2018. június 20.

Helen Hoang - A szerelem egyenlete {+ meglepetés interjú}

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek. 
Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. 
Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig… 
Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja, melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus… 

Helen Hoang első regénye, melyet saját Asperger-szindrómája ihletett, szívmelengető, üde románc, mely minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy nincs a világon az az adatmennyiség, amelyből megjósolható, mi fogja megdobogtatni az emberi szívet."

A szerelem egyenlete nem egy hétköznapi regény, ezt már a fülszövegből is megállapíthatjuk. Nem minden könyvben a főszereplőnk egy Asperger-szindrómás matekzseni és egy eszkortfiú, akiben azért több rejlik puszta sármnál. 
A történet bár külső szemlélőként van írva, már az első oldalain beszippantott, és olyan volt, mintha Stella életébe csöppentem volna bele. Eleinte furcsálltam, hogy ezzel a technikával élt az írónő, úgy gondoltam, hogy a történetet és Stella betegségét jobban be lehetne mutatni E/1-es írásmódban, azonban hamar rájöttem, hogy bár látszólag a női főszereplőnk küszködik olyan problémával, amely bemutatásra és megismerésre érdemes, mégis Michael élete sem éppen egyszerű, ezért vált praktikussá az E/3., így az írónő könnyedén bemutathatta mindkettőt. Mégis némi hátránya is volt, mégpedig az, hogy az olvasó a betegséget magát nem igazán ismerhette meg, amely szinte az egész történet keretét adja.
Egyedi volt, aranyos és különleges.
Pont ilyen kedves kis történetre volt szükségem, amelyet A szerelem egyenlete adott nekem. Tökéletes kikapcsolódás a sok tanulás, vagy nehéz munka után. 

"(…)ha szeretsz valakit, akkor minden lehetséges módon harcolnod kell érte!" 

Stella harmincas szingliként a munkájába temetkezik, azonban szülei állandóan a babatémával hozakodnak elő, ami egy idő után már kezd rá is átragadni. Azt hiszi, vele van a probléma, ráadásul ebben kollégájának is nagy szerepe van. És ahogy azt már tudhatjuk, felbérli Michaelt, hogy ismertesse meg vele a szexualitás csínját-bínját, hogy ezt a tudást ő majd a későbbiekben a jövendőbeli pasijával kamatoztatni tudja. Azonban az eszkortfiúnak nincs könnyű dolga, hiszen hogyan mutassa meg egy olyan nőnek a szex pozitívumait, amikor Stella eddig csak a negatív részeit élte meg. 
Az írónő bár elsőkönyves, mégis a stílusa már a kezdetekkor magával ragadott. Élvezetes volt minden sora. Azonban az olvasó azt hiheti, mivel a mozgatórugója a szex, a könyv a kiéhezett háziasszonyoknak íródott, annyi benne az erotikus jelenet. Mivel az alapját tényleg a szex képezi, nem egy elhanyagolható elem, azonban mégsem a határa a csillagos ég, nem üti meg a nyomtatott pornó szintet. Ízléses, és egyáltalán nem minden második oldalon botlunk bele egy szexjelenetbe, hanem rendezetten fel van építve a cselekményszál, amelyre rakódott rá az erotikus réteg.
Érdekes volt végignézni, ahogy a két főszereplő jelleme folyamatosan változik fejezetről-fejezetre a másik ember hatására, és hogyan segítik egymást előre az életben.
Mérhetetlenül aranyos regény, amely kikapcsol, szórakoztat és megmelengeti az olvasója szívét.

Karakterek:
Nagyon megkedveltem a szereplőket a regény folyamán. Aranyosak voltak, abszolút szerethetőek, viszont nem tökéletesek. Nem bírom, ha egy történet karakterei teljesen hibátlanok, mert akkor azonban nem emberiek.
Stellát már a fülszövegből bemutatva valamilyen szinten megismerhetjük, szembesülünk a betegségével, az Asperger-szindrómájával, ami őt kiemeli a hétköznapi főhősök sorából. Visszafogott, szerény és zárkózott típus, nem sok embernek nyílik meg, mégis szeretné a sorsát a saját kezébe venni, és dacolva a betegsége ellen felkészülni mindarra, amit egy kapcsolat hozhat számára. Michaelt viszont a múltja húzza vissza, nem tud szabadulni a gyökereitől, a nevétől, amelyet az apjától kapott. Súlyos terhek nyomják a vállát, mégis meg kell tanulnia mindezekkel együtt élni, és megmutatni, hogy ő nem olyan, mint amilyennek a világ gondolja.

Borító:
Szerintem teljes mértékben passzol a regényhez. Aranyos, hasonlóan a történethez, és szimbolikus, amilyeneket én rettentően imádok. A gyökjelen csókolózó pár abszolút könyvhűen lett megalkotva, felismerhető benne Stella és Michael alakja is. De a kedvenceim az elhalványított különböző matematikai egyenletek és rendszerek, amelyek teljesen egyedivé teszik a kinézetét.

Összességében:
Helen Hoang első regénye hihetetlenül aranyos és szívet melengető alkotás. Szerettem olvasni, kikapcsolt, ellazított és mosolyt csalt az arcomra. A főszereplőket már az első oldalakon megkedveltem, az írónő stílusa pedig teljességgel magával ragadott rögtön az elején.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy elbűvölő nyári olvasmányra vágynak, amely kiszakít a valóságból és egy másik világba repít.

Oldalszám: 416
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Stella Lane és Michael Larsen
Kedvenc idézetem: 

"– Szeretem a tetoválásodat.
 – Pedig nem tűnsz olyan típusnak, akiknek tetszik az ilyesmi.
 – De ez a tiéd, Michael – mondta Stella egyszerűen."



Hálásan köszönöm az írónőnek, hogy időt szánt rám és a kérdéseimre! 
Thank you, Helen, for being so kind with me and spending time on my questions! 

