2018. december 10.

Elle Kennedy - A cél

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A ​lány mindig eléri a célját… A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon. 
De a játék egyre bonyolódik. 
Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el. 
Vágytál már a folytatásra? 
Íme eljött. 
Élvezd ki minden pillanatát!"

Hát én kiélveztem, az biztos! Már a The Score utolsó oldalai után nagyon vágytam arra, hogy mihamarabb folytathassam és lezárhassam az Off-Campus sorozatot a The Goallal. Tuckkal már az eleje óta szimpatizálok, és annak ellenére, hogy az örök kedvencem Dean Heyward-Di Laurentis marad, John Tuckernek is van hely a szívemben bőven. Kíváncsi voltam, miből is származik a fentebb említett kötet egyik jelenete, amelyben Tuck bejelenti a srácoknak a semmiből hirtelen, hogy Sabrina terhes. Hát ebből, drágáim! Ebből a varázslatos történetből.
Mivel a stresszfaktorom úgy általánosságban az eget verdesi a nap minden pontjában, jó könyvmolyként úgy gondoltam, az olvasás segít megszabadulni a terhektől és kikapcsolni a nagyvilág zajait és problémáit annyi időre, hogy csak én és a könyv létezhessünk. Elle Kennedynek pedig mindig sikerül kirángatnia az aktuális problémák okozta feszültségből, és szimplán magával ragadnia annyi időre, hogy mégis úgy érezzem, élek.
Izgalmas volt újra visszacsöppenni az Off-Campus világába, ahol köztudott, hogy a hokisok a legbeképzeltebbek a sportolók között, így Sabrina rendre elkerüli őket, főleg hogy Deanről sem éppen a legszebb a véleménye, miután a tanársegéd inkább az ágybeli teljesítményeit osztályozta a srácnak mintsem a házidolgozatát. Ezzel végleg feketelistára kerültek nála a hokisok, persze csak addig, ameddig meg nem látja Tuckert. Egyszer engedhet a csábításnak. Azonban abból az egyből kettő lesz, majd három, végül pedig abban a helyzetben találja magát, hogy nem tud szabadulni az érzelmeitől. Ez pedig nem összeegyeztethető az életvitelével. Egy pasi nem fér bele a rohanós mindennapjaiba, a négy munkahelyébe és a rengeteg tanulásba. Ő egyszerűen csak egyéjszakás kalandokra vágyik, ha közelebb engedne magához valakit, az eltérítené az önmagának kijelölt ösvényről. Mégis hogy kapcsolódik össze egy jégkorongozó és egy céltudatos egyetemista története? Éppen ott, amikor már nem csak az eszük irányítja őket, hanem a szívük is.

"Azért vagyunk boldogok, mert azok akarunk lenni…"

Az eddigi köteteket is imádtam, és ez ezzel sem volt másként. Az egy más kérdés, hogy sok helyen kiütötte a cukiságmérőt, másszor meg olyan szenvedélyes jeleneteket olvashattam, amitől valószínűleg az egész arcom lángba borult a tömegközlekedésen. De ez mind hozzátartozott ahhoz, amitől ez a regény abszolút szuper lett.
Nagyon hamar a szívembe zártam a szereplőket, kíváncsi voltam a sorsukra, a történetükre, és reménykedtem benne, hogy megtalálják a saját happy endüket. És amilyen gyorsan beszippantott ez a kötet, úgy tartott meg egészen az utolsó oldalig. Nem eresztett el, végig többet és többet akartam belőle. Az írónő laza, humoros stílusa, nem tagadom, első pillanattól kezdve levett a lábamról.
Az epilógushoz érve egyszer csak elöntött az üresség. Nincs több Garrett-Wellsy cukiskodás, Logan-féle hülyeskedés, Dean csábítgatás vagy Tuck jófiú mögé rejlett rosszfiús sármja. El kell búcsúznunk a Briar egyetemtől és a hokicsapat srácaitól, akik mind ellopták egyen-egyenként a szívünket.

Karakterek:
Nagyon hamar megszerettem mindkettejüket. Sabrina a céltudatos lány, aki azzal töltötte élete nagy részét, hogy próbált kitörni arról a helyről, ahova az élet bezárta őt. 16 éves kora óta állandóan dolgozik az iskola mellett, hogy finanszírozni tudja tanulmányait, álma pedig bekerülni a Harvard jogi karára. Ezek a célok azonban áldozatokkal is járnak. Az egész élete egy hatalmas rohanás, amibe nem fér bele stabil párkapcsolat. Korán megkedveltem a lányt, valamelyest magamat láttam meg benne, hiszen én is próbálom az életem minden egyes lépését megtervezni, állandóan a képlékeny jövőn rugózom, az egyetemválasztáson és a pontszámításon, hogy a legjobb eredményt érjem el. Nekem is egyik alapelvem, hogy először a saját életemet tegyem sínre, és majd utána kezdek el olyan ember után kutatni, akivel leélhetném a további részét. Ami valljuk be, elég nehéz. Főleg Sabrinának. Bár kívülről a lány tényleg úgy tűnhet, mintha ő lenne a meséből a jégkirálynő, a szíve azonban egyáltalán nincs abból, csak jobban meg kell ismerni. Tuckert, mint már említettem, már korábban rettentően megkedveltem. Ő a legcsendesebb a négy srác közül, ám az nem jelenti azt, hogy nincs benne bármilyen buliban. Főz a fiúkra, igazi konyhatündér, és hát tegyük a szívünkre a kezünket és úgy mondjuk ki hangosan, hogy ez nem szexi tulajdonság. És mindemellett humoros, kedves, figyelmes... kell ennél tökéletesebb pasi?

"Mert a legfontosabb cél szeretni és szeretve lenni."  

Borító:
Be kell vallanom valamit. Nem csak a történetük miatt kapja meg az Off-Campus sorozat a könyvespolcom díszpéldányai címkét, hanem hát a borítói miatt is.
Semmi bajom az identitásommal, egyszerűen néha már kicsit túlságosan erőltetettnek érzem a (sokszor túlságosan is) kigyúrt pasikat a borítón, főleg akkor, mikor annak nincs jelentősége. Besétálunk egy könyvesboltba, körülnézünk, és ha összeszámoljuk azokat a könyveket, amiknek a fedelén félmeztelen pasi pózol, hát lehet el lennénk keseredve az eredmény láttán. Csak magamat tudom ismételni, nem mondom, hogy ördögtől való lenne ezeket a póló nélküli modelleket regények elejére rányomtatni, isten mentsen ettől a kijelentéstől. Egyedül azzal van bajom, ha ennek semmi köze sincs a történethez. Márpedig soknál nincs. És a legtöbbnél a pasi sem egy igazán bizalomgerjesztő, itt pedig azt értem, hogy lerí róla, hogy nem sárgarépával és napi kondival szerezte a bicepszét, hanem ilyen meg olyan porokkal. Ó igen, de elkalandoztam. Azonban az Off-Campus sorozat nem ebbe a kategóriába tartozik. A főszereplő srácok sportemberek, hát mutogassák magukat. Bár azért tartozik egy igen vicces történet ehhez, mikor a szünetben letettem a könyvet borítóval felfelé.


