"A Ballengerek családja nemzedékek óta él a törvényen kívül, azt állítva, hogy az ő nemzetségük a legősibb a Fennmaradottak közül. Az új családfő hatalmát azonban belső hatalmi harcok és külső fenyegetések kezdik ki.
A vendai királynő három ifjú nőt, elit testőrsége tagjait küldi a Ballengerek fészkébe, hogy színe elé hurcoljanak egy árulót. A kis csapatot egy legendás tolvaj vezeti, aki élete legnehezebb feladatára készül.
Amikor a törvényen kívüli vezér és a tolvaj találkoznak, macska-egér játék veszi kezdetét, amelyben mindketten titkokat őriznek és próbálnak feltárni – mit sem tudva arról, hogy a legsötétebb titok mind közül az egész kontinens jövőjét veszélyezteti.
A Fennmaradottak krónikája, mely Az árulás csókjával vette kezdetét, most a kontinens új szegletébe vezet el, már megszeretett régi és lebilincselően izgalmas új szereplők közé."
A Tolvajok tánca egy kívül-belül elragadó és varázslatos történet. Mary E. Pearson ismételten megmutatta, hogy nem véletlenül könyveltem el a szívemben az egyik kedvenc fantasy szerzőmként. Ismételten rabul ejtett, és nem akartam kiszakadni ebből a világból. Megállás nélkül pörögtek a lapok.
Ugyan lazán, de kapcsolódik Az árulás csókja szériához. Bár megállja egyedül is a helyét, de ajánlom azokat a köteteket is, mivel általuk megismerjük a háttértörténetet, az ezt megelőző néhány évet, a nagy háborút, és természetesen egy másik, kihagyhatatlan romantikus fantasy sorozattal bővítjük az olvasmánylistánkat.
Ugyan lazán, de kapcsolódik Az árulás csókja szériához. Bár megállja egyedül is a helyét, de ajánlom azokat a köteteket is, mivel általuk megismerjük a háttértörténetet, az ezt megelőző néhány évet, a nagy háborút, és természetesen egy másik, kihagyhatatlan romantikus fantasy sorozattal bővítjük az olvasmánylistánkat.
Visszatérve a Fennmaradottak krónikáinak világába megismerkedhetünk Kazival, Jezelia királynő egyik legjobb katonájával, aki két társával együtt elhagyja lakhelyét, hogy uralkodójának szeme és füle legyen, és fényt derítsen valamire, amire az udvar már régóta gyanakszik. Közel sem hangzik egyszerűnek a küldetés, és ezt még tetézi, hogy a Ballengerek és az uralkodó hűséges követei között kiélezettebb és haragosabb a viszony, mint a Montague-k és a Capuletek között.
Jase Ballengerre hatalmas felelősség hárult. Édesapja halála után ő lett a Patrei, a családfő, a nép védelmezője. Komoly döntéseket kell hoznia és nehéz feladatokat kell ellátnia. Egy fontos ügy közepén botlik bele a vendai krahtanokba, Kazi pedig mit sem tudva Jase titulusáról meggondolatlanul a torkának szorítja a kését, amivel veszélyezteti a hadműveletük sikerességét. Mikor ráeszmél hibájára, helyre akarja hozni a vétkét, és a Patrei után igyekszik, de ekkor mindketten emberrablók áldozataivá esnek. Egy pontatlan lépés, és egy zötykölődő szekéren találják magukat úton az ismeretlen felé összeláncolt lábakkal. Egymásra és a leleményességükre támaszkodva szökhetnek csak meg, ahonnan kezdetét veszik az igazi izgalmak.
A két fiatalt útjuk végén már nemcsak a lábukon lévő bilincs, de gyengéd érzelmek is összekötik. Jase Kazi tudta nélkül saját otthonuk, Tor Őrhelye felé veszi az irányt, ahol a Patreit a családja már várja, viszont arról fogalma sincs, mennyivel megkönnyítette a lány dolgát ezzel a lépésével.
Egy fordulatokkal teli szerelmi történet bontakozik ki az orrunk előtt, aminek az útja nehézségekkel van kikövezve. Hiszen mindkettejüket szólítja a kötelesség, azonban egymástól távoli helyekre. Még a holnapot sem ígérhetik biztosan. Mary E. Pearson hihetetlenül szőtte bele a mély érzelmeket ebbe a kiszámíthatatlan regénybe. Hiszen van az a lány, aki megtöri a Patrei merev, közömbös vonásait, és van az a fiú, aki ellopja a tolvaj szívét.
Imádtam minden sorát! Fantasztikus volt visszakerülni ebbe a világba, egy talán még jobban magával ragadó történettel, ami már rögtön az elején beférkőzött a szívembe. Hamar megkedveltem a tolvaj lánykát, akinek nehéz élet jutott, átélt olyan borzalmakat, amiket nem is tudunk elképzelni, míg végül a bosszú és a kötelesség hajtja előre. A sors iróniája, hogy pont eközben találja meg a biztos pontot, a szerelmet, azt a férfit, akiért mindezt el kell dobnia. Ahogyan Jase-t is hamar megszeretjük, aki bár eleinte sérthetetlennek mutatja magát, korán rájövünk, hogy a látszat csalóka ám, és a komor álarc mögött érző szív lakozik.
Még az utolsó oldalakra is tartogat fordulatokat! Alig bírtam kiadni a kezem közül, beszippantott, és onnantól kezdve nem volt megállás! De igazán nem is akartam, hogy legyen... Minden megvan benne, ami egy könyvet igazán jóvá tesz. Kiszámíthatatlan alaptörténet, szereplők, akiket a szívünkbe zárhatunk, magával ragadó stílus és egyedi univerzum.
Alig várom a folytatását!
Borító:
Szerelem volt első látásra. Ritkán lát a könyvmoly ilyen gyönyörű külsőt, ami ilyen esztétikus és közben kapcsolódik is a regényhez. Egyrészt a középen lévő kard motívum, ami Kazi harcos jellemének egy részét jelenítheti meg, másrészt viszont az egész kompozíciónak kódex jellegű hatása van, ami nem is csoda, hiszen a könyv egészén végighaladva olvashatunk Ballenger ősöktől feljegyzéseket illetve a megalkotott világ címe sem véletlenül Fennmaradottak krónikái...
Összességében:
A Tolvajok tánca egy elképesztő, káprázatos történet egy megunhatatlan világban. Már az első oldalakon elvarázsolt, és nem engedett el a végéig, mindig tartogatott valami újat, valami páratlan fordulatot, ami miatt csak egy dolog lebegett a szemem előtt: folytatni akarom.
Kikapcsolódást nyújtott egy stresszes időszakban, menedéket a valóság árnyai elől. Ez pedig mindenképp egy jó könyv ismertetőjele.
Egyedi a története, különleges a stílusa és imádni valóak a szereplői. Kellhet ennél több?
Ajánlom minden fantasy-rajongónak, akik meg szeretnének ismerni egy rendkívüli világot, egy felülmúlhatatlan regényt, aminek minden szava kincset rejteget számunkra.
Oldalszám: 498
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: Jase Ballenger · Kazimyrah (Kazi)
Kedvenc idézeteim:
"A gyengeség célponttá tesz, márpedig én nagyon régen ígéretet tettem magamnak, hogy soha többé nem leszek célpont. A szégyenemet mélyre rejtettem, gondosan megmunkált páncél alá, amelyet a sértések nem üthettek át."
"– Egyetlen perc is elég, hogy új útra tereljen, és a feje tetejére állítsa az életünket."
A két fiatalt útjuk végén már nemcsak a lábukon lévő bilincs, de gyengéd érzelmek is összekötik. Jase Kazi tudta nélkül saját otthonuk, Tor Őrhelye felé veszi az irányt, ahol a Patreit a családja már várja, viszont arról fogalma sincs, mennyivel megkönnyítette a lány dolgát ezzel a lépésével.
Egy fordulatokkal teli szerelmi történet bontakozik ki az orrunk előtt, aminek az útja nehézségekkel van kikövezve. Hiszen mindkettejüket szólítja a kötelesség, azonban egymástól távoli helyekre. Még a holnapot sem ígérhetik biztosan. Mary E. Pearson hihetetlenül szőtte bele a mély érzelmeket ebbe a kiszámíthatatlan regénybe. Hiszen van az a lány, aki megtöri a Patrei merev, közömbös vonásait, és van az a fiú, aki ellopja a tolvaj szívét.
Imádtam minden sorát! Fantasztikus volt visszakerülni ebbe a világba, egy talán még jobban magával ragadó történettel, ami már rögtön az elején beférkőzött a szívembe. Hamar megkedveltem a tolvaj lánykát, akinek nehéz élet jutott, átélt olyan borzalmakat, amiket nem is tudunk elképzelni, míg végül a bosszú és a kötelesség hajtja előre. A sors iróniája, hogy pont eközben találja meg a biztos pontot, a szerelmet, azt a férfit, akiért mindezt el kell dobnia. Ahogyan Jase-t is hamar megszeretjük, aki bár eleinte sérthetetlennek mutatja magát, korán rájövünk, hogy a látszat csalóka ám, és a komor álarc mögött érző szív lakozik.
"– Néha fel kell adni valamit, ha nyerni akarunk valami mást, ami fontosabb nekünk."
Még az utolsó oldalakra is tartogat fordulatokat! Alig bírtam kiadni a kezem közül, beszippantott, és onnantól kezdve nem volt megállás! De igazán nem is akartam, hogy legyen... Minden megvan benne, ami egy könyvet igazán jóvá tesz. Kiszámíthatatlan alaptörténet, szereplők, akiket a szívünkbe zárhatunk, magával ragadó stílus és egyedi univerzum.
Alig várom a folytatását!
Borító:
Szerelem volt első látásra. Ritkán lát a könyvmoly ilyen gyönyörű külsőt, ami ilyen esztétikus és közben kapcsolódik is a regényhez. Egyrészt a középen lévő kard motívum, ami Kazi harcos jellemének egy részét jelenítheti meg, másrészt viszont az egész kompozíciónak kódex jellegű hatása van, ami nem is csoda, hiszen a könyv egészén végighaladva olvashatunk Ballenger ősöktől feljegyzéseket illetve a megalkotott világ címe sem véletlenül Fennmaradottak krónikái...
Összességében:
A Tolvajok tánca egy elképesztő, káprázatos történet egy megunhatatlan világban. Már az első oldalakon elvarázsolt, és nem engedett el a végéig, mindig tartogatott valami újat, valami páratlan fordulatot, ami miatt csak egy dolog lebegett a szemem előtt: folytatni akarom.
Kikapcsolódást nyújtott egy stresszes időszakban, menedéket a valóság árnyai elől. Ez pedig mindenképp egy jó könyv ismertetőjele.
Egyedi a története, különleges a stílusa és imádni valóak a szereplői. Kellhet ennél több?
Ajánlom minden fantasy-rajongónak, akik meg szeretnének ismerni egy rendkívüli világot, egy felülmúlhatatlan regényt, aminek minden szava kincset rejteget számunkra.
Oldalszám: 498
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: Jase Ballenger · Kazimyrah (Kazi)
Kedvenc idézeteim:
"A gyengeség célponttá tesz, márpedig én nagyon régen ígéretet tettem magamnak, hogy soha többé nem leszek célpont. A szégyenemet mélyre rejtettem, gondosan megmunkált páncél alá, amelyet a sértések nem üthettek át."
*
"– […] Mégis, mit képzelsz, ki vagy te?
A legrosszabb rémálmod, Jase Ballenger."
*
"A halál nem volt idegen Vendában. Nyíltan járt az utcákon, csontos könyökével meg-megbökte a járókelőket, akiknek az arca ugyanolyan sovány volt, mint az övé; széles vigyorát már messziről villogtatta, és azt suttogta: te leszel a következő. Én pedig visszasuttogtam: nem, ma még nem."
*
"Mindenben ott a varázslat, csak figyelni kell."
