Tammara Webber - A sorok között

Sziasztok! 

Újra egy kritikával jelentkezem. Itt meg szeretném említeni, hogy köszönöm. Az egészet. Azt, hogy rögtön ennyien feliratkoztatok,  meg a rengeteg kommentet az előző kritikánál. Örülök, hogy sokatokat tudtam ösztönözni a könyv elolvasására, remélem most is így lesz. 

Puszi,

Barby

HANGULAT                                MOLY                                         2014

"Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: egyszerűen normális lány szeretne lenni."

Mint Colleen Hoovernél is, itt is elmondhatom azt, hogy Tammara Webber másik sorozata, az Easy - Egyszeregy nagyon nem tetszett. Kivettem a könyvtárból, de az első tíz oldalnál letettem, mert egyszerűen nem vonzott tovább. Hát én már csak ilyen vagyok. Az első tapasztalatom az írónőkkel mindig szar.  De mikor megláttam a könyvtár polcain felugrott egy apró villanykörte a fejem fölé: Hé! Nem ez az a könyv, amit sokan ajánlottak? De, lehet. Oké, akkor megnézem Moly.hu-n. Így is tettem. De mint a fenti linkre kattintva megtaláljátok ti is azoknak a véleményét, akik miatt nekilódultam ennek a cukorborsó kötetnek. Nagy volt az örömöm, mikor láttam, hogy ez hál' istennek nem az Easy sorozat következő része, hanem egy külön klán. Tovább görgetve olyan kommenteket találtam, minthogy: Teljesen más stílusú mint az Easy, éppen ezért én nem is szeretném (és nem is szabad) összehasonlítani a két könyvet. Őszintén reménykedtem benne, hogy így is lesz.

Be kell vallanom, hogy én kimondottan szeretem az ilyen kétszemszögű könyveket, legelőször a Tökéletes kémia sorozatnál találkoztam ilyennel, amit majd kritizálok később, mert gőzöm sincs, mikor olvastam már, és neki kell veselkednem újra. Most egy kicsit kitérnék arra, hogy miért is jó ez? Hiszen így lelövik a sztori lényegét, hogy tényleg kivel is fog összejönni a végén! Abban meg mi a buli, ha két olyasvalakinek a szemszögéből van írva, akik még csak utálatot sem éreznek egymás iránt. Szóval ilyenkor már tudjuk meg néha amúgy is , hogy a történet végére ki fognak kötni egymás mellett. DE. Igen, egy nagy de. Szerintem sokkal színesebb így az egész történet, mintha csak a lány vagy csak a fiú szemszögéből lett volna lekörmölve. Bocsánat, mivel én általában lányszemszögű könyveket szoktam olvasni, így általánosítok, és nem térek ki mindig arra, hogy és fiú... Megtudhatjuk a fiú szemszögéből is a dolgokat, amibe alapjáraton nem kapnánk betekintést. Arról nem is beszélve, hogy szerintem vicces, ha a szemszöggel a stílus is változik.
Szóval ez a két szemszög az egyik a fiú, a másik a lány. A pasi az a tipikus irtószexi, szőke tinibálvány, akiért minden épeszű lány bomladozik. és már a neve említésétől is lelki orgazmusban szenvednek.  A csajszi pedig egy kissé sérült, csonka, de tehetős családból származó kis fruska, akinek ehhez képest eléggé szerethető karaktere van. Színészi tehetsége és talán egy kicsit az apja befolyása miatt is, egy neves filmbe veszik fel, mint főszereplő lány. A film pedig nem más, mint a Büszkeség és balítélet rémszar amerikai változata, de milyen szerencse, hogy a mi Emmánknak pont ez a kedvenc könyve! A két fiatal ennek a forgatásnak a hatására ismerkedik meg, és még sok más a könyvben híres színész is részt vesz az eseményen. Na, de mit szül majd a sok együtt töltött idő? A kamerák előtti legális smacik? És a sok pletykás újságíró? Esetleg egy másik stábtag, vagy egy exbarátnő?

Spoilert tartalmaz!

Most először fordul elő, hogy nem vagyok a főszereplő pasiba szerelmes. Komolyan, most először. Inkább kiszúrok magamnak egy mellékszereplőt, de ezt ne siessük el.
Szóval van a drága, híres neves Reid Alexanderünk, aki már megszokta, hogy egész Los Angeles a lábai előtt hever. Meg van Emma, a visszafogott, kedves, aranyos kiscsaj, aki egy látszólag jól felépített családban tengeti mindennapjait, bár apja újranősülése után azt az otthon már inkább érzi egy rossz börtönnek, mintsem egy csudijó családi fészeknek. Apja hatására elindul a forgatásra, és látszólag annyira nem lelkesül az egészért, de azért valljuk be, ki ne akarna egy szöszi tinibálvánnyal forgatni és legálisan smárolni? Na igen, én sem látom a jelentkezőket, dehogy. Itt előjön, hogy néha Emma nem viselkedik túlságosan reálisan. Egy futópajtás felbukkanása, egy csók, és minden megváltozik. Az egész egy szerelmi háromszögbe torkollik, bár lehet, hogy négyszöget kéne mondanom. És a legdurvább, hogy sosem számítottam volna erre a végre! OMG!

Karakterek:
Emma: Kedves lány, nem nőtt túlságosan a szívemhez, de nem utálom. Jó jellemvonása, hogy petesejtkori legjobb barátnőjével így törődik, még akkor is, ha Emily nem is a híres emberekhez sorolható. Ad a tanácsaira, mindig felhívja, szerintem ilyen egy igazi, jó barátság, amit meg kell mondjam, a regény alatt irigyeltem a lánytól. Sokszor előtör nála az a tipikus kettősérzelem, és meg kell mondjam helyeslem a döntését, ami a választását illeti. Én is őt választottam volna, pacsit!
Reid: Tahó. Értem, hogy hamar lett híres, és nem épp a legjobb az otthoni háttere. És voltak cuki pillanatai, de mit ne mondjak, tipikus pasiból van. Értem én, hogy jól nézel ki, de eléggé öntelt vagy kisapám...
Graham: Bírtam a karakterét. Segítőkész, kedves, Reid szöges ellentéte. A maximum hasonlóság, hogy ugyanolyan jól csókolnak :D  Vicces, de ha kell, komoly. Sőt, a legeslegvégén minden elismerésemet megkapta. Talán jobban nem is fejezhette volna be az írónő!
Brooke: Az exbarátnő. És mint velejárója a sok titok, amik aztán kiderülnek... Nem lehetett szerintem annyira jól megismerni, mint mondjuk Grahamat, bár ez annak is betudható, hogy a srác oszloposabb tagja, mint Brooke.

Borító:
Kimondottan tetszik. Egyszerű, de mégis nagyszerű. Egy sima romantikus séta található rajta, egy összefonott kézzel. Oké, itt még hozzátenném, hogy nagyon sokat röhögtem a kezeken, pontosabban a pasién. Nem tudom, miért, de amikor ránéztem, láttam, hogy fekete szőrös az alkarja, és nem bírtam megállni, valamiért ettől röhögőgörcsöt kaptam. A két kezet alig láthatóan egy halvány filmszalag köti össze, ami szerintem nagyon aranyos, és nem sokat számít, de azért mégis sokkal hangulatosabbá teszi. Amivel nem vagyok megbékélve, az a cím színe. Láthatjuk, hogy a szerelmespár szépen összeöltözött lilába. Akkor már simán lehetett volna az a nyavalyás cím is valami olyasmi árnyalatú, nem pedig pink. Lehet, hogy én vagyok ízlésficamos, de szerintem ez a két szín nem éppen illik össze...

Összességében:
Nem mondanám rá, hogy életem legjobb könyve volt, de nagyon tetszett. A vége főképpen! Nem gondoltam volna, hogy ez jön majd ki belőle, de mivel ez egy sorozat, és ez csak az első rész volt, még bármi történhet.

Oldalszám: 370
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Graham Douglas

Kérdéseim olvasás utánra:
- Mit gondoltál az elején Emma és Reid kapcsolatáról?
- Tetszett Reid karaktere?
- Te megértetted Emily-t, amiért kiakadt Emmára? Vagy teljesen lenézted érte?