1.) Please tell something about yourself. Who are you, when you’re not writing? 
When I'm not writing, I spend time with my family. I'm married, and I have two little ones (ages 7 and 4).

2.) Have you always wanted to be a writer? 
When I was little I wanted to be a pianist like George Winston. In university, I studied Applied Economics, and my first job out of school was in finance.

3.) Where did the story of Stella and Michael come from? 
When my daughter's preschool teacher suggested she was autistic, the research I did helped me discover that I am autistic and inspired my autistic heroine, Stella, in The Kiss Quotient

4.) Have you plans for the future? Maybe an other book? 
The next book in the series is called The Bride Test, and it's about Michael's autistic cousin Khai. 

5.) What do you find the best of being a writer? 
I love writing because I'm the most alive when I'm lost in a story.

Fordítás:

Az írónő
1.) Kérlek, mesélj magadról! Ki vagy, amikor éppen nem írsz? 
Amikor nem írok, az időm nagy részét a családommal töltöm. Házas vagyok és van két gyerekem, akik 7 és 4 évesek. 

2.) Mindig is író akartál lenni? 
Amikor kisebb voltam, zongorista szerettem volna lenni, mint George Winston. Az egyetemen ipari közgazdaságot tanultam, majd az első munkám is pénzüggyel kapcsolatos volt. 

3.) Honnan jött Stella és Michael történetének ötlete? 
Amikor az óvónő felvetette, hogy a lányom autista, egy kis kutatás után rájöttem, én magam is az vagyok. Ez inspirálta a főhősnőmet, Stellát A szerelem egyenletében

4.) Vannak terveid a jövőre nézve? Talán egy következő regény? 
A sorozat következő kötetének a címe Menyasszony rendelésre, amely Michael autista unokatestvéréről, Khai-ról szól. 

5.) Szerinted mi a legjobb dolog abban, hogy író lettél? 
Azért szeretek írni, mert akkor érzem magam a legélénkebbnek, amikor épp el vagyok merülve egy történetben.

Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a regény kapcsán! Egy mérhetetlenül aranyos írónőt és történetet ismerhettem meg A szerelem egyenletével. :)

2018. június 18.

Kasie West - A távolság relatív

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák. Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát. Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell."

Tavaly már volt alkalmam elolvasni az írónő magyarul elsőként megjelent regényét, a Szívességből szerelmet. Az teljességgel elkápráztatott, imádtam olvasni, mivel a stílusa egyszerűen lehengerlő volt, sokszor megnevettetett, tökéletes tavaszi olvasmány volt, így nagyon megörültem, amikor a Menő Könyvek bejelentette, hogy az idei Ünnepi Könyvhétre megjelenteti A távolság relatívot. Le is csaptam rá, majd Lillsz barátnőmmel közösen el is kezdtük olvasni.
A kezdése nagyon ütős, már az első mondatokban bemutatja a regény egyik főbb témáját, amely a gazdagság és szegénység. Először úgy gondolhatjuk, ez messze áll tőlünk, azonban rá kellett nekem is jönnöm, hogy az egész csak egy karnyújtásnyira van. Persze az írónő azért rendesen kiélezte a témát, de így biztosan átment minden olvasójának az üzenete. Ahogy Caymen megfogalmazza: „A mi kis tengerparti városunkban kétféle embertípus él: a gazdagok, és azok, akik mindenféle dolgokat árulnak a gazdagoknak‟. Azért ez elég durva így belegondolva, de mégis igaz az ott élők helyzetére. A lányt az édesanyja egyedül neveli, minden aprópénzt ki kell számolniuk, hogy fenn tudják tartani a bababoltjukat. Nincs könnyű helyzete, de szeretetben nőtt fel, így egyáltalán nem panaszkodik. Caymen a mindennapjait, amikor nem a boltban dolgozik, a barátnőjével, Sky-jal tölti, és annak pasijával, Henryvel. A gazdagok és a szegények nem vegyülnek egymással, mindenkinek megvan a saját kis klikkje. Nekem tetszett, ahogy a könyv ezt jól ábrázolja, nagyon emberi helyzet. Azonban egy bizonyos Xander Spence mindent megváltoztat az életében, fenekestül felforgatja azt. Mivel a fiú nem akar az apja nyomdokaiba lépni és szállodákat vezetni, Caymen úgyszintén a bababolttal, így kitalálják, karriernapokat tartanak a másiknak, hogy kitalálják, mégis mik szeretnének igazából lenni, ami aztán nem könnyű feladat.

"Az érzések a legdrágábbak a világon."

Már az első oldalain elvarázsolt. Az írónő stílusa rettentően könnyed volt és abszolút élvezhető, rugalmas. A szereplők, akiket megalkotott, szinte saját utakon jártak, hamar sikerült őket is megszeretnem egyen-egyenként, kezdve Caymennel és az ő száraz humorával és szarkazmusával, ami nagyon magamra emlékeztetett a túl-őszinte-napjaimon.
Bemutatta a regény, hogy igenis lehet újat alkotni a már meglévő rengeteg young adult történet mellett. Kellenek nekem ezek a kikapcsolódások, amelyet néhány hasonló aranyos és imádni való könyv nyújt. Tökéletes olvasmány volt így a nyár elejére. Hasonlóan az előző Kasie West-élményemhez ez is elkápráztatott és sokszor mosolyt csalt az érettségi miatt  ideges arcomra.
Köszönöm ezt neki!

Karakterek:
Mint már említettem, Caymen és az ironikus humora sokszor megnevettetett, a lány karaktere pedig ettől lett nagyon egyedi. Ritkán találkozni hasonló főszereplővel, aki ennyire szabadszájú, de nem a hétköznapi módon, ráadásul mindemellett elhívatott és segítőkész. Xandert már szerintem az első megjelenésénél a szívembe zártam, már akkor tudtam, hogy egy rettentően aranyos sráccal lesz dolgom a következő oldalakon. És igazam is lett! Nagyon megszerettem a gazdag, mégsem elszállt fiút, akinek vannak céljai és törődik másokkal is.

Borító:
Zenghetnék ódákat is róla, hiszen megérdemli. Annyira szép, hogy sokszor csak elővettem a táskámból csodálni. Valamilyen szinten hasonlít a Szívességből szerelemhez, mégis látszik rajta, hogy nem a folytatása. Imádom a színeit, a melegséget, amit áraszt. Nagyon illik a regény tartalmához, mintha az egészet Caymenre és Xanderre szabták volna.

Összességében:
Egy aranyos, szívet melengető regény. Imádtam olvasni, fordulatos volt és szerethető. Egyedi karakterei színt visznek az ifjúsági irodalomba, ahogy Kasie West regényei maguk is.
Tökéletes nyári olvasmány.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik a fiatalos történeteket, amelyek elvarázsolnak, mégis azért mondanivalóval ajándékoznak meg.

Oldalszám: 304
Kiadó: Menő Könyvek

Kedvenc karakter: Caymen Meyers, Alexander Spance
Kedvenc idézetek: 

"– Akkor most játsszunk! Skye megnevez egy konyhai eszközt. Az nyer, aki hamarabb megtalálja. 
 – És mi a nyeremény? 
 – Hogy kérkedhet." 
*
" Szükséged van valamire? 
 Rád. 
 – Nagyon hiányzott a reggeli forrócsokoládém, amire valaki rászoktatott, aztán megvonta tőlem. 
 – Most a magad finom módján azt akarod mondani, hogy hiányoztam a múlt héten? 
– A forrócsoki hiányzott. Rád csak úgy gondolok, hogy te vagy a srác, aki szállítja nekem. Néha még a nevedet is elfelejtem, és olyankor csak úgy emlegetlek, hogy a forrócsokis srác." 

*
"Esküszöm, hogy ezzel a mosollyal meg lehetne akadályozni a háborúkat."

2018. június 14.

Colleen Hoover - Csúf szerelem

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. Vesd bele magad!"

Colleen Hoover nagy kedvenc külföldi írónőm. Mindig képes valami teljesen egyedivel, teljesen tabuval előállni, és legtöbbször a végén megsiratni. Ez most is sikerült neki. A cím is erről árulkodik. Ugly Love. Csúf szerelem. Egyszerű, de mégis sokat mondó.
A nyitójelenet, amelyben Tate próbál beköltözni a testvére lakásába, aminek az ajtaja előtt egy részeg húzza a lóbőrt és nem nagyon akar onnan tágítani, kissé nevetséges, mégis teljesen egyedi. Mit tenne ilyenkor egy normális lány? Azt, amit Tate. Segítségül felhívja a bátyját, hogy küldjön már valami megmentőt, ha már ő éppen nincs otthon. Mint kiderült, a részeg alak Corbin egyik barátja, így a lány mellette áll a macskajaj idején, míg a srác jobban nem lesz. Vártam egy kicsit, mikor tűnnek fel a fülszövegben említettek. Azonban amint Miles kijózanodik, észrevehetjük, hogy a múltjában történtek még erősen rányomják a bélyegüket a jövőjére. Az egész regény egy nagy titok, amelyet az olvasó minél hamarabb meg szeretne fejteni. De ennek megértése érdekében, meg gondolom az olvasó figyelmének felcsigázásáért, a könyv két cselekményszálon fut. Az egyik a jelenkori Tate szemszögéből mutatja be az eseményeket, míg a másik a hat évvel korábbi Miles történetét meséli el a fiú nézőpontjából. Persze mindig akkor zárja le az írónő a fejezetet, amikor annak a legizgalmasabb része következik.

"El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből."

Bevallom, nem lett a kedvencem a regény, mégis érződött rajta a Colleentól megszokott nehéz téma feldobása, és annak a megoldása, az én szívemhez mégsem sikerült elég közel kerülnie. Megeshet, hogy azért, mert már csak a stílusa is összehasonlíthatatlan más CoHo könyvekkel, talán más célközönséget is lőtt be ezzel a regénnyel, mint mondjuk egy Szívcsapás vagy Reménytelen. Itt a főszerepben nem tizenéves gimnazisták vannak, néhány évvel idősebb korosztály kapott kitüntetett szerepet, mégpedig a fiatal munkásosztály. Tate nővérként dolgozik, míg Miles és Corbin pilóták, ebből az írónőnek nagyon sok lehetősége lett volna problémát generálni, azonban nem élt vele kellőképpen, az izgalom pedig néhány oldal erejéig tartott csak, és könnyen le is zárult, mintha meg sem történt volna.
Az Ugly Love inkább érzelmi töltettel rendelkezik, mint izgalmas cselekménnyel, bár mint azt már említettem, akár az is megfért volna mellette. Maga a téma bemutatja, hogyan lépjünk túl egy traumán és szembesít a szerelem árnyoldalával is, és hogy egy dolognak nem lehet csak pozitív része, a negatívat is fogadni kell azzal együtt, azonban tenni kell róla, hogy az utóbbi ne befolyásolja az előbbit. A szerelem elől nem lehet elzárkózni, azzal csak önmagunknak ártunk.
Alapjában véve egy csodaszép történet, tele lelki töltettel, szívszorító hatással a végén, azonban szerintem még többet is ki tudott volna hozni belőle az írónő, hiányoltam belőle a tipikus CoHo-s fordulatokat, meglepettséget, amelyet az eddigi könyvei mind megadtak nekem. Ennek ellenére nem bántam meg egyáltalán, hogy elolvastam, hiszen rengeteg gyönyörű gondolatot rejt magában a történet, hamar beszippantott, a kíváncsiságom hajtott előre. A legvégén pedig megtudhatjuk, miért is kapta a kötet az Ugly Love címet.

Karakterek:
Tate eleinte nagyon kedves volt, abszolút szerethető és legfőképpen emberi. A Milesszal kialakult kapcsolatukkor csak két szabályt kellett volna betartania, azonban nem telt el néhány nap és mindkettőt megszegte. Bájos volt a naivitása, sokszor jogos a felháborodása, viszont nem lett a kedvenc szereplőm. Miles pedig eleinte titokzatos volt, de ahogy haladtunk előre a történetben, a visszatekintések által úgy tudtuk egyre jobban őt magát is megismerni, mivel azokban a fejezetekben, mintha egy másik személlyel találkoztunk volna. Láttuk milyen volt azelőtt, hogy megtörtént volna a tragédia. Ennek ellenére a jelen idősíkjában nagyon sokszor antipatikus volt számomra, és ha én lettem volna Tate, többször faképnél hagytam volna. Azonban ilyen a szerelem, hogy a másikat a rossz és sötétebb pillanatában is elfogadjuk, szeretjük és mellette állunk.

Borító:
Egyszerűen gyönyörű és magával ragadó. Olyan csodálatos. Azonban a mögöttes tartalmát csak a regény elolvasása után érthetjük meg igazán. Meseszép.

Összességében:
Csodálatos regény volt, mély tartalommal, azonban néhány hibával is. Érezhetően más közönséget célzott meg ezzel a művével a szerző, mint az általam eddig olvasottakban. Szépen bemutatja Miles-on és Tate-en keresztül, hogyan is juthat túl az ember egy nagy sebeket ejtő tragédia után, miként találhatja meg újra a reményt és a szerelmet. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a tipikus CoHo-s mély érzelmű szál mellett cselekmény nem igazán zajlott, ezt pedig hiányoltam belőle. Sok magas labdát ütött fel önmagának, ezeket azonban nem csapta le, csak-csak meglegyintette őket. Többet vártam volna tőle.
A néhány negatívum ellenére viszont rendkívül megragadó regény, vonzza az olvasóját.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy érzelmi töltettel rendelkező történetbe szeretnék belevetni magukat, Colleen Hoover erre mindig jó választás.

Oldalszám: 326
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Kapitány
Kedvenc idézetek: 

"Ha a múlt és a jövő kiesik a képből, és csak a jelen létezik, én nem tudom, mit kéne tennem a jelenben." 
*
"Fura, de a csönd néha tényleg többet mond ezer szónál."


2018. június 13.

Három nap a könyvhéten - 2018

Az idei volt a harmadik év, hogy kilátogattam az Ünnepi Könyvhétre, pedig már 89. alkalommal rendezték meg ezt az eseményt Budapest szívében, a Vörösmarty téren. Mint az eddigi évek során, most is annyira jó volt látni, hogy ennyi ember rajong még mindig az olvasásért, hiszen zsúfolásig telt a tér könyvmolyokkal a néhol rossz idő ellenére is. Szerencsére engem idén elkerült a zuhé, a szél pedig kellemesen fújt, egyszer-egyszer még a nap is kisütött.

Három nap sikerült kilátogatnom az eseményre, kezdtem a csütörtökkel, amikor Dóri barátnőmmel együtt jártuk körbe a Vörösmarty teret. Még néhol javában folyt a pakolás, de sikerült mindkettőnknek beszereznünk, amiket szerettünk volna. Ő 6 könyvvel távozott, én aznap viszont a Könyvmolyképző kiadó újdonságaiból szemezgettem, így jött velem haza Colleen Hoover - Ugly love-ja és Simone Elkeles - Leaving Paradise c. regénye.

Van olyan szerencsém, hogy az iskolám sétálva alig két percre esik a rendezvény helyszínétől, így rá tudtuk venni a magyar faktos tanárt, hogy idei utolsó órára tekintettel lévén vigyen ki bennünket a Könyvhétre. Bár alig fél óráig tartott a látogatásunk, a standok pedig épp hogy készülődtek még a nyitásra, azonban ennek ellenére összefutottam ismerős arcokkal és nézelődtem az idegennyelvű szekción.

A szombatom ennél eseménydúsabban telt. A reggelemet a helyi kórusnak szenteltem, és meglátogattam a konditermet is, azonban utána indultam is be a városba, hogy találkozzak egy barátnőmmel, Rékával, a Pepitakastély blog írójával, akivel együtt töltöttem a délutánt. Néhány dedikálást kinéztem magamnak, így a hátamon lévő hátizsák már alapból tele volt könyvekkel, amelyek aláírásra vártak. Elsőként Gombos Tündéhez és Papp Csillához vezetett az utam az Álomgyár kiadó standjához, ahol az előbbi írónő dedikálta nekem az Aranykönyv-nyertes Pataki Emma naplóját, míg az utóbbihoz A másik oldalról c. regényét vittem aláíratni. Ezután közös ebédre került sor Rékával, nagyon sokat beszélgettünk mindenféle témáról, mint nyári munkahely, különböző olvasmányok, szerzők és kiadók. Bloggerként fontosnak tartom, hogy amelyik kiadó munkatársával tartom a kapcsolatot, annak személyesen is bemutatkozzam, hogy arcot tudjanak párosítani a nevem és az írásaim mellé, és eddigi tapasztalataim szerint ők is díjazzák ezt a gesztust.  Ez sem maradhatott el az idei listámról. Négytől a Menő Könyvek szervezte beszélgetés kezdődött, azon vettünk részt Rékával, amely a Hogyan írjunk Rólad/Neked? címet kapta. A főszerkesztő, Csapody Kinga beszélgetett három szerzővel ebben a témában. Ezek után már nem maradt más program, amely érdekelt volna bennünket, tettünk még egy kört, elállt a szavunk a Lakatos Leventéért sorban állók számától, majd megittunk egy hűvös, jeges kávét a Cafe Freiben.

Szerzeményeim
Blogger szemmel nézve ezek az események a bemutatkozáson kívül másra is lehetőséget adnak, mégpedig a recenziós példányok átvételéhez. Hálásan köszönöm a Ciceró, az Álomgyár és a Menő Könyvek kiadóknak a könyveket, amelyekkel boldogan tértem haza. Papp Dóra - Bolyongó című regényére már nagyon kíváncsi vagyok, régebben olvastam az írónőtől a Tükörlelkek sorozatát, az teljes mértékben elvarázsolt. Vi Keeland - A beosztott és Morgan Matson - Páratlan nyár könyvekkel is gazdagodott a polcom, már olyan sok jót hallottam mindről, hogy alig várom az olvasásukat. A Menő Könyves beszélgetést követően a standtól a legújabb Kasie West regénnyel távoztam, A távolság relatívval, ami egy tökéletes nyári olvasmánynak tűnik kívülről, szerintem az is lesz.

Bár huzamosabb ideig egyedül Rékával és Dórival voltam, a Könyvhéten még rengeteg ismerőssel, baráttal összefutottam és leálltam velük beszélgetni kis időre, írónőkkel, olvasókkal, bloggerekkel egyaránt.

Összességében egy szuper program minden évben a rendezvény, alig várom már a jövő évit!
Ti milyen élményekkel és könyvekkel gazdagodtatok? ;)

2018. június 8.

Kim Holden - Bright Side



HANGULAT                                MOLY                                        2016



"Titkok. Mindenkinek van egy. 
 Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít. 

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek. 

Mindketten harcolnak ellene. 
Mindketten titkolnak valamit. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít."

Ez az a regény, amelyet az 5+1-es listámból elsőként a kezembe vettem. Állíthatom, hogy a legutóbbi időszakom egyik legjobb döntésének könyvelhetem el. Rengeteg ajánlást kaptam, hogy ez nekem való, én pedig egy pillanatig sem kételkedtem ebben. Romantikus regény, amelyben fontos szerepet kap a zene? Bármikor!
Abszolút közhely, de már az első oldalak megadták nekem, amit én egy könyvben keresek.  Egyszerűen beszippantott. Azonban nem sokkal később kiderült, hogy ennél még sokkal több rejlik ebben a regényben. Elsőként homályos lehet néhány cselekményszál, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy kristályozódnak ki a múltban történtek. A titkok, amelyeket a szereplők régóta őrizgetnek, napvilágra kerülnek, és nincs értelme őket tovább rejtegetni. Sokkolt, elvarázsolt, a szívem csücske lett.
Ha röviden be kéne mutatnom a történetet, egy elcseszett szerelmi háromszögre asszociálnának sokan, azonban ez egyáltalán nem így van, okkal nem mond többet a fülszöveg néhány homályos sornál, pont annyit, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Tökéletes! Még többet és még annál is többet akar megtudni a regényről, így leemeli a polcról és siet is a kasszához. Aztán ez lesz a legcsodálatosabb egyben legfájdalmasabb utazása, amelyben valaha részesülni fog.
Elbűvölt már rögtön az elején, éreztem, hogy ez különleges olvasmány lesz. És az is volt. Még most is alig találok szavakat, hogy érthetően átadjam, mekkora csodát is írt Kim Holden, és a Bright Side mennyire szívbemarkoló, mégis csodálatos történet, amelyet minden romantikus-lelkű könyvmolynak legalább egyszer el kellene olvasni. Mert az biztos, hogy az én kezemben nem utoljára járt.

"– Nem azt mondom, hogy ne kergesd az álmaidat és a céljaidat. Csak ne mondj le a jelenről az ismeretlen jövő miatt. Sokan elmennek a boldogság mellett, nem figyelnek rá, halogatják, mert egy olyan időre várnak, ami talán el sem jön. Ne fecséreld el az idődet, mert akkor lehet, hogy lemaradsz egy fantasztikus pillanatról egy olyan holnap miatt, amire nincs garancia." 

Fordulatos, katartikus és megdöbbentő. Olyan adottságokat hordoz magában a regény, amelyet kevés másik könyv. Egy életre emlékezni fogok a benne leírtakra. Bemutat egy irigyelni való barátságot fiú és lány között, amely kitart az idők végtelenségéig. Gus a biztos pont Kate életében. Minden egyes közös jelenetük összeszorította a szívemet, amely azt suttogta: Én is! Én is! Én is akarok ilyet! Én is akarok magamnak egy Gust! És igazából mindenkinek kívánom, hogy találja meg a saját Gusát, aki mindenben támaszként mellette áll, és megadja neki a feltétet nélküli szeretet. Ezen kívül Keller megjelenése először mosolyt csalt minden alkalommal az arcomra, majd könnyeket, megállíthatatlan könnytengert. Százas zsepi jó barát ilyenkor. Készüljetek fel! Szem nem marad szárazon az olvasása közben. Az egyik legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, legkatartikusabb és legmeghatóbb regény az eddigi életem során. Kim Holdené az elismerés, amiért ilyen szívbemarkoló csodát alkotott. Nem felejtem el sosem, amit adott nekem. Egy felejthetetlen utazást és folytonos szorító érzést a mellkasomban a könyv vége fele járva. Fájt utána mindenem, főleg a szívem, de minden egyes apró könnycsepp megérte.
Már az elején kijelenthettem, hogy a kedvencem lett a regény, azonban az utolsó oldalakon már teljesen megbizonyosodtam efelől.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Nehéz volt a szereplőket majd' 500 oldal után szabadjára engedni. Kate a legkedvesebb, legönzetlenebb és legszimpatikusabb lány, akiről valaha olvastam. Csodálatos ember lenne, ha tényleg itt járna köztünk. Inspiráló személyiség, még úgy is, hogy csak a könyv lapjain szerepel. Gus lenne a világon a legjobb barátom. Nem vicceltem a fentiekben. A rocksztár, aki nem szállt el a hírnévtől, aki mindig tudta, honnan jött, és kik azok, akiknek köszönheti, hogy a csúcson van. A legodaadóbb barát a világon. Kellert pedig csodálom. Amilyen dolgokon keresztülment, én csak legszívesebben megölelném, hogy tudassam vele, nincs egyedül, van kire számítania. Fáj. Fáj, amikor rájuk gondolok, mert tudom, mi a vége. Meghasadt szívvel írom ezeket a sorokat, és próbálom feldolgozni a regényt, amelyről tudom, hogy fikció, de számomra mégis minden betűje igaziként hatott. Mintha ismertem volna a szereplőket. Kate-et, Gust, Kellert, Shelley-t, Duncant, Stellát, Claytont...

Borító:
Az eredetin narancssárga alapon a cím, egy vonal és a szerző neve található. Egyszerű. Az ember azt hinné, már túlontúl az. De ebbe a pár dologba annyi minden benne van, amit csak olvasó szemmel lehet felfogni. Azonban a hazai borító csodaszép. Jobb oldalt egy hegedű körvonalait vehetjük ki, bal oldalt a cím dominál, mindez megmaradt a narancssárga háttéren. És minden igaz, amely rá van írva. Vidám. Bájos. Megsemmisítő. Szomorú. Imádni való. Muszáj elolvasni. Ezeket a szavakat csak megerősíteni tudom.

Összességében:
Az idei év egyik hatalmas kedvence, pedig még messze van a vége. A Bright Side egyszerre melengette meg és zúzta porrá a szívemet. Egyszerre vidám és szomorú, csodálatos és fájdalmas. Mindent megkaptam tőle, amit egy könyvben keresek.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki készen áll egy fantasztikus, de könnyekkel teli utazásra. Felkészülni! Indulás!

... Bátor vagyok. Most megyek, és alkotok valami maradandót.

Oldalszám: 500
Kiadó: WOW kiadó

Kedvenc karakter: Nem tudok egyet választani... Mindenki
Kedvenc idézeteim: 

"Az olvasás menekülést biztosít a való világból. Egy kicsit mindenkinek szüksége van erre, hogy megőrizze a józan eszét." 
*
"Annyira boldoggá tesz, amikor valaki rátalál az ilyen szerelemre. Mert ez ritka. Az emberek általában nem veszik az időt és a fáradtságot arra, hogy keressék. Vagy túl könnyen elengedik. Vagy nem tudják, milyen értékes, amikor megtalálják."
*
"(…) a nevetés nekem olyan, mint az oxigén, nagy szükségem volt rá. Nekem ez a gyógyszerem."
*
"– Jobban szeretlek, mint azt valaha elképzelhetnéd. Elhúzódom tőle, és megcsókolom. Az ajka puha és hívogató. Megfogja a tarkómat, és még két csókra magához húz, mielőtt a homlokomnak támasztja az övét. 
 – Végtelen a képzeletem – mondom. (…) 
 – Jó. Ahogy az én szerelmem is az."

Abszolút kedvenc lett

2018. június 6.

Cassandra Clare - A hercegnő

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. 
Tessára. 
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé. 
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek. 
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. 
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?"

Cassandra Clare regényei elvarázsolták a fantasy-rajongók minden korosztályát. Azzal a világgal, amelyet az árnyvilággal teremtett nekünk az írónő egy teljesen új kalandra hívott bennünket, én meg mindent eldobva szívesen csatlakoztam hozzá. A Végzet Ereklyéi sorozatnak vannak kiemelkedőbb és kevésbé kiemelkedő kötetei, azonban a Pokoli szerkezetek az a trilógia, amely engem teljes mértékben magával ragadott, és úgy érzem, bármikor képes lennék a kezembe venni és újraolvasni.
A hercegnő ott kezdődik, ahol az előző kötet abbamaradt. A harc folytatódik a Magiszter ellen, és az intézet lakói igyekeznek megküzdeni a Jemet sújtó betegséggel is. De hogy ne csak sok rossz történjen, esküvő közeledik, méghozzá Tessáé és az ifjú Carstairsé, azonban a versenyfutás az idővel mindennapos elemmé válik.
Annyira hihetetlen, hogy ennyi minden után még képes az írónő fordulatokat fordulatokra halmozni, elállítani az olvasója lélegzetét, és mégis teljes mértékben elvarázsolni. Újra belecsöppenni ebbe az univerzumba felért egy hatalmas utazással és kikapcsolódással, ilyenre pedig mindenkinek szüksége van. Nem akartam visszatérni a valóságba, örökké Willel, Jemmel, Tessával, Cecilyvel, a Lightwood fivérekkel, Charlotte-tal és a többiekkel akartam maradni, és egy lenni az intézetben élő árnyvadászok közül. Oh, milyen jó lenne, ha a történetek tényleg igazak lennének!
Beszippantott és nem eresztett el.
Izgalmas volt, mégis romantikus és szívszaggató.
Nehéz olyat mondani, amelyet az ezt megelőző értékeléseimben még nem olvashattatok akár az írónőről, akár a regényeiről. Mindegyik csodaszép és elkápráztató. Ahogyan A hercegnő is az volt. A Pokoli szerkezetekben azonban van egyfajta plusz, amelyet szerintem nagyon nehéz lesz Cassandra Clare-nek felülmúlnia a jövőben és az írói karrierjében. Annyira a szívemhez nőtt a történet, annyira olvasnék még a szereplőkről, azonban az, hogy a többi regényben is néhol felbukkannak megnyugtatja a lelkem.

"Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé." 

Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy a jó győzedelmeskedik, Mortmaint és terveit legyőzik, ezt követően azonban még maradt bő száz oldal a regényből, amelyet az írónő arra fordít, hogy elvarrja a Tessa-Will-Jem szerelmi háromszöget és végleg lezárja a trilógiát. Egyrészt szükség volt erre, mert A hercegnő nem csak a harc-szálakon hozott fordulatokat, hanem a szerelmi oldalán is sok változás éri a szereplőket. Szükség volt erre a száz oldalra, hogy megértsük a lányt, az érzelmeit, és belelássunk egy kicsit a jövőbe, amely teljességgel szívszorító hatást ért el nálam. Sírva engedtem el a trilógiát, annyira megszerettem. De szerencsénkre Cassandra Clare nem hagyta el az árnyvilágot, remélem, mihamarabb folytathatom az Árnyak urával a már megkezdett Gonosz fortélyok sorozatot.
A regény befejezése után érdemes egy pillantást, vagy esetleg többet vetni a végén lévő családfára, amely a három sorozat között egyfajta kapocs. A Végzet Ereklyéi elolvasása után olyan aranyos kis semmiségek tűntek fel, mint hogy bár Gabriel és Will utálják egymást, leszármazottaik legjobb barátok, parabatai-ok lesznek, vagy éppen a generációk, amelyek a kötetek között eltelnek. Imádom!
NAGYON AJÁNLOM minden fantasy-rajongónak a trilógiát, amely elvarázsol, megmelengeti a szíved és teljességgel rabul ejt.

Karakterek:
Nem csak a szálak hoztak fordulatokat a regénybe, hanem a karakterek változása is. Tessát összehasonlítva Az angyal első oldalain megismert lánnyal már alig találunk hasonlóságot. Az akkor félénk, magányos lány immár családra talált, szerelemre, megtudta, kicsoda is valójában és megtanulta használni az erejét. Will levetkőzte az álarcát, amelyet az egész első regény alatt viselt, de az utolsó kötetben megmutatta, mennyire csodálatos ember és parabatai. Nekem örökre ő marad a kedvenc árnyvadász-fiúm, habár Jemért is ugyanúgy dobog a szívem. Amikor a minap megkérdezte barátnőm, melyiket választanám, azt válaszoltam erre, hogy ez egy nagyon, de nagyon gonosz kérdés. Mindketten az olvasó szívéhez nőnek, bár tűz és jég a karakterük, mégis teljes mértékben megérthetjük Tessát, amiért mindkettőhöz húz a szíve.

"Az élet egy könyv, és még vagy ezer oldalt nem olvastam el belőle. Veled szeretnék elolvasni belőlük, amennyit csak lehet, mielőtt meghalok…"

A Lightwood-fivéreket említeném még meg, akik szintén hatalmas fejlődésen mentek keresztül, végül ők is megtalálták azokat, akikhez igazán tartoznak, és akiket a barátjuknak, kedvesüknek hívhatnak. Imádtam Gideon és Gabriel szerepét is a történetben, színt hoztak a regénybe.

Borító:
Őszintén, a régi és az új borító is csodálatosan gyönyörű, mégis a mostani kiadása engem teljesen lenyűgözött, és már csak nézni is nagy öröm. Annyira hihetetlenül szép, mint a benne rejlő csoda, amelyet Cassandra Clare ajándékozott nekünk.

Összességében:
Újra belemerülni az árnyvadászok világába az egyik legjobb dolog volt az elmúlt időszakban. Az írónő stílusa megragadó, csodálatos, ahogy a történet is. Egyszerűen az első oldalaktól kezdve az utolsókig megfogott, és nem eresztett el. Sarah J. Maas mellett Cassandra Clare az, akit a fantasy koronázatlan királynőjének nevezek, hiszen megérdemli. A Pokoli szerkezetek szerintem az írónő egyik legkiemelkedőbb írása, örökké a szívemben él az összes betűje. A szereplőit pedig van egy olyan érzésem, hogy egy jó ideig nem fogom még elengedni, ők is a szívem rejtekében élnek majd tovább.
Ajánlanám a fantasy és romantika rajongóknak, akik egy teljesen különleges világba szeretnének utazni, ezer új élményt szeretnének átélni és közben új barátokra lelni a szereplők személyében.

Oldalszám: 540
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: William Herondale, James Carstairs, Theresa Gray, Cecily Herondale, Magnus Bane, Gabriel Lightwood
Kedvenc idézetek: 

"– Minden szívnek saját dallama van – mondta. – Te ismered az enyémet."
*
 "Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is." 
*
"– Egész éjjel fent voltam, és lemásoltam a lényeges részeket. A nagy része amúgy is… 
 – Zagyvaság? – kérdezte Jem. 
 – Pornográf? – szólalt meg Will ugyanabban a pillanatban. – Vagy mind a kettő egyszerre. Nem hallottatok még pornográf zagyvaságról?"
*
"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."
*
"– Az Angyalra, ez összezúzta Szophoklészt! – jegyezte meg Will, ahogy a féreg eltűnt egy görög templomra emlékeztető nagy építmény mögött. – Hát manapság már senki sem tiszteli a klasszikusokat?" 
*
"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. 
 – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

Mi más lehetne ez a csoda?

2018. június 3.

Érkezik a Könyvhét a sok új megjelenéssel

Nem hiszem, hogy egyedüliként állítom, hogy nagyon várom már az idei Ünnepi Könyvhetet, amely ebben az évben június 7-11. között kerül megrendezésre. Már több alkalommal volt szerencsém kisétálni ilyenkor a Vörösmarty térre, ráadásul az iskolámtól is csak pár perc sétára esik. De ami ilyenkor a könyvmolyokat a sok stand és akció mellett kicsábítja, az a sok új megjelenés. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót különböző kiadóktól, ideje csemegézni! Biztos vagyok benne, hogy mindenféle ízlésnek eleget tesznek.

Könyvmolyképző Kiadó

Vörös pöttyös:
🕮 Simone Elkeles: Leaving Paradise - Kiűzetés a Paradicsomból (Kiűzetés a Paradicsomból 1.)
🕮 Jus Accardo: Tremble - Remegés (Touch 3.)
🕮 Lauren Brooke: Szabadulás (Heartland 3.)
🕮 Séverine Vidal, Manu Causse: Bicebóca szívek
🕮 Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen
🕮 Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window – Álmaim őrzője
🕮 Vic James: Gilded Cage – Aranykalitka
🕮 Beth Revis: A Million Suns – Milliónyi Csillag (Túl a végtelenen 2.)
🕮 Paul Rudnick: Minden a te hibád

Rubin pöttyös:
🕮 Colleen Hoover: Ugly Love - Csúf szerelem
🕮 Georgia Cates: A szerelem szépsége (A fájdalom szépsége 3.)
🕮 Tarryn Fisher: Thief - Tolvaj
🕮 Tara Sivec: Nyűgök és nyalánkságok. Kiút egy francos helyzetből (Csokoládéimádók 3.)
🕮 Whitney G.: Alapos kétely
🕮 Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

Zafír pöttyös:
🕮 Nalini Singh: Archangel's Legion - Angyalháború (Angyali vadász 6.)

Arany pöttyös:
🕮 Helen Pollard: A kis francia panzió
🕮 Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk

Sötét örvény:
🕮 Nate Blakeslee: Az ​amerikai farkas

Rázós könyvek:
🕮 T. M. Frazier: King
🕮 Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák

Gyémánt pöttyös:
🕮 K. L. Slater: Bízz bennem!

Twister Media

🕮 Tillie Cole: A Thousand Boy Kisses - Ezer csók
🕮 Frey Éva: Allegórium

Álomgyár

🕮 Vi Keeland: A beosztott
🕮 Morgan Matson: Páratlan nyár
🕮 Meghan March: Vigyél magaddal

Ciceró

🕮 Papp Dóra: Bolyongó
🕮 Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák – Nem akartunk tengerre szállni (Fecskék és Fruskák 7.)
🕮 Gayle Forman: Eltévedtem

GABO/Akkord

🕮 Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána 
🕮 Maggie O'Farrell: Vagyok, vagyok, vagyok 
🕮 Julie Cohen: Együtt 
🕮 Joe Hill: A szív alakú doboz 
🕮 Barry Turner: A berlini légi híd 
🕮 Matt Haig: Ha megáll az idő
🕮 Luca Caioli - Cyril Collot: Antoine Griezmann 
🕮 Leonard Mlodinow: Az emberi gondolkodás rövid története


21. század

🕮 Bill Clinton – James Patterson: Az elnök eltűnt
🕮 Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
🕮 Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár 
🕮 Paul Auster: Brooklyni balgaságok 
🕮 Paul Auster: New York trilógia

Maxim

🕮 Rosie Walsh: Hét nap szerelem
🕮 Ryan Graudin: Invictus ​– Az idő gyermeke
🕮 Stacey Lee: A ​szerelem illata
🕮 Jessica Koch: Közel ​a horizonthoz
🕮 Terri Libenson: Láthatatlan ​Emmie
🕮 Neil Patrick Harris: A ​különc varázsló
🕮 John Marrs: The ​One – A tökéletes pár
🕮 Anna Banks: Szövetség ​– A szerelem ereje (Nemezis 2.)
🕮 Kate Quinn: Alice ​hálózata
🕮 Laini Taylor: A ​különös álmodozó

Menő Könyvek

🕮 Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)
🕮 Erdős Zsuzsanna: Még ​sincs vége! (Vedd már észre! 2.)
🕮 Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
🕮 Morgan Rhodes: Lázadók ​tavasza (Falling Kingdoms 2.)

Kossuth

🕮 Ormos Mária: Gondolatok az ember történetéről
🕮 Sors-húzó - Ferenczi Borbála beszélgetései Csepeli Györggyel
🕮 Nagy György: Magyarország apróbetűs története 2.
🕮 László Ágnes: ÉRTÉKTEREMTŐK 2018
🕮 Bóta Gábor: Gálvölgyi 70 - Beszélgetések Gálvölgyi Jánosról
🕮 Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
🕮 Fetykó Judit: Berti meg azok a dolgok...
🕮 Dénes Tamás, Lakat T. Károly: Régi csibészek - Nagy vagányok, nagy futballisták
🕮 Baranyi Ferenc: Tótágas
🕮 Arany János és Petőfi Sándor levelezése (hangoskönyvvel) Összeállította: Korompay H. János
🕮 Zóka Gyula: Magyar örökség - A Balaton-felvidék
🕮 Kalmár Tibor: Jiddische mamák
🕮 Dr. Tölgyesi Zoltán: Én, Miss Mandarin - Egy élet nem elég

Tilos az Á Könyvek

🕮 Tasnádi István · Jeli Viktória · Vészits Andrea · Gimesi Dóra: Az ​ellopott időgép (Időfutár 7.)
🕮 Szakács Eszter: Babilon
🕮 Wéber Anikó: Zuhanórepülés
🕮 Dániel András: A nyúlformájú kutya
🕮 Budapest OFF - kortárs novellák – kortárs novellák

Animus:

🕮 Yrsa Sigurðardóttir: Örvény
🕮 Fredrik Backman: Egymás ​ellen (Björnstad 2.)
🕮 Marc Elsberg: Zero

Az biztos, hogy nem aprózták el a kiadók az idei könyvmegjelenéseket! Nagyon szépen köszönöm a hatalmas segítséget a kiadók munkatársainak, és hogy megosztották velem a terveiket!

Már alig várom, hogy elérkezzen a Könyvhét! 
Ti miket néztetek ki, amik mindenképp hazamennek veletek? ;)

Puszi:
Barby

*A változás jogát fenntartom