2019. január 18.

Anne L. Green - Érzéki csábító [+ exkluzív interjú]

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell! 

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják. Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el… 

Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik!"

Az Arcátlan csábító függővége után kínkeserves volt a várakozási idő a következő kötet premierjéig. Az írónő csavart egy utolsót a lezáró akkordon, ezzel pedig abszolút elérte, hogy számoljam vissza a másodperceket a folytatás megjelenéséig. Az pedig ebben a pillanatban elérkezett, így hadd mutassam be nektek az Érzéki csábítót!

Egy forró, lehengerlő történet tele izgalommal.

Minden elismerésem Anne L. Greené, amiért össze tudott hozni egy fordulatos, szenvedélyes regényt, amely megragad és nem ereszt el. Ismét belecsöppenni Niko és Olivia történetébe maga volt a tökéletes kikapcsolódás, amire az ember egy fárasztó nap után vágyhat.
Ezt a kötetet egy trauma lengi körül, és a főszereplők erre adott reakciói adják a könyv feszültségét. Olivia a saját útját keresi a behajtók világában, de ahhoz, hogy a célját elérhesse ő magának kell a csalóvá válnia. És ki más tudna neki jobban betekintést mutatni és professzionálisabb mentora lenni, mint egy vérbeli személyiségtolvaj, maga a Fantom? A nőnek külön kell választania a magánéletet és a munkát, amely sokszor bonyodalmakhoz vezet. Az érzelmek oldalról oldalra fokozódnak. A fájdalom, a szeretet, a gyász, a remény, a vágyakozás... Mindenki óvva inti Oliviát a titokzatos Nikotól, akinek talán a neve sem ez, hogy ő nem fogja tudni megadni azt a stabilitást és az egzisztenciát, amire neki szüksége van. Azonban az egyetlen dolog ami nélkül nem tud élni, az csakis Niko. Viszont bármilyen nehéz is a jövőre gondolni és közben a jelennek élni, a legnagyobb kérdés az: meddig is tart a boldogság?

"Életemben hosszú ideje először mégis a szívemre és nem az eszemre hallgattam."
Az írónő ezennel az érzelmek fontosságát emeli ki, és a cselekedetek mögötti emóciókat, amelyek előreviszik az embert. Az egyik legbensőségesebb darabja ALG világának! Tökéletesen sikerült átadnia mindent a sorok között és ezek érezhetően szívből jöttek. Továbbra is hatalmas bátorságot sugároz, hogy Anne L. Green felvállalta egykori mivoltát, papírra vetette és elénk tárta az igaz történeten alapuló Csábító trilógiát. Ezzel a lépéssel igazán közel engedett minket, olvasókat is magához, és ezt mind érezhetjük is.
Azonban az érzelmi töltet mellett tartogat számunkra ez a regény váratlanabbnál váratlanabb fordulatokat is, olyan izgalmakat, amiktől leesik az állunk. Akaratlanul is vonz magához és a részesei akarunk lenni!
Engem teljességgel elcsábított!

Karakterek:
Olivia az események hatására változott és formálódott ebben a kötetben. A fájdalom megsebezte és megkeményítette a szívét, egy valami érdekli: a bosszú. Niko szerelme nélkül saját testi épségét sem féltve vetné bele magát veszélyes ügyekbe, ahonnan talán nincs is visszaút. A szerepek abszolút felcserélődtek. Eddig a férfinek volt szüksége valakire, aki visszatartja a legrosszabb énjétől, aki mellett lehorgonyozhat, azonban most Olivia vált a betöretlen vadlóvá, és Nikonak kell megvédenie szerelmét a bosszúvágy sötétjétől. Imádtam ezt a pálfordulást! Nem lehet tudni, éppen melyikük is játssza a csalót!

"Ha komolyan szembeszállsz a gonosszal, akkor előbb-utóbb olyanná kell válnod, mint ő. Az érzéketlenség és a hideg önzés, amire készülsz, csak ahhoz segít hozzá, hogy te magad is gonosszá válj."
Borító:
Bevallom őszintén, hogy az első borítóterv összetörte a szívemet. Az első kötet sármos borítómodelljét összehasonlítva a folytatáséval... egyszerűen hihetetlen, hogy ugyanaz a két férfi. Ráadásul a fekete hajú nő sem egy egzotikus szépség vagy éppen egy Olivia Clark. Éppen ezért töltött el mérhetetlen nagy boldogsággal, amikor az írónő bejelentette, hogy lecserélik a kezdetleges tervet és egy másikkal fog megjelenni a regény. Ami sokkal nagyobb összhangot sugároz a két modell között, tényleg érzéki, ahogyan azt a cím is mutatja és tökéletes szinkronban van a borító lilájával. Ám a legnagyobb örömet mégis az jelentette, hogy a képen a szavaimat láttam viszont! Ennél nagyobb ajándékot pedig aligha kaphat egy blogger. Nagyon köszönöm!

Összességében:
Anne L. Green mestersorozata egy újabb remekművel gazdagodott!
Ahogyan azt a cím is sugallja, ez a rész sokkal érzelemdúsabb, érzékibb lett az előzménynél, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szűkölködnénk az akciókban és izgalmakban. Zseniális, ahogyan az írónő összefűzi a romantikát és a váratlan fordulatokat!
A rendkívül szerelmes szívű könyvmolyoknak ajánlanám leginkább ezt a trilógiát, akik nem vetik meg az erotikát és imádják a kiszámíthatatlan és letehetetlen könyveket! Csábulj el te is!

Oldalszám: 420
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Niko

Kedvenc idézeteim: 

"Nem vagyok más, csak egy csaló. 
Nem mellesleg szánalmasan pocsék rímfaragó.
Neked most mégis papírra vetem,
Milyen teher nyomja a lelkem.
Mézszőke hajad és smaragdzöld szemed
Kergeti őrületbe a máskor nyugodt lelkemet.
Nem tudlak feledni, főleg nem elengedni.
Nem tudok mást tenni, csak téged...

