R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 1. 
Sienna Cole: A köd után
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából 
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc

Ősszel 8-szor voltam moziban, és ebből kétszer a Múlt karácsonyt (Last Christmas) néztem meg. Henry Golding és Emilia Clarke főszereplése megérdemelt egy újranézést, ráadásul a film is olyan katartikus volt számomra, hogy ezt muszáj volt még egyszer látnom. Másik hatalmas kedvenc mozis élményem a Joker volt, amely bár DC Univerzumhoz kapcsolódik, merőben eltér az eddigi szuperhősös szériától, a rendező mondanivalóval töltötte meg a filmet. Elgondolkodtató, mindenképp újranézős filmről beszélünk, és emelem kalapom Joaquin Phoenix előtt, amiért ilyen zseniálisan a vászonra vitte Joker komplex karakterét. Huuu, lélegzetelállító film volt! Lillsszel az egyik programunk egy premier előtti vetítés volt: a Könyvmolyképző kiadónak hála elsőként nézhettük meg magyar nyelven a Tudsz titkot tartani? című könyvadaptációt, amely könyv filmes borítóval már meg is jelent a napokban. Nagyon tetszett, annyit nevettem rajta, hogy azt nem lehet szavakba önteni, ráadásul a színészek munkája sem volt semmi, hiszen a film igazi komikuma a szereplők gesztusaiban és mimikájában rejlett. Ha jót akartok derülni, akkor mindenképp nézzétek meg a könyvadaptációt! Továbbá láttam még a Pompon klubot, a Wall Street pillangóit és a Jégvarázs 2-t, valamint a fentebb említett Harry Potteres eseményen a széria 3. részét. 
Ebben az évszakban nagyon éltem a Netflix előfizetésemet, rengeteg filmet ー köztük jót és rosszabbat is ー néztem rajta. Külön kiemelném A magas lányt, ami egy végtelenül aranyos film volt, az Azt és a Karácsonyi csereberét. Ez utóbbi hamarosan aktuális is lesz. (Fun fact: rengeteg karácsonyi film van Netflixen, szóval lehet maratont tartani.) Az Aztól nagyon tartottam sokáig, az első 10 perce után többször is bezártam, hogy inkább helyreteszem a szívritmusomat, ez nem nekem való film, de aztán Lillsz rávett, hogy végignézzem, és pozitívan csalódtam. Mind a filmben, mind magamban. Tartottam ismét mesemaratont, újranéztem a Szilaj, a vadvölgy paripáját és a Tarzant, de nem maradhatott ki a sorból a Szépség és a szörnyeteg sem. Ami még hatalmas élmény volt számomra, az a Chris Hemsworh és Tessa Thompson főszereplésével bemutatott Men in Black film. Hát életemben nem röhögtem még ennyit, plusz a Thor utalást nagyon díjaztam benne! Összesen 22 filmet néztem meg az ősszel, hát ez a nyári maratonhoz képest tényleg nulla. 
Lehet, hogy ez is a könyvek rovására ment, hiszen most ősszel csaknem 250 epizódnyi sorozatot néztem. A korábban is említett Netflix előfizetésnek hála rátaláltam az Elite című spanyol sorozatra és egy barátom ajánlására egy hét alatt ledaráltam a Peaky Blinders 5 évadát. De a Netflix-imádatom mellett van egy bizonyos HBO Go-imádatom is. Csak hogy teljesen legálisban nézhessem a sorozataimat. Így rátaláltam a Manifestre, aminek az egy évadának egy napon belül a végére értem. De kiéltem a Modern család őrületemet is, kikapcsolódásképpen nem nagyon teltek el úgy napok, hogy meg ne néztem volna minimum egy részt. Bár ismeritek... az egyből kettő lesz, a kettőből pedig három nagyon gyorsan. 
Ha az ősz legjobb filmes élményét kell megemlítem, akkor összességében az a Joker és a Peaky Blinders lennének. Csak hogy egy filmet és egy sorozatot említsek. Legrosszabb pedig a Swiped volt, amit én egyszerűen nem tudtam értékelni. Nem kötötte le a figyelmemet, pedig reméltem, hogy Noah Centineo megteszi majd... Na mindegy. 

Bár előreláthatólag a telemet egy valami fogja meghatározni: mégpedig a vizsgaidőszak. December 16-tól január végéig nagy hajtás veszi kezdetét, így valószínűleg programoktól mentes tél vár rám. De erről majd beszámolok három hónap múlva!
Addig is boldog karácsonyt mindenkinek! 

Millió puszi,
Barby

2 megjegyzés:

  1. Imádtam a közös hétvégét, örülök, hogy feljutottam Lábodról. (Igen, Lábodról! :'D)
    Szuper összegző lett! <3
    Puszi,
    Tök

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, drágám, tényleg életem egyik legszuperebb hétvégéje volt! <3

      Törlés