Összességében:
Sajnálom, hogy nem folytatódik tovább az Off-Campus sorozat... mondjuk úgy ezer kötettel. Talán annyi elég lenne. Vagy nem.
Alig vártam már, hogy elolvashassam Tucker és Sabrina történetét! És egyáltalán nem csalódtam a kötetben. Egy olyan időszakban talált rám, amikor legnagyobb szükségem volt a kikapcsolódásra, ez a regény pedig teljességgel lekötött, végre kicsit felszabadulhattam ennek köszönhetően. Már az elején megragadott, hála az írónő rettentően humoros és laza stílusának.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik hozzám hasonlóan stresszes időszakot élnek, szükségük van néhány olyan lopott percre, ami elfeledteti velük a mindennapos stresszt és a problémákat. Tapasztalatból mondom, segít a dolog.

"Te vagy nekem az egyetlen. 
Felkeléskor és lefekvéskor a te mosolyodat akarom látni. 
A szívem a tiéddel együtt dobog." 

Oldalszám: 432
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: John Tucker, Dean Heyward-Di Laurentis

Kedvenc idézeteim:

"Tuckert csókolni olyan, mint elmerülni egy kád forró vízben. A bőröm bizsereg, a végtagjaim elgyengülnek, és egy meleg burokban találom magam, amiből sohasem akarok szabadulni." 

*

"Szóval, mindent összevetve a pénz nem minden. Tökmindegy mennyire vastag valaki. Mindannyian ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk."


2018. december 6.

A-tól Z-ig book tag

Huh, jó rég hívtak már ki erre a tagre, nagyon köszönöm így évek távlatából is Pandalány és Anna barátnőimnek, hogy gondoltak rám. Jó ideje már a feledés homályába veszett ez a bejegyzés, most viszont mégis előkerült, és gondoltam, akkor már kitöltöm, mert... buli.

Author you’ve read the most books from:

(Író, akitől a legtöbbet olvastad)

Anne L. Green minden eddigi megjelent kötetét és novelláját volt már szerencsém olvasni, és ezt a jó szokásomat szeretném a jövőben is megtartani. Azonban még mellette csúcstartó nálam Leiner Laura, akinek szintén sok könyvét olvastam, bár tény hogy nem az összeset. A SZJG előtti időszakához még nem volt szerencsém. Azonban hogy említsünk külföldi szerzőket is, Cassandra Clare vaskosabb könyvein szintén majdnem mind végigrágtam magam, valamint Jennifer L. Armentrout is nagy listavezető ezen a téren. 

Best sequel ever: 

(Legjobb folytatás valaha)

 Egy szerzőnek nagy kihívást jelent, hogy a folytatás minimum annyira magával ragadja az olvasót, ha nem jobban, mint a sorozat nyitókötete. Legtöbbször olyanokkal találkozom, amelyeknek nem igazán sikerült megugrania az első rész adta mércét. De nem ebbe a kategóriába tartozik R. Kelényi Angelika - Az ártatlan c. trilógiájának 2. része. A Bűnös örömök városa a legjobb folytatás, amit valaha olvastam!

Currently reading: 

(Mit olvasol jelenleg?)

Elle Kennedy: The Goal - A cél (Off Campus 4.)

Drink of choice while reading:

(Milyen italt választasz olvasáshoz?)      

Kávét vagy teát.

E-reader or physical book?: 

(E-könyv vagy papír alapú könyv?)

Ez egy olyan téma, amelyről órákon át tudnék beszélni, nem hiába ezt választottam egyszer a német prezentációm alapjául. Mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. De én alapjáratok jobban díjazom a nyomtatott könyveket. Megvan annak a tipikus könyvmoly érzése, mikor egy jó kis könyvet lapozgatok a babzsákfotelemben a takaróm alatt, mellettem gőzölög a fentebbi kérdésben megválaszoltak egyike, és közben nem zavar senki, nem kell semmi miatt sem aggódni, egyszerűen csak létezem. Nem tagadom, ezek a kedvenc pillanataim az életben. Mégis ha hosszú útra megyek, hasznos tud lenni az e-book is, főleg ha repülőre szállok fel, ott pedig rámenne a gatyám is csak a csomagdíjra, mert hát a könyveknek súlyuk is van ám rendesen. Ellenben az e-olvasó kis helyen is elfér, könnyű cipelni bárhová, töménytelen mennyiségű olvasmány ráfér, és a Trónok harca kötet mellett tudsz a táskádba mást is tenni nem csak a könyvet. Helyzete válogatja, de ha tehetem, akkor papír alapú regényt olvasok. 

Fictional character you probably would have actually dated in high school:

(Egy karakter, akivel randiztál volna a középiskolában)

Osztom Pandalány véleményét, Étienne St. Clairrel bármikor szívesen elmennék randizni, de hát nem maradhat ki a sorból természetesen Daemon Black vagy Nagy Márk sem. Oké és még néhány karakter, de ez a lista olyan hosszú, nem tudnám egy bejegyzésbe belepréselni az összes nevet. Na meg persze fájdítanám a saját szívemet, hogy ilyen fiúk a valóságban nem léteznek. 

Glad you gave this book a chance:

(Könyv, aminek örülsz, hogy adtál egy esélyt)

Elsőként Anne L. Green - Viharos érzelmek c. regénye jutott eszembe, hiszen ha nem kölcsönzöm ki évekkel ezelőtt a könyvtárból, akkor nem vesztem volna el totálisan ALG-landben, és egy igazi barátnővel lennék szegényebb. Valamint emlékszem, sokáig kétségeim voltak Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara c. könyve iránt, eleinte nem tudtam, hogy tetszeni fog-e, aztán hónapokkal később rájöttem, hogy milyen balga voltam, hogy nem láttam hamarabb: Ezt imádni fogom! 

Hidden gem book:

(Rejtett gyöngyszem)

Én is igyekszem terjeszteni Carrie Cooper hírét, hiszen egy zseniális írónőt és embert ismertem meg a személyében. Könyvei mindig tartogatnak az olvasó számára valami csavart, újdonságot! Kiszámíthatatlan minden lépése. Annyira örülök, hogy tavaly nyáron ráleltem a regényére, azóta nem mondok nagyot azzal, hogy én lettem az egyik legnagyobb rajongója! Ő az az írónő, akinek Istentől kapott tehetsége az írás! Hatalmas dicsőség és megtiszteltetés számomra, hogy a soraim díszítik a legújabb regényének a borítóját!

Important moment in your reading life: 

(Egy fontos pillanat a könyves életedben)

Amikor megnyitottam ezt az oldalt. A Kitablar teljesen felforgatta az addigi sivár könyvmoly életemet. A blog által kinyíltak előttem olyan kapuk, amelyek nélküle zárva maradtak volna, Megismerkedhettem olyan személyekkel, akiket mostanra okkal hívhatok a legjobb barátaimnak. Recenziózni kezdtem, kiadókkal kezdtem jó kapcsolatot ápolni, megismerhettem a munkáikat, könyves eseményeken vehettem részt dolgozóként, soraim díszítették a metróplakátokat, olvashatjátok ajánlóimat a Book24 weboldalán, valamint nyomtatva is megjelentek szavaim könyvek sokaságán. Akárhányszor erre gondolok, rácsodálkozom, hogy az internet mennyire kiszélesíti a perspektívánkat és mennyi mindenre nyújt lehetőséget.

Just finished:

(Most fejezted be)

Leiner Laura Iskolák versenye trilógiájának folytatása nemrég jelent meg, azonban nekem a nyelvvizsga miatt csak most jutott időm arra, hogy a kezembe vehessem. Valamennyit leszűrhettek abból, hogy nem a Maradj velem került a Legjobb folytatás ponthoz, de ha bővebb és spoilermentes értékelésre vagytok kíváncsiak a regényről, katt...

Kinds of books you won’t read:

(Könyvtípusok, amiket nem fogsz olvasni)

Nem igazán vagyok semmilyen esetben sem horror-rajongó, így szerintem egy jó kis ijesztgetős horror könyv kimarad majd az életemben, valószínűleg pénzügyi vagy politikai vagy bármi másféle memoárt sem fogok leemelni egyhamar (vagy soha) a polcról, de talán még receptkönyv a kezembe akadhat... De alapjában véve én jól elvagyok a kis romantikus-fantays világomban. 

Longest book you’ve read:

(Leghosszabb könyv, amit olvastál)

Minden kötelező olvasmányom ebbe a kategóriába tartozik, mivel mind túl hosszú volt a véleményem szerint. De a kevésbé szarkasztikus énem azt mondja, hogy a Trónok harca a maga 929 oldalával.  

Major book hangover because of:

(Legnagyobb „másnaposságot” okozó könyv)

"Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó..." 

Átolvasott éjszakák... Hmm... Ismerős ez az érzés. Bár így 12.-es évemben megpróbálok minél többet aludni, ami persze nem igazán sikerül, de megpróbáltam. Szerintem legutoljára a Köd és harag udvara olvasása közben voltam fent teljesen hajnalig, de mentségemre legyen szólva, éppen betegeskedtem otthon, így másnap nem volt más dolgom csak pihenni. 

Number of bookcases you own: 

(Könyvespolcaid száma)

Hát van 4 a szobámban, egy könyvszekrény a folyosón és néhány vitrin a könyvtárszobámban... Igen, már egy egész saját könyvtáram van muhahaha. 

One book you have read multiple times: 

(Egy könyv, amit többször elolvastál)

Kiera Cass - Párválasztó sorozatát már nem is tartom számon, hogy hányszor olvastam el. Nagyjából minden évben a kezembe veszem egyszer, annyira imádom. Idén nyelvtanulás céljából németül olvastam, mert hát nem csak magyarul csücsül ám a polcomon. 

Preferred Place To Read: 

(Kedvelt hely olvasáshoz)

A babzsákfotelem. Kényelmes, puha, simán elüldögélek benne anélkül, hogy csontkovácsra szorulnék. Egyszerűen imádom. Azonban ha kisüt a nap, akkor nagyon szívesen olvasok a medenceparton az árnyékban. Mindkettőnek megvan a maga varázsa.

Quote that inspires you/gives you all the feels from a book you’ve read: 

(Idézet, ami inspirál/mindenféle érzéseket ad át neked egy könyvből, amit olvastál)

"– Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz." 
Kiera Cass: Az Igazi

„Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”
Anne L. Green: Eltitkolt múlt

"Sosem szerethetsz ugyanúgy két embert, és nem is kell. Minden ember más és más, ezért a közöttük lévő érzelmek is csak rájuk jellemzőek, egyediek és kivételesek."
Carrie Cooper: Kétségekbe zárva

"– Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
– Kilencedikben – mondtam halkan."
Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 5. - Remény

Reading regret:

(Könyv, amit megbántál, hogy olvastad)

Idén nyáron elkapott egy olyan hullám, amit sajnos sikerült jól meglovagolnom, hogy szinte csak olyan könyvek kerültek a kezembe, amelyek főleg negatív érzelmeket váltottak ki belőlem. De a legnagyobb csalódásom akkor is Kristen Callihan: Idol c. regénye volt. Régóta vágytam rá, hogy elolvashassam, aztán mikor arra került a sor, már az sem tudott rajta segíteni, hogy a borítója meseszép. Borzalmas volt. Sokkal többet vártam tőle. 

Series you started and need to finish: 

(Sorozatok, amit elkezdtél, de még nem fejeztél be)

Úgy hiszem, Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozata pont idepasszol.  Bár emocionális okból tologatom ezt a sorozatot addig, ameddig tudom, mivel csiripelték a madarak, hogy hatalmas függővéggel áldotta meg a sors az 5. részt, én pedig megőrülnék addig, míg kijönne a befejezőkötet. Így a Viharok birodalma csücsül egy ideje már a polcomon arra várva, hogy elkezdjem.

Three of your all-time favorite books:

(Három legnagyobb kedvenced) 

Ez valami beugratós kérdés? Nem tudok CSAK hármat kiválasztani!

Unapologetic fangirl for:

(Egy könyv, amiért menthetetlenül Fangirl módra rajongsz)  

Ez is nagyon hasonlít az előző kérdéshez, de na jó, legyen... Többek között A Párválasztó világért rajongok eszméletlen fangirl módra, de ne hagyjuk ki a Bexi köteteket sem. És ha Ridge Lawson és az Egy nap talán szóbakerül, akkor az biztos, hogy az hatalmas fangirlingeléssel jár. 

Very excited for this release more than all the others:

(Új megjelenés, amit legjobban vársz)

🕮 Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara
🕮 Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
🕮 Anne L. Green: Érzéki csábító
🕮 Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd
🕮 Carrie Cooper: Bábok tánca

Worst bookish habit:

(Legrosszabb könyves szokásod)

Általában a táskám maximum tartalmon van, szegény könyvek pedig néha összenyomorodnak. Mindig megpróbálom őket zacskóban hordani és úgy beletenni a tatyómba, hogy ne legyenek szamárfülesek, piszkosak, vagy még rosszabb... tojásosak. (Ha ráfolyik a reggelim a könyvemre című attrakciót láthatták. De mivel sárga a könyv borítója, abszolút passzolnak hozzá a sárga lapok.) 

X Marks The Spot: Start at the top left of your shelf and pick the 27th book:

(X jelöli a helyet: Keresd meg a polcodon a 27. könyvet bal felülről kezdve!)

A jelenlegi állás szerint, ami ugyebár mindig változik, a ma már sokszor és különféle formában emlegetett Párválasztó áll a könyvespolcom 27. helyén.

Your latest book purchase:

(Legutolsó könyvvásárlásod)

Nem is egyet vettem, hanem kettőt!
🕮 Elle Kennedy: The Goal - A cél
🕮 K. A. Tucker: One Tiny Lie - Egyetlen kis hazugság


Zzz snatcher book (last book that kept you up WAY late)

(Legutóbbi könyv, amit késő estig olvastál) 

Nagyon sad, de a töri tankönyvem. 

Fuu, a Z betűvel együtt az ABC végére értünk, hát ennyi lett volna mára a tag, akinek van ideje és kedve, töltse ki nyugodtan! Bevallom, én nagyon jól szórakoztam, miközben írtam ezt a bejegyzést.

Millió puszi:
Barby 

2018. december 1.

Leiner Laura - Maradj velem

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?"

 Eljött az a pillanat, amikor a felsőfokú nyelvvizsga terhei egyszerre hirtelen a múlt ködébe vesztek, és nem maradt más, csak a jól megérdemelt olvasás. Egy ideje már várt rám a polcomon a legújabb Iskolák versenye kötet, viszont én sem tudom, honnan szereztem elegendő erőt ahhoz, hogy inkább a németre koncentráljak, és ne mélyedjek el rögvest Leiner Laura regényének világában. De sikerült! És alig vártam a pillanatot, hogy végre megtudjam, mit rejt az Ég veled folytatása. 
Néhány óra a babzsákfotelembe süppedve a jó meleg takaró alatt és már a végére is értem. Ez egyáltalán nem meglepő, ha Leiner Laura könyvről van szó. Ismerem már magam annyira, tudtam, hogy ilyenkor pörögni fognak a kezemben a lapok.
Már az első mondatoknál éreztem a varázsát, újra a Bükkben találtam magam a verseny részeseként. A Szirtes gimnázium tanulói előtt sok kemény, erőt és logikát próbáló pálya áll, amelyeken közös erővel kell átverekedniük magukat. Nem állhat senki és semmi az utukba. Legalábbis ezt képzelték az első nagyobb veszekedésig. Mátéról már az előző kötetben is kiderült, hogy a szándékai nem éppen patyolattiszták, viszont Zsombi nem hisz a szemének, a gamer a fellegekben jár attól, hogy olyan menő srácok barátkoznak vele, mint a sárga csapat tagjai, így minden erejével védi a fiút. A feszültség tapintható a négy fiatal között, és Hannának, Zsombinak, Bernadettnek és Lórinak rá kell jönniük, hogy a megállás nélküli vitatkozás csak hátráltatja őket mintsem hogy vinné őket előre. 
De ne feledkezzünk meg a kedvenc párosunkról és a kémáriáról, ami kialakult az előző kötetben Hanna és Kornél között, mint egy modern Romeo és Júlia történet. A két különböző csapat, akik egymás ellen versenyeznek, vetélytársak a játék során. Bár az esemény még csak a felénél tart, az arany csapat nem szalaszt el egy pillanatot sem, hogy emlékeztesse őket, egyszer majd eljön az a próba, mikor egymás ellen kell kiállniuk és talán kiejteniük a másikat. Képesek lesznek majd erre?
Eleinte féltem, hogy mi újat tud mutatni az első részhez és a többi könyveihez képest az írónő. És bevallom, valamelyest csalódtam. Azon kívül, hogy fantasztikus kikapcsolódás volt néhány átstresszelt hét után, rá kellett jönnöm, hogy az egyik legkedveltebb és legszínvonalasabb kortárs ifjúsági írónőnek is vannak hibái. Azzal már eddig is tisztában voltam, hogy Leiner Laura sémákat alkalmaz a regényeinél, a karakterek szinte egy az egyben megtalálhatóak más történeteiben is, de nem csak erről van szó, hanem konkrét szituációkat is átvett innen-onnan, kicsit átírta, és aztán az orrunk elé dugta, hogy tessék, erre vártatok egy évet. Most konkrétan a szarvasbogaras és egyéb rovaros jelenetet kötném össze a Valahol egyik számomra legkedvesebb jelenetével a "ropogtat a csótány, eszi az épületet" ominózus résszel, ami egyszer vicces volt, de ahogy feltűnt ebben a kötetben, már nem nevettem, inkább csak húztam a szám.

"Hozd be a lemaradásodat, éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre!"

 A másik amit meg kell említenem, az a komment részleg. Értem én, hogy sokaknak nincs jobb dolga a nyári szünetben, mint az iskola facebook oldalát böngészni és mindenféle trágár hülyeséget odaírni, mint valami óvódás, de 450 oldalból minimum 20 ezekkel ment el, én meg nemes egyszerűséggel átlapoztam őket, ugyanis a legfőbb bajom az volt, hogy nincs más humor benne, mint az ezerszer elismételgetett: Lol, én nem ismerem, mi az az Iskolák Országos Versenye?
És a végére rá kellett eszmélnem, hogy persze, arról szól az alaptörténet, hogy egy versenyen vesznek részt, próbatételeket állnak ki a főszereplőink, de más nem történt a 450 oldalon keresztül. Vitt a lendület, a kíváncsiságom hajtott, mégis a végén be kellett látnom, hogy az egyetlen használható dráma- és izgalomforrás az Máté volt. Bármennyire nem csíptem a srácot, világos, hogy az egyik legfontosabb szerep az övé. Teltek a napok, de mégis sokszor úgy éreztem, mintha egy helyben toporognánk. Vártam, mikor fog a szívem hevesen dobogni annyira, hogy majd' kiessen a helyéről, de nem jött el ez a pillanat. Mikor megérkezett egy színes boríték a legújabb próbatételre való utalással, nem fogott el az izgalom, hogy mi lehet benne, mivel úgyis tudtam, Hanna meg fogja oldani és persze ő lesz az egyedüli. Szerény személyemen kívül, ugyanis valamiért jómagam is oldalakkal korábban rájöttem a titkok nyitjára, mint a könyvszereplők. 
Bár összességében ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem a könyv, hiszen egyfelől rendkívüli kikapcsolódást jelentett, másrészről érzem az eltelt évek rajtam hagyott nyomait, hogy az általam annyira imádott írónő nem is biztosan annyira tökéletes, mint arról én korábban annyira meg voltam győződve. 
Ennek ellenére Leiner Laura marad Sarah J. Maas mellett a függővégek koronázatlan királynője, mivel a kötet legvégén nem csak elállította a lélegzetemet, amellett hogy kiakasztott, megdöbbentett. Kíváncsi vagyok ezek után hogyan zárul a trilógia a befejezőkötettel. 

Karakterek:
Nehéz volt elszakadni a Szent Johanna tanulóitól, később a Bábel csapatától, majd a Bexi szereplőitől, annyira a szívemhez nőttek, de hamar rá kellett döbbennem, nem is kellett akkora búcsút venni tőlük, mivel részben reinkarnálódtak Hanna, Kornél, Lóri, Bernadett és Zsombi személyében. Hanna nekem a tudásával, önmarcangoló stílusával nagyon Rentai Renátára emlékeztetett főleg ebben a második részben, ahogyan Kornél nevét és személyiségét sem kell nagyon megváltoztatnunk, hogy egy Cortezt kapjunk végeredményül. Hozzátenném, hogy bár nagyon megkedveltem, mégis frusztrált némiképp a fiú szótlansága a regény során. Lóri Nagy Zsolt és Nagy Márk keveréke, a gyúrás és a diétázás abszolút Zsoltira emlékezteti a nosztalgikus állapotú olvasót. Bár az első kötetben olyan semleges szerepe volt a csapatban, itt egyszer-egyszer túlszárnyalta az izomagy státuszát, ugyan nem mindig szándékosan. Bernadett a fiatal Kingára hajaz kevésbé leereszkedő hangnemmel és szuper vezetői szerepkörrel. Zsombi meg a kis hiszékeny kilencedikes, olyan Karcsi kaliberű. Azonban fun fact, hogy megjelenik egy ilyen nevű gamer is a verseny folyamán... Hmmm.. Talán a sötétzöld csapat a Szent Johanna Gimiből érkezett?

"Az egész kezdett megdőlni, és úgy tűnt, a logikai és fizikai teljesítmény háttérbe szorul, helyettük pedig előtérbe kerülnek az érzelmek. És ahol az érzelmek dominálnak, ott mindig nagyon sok a sebesült." 

Borító:
Elsőre mintha egyezne az első kötetével, azonban némi apróbb változtatásokat észrevehetünk rajta, ha sasszeműek vagyunk. Nemcsak a cím tér el, hanem a fák mintája is. Kétségtelenül gyönyörű lett, mégis én a szívem mélyén kicsivel drasztikusabb változásra számítottam volna a nyitókötet után.


Összességében:
Leiner Laura az egyik legnívósabb szerző a hazai ifjúsági irodalomban. Azonban így 18 éves fejjel nem csak a napsütéses oldalát láttam meg a köteteinek, hanem szembesültem a hibáival is. Végső soron viszont azt kaptam a regénytől, amit vártam. Egy tökéletes kikapcsolódást, csak úgy pörögtek a lapok, hamar beszippantott ismét a világa. Ennek ellenére a befejeztével hatalmas űrt hagyott bennem, kitöltetlen részeket a lelkemben, amit vártam volna tőle. Izgalmat, fordulatokat és romantikus pillanatokat. Ezek helyett viszont kaptam egy lényegesen kiszámítható alaptörténetet (azért megemlítem, hogy a vége azért meglepett és szíven ütött), semleges, néhol negatívba áthajló érzelmeket és ugyanazokat ismétlő romantikus jeleneteket.
Mi változhatott az elmúlt időkhöz képest? Talán az időközben növekedett életkorom az oka, vagy hogy jobban szembetűnnek a hasonlóságok, kritikusabban nézem a könyveket. Lehet mind ezek közül vagy teljesen más válasz, a végeredményen nem változtat.
Továbbra is azoknak ajánlanám az Iskolák versenye trilógia eddig megjelent részeit, akik kikapcsolódásra vágynak, vagy egy színfoltra, amely kitűnik az olvasmánylistából.

Oldalszám: 462
Kiadó: L&L

Kedvenc karakter: Kornél

Kedvenc idézeteim:

"– Figyelj rám – fogta meg a kezem, figyelmen kívül hagyva, hogy körülöttünk jöttek-mentek a versenyzők a feléledt táborban. – Ha úgy kell lennie, akkor úgy lesz. Megoldjuk – nyugtatott. 
– Gondolod? 
– Nincs más választásunk – vonta meg a vállát. – Addig viszont… 
– Igen?
– Veled maradok, te pedig maradj velem." 

*

"– Egy egyszerű éjszakai feladatra megyek ki az erdőbe, oda, ahol vigyáznak ránk, viszont tény, hogy az erdőben élnek állatok. Köztük hiúz is. 
– Hát ezt nem bírom idegekkel – töltött újra. – Nagyi, semmi értelme ennyire kiakadni, jól vagyok, és jól is leszek. Amúgy Zsombival megyek a feladatra. 
– Ez legalább jó hír. Dobd oda a hiúznak, ha úgy van – bólintott."

*

"(…) sokra megyek a matekversenyeken elért eredményeimmel, amikor a számokon túli, valódi helyzetekben konkrétan életképtelen vagyok."


2018. november 24.

Jodi Picoult - Életszikra

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki. 

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall."

 Jodi Picoulttól már megszokhattuk, hogy a regényeit nem olyan pillanatokban kell elővenni, amikor az olvasás csupán élvezeti cikként szolgálna, mivel eddigi olvasmányaim tőle is bizonyítják, hogy nemcsak az eszünkre, hanem a szívünkre is hatnak a sorai. Minden alkalommal egy olyan témát választ a történetének, amely sokszor tabunak számít, megosztó véleménnyel vannak róla az emberek, probléma a társadalomban. Előre tudtam, hogy ez nem egy könnyed olvasmány lesz egy napsütéses délutánra. 
Már az első oldalakon belevág a történet közepébe és főszálába. Elmeséli a fülszövegben leírtakat, bemutatja a sebesülteket, a túszokat, a halottakat, de hogy a férfi milyen indíttatásból érkezett a klinikára és kezdett neki a lövöldözésnek, arról sok ideig csak saját magunk gyárthatunk elméleteket. Nem találkoztam még hasonló történettel, amely visszafele halad az időben. Jodi Picoult délután öttől óráról órára visszafele bontja a szálakat, így ismerjük meg egyre jobban az egyes szereplők hátterét, és megválaszolja a kérdést: Ők miért kötöttek ki az abortuszklinikán?

"Aki egész életében csak magára számíthat, arra szinte drogként hat, ha valaki végre törődik vele." 

Az abortusz téma alapjáraton is elég kényes, nem sokszor kerül elő délutáni kávézások alkalmával, ezen azonban még csavar egyet az írónő, és a kérdést jogi, etikai és vallási szemszögből is elemzi. Mikortól számít élőlénynek a megtermékenyített petesejt? Hogyan egyeztethető össze az anya és a még meg nem született baba jogai? Ezek olyan szélsőséges kérdések, amelyeknél az aranyközépút nem járható, azonban Jodi Picoult nem foglal állást, a döntést az olvasóra hagyja. Véleményem szerint az élet már a fogantatással kezdődik, ellenzem az abortuszt, mégis vannak olyan helyzetek, mint amikor a magzat az anya életét veszélyeztetni, amikor szükséges a beavatkozás. Viszont amilyen világot az írónő bemutat, ahol a felek - az aktivisták és az abortuszklinikára érkezők - közti ellentét szinte háborúként áll fenn, már azt mondom, átlépték a határt. Amikor már fegyveres konfliktushoz kell folyamodni, ahol emberek halnak meg csak azért, hogy elmondhassák, igazuk van, az nem egy olyan helyzet, amely egy ideális világ része lehetne. Álszentségnek tartom az aktivisták azon részét, amely kiáll a meg nem született kisbaba jogaiért, viszont az élő emberét semmibe veszi.

"Mindnyájan képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket el sem tudtunk képzelni magunkról." 

Jodi Picoult emberi sorsokon keresztül mutatja be az abortusz témáját mindenféle oldalról. Ahogyan mélyedünk el a történetben, úgy ismerjük meg ezeket a szereplőket is. Isabelle-t, Dr. Wardot, Wrent, Bexet, Joyt és Janine-t. Azonban végső soron két apafigura képe bontakozik ki előttünk. Hugh és George két egyedülálló édesapa, akik számára a lányuk a legelső. Bármit megtennének értük. Viszont a jellemük egy pontok kettéágazik, és míg a túsztárgyaló a foglyul ejtett gyermekéért harcol, addig a zaklatott és a gyász sújtotta férfi elhagyja őt és a sérelmei vezérlik.
Az egész könyv kiszámíthatatlan és drámai minden mozzanata. Minden szó nem csak az eszünket, hanem a szívünket is megérinti, az írónő ezzel is érezteti, hogy valóságos problémát tár elénk.
Érzelmes, különleges történet, ahogyan azt már Jodi Picoulttól megszokhattuk.

Borító:
Gyönyörű, engem már az első alkalommal levett a lábamról. Az egész úgy van megalkotva, mint egy festői vászon, a színkavalkád pedig az emberek különbözőségét ábrázolhatja. Mégis a foltokba két arcot vélhetünk látni, amelyek az egymáshoz képesti méretüket nézve egy szülő-gyermek párost jeleníthet meg. Csodaszép és szemet gyönyörködtető.

Összességében:
Jodi Picoult ismét nagyot alkotott. Olyan témát választott könyvének, amely elgondolkodtatja az olvasót, döntéshelyzetbe hozza: Vajon ő miként cselekedne egy hasonló helyzetben? Melyik oldalon állna?
Az abortusz alapjáraton is egy nehéz téma, ezt pedig az írónő különböző oldalakról vizsgálja, elemzi, majd egy különös középutat talál a szépirodalmi alkotás és a szakmai regény között. Ki meri mondani, amit gondol, mégis a végső döntést az olvasóra hagyja.
Egy élvezetes, fordulatos, de legfőképpen tanulságot regény az életnek egy olyan részéről, amely abszolút vitatémaként is felmerülhet. Segít nem elítélni, sokkal inkább megérteni a helyzetet.
Azoknak ajánlanám a könyvet, akik nem rettennek el egy lelkileg nehéz témától, szeretik az írónő stílusát, vagy egy lebilincselő történetre vágynak a való életnek egy csöppet sem könnyű szeletéről.

Oldalszám: 368
Kiadó: Athenaeum

Kedvenc karakter: Hugh McElroy

Kedvenc idézeteim:

"Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz."

*

"Ennyit jelent az emberi lét, gondolta. Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors." 


2018. november 22.

Borbás Edina - Kék macska

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Pezsgő ​lokálélet és szenvedélyes szerelem a századforduló romantikus Budapestjén. 1901 tavaszán a Nyugati pályaudvar füstös peronjára érkezik egy ártatlan, vidéki lány, Eliza, akit magával ragad a nagyvárosi élet forgataga. Egy véletlen találkozás gróf Madarassy Andrással örökre megváltoztatja a hajadon addigi életét, míg végül az elveszett, tiszta lelkű szakácslány a Kék Macska nevű kétes hírű lokál konyháján talál menedéket. A buja mulató kalandor életű tulajdonosa, Somossy Károly mindent az irányítása alatt tart, a konyhától a kéjbarlangon át a lokál exkluzív fogadóteréig. Alkalmazottai marionettbábuként ugrálnak előtte, kivéve Carola Cecíliát, a Kék Macska díváját, akinek szenvedélyes természetével még az Európa-szerte elismert üzletember sem bír. Eliza élete összeforr a Kék Macska lokál buja mindennapjaival. Vajon sikerül megőriznie tisztaságát ebben a fényűző, mégis romlott világban? A romantikus kalandregény szövevényes szálai a Monarchia elfeledett botrányait és botrányhőseit vonultatja fel, igazi hamisítatlan Hamupipőke-sztoriba ágyazva. 
Borbás Edina, MTA SZAB-médiadíjas és Los Angeles Cinefest-díjas forgatókönyv-írónő története, melyet valós események ihlettek, ezúttal a boldog békeidőkbe repíti vissza az olvasót."

Felkérést kapni, hogy még megjelenés előtt olvassak el egy könyvet, mindig nagy öröm. Bár Borbás Edináról a Kék macska előtt nem hallottam, csupa melegséggel töltött el, hogy a kiadó felajánlotta ezt a lehetőséget. Köszönöm innen is nekik és az írónőnek!
Van egy különleges varázsa a történelmi romantikus regényeknek, ami miatt még évekkel ezelőtt a zsáner szerelmese lettem. Olvasása közben úgy érzem, hogy van egy saját időgépem, amely visszavisz az adott korba, századok küszöbeit léphetem át ezáltal és ez engem már az első alkalommal a hatalmába kerített. Borbás Edina élethűen adja át nekünk a 20. századi hétköznapokat, annak hierarchikus rendszerét. 
Az első fejezetben egy kivételes dolgot éltem át. Mivel az írónő olyan helyeket említett, ahol szinte nap mint nap megfordulok, nem volt nehéz elképzelni az egyes épületeket a mai fényűzésükben, azonban ahogyan Eliza sétált a városban minden lépésével éveket utaztam vissza a múltba, míg végül megérkeztem 1901-be a Király utcába. A szemem előtt filmszerűen változtak át a házak korabeli otthonokká, és értem el végül a Kék macskát, amely a főhelyszíne a történetünknek. 
Eliza, a falusi lányka, aki nagyon szeret sütni és nagy álma egy saját cukrászda, megérkezik a hatalmas Budapestre, ahol nem fogadja más csak a tömeg, undok emberek, nem látják szívesen a háznál, ahová egy jó ismerőse küldte. A bájos leányzó a hírhedt városrész utcáit róva egy támadás áldozatává válik, de ha nem lenne a kedves és jószívű jéghordó, Poldi bácsi, nagyobb atrocitások is érték volna. Az öreg magával viszi Elizát a Kék macskába, ahol munkát és szállást kap. Azonban ez a hely nem éppen egy ártatlan, szolid lánykának való, ugyanis ez az éjszaka háza, ide a férfiak mulatni járnak és a kielégülést keresik. A regény által bepillantást nyerhetünk a fogadó életébe, az ottani munkások mindennapjaiba, és a tulaj, Somossy Károly különféle üzleteibe. 

"– Mindenkit nem ismerhetek. Nagy ez a Budapest arra." 

Szerteágazó történetet mutat be, nem csak Eliza áll a középpontjában, ahogyan azt várhattuk volna, hanem az egész regény a címadó épület, a Kék macska köré épült. Emiatt egy nagyobb főszál helyett sok kisebb mellékszál tette ki a könyv egészét és a lokálban élők hétköznapjait tárta elénk minden kertelés nélkül, őszintén. Úgy éreztem, mintha kis anekdotákból tevődne össze az alkotás. Ugráltunk a helyszínek és a szálak között hihetetlen gyorsasággal, ez néhol engem is megzavart, hiszen nem mélyülhettem el  elég ideig ahhoz az adott cselekményben, hogy rendesen átélhessem őket, hanem már repültünk is a következő helyiségbe, és ez számomra rendezetlenség érzését is keltette. Továbbá ez nálam azt eredményezte, hogy hiányolni kezdtem valamit már az első száz oldal végeztével: a történet ívét. Nem éreztem, hogy vinne valamerre. Hogy elkezdődött valahol, hogy ívelne, hogy elérné a tetőpontját, aztán szépen lecsendesedjen, és az utolsó oldalakat olvasva megnyugodjon a lelkem. Stagnált végig, mint egy konstans függvény. Az egyes epizódok néhol izgalmasabbak voltak, az Eliza-Madarassy szál nagyon tetszett, még Melanie és Gigi részei is tartogattak néhol fordulatokat, azonban Carola Cecíliát mindvégig nem tudtam hova tenni. Nem igazán vitte előre a történetet a szememben, egy szerepét viszont meg tudom érteni: rajta keresztül mutatta be az írónő azon gyerekek sorsát, akik nem a hierarchiai rend szerint jöttek a világra. Kíváncsi voltam, változik-e valami a vége felé közeledve. Végül ambivalens érzelmeim maradtak a zárlattal kapcsolatban. Egyrészt megmelengette a szívemet. Az utolsó néhány oldalban megmutatta az írónő, hogy nem konstans annyira ez a függvény, nagyjából egy egységnyit ment felfele alig egy fejezet alatt, viszont így egy szép befejezést kaphattunk, Borbás Edina elvarrta a szálakat, nem maradt megválaszolatlan kérdésünk. Vagyis egy mégis: Miért Kék macska a lokál neve? A soraimból érezhető, hogy a dolgok negatív oldala nem a történet vége, hanem annak az eljövetele volt. Hirtelen jött és mint a villám, belecsapott a regénybe.
 
"Nem élhetett a lány nélkül, de vele sem." 

De hogyan tudtam mégis viszonylag gyorsan a végére érni? Az írónő stílusa elragadó és hiteles. Megadta az időutazás alaphangulatát azzal, ahogyan a szavakkal játszik, ahogyan azokat rakosgatja szépen mindet egymás után különös gonddal. Rettentően gazdag és széleskörű Borbás Edina szókincse. Gyönyörű szókapcsolatokat alkot és egy szimpla esőzést is olyan szépen ábrázol, hogy összeszorult a szívem a sorokat olvasva. Minden érzelem tükröződik és átjön a mondatain keresztül.

Így összességében, mindent összevetve azt mondanám, hogy Borbás Edina szuperül ír. A stílusa könnyed és magával ragadó. De a történet felépítésén még dolgoznia kell. Igaz, a szép lezárást megkaptam tőle, a kezdés is szuper volt, de a kettő között alig történt valami. Sok volt a felesleges dolog. Egyszerre akarta bemutatni Eliza szerelmi életét és a Kék macskában zajló eseményeket, de viszont külön-külön kevés és üres lett volna mindkettő, egyben meg nem volt ilyen módon az igazi. Nem volt tetőpont, sem izgalom, sem igazi bonyodalom. Csak úgy volt az egész, és mint ahogyan azt már mondtam, nem volt íve a történetnek, ami pedig szerintem nagyon fontos, hogy érezzük, valahonnan eljutunk valahová.

Azonban vigyázat! A fülszöveg csalóka ám... Utólag nézve sem jövök rá, milyen Hamupipőke történetről van szó, hiszen nincsen benne sem üvegcipellő, sem bál és metamorfózis sem (legalábbis nem a disney-s értelemben), mikor a tündérkeresztanya megspórolja a szalagavatós ruhaköltségeket majd a tökből varázshintót varázsol, se nem takarodó és éjféli harangszó. Mostoha meg aztán pláne nincs, ahogy gonosz mostohatestvérek sem. A herceg is egy gróf, szóval úgy vélem, már nem igazán köti semmi a Hamupipőkéhez maximum a szolgálói szerepkör a főszereplők esetében. Én inkább hasonlítanám egy Micsoda nő! átirathoz némely jelenetét, mint a Disney hercegnőjéhez.

Karakterek:
Számtalan lírai és epikai mű készült arról, ha a patyolattiszta, ártatlan fiatal lány megérkezik a züllött nagyvárosba, megmarad-e a maga makulátlanságában, vagy enged a világ torzságának és az a maga képére formálja őt. Ebben a történetben Eliza ez az éteri személy, egy földre szállt angyal, a megtestesült jóság, akinek az a hibája, hogy nincs hibája. Szerintem már egy tucatszor írtam, ha nem többször, hogy nem szeretem a tökéletesnek beállított karaktereket, hiszen nincs olyan, hogy hibátlan ember, így nem tudunk vele azonosulni. Irigykedni tudunk, ám így megkedvelni nem igazán fogjuk. Bár drukkoltam neki, hogy találja meg a helyét a világban, valósítsa meg az álmait, és ki is emeltem, mennyire szerettem az Andrással közös szálát, mégsem ismerhettem meg eléggé, pedig elvileg ő a főszereplő. Ha őt nem, akkor kit? És pont ez volt a problémám a többi karakterrel is. Mind kapott egy-egy jelzőt, amelyet megtartott a regény 350 oldalán keresztül, nem történtek jellemfejlődések vagy változások, mindenki ugyanolyan maradt, amilyen az elején volt. Kivéve Aranka, a konyhásnő.


"Ez szabadság? Ha repülni próbálunk, gyorsan letörik a szárnyunk, ne menjünk túl messzire."  

Borító:
Általában gyönyörűek a kiadó által készített borítók. Általában. A kivétel erősíti a szabályt, ugyanis ez borzalmas. Értem én, hogy egy 20. századi prostituáltat szeretne ábrázolni, de a vörös rúzs, a márványszínű bőr és a vasnyak még nem tesz valakit azzá. Tetszik, hogy a színek át vannak emelve a képről a borítóra: a nő szeme adja a háttért, a szája színe pedig a kiadó logójának alapját. De ez még nem elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet. Amúgy sem szeretem igazán a félarcokat a borítókon, ilyen nagyságban meg végképp nem. Csak a feje teszi ki a kép nagy részét, és nincs mit ezen szépíteni: csúnya. Ha nem lenne a Budapest háttér, amivel amúgy semmi bajom, akkor első gondolatom egy utolsókategóriás vámpírkönyv lenne, a második pedig, hogy így én nem venném meg. Ami azért probléma, mivel az olvasók egy része a borítójáról ítéli meg a könyvet. Ha az nem fogja meg, nincs az a fülszöveg, ami rá tudja venni, hogy vigye a kasszához. Magamból kiindulva, mert hát ítéljetek el, nekem is fontos, mennyire igényesen van megszerkesztve egy könyv előlapja, nekem egy könyvesboltban vagy könyvtárban járva biztosan nem akadna meg rajta a szemem, nem csodálnám meg, hogy aztán kiemelkedő helyet kapjon a polcomon.


Összességében:
 Borbás Edinának van tehetsége az íráshoz. Szuperül átvette a kor nyelvezetét, visszarepített a 20. század elejére. De a szép szókapcsolatok és különleges leírások mellett a történetének nem volt iránya. Mintha epizódok sokaságából állt volna a regény, ugrált a térben, ez pedig zavart okozott az erőben. Hiányoltam az ívét, és ez le is vett az olvasás élményéből.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik meg szeretnének ismerkedni egy 1900-as évekbeli fogadó életével és mindennapjaival.

Oldalszám: 350
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Madarassy András
Kedvenc idézetem:

"Elengedte a kezét, amitől űr támadt lelkében. A kezüket összetartozónak érezte. A férfi minden porcikáját az ő teste folytatásának vélte, és ezt már nem titkolta, nem titkolhatta maga előtt, mert olyan bizonyossággal élte meg, mint az élők a levegővételt."


2018. november 12.

Blogszülinapi nyereményjáték 3. │ 3 éves lett a blog!

Sziasztok drága olvasók!

Tegnap lezárult a jelentkezés a dedikált Anne L. Green regényért és novelláért, amely szerencsés nyertese nem más, mint...

Budai Csilla

Akivel már fel is vettem a kapcsolatot!:)

A mai nap viszont elérkeztünk a nyereményjáték sorozat utolsó állomásához. Köszönöm, hogy velem tartottatok három héten keresztül - pontosabban három éven és három héten keresztül -, remélem, hogy a továbbiakban is velem maradtok!:) 

Az utolsó könyv, amelyet a 3. blogszülinap alkalmából nyerhettek, az nem más, mint K. A. Tucker - Tíz apró lélegzet c. regénye. Ez a könyv már évekkel ezelőtt került a birtokomba, és a kiolvasása után egészen idáig kellett sajnos várnom a folytatásért. Ez egy számomra rendkívül fontos történet, egyszerre örült és szakadt meg a szívem. Csodálatos! Én csak ajánlani tudom nektek! De még mielőtt előrendelnétek a második részt, amely az Egyetlen kis hazugság címet viseli, játsszatok és nyerjétek meg az első kötet egy példányát!

És mit kell tennetek, hogy megnyeressétek?

 Töltsd ki a Rafflecopter-doboz különböző állomásait!
- Látogass el a Kitablar facebook oldalára, és ha még nem tetted, legyél a kedvelője!
- Válaszolj meg egy egyszerű kérdést: Melyik a kedvenc bejegyzésed az oldalról?
- Extra pontért pedig légy a blog rendszeres olvasója!

Jó játékot kívánok mindenkinek!

* Ha az adott nyertes 72 órán belül nem jelez vissza az e-mailre, új nyertest sorsolok
** A játékon sajnos csak magyarországi címmel rendelkező könyvmolyok vehetnek részt


a Rafflecopter giveaway

2018. november 11.

Leisa Rayven - Megtört Júlia

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"CASSIE Taylor éveken át küzdött, hogy elfeledje ETHAN Holtot, élete legnagyobb szerelmét. Mikor a fiú nem volt képes viszonozni a mély érzelmeket, és elhagyta őt, Cassie énjének egy darabja is együtt halt a szerelemmel. Legalábbis úgy hitte. Most ő és Ethan főszereplőként lépnek a Broadway színpadára, Ethan pedig eltökélte, hogy visszaszerzi Cassie-t. Azt állítja, megváltozott, és most már képes kimondani, amit évekkel ezelőtt még nem mert. De Cassie tud-e újra hinni neki? Miben különböznének a mostani nagy szavak a régiektől? Ethan tisztában van vele, hogy nem változtathatja meg a múltat, melyben annyi fájdalmat okozott, de a jövő érdekében még léphet: csupán meg kell győznie Cassie-t, hogy valóban összetartoznak."

 Leisa Rayven már az első kötettel is levett a lábamról, nem gondoltam volna, hogy képes lesz a második résszel is ugyanezt a hatást elérnie, azonban sikerült neki. A Megtört Júlia inkább érzelmekben, mint cselekményben gazdag történet, de épp ezért képes az olvasója szívéig hatolni minden betűjével. 
A Hitvány Rómeóban megismerhettük Ethan Holt két különböző arcát: a jelenben azt a férfit, aki minden lány álma, azonban a visszatekintésekből kiderül, hogy nem mindig volt ám Holt egy érzéki szerető, egy magabiztos partner. Ez ugyanúgy feltűnik ebben a részben is, hiszen ez az alapja női főszereplőnk jelenkori kétségeinek és bizalomproblémáinak.
Még magamat is megleptem, úgy haladtam a regénnyel. Egyszerűen a kezemben ragadt, és arra lettem figyelmes, hogy eltelt száz, kétszáz, háromszáz oldal, és alig van vissza a könyvből néhány fejezet. Egyrészt sajnáltam, hogy ilyen gyorsan a végére értem, másrészt viszont hajtott előre a kíváncsiságom. Az írónő nem engedte, hogy csak egy pillanatra is megváljak tőle, hogy letegyem az éjjeliszekrényre, mindig következett valami, amivel magához tudott vonzani. 
Az elbeszélő szembeállítja a hat évvel korábbi eseményeket a jelennel. Mikor Ethan megjelenik Cassie ajtajánál, és a visszafogadásáért könyörög, a lánynak el kell döntenie, hogy hajlandó-e ismét kockára tenni a szívét egy olyan férfiért, aki már többször is összetiporta azt. A közös munka miatt elengedhetetlen, hogy találkozzanak, így mindenkinek jobb lesz úgy, ha köztük a múlt nem ver többé éket. Azonban a kibékülés mégsem jelent teljes megoldást a problémáikra, Cassie továbbra is félti önmagát, a szívét, hogy ismét csalódás éri majd, és ez a próbálkozás is hasonló véget ér, mint az eddigiek. Holt töretlenül próbálja bebizonyítani, hogy ő nem az az egyetemista srác, aki három évvel ezelőtt volt, a lány pedig legszívesebben hinne neki, de az eddigi tapasztalatok mind mást mutatnak. 
Ezzel párhuzamosan lépésről-lépésre ismerjük meg Cassie és Ethan közös múltját, a hibáikat, a félelmeiket, amelyek évekkel ezelőtt árnyként borultak rájuk. 

"– Mondjuk, hogy az emberek könyvek. Mindenki, akivel találkozunk, csak pár oldalt lát belőlünk, ahogy mi is belőlük. Ha kedveljük egymást, többet: ők többet mutatnak, mi pedig többet vagyunk hajlandóak mutatni. Néhány ember jegyzetet hagy a lapunk szélén. Nyomot hagynak rajtunk, a történetünkön. De akárhogy legyen is, a történet adott: nem változhat meg, csak ha mi úgy akarjuk." 

Egy rendkívüli romantikus-erotikus könyv. Nem is maga a történet az, ami teljesen leveszi az olvasót a lábáról, hanem inkább az írónő stílusa. Lehengerlő, laza és gördülékeny. Mégis úgy érzem, hogy meg kellett volna találni azt az aranyközéputat, amely elrepít bennünket a főszereplőink lelki világába, de mégsem érezzük magunkat egy argentin szappanopera kellős közepén, ahol csak a dráma az, ami uralkodik. Kicsit mintha egy mókuskerék lett volna ez a kötet. Összejönnek, Holt megbántja a lányt, nem bírnak egymás nélkül lenni, kibékülnek, újra összejönnek. És így tovább 400 oldalon keresztül. Kicsit sok ahhoz, hogy egy egész könyvet szenteljünk neki. Bár ez a regény olvasása közben nem tűnik fel az embernek, visszagondolva rá, elég feltűnő jelenség ahhoz, hogy csak úgy szemet hunyjunk felette. 
Mégis összességében egy jó élmény volt a Megtört Júlia. Egy napnyi kikapcsolódás, felüdülés és szerelem.

Karakterek:
Bár tényleg sok volt már a dráma a könyvben, a kötet arra szolgált, hogy megértsük főszereplőink múltját. Cassie az eddig heves, szeleburdi lány a jelenben zárkózott, bizalmatlan személy lett, és nem kell ezen mit szépíteni, Ethan tette ilyenné. Többször is megbántotta, porrá zúzta a szívét, nem csodálom, hogy végül nehezen nyújtja már oda valaki másnak. Csak az a baj, hogy nem is akarja, hiszen mélyen, valahol legbelül őket kettejüket valami összeköti. Ethan bár a jelenben egy adonisz, akiért a női olvasók szíve dobog, mégis a múltban rettentően antipatikus személyiség. A magabiztos férfi álcája mögött egy meghasadt lélek rejtőzik, aki nem véli önmagát elégnek egy rendes kapcsolathoz, így ellöki magától Cassie-t. Láthatjátok, elég ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem Ethan, mégis azért összességében sikerült megkedvelnem.

"Sokáig tartott megértenem, hogy hogy csak azért, mert valami nem hibátlan, attól még igenis értékes."  

Borító:
Tény, hogy ez is zseniális passzol a könyvhöz, csak úgy süt róla a szenvedély, mégis az eredeti borítójától ennek is oda meg vissza vagyok. Csodaszép ez a rózsa motívum, amely azon megjelenik, egyszerűen lélegzetelállító!

Összességében:
Leisa Rayven nagyon tehetséges írónő. Kecsesen, gördülékenyen fogalmaz, emiatt a regényei letehetetlenné válnak. Arra eszmél fel az olvasó, hogy eltelt száz, kétszáz, háromszáz oldal, és alig van már vissza néhány fejezet.
A Megtört Júlia ezennel inkább érzelmi mélységekbe kalauzol el bennünket, nem egy akciódús krimibe csöppenünk bele, amely fordulatot halmoz fordulatokra, ám ez így volt jó. Élveztem olvasni, és nem bántam meg, hogy a kezembe vettem.
Mégis azoknak ajánlanám leginkább, akik nem ódzkodnak egy könyvtől, ha van benne kellő dráma és feszültség, majdnem annyi, mint egy spanyol szappanoperában.
Kíváncsi vagyok, hogyan fejeződik be Ethan és Cassie szerelme, és miket tartogat még számunkra a befejezőkötet! 

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!

Oldalszám: 400
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Ethan Holt

Kedvenc idézeteim:
 
"Az emberek általában elrejtik a sebeiket. Mintha a sérülés legkisebb jele is azt mutatná, hogy milyen gyengék. Hibákkal azonosítják a sebeiket, a hibákat pedig szégyenfoltként kezelik. Már soha nem lehetnek tökéletesek." 

*

 "Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, mikor süt a nap ; de amikor leszáll a sötét, a valódi szépségüket akkor mutatják, ha odabent van fény."


"Csak téged akarlak. Most. Egy hét múlva. Egy év múlva. Tíz év múlva. Amikor készen állsz. Amit akarok, sosem fog változni, mert csak te vagy. Te."