A mondat befejezetlen volt.
- Téged mi? - emeltem rá a tekintetem. Megnyílt ajkakkal kapkodtam levegő után. A fejemben már csendült a rím: szeretni."
*

"Az életben végső soron minden ember két dolog között választhat: alkot, vagy pusztít, szeret, vagy gyűlöl." (Eric Fromm)

*

"- Érzékien kell csábítanod! Csábítanod minden porcikáddal. A testeddel és a lelkeddel."



Most pedig tudj meg minél többet a Csábító trilógiáról egy exkluzív interjúból!



1.    Mi inspirálta a Csábító trilógiát? Hogyan fogalmazódott meg benned, hogy ezt papírra akarod vetni?

Nem titok, hogy ennek a könyvnek a megszületése mennyire fontos volt nekem. A valós háttér a múltam egy részét rejti. A behajtással kapcsolatos történet már azóta motoszkált bennem, mióta először leültem írni. Ezért kezdtem el tulajdonképpen. Ezzel a történettel próbáltam eloszlatni a tévhitet, hogy a behajtók csúnya, gonosz és rossz emberek. Nekiveselkedtem hát a könyvnek és azon töprengtem, mennyire lehetek őszinte. Az akkori kollégáim, barátaim azonban óvatosságra intettek. Tartottak tőle, hogy túlságosan kiadnám magam, esetlegesen olyan dolgokat húznék magamra, amilyeneket nem akarok. Emellett figyelmeztettek, hogy tippeket adok a jövő csalóinak. Hálás vagyok nekik, mert mára egy sokkal érettebb történetet alkothattam. Nekik köszönhetem, hogy megszülethetett Olivia és Niko.

2.    Van olyan megtörtént eset, ami bekerült a könyvbe és számodra kedves emlék számodra?

Számos történet van benne, ami velem is megtörtént. Igyekeztem Olivia szemén át hitelesen bemutatni az olvasóknak, milyen is ez a szakma. A benne lévő behajtásos történetek alapja mind a valóságból származik. Utólag a rázós helyzeteket is mosolyogva vetettem papírra.

3.    Mennyire volt nehéz ex-behajtóként egy csaló fejével gondolkodni? Mesélnél nekem azokról a pillanatokról, amikor Niko oldaláról írtad a történetet?

Bevallom, az első fejezetek után elakadtam. Sosem volt még olyan nehéz dolgom, mint akkor. Választás elé kényszerültem. Vagy csak Olivia szemszögéből írom meg a történetet, vagy csalóvá válok. Eleinte ezutóbbi nem igazán vonzott, gondolom nem különösebben kell megmagyaráznom, miért. 😊 Nem bírtam a csalókat. Meg is lepődtem rajta, hogy mire befejeztem az Arcátlan csábítót – a sorozat első részét, beleszerettem egybe. Rengeteg segítséget kaptam ehhez olyan emberektől, aki a hétköznapokban a csalók nyomában járnak. Ellátogattam olyan tanfolyamra, ahol azzal foglalkoztak, hogy megtanítsanak: hogyan védjem meg magam a csalóktól. Ennek az előadásnak fontos pillére volt, hogy megtanuljam a csalók által alkalmazott eszközöket gyakorlatban is használni, például: zárat feltörni. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.Niko karaktere alaposan feladta nekem a leckét, sokszor úgy éreztem a történet írása során, hogy szándékosan keresztbe tesz nekem. Küzdöttem vele, pont úgy, mint Olivia. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, ő lett az én kedvenc férfi karakterem. 😊

4. Arcátlan, érzéki és végzetes csábító. Aki már találkozhatott a soraidon keresztül Nikóval és Oliviával, értheti, miért pont ezeket a címeket kapták a kötetek. De te már a kezdetek óta tudtad, hogy ezeket fogják viselni, vagy a  történet megírása után adtad nekik ezeket a neveket? Megfordultak más címötletek is a fejedben?

Hmm. Ez egy remek kérdés. Fogalmazzunk úgy: írás közben született meg a címe. Ennél a könyvnél sokat tiprodtam a címválasztáson. Még az egyik segítőmet is bevontam ebbe a kérdésbe. Ő úgy fogalmazott: a csalók pofátlan, arcátlan alakok, akik úgy csűrik-csavarják a mondanivalójukat, hogy nem igazán tudsz rájuk haragudni. Remek manipulátorok. Innen jött az Arcátlan csábító. A második rész címe ehhez képest könnyű volt, de a harmadik rész ismét feladta a leckét. Ha az olvasóim eljutnak az utolsó kötetig, meg fogják érteni, miért.


5. Melyik jelenetet emelnéd ki, amelyiket a legjobban szeretted írni?

Erre lehetetlen felelni. Rettentően élveztem az első részt, hiszen abban benne a szívem-lelkem. Lehet, hihetetlennek hangzik, de Niko nemcsak Oliviát, engem is megváltoztatott. Mire a történet végére értem, magam is másképp láttam a világot. Ezért hálás is vagyok neki. A második részt azért szerettem, mert itt omlanak le a falak. Mindkét karakternek át kell lépnie a saját határait, korlátait. Bizonyítaniuk kell az egymás iránti elkötelezettségüket. Emellett ez a rész felvezeti a bonyodalmak előszelét. De a harmadik a kedvencem. Abban a könyvben, én is átlépem a határaimat, és ezzel egy kicsit én is újjászülethettem.

Köszönöm Anne L. Greennek a válaszokat! Remélem, ezáltal ti is közelebb érzitek magatokhoz a sorozatot!

Az utolsó kérdésem pedig felétek irányul:
Kivel találkozom vasárnap a könyv premierjén az Álomgyár könyvesboltban?

2019. január 14.

Carrie Cooper - Bábok tánca

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Eltűnt ​szerelme utáni nyomozásának köszönhetően Lili Green ismét belekeveredik egy olyan ügybe, amiből sehogyan sem találja a kiutat. Lili Gérard Laconte, a nagy hatalmú, francia üzletember villájában ragad, és bár a férfi tökéletes házigazdaként viselkedik, a helyszín különleges, szabadelvű, mégis elzárt világa teljesen felbolydítja a lány lelki békéjét: a francia felső tízezer mérhetetlen luxusa veszi körül, a vendégek kötetlenül élvezhetik a testi-lelki örömöket, miközben gondosan elrejtett kamerák figyelik őket. Ebben az irreális valóságban minden egészen más megvilágításba kerül, még Lili igaznak vélt szerelme is. Vagy talán éppen az igazságot tárja fel? Lili nem is sejti, milyen játék részesévé válik, ám a színpad készen áll, a bábok pedig elkezdik táncukat… 
A Bábok tánca a Marionettjátszma második része. 

