2024. március 8.

Budai Lotti - A márkinő titka

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Fény ​derül az igazságra… Louise végre valódi elhivatottságra talál a királyi udvarban, ahol szívvel-lélekkel a fiatal és boldogtalan trónörökösné, Mária Viktória szolgálatának szenteli magát, akinek egyre ingatagabb a helyzete az udvarnál. Ezzel együtt a lányra a szerelem is rátalál a jóképű, kifürkészhetetlen és szemtelen William Harvey személyében. La Reynie, a királyi rendőrség főfelügyelője közben tovább folytatja a mérgezési botránnyal kapcsolatos nyomozását, melynek ügyeit a Chambre d’Ardent, a baljós elnevezésű Izzasztó tárgyalja, melynek gyanúsítottjai immár az uralkodó közvetlen környezetéből kerülnek ki. Mindemellett Louise új barátokra és támogatókra is talál az udvarban, csakhogy sem Lady Hamilton, sem Sauvage nem tétlenkedik, és a lány hamarosan maga is az Izzasztó előtt találja magát. Kénytelen újra megtanulni a keserű leckét, hogy gyakran éppen az ártatlan az, akire a gyanú legsötétebb árnyéka vetül, és olykor éppen azok a bűnösök, akikben az ember a legjobban megbízott.

Budai Lotti A borostyánszemű-sorozat zárókötetében nemcsak a régi királyi házasságok boldogtalanságába nyújt bepillantást, de megoldást kínál a mérgezési botrány megoldatlan rejtélyeire is. Hisz ki tudja? Talán éppen így történt…" 

A borostyánszemű trilógia a lezárását illetően sem szűkölködik intrikákban, rejtélyekben és szenvedélyes szerelmekben.

Louise de Morainville a fenséges királyi udvarban úgy látszik, megtalálta a helyét. Bár szívfájdalma, hogy távol kell maradnia kisfiától, ugyanakkor fontos feladat hárul rá: ő a Dauphine, a trónörökös feleségének elsőszámú bizalmasa. Az udvar minden tagja azon ármánykodik, hogy az amúgy is megviselt nőt megfossza rangjától és titulusától, Louise emiatt még inkább azon serénykedik, hogy mindenben Mária Viktória támasza lehessen és megakadályozza az ellene irányuló cselszövéseket. Ugyanakkor a fiatal nő sosem gondolta volna, hogy egyszer utoléri őt ismét a szerelem... Akkor pedig döntenie kell: a szív vagy a kötelesség szavát követi-e.

Mindeközben a múlt árnyai is vissza-visszatérnek. Louise azt remélte, hogy a királyi udvarban biztonságban van egykori apósától, és a férfi már nem jelent számára és a fiára veszélyt. De a gonosz mindig ott üti fel a fejét, ahol legkevésbé számítanánk rá... Arnaud de Sauvage az állítása szerint jó szándékkal érkezett - de képes egy ilyen számító, vérfagyasztó alak erkölcsös útra lépni? Louise rá sem bír nézni szülei gyilkosára, de nem tagadhatja meg a törvény szerint a kis Henryt a nagyapjától. Úgy tűnik, minden egyre rosszabb és rosszabb lesz... Ráadásul még a szívének kedves Williamet is egy távoli zárkában őrzik árulás gyanújával. Vajon lesz valaha Louise de Morainville történetének boldog befejezése?

"Ostoba dolog a női szív. Ha úgy akarja, a leghalványabb reménybe is olyan erővel tud kapaszkodni, mint a vadszőlő a fa törzsébe."

Budai Lotti ismételten egy lenyűgöző, fordulatokkal teli történettel ajándékozza meg az olvasóit. A 17. századi francia udvar a pompáról és a kellemről szól, de kevesen beszélnek a mindezek mögött megbúvó érzelmi és hatalmi harcokról. Az írónő rendkívüli stílussal teremti meg a barokk atmoszférát, mely azonnal elvarázsol és a birtokába von. Louise de Morainville egy igazán szenvedélyes, bátor fiatal lány, akinek a vállát az élet terhei nyomják. Önzetlen jellem, bármit megtenne a szeretteiért és azokért, akik fontosak számára. Ám a története nem ért ennyivel véget! Az Ágyas és úrnő című duológiában immár a felnőtt nőként tér vissza, újabb kalandokkal, újabb szívhez szóló történettel.

Teljes a sorozat
Borító:
A márkinő titka a lila és a sárga különböző árnyalataiban pompázik. Az előtérben Louise alakja figyelhető meg - vöröses haj, szeplős arc, világos tekintet. Még a trilógia végére is csupán 21 éves, de már nem sugárzik róla az ártatlanság. A háttérben a barokk stíluselemeknek megfelelően egy kastély belső kidolgozottságát látjuk, mely megeleveníti a francia udvart, melybe A borostyánszemű elkalauzol bennünket. Az első kiadáshoz képest sokkal inkább megragadja az új grafika Louise fiatalságát, báját, ami lépten-nyomon rabul ejti a férfiakat, valamint azt a kulturális közeget, ami Louise történetének színhelyét szolgáltatja. 

Összességében:
Budai Lotti A borostyánszemű trilógiával teljesen elvarázsolt. Az Ágyas és úrnő duológia főszereplőjének, Louise-nak a fiatalkorát ismerhetjük meg közelebbről, és azt, hogyan ismerkedett össze Will a leendő feleségével. Számos nehézség és akadály övezi az életüket, de az igaz szerelemért meg kell harcolni, nem adják ingyen. A márkinő titka egy fordulatokban gazdag, érzelmes és szenvedélyes befejezése egy igazán lélekig hatoló utazásnak a 17. századba.

Azoknak ajánlom a trilógiát, akik szeretik az izgalmas történeteket, az inspiráló főhősnőket és a kalandozásokat a múltba.

🕮 A királyné ékszerei 🕮 A kegyencnő intrikái 🕮

Oldalszám: 368
Kiadó:
Álomgyár

 
Kedvenc karakter: Louise de Morainville
Kedvenc idézetem:

"– Hát… anyám mindig azt mondja, inkább lássa az ellenségünk közelről a fél szemünk, mint messziről a hátunk."

2024. március 1.

Január & Február 丨 Összefoglaló és tervek tavaszra - 2024


 

Boldog szökőévet mindenkinek! Ahogyan a Libri szlogenje mondta: eggyel több napunk van olvasni. De most tekintsünk is vissza, mi minden történt a házam tájékán 2024 első hónapjaiban.:)

A szilveszterem az utolsó pillanatban nagyon eseménydúsra sikeredett. A kolléganőimmel szerveztünk egy pizsamapartyt, és átbingóztuk magunkat az új évbe. Imádtam, mert tele volt nevetéssel minden perce. Utána viszont rögtön rám szabadult a véres valóság: két vizsgám volt januárban és számos beadandóm, amiket meg kellett írnom. De összességében kijelenthetem, hogy sikerült abszolválnom az első szemeszteremet az Irodalom- és kultúratudomány mesterképzésen! *konfettieső* 

2024-es évem egyik fogadalma, hogy több kulturális eseményen szeretnék részt venni, mint színházi előadás vagy múzeumlátogatás. Ennek tettem eleget ebben a két hónapban. Januárban megnéztem a Nemzeti Múzeumban egy tárlatvezetést, melynek középpontjában a középkori, magyar nőalakok álltak. Érdekes élmény volt, főleg, hogy egyes pontokon színészek öltöttek autentikus ruházatot, és előadtak egy-egy korhű jelenetet. (Bár ez engem inkább feszélyezett, így legközelebb saját magam megyek felfedezni a kiállításokat.) Majd február első hetében megnéztem a Van Gogh kiállítást - ami interaktívan próbálja bemutatni a festő életművét. Ezzel kapcsolatban ambivalens érzelmeim voltak, mivel egyrészt szuper volt a látványvilág, a vetítést nagyon élveztem és minden információt ittam magamba. Ugyanakkor véleményem szerint néha logikátlanul volt berendezve, hiányoltam a festmények alól a konkrét címet, egyébiránt valamiért rendkívül bántotta a szememet a táblákon a balra rendezett szöveg. Bár ezek apróságok, mégis amilyen - valljuk be, borsos - áron látogatható a kiállítás, ezekre jobban figyelhettek volna. Nem olyan régen pedig a Madách Színházban néztem meg a The Six c. musicalt, ami témáját illetően nagyon egyedi - hiszen VIII. Henrik király hat feleségének élettörténetét mutatja be női oldalról, ugyanakkor számomra nem volt igazán átütő alkotás.


 

Könyvek terén a januárom illetve a februárom váltakozóan telt. Az év eleji lendület teljesen elkapott, sokáig faltam a könyveket - saját magam szórakoztatására illetve a szakirodalmakat is. 2024-et Hannah Grace: Jégtörő című újdonságával kezdtem, ami a nagy hype ellenére nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, és egyes jelenetek ki is akasztottak. Majd egy sokkal szebb olvasmányélménnyel folytattam az évet: ez volt Taylor Jenkins Reid - Egyetlen szerelmeim. Nincsenek szavak rá, mekkora csoda volt ez a történet. Imádtam minden betűjét, annyira igaz és valódi minden mondata. A fájdalom, a magány, majd az, mégis hogyan találja meg az ember igazán azt a személyt, aki a másik fele. Csodálatos! Ezután Genevieve Gornichec újdonságát olvastam, A vér szövetségét, ami elkalauzolt az északi mitológia és a vikingkultúra izgalmas világába. A regények sorát egy különleges olvasmányélmény törte meg: ez volt Budai Lotti és Zubor Rozi közös albuma, a Micsoda "szajhák" voltak! Számos női, inspiráló életutat mutatnak be, melyben olyan nők kapják a rivaldafényt, akik valamiféleképpen nem illettek bele koruk nőideáljába. Úttörőek voltak a maguk nemében, és emiatt az utókor örökké hálás lesz nekik. Olyanokat említenek meg, mint Marie Curie, Karády Katalin, Szendrey Júlia - irodalmi igényességgel perlik vissza a meghurcolt nők tekintélyét. Ezután egy könnyedebb olvasmány következett, Sarina Bowen - Rendíthetetlen című műve, ami szenvedélyessége mellett tartogat izgalmakat is az olvasója számára. Majd két fantasy-kötet következett. Az egyik Catherine Doyle és Katherine Webber közös alkotása, az Ikerkoronák, mely egy mágiával átitatott hercegnőtörténet egy ikerpárról, akik a jogaikért harcolva nem engedik, hogy bárki megfossza őket attól, amire születtek. A másik pedig az Átoktörő trilógia befejező része volt, a Merész, gyilkos eskü, ami által megtudhatjuk végre, mi is lett a végzete Emberfall országának. Memoárt is olvastam ebben a két hónapban: Matthew Perry emlékiratát. Előre is ki merem jelenteni, hogy 2024 egyik legmegrázóbb olvasmánya volt. Nemcsak a színész halála miatt, hanem mert olyan súlyos dolgokat ír le benne, amit nagyon nehéz volt még olvasni is, nemhogy átélni. Ezután jött egy újraolvasás, mert kellett a lelkemnek Colleen Hoover Egy nap talán című mesterműve. Bármikor a kezembe tudom venni, és mindig ugyanúgy, vagy talán még jobban elvarázsol. A februárt pedig Budai Lotti - A márkinő titka című regényével fejeztem be, ami így lezárta A borostyánszemű trilógiát, ugyanakkor aki kíváncsi a folytatásra, az folytathatja Louise de Morainville kalandjait az Ágyas és úrnő duológiával, ahol a feleség és édesanya képében tűnik fel a főszereplő. 


 

Sorozatok terén ismét elszaladt velem a ló, mivel (nehezen vallom be) 405 epizódot néztem meg két hónap alatt. Mentségemre legyen mondva, hogy mostanában nagyon sok sitcomot nézek, az évet is a Jóbarátokkal nyitottam. Három hét alatt végeztem a 10 évaddal, utána jöhetett ismét a Sárkányok háza és a Loki első valamint a második évada. Jelenleg az Agymenőket nézem, de már a 7. évadnál járok. Így nem is csoda, hogy ilyen gyorsan lépegetek a százasok között.
Filmekből 22-t néztem ezidáig. Háromszor voltam moziban: elsőként a Wonkát néztem meg, ami bár nagyon tetszett, nem sok köze van az eredeti Charlie és a csokigyárhoz. (Amit amúgy szintén újra megnéztem előtte, és bevallom, korábban valamiért nem lett a kedvencem, de 23 éves fejjel olyan gondolati síkokat is észrevettem benne, amik korábban valószínűleg elkerülték a figyelmemet.) Másodjára a Csábító leckékre ültem be, ami nem volt rossz film, mégis hagy némi kivetnivalót maga után. A cselekmény a tanár-diák szerelemre és annak etikai vétségére épül. Habár nem történik kettejük között fizikailag szinte semmi, mégis terhelt a film érzelmileg, végül pedig a tanár kiszolgáltatott helyzetére helyezi a hangsúlyt a rendező, amit elbagatellizáltnak éreztem, valamint sok kérdőjelet hagynak maguk után a záró képsorok is. Végül pedig a Semmelweist néztem meg apukámmal, ami nekem rettentően tetszett. Ugyan elfogult vagyok Vecsei munkásságával, de szerintem nagyszerű alakítást láthattunk tőle a filmben, emellett pedig a cselekmény is izgalmas és a többi szereplő is kitett magáért. Ezeken kívül nagyon sok mesét néztem - kellett a kis lelkecskémnek a vizsgaidőszakban. Az HBO Max kínálatából szemeztem néhány filmmel, aminek végül adtam esélyt: így a Barátnőt felveszünk! című romantikus vígjátékot is láttam, ami szerintem egy igazán szórakoztató, egyszer nézős film. A Marvel univerzumot már nem is kell említenem, úgyis szinte borítékolható, hogy mindig nézek valamit innen. Most egy Loki-idővonalat néztem végig kezdve a Thor első részével, utána Bosszúállók, Thor 2 és 3, zárva pedig a sort a sorozattal. Amit még mindenképp meg szeretnék említeni, hogy holnap megyek megnézni a Dűne 2-t, így muszáj voltam újra belevetni magamat a világába - amiket néztem kritikákat, azok mind dicsérően szóltak a folytatásra. Bízzunk benne!

A tavaszi terveim között ezek szerepelnek:

2024.03.09.
Magyar Menyasszony Kiállítás
Nemzeti Múzeum

2024.03.16.
Follow the Flow koncert
Papp László Aréna

2024.05.04.
Bagossy Brothers Company koncert
Budapest Park

Mindenkinek csodaszép tavaszi feltöltődést kívánok és rengeteg nagyszerű olvasmányélményt!

Puszi,
Barby


2024. február 17.

Brigid Kemmerer - Merész, gyilkos eskü

 HANGULAT                                MOLY                                        2023

"Nézz szembe a félelmeiddel, vívd meg a csatát!

Emberfall rohamosan pusztul, és a végletekig megosztott: vannak, akik úgy vélik, a trón Rhent illeti, ám mások alig várják, hogy új korszak kezdődjön Grey, a jogos örökös vezetésével. Grey két hónap türelmi időt adott Emberfallnak a támadás előtt, ám ez idő alatt Rhen mindenkitől elfordult, még Harpertől is, aki kétségbeesetten próbál segíteni neki,hogy megtalálja a békéhez vezető utat.Vívd meg a csatát, mentsd meg a királyságot!

Eközben Lia Mara azért küzd, hogy anyjánál emberségesebben uralkodjon Syhl Shallow felett. Miután a mágusokat kiűzték az országból, évtizedekig tartó békés időszak köszöntött be, ám az alattvalók közül nem mindenki nézi jó szemmel, hogy Lia Mara egy varázserővel bíró herceggel és egy kaparóval szövetkezik. A háború közeledtével Lia Mara elbizonytalanodik: valóban ő az a királynő, akire az országának szüksége van? A két birodalom egyre közelebb sodródik a fegyveres összecsapáshoz, ami próbára teszi a hűséget, szerelmeket sodor veszélybe, egy régi ellenség újbóli felbukkanása pedig mindenkire fenyegetést jelent."

A befejező részéhez érkezett Az Átoktörő sorozat, és a harmadik részben végre kiderül, hogy mi lesz Emberfall, illetve a négy főszereplőnk sorsa. A Vow So Bold and Deadly – Merész, gyilkos eskü ismét vadonatúj, izgalmas kalandokat tartogat, és ha velünk játszol, akár a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott könyvpéldányt is megnyerheted!

🕮🕮🕮

A Sötét, magányos átok valamint a Harcos, megtört szív után ambivalensen vártam a harmadik részét a trilógiának, hiszen amennyire szerettem az első kötetet, annál is nagyobb csalódás volt a folytatása. Az eredetileg Szépség és a szörnyeteg átiratként induló könyvsorozat eleinte teljesen a hatalmába kerített, majd olyan fordulatokat hozott, melyek hatalmas változást hoztak a történet ívébe. Kíváncsi voltam, hogyan zárul a két féltestvérnek, barátnak végül a története: Kié lesz Emberfall trónja? A koronahercegé vagy a jogszerinti örökösé? 

Háború előszelei járják át Syhl Shallow és Emberfall földjét. Katonák állomásoznak a határokon, és várják a parancsot a támadásra, miközben mindkét országban zendülés és pusztulás uralkodik. A frissen trónra kerülő Lia Mara és az elmenekült gárdistából lett herceg, Grey kényszerből hadat üzen egykori otthonuknak. A sebek, melyek a hátát torzítják örökké emlékeztetni fogják őt arra, amit Rhen tett vele: miközben ő barátját védte az igazság elhallgatásával, a koronaherceg a pozícióját féltve megkorbácsoltatta. Grey az életéért menekül Syhl Shallowba. 

A viszony Harper és Rhen között fokozatosan romlik, az egykori szerelemnek csupán pislákoló fénye érzékelhető, hiszen a lány mérges a hercegre a barátjuk bántalmazása miatt, míg a férfi nehezen lép túl azon, hogy a barátnője segített a féltestvérének, a jogos trónörökösnek, az egykori testőrparancsnoknak a szabadulásban. Mindkét vidéken köz- és magánügyekben is feszültség dúl, a barátok pártokra szakadnak, mígnem félő, hogy ellentétes oldalakon kell a csatatéren harcolniuk. Vajon képes lenne a két testvér egymásnak ártani? Hova tűnt a mindent legyűrő szeretet?

"– Érted, milady, az egész várost a földdel tettem volna egyenlővé."

A Merész, gyilkos eskü egyik különlegessége, hogy négy szemszögből is olvashatjuk a cselekményt. A friss Syhl Shallow-i királynő, Lia Mara oldalán megfigyelhetjük, hogy milyen nehéz egy olyan nép irányítása, amelyik közel s tova csak az erőszakot ismerte. Anyja, a korábbi uralkodónő vasmarokkal uralkodott az országon, megfélemlítéssel vívta ki magának az elismerést. Ezzel szemben Lia Mara kedves, jószándékú és szerény, de félő, hogy mindez kevés a zendülés elkerülésére. Greyjel az oldalán mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy a háborút elkerüljék, de a nép vért kíván. Bosszút. Mindeközben nem bíznak az új királynőjükben és az egykori emberfalli parancsnokban sem, aki mágus lévén különleges erőkkel rendelkezik. Az ellentétes oldalon visszatér Rhen és Harper, akik egyszerre küzdenek a visszatérő gonosszal és egymással. A bizalom megtört közöttük, de vajon sikerül helyreállítani? Habár a négy szemszög erénye a regénynek, egyszerre úgy éreztem, hogy a hátrány is, hiszen nem volt egyszerű ugrálni az egyes szereplők belső harcai, gondolatai között. 

A történet nagy részét a vihar előtti csendként lehetne jellemezni. Mindkét fél egyszerre próbál felkészülni a háborúra és mégiscsak elkerülni. Minden mondat a végkifejletre van kihegyezve: Vajon képes lesz-e egymásnak ártani Rhen és Grey? És végül ki lesz az, aki Emberfall trónjára ül?

Izgalmas történet, feszültségekkel és intrikákkal teli, és bár továbbra is azt éreztem, hogy a szereplők karakterisztikája nem koherens, szerettem olvasni és nem bántam meg, hogy adtam esélyt annak, hogy kiderüljön számomra, mi is a Sötét, magányos átok befejezése.

Borító:
A sorozat borítói továbbra is lenyűgöznek. Mutatósak, szépek, nagyszerűen megragadják a történet velejét. A harmadik köteten a piros szín dominál, a motívumrendszer a cím köré szerveződik. Megjelenik rajta a korona szimbolikája, ami egyértelműen azt a kérdést teszi fel az olvasó számára: Vajon ki lesz a végén az uralkodó? A koronaherceg vagy a jogos trónörökös?

Összességében:
A Merész, gyilkos eskü egy izgalmas befejezése egy számomra igazán ambivalens trilógiának. A második kötet csalódása után kíváncsian vártam, milyen lezárást álmodott meg az Átoktörő sorozatnak Brigid Kemmerer.
A történet nagy részét az összecsapásra, háborúra való felkészülés teszi ki, ami a két testvér, barát között húzódik. Eközben mindkét országban belviszályok dúlnak, a magán- illetve közéletben is számos csatát meg kell vívniuk a szereplőknek. A négy szemszög belátást enged mindkét ország életébe, Lia Mara és Grey valamint Rhen és Harper küzdelmeibe. Szerettem olvasni, beszippantott a történet, ugyanakkor lehet, jobban megállta volna a helyét stand alone kötetként, mintsem trilógiaként.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a fordulatokban teli fantasy történeteket, egy különleges világot vagy éppen a Szépség és a szörnyeteg meséjét egy teljesen új köntösben.

Oldalszám: 456
Kiadó:
Könyvmolyképző

 
Kedvenc karakter: Harper
Kedvenc idézeteim:

"Grey még egyszer utoljára megcsókolt.
– Visszajövök hozzád – lehelte az ajkamra. Mielőtt elhúzódhatott volna, a páncéljába akasztottam az ujjamat.
– A szavadat adod?
Grey elmosolyodott, megfogta a kezem, és csókot nyomott az ujjbegyeimre.
– Esküszöm!"

*

"– Ne engedj neki! – suttogom. – Még az emlékének se!
Rhen elhúzódik tőlem, de épp csak annyira, hogy a szemembe nézhessen.
– És nekem se! – teszem hozzá, és nagyot nyelek, hogy legyűrjem a torkomba toluló érzelmeket. – Magadnak engedj! A megbocsátásnak. A boldogságnak. Ennek a pillanatnak. Ez most nem Lilithről szól. Hanem rólad. Rólam. Kettőnkről."

 

Nyereményjáték


Az Átoktörő sorozat eredetileg egy retelling, mely A Szépség és a Szörnyeteg történetén alapul. Ez az oka annak, hogy a mostani játékunkban ennek a mesének a feldolgozásait kell felismernetek, méghozzá egy idézet alapján. A megoldást pedig ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Az állomás feladványa:
 
„A férfi tartozott neki. Belle-nek szinte kedve lett volna követelni, hogy a megpróbáltatásaiért cserébe Lio ajándékozza meg még egy könyvtárral.”
 
A turné állomásai:
02. 16. Hagyjatok! Olvasok! – extra 
02. 18. Kitablar
02. 20. Utószó
02. 22. Hagyjatok! Olvasok!
02. 24. Utószó – extra
02. 26. Readinspo 

a Rafflecopter giveaway

2024. február 6.

Matthew Perry - Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet

      HANGULAT                                MOLY                                        2022

„A Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet nyers, kíméletlen önvallomás, aminek a megírásához komoly bátorság kellett. Mint kiderül, Matthew Perry nagyon bátor. Őszintén ír a függőségéről, betegségeiről és a keserves magányáról. Matthew az élete során valahogy mindig képes volt arra, hogy mások számára szórakoztató módon dolgozza fel a fájdalmát, de ennek, mint mondja, ára van. Végig vezet minket a saját »poklán«, de nem dagonyázik az önsajnálatban. A kötet így reményt ad a jövőre nézve. Ha tudni akarjátok, ki az a Matthew Perry, hanyagoljátok a szennylapokat, és olvassátok el ezt a könyvet!” – MARTA KAUFFMAN , az NBC Jóbarátok című szitkomjának társalkotója

Matthew Perry életrajzi könyve, a Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet talán életem egyik legnehezebb olvasmánya volt. Közvetlen elbeszélésmódja szuggesztív erővel hat az olvasójára, és minden individuális megpróbáltatást ezáltal a sajátjának érez. Őszinte, megrendítő önvallomás, mely leleplezi a humor mögött megbúvó félelmet, szenvedélybetegséget

Matthew Perry nevét mindenki azonnal a több évtizede sikerlistás Jóbarátok című sorozattal azonosítja. Chandler Bing talán a filmtörténet egyik legkedveltebb karaktere, az a figura, aki a nagy kiugrási lehetőséget jelentette egy fiatal, feltörekvő színész számára: "Egy karakter különösen kiemelkedett a szereplőgárdából: nem elég, hogy el tudtam volna játszani Chandlert; én voltam Chandler" - írja Perry a memoárban. Tíz éven keresztül bújt Chandler Bing bőrébe - vagy inkább ötvennégy évig? 

Felkavaró már mindaz, amiről a saját gyerekkorával kapcsolatban beszámol. Szülei életébe korán érkezett, így a meghatározó, biztos családi fészek fogalma lényegében számára ismeretlen volt. Édesanyja mindössze huszonegy éves volt, amikor a világra hozta, édesapja nem sokkal később hosszú időre kilépett az életéből, a gyógyszerekkel pedig már csecsemőkorában találkozott, mikor a sírós kisgyermek panaszait barbituráttal kezelték az orvosok. A különböző komplexusok már fiatalként a mindennapjai részévé váltak - vágyott más emberek, a szülei figyelmére, az elismerő pillantásokra, így hát nem is csodálkozunk, hogy végül a színészetben teljesedhetett ki.

A könyv hatalmas erénye az őszinte hangnem. Matthew Perry nem rejtegeti az átélt akadályokat, mélypontokat, és kendőzetlenül bevallja, hogy és mikor hibázott a saját belátása szerint. Fájdalmas olvasni, hogy egy olyan ember, aki ennyire szeretett volna családot, mégis a magány lett a végzete. A Jóbarátok sikere után kivételezett helyzetbe került, amit sokszor ki is használt, és ami sokszor megmentette az életét. Nem hagyhatta senki, hogy Chandler Bing a kórtermük padlóján dobja fel a talpát! De van, amit még a hírnév és a hetente megkeresett dollármilliók sem tudnak pótolni - az pedig a szeretet. Az egyedülvalóságtól való félelem annyira beleitta magát a szöveteibe, hogy sokszor inkább ő hagyta el a partnerét, szerelmét, mintsem örökké attól rettegjen, mikor fog rájönni a másik, hogy nem elég jó hozzá. Mindez a gyerekkori, majd egy egész életen átívelő szorongás vezette el a szenvedélybetegséghez, melyből számtalan alkalommal próbált az évtizedek során kimászni. Olykor sikeresen, másszor viszont sikertelenül. 

Ezekről az évekről is kendőzetlen őszinteséggel ír. A halál közelségéről, mellyel minden gyógyszeradag bevételekor szembesült. Istennel való kapcsolatáról. Az elvonókról, ahová többször is elment. Az anonim alkoholisták gyűlésekről, ahol igyekezett mindenkit a józanság felé terelni. 

Egy igazi, fájdalmakkal teli önvallomás, melynek megírásához valódi bátorság kellett. "Ha akarjátok, képzeljétek azt, hogy ezek az üzenetek a túlvilágról érkeznek: az én túlvilágomról." Isten veled, Matthew Perry!

Borító:
Nem lesz nehéz erről a borítóról írni. Matthew Perry arcképe látható rajta, a háttér a sötétkék és a fekete átmosódása egymásba, míg a cím jól kivehetően olvasható a kép alján. Első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy a férfi, aki visszanéz rá, mennyi fájdalmon és megpróbáltatáson ment át, és hogy tulajdonképpen a legnagyobb ellensége saját maga volt.

Összességében:
Matthew Perry neve minden Jóbarátok-rajongónak ismerős. Kevesen tudják azonban, hogy ezenkívül még számtalan filmszerepe és saját forgatókönyve volt, valamint nagyszerűen teniszezett. A covid-járvány sokak számára az elmélkedés időszaka volt, ugyanígy tett Matthew Perry is. Az izolációban megírta a Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet című memoárját, melyben őszintén és kíméletlenül mutatja be a saját életét a gyerekkorától kezdve egészen a pandémia magányáig. Elmeséli, hogyan kapta meg az ikonikus szerepét, és formálhatta meg Chandler Binget, majd mindazt, amit a sorozat sikere és a hírnév hozott számára. Bemutatja a mélypontjait, és úgy írja le az addikciónak való kiszolgáltatottságot, hogy abba az olvasó szíve is beleszorul. 

Fájdalmas, mély és őszinte írás az egyedüllét fájdalmáról, a szeretetéhségről, a szorongásokról és a függőségekről. Szomorú, mégis csodálatos alkotás, amit mindenkinek ajánlok.

Oldalszám: 320
Kiadó:
Könyvmolyképző

Kedvenc idézeteim:

"Egy nap talán téged is arra kérnek majd, hogy tegyél valami fontosat, úgyhogy állj készenlétben!"

*

"A szenvedélybetegség olyan, mint Joker. Fel akarja perzselni a világot."

*

"Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha ledobom a szerepemet, Chandler jelmezét, és megmutatom neked, ki vagyok valójában, talán felfigyelsz rám, de ami még ennél is rosszabb, talán észre sem veszel és faképnél hagysz. És azt nem engedhetem meg magamnak. Azt nem élem túl. Már nem. Atomjaimra hullok és megsemmisülök."

2024. január 29.

Sarina Bowen - Rendíthetetlen

 HANGULAT                                MOLY                                        2023

"A ​lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.
Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.
Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján. Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros. És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak."
 
A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen  című regényét, mely a True North sorozat második része. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a kisvárosi környezetben játszódó tiltott szerelmi történetet! Vajon beteljesülhet-e a börtönből szabadult srác és a helyi rendőrfőnök lánya között újra fellángoló szerelem? 
Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.   

🕮🕮🕮

Sarina Bowen és a True North sorozat nem volt ismeretlen számomra. Több éve már, hogy a Keserédest olvastam, de akkor úgy éreztem, hogy sokkal több potenciál volt abban a könyvben, mint amit az írónő kihasznált. Ugyanakkor az egyik legtitokzatosabb szereplőnek Sarina Bowen külön történetet teremtett, melyben a függőség és a második esély kapja a főszerepet. Ez a Rendíthetetlen.

Jude három évnyi börtönbüntetés és elvonó után kénytelen hazatérni Colebury kisvárosába, ahol csak a fájdalmakkal teli múlt várja. Édesapja alkoholizmussal küzd, őt pedig minden utca, sarok arra az egykori önmagára emlékezteti, aki lopott, csalt csak azért, hogy kábítószerhez juthasson. Börtönben töltött múltjával egykönnyen nem talál munkát, amire szüksége lenne a továbblépéshez - a Shipley család birtokára pedig csak a következő szüretkor térhet vissza. Kemény munkával elérte, hogy felülkerekedjen a drogok iránti sóvárgásán, célja pedig az, hogy soha ne ismétlődhessen meg az a tragikus éjszaka, ami miatt végül vakvágányra futott az élete. A legnagyobb kísértés ugyanakkor nem a dílerek vagy a szerek, hanem a lány, akit maga mögött hagyott, egykori szerelme, és a húga annak a srácnak, akinek három évvel ezelőtt a halálát okozta.

Sophie úgy érzi, hogy az életét nem ő irányítja. Az autóbaleset, amiben bátyja, Gavin az életét vesztette, felforgatta a családi fészket. Édesanyja már csak árnyéka önmagának, apja pedig elvesztette a két gyereke közül azt, amelyiket jobban szerette, és ezt nap mint nap hangoztatja is Sophie jelenlétében. A lány mégis hazaköltözött, hogy segítsen a szüleinek, lemondva ezzel saját dédelgetett álmairól. Mindeközben egy kórház szociális munkásaként dolgozik, és segít a tévúton járó vagy nehézsorsú embereken. Igyekszik elfoglalni magát, a helyi templom szegénykonyháján önkénteskedik, de egyik nap a kocsija ablakán kinézve a látvány felkavarja az egyenletes hétköznapjait. Jude hazatért. A fiú immár férfivé érett, és úgy tűnik, az évek csak előnyére változtatták őt. Sophie-ban újra lángolni kezd az egykori szerelem, vágy, de emlékeztetnie kell magát arra, hogy három évvel korábban a fiú nem kért belőle: visszaküldte a leveit, melyeket a börtönbe küldött neki. Mindenkivel és mindennel szembeszállt, akit és amit ismert, csak azért, hogy a fiút védje, ő mégsem akarta látni. Vajon az eltelt idő és a számos megpróbáltatás után van lehetőségük az újrakezdésre? Még akkor is, ha minden és mindenki ellenük játszik? 

 "[…] – Ne menekülj el előlem még egyszer, Jude Nickel!
– Nem fogok. Amúgy sem sikerülne. A tiéd vagyok. Mindig is a tiéd voltam."

A Rendíthetetlen számos témát dolgoz fel. Gyász, szenvedély, második esély, de legfőképpen a függőség az, amit Sarina Bowen ebben a regényben kifejt. Az írónő kétségtelenül a velejéig leásott a kérdésnek, hiszen Jude szemszögén keresztül olyan szuggesztíven adja át az addikció utóhatását, minden gondolatot, ami egy (leszokóban lévő) függő fejében megfordulhat, és ez talán az egyik kiemelkedő pont, ami miatt számomra sokkal értékesebb olvasmányélménnyé vált a Rendíthetetlen, mint a Keserédes. Mélyebb, eredetibb gondolatokat közölt, és nem csak a problémák felszínét kapargatta. A Jude fejezetei előtt olvasható sóvárgásmérő előrevetíti a férfi állapotát, és bemutatja, milyen nehéz minden egyes másodperc, amit távol tölt a szerektől. Ez a szám a regény előrehaladtával csökken, hiszen ahogy értéktelítettebbé válik az élete, a szerekre annál kevesebb szüksége van nap mint nap. Sophie problémái nem ilyen terheltek, mégis személyiségfejlődés tekintetében nem kevésbé elhanyagolható témák, mint amilyennel Jude küzd. A lány kénytelen a stabilitást feltételező családi fészekben azzal szembesülnie, hogy ő a kevésbé szeretett, a második, sőt a pótolható. Szüleit saját gyászuk annyira mélyre taszítja, hogy nem veszik észre az életben maradt gyerekük szorongását, fájdalmát. A családmodell toxikus módon felbomlik, egyszerre van otthon felnőttként és csapongó tinédzserként kezelve, hiszen bár ő látja el az anyai szerepeket, apja nem tudja neki megbocsájtani azt, hogy Jude-ot az életükbe hozta, így minden egyes döntését megkérdőjelezi. Az ő szemszögét olvasva azt figyelhetjük meg, hogy Sophie azért menekült a férfi karjaiba, mert mellette önmaga lehetett, és ő mindig is megértette őt. Szemben a családjával. Ennek ellenére hiányoltam, hogy előkerüljön az ő saját, személyes gyásza ebben a történetben - hiszen egyszerre vesztette el élete szerelmét és a bátyját, ugyanakkor az erről szóló diskurzust keveselltem, még akkor is, ha kettejük testvéri kapcsolata nem volt túl szoros.

Borító:
Koncepcióban teljesen illik az első részhez - ugyanakkor a barna árnyalat helyett most a sötétzöld dominál. Az erdős rész fölé magasodik az első köteten látható modellhez hasonló testfelépítésű férfi, aki megidézi Jude rosszfiús sármját. Már a Keserédes kapcsán is megjegyeztem, hogy szerintