2017. november 21.

Kylie Scott - Tónus

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie… 

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar. Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat? 

 „Csodálatos, hogy Kylie Scott úgy teremt gyöngéd és őszinte légkört, hogy közben megőrzi a rá oly jellemző játékosságot.” – PUBLISHER’S WEEKLY 

Kylie Scott, a New York Times bestsellerek írónője régóta imádja az erotikus szerelmi történeteket, a rock and rollt, és a Zs-kategóriás horror-filmeket. Ausztráliában, Queensland államban él."

Romantika és zene keveréke? Naná, hogy jöhet! Így gondoltam, mikor kezembe vettem az első Stage Dive kötetet, a Taktust, aztán folytattam a Futammal, később meg jött a Szóló, és most a Tónus. Az első két kötet lett számomra a kedvenc, főleg Mal története, abban minden megvan, ami Kylie Scott, a harmadik bár sokaknak nagy best, nekem mégis az inkább mélyrepülés volt, mint szárnyalás, de aztán a befejezőkötetet a kezembe véve újra megtaláltam az írónőt. Bár nem teljes egészében. A Futamot még a Tónus sem bírta felülmúlni, ennek pedig talán az lehet az oka, hogy az elején Ben nekem erőteljesen unszimpatikus volt. Ahogy kezelte a helyzetet, csak imádkozni tudtam, hogy végre nőjön be a feje lágya, és kezdjen el gondolkodni az agyával. 
Egyszerűen a kezemben ragadt. Alig bírtam letenni, faltam az oldalakat, és pár óra alatt a végére is értem, mert egyszerűen annyira imádtam. Szükségem volt erre a kikapcsolódásra, amit Kylie Scott ezzel a kötettel nyújtani tudott nekem. 
Aki nem szereti túlzottan a drámákat, kerülje el a könyvet. Ugyanis kicsit azt éreztem, hogy az írónő nem a történetre fektette a hangsúlyt, vagyis nem túl sok minden történt ez a alatt a bő 300 oldal alatt. Inkább Liz és Ben közötti kapcsolat került előtérbe, na meg az macska-egér játékuk és huzavonájuk. 
Kylie Scott már az első oldalakon beledob minket a mély vízbe, de ezzel teljességgel megragadja az olvasó figyelmét. Az enyémet legalábbis az első pillanattól kezdve megfogta, és nem eresztette el a köszönetnyilvánításig. 
"Mondj, amit csak akarsz, tépd darabokra a lelkem, de akkor is melletted maradok." 
Áááá. Egyszerűen imádtam. Minden hibája ellenére is, egyszerűen nem lehet nem szeretni Kylie Scott irományait. Csodálatosak, humorosak, zenészekről szólnak. A Stage Dive-fiúk elveszik a női olvasók józan eszét, és csak egy dolgon jár végig az agyuk, mégpedig az olvasáson. De abból minél több legyen. 
Annyira jó volt látni az egész csapatot egyben, és igazából nagyon sajnálom, hogy nem folytatódik. Pontosabban kaphatunk egy kis ízelítőt egy ötödik párocska love storyjából, de az mégsem lesz ugyanaz. 
Egyszerűen képtelen vagyok elengedni a sorozatot. Annyira szerettem az összeset. A fiúkat, Davidet, Malt, Jimmyt és Bent, na meg a párjaikat, Evet, Anne-t, Lenát és Lizt. Csodálatos, hogy van nekünk egy Kylie Scottunk, aki ilyeneket alkot, és még nagyon sok mindent szeretnék az ő tollából olvasni. Csodálatos!
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Liz: Liz karakterét sikerült megkedvelnem. Viszonylag fiatal lány, nem tökéletes, és épp ettől az. Vannak erkölcsei, próbál minden pillanatban erős maradni, és hihetetlen beszélőkéje van. Nagyon irigyeltem tőle. Pont egy ilyen lány kellett Ben mellé, hogy egy kicsit megzabolázza.
Ben: Kezdetben eléggé antipatikus volt számomra. Rossz döntéseket halmozott rossz lépésekre, Jimmynek jól helyre kellett tennie, hogy viselkedjen végre férfiként. Ami megtette a hatását. A végére hihetetlenül megszerettem, mert hát na... Basszgitáros egy menő zenekarban, ide vele!
"Mal, arcán halvány mosollyal lépett oda hozzá.
 – Tudod, őszintén szólva, kurvára jól nézek ki. De te, Tökfej, még nálam is szebb vagy." 
Borító:
Sajnálom, hogy nem az eredeti külsővel hozták itthon is ki. Lecserélték a pasit, és szerintem nem lett elég rocksztáros. A rajta lévő srác talán még elég rosszfiús, de nem rocksztáros. Ez itt a probléma. A zene szimbólumaként rátettek egy gitárfejet, ami eléggé kilóg a képből... Viszont az eredeti az annyira Ben a leírások alapján. Imádooom.

Összességében:
A hibái ellenére is nagyon szerettem a kötetet. Drámák azért itt is voltak, a történet nagy része Liz és Ben közti se veled, se nélküled kapcsolatról szól, sőt a férfi karakter egy ideig eléggé antipatikus személyiség, mégis a szívemhez nőtt a könyv. 
Alig bírtam letenni, szinte a kezemhez tapadt.
Annyira jó volt látni az egész csapatot végre együtt. 
David - Eve; Mal - Anne; Jimmy - Lena; Ben - Liz. 
Nem sok hasonlóan jó zenés könyv van, köszönöm, Kylie Scott, hogy ezt megalkottad nekünk. Csodálatooos.

Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Malcolm Ericson 
Kedvenc idézetek: 
"– Ki ez a mennybéli teremtés, kit magam előtt látok? – kérdezte – Szépségeddel elvakítottál, titokzatos idegen. Nyomban tudnom kell, ki vagy.
 – A feleséged.
 – Akkor ezért tűntél olyan ismerősnek." 
*
 "– […] Ben a testvérem.
 – Ahha, a testvéred. És nem a bankszámlád. Lehet, hogy egy napon majd megtanulod, mi a különbség a kettő között."


2017. november 17.

Erin Watt - Megtört herceg

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét. Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe. Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa. Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást. Talán igaza van."

Alig vártam már, hogy a kezembe vehessem a Papír hercegnő folytatását, ami szerencsére nem telt sok időbe, ugyanis akkora sikere volt, hogy a kiadó alig pár hónapon belül meg is hozta a Megtört herceget, amiben Ella szemszögein kívül Reedével is találkozhatunk, ezzel is színesebb lett a történetet kapva.
Bár azt kell mondjam ezzel kapcsolatban, hogy Reed részei nem lettek olyan jók. Nem ezt a féle férfiszemszöget vártam volna az íróktól, nekem az jött át, hogy a stílus maradt ugyanolyan csak megtoldották még 20 káromkodással, és hopp, el is készültek a fejezetek. Ezért azt kell mondanom, hogy az eleje furcsán indult. Az egész televolt nyomdapecsétet nem tűrő szavakkal. Nem leszek szent, az én számon is kicsúszik elég sokszor hasonló, mégis azért mikor az ember a papíron mást sem lát csak káromkodást, akkor már zavarja valamennyire, engem legalábbis.
Ennek ellenére mikor újra Ella szemszöge érkezik, jobban belelendül a történet, sokkal élvezhetőbb. A Papír hercegnő hatalmas függővége után izgalmas újra belecsöppenni Ella és Reed kalandjába. Bár azt kell mondanom, hogy a 350 oldal alatt viszonylag kevés dolog történik, de ami benne van, az bizony rettentően nagyot üt. Részletenként kezdi a két író kibontani a szálakat és az előző kötetben hagyott homályos részleteket, mint Gideon titka, de így izgalmas és teljességgel letehetetlen, mint a Papír hercegnő.
"– A való életben is van letiltás gomb? Csak mert jó hasznát venném." 
Tekintélyes része a regénynek szól a két főszereplő, Ella és Reed macska-egér harcáról és erről a se veled, se nélküled kapcsolatáról. Ahogy Reed próbálja helyrehozni, amit elrontott, Ella hogyan akarja figyelmen kívül hagyni a srácot és a szándékait, na meg az érzelmeit elnyomni.
Továbbá ebben a részben Brook, Callum Royal, a fiúk apjának a barátnője kapott még nagyobb szerepet, ami az első kötet végére visszagondolva nem is olyan meglepő. Nagyon sunnyog ez a nőszemély, egyáltalán nem szimpatikus, sőt... Emelje fel a kezét, akinek az! Hát nem hiszem, hogy sok kacsót látunk a levegőben.
Az írók megtartották a stílusukat, ettől maradt ugyancsak letehetetlen az egész könyv, nagyon imádtam olvasni, és az elejétől eltekintve tényleg rettentően szerethető.
Viszont egy valami van, amit meg kell nektek említenem.
CLIFFHANGER. Méghozzá hatalmas. Ugyanis az utolsó mondata az a könyvnek, ami hatalmasat üt, és az olvasó tátott szájjal bámulja azt az oldalt, és így tényleg nem lehet vége egy regénynek. Folytatást követelek! Valószínűleg a marketingeseknek is hasonló volt a céljuk ezzel. Na mindegy, a lényeg, hogy...
Ajánlom nagyon az egész sorozatot, kíváncsi vagyok már,  mit hoznak ki az írók a szálakból ezek után.

Karakterek:
Ella: A lány ebben a kötetben teljesen más tulajdonságait mutatta meg nekünk, mint az elsőben. Ott  inkább a harcos típust láthattuk, most meg a romantikus énét hozta napvilágra. Bár a túlélő ösztönei még mindig súgták neki, hogy tartsa magát távol Reed Royaltól, mégis az érzelmeire hallgatva nem bírta kiverni a fiút a fejéből.
"Az ösztöneim azt súgták, hogy csak a baj lesz vele. Az ösztöneim tévedtek. Vele nincs semmi baj. Velem van. Még mindig." 
Reed: Hát az első kötetben ő is teljesen más fényben mutatkozott nekünk, mint amilyennel a Megtört hercegben találkozhatunk vele. Ő is átengedi a vezetést az érzelmeinek, és mindent megtesz, hogy megvédje Ellát.
Easton: De még mindig Easton a best. Akármennyire is sokszor hatalmas tahó, én nagyon megszerettem a karakterét. Máshogy szereti Ellát, mint Reed, testvérien, de ezt kimutatja, és annyira vicces azokkal a hülye, perverz beszólásaival, hogy az hihetetlen. Ha ezerszer nem, akkor egyszer sem röhögtem fel véletlenül hangosan rajta.

Borító:
Csodaszép. Nincs vita.

Összességében:
Az eleje kicsit döcögősen indult, mégis az egész könyv teljességgel letehetetlen, ugyanis az írók annyira jól vezetik a szálakat, csöpögtetik a mézes információkat, egyre többet tudunk meg a Royalok életéről.
Ebben a kötetben Reed szemszögeivel is találkozhatunk, más nézőpontból is figyelhetjük az eseményeket, ami színesebbé teszi a történetet. Ez a rész főként Ella és Reed macska-egér harcára összpontosít, emellett elég kevés idő jut másra, mégis amik közben történnek, azok hatalmasat ütnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki ez a két író a folytatásból, mert rettentően várom már, mivel állnak elő.:)

Oldalszám: 350
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Easton Royal
Kedvenc idézetek: 

"Mindenki minket néz. Hölgyeim és uraim, a Royal família szétesett. Az ikrek már nem állnak szóba velem. Seb biztos mondott valamit Sawyernek, mert mindketten úgy néznek rám, mint a véres rongyra. East dugásba akarja fojtani a fájdalmát. Gid az egész világra haragszik. És én? Én meg csak fuldoklom." 
*
 "– Pasiügyek?
 – Aha – temeti az arcát a tenyerébe Val. – A barátom szerint nyitott kapcsolatban kéne élnünk.
 – Szóval máshol akar ebédelni, de vacsorára hazajönne?
 – Igen.
 – És neked ez nem oké.
 – Hát nem. A hűséges srácokat részesítem előnyben. Ti, Royalok, ezt talán nem értitek.
 – Aucs, Val! Mit ártottam neked? – kap a szívéhez Easton.
 – Van farkad. Úgyhogy eleve a sötét oldalon állsz." 
*
"A kapcsolatunk igazából… Bonyolult. Sokszor még én magam sem értem. Csak azt tudom, hogy valami mélyebb kötődés van közöttünk, hogy hasonló veszteséget éltünk meg. Hogy az ő boldogsága hozzájárul az enyémhez."

2017. november 10.

Leiner Laura - Hullócsillag

HANGULAT                                MOLY                                        2015

"Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba. Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából. Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik. És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha."

A Késtél  után mindenképp szükségem volt a Hullócsillagra, még szerencse, hogy a polcon várt rám. Azonnal leemeltem, és visszaszáguldottam Bexi és Nagy Márk világába, amit az első könyv vége a porig rombolt. Míg a lány szárnyra kapott, az új albuma teljes sikerként robbant be a zenevilágba, addig a tehetségkutató döntősének nehéz időket kell átvészelnie, a kutya se kíváncsi rá, önsajnálatba merült, az álmai összeomlottak mindössze egyetlen egy hét alatt. Biztos volt a sikerében, és ez lett a veszte. 
Hat hét telt el a közös munka óta. Márk a sebeit nyalogatja, ennek ellenére  Körte nem hagyja cserben, már csak egy új dalszerzőt kell találnia a fiúnak, amivel újra berobbanhat előadóként, de jelenleg nem futkosnak ezerrel Nagy Márk után, sőt... Egyetlen felkérése egy celebkinevető adástól érkezett, amiben vadászkopók elől kéne menekülnie. Persze védőfelszerelésben, hogy azért ne essen baja. A legtöbb hazai előadó így végzi. Ideig-óráig a közönség kedvence, öt héttel később már landol a szemetesben. Ebből a helyzetből kell Nagy Márknak kiszabadulnia látszólag egyedül, de hát a bajban ismerszik meg a barát. 
Eközben Beka újra akarja kezdeni Gerivel a kapcsolatát, pedig mindenki ellenzi. A srác kihasználja, de nem veszi észre. Azt hiszem, itt tért vissza az az érzésem, ami a későbbi kötetekben végig velem volt. Geri, te gerinctelen tuskó. 
Az első rész is a szívemhez nőtt (igazából melyik nem), de a Hullócsillagban a humor mellett még több érzelem lett úrrá a könyvön. Márk is változáson ment keresztül, egy jókora pofára esés az önbecsülését eléggé szétkaszabolta, és persze a két főhősünk között most kezd éledezni valami, a Márxi/Berk szívem aztán repesett minden egyes alkalommal. 
De nem csak a két főszereplőnkön volt a rivaldafény.
Újabb mellékszálak és karakterek jelentek meg a könyvben, mint például Evelin. Ezzel a regény tökéletesen bemutatja, hogy sokszor mennyire minden nem az, amilyennek látszik. Az élet nem fekete és fehér. Bexi esete egy a több millióból, de mi van a többi lánnyal? Evelin ezt mutatja be, és végre nagyobb szerepet is kapott egy olyan szál, amiben megnyilvánul a kőkemény valóság, és amikor a jelenetben a Lexiként befutott Garai Evelin elmondja a saját történetét, éreztem, hogy sajnos igen, ez a való élet. 
Ráadásul Leiner Laura beleszőtt még egy fontos szálat. Ez mégpedig a család. Mi történik akkor, ha az egyik szülő inkább másik után keres, meg is találja, a régi pedig nem számíthat rá. Beki és Lili apukája a kötetekben valamiféle közömbös, mégis inkább számomra negatív karakter szerepét tölti be. Az egész szituáció a lányok lelkében mély sebet ejtett, főleg a tízéves Liliben, aki szinte apai támasz nélkül nőtt fel. A férfi pedig még el is várja, hogy bár ő pont tesz a régi családjára, azért a lányai menjenek el hozzájuk megünnepelni a születésnapját, de igazából nem is ismeri őket még annyira sem, hogy tisztában legyen azzal, Lili rosszul van az oroszkrém tortától és a benne lévő mazsoláktól. Ez akkora szülői képmutatás. 
"– Ó, a régi sebek…
 – Begyógyultak, csak kicsit érzékenyek a hegek."
A lényeg a lényeg, hogy ez a könyv televan érzelmi löketekkel minden szempontból. Előkerül sok, az életben is fontos dolog, amit az olvasó akár át is élhet. Ellenségből barátok, barátságból szerelem, cserbenhagyás, utálók és rosszakarók. 
Egyszerűen imádtam (ismét) a Késtél folytatását! Hihetetlen!
NAGYON AJÁNLOM. És ha eddig még nem jelentettem volna ki, a Bexi sorozatnak igencsak a kedvenceim között van a helye!:)

Karakterek:
Bexi: Továbbra is megmaradt számomra kedvelhető karakternek, bár itt-ott előjött a hülyesége, és próbálta elfojtani a Márk iránti érzelmeit, de közben állandóan Gerit is védte mindenki előtt, ő mekkora jótét lélek, na meg önzetlen. Jó vicc. Néha felfújta a dolgokat, oké, elég sokszor. Mintha nagyítóval nézné a világot, és kis apróságokat is világméretű problémává nagyított fel. De mint mondtam, továbbra is kedveltem, és mivel ő is ember, lehetnek ugyanúgy hibái, mint bárki másnak.
Márk: Pofára esett. Megszakadt érte a szívem, mégis azért saját hibájából történt ez. Túlságosan elbízta magát, készpénznek vette, hogy megnyeri a Pop/Rock-ot, aztán megégette magát. Ellenben ez a jellemére pozitívan hatott. Összehasonlítva a Késtélben lévő első színre lépésével, hatalmas a fejlődés. Néha még mindig nem tudom, hogy azokat az egomanó beszólásokat komolyan is gondolja, vagy csak viccnek szánja, mégis a szívem csücske marad, annyi biztos.

Borító:
Mint a Késtélnél.

Összességében:
Méltó folytatása a Késtélnek. Még több érzelmi löketet tartalmaz, még több csavarral és fordulattal. Nagyon imádtam az olvasását. Mikor nem? Zseniális ez a sorozat, és biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy a kezembe veszem a köteteit.
Egyszerűen az írónő annyira zseniálisan szövi a szálakat, kiszámíthatatlan, mi lesz a következő oldalon, de a befejezései még mindig halálosak az olvasói számára. Tökéletes marketingfogás, ugyanis azt érezteti, hogy rögtön, azon nyomban kell már a folytatás. Még jó, hogy könnyedén levehetem a polcról! Jövök, Illúzió!

Oldalszám: 400
Kiadó: GABO/L&L

Kedvenc karakter: Nagy Márk, Budai Rebeka "Bexi", Körte
Kedvenc idézetek: 
"– Kuss már, Barack!
 – Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből (…)" 

"- A nevük? – kérdezte a lány, aki megállított minket a VIP-szalagnál.
 – Bexi plusz egy fő – diktáltam, mire kihúzta a nevemet a papírról, és átengedett minket Gerivel.
 – A neve?
 – Körte – felelte az utánam érkező menedzserem kedvtelenül.
 – A kísérője, uram? – érdeklődött a lány.
 – Láthatatlanná tévő köpeny van rajta. Egyébként itt áll – mutatott maga mellé a levegőbe." 
*
"– Márk – sóhajtottam, kissé belefáradva a beszélgetésbe. – Mit akarsz tőlem? De most komolyan. Nagyon jól tudod, hogy minden lányt megkaphatsz, miért én lettem a kattanásod? – kérdeztem értetlenül. – Mert én vagyok az egyetlen, aki nem dőlt be azonnal?
 – Nem. Hanem, mert te vagy az egyetlen, aki mellett nem vagyok seggfej – mondta ki halkan, és az őszinte válasza megdöbbentett, mert egyáltalán nem erre számítottam."

Natürlich

2017. november 5.

Leiner Laura - Késtél

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…"

Régóta követem Leiner Laura munkásságát, alsóban hatalmas SZJG-korszakom volt, mint talán a legtöbb kistini lánynak. Éltünk-haltunk Cortezért, Ricsiért, Zsoltiért, Dave-ért, meg az egész osztályért, aztán jött a Bábel, ahol Szasza és Kolos volt a menő, majd az Akkor szakítsunk! szerintem egy mélypont , végül Nagy Márk, Körte, és van egy olyan érzésem, hogy ez a sor nem fejeződik itt be, ugyanis nemsokára jön az írónő új sorozata.
De maradjunk a Bexinél. 
Ha elég régóta követitek a blogot, észrevehettétek, mennyire imádom a zenészekről szóló történeteket. Ennek valószínűleg nagy köze lehet ahhoz, hogy én is zenész családból származom, magamat is zenekedvelő embernek tartom, szívesen zongorázok, gitározok és énekelek a blogolás mellett. De Leiner Laura az eddig olvasott könyveim közé is színt vitt, ugyanis ezt az egész témát Magyarországra emeli, ezt mutatja be néhol pozitívan, hol negatívan. 
Előkerül szintén egy olyan téma, amiről én többször is szívesen olvasnék, akár a hétről-hétre való készülésüket, ez pedig nem más, mint a tehetségkutatók szála. Engem amúgy is nagyon foglalkoztat a téma, kíváncsi voltam, Leiner Laura mit hoz ki belőle. Mennyire mutatja be majd élethűen, és azt kell mondanom, ezt a mércét jócskán megugrotta, volt itt minden belőle. 
Egy szó, mint száz, az alaptörténet már az első pillanatban megvett magának kilóra, ehhez párosult a már megismert nagyszerű humor, ami felejtetetlenné teszi az egész könyvet. Így ám! Végignevettem az oldalakat. 
Bár régen már egyszer olvastam, mégis újra átadta azt az élményt, amit elsőnek, ha nem többet. Annyira fájt májusban elbúcsúzni a karakterektől, akiket annyira megkedveltem, és most újra visszacsöppentem a világukba.
Annyira viszi magával az olvasót mondatról mondatra, oldalról oldalra, hogy lehetetlen letenni. Egyszerűen az ember kezébe ragad, és onnan nincs menekvés. Nagy Márk és Bexi története teljességgel beszippant, nincs megállás, fordulatok egymás hegyén-hátán, de pont annyira, hogy ne lehessen zsúfoltnak mondani. Elérte nálam azt a hatást, hogy egyszerre vártam is a végét, de közben nem is, mert nem akartam még befejezni. 
"Fogalmam sem volt róla, hogy ki a bánat az a Nagy Márk." 
Leiner Laura stílusa valami fantasztikus. Nagyon tisztelem benne, hogy a lazasága ellenére is képes irodalmi maradni, nem teszi tele nyomdapecsétet nem tűrő szavakkal csak azért, mert ifjúsági könyv és szórakoztató kategóriába sorolható. Emellett bármiféle humort csempész bele, az egyáltalán nem erőltetett. Sokszor ez maga a helyzet, másszor az egyes párbeszédek, ez a fajta szellemes ugratás már egyfajta védjegyévé vált az írónőnek, amit szintén tisztelek benne. Egyszerűen ezzel feldobja az amúgy rossz hangulatomat, ha valamiért a kedvem a bili feneke alatt van, akkor biztosan tudom, milyen könyvet kell a kezembe vennem, hogy ez hamar változzon. Valamelyiket Leiner Laura tollából. 
Ami mellett viszont nem tudok elmenni, persze ez kétségtelen, hogy hatalmas marketing fogás, mégis az olvasók már a hajukat tépik az ilyenektől, többek között én is... Hatalmas függővég veszély! Tapasztalhattuk, hogy az írónőnek szokásává vált ez a fajta befejezés, mondat közepén félbehagyós fajta, aztán persze még írjunk pár utolsó utáni mondatot, hogy még jobban felcsigázzuk az amúgy paprikavörös fejű olvasót, akinek már a felső szomszéd szól le, hogy ne ordibálja már egyfolytában azt, hogy "Ez nem lehet igaz, folytatást követelek!".  Nem is értem, hogy bírtam én ki a két kötet között eltelt fél évet, hogy nem buggyantam meg ez idő alatt, és áldom a sorsot, amiért akkora szerencsém van most, hogy ott csücsül a polcomon a Hullócsillag. 
IMÁDTAM. Újra. Ez kétségtelen.

Karakterek:
Bexi: Én nagyon tiszteltem végig a lányban, aki velem egyidős velem, hogy a hírnév ellenére sem akart megváltozni.Jöttek a különböző ajánlatok, de ő egyszerűen önmaga akart maradni. Ezt teljesen megértem, mégis azért mekkora lehetett a kísértés, valljuk ám be. Ennek azonban nemet tudott mondani, és "normális" tinédzserként élni. Emellett viszont olyan emberi tulajdonságai voltak, mint a bűntudat. Bár szerintem se kéne, hogy legyen. Amiért otthagyta a gimis bandáját, és amikor lehetősége adódott, szólókarrierbe kezdett, mert a helyzet úgy kívánta, és döntött. Ha viszont ők igazi barátai lettek volna, támogatták volna őt ebben, de mint tudjuk, ez nem így lett, inkább kitagadták mindenhonnan, és még ő lett a gonosz és önző. Best Friends Ever. Szerintem Bexi nagyon kedvelhető karakter lett. Humoros, szellemes megnyilvánulású, nem alélt el rögtön egy jó pasitól, vannak felállított határai, amit nem enged másoknak átlépni, ő uralja az életét, és ezen nem szándékozik változtatni.
Nagy Márk: Mennyire kell ragoznom? Kicsit furcsa volt újra ezt a régi Márkot látni, mégis azért egyszerűen imádtam. Bár az első megjelenéseinél tényleg hatalmas egoarc, mégis ahogy egyre haladunk a történetben, a sorok között kell tudni olvasni. Végső sorban pedig megmutatja, hogy tényleg érző szívű ember, és másokkal is törődik, nem csak magával. 

Borító:
Sokáig nem voltam kibékülve az új borítókkal, mindmáig szimpibbek az eredetiek (ehhez képest nekem itthon mind újjal van meg, mert ha már megvan, akkor legyen egy pakkból), mégis úgy gondolom, hogy megbarátkoztam velük. Engem a rajzolt formájú nagyon megfogott és azok az apró zenei dolgok a háttérbe nagyon beleillenek.
Végül is az újak se csúnyák, azért kíváncsi lennék a többi borítóra ez eredeti elkészítésben is.

 Összességében:
A Késtél egy csodálatos kezdése egy nagyszerű sorozatnak.
Humoros, egyedi, stílusos, aranyos, letehetetlen. Újra visszamentem a kezdetekhez, ami egyszerűen ismét magával ragadott, talán még többet adott, mint elsőre. Könnyen megkedvelhető karakterekkel dolgozik az írónő, akiknek a világukba bármikor szívesen belecsöppenek.
Köszönöm, Laura, minden #márker nevében, hogy megalkottad nekünk ezt a csodát!

Oldalszám: 416
Kiadó: GABO/L&L

Kedvenc karakter: Nagy Márk, Budai Rebeka "Bexi", Körte
Kedvenc idézetek: 
"– Wahahahaha! – nyerítettem fel gonoszul, aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert megérkezett a stylist egy PIROS ESTÉLYI RUHÁVAL.
 – Hahahaha – szakadt ki Márkból, amikor meglátta a fejem, meg a ruhát is.
 – Nagyon remélem, hogy ezt itt Márk ruhája – mutattam bosszúsan a darabra."
" – Na, ki a dögös? – állt meg mellettünk Márk, a Gotye-produkcióhoz választott ruhában. Körtével felvont szemöldökkel néztünk végig rajta.
 – Szerintem Ian Somerhalder – adtam meg a választ a kérdésre.
 – Megan Fox – mondta el Körte a saját véleményét, és mindketten ott hagytuk a ledöbbent Nagy Márkot, mert Körte a színpad felé indult, én pedig visszaültem a backstage-be.
 – Na ne már! Dögösebb vagyok, mint az a Somer… hal… Na, szóval az!"

Abszolút!

 EXTRA:

Nem igazán szeretek olvasás közben zenét hallatni, de most mégis ezt tettem. Miközben valamelyik szereplő egy slágert énekelt, én is bekapcsoltam, ami szerintem nagyon hangulatosság tette az élményt. Így mutatnék pár számot, ami megjelent a regényben. Ajánlom, hogy hallgassátok meg őket, mert nagyon jók!:)

Márk szólószáma a Pop/Rockban

Bexi és Márk énekli egy élő showban akusztikusan, mikor Márk Bexit... leköpi.

Bexi és Nagy Márk duettdala

Hajnal Brigitta és valami híres énekes duettdala

Bexi csengőhangja, ami megtetszik Nagy Márknak

2017. november 3.

Marie-Aude Murail - Oh, boy!

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Három ​testvér néhány órája magára maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. 
A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. 
A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. 
A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. 
A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást."

Sokáig csak halogattam a könyvet, porosodott egy ideig a polcomon várva az olvasásra, ami bő egy év után következett csak be. És bevallom, eleinte ódzkodtam tőle. Nem olvastam még francia szerzőtől, de nagyon sokan ajánlották Marie-Aude Murail könyveit, mind ezt, mind a Lakótárs kerestetik!-et. 
Az írónő stílusa felettébb sajátos. Olyan egyedi, közvetlen, humoros, mégis azért elég nehéz témát boncolgat az igen vékonyka könyv lapjain. A család kérdése ugyanis alapja az Oh, boy!-nak. Amennyire furcsa volt az elején, a végére annyira megszerettem ezeket a Morlevent testvéreket. 
Az árvasággal sajnos a világ tele van. Elhagyott gyerekek, akiknek nincs senkije, jobb esetben fivérek-nővérek ott vannak egymásnak. Összeszorult a szívem a lapokat olvasva, amikor láttam a három testvér hatalmas ragaszkodását egymás iránt, ahogy ők mondták: Morlevent-ok vagy a halál! 
Egy barátnőm kérdezte tőlem, hogy mennyire nehéz a témája, mire azt válaszoltam csaknem 60 oldalon túl, hogy egyáltalán nem az. Lelki szemeim előtt a Forbidden lebegett, aminél durvábbat nem hinném, hogy valaha is olvastam, vagy fogok a jövőben. De amint a regény végére értem, rá kellett jönnöm, hogy igenis nehéz és durva ez is a maga szintjén. Tény, ami tény, sokszor humoros köntösbe és szituációkba van mindez csomagolva, mégis azért az Oh, boy! nem egy rettentően vidám olvasmány. 
Bár nem az a tipikus sírós könyv, mégis azért felettébb megható. Az a szeretet, ami körüllengi az egészet, ahogy a testvérek kiállnak egymás mellett, nem hajlandóak elszakadni a másiktól, engem megindított. 
Pozitívan csalódtam a műben. 
Nem csoda, hogy ennyire szeretik, ugyanis ez egy vékonyka könyvbe bújtatott szeretetcsomag. 
Engem egyedül a fejezetek elején lévő zanzásítások emlékeztettek valamelyik gyerekkori olvasmányomra talán a Brumi volt az, amiben hasonlók álltak. "Tizenharmadik fejezet, amely nem is létezik, hogy ne hozzon szerencsétlenséget a Morlevent-okra." - áll a regényben. 
Egy szó, mint száz... Ez a kötet az olvasó lelkéig hatol. Viszont elég megosztó lehet az emberek számára.
"– Vannak szívproblémái?
 – Ajaj, dögivel! – kiáltotta Bart.
 – Kardiológiai problémákról beszélek…
 – Á nem, odáig még nem jutottam." 
Karakterek:
Összességében beszélnék inkább róluk, hiszen külön-külön szinte már az összeset lejellemezte az írónő a fülszövegben. Mint már említettem, Marie-Aude Murail eleme nagyrészt a humor. Így szereplőink is zömmel ezzel élnek. Emiatt a legkisebb leányzó, Venise nagyon a szívemhez nőtt a különféle elmés megjegyzéseivel, amelyek egy ötéves szájából igencsak viccesen hatottak. Ahogy Barthélemy karakterét is rendkívül megszerettem. Olyan bohókás, de annyit nevettem a megnyilvánulásain. És többek között az ő mondata volt a címadó, legtöbbször az ő szájából hangzik el az, hogy: Oh, boy!
Persze a többi testvért is megkedveltem, szívhez szóló volt az egymáshoz való ragaszkodásuk, nem lehetett őket nem szeretni.

Borító:
Egyszerű, de mégis mindent magába foglal, amit a történet el akar mondani. Szeretetbomba.

Összességében:
Marie-Aude Murail története rendkívül aranyos és megindító. A testvéri szeretet és a család témája nem sokszor kerül elő az olvasmányok során, legalábbis amikor a szerelem nem veszi el ezekről a hangsúlyt. 
A stílusa sajátos és egyedi, ahogy a története maga is. Talán a legfőbb erénye a témaválasztáson kívül a humora, amit belevitt. Nem merem állítani, hogy anélkül száraz lett volna, egyszerűen színesebb lett a regény ezáltal. A karakterei szerethetőek voltak, mégis az írónő inkább az érzelmekre ment rá, mintsem a cselekményekre, és ez így volt jó. 
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy rövidke könyvre vágynak mennyiségileg, mégis lelkileg valamivel többre. Kész, komplett szeretetcsomagra.

Oldalszám: 192
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Barthélemy Morlevent
Kedvenc idézetek: 
"– Figyusz, tizennégy éves vagy. Én húszévesen érettségiztem. Bőven ráérsz még.
 – Nem akarok a lelkedbe gázolni, Bart, de nem te vagy a példaképem." 
*
 "– Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha inkább munkát keresne? – vetette fel Aimée egy olyan napon, amikor a fehérneműügynök éppen úton volt.
 – Ha keresünk, fennáll a veszélye, hogy találunk is – jegyezte meg Barthélemy."

2017. november 1.

Kiera Cass - A Párválasztó

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Harmincöt ​lány. 
 Egy korona. 
Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. 

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna."

Annyi kedves emlékem kötődik ehhez a könyvhöz. Mikor elsőnek olvastam, nem bírtam letenni, olyan csodálatos volt, és két nap alatt az egész trilógiával végeztem. Az egyik legszebb könyves élményem ez a sorozat.
Kiera Cass egy hihetetlen csodát alkotott.
Egy kezemen már nem is tudom megszámolni, hányszor is olvastam már az eredeti trilógiát, de nemrégen a kezembe vettem a 4.-5. részt, és onnantól nem volt megállás, muszáj volt újra elővennem, hozzátenném, hogy végre a saját példányomat. Megunhatatlan érzés felnézni a könyvespolcomra, és látni a csodálatos sorozatot a lenyűgöző borítóival. 
Egyszerűen ez a könyv a legjobbat hozza ki az emberből. Olyan érzelmeket ad át, amit sok más regény egyáltalán nem. Annyi mindent magába foglal ez a 350 oldal, amit elhinni képtelen vagyok. Csodálatos, egyedi, humoros, romantikus, imádni való és megunhatatlan. 
Minden egyes olvasásnál újabb értelmet nyer a történet. 
"– És maga melyikért harcol?
 – Én tulajdonképpen tévedésből vagyok itt.
 – Tévedésből?
 – Igen. Valahogy úgy. Szóval, ez egy hosszú történet. És most… most itt vagyok. És nem harcolok. Az a tervem, hogy élvezem az ételt, amíg ki nem rúgnak innen." 
Mindig is a szívemhez közel álltak a Párválasztó kötetei, és ezer okot tudnék elsorolni, hogy éppen miért. America és Maxon kapcsolata annyira szép és csodálatos, na meg irigylésre méltó. Kinek kell a szőke herceg, ha itt van Maxon Schreave? Aki amúgy szőke és herceg is egyben, de értitek a lényeget. Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire elképesztő ez a könyv. Annyi mindent ad az olvasójának, tele van lelki tartalommal. America szála elmeséli, hogy milyen az, amikor egy tizenéves lány dolgozik meg a család napi betevőjéért, elmondja, milyen az éhezés, amikor nem minden fényes. A hangsúly nem a választáson, a szerelmi háromszögön van, hanem a lelki mondandóján. Milyen amikor összetörik a szív és hirtelen minden bonyolulttá lesz. Maxon pedig bemutatja, hogy nem minden fekete és fehér. 
Hihetetlen. Mindenkinek legalább egyszer el kell olvasnia... mert nem maradhat ki egy könyvmoly életéből. 
A könyv által az olvasó is mesebeli királylánynak érezheti magát, akire rátalál a hercege. Bálok, szép ruhák, ékszerek... 
Nem... Egyszerűen tényleg nem lehet szavakba önteni azt, amit ez iránt a könyv iránt érzek. Az egyik legcsodálatosabb regény, amit valaha is olvastam. Thanks, Kiera Cass, for writing this amazing story, which is the most unforgettable I've ever read. 
KEDVENC.

Karakterek:
America: Sokan nem érthetnek egyet velem, én mégis rettentően szeretem America Singer karakterét. Az az önfejű, bátor lány, aki ha a fejébe vesz valamit, arról nem tesz le. Egyben kedves és csodálatos, jószívű és humoros. Nem csodálom, hogy Maxon már az első pillanatban meglátta ezt rajta, és rabul ejtette a szívét. 
"– Ébredj fel, America, van számodra egy ajánlatom. – Az ébresztőórára sandítottam. Alig múlt reggel hét. Ami annyit tesz… hogy összesen öt órát töltöttem ágyban.
 – Az ajánlatod még egy kis alvásról szól? – motyogtam." 
Maxon: Maxon Schreave mindig is kiemelt helyet foglalt el a szívemben. Ő az egyik kedvenc férfi karakterem, mindig visszatalálok hozzá, és ez azért van, mert egy csodálatos ember is egyben. Nekem egyszerűen ő a tökéletes pasi. Remélem, egyszer én is megtalálom a saját Maxonom. 

Borító:
Egyszerűen csodálatos, mint maga a könyv. Imádom, lenyűgöző a ruha rajta, a lány is vörös hajú, mint America, így legalább látszik, hogy a készítője olvasta a művet. Vagy az írónő nem hagyta magát. Egy szó mint száz, egyszerűen imádom. Kész, nincs mese. 

Összességében:
Nekem ez A KÖNYV. 
Csodálatos, szívszorító, lélekig hatoló, mégis humoros és romantikus. Felejthetetlen és megunhatatlan olvasmány. Köszönöm, Kiera Cass, hogy megalkottad nekünk! 
Szavakhoz sem jutok, azt hiszem, megyek is olvasni, és folytatom Az Elittel a sorozatot. 
Mint az már a szavaimból kihallatszik, mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus-disztópikus könyveket, ugyanis ez ennek a kategóriának a koronázatlan királynője. 

Oldalszám: 350
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Maxon Schreave and America Singer
Kedvenc idézetek: 
"– Szerinted különleges képességnek számít az, hogy reggel sokáig tudok aludni? – faggattam apát habozva, mintha nem igazán tudnám eldönteni a választ.
 – Igen, azt feltétlenül tüntesd fel. És arról se feledkezz meg, hogy öt percen belül képes vagy legyűrni egy komplett ebédet – felelte. (…)
 – Jaj, ti ketten! Miért nem írod be egyszerűen csak azt, hogy micsoda barbár vagy!" 
*
 "– Figyelj ide, kiscicám. Akár nyersz, akár nem, számomra mindig hercegnő leszel.
 – Ó, apu!"

Miért nem lehet 6 csillagot adni?!

2017. október 28.

Anne L. Green - A sötétség fogságában

HANGULAT                                MOLY                                        2015

"Milyen ​messzire mennél az igaz szerelemért? 

Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába. 

 Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?"

Hálásan köszönöm Anne-nek, hogy gondolt rám, és a visszahívott példányokból küldött nekem is egyet! <3 Így teljes itthon az ALG szekció.

Úgy érzem, az írónő könyveivel visszafele haladok. Jöttek sorjában a friss megjelenések, amelyek egytől-egyig lenyűgöztek és magukkal ragadtak. Az első ALG olvasmányomon kívül az összes valamilyen szinten kötődött egymáshoz, egy-egy mellékszereplő kapta meg más kötetekben a rivaldafényt, viszont A sötétség fogságában nem illik ebbe a sorba. Itt nincs Adam Avens, Amy Avens, Alex Cross, Aiden Cross, vagy Matt Johnson, akik valamilyen kapcsolatban állnak egymással. De helyettük Andrew Darkot és Chris Stuartot ismerhetjük meg a főszerepben, és ahol ők találkoznak, ott kő kövön nem marad.
Már az első oldalak telis-tele vannak izgalommal. A szívünk repes, pedig még meg sem ismertünk igazán a karaktereket.
Filozofáljunk el egy kicsit a címen, és vessük össze a főszereplő férfi vezetéknevével: Dark. Chris szó szerint a sötétség, feketeség fogságába esik, ahonnan az egyetlen kiút, ha a bátyja nem ejti át többször a feletteseit, de aminek már az elején azt a fazont megismerhettük, mégpedig egy gerinctelen patkánynak, nincs sok esély a nő szabadulására. Andrew Dark, az ismert drogkartell egyik nagykutyája hatalmas hibát vét, lyuk marad az ellenőrzésén, és ezt ki is használja egy bizonyos Simon Stuart, így a zsákmány egy része hirtelen volt-nincs. Ám nincs annyira szerencséje, hogy büntetlenül megússza az ügyet, Dark biztosítékot akar tőle, ami számára a legkedvesebb, mire a féreg felajánlja Christ, teljes nevén Christine Stuartot letét gyanánt. Ebből is látszik, mekkora egy baromarc a fickó. A saját húgát képes volt egy drogbárónak átnyújtani, csak úgy, szó nélkül!
A nő fogolyként, bár inkább szemmel tartott vendégként él Andrew hajóján.
És ha azt hittük, eddig volt izgalmas, akkor még nem láttunk semmit.
Külsőre a megszokottnál vékonyabb, mégis tartalmilag annál nehezebb és szenvedélyesebb.
Mint azt azért gondolhatjuk egy címkéjében is romantikus-erotikus könyvnek kategorizált történetnél, hogy Drew és Chris nem csupán ellenfelekből barátok, hanem annál cseppet többek lesznek egymás számára. Viszont sem a hely, sem az idő nem a legideálisabb egy bimbózó románc kialakulásához, de hát a szerelemnek nem lehet parancsolni, az akkor jön, amikor ő jónak látja, és ez pont egy nyomozás és minden hasonló közben kellett megérkezzen.
A fordulatokban ezúttal sem szűkölködünk, de ezt már az eddigi Anne L. Green könyvek kapcsán is megszokhattuk. Az egész mű olvastatta magát, alig bírtam kiadni a kezem közül. Ez többek között az írónő stílusának, humorának és történetvezetésének köszönhető.
Nem kétséges, hogy imádtam az egészet olvasni. Csodálatos volt. Pont ilyen regényre volt most szükségem, ami kikapcsol, magához láncol, és nem ereszt el a végéig, mert annyira átadja mindazt, amit akart. Ez esetben a szerelmet, a szenvedélyt és az akciót.
Említettem már a váratlan fordulatokat, amik mindig akkor következtek be, amikor egyáltalán nem számítottam rájuk, és persze olyan csavarok, amikre álmomban sem gondoltam volna. Hatalmas fantáziája van az írónőnek, mindig tudja, hogyan vezesse tovább a cselekményszálat, tegyen bele még több izgalmat és váljon a könyvéből egy felejthetetlen olvasmány.
„Ahol szeretünk, ott az otthonunk, – az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”
Összehasonlítva egy kicsit A sötétség fogságábant a későbbi alkotásaival, látni lehet a fejlődést, az biztos, de ahonnan elindult, az is lehengerlő és csodálatos.
Anne L. Green a karaktereit is a szívemhez közel hozta, főleg Andrew-t, de erre még a későbbiekben mindenképp hosszabban kitérek.
Inkább beszéljünk a hamarosan megjelenő bővített kiadásról, amiről csicseregték a madarak, hogy egy - az olvasók által nagyon megkedvelt - mellékszereplő bontakozik ki bővebben, és a szerelmespár története folytatódik még remélem, sok oldalon át. Mert bár teljességgel lezártnak tekinthető a kötet, mégis az epilógus egy új fejezetet nyit ki, amit részben befejez, de a telhetetlen olvasó mindenképp tudni akarja a jövőjük további mozzanatait. Én legalábbis teljességgel így voltam vele. És már nem is kell sokat várnunk, hogy megtudjuk, mit rejtegetnek számunkra azok az extra oldalak.
AJÁNLOM.

Karakterek:
Chrissie: Összességében kedveltem a nőt, mégis néha voltak olyan döntései, amelyeket nagyon megkérdőjeleztem. Nem értettem egyet vele, sőt... Fifikás nőszemély, de tényleg voltak olyan pillanatok, ahol a cselekedeteit egyáltalán nem helyeseltem.
Andrew: Teljességgel ellopta a szívemet. Vigyázat, olvasók! Igazi rosszfiúval van dolgunk, aki azért bebizonyítja nekünk, hogy van szíve, méghozzá hatalmas.
"– Én a pokolba is követnélek, Andrew." 
Borító:
Eltér a kialakult ALG- stílustól, de ez valószínűleg azért van, mert korábbi kötetről beszélünk. Tartalmazza a lényeget, ábrázolja a szerelmet, a szenvedélyt, sőt még a hajó is megjelenik, bár az utóbbival az a gondom, hogy elkezdődik, de... elfogy. A szerkesztője szépen lereszelte az orrát, ami első pillantásra nem feltűnő, de ha jobban megnézzük a képet, akkor bizony szemet szúr.
A bővített kiadás nem csak extra sorokat, hanem teljesen új külsőt is kap, ami immár beleillik az ALG-sorozatba. Ezt viszont egyszerűen imádom, a színek passzolnak egymáshoz, a sárga és a szürke a fehérrel ahogy keveredik, szerintem valami csodát alkottak a kiadónál. És a két szereplőnek is nagyjából egyező karaktereket találtak. Imádoom.

Összességében:
Szenvedély, románc, fordulat, szerelem. Minden van benne, ami egy jó regényhez kell. Csodálatos volt és letehetetlen. Hozta a megszokott Anne L. Green stílust, a váratlan eseményeket, az utánozhatatlan humort és az akciót. Kíváncsi vagyok, miben lesz másabb a bővített kiadás, de biztos vagyok benne, hogy abban sem fogunk csalódni.
Imádtam minden sorát.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy felejthetetlen olvasmányra vágynak, és egy izgalmas, fordulatos utazásra mennének egy tea mellett Andrew Darkkal és Chris Stuarttal Anne L. Green sorain keresztül.

Oldalszám: 310
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Adrew Dark
Kedvenc idézetek: 
"A titokzatossággal csak egy baj van, vonzza az embert, mert meg akarjuk fejteni, fel akarjuk pattintani a titkok zárját." 
*
 "Elárulok egy titkot, a filmekben sem a jófiúknak szurkolok." 
*
 "– A józan ész azt diktálná, hogy menekülj, vissza se nézve.
 – Csakhogy engem hosszú idő után végre nem az eszem, hanem a szívem irányít." 
*
 "– Életemben először vagyok szerelmes, és ezt az érzést nem fogom soha megbánni – és ebben egészen biztos voltam."