A szemtanú és az Ügynök tűsarkúban című könyveiért Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal egy romantikus, érzelmes, szenvedélyes utazásra hívja az olvasót a női lélek átláthatatlan világába."

A Kétségekbe zárva függővége után alig vártam, hogy mihamarabb folytathassam Lili Green újabb kalandját a Bábok táncával. Nem is ő lenne, ha nem egy fontos megbízatás kellős közepébe tenyerelt volna ismét bele, de ki hibáztatná, hiszen csak szerelmét próbálta védeni. A Marionettjátszma első része nem véletlenül kapta a Kétségekbe zárva elnevezést, hiszen Lili nemcsak a saját kételyeiben süllyedt el teljesen, hanem egy gazdag úriember luxusvillájának foglya lesz. Az eddigi távozási kísérletei mind csúfos véget értek. Lapról lapra követtük, ahogyan Lili állta az ütéseket, az újabb és újabb lelki fájdalmakat, és hogyan állt fel minden alkalom után. Nála erősebb személyiséggel még nem találkoztam!
Ez a könyv olyan lelkiséget tartalmaz, mint kevés másik!
A betűkön keresztül beleláthatunk a Liliben zajló kettősségre. Nap mint nap szembesülnie kell Martín, az álnéven futó Nikosz keménységével és ridegségével, amelyről tudjuk, hogy az álca része, mégis annyira élethűen adja elő, hogy a nő kezdi elhinni azt, amit a szemével lát. A szíve súg valamit, de az esze pont az ellenkezőjét mondja. De hogyan is lehetne képes az előbbivel gondolkodni, ha abba a megcsalás és fájdalom kését szúrták? Azonban mindeközben tapasztalhatjuk a házigazda, Laconte kedvességét és vágyódását a Rita Touche-ként ismert Lili iránt. Úgy látszik, nem lenne képes neki ártani, de Nikosz féltése ennyire alaptalan lenne?

„Ezen a helyen tényleg minden összekeveredett: a legundokabb ember lett a barátja, a szerelme pedig elfoglalta a legutálatosabb pozíciót.” 

De annak ellenére, hogy Carrie Cooper ezennel a női lélek útvesztőjébe kalauzol el bennünket, tartogat számunkra meglepő fordulatokat bőven. Ezt a történetet teljesen átjárja a tűz és a szenvedély. Mindig izgatottan vártam, mit hoz számomra a következő oldal.
A Mirabell-villa az embereknek a szabadságot, a kötetlenséget jelenti, amelyet a házigazda, Gerald Laconte meg is ad nekik. Érdekes volt látni, a különböző személyek hogyan használják ki ezt a határtalanságot, miként élik ki a vágyaikat egy olyan világban, amelyben nincsenek korlátok.
Carrie Cooper írónőnek született! Különleges tehetsége van mindahhoz, amit csinál. Észveszejtően szövi a szálakat, néha már kétségem sem volt afelől, hogy akinek a kezében a marionett babák rúdja van, az nem más, mint maga a szerző. Egy olyan történetet tár fel előttünk, olvasók előtt, amelyből egyre többet és többet akarunk. Az biztos, ha egyszer a Lili Green sorozat a végére ér, a szívemben hatalmas űrt fog hagyni maga után.
Minden sorát átjárja a keserédes vágyakozás, a szerelem ámulatba ejtő és fájdalmas arculata.
Elnyerte a szívem minden darabját! Önként, arany tálcán nyújtottam az írónőnek, és bár sokszor Lilivel együtt fájt, az összes olvasással töltött pillanat megérte. Lili Green világát nem lehet megunni, annyira sokszínű és fordulatokban gazdag, és mindezek mellett az olvasó lelkéhez szól és megérinti.
Hálás vagyok Carrie Coopernek, hogy megosztotta velünk ezt a történetet, hiszen annyival kevesebb lennék nélküle.

Karakterek:
Említettem, hogy Lili Green az egyik legerősebb női szereplő, akiről valaha olvastam. Imádom a személyiségét, ha a valóságban összetalálkoznánk, biztosan a legjobb barátnőmnek választanám, hiszen mellette az élet nem játék és mese, hanem csupa kaland és izgalom.
Nikosz megmaradt a titokzatos önmagának, akit hihetetlen nehéz kiismerni. Csak reménykedni tudunk, hogy egy újabb álarc mögé bújva cselekszi mindazt, amit olvashatunk. Felmerülhet a kérdés, hogy mikor hull le az összes maszk, és mikor láthatjuk meg a férfit teljes valójában nem színjátékok és ármány közepette. Mégis ez a titokzatossága vonz magához, hiszen ki akarjuk deríteni, mi rejtőzik mindezek mögött.
A másik nagy titok az maga Laconte személye volt. Valami belső hang és Nikosz is arra intett bennünket és Lilit, hogy a férfi nem az, akinek igazából mutatja magát. Egy igazi játékmester, az emberi érzések számára csupán egy sakktábla színes mezői, amin lépegethet. De eközben ennek a feltevésnek egyetlen jelét sem mutatja, kedves és vendégszerető, de az érződik, hogy mindig eléri, amit akar. A "nem" nem létezik a szótárában. Vajon melyik az igazi énje a házigazdának?

„Az emberi lélek igen összetett, a nőké pedig végképp szövevényes – szólalt meg végül Laconte.”

Borító:
Tökéletes. Elképesztő lett, szemet gyönyörködtető! Imádom a fekete-fehér alapot és a hozzá passzoló pasztell kék színt. A Lilit ábrázoló nő csillogó szeme  több mindenre is enged következtetni, a háttérben lévő bábokat mozgató kéz pedig nagyszerűen illik a kötet címéhez: Bábok tánca. 

Összességében:
Carrie Cooper ismét teljesen lenyűgözött! Csak ittam a szavait 400 oldalon keresztül, és alig bírtam egy kis szünetet tartani. Lili Green legújabb története is fantasztikus, izgalmas és lerakhatatlan!
Nem csak a női lélek rejtelmeibe kalauzol el bennünket az írónő, hanem mindezt egy utánozhatatlan és egyedi cselekménybe szövi bele. A Marionettjátszma 2. része is kedvenc lett számomra, teljesen elnyerte a szívemet! Az biztos, hogy sosem unom meg Lili Green történeteit!
Ti, akik egy romantikus és egzotikus regényre vágytok, ez garantáltan a ti olvasmányotok lesz!

Oldalszám: 420
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Lili Green

Kedvenc idézeteim:
„Az éjjeliszekrényen lévő távirányítóval szétnyitotta a sötétítőket, és a szobát elárasztotta a vakító napfény. Bántott a szemét, de ez most nem zavarta, mert a fény végre elkergette a sötétben lapuló rémeket.”

*

„Ha az ember szerelmes, másként éli meg a valóságot.”


2019. január 6.

R. Kelényi Angelika - Mennyei bűnök


HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában 1858-ban 

Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik.Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja alehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, paráznajátékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.”

R. Kelényi Angelika a történelmi romantikus regények koronázatlan királynője, ezt már többször is említettem az olvasmányaim során. De a Mennyei bűnöket olvasva úgy éreztem, hogy itt csúcsosodott ki igazán. Az ártatlan c. trilógiájával is beírta már magát a szívembe, hihetetlen, amit az írónő az emberi lélekkel művel, az olvasóját teljességgel megbabonázza. Ezt tette eddig is, mégis a Riva-nővérek első kötete olyannyira megérintett, hogy igazat kell adjak a könyv hátulját díszítő soroknak: ez tényleg még szenvedélyesebb, izgalmasabb lett, mint az előző alkotásai.
Bár külső szemlélőként voltam jelen a történetben, mégis úgy éreztem, mintha a cselekmény az orrom előtt játszódna. Marco Fiore-ra egy bűnbarlangban talál rá barátja, Giorgio Valentini pap, és felkéri, hogy különös ügyben végezzen nyomozást egy gazdag úrinő számára. Annak ellenére, hogy a férfi egy jó ideje visszavonult a pályáról, levetette a reverendát, és azóta sorban járja Róma mulatóit, nem érdekli az ópium okozta delíriumon és a nőkön kívül semmi más. Beleveti ismét magát egy nyomozásba? Vagy megmarad az elsüllyedni látszó életénél? 
Eközben a másik szálon megismerkedhetünk Blanca Riva sorsával, aki megboldogult édesanyja helyére lépve neveli két húgát és a megélhetésük érdekében meztelenül pózol festőtanoncok előtt. Elég szűken élnek, ez pedig nem elégíti ki a középső testvér vágyait, aki nagyratörően, önös érdekekből ellopja a lakbérre szánt összeget, hogy ruhát varrasson magának. Akkor még nem gondolta, hogy ez az önző cselekedet teljesen felforgatja mindhárom lány életét, de legfőképpen Blancáét. 

"– Egy férfi soha nem tudja elég érzékletesen elmesélni egy nő szenvedéseit."
 
Már a történet beharangozásakor vonzott a világa, alig vártam, hogy olvasni kezdhessem, és amikor végre a kezembe került, egyszerűen nem tudtam letenni. Nem túlzok: egy mestermunkát olvashattam R. Kelényi Angelika tollából. Felülmúlta minden elvárásomat, letaglózott és abszolút a padlóra küldött. Az írónő eddigi legátütőbb regénye lett!
És talán nem csak az, hanem a legsötétebb is. Olyan világot tár elénk, amelyben alig van nyoma a jóságnak és erkölcsösségnek, már maga az egyház is inkább a bűnt képviseli, mint az eredeti rendeltetését. Bevallom, alig vártam, hogy a nyomozás részese lehessek, mégis hamar rá kellett jönnöm, hogy a Mennyei bűnök a lélektaniságával okoz maradandót az olvasójában. Tökéletesen bemutatja, miként válik egy tiszta lány gyilkossá és áll ki ily módon a saját becsületéért. És bár egy ember haláláról beszélünk, az olvasó meg tudja érteni Blanca indítékait, és ha ő nem tette volna meg, talán mi magunk vesszük kezünkbe a kést és lépjük meg helyette ezt a döntést. (Már ha meglenne az a szupererőnk, hogy beléphessünk egy könyv cselekményébe.) Nem egyszer éltem át azt a regény során, hogy teljességgel imádkoztam, az utolsó pillanatokig reménykedtem és kapaszkodtam minden fűszálba, azt mondogattam magamban „ez nem történhet meg”, mígnem bekövetkezett egy olyan fordulat, ami könnyeket eredményezett az arcomon. 
Megrendítő történet egy fiatal lányról és egy kiugrott papról, akik együtt göngyölítik fel a bűnök végtelen sorát. 
Alig várom, hogy olvashassam a folytatását!

Karakterek:
Mindkét főszereplőt hamar megkedveltem. Blancát nehéz sorsa empátiát ébreszt az olvasóban, elsőnek tökéletesnek tűnik: szép, önzetlen, jószándékú, mégis apróbb gesztusai elárulták, hogy ő is emberből van. Dühbe gurul, kiabál, felpofozza a testvérét, amikor elszabadulnak az indulatai, és legfőképpen akkor, mikor utat enged bosszújának. Marco Fiore, az egykori pap, akit már csak a földi élet élvezeteinek hajszolása hajt, pedig lehet azért, mert ösztönösen a baljós pasik vonzanak, vagy mert Luke Evans jelent meg a lelki szemeim előtt teljes valójában, de hamar levett a lábamról.  

"Kőszikla volt ő a családját ért rengeteg gond közepette. Megviselt kőszikla, de mégiscsak egy igazi bástya, mely megvédi a húgait, akár az élete árán is."

Borító:
Meseszép munka! Egy ilyen történet nem is érdemel mást. Imádom a színeket és azok összhangját,a  cím elkülönítésének a kivitelezését, Blanca megelevenítését a papíron.

Összességében:
Rettentően vártam már, hogy R. Kelényi Angelika mivel kápráztat el ismét. De alábecsültem, mivel a Mennyei bűnökkel nem csak levett a lábamról, hanem elgondolkodtatott és igen, sokszor fájdalom járta át a szívemet, annyira kemény és sötét dolgok is a cselekmény egészét képezik. Visszarepített az 1800-as évekbe! 
Egy elképesztő utazás, amelyet senkinek sem szabad kihagynia! 
Azoknak ajánlanám R. Kelényi Angelika legújabb sikerkönyvét, akik vágynak a kalandra, az izgalomra, egy nyomozásra és nem utolsó sorban egy olyan történetre, amely abszolút magához láncol.

Oldalszám: 392
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Marco Fiore

Kedvenc idézeteim:

"Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

*

"[…] Nem akart olyan emberrel találkozni, akik ismerték a múltját, nem akarta, hogy lássák, mivé vált. Újakat pedig esze ágában sem volt beavatni a pokoli érzéseibe. Akivel pedig nem beszélhet gyötrödéséről, az nem barátja, hisz a barát az, aki a lecudarabb pillanatban is kiáll érte. […]" 


2019. január 1.

2018 évzáró | 5+1 könyv, amit ajánlok az idei olvasmányaimból

Sziasztok!

Elérkeztünk egy újabb év első napjához. De egy bejegyzés erejéig térjünk még vissza a 2018-as évhez!

Az elmúlt 365 napban a blog megállás nélkül robotolt előre: elérte a 280 rendszeres olvasót, hamarosan pedig 300.000 kattintásssal büszkélkedhet, a facebook oldal pedig túllépte az 1000 követőt. Mindnek rettentően örülök! Köszönöm!

Mint az ezt megelőző néhány évben, eljártam a könyvmolyok számára kötelező szintű eseményekre, mint az áprilisi Könyvfesztivál vagy a júniusi Ünnepi Könyvhét. Ezekről bővebben külön-külön bejegyzésben már írtam, de összességében azt tudom mondani mindkettőre, hogy fantasztikus élmény ennyi embert mindenféle korosztályból látni, akiknek tényleg azonos a szenvedélyük, mint nekem: az olvasás. Ezeken kívül sok könyvbemutatón is részt vettem, többek között az Álomgyár kiadó szervezésében a Blaha Lujza téri könyvesboltjukban, de alkalmam adódott eljutni Szurovecz Kitti legújabb regényének, A kisemmizett angyal bemutatókörútjának budapesti állomására is. Persze ilyenkor mindig adódott társaságom is, mindegyikőtöknek nagyon hálás vagyok, csajok, hogy együtt tölthettünk csodás délutánokat, amelyek sokszor már egészen az estébe húzódtak.
Élménybeszámolók bővebben: KönyvfesztiválKönyvhét

Külön örömként ért, hogy az Álomgyár kiadó jóvoltából idén 7 könyvet is előolvashattam, amelyeket immár nyomtatott formában a soraim díszítenek:
Palotás Petra – Vénasszonyok nyara 

Ráadásul ebben az évben olyan megtiszteltetés is ért, hogy a Book24 online könyváruház felkért, hogy írjak az oldalukra ajánlókat, ezek közül már 6-ot meg is találhattok a felületen!

Azonban véleményem szerint a 2018-as év kicsit nehézkes volt, sokszor az érettségire vagy éppen nyelvvizsgára készülés miatt voltak időszakok, amikor annyi időm sem volt, hogy ránézzek egy könyvre, nemhogy elolvassak egyet, ez pedig sajnos meg is látszik az eredményen. A tavalyi 127 elolvasott könyv után úgy kezdtem neki 2018-nak, hogy idén meglesz a 150 is. Erről a célomról viszont elég hamar le kellett mondanom, mikor a tanulást kellett előtérbe helyeznem. És bár a 100-ért a végsőkig harcoltam, végül azt sem sikerült elérnem. De talán a 95 is egy szép szám ahhoz, hogy boldogan zárhassam 2018-at.

Ciki, nem ciki, de idén több könyvet szereztem be, mint amennyit olvastam. Összesen 110 kötettel lettem gazdagabb ebben az évben, és ezek közül 7 angol, 4 pedig német nyelvű. Van köztük ajándék, (meglepetésemre) nyeremény, előrendelés, molyos vétel, recenziós példány, ajándéknovella és hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás is. Ősszel be kellett újítani egy új könyvszekrénnyel, és nyitottam itthon egy könyvtárszobát is a meglévő eddigi 4 sor polc mellé. Meseszép egyszerűen csak ránézni erre a sok kötetre! 

A bejegyzés további részében pedig összeszedtem nektek egy 5+1-es listába az idén elolvasottak legjobbjait!


Tillie Cole - A Thousand Boy Kisses c. regényét az év elején olvastam eredeti nyelven még a magyar megjelenése előtt, de az abban a percben beírta magát a szívembe, ahogyan elkezdtem. Egy csodálatos, megható szerelmi történetet olvashattam és élhettem át a regény által. Szem nem marad szárazon az olvasása közben, azt garantálom. És bárkinek ajánlottam eddig, nem csalódott benne, remélem, ez így is fog maradni. Rune és Poppy története az egyik legmeghatározóbb romantikus könyv, amelyet valaha olvastam és olvasni fogok. Beleírta magát a szívembe, és amikor tehetem, mindenképp újra fogom olvasni majd, mivel ismét át szeretném élni azt a megrendítő, de utánozhatatlan érzést, amit ez a kötet ad az embernek. Imádtam.

 A kronológiai sorrendet folytatva februárban is hatalmas kedvencet avattam. Sarah J. Maas a fantasy zsáner koronázatlan királynőjeként ismert. Hazánkban és külföldön is hatalmas rajongótáborra tett szert, és nem is jogtalanul. Hihetetlen az, amire ez a nő képes. Összetöri az ember szívét darabokra, az tény, az egyik szemünk sír és a másik nevet a könyvei olvasása közben. Bár az első rész is levett a lábamról, a Köd és harag udvara azonban nálam abszolút mindent vitt. Rhysandbe egyetlen másodperc alatt fülig szerelmes lettem, és én váltam a lehető legnagyobb #feysand shipperré a földkerekségen. Izgalmas, romantikus, de ezer szilánkra töri az olvasó lelkét. Amint lesz időm, belevetem magam eredeti nyelven is! Már ott vár rám a polcomon... De addig is alig várom, hogy megérkezzen az előrendelt befejezőkötete a trilógiának! Már előre félek, mit fog hozni, de abban biztos vagyok, hogy hatalmas űrt fog hagyni maga után.

 Nyáron azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy előolvashattam Baráth Viktória legújabb sorozatának első kötetét, Az igazság nyomábant. Alig vártam, hogy milyen történetet körít Hannah-nak és Jasonnek, az ügyész és az ügyvéd harcának, és amit kaptam, az teljességgel letaglózott. Szuperül építette fel, minden lépése logikus volt, ami egy bírósági tárgyalás központú regénynél nem hátrány. Filmbeillő volt az egész! Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem vele és az írásaival, egyáltalán nem bántam meg, hogy két évvel ezelőtt belevetettem magamat Baráth Viki világába. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számunkra a függővég után! 

 Számomra egyértelmű, ha romantikus krimit akarok olvasni, akkor mindenképpen egy Carrie Cooper könyvet veszek a kezembe. A Marionettjátszma első része, a Kétségekbe zárva a női lélek útvesztőibe kalauzolja el az olvasót és hihetetlen élményt nyújt neki végig. Annyira büszke vagyok, hogy ilyen írónő él hazánkban, akinek ekkora a fantáziája és olyan könnyedén szövi a szálakat, amelyek teljesen kiszámíthatatlanok, mintha a napi rutinját végezné. Minden alkalommal elkápráztat és elállítja a lélegzetemet, és ez itt sem volt másként. A könyv olvasása közben sosem tudhatjuk, kiben bízhatunk, vagy hogy ki a bábmester, de az bizonyos, hogy nem tudjuk letenni, annyira magával ragadó.

 Idén sem maradhat el Anne L. Green a sorból, hiszen bár tavaly is hatalmas kedvencet avattam az ő szériájából, az Arcátlan csábítóval még jobban a szívembe írta magát. Én mondom, zseniális, amit az írónő alkot! Azonban a legújabb regénye, a Csábító trilógia első kötete abban különbözik az eddigiektől, hogy saját élményei ihlették, részben a saját történetét vetette papírra, amivel bemutatja a behajtó munkáját és ad hozzá egy csalót is, hogy végképp ne unatkozzunk. Anne L. Green arról híres, hogy minden történetét váltott szemszögből írja. A kezdetek óta kíváncsivá tett, miként helyezkedik bele a csaló fejébe is és mutatja be az ő oldaláról a cselekményt. És abszolút nem csalódtam a végeredményen. Becsülöm őt, amiért ezt megalkotta. Nem szűkölködik akcióban, izgalomban és romantikában sem. Minden betűje kincs. 

 Mint láthatjátok, ebben az évben is hatalmasat arattak a magyar szerzők, hiszen 4 helyet a 6-ból hazai írók művei foglalnak el. És ez nem véletlen.
A megjelenést követően azonnal belevetettem magamat Szurovecz Kitti legújabb művébe, biztos voltam benne, hogy idén is ellopja a szívemet, mint ahogyan az eddigi könyveivel is tette. Szuper kortárs írónő, aki ezzel a mesterművével bemutatta az olvasóinak Budapest sötét oldalát, az emberrablást, a kiskorú prostitúció veszélyeit, az árvaházak borzalmait, mindezt úgy leírva, hogy Mia és Panna története remény és fényfolt legyen az ezt elszenvedők számára. Hatalmas élményt nyújtott ez a regény! Az egyik legátütőbb alkotása Kittinek! Alig várom, hogy megtudjam,  mit tartogat a jövőben még az olvasói számára. 

Egy szó mint száz, szuper eredmények születtek ebben az évben is, és bár a tavalyi célomat nem sikerült idén teljesítenem, és van egy olyan érzésem, hogy jövőre sem jelent majd kisebb kihívást a 150 könyv a szalagavatóra és az érettségire készülve, de igyekszem majd a köztes időket mindenképpen olvasásnak és a blognak szentelni, hiszen számomra ez az egyik legnagyobb kikapcsolódás.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az évben is, remélem, tetszett ez a kis összegzés, és jövőre újra találkozunk ugyanekkor, ugyanitt!

Millió puszi és boldogságos új évet!
Barby

2018. december 30.

Kresley Cole - Méreghercegnő


HANGULAT                                MOLY                                        2014

"A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes. A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?”

A Méreghercegnő már a teremtéstörténet előtti idők óta a polcomon csücsül. De nem is emlékszem rá, milyen okokból is halogattam az olvasását. Hát mikre nem jó egy molyos kihívás? Ösztönöz, hogy a kezembe vegyek egy régóta rám váró  könyvet. Így majdnem 500 oldallal később nem bántam meg végül, hogy adtam neki egy esélyt, de be kell vallanom, hogy az elején igazán azt sem bántam, hogy ennyi ideig halogattam.
Kresley Cole neve több zsánerben is feltűnhet az olvasóknak. Van romantikus és erotikus műve is, de ezennel egy apokalipszis közeli világot tár elénk, amely nem egy hétköznapi fantasy történet, hanem megismertet minket a tarot-kártyák rejtélyes világával, és hogy mi lesz a vége annak, ha ezek a szereplők életre kelnek.
A szerző egy igen erőteljes kezdést tudhat magáénak ezzel a kötettel. Nem kertel, belecsap a közepébe. A hatalmas pusztulást követően egy lány lép be egy házikóba, ahol egy Arthur nevű ember várja. Hamar kiderül, hogy kevés pszichopatább könyvszereplő létezik a férfinál. Diáklányokon kísérletezik, ő a hibbant tudós, aki beleőrült az elhagyatottságba. Hogy rávegye a lányt a maradásra, felveszi a kedves álarcát, csábítgatja őt, és arra kéri, hogy mesélje el a történetét.
Így ugrunk vissza a Villanás előtti néhány napra, amikor Evie-t, az átlagosnak hitt népszerű diáklányt kiengedik az elmegyógyintézetből, ahová édesanyja küldte a nyári szünet idejére. Próbálja titokban tartani az iskolatársai előtt, mégis hol töltötte az elmúlt három hónapot, és közben igyekszik véka alá rejteni a szűnni nem akaró látomásokat és hangokat. Látszólag mindene megvan: csodaszép külsővel rendelkezik és pomponlányként a gimis hierarchia csúcsán egy hűséges pasival az oldalán tündököl. Kellhet ennél több? Mondjuk, hogy önmagát is normálisnak érezze. Ekkor azonban még nem is gondolt arra, hogy az élete fenekestül megváltozik a cajun fiú, Jackson Deveaux felbukkanásával, akivel már az első pillanatban fellobban a szikra köztük. De a Villanás után csak rá számíthat. Vagy talán rá sem?

"– A Császárnő játékban van – mondta. – Az Arkánumok érzik. Mintha zavar támadt volna az Erőben.
– Csillagok háborúja, Matthew? Ez most komoly?" 

Az eleje az ütős prológus után számomra lapos volt. Nem fogott meg, így nem is ragadott magával, és inkább filmeztem és sorozatoztam olvasás helyett. De egy hosszú kocsiút képes még egy ilyen rosszul induló könyvvel is összebarátkoztatni. Kezdetben nem éreztem magaménak a történetet, olyan távoli volt számomra, nem érintett meg érzelmileg. És ez az érzés 350 oldalon keresztül megmaradt, ami bőven a könyv felét képezi. Matthew megmentése jelentette a vízválasztót a történetben, amikor jobban beindultak az események, a tarot-kártya szereplői is több jelentőséggel bírtak, nem csak egy-egy álomképben jelentek meg, hanem oszlopos tagjaivá váltak a regénynek. Ekkor éreztem úgy, hogy végre történik is valami a sok mentek mendegélteken kívül, valami akció és fordulat is megjelenik hosszú idő után a kötetben, amit már nagyon vártam. Ezen a ponton érte el nálam a könyv, hogy le sem bírjam tenni, ekkor kezdett el belőlem érzelmeket kiváltani, hogy érdekeljen a szereplők sorsa, Jackson és Evie közt kialakult kapocs és a sok titok, amiket eddig teljes homály fedett.
Mígnem elértünk a könyv végéhez, ami felpezsdítette a véremet. De nem csak a szívritmusomat akasztotta ki, hanem abszolút felkeltette az érdeklődésemet, és rávett arra, hogy vágyjak a folytatásra. Kijelenthetem, hogy az utolsó 100 oldal rendkívül ütősre sikeredett! Azonban sajnáltam, hogy csak kevés időre kaptam meg azt, amire igazán vágytam.

Karakterek:
Jackson és Evie kapcsolata a regény folyamán rendkívül kacifántos és sokszor túlspilázott volt. A lány karaktere eleinte abszolút felszínes volt, persze valahol el kell indulni ahhoz, hogy a végére egy szerethető jellemet kapjunk, mégis sokáig számomra kissé antipatikus személyiség volt. Sajnáltam a családi háttere miatt, hogy az anyja inkább pszichiátriára küldte, mintsem megteremtette volna neki a biztos fészket, nem csodáltam, hogy Evie számolta vissza azt a napokat, amit kénytelen ott eltölteni. Az iskolában viszont kiteljesedhetett, élhette a hercegnői életét a tökéletes és gazdag pasijával az oldalán. Barátnője sokszor belerángatta mindenféle hülyeségbe, ennek ellenére viszont szerette őt. Mégis két szó jellemezte a regény során: féltékeny és gyámoltalan. A karaktere (ahogyan a könyv maga is) a legvégén teljesedett ki, amikor elfogadta a saját erejét és használni is kezdte azt. Ezen kívül végig folytatódott a szeretlek-is-meg-nem-is kapcsolata Jacksonnal, aki pedig a másik véglet. Sokszor vonzó a titokzatosság, de nála már túl keménynek éreztem ezt a tulajdonságot. A nők védelmezőjeként ismerszik meg a történetben, elmeséli a zord háttértörténetét, de a jelleme remélem, hogy a későbbiekben jobban kibontakozik majd. Matthew szótlansága sokszor nem csak Evangeline-t, hanem engem is próbára tett. Selenát igyekeztem megkedvelni, de mivel Evie szemén keresztül láttam a fejleményeket, nem igazán sikerült. Sok titkot rejteget és megérzéseim szerint nem mind vezet majd jóra. Finn, a Mágus karaktere viszont bár keveset szerepelt, annál többször nevettetett meg.

"– Hé, Finn, nem tudtam nem észrevenni, mennyire nyugodtnak tűnsz. 
Ahogy látszólag Mathhew-t sem zaklatták fel túlságosan a történtek. Az egyik deszkán kirajzolódó évgyűrűket tanulmányozta.
– Mert nyugodt is vagyok, szöszi.
– Annak ellenére, hogy ezek az emberek rabszolga-kereskedők vagy kannibálok?
– Á, csak egy kicsit eldurvult a lakógyűlés."

Borító:
A barna és az arany szín uralkodik a képen. Engem hamar elvarázsolt, a cím betűtípusa gyönyörű, örülök, hogy megtartották az eredeti változatot.

Összességében:
Bár sokáig porosodott a polcomon, eleinte nem bántam meg, hogy ez így történt. Nem ragadott meg a történet, a tarot-kártya, ami a különlegességét képezte a regénynek, vajmi kevésszer jelent meg a cselekményben. Legalábbis sok ideig. Nem került közel a szívemhez. Egy újabb disztópia próbálkozásnak tűnt, és egészen 350 oldalon keresztül az is volt. (Amit amúgy rettenetesen sajnáltam, mivel rengeteg jót hallottam már a sorozatról.) Azonban a maradék 100 oldal abszolút pörgősre sikeredett, akciódússá vált és kedvelhetővé. Amennyire nem akartam folytatni az elején, annyira vágyakozom most a második kötetre ebben a pillanatban.
Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akiket hívogat egy apokaliptikus világ, ahol a túlélés ösztöne hajtja a szereplőket. Egy jó kis kikapcsolódás egy hosszú utazásra.

Oldalszám: 474
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Finn

Kedvenc idézeteim: 

"– Miért vagy velem ilyen rendes?
– Nem vagyok. Csak azt akarom, hogy felülj a motoromra ebben a szoknyában."

*

"– Evangeline, addig csókollak, amíg görcsbe rándulnak a lábujjaid, és amíg egymásból lélegzünk.
Ez volt az ígéret…"

*

"– Miért iszol ennyit? – kérdeztem.
– Veled aztán jó beszélgetni! – mondta, de amikor látta, hogy várom a válaszát, folytatta. – Mondj egy okot, miért ne.
– Káros az egészségre.
– Szerinted olyan sokáig élek majd, hogy az alkohol káros hatásaiba fogok belehalni? Erre iszom egyet!"



2018. december 19.

Írók a neveikről |Miért nem választanak a magyar írók álnevet?

Sziasztok!

Pár hónapja olvashattatok egy cikket, amelyben számomra kedves magyar szerzőket kérdeztem meg arról, miért is döntöttek úgy, hogy írói nevet választanak, és úgy adják ki a regényeiket. Mint ott már beharangoztam, elkészítettem ezt a cikket pepitában, így most arról olvashattok, miért is maradtak meg hazai írónők a saját neveiknél, és miért nem választottak maguknak egy jól csengő, külföldi álnevet.

– Amikor megtudta a környezetem, hogy könyvet fogok kiadni, többeknek az volt az első kérdése, hogy mi lesz az írói álnevem. Ez eléggé fura volt számomra, mert bennem addig fel sem merült, hogy más néven kellene írnom. Tudtam, hogy sokan így csinálják, de tőlem nagyon távol állt volna akkor, hogy egy idegen név mögé bújjak – mesélte Gombos Tünde, a Szerelemtánc és a Pataki Emma naplójának szerzője, az első kiadott regénye előtti gondolatairól. Az első mondat igenis elgondolkodtathat bennünket, hogy ennyire azonosult napjainkban a könyvkiadás az írói álnévvel?

„Bevallom, sosem gondoltam kockázatként a saját nevemre.‟
Az alábbi mondatot Szaszkó Gabriella, a Penington-testvérek trilógia szerzője írta egy bejegyzésében az oldalán, amelyben a saját nevével kapcsolatos érzéseit és gondolatait osztotta meg az olvasóival. Bár egyre csökken azoknak a könyvmolyoknak az aránya, akik szívesebben nyitnak a külföldi alkotók felé, Gabiban nem merült fel annak az eshetősége, hogy emiatt a jelenség miatt esne el eladott példányoktól. Sőt a cikkét elolvasva azzal is szembesülhetünk, hogy a külföldön élő írónő tapasztalatai szerint egy egzotikusan csengő (mondjuk magyar) név jobban fel is keltheti az olvasók figyelmét, mivel sokan érdeklődnek másféle kultúrák iránt. Bár nagy álma, hogy egyszer angolul is publikálhasson, ebben az esetben sem változtatna a születési nevén.

– Az írás a személyiségem és az életem egy nagy szeletét képzi, szeretném, ha ezzel együtt ismernének meg így, a saját nevemmel – írta a Pennington-testvérek alkotója, és ezzel nincs egyedül.

Hajdú-Antal Zsuzsanna, akinek a tollából a Léggömbök duológiát ismerhetjük, küldte válaszlevelében az alábbi mondatot: A saját nevem ugyan egy kissé hosszú, de ha rákeres az olvasó az interneten, biztos engem talál meg. 

Mint olvashatjuk, egytől-egyig ezeknek a szerzőknek mind fontos, hogy önmagukat adhassák az olvasóknak. Kezdve a nevükkel.

A másik főbb indoka annak, hogy megmaradtak a saját nevüknél, hogy magyar környezetben élő emberekről írnak. Magyar álnevet pedig minek válasszanak?

Bár Papp Dóra első trilógiáját, a Helena sorozatot Dora Craiban néven ismerhetjük, azonban a Tükörlelkek és Bolyongó borítóján már az eredetit láthatjuk. Az írónő leírása szerint az évek alatt ő maga és az érdeklődési köre is változott. Amikor a Tükörlelkek megjelenése előtt állt, egyértelmű volt, hogy felhagy az álnévvel, és felvállalja a saját személyiségét.

– Szeretek elveszni a magyar mindennapok, hétköznapok apró csodáiban, igyekszem hitelesen megjeleníteni a magyar fiatalok érzelmi világát és környezetét az írásaimban, és ezt az irányt úgy tudom a legjobban képviselni, ha én is felvállalom az igazi énemet, nevemet - nem akartam többé álarc mögé bújni – mesélte a továbbiakban Dóra. Valamint azt is elárulta, hogy így jobban érzi magát a saját bőrében, és bár nem a névtől válik valaki olyanná, amilyen, mégis teljesebb a kompozíció a sajátjával, mint az álnevével.

Végül pedig Gombos Tünde gondolataival zárnám a cikket, aki a saját nevével másokra is inspirálóan szeretne hatni:

Küldetésemnek tekintem elhitetni a nőkkel, hogy soha nem késő az álmaikat megvalósítani, és a saját életemmel akarom őket meggyőzni arról, hogy ha valamit szeretnének, abban higgyenek, vágjanak bele az életkoruktól függetlenül, akkor is, ha családjuk van, és akkor is, ha alig-alig hisz bennük valaki. Egyszerűen ne érjék be kevesebbel, mint ami számukra jó! Mivel a saját nevemen írok, esetemben teljesen nyilvánvaló a családanya és az író azonossága, ezzel is erősítve ezt a küldetést.

Nagyon szépen köszönöm mind a négy írónőnek, hogy válaszoltak a kérdéseimre, és segítettek abban, hogy ez a cikk létrejöjjön!

Remélem, ez által a két bejegyzés által közelebb engedhettétek ti is, kedves olvasók, magatokhoz az írói álnév választásának a kérdését.

Ha még nem tetted, akkor olvasd el azt a cikket is, amelyben az írók az álneveikről beszélnek!