2018. október 18.

Budai Lotti - Shirzan bosszúja

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Egy kegyvesztett asszony az angol trón ellen.
A Shirzan bosszújában folytatódnak Louise Elsfield kalandjai, akit az átélt tragédiák kétségbeesésbe taszítanak. Ám, egy titokzatos indiai férfi keze utána nyúl és visszahozza a fényre. Az asszony és a vonzó Azam herceg között szenvedélyes viszony veszi kezdetét, amit a herceg féltékeny felesége nem néz tétlenül. Louise végül a halál torkában ébred fel a szerelmes álomból, hogy visszatérjen a forrongó Angliába és bosszút álljon boldogtalansága okozóján. Főhősünk hamarosan a király hatalmának megdöntésére szövetkező nemesek oldalán találja magát. Újabb veszélyekbe és kalandokba sodoródik, s mindeközben bosszúja beteljesítése érdekében kénytelen lesz saját testét is fegyverként bevetni."

Hónapok teltek el addig, míg az Ágyas és úrnő 2. részét a kezembe nem vettem. Ennek csupán egy indoka volt: Budai Lotti úgy összetörte a szívemet a Shirzan szerelmével, hogy utána időbe telt, míg az apró darabkák újra eggyé formálódtak. És bevallom, ezek után féltem a kezébe adni újra, mert biztos voltam benne, hogy szem nem marad szárazon és a szívem sem marad épen a végére. Ez pedig pontosan így lett. 
Louise Elsfield kalandos utazása és célja, hogy megtalálja és megmentse férjét fájdalmas véget ér. A nő egyedül marad az idegen emberek és kultúra között, ráadásul a szívén is hatalmas éket vert a szenvedés. Első helyszínként visszatérünk a mesés Indiába, kelet varázsa ismét magába szippant bennünket, olvasókat is. A letargikus állapotú Louise úgy érzi, semmi sem köti már ehhez a világhoz, azonban az egyre több együtt töltött idő Azam herceggel egy igazi álomba repíti őt, amelyről azonban tudja a nő, hogy véges. Őt Angliában várják haza a fiai és a barátai, meg a bosszúja, amire már indulása előtt vágyott. Azonban elég lesz a szerelem, hogy távol tartsa Louise-t igazi otthonától? 

"– A kétségbeesés legsötétebb bugyrába nem hatol be a napfény, herceg – felelte Louise csendesen." 

Hosszú út áll előtte, hogy még időben és épségben Londonba érjen, de nem tud minden múltra emlékeztető dolgot hátrahagyni. Vele tart a keleten megkedvelt Alysha, aki bátran vállalta a végeláthatatlan hajózást és az új kultúra megismerését az úrnőjéért, valamint egy pici leányzó, aki új életet kezdhet távol Indiától. Két dolog vezérli Louise-t előre: a gyermekei és a bosszúja. Eközben trónfosztás készülődik, az angol nép a saját kezébe szeretné venni a sorsát, és ha ez azzal jár, hogy II. Jakab ellenében szervezkednek és új uralkodót ruháznak fel királyi címmel, akkor megfizetik az árát. Így ez a második rész a bosszú kiteljesedését, és főleg az angol arisztokraták helyzetét, főszereplőnk áldozatvállalását helyezi előtérbe teljesen valósághűen, izgalmasan és sokszor szívet tépő módon.
Imádtam, hogy mindig meg tudott lepni egy újabb fordulattal. A szívemhez szólt, és még mindig alig találom a megfelelő szavakat arra, hogy átadjam ennek a regénynek a csodálatosságát. Lotti igazi drágakő a történelmi romantikus szerzők között! Hitelesen adja át a kor minden egyes mozzanatát, különböző kultúrákkal ismertet meg bennünket, és egy hihetetlenül fordulatos, ám tanulságos történetet mutat be Louise által, akivel hamar szimpatizálhatunk, hiszen egy bátor és erős nő, aki a végletekig küzd. Egy igazi Shirzan.
"Aznap, mikor magadhoz hívtál, egy viharos tengeren hánykolódó hajótörött voltál, aki kis híján összezúzta magát az éles sziklákon… A karjaim közt megnyugvást találtál, menedéket. De én nem akarok a te mentőcsónakod lenni többé. Hanem egy kikötő, ahova végleg hazatérhetsz." 

A legkülönbözőbb érzelmeket hozta ki belőlem ez a regény. Louise-val osztoztam a könnyein, a mosolyán, a honvágyán és a bosszúvágyán. Néhány száz oldal erejéig eggyé válhattam ezzel a csodálatos karakterrel, aki egy igazi példakép az olvasójának.
Azonban a könyv nem ér véget a lázadással, a bosszúval, hanem jobban megismerkedhetünk főhősnőnk családi hátterével, az évtizedek múlásával, a fiaival, Henryvel és Jimmyvel, valamint választ kapunk arra a kérdésünkre is: Vajon Louise megtalálja a boldogságot?
Egy szívhez szóló történet tökéletes befejezését kaphattuk meg a Shirzan bosszújával. Bár Budai Lotti még az utolsó oldalakra is tartogatott számunkra nem várt fordulatokat, a végső sorok úgy értek véget, hogy el tudjuk engedni Louise kezét, és tekintetünk az írónő legújabb regénye felé tévedhessen,  A nyugati szerető felé. Alig várom, hogy megtudjam, mit rejteget!

Karakterek:
Ebben a kötetben Louise három oldalát ismerhettük meg. A fájdalmas szívű feleséget, a bosszúszomjas asszonyt és a szeretetteljes édesanyát. Teljesen át tudtam érezni minden belső tusáját. Egy rettentően bátor nőt ismerhettem meg a személyében, aki a megtestesült Shirzan. Rendkívüli személyiség, a kitartásából pedig rengetegen erőt tudunk meríteni. Inspiráló regényhős.


Borító:
Lenyűgöző. Ez a mérhetetlen szépség csakis egy csodát tartalmazhat. Örülök, hogy a polcomon tudhatom, és bármikor levehetem csak úgy megcsodálni.


Összességében:
Egy gyönyörű, ám szívszorító lezárása egy meseszép, korhű történetnek. Louise kalandja a Shirzan bosszújában sem kevésbé veszélyes és akadálymentes, mint az első kötetben. Hiszen a bosszúja vért kíván, célja elérése érdekében pedig bármire képes lenne.
Egy kiszámíthatatlan, lelket megrázó regény, amelyet minden történelmi romantikus kedvelőnek egyszer az életben el kell olvasnia. Budai Lotti egy kiemelkedő csillaga a kortárs irodalomnak!
Nagyon ajánlom a duológiát mindazoknak, akik szeretnének egy kihívásokkal teli utazás részesei lenni, megismerni egy inspiráló főhősnőt, vagy egy garantáltan letehetetlen regényt olvasni.

Oldalszám: 440
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Louise Elsfield
Kedvenc idézetek:

"Légy boldog, hogy létezett valaki a földön, aki így szeretett téged." 

*

 "A képzelet gyakran sötétebb démonokkal gyötri elménk, mint az igazság…"

*

"– A fél világot is bejárhatja az ember, ha nincs hova hazatérnie."


2018. október 8.

Szurovecz Kitti - A kisemmizett angyal

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül. Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?"

Szurovecz Kitti művei eddig mind egytől-egyig utat találtak a szívemhez. Hatalmas, szemmel látható fejlődésen ment keresztül az eltelt évek folyamán. Csodálom őt amiért a regényei ennyire színesek és különbözőek, hiszen egyszer egy sajátos fantasyvilágba tár utat, másszor viszont a való világ valóságos problémáit veti fel.
Ezúttal az írónő Budapestre kalauzol el bennünket.  
A kisemmizett angyal legfőbb témája a modern prostitúció veszélye. Ezt pedig két teljesen átlagos tizenhat éves lányon keresztül mutatja be, akik abszolút eltérő világból érkeztek. Panka egy befolyásos család gyermeke, azonban egy éjszaka mindent megváltoztat az életében. Egyszerűen rosszkor volt rossz helyen, és ennyi elég volt ahhoz, hogy bekövetkezzen a baj: emberrablók áldozatává esik. Vele ellentétben Mia egy Nyírségből származó kisebbségi parasztlány, aki nehéz sorsban nőtt fel egy alkoholista apuka és egy idegi problémákkal küszködő anyuka mellett, három testvéréről is szinte egyedül gondoskodott. Egy alkalommal a kis faluba két férfi érkezik, akik munkát ajánlanak neki, amivel kisegítheti a családját némi extra bevétellel. Ígéretünk szerint Budapestre viszik, ahol beállhat csaposnak és táncosnak, hiszen a fővárosban több a munkalehetőség, mint szülőhelyén. Nincs mása, mint a teste, így éjszakai pillangóként járja sötétedéskor a kerület utcáit. Belenyugodott a sorsába.
A két főszereplő különbözőségével azonban azt az üzenetet közvetíti az írónő, hogy a történet bárkivel megeshet, lehet az ember jómódú, vagy éppen szegény.
Habár már néhány napja befejeztem a regényt, mégis még mindig nehéz róla beszélnem, annyira megérintett. Mivel Budapest mellett élek, nagyon sokat járok be a városba: tanulni, edzeni, könyves eseményekre. Elég jól ismerem már az egyes helyeit, így a városrészeket említve mindig felidéztem magam előtt a tájat, mintha újra arra járnék. Ezzel viszont számomra még inkább valódivá vált a probléma, megelevenedett az orrom előtt a könyv. Mégis elborzasztott, hogy karnyújtásnyira van az egész, én mégsem vettem észre.

  "A szerelem szépség, ami elűzi a rossz álmokat. A pszichológus szerint nem szabad róla lemondani, mert a boldogság gyógyít. És mi képesek leszünk a boldogságra. Mert így döntöttünk."

Szurovecz Kitti merészen és nyíltan állt a modern prostitúció témájához, amelyről igenis kell beszélni, akár nagyvárosi az ember, akár nem, mivel sajnos az emberkereskedelem nem csak a budapesti lakosokat érinti. Becsülöm az írónőt, amiért ilyen pontossággal írt a problémáról, nem kis kutatómunka állhat a regény mögött! A téma tanulmányozásaként és bővebb megismerése érdekében rengeteg időt szánt új emberek és azok történeteinek megismerésére. Erről gyönyörű gondolatokban mesélt nekünk, olvasóknak az október 6-án rendezett író-olvasó találkozón és könvbemutatón. Különleges gonddal állt ennek a regényének háttérmunkájához, segítségei a témában érintett férfiak és nők voltak, akik belátást engedtek Kittinek a múltjukba, így ő ténylegesen valósághűen tudta mindazt ábrázolni, amelyet a könyvében leírt. Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem és hallgathattam ezt a beszélgetést, amelyen Szabó Tibor Benjámin kiadóvezető tett fel kérdéseket az írónőnek. Rendkívül színvonalas előadást hallhattunk, megindító volt és abszolút ösztönző hatású. Segített nekem is, hogy a könyv leülepedjen, a történetet a szívembe zárjam és jó alaposan átgondoljam a mondanivalóját. Továbbá rávilágított fontos dolgokra, amelyekre magamtól nem is gondoltam volna. Az csak emelte az esemény színvonalát, hogy nem csak Kitti ült az emelvényen interjúalanyként, hanem a csodaszép borítót készítő fotósok Teknős Miklós és Pintér Márta, valamint a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke, Juhász Borbála is. Profi szervezésű és kivitelezésű volt! Őszintén beszéltek a könyv főbb témáiról és annak ihletéséről.
Azonban visszatérve A kisemmizett angyalra: egyszerre csodaszép és szívszaggató. Voltak olyan jelenetek, amelyeknél alig bírtam a könnyeimmel, annyira durva dolgokon mentek keresztül a szereplők. Mia szálán nem csak a fiatalkorú prostituáltak, a túlélésért zajló harc van bemutatva a könyvben, hanem a nevelőotthonok csalárdsága, az ottani bánásmód, amikor szinte jobb lenne a gyereknek a falakon kívül, mint elviselni mindazt, ami ott történik. Többször meghasadt a szívem a sorokat olvasva, és akkor még nem gondoltam bele, hogy mindez megtörtént események sokasága.
Az írónő eddigi legkeményebb regénye!

Karakterek:
 Panka elsőnek egy elkényeztetett nagyvárosi lánynak tűnhet, aki lazán hazudik a szüleinek, eltűnik otthonról, és minden józan érv ellenére is az alig ismert, jó pár évvel idősebb barátjánál töltené az éjszakát. Egyszerűen rosszkor volt rossz helyen, amely súlyos következményeket szül. Azonban a zárva töltött néhány nap gyökerestül megváltoztatta az életét, a személyiségét. Megedzette őt, erősebbé tette. Mia és Panna kapcsolatán keresztül láthatjuk, hogy elég egy kedves gesztus, amelyről a másik ember nem feledkezik el sohasem. Belegondolva abba, ha Mia féltékeny tekintettel fogadta volna Pankát, és konkurenciaként nézett volna rá, talán az ő élete sem vett volna 180°-os fordulatot. Segítettek átvészelni egymásnak a nehéz időket, az apró kedves gesztusok barátsággá és ragaszkodássá formálódtak kettejük között.

"Az ő világa és az enyém közt nincsen átjárás."

Mia a kis nyírségi egyszerűségével hamar empátiát vált ki az olvasóból. A lány, aki nappal olvas, főz és más hétköznapi dolgokat csinál, egyfajta tagadásban éli ezeket a perceit, mintha nem létezne az éjszaka sötét durvasága és kegyetlensége. Olyan dolgokon ment keresztül, amelyek minket olvasás közben hideg zuhanyként érnek. A valóság hirtelen felismerése felér egy jól irányzott ökölcsapással számunkra. A sanyarú sorsú lányok típusát Mián keresztül az írónő tökéletesen bemutatja, hiszen akik otthon nem kapják meg a szeretetet, valahol máshol fogják elkezdeni keresni. Túl hamar fel kellett nőnie és belecsöppennie a kegyetlen világba. És az volt a legfájdalmasabb, ahogyan Kitti leírta: Mia még jobban érezte magát bezárva egy alagsorban naphosszat, mint korábban a sanyarú, éhínséges életében. Itt legalább volt tető a feje felett, adtak neki enni, és a törődést, amit máshonnan nem tapasztalt, a futtatójától a sok verés és erőszak mellett megkapta. Egyfajta Stockholm-szindróma lépett fel nála. Egészen a regény végéig fel akarja menteni magában a férfit a tettei alól, ez belső viszály a lányban.
Pannát ugyanígy a kitartásáért kedveltem meg. Nem adta fel, amikor mindenki Mia ellen fordult, amikor nem fogadták el. Nem úgy viszonyult hozzá, mint a múltjának egy sötét darabkájához, hanem egy részéhez, amely bár iszonyú volt, mégis összekovácsolta őket. Nem csak egy új barátnőt, annál inkább egy testvért nyert Mia személyében.
Szurovecz Kitti zsenialitásának tartom a két lány szemszögének abszolút különbözőségét. Egyik fejezetről a másikra az írónő átváltott egy teljesen más személyiségbe. Panka és Mia gondolkodásmódja szinte szöges ellentétei egymásnak. Arról nem is beszélve, hogy utóbbi karakterünk nyelvezete telis-tele volt tájszólásokkal és a Nyírségre jellemző kifejezésekkel. Fenomenális!

Borító:
Egyszerűen nem bírok betelni a látványával. A fentebb említett eseményen néhány kulisszatitkot is megtudhattunk arról, hogyan is készült el a borítón látható kép a pocsolyáról visszatükröződő házzal, az aszfalttal és a fülbevalóval. Mint kiderült, nem is volt olyan egyszerű levadászni egy pocsolyát az év legszárazabb két hetében, a két fotós igazi pocsolyalógus lett ez idő alatt, míg megérkezett a várva várt esőzés, amely végül ezt a képet eredményezte. Mit ne mondjak, engem abszolút levett a lábamról! Nem csodálom, hogy Kittinek is egy valóra vált álma tekint vissza rá minden példányról, amely jelenet pedig megtalálható a regényben is. Imádom a végeredményt!

Összességében:
Szurovecz Kitti legújabb regénye egy mély, szívszaggató, mégis csodálatos történet a való életről, amely a szemünk előtt van, mi mégsem vesszük észre. A kisemmizett angyal ledöbbent, szíven üt és összetör. A modern prostitúció témája hosszas háttérmunkát igényelt, végül megkaptuk több ember élettörténetét egyetlen könyvbe leírva. Azonban ezt a kemény problémát mégsem dokumentumként tálalva, hanem egy néhol humoros, összességében azonban valóságos, emberi és megrázó regényként tárja elénk.
Azoknak ajánlanám leginkább az olvasását, akik egy különleges történetre vágynak, amely felnyitja a szemünket és reményt ad, hogy minden helyzetből van kiút.

Oldalszám: 328
Kiadó: Athenaeum

Kedvenc karakter: Panna és Mia
Kedvenc idézetek:

"Nincsen másom, csak a testem, ezért azt kell használnom. Oda kell adnom. Használatra. Lélek nélkül. Azt elteszem máshová, mint mán annyiszor."

*

"Ez a lány egy kisemmizett angyal. És ki veszi észre, hogy mennyire értékes? Hogy mennyi szeretet van a szívében? Megmentett engem. Most rajtam a sor, hogy megmentsem őt."

*

"Borzasztó hallgatni, ahogy vitatkoznak. Két ember, akik valaha szerelmesek voltak, hogy juthatnak el idáig?"



2018. október 2.

Sienna Cole - Lefelé a folyón

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Te ​hiszel a sorsszerűségben? 

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk. 
Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. 
Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. 
Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg. 

Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán."

Nagyon sokat hallottam már Sienna Cole munkásságáról ezelőtt, azonban eddig nem volt merszem belekóstolni a műveibe, és ezt mindezek után hihetetlenül sajnálom. Olyan különleges stílussal rendelkezik, amelynek párja nincsen. Művészien formálja meg minden szavát és sorát a könyveinek, mintha  Jeff Millshez hasonlóan ő is egy festő lenne, azonban ő a szókincsével kápráztatja el az olvasóit és alkot a vászonra, amely jelen esetben egyet jelent a papírlapokkal. Mintha a leírt betűk egy-egy ecsetvonások lennének, olyan különlegesen bánik minden egyes darabbal. A művésziesség csak árad belőle, és bár tollpihe eleganciájával szállnak a szavai, mindnek ólomsúlya van.
A regény roppant komolyan indul, szembesülünk Alice Carrington levelével, amelyben bevallja, hogy évek óta összejár az iskola igazgatójával, gyengéd érzelmeket táplál iránta, a szeretője a középkorú férfinek. Azonban mikor rájön, hogy nem ő az egyetlen ilyen lány, bosszút esküszik, vallomását pedig egy bizonyítékként funkcionáló fotó kíséretében szétküldi az egész városnak, ő pedig eltűnik onnan. Ezzel a tettével viszont nem csak lakóhelyét bolygatta fel, hanem három másik ember élete is a feje tetejére állt. De az ő történetük hogyan kapcsolódik össze? Hiszen három különböző személyről beszélünk, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz.
A kíváncsiság épp ezért hajtja az olvasót előre és előre, hiszen meg akarja tudni ezen kérdésekre a választ, valamint azt, hogy mégis mi történt a fiatal Allyvel miután elhagyta szülővárosát.

"– Élj! Ez az egyetlen dolog, amit emberként tehetsz." 

Az események után 15 évvel járva Lynn Walker történetét olvashatjuk, aki sosem a megfelelő férfiba szeret bele, mivel az összes eddigi vagy kihasználta, vagy elhagyta, esetleg ezek keveréke. A harmincas éveiben járó nő egyedül neveli és tartja el tinédzser lányát a pincérnő-csapos állásából. Kemény feladat, hamar megkedveljük Lynnt és együttérzünk vele, önkéntelenül is megsajnáljuk, amiért ilyen életet él. Bár szeretik egymást, és ez is több, mint ami sokaknak megadatik, mégis szűkösen élnek, és sokszor kénytelen feladatokat extra juttatásokért bevállalni, hogy exének csatlósai ne vigyék el a lányát, vagy öljék meg őket ott helyben. Rettegésben élnek, mégis szimpátiát ébreszt az emberben, hogy a nő tanulni vágyik, és nem elégszik meg a jelen adottságaival, minél többet szeretne biztosítani a lányának, jövőt és reményeket. De mikor egy különleges idegen, Jeff Mills a városba telepszik le egy kis időre, az felforgatja Lynn életét és lelki világát. A férfi külső szemmel láthatólag nagy keresztet cipel a vállán, amelyet nem akar mással megosztani, elvan a saját magányában és a múlt árnyai vertek rajta szállást. A festő egy ideig a nőnél és lányánál kap szállást néhány hónapra, de az elég, hogy bőven megváltoztassa mind az ő, mind Lynn életét. Sokáig nem tudjuk, hogyan kapcsolódik be a történetbe a fülszövegben emlegetett harmadik személy, Frank Carrington, aki az eltűnt Alice édesapja.
Szemet szúr a regény olvasása közben, hogy a férfiszereplők nagy része megcsalja a feleségét. Ilyenek a férfiak? Nem bírják az állandóságot? Kezdve az igazgatóval, majd a bár tulajdonosával folytatódik a sor, végül Frankkel zárul ez a lista, aki egyből azzal a jelenettel indít, hogy egy másik nő ágyából kel fel éppen. Nem is kell ragoznom, nem zártam a szívembe őt, főleg, mivel az én szememben a megcsalás az egyik legvétkesebb dolog, amit egy fél tehet a párjával. Hogy hűtlen. Kezdetben soknak gondoltam ezt a számot főleg annak fényében, hogy nem is erre a témára épül a regény, és reménykedtem benne, hogy valami mögöttes tartalom végül kiderül ennek kapcsán, és nem csak véletlen egybeesés az egész. Hamar rájöttem, hogy okkal történt mindez.

"Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak: hátat fordítani. Ha nem látom a szörnyet, az nem is létezik."

Azonban a kedvenc részemnek mégis a Jeffet bemutató oldalakat tartom. Az eddig Lynn szemszögén keresztül feltűnt sejtelmes karakter olyan volt, mint egy megfejtésre váró titok, épp ezért imádtam az ő szemén keresztül látni a történéseket. A művészlelkekkel amúgy is könnyen megértjük egymást, bár én inkább zenészként jeleskedek, a férfi azonban a képzőművészeti vonalban alkot, hamar sikerült megkedvelnem a kifürkészhetetlen személyisége ellenére is. Az ő története egészen gyerekkoráig visszanyúlik, az édesanyja viselkedéséhez, apafigura nélkül töltött fiatalságához, végül pedig egy mentorhoz, aki felkarolta, és bevezette őt a művészvilág rejtelmeibe. Az ő kapcsolatuk számomra hasonlított az irodalomban fellelhető Rimbaud és Verlaine ‒ a tanítvány és a mester ‒ közti viszonyra. Kemény és szívszaggató volt Jeff élete, de főleg az tépázta meg a lelkem, amelyet az írónő a regény végére tartogatott.
Bár az eleje cseppet sem tűnik thrillernek, ahogy egyre haladunk az utolsó oldalak felé, úgy kezd minden egyre izgalmasabbá válni. Az olvasó szíve majd' kiugrik a helyéről, annyira várja a történet végkifejletét. És amikor a legkevésbé várja az ember, akkor jön a csattanó. Az írónő összezúzza az olvasója szívét és lelkét, nem finomkodik, megadja nekünk a nem várt befejezést.
Bevallom, ezeket a sorokat olvasva az én szívritmusom is kihagyott néhány ütemet, annyira izgultam. Aztán megkaptam a tökéletes befejezést.
Sokáig gondolkodtam, vajon mi állhat a Lefelé a folyón cím mögött, de egyik ötletemmel sem találtam el a megfejtést. Alig a vége előtt nem sokkal jelenik meg ez a szófordulat, viszont csak a végén nyer teljesen értelmet. Imádom!
Egy zseniálisan megalkotott regény!
A vége nagyot ütött, és még annál is nagyobbat! De imádtam, minden sorát imádtam!

"Azt mondják, a szerelem felemel és boldogságot pumpál az ereidbe. Azt mondják, gyönyörű és felszabadító állapot, amihez nincs is hasonló emberi tapasztalás."  

Borító:
Egyedi alkotás, ahogyan a regény is az. Ráadásul dupla borítós! A hátborzongatóan sötét folyó mögött egy lány lapul, akinek az arcát vörös festék fedi, ez adja a 'lefelé' szó színét. Csodálatos! Szemet gyönyörködtető! Tökéletes!

Összességében:
Lehengerlő, kiszámíthatatlan, különleges regény. Egy igazi lélektani dráma. Elgondolkodtatja az olvasóját, a szívéhez szól, a végén azonban darabokra töri. Sienna Cole lehengerlő, művészi stílusába mindenki azonnal beleszeret! Egyszerűen annyira könnyedén és gördülékenyen ír, mintha minden egyes szava egy-egy ecsetvonás lenne.
Lesokkolt, összetört, de minden betűjét imádtam.
Itt van ismét az ősz, érkezik a borongós, esős időjárás, ilyenkor a könyvmoly behúzódik az olvasókuckójába egy letehetetlen regénnyel, és ki sem jön onnan az utolsó oldalakig. Pont egy ilyen helyzetre ajánlanám a Lefelé a folyónt, ezt a megrendítő olvasmányt, amelyet valószínűleg soha nem felejtek el.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!

Oldalszám: 420
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Jeffrey Mills, Paul Michell
Kedvenc idézeteim:

"– Kész van? – ébredtem fel a kábulatból. 
– Egy kép sosincs kész – mosolygott. – De a festő egy idő után elunja a pepecselést, vagy a határidők szólnak közbe…szóval… mondjuk azt, hogy kész van." 

*

 "Érdekes és bonyolult szerkezet az élet. Nem értjük, sosem láthatjuk át a működését, csak tesszük a dolgunkat, mint a fogaskerekek a gépezetben. Sosem kerülhetünk kívül a gépen, sosem tudhatjuk meg, miért zakatol a motor. De az ilyen pillanatokban megértjük, hogy van valami, ami összetartja és rendszerré szervezi a létezésünket. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső."

*

"A magány mindig velem volt, nem utasított el, nem nevetett ki és nem szégyenített meg. Sötét, de hűséges démonként állt az árnyékba húzódva, és mikor már én magam is magam ellen fordultam, előlépett, hogy gyengéden magához öleljen."


2018. szeptember 29.

Üdv az igazságszolgáltatásban! | Baráth Viktória bloggerhét [+nyereményjáték]

Sziasztok!

Egy újabb projekthét küszöbét léptük át, ezennel most Baráth Viktória és írásai kapják nálunk, bloggereknél a főszerepet. Mint azt már tudhatjátok, hamarosan érkezik az írónőnek legújabb regénye, Az igazság nyomában. Egy izgalmas, szenvedélyes, utánozhatatlan történet egy ügyvédről és egy ügyésznőről, olvasás közben pedig soha nem tudhatjuk, mi fog történni a következő oldalon. Teljességgel imádtam olvasni, és szerintem mindenki így lesz vele, aki egyszer a kezében tartja majd! Remélem, a poszt végére érve ti magatok is úgy lesztek vele, hogy ezt ti sem hagyhatjátok ki!

🕮 🕮 🕮

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 430
Megjelenés: 2018. október 3.

"Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben.

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik… Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében? 

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké."


🕮 🕮 🕮

Baráth Viktória első regénye számomra is az első volt, amelyet az Álomgyár kiadótól olvastam. Az Első tánc, volt az ő írói karrierjének kezdete, rajtköve, indulópontja, és akkor talán még ő sem gondolta volna, hogy írásai megannyi könyvmoly kezébe eljutnak majd, és imádni fogják a munkásságát. Számomra hatalmas öröm volt látni, ahogyan Viki könyvről-könyvre alakítja a stílusát, mígnem megtalálja a saját hangját. Zseniális szerzőnek tartom, hiszen kevés ember mutat ekkora fejlődést viszonylag kevés idő alatt. 
Azonban nem marad meg egy témánál! Mindig jön a következő és a következő, az Első tánc érzelmi töltete után a A főnökkel az alvilágba repít bennünket, a maffia és a drogkartellek körébe, majd egyenesen a Vatikánban találjuk magunkat, és hamar kiderül, miért is az Egy év Rómában címet viseli a regény. Most ősszel viszont legújabb szenvedélyes, mégis izgalmas és kiszámíthatatlan  története egy közös nyomozásra hívja az olvasót Az igazság nyomábannal. 
Nem bírok betelni Viki regényeivel, és kívánom neki, hogy soha ne fogyjon ki a tinta a pennájából. :) 

🕮 🕮 🕮

"Csak suttogunk, nehogy valaki meghalljon minket, de Jason szemében látom a csodálatot. Ezt nem nézte ki belőlem.
A folyosóra érve leveszem a cipőmet, hogy ne kopogjon, majd végigsétálunk a fal mellett.
– Te aztán ügyesen mozogsz itt! Nem ez az első alkalom, hogy ezt csinálod, igaz?
Nem mondok semmit, csak mosolyogva megvonom a vállamat. Minek néz, amatőrnek?
A nagyteremhez érve átsasszézok a szemközti falhoz, majd azon az ajtón megyünk be, ahol a bíró is be szokott vonulni. Imádom ezt a termet. Gyönyörű, örülök neki, hogy itt tárgyaljuk az ügyet. Mondjuk máshova be sem fértünk volna ennyi újságíróval meg fényképésszel.
– Hol vannak kamerák? – suttogja Jason.
– Csak mögöttünk. Szinte csak a székek látszanak benne, de teljesen mindegy. Norman ilyenkor már alszik, csak akkor ébred fel, ha valamelyik riasztós ajtó kinyílik.
– Sokat tudsz te erről a Normanről – lépked mellettem Jason zsebre tett kézzel.
– Tudok róla egy s mást. Például, hogy barátságos és szinte bármit elmond, csak kérdezni kell. Főleg, ha közben szépen mosolyogsz rá.
– Szóval legközelebb mosolyogjak rá szépen? – vonja fel a szemöldökét.
– Nem hiszem, hogy a te közeledésedet szívesen venné – húzom a számat, mire nagyot mosolyog.
Fellépek az emelvényre, ahol a bíró szokott ülni. A pulpitus másik oldala, a bűvös oldal, ahova csak azok léphetnek, akik erre érdemesek. Vagy beszöknek éjjel az épületbe. Jason követ, és ahogy mögém ér, leül a bíró helyére. Nekem nem maradt más választásom, felpattanok a pulpitusra, a kalapács mellé.
– Szóval ez a rituáléd? – kérdezem. – Beosonsz éjjel a bíróságra?
– Nem teljesen – mondja, majd benyúl a zakója belső zsebébe és előhúz belőle egy szál cigit.
Ha jobban megnézem, nem is sima cigi. Kézzel sodort.
– Azt akarod mondani, hogy…?
– Igen – bólogat. – Eddig 24 különböző bíróság tárgyalótermében szívtam.
– Szóval ez a 25.?
– Különleges alkalom! – mosolyog játékosan, majd a szájába veszi a cigit és meggyújtja.
Remélem, messze vannak a füstérzékelők. Megigazítom kicsit a szoknyámat, mert elég rövid ez a ruha, és nem akarom, hogy belásson alá.
– De miért csinálod? – kérdezem.
– Tudod – szív bele mélyen a cigibe –, a munkámban azt élvezem a legjobban, amikor megkereshetem a kiskapukat. Ezek mindenhol ott vannak, de kimondottan imádom azt az érzést, amikor e falak között kijátszhatom a törvényt. Mert egy jó ügyvéd mindig nyer, még akkor is, ha az ügye teljesen esélytelen.
– És ebből hogy magyaráznád ki magad? – dőlök előre kíváncsian.
Egy pillanatra lesiklik a tekintete a dekoltázsomra, de végül visszanéz a szemembe.
– Nagyon egyszerű – fújja ki a füstöt, majd felém nyújtja a cigit.
Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, de ha azt vesszük, hogy éjjel betörtem a bíróság épületébe, kicsit piásan, nagyon prosti kinézettel, akkor ezzel már nem nagyon ronthatok a helyzeten. Elveszem tőle és én is beleszívok. Még sosem csináltam ilyet, ezért köhögök tőle. Kicsit erősnek tűnik.
– Van receptem – magyarázza tovább. – Az orvos írta fel, tehát legálisan birtokolhatom és fogyaszthatom, ráadásul gyógyászati célt szolgál. Nem tilthatod meg senkinek, hogy bevegye a gyógyszerét a tárgyalóban, tehát nekem is jogom van itt bevenni az enyémet. Ilyen egyszerű.
 – És szerinted ezzel nyernél? – vonom fel a szemöldököm.
– Persze, ha jól adom elő, és kellő mennyiségű precedenst találok hozzá.
– És mivel magyarázod, hogy éjjel van, és illegálisan tartózkodsz az épületben?
– Ez a másik dolog, amit imádok a munkámban – mondja, miközben visszaveszi tőlem a cigit, és beleszív.
– Mi? – kérdezem.
– A kihívás – vigyorog, miközben kifújja a füstöt.
Hihetetlen ez a pasi! Muszáj mosolyognom rajta.
– Kérsz még? – kérdezi, felém nyújtva a cigit.
– Nem tudom, hogy jó ötlet-e, én még nem nagyon… – vonom meg a vállam.
– Azt akarod mondani, hogy még sosem szívtál? – néz rám hatalmas szemekkel. – Mit csináltatok ti az egyetemen?
– Bármennyire is furcsa, tanultunk – kacagok fel.
– Ja, persze. Te olyan egyetemista voltál!
– Ezt meg hogy érted? – nézek rá sértődötten. – Nálunk is voltak olyanok, akik csak a tanulásnak éltek, de én sosem értettem őket. A legszebb éveiket pazarolják el úgy, hogy még egy kis szórakozást sem engednek meg maguknak. Aztán majd később, néhány év múlva rájönnek, hogy belefásultak mindenbe, és még a szép emlékek sem maradtak meg, amikbe kapaszkodhatnának.
– Szóval te is ezt csinálod? Kapaszkodsz az emlékekbe?
Lehajtja a fejét és a kezében lévő cigit bámulja, amit végül átnyújt nekem."

🕮 🕮 🕮


Felkeltettük az érdeklődésed?
Csemegézz az írónő regényei között!

Ha egyedi történetre szomjazol, ne hagyd ki! 

Ne maradj le semmi fontosról!

Kíváncsi vagy a kulisszatitkokra is?

Szerezd be elsőként és dedikáltasd!
Gyere el a premierre!

🕮 🕮 🕮

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a projekthéten! Látogassatok el a többi oldalra is, ahol Baráth Viktória többi könyvéről olvashattok ajánlókat és exkluzív dolgokat!

Nikii blog 🕮 Első tánc
Lap lap után  🕮 A főnök
Pandalány olvas 🕮 Egy év Rómában
Nikii blog  🕮 Beleolvasó
Lillsz in Bookland 🕮 Interjú az írónővel
Bree S. világa 🕮 Hogyan készült?

🕮 🕮 🕮

Gyertek, és játszatok velünk!

Csapatunk egy kis nyereményjátékra invitálna titeket. Gyere te is, és tarts velünk!

És hogy mi a nyeremény? Egy egyedi nyaklánc, amelyen Baráth Viktória írónő legújabb regényének borítója szerepel!  

Ha szeretnéd magadon viselni Az igazság nyomában gyönyörűséges borítóját ezen a csodaszép ékszeren, nincs más dolgod, mint meglátogatni a projekthét különböző bejegyzését, és néhány kérdésre helyesen válaszolni. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne az egész!  
Vigyázzatok, mert fogy az idő!;)
 
 
a Rafflecopter giveaway

2018. szeptember 22.

Vi Keeland - A beosztott

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról. 
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra. Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…"

Még a magyar megjelenés előtt is nagyon sokat lehetett hallani Vi Keeland munkásságról itt, Magyarországon is. Bár a külföldihez képest parányi, de azért van itthon is méretes rajongótábora, és most már én is értem, miért vannak oda az írónő könyveiért. 
Kikapcsolódásra volt szükségem. Elkezdődött a végzős évem a gimiben, már most készülünk a januári szalagavatóra, egyelőre minden a feje tetején áll, rengeteg a munka, rengeteg a szervezés és az energia, amelyet bele kell fektetni. Ezek mellett persze a tanulás még több szerepet kap az életemben, mint eddig, pedig korábban sem apróztam el az órákra készülést. Bár még csak a harmadik hét telt el a suliból, már elhasználtam a nyár alatt feltöltött aksimat, egy jó könyv pedig mindig segít feltöltődni, így az utazással töltött idő is hasznosan telik számomra. Úgy álltam hozzá a regényhez, hogy segíteni fog kikapcsolódni, ennél többet nem vártam, viszont annál többet kaptam. 
Vi Keeland egy ütős első oldallal indít, amelyben nem is húzza az időt, ugyanis már itt találkozik a két főhősünk. Reese egy elfuserált randi közepén próbálja elérni barátnőjét,  hogy mentse ki a ciki szituációból, így neki legyen valami nyomos indoka lelépni a helyszínről, ám peche van, Jules nem veszi fel a telefont. Szerencsétlenségére (vagy inkább szerencséjére?) egy nem éppen kedves fazon hallgatja ki a kétségbeesett vészjelzését, aki néhány epés megjegyzés után visszamegy a saját randijára. Nem sokkal később kiderül, hogy a fickó nem is olyan vészesen faragatlan, mint azt Reese elsőre gondolta, hiszen a pasi hazugságot hazugsággal keverve előad egy megható romantikus történetet a gimnáziumi Reese-zel töltött közös éveikről, az első csókjukról, és a kamuismerettség rögtön egy duplarandit eredményez. Áh, egyszer túléli, hiszen soha többet nem fogja látni ezt a bizonyos Chase Parkert, habár lekötelezte egy életre azzal, hogy kimentette ebből a borzalmas randiból. Gondolta Reese.

„A félelem nem akadályozza meg a halált. De lehetetlenné teszi az életet. ” 

Azonban érezzük, hogy itt nincs vége a sztorinak, sőt még csak most kezdődött el. A beosztott címből rögtön asszociálhatunk már az alapfelállásra, hiszen maga a kerettörténet a főnök-beosztott viszonyra alapoz. Érdekes téma humorral és erotikával fűszerezve. 
Alig bírtam letenni, többször majdnem fennmaradtam a tömegközlekedési eszközökön, annyira belemélyedtem a történetbe. Reese és Chase románca sokszor mosolyt csal az olvasója arcára, azonban néha könnyeket is. Az írónő stílusa gördülékeny, laza és könnyed, olvastatja magát a regény. Nagyon megkedveltem az írásmódját, biztos vagyok benne, hogy a jövőbeni regényeit is el fogom olvasni! 
Imádtam az elejétől a végéig. 
Külön tetszett, hogy a humor, a romantika és az erotika mellett megfért a mélyebb tartalom is, amelyet az írónő Chase és Reese múltjában rejtett el, mégis ezt úgy tálalta, hogy ettől csak szebb lett a regény, nem csak a könnyed és laza arcát mutatta meg. 
Nekem ez a könyv jókor jött és jó időben. Kiszakított a hétköznapok ritmusából, színessé varázsolta a néha nyomott kedvemet, de  volt olyan is, hogy összeszorította a szívemet. 

Karakterek:
Reese-t nagyon hamar sikerült megkedvelnem. Emberi karakter, vannak hibái, és én azt vallom, hogy az utóbbi fontos azért, hogy azonosulni tudjunk vele. Van tartása, tisztában van az értékeivel, mégsem használja ki őket méltatlan módon. Chase-t már az első kis kamuzásánál megszerettem azon a bizonyos duplarandin. Megállás nélkül csak nyomta az abszurdabbnál abszurdabb kamurizsát, de én minden szavát imádtam. És hasonlókból még volt néhány a regény során, olyanok, amelyek igazán vicces végkimenetelhez vezettek. Egy szó mint száz, elég hamar a szívembe zártam mindkét főszereplőt. :)

Borító:
Nagyon sok pozitív visszajelzést hallottam már az eredeti borítóról, mennyire imádják, kár hogy nem így jelent meg itthon is. Bevallom, nekem nem igazán jön be az, pedig próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy a rajta szereplő hímegyed nem igazán az én zsánerem. Bár teljes mértékben passzol a könyvhöz, szerintem a magyar változat jobban sikerült. A félmeztelen pasi+nyakkendő kombináció megmaradt, viszont a Chase-t ábrázoló férfi fejéből csak a borostája látszik, így nem ad nekünk teljes képet, mi magunk képzelhetjük el a saját Chse-ünket. Reese-ből még kevesebbet jelenítettek meg a borítón, csupán a két keze látszik, ahogy megköti a csokornyakkendőt.


Összességében:
Vi Keelandnek nem hiába van ekkora rajongótábora, ezt már én is megtapasztalhattam. Rettentően laza, könnyed stílussal rendelkezik. A történet már az első oldalakon magához láncol, és nem ereszt el egészen a végéig, mert az írónő egy olyan remekül megírt, romantikus, pikáns és szenvedélyes regényt tárt elénk, amelyből nincs kiszállás.
A humor mellett azonban található mélyebb tartalom is, üdítő változatossággal főleg a férfi részéről, így Reese szemszögén kívül Chase múltjával is megismerkedhetünk egy-egy fejezetben, amely csak színesítette az egész művet. Csodálatos, ahogyan ezt a két dolgot az írónő egyensúlyba tudta hozni!
Tökéletes kikapcsolódást nyújt a zsánert kedvelőknek, így a romantikus-erotikus történetek rajongóinak egy aranyos, humoros, mégis mélyebb tartalommal is rendelkező élményben lesz részük, ha a kezükbe veszik A beosztottat!

Oldalszám: 400
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Chase Parker
Kedvenc idézetek:

"– Néha az ember nem is tudja, mi hiányzik neki, míg rá nem talál hirtelen." 

*

„Ha tudni akarod, kié a szíved, nézd meg, merre visz a lábad, amikor hagyod szabadon csatangolni.” 
(Ismeretlen szerző)


2018. szeptember 17.

Darcey Bell - Egy kis szívesség [+ filmkritika]

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Egy ​kis szívességgel kezdődik – hétköznapi szívességgel, amelyet az anyukák szoktak egymásnak tenni. Amikor az elbűvölő Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát az iskolából tanítás után, Stephanie boldogan igent mond. Emilynek olyan élete van, amelyet sok nő irigyel. Ő a tökéletes anya, aki káprázatos karriert futott be egy híres manhattani divatcégnél. Stephanie özvegyasszony, aki magányosan él iskola-előkészítőbe járó fiával Connecticut peremvárosában, és a naponta vezetett blogjában keres kapcsolatokat és megerősítést. Stephanie azt hiszi, Emily lesz az új bizalmas barátnője, és megdöbben, amikor Emily váratlanul és nyomtalanul eltűnik, figyelmeztetés nélkül magára hagyva a fiát és a férjét. Stephanie tudja, hogy valami szörnyűség történt. Képtelen távol tartani magát a gyászoló családtól és hamarosan viszonyba keveredik Seannal, Emily jóképű, tartózkodó, brit férjével. De nem tudja figyelmen kívül hagyni a nyugtalanító érzést, hogy a férfi nem őszinte Emily eltűnésével kapcsolatban. Lehetséges, hogy Stephanie csak képzelődik? Mennyire ismerte „legjobb” barátnőjét? Stephanie kezdi megérteni, hogy semmi – sem a barátság, sem a szerelem, de még egy hétköznapi szívesség – sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik."

Ha egy könyvadaptáció kerül megrendezésre, az egész könyvvilág a tetejére áll. Egy zseniális marketingfogás, hiszen a film hatására egyre többen kezdenek el az alapjául szolgáló regény után is érdeklődni, a legtöbbjük ismét megjelenik, csak újabb, filmes köntösben, ez pedig vonzza a népet. Vonz engem is. 
Mikor megnéztem a készülő film trailerét, az egyből megfogott. Két hatalmas kedvenc női színészem kapta meg Stephanie és Emily szerepét, így már csak Anna Kendrick és Blake Lively miatt is el akartam menni a moziba, de mindezen kívül a történet is vonzott. Nagyon szeretem az izgalmas cselekményszálakat, ennek ellenére elég kevés szimpla krimit vagy thrillert olvasok, mivel a könyvmoly lelkem még mindig teljesen romantikus, azonban a románc mellett imádom, ha a regény szerzője a fordulataival elállítja a lélegzetemet. 
Valami hasonlót vártam az Egy kis szívességtől is. 
Mégis eleinte szembesülnöm kellett azzal, hogy kezdetben elég vontatott. Már az első oldalakon kiderül Emily eltűnése, méghozzá Stephanie blogbejegyzéséből. Sokáig csak az anyuka internetes publikációiból informálódhatunk mi, olvasók, ez pedig engem már a 10. után kezdett rendesen zavarni. Először megijedtem a balra igazított oldalaktól, féltem, hogy az egész regény nem fog másból állni, mint a bloggermami oldalára kiírt posztokból, viszont néhány (számomra túl sok) ilyen után végre megérkezett egy rész Stephanie szemszögéből, és elkezdődhetett úgymond rendesen is a könyv.
Darcey Bell írása bemutatja, hogy mindenkinek vannak titkai. Még a kedvesnek tűnő édesanyáknak is, akik nap mint nap hordozgatják a gyerekeiket az iskolába. Eleinte Stephanie az Emilyvel kapcsolatos információkat osztja meg velünk, így beleláthatunk a barátságukba az ő oldaláról, azonban ahogy haladunk előre az olvasásban, ahogy kerülnek elő újabb nevek a múltjából, úgy derülnek ki titkok is, amelyeket a nő úgy rejteget mindenki előtt. Megmagyarázza, miért is lett vegetáriánus, miért döntött úgy, hogy a gyereknevelés lesz számára az egyetlen és legfontosabb dolog az életében.

"De a bűnös mindig azt hiszi, hogy valaki ismeri a titkát." 

Az olvasó sokkolódik, mikor előkerül Emily holtteste. Kiderül, hogy nem csak eltűnt, hanem meg is találták egy tó mélyén. Élettelenül.
Stephanie jó barátnő lévén segít Seannak, akit lesújtott a gyász, hiszen elvesztette a feleségét. Azonban egy valamit még tehetett még holtan is Emily. Összehozta a férjét a legjobb barátnőjével. Még ki sem hűlt a teste, de ők ketten már a boldogan éltek, míg meg nem haltak résznél jártak a sztoriban. Gondolhatták volna...
De mi van, ha Emily mégsem került a másvilágra, hanem él és virul?
Az olvasóban rengeteg kérdés felmerülhet főleg akkor, mikor Emily kerül a középpontba. Számomra a nő, bár nem egészen komplett, mégis hamarabb megkedveltette magát velem, mint Stephanie. Azt állítom, hogy hihetetlen egy személy, egyáltalán nem százas, de hihetetlen. Bevállalós, és mindent megtenne a fiáért.
Említettem, hogy az eleje nehezen indult be, és a Stephanie-ra irányuló unszimpátiám miatt az ő részével igencsak lassan haladtam, viszont a 2/5-től a könyvnek beindult az egész, és akkor nem volt megállás. Sorjában derültek ki a titkok, minden oldalon előhozakodott valamivel az írónő. Alig vártam, hogy a végére érjek, de a lehető legjobb értelemben! Kíváncsi voltam, mit képes kihozni mindebből Darcey Bell.
Melyik volt az a rész, amelyet a legjobban szerettem? Kétségkívül a vége, amikor mindenről lehull a lepel, és nekünk nincs más dolgunk, mint ámulni.
Azonban ez sem kárpótol igazán az elején elszenvedett fájdalmakért, amelyet Stephanie okozott, az ő karaktere csaknem a sírba vitt, de azt meg kell hagyni, hogy Anna Kendrick nagyon jól hozta a filmben a szerepét.
És akkor evezzünk is át a filmkritika részéhez a bejegyzésnek!
A nagyon megkapó trailer és a szereposztás után alig bírtam már kivárni, hogy végre ott üljek a moziteremben, és nézzem a filmet. Eleinte aggódtam, mivel bár Anna Kendrick rettentően jó színész, alig egy éve még frissen végzett egyetemistát játszott a Pitch Perfect 3-ban, most meg hirtelen egy kisiskolás gyerek édesanyjává változott? Kíváncsi voltam, és pozitívan csalódtam benne! Rettentően jól alakította Stephanie-t, azonban így sem vált számomra kedvelhetőbb karakterré. Ha már a színészeket emlegettem, nem volt kétséges, hogy Blake Lively tökéletes Emily lesz. Zseniálisan szerepelt, megvolt benne az anyai szeretet, amit sajnáltam, hogy nem igazán hoztak ki jobban a film készítői, mivel így szimplán egy pszichopata nő volt. A regényben mindkét karakter sokkal árnyaltabb. Míg Stephanie a filmben egy földre szállt angyal, segítőkész, mintaanya, kihozza a legjobbat az emberből, ráadásul furfangos is, addig a könyvben mardossa a bűntudat a múltja miatt, próbálja elnyomni, de cseppet sem tökéletes. Inkább csak próbálja azt sugallni, hogy az. Seanról említenék pár szót még, hiszen az övé is egy nagyobb szerep. Nekem itt magával a történettel van bajom, hiszen egy papucsférj. Emily csinált rettentően sok meredek dolgot, amitől a legtöbb férfi mindent hátrahagyva menekülne, de ő maradt, és még azt sem tudjuk pontosan, miért nem fogta az első adandó alkalommal a sátorfáját, és lépett le míg tehette. Henry Goldingra sem lehetett panasz azonban a filmben még lúzerebb lett Sean karaktere, mint a könyvben. .A foglalkozását is megváltoztatták, így úgy tűnt, mintha Emily tartaná el őt, aki ráadásul utálja a munkáját. Nem tud titkot tartani, ami miatt nem bízott rá a felesége egyet sem az idők alatt, végül pedig egy megbízhatatlan alak, aki több vasat tart a tűzben.

"Mintha a világ elcsendesedett volna, és én hallottam a csörgőkígyó sziszegését." 

Eleinte azt hittem csak, hogy néhány apróbb, vagy kicsivel nagyobb dolgot változtattak meg a film készítői. Néhány jellemvonást kicseréltek, egyet jobban kiemeltek, míg mást elnyomtak, foglalkozásokat változtattak meg, találkozásokat színeztek ki és írtak át, beletettek könyvben nem szerepelt, látszólag jelentéktelen karaktereket, mint pár szülő az iskolából és a festőművész, vagy éppen egy hatásvadász Stephanie-Emily csókot. Ez pár dolog aminél jeleztem azért apumnak, akivel mentem a filmre, hogy azért ezek nem egészen így íródtak meg. Ráadásul még az Emilyéknél lógó faliképet is inkább kicserélték egy pikánsabb darabra, és adtak neki egy külön szálat, ami a történet szempontjából teljesen lényegtelennek bizonyult. De gondolom kellett egy jelenet, ahol Blake Lively vörös hajjal díszeleg. És még sorolhatnám elég sokáig, mi minden különbözött az alapjául szolgáló regény és a végül megszületett mozifilm között, viszont az az igazság, hogy a kettőnek nem igazán sok köze van egymásoz. Mivel most jön az a rész, amelyen én a legjobban kiakadtam. A legvége. Annyira ideges lettem, de annyira, hogy azt alig tudjátok elképzelni! Nemcsak, hogy egy olyan embernek is unalmas és logikátlan volt, aki nem olvasta könyvben, de még annak, aki olvasta! Fogták az egész végét, és úgy gondolták, ők jobbat tudnak helyette alkotni, és lett egy olyan végkimenetele a filmnek, ami már nem is kapcsolódott a regényhez. Nem tudtam elképzelni, hogyan voltak képesek a készítők ilyen módon átverni az embereket! Ezek az utolsó percek pedig szinte sutba vágták az egész élményt, amelyet alapjában véve minden kisebb-nagyobb hibájával együtt adott, mert emellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Még azokat talán valamelyest meg tudom érteni, ha apróságokkal kiegészítik az alaptörténetet, egy-egy dolgot megváltoztatnak benne, és a vége megmarad annak, amelynek a szerző eredetileg megírta. De így!!! Még mindig alig hiszem el, hogy komolyan ilyet csináltak... Lassan tényleg le kéne szoknom a könyvadaptációk nézéséről, mivel olyan keveset tudnak úgy megcsinálni, hogy az tényleg felérjen a regényhez és tényleg hűen meg tudják alkotni.
Egy szó mint száz: Megéri megnézni?
Ha nem olvastad a könyvet, nézd meg, ha van időd, kedved és alapból is érdekel a film. És ha már olvastad? Akkor is ugyanezen feltételek mellett tudom ajánlani, csak készülj fel lelkiekben, hogy ég és föld a kettő. És miután kiadtam magamból az indulataimat, már én is nyugodtabb szívvel tudok visszagondolni arra a szűk két órára, amelyet a moziteremben ültem.

Borító:
Elsőnek mikor megláttam, már akkor imádtam a könyv külsejét! Itthon csak filmes borítóval jelent meg, és ez fényévekkel jobban sikerült, mint amilyennel külföldön kijött. Nagyon tetszenek a színei, árbázolja a két főszereplőt egy-egy itallal a kezükben. Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen, aki rögtön belehabarodott.


Összességében: 
Azaz igazság, hogy mást vártam az Egy kis szívességtől. Kedvelhető főszereplőt, erre megkaptam Stephanie-t akinél antipatikusabb karakterrel nem sokkal találkoztam könyvmolylétemben. Bevallom, sok helyen elég kiszámítható lépései voltak az írónőnek, de néhol mégis tudott, főleg a vége felé izgalmas jelenetekkel kecsegtetni.
Jó alapötlet, kicsit rögös kivitelezés.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy olyan regény részesei szeretnének lenni, amely bár nem tökéletes, mégis élvezhető és fordulatos.

Oldalszám: 392
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Emily Nelson
Kedvenc idézetek:

"Az anyám mindig azt mondogatta, mindenkinek vannak titkai. Ez az oka, hogy sohasem ismerhetsz igazán másokat. Vagy bízhatsz bennük. Ez az oka, hogy magadat sem ismerheted igazán. Néha még magunk előtt is titkolózunk."

*

"Hogyan lehetséges valakit olyan jól ismerni, ahogy én hittem, hogy ismerem őt és közben mégsem tudni róla a legalapvetőbb dolgokat sem?"


2018. szeptember 13.

Leylah Attar - Papírhattyú

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"A szerelem nem halhat meg soha. 

 Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról."

Ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemezgetek, de egészen eddig halogattam az elolvasását, amit ezek után rettentően bánok. 
A Papírhattyú egy csodálatos, sokszor mégis lelket tépázó szerelmet mutat be. A fő szálát a bosszú mozgatja, amely egy bizonyos helyzetben egyszerre élteti és emészti fel apránként az embert. 
Skye abban sem biztos, hogy él-e még, vagy esetleg már a másvilágon van. Az emlékezete azonban lassan kitisztul, és rájön, hogy elkábították és elrabolták. Először a természetes emberi reakció, a félelem lesz úrrá rajta, majd a túlélési ösztön hajtja őt előre. A fogvatartója kilétét titok fedi, mégis a férfi egy mondatából Skye rájön, elrablója nem is olyan ismeretlen személy, mint amennyire ő azt gondolta. A férfit csak a bosszúja fűti, mindent megadna azért, hogy kiegyenlítse a számlát.

Veszélyes, fordulatos, szívszaggató.

Nem bírtam letenni, annyira beszippantott a világa. Az írónő teljességgel átadja az érzelmeket, Skye-jal együtt az olvasó is sír, fél és nevet. Mintha én magam is a része lettem volna a történetnek.
Leylah Attar bár E/1-ben írja le a főszereplőnk életét, mégis színesebbé teszi a férfi saját hátterével, amelybe E/3-ban kapunk betekintést. Tökéletesen megoldotta a belső személélő hátrányait, kicselezte, és gólt lőtt.

"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog." 

Számomra telitalálat volt ez a könyv. Egyszerre izgalmas és a szívtépő, fájdalmas és csodálatos. Imádtam minden sorát, amely csak le van írva a regényben. A végére néhány könnycseppet is elmorzsoltam, mert megérdemelte. Ez a történet egy hihetetlen csoda, egy gyémánt a romantikus regények között. Egyedi, különleges.
Könyvmoly életem egyik legszívszorítóbb regényét olvashattam el, mikor a kezembe vettem a Papírhattyút.
Skye és Damian szerelme nem könnyű, sokszor kemény és fájdalmas, de mégis olyan csodával ajándékozza meg az olvasóját, amelyre kevés képes.
Szavakba sem lehet önteni, mennyire AJÁNLOM a regényt mindenki számára, de a romantikus zsáner kedvelőinek kihagyhatatlan lehetőség egy sokszor nehéz, azonban annál szebb utazásra.

Karakterek:
Utólag visszagondolva mindkét szereplő hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül. Skye eleinte egy elkényeztetett hercegnő volt, akit bár megtépázott a múlt, mégis apuka szeme fényeként élte az életét, míg egy sötét lyukban nem találta magát, ahova elrablói zárták. Onnantól kezdve nem igazán gondolt Louis Vuittonra és Michael Korsra, sokkal inkább az érdekelte, hogy életben maradjon, minél hamarabb kijusson a zárkájából, és megtudja, merre van. Szinte a poklok poklát éli át, ez mégis megtanítja alázatra és teljesen más emberré formálja. Bár szerintem mindenkivel ezt tenné egy ilyen helyzet.

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."

Damien a bosszújának és a gyűlöletének élt, nem volt más miért. Ez a kettő hajtotta, de nem gondolta volna, hogy egy pillanatnyi megingás az egész világát megváltoztathatja. Nem ment neki könnyen, mégis a szerelem és a remény szikrája ha fellobban, akkor az hatalmas lánggal ég.

Borító:
Bevallom, ami elsőnek megfogott a könyv során, az a borítója volt. Csodálatosan szép. Átadja a regény hangulatát a fájdalmát, az érzelmességét. Nem találok rajta negatív pontot. Figyelemfelkeltő, illik a történethez, ráadásul szimbolikus is ezek mellett.

Összességében:
Leylah Attar könyve egyszerűen letehetetlen. Egy csodával határos. Fájdalmas egyben gyönyörű. Szívszaggató, de nem lehet nem imádni.
Különleges élményt adott a könyvmoly lelkemnek.
Izgalmas, romantikus, de mégis apró szilánkokra töri az olvasóját. Nem bírtam letenni, csak úgy a kezemben ragadt. De egyáltalán nem bántam ezt.
A romantikus zsáner kedvelőin belül is azoknak ajánlanám leginkább, akik nem rettennek meg a dark romance-től, és egy fordulatos, szívszorító regényre vágynak, amely színt visz az olvasója hétköznapjaiba.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Sierra
Kedvenc idézetek: 

"– Mi vagyunk a homok, amit még nem mosott el az óceán." 

*

 "Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell." 


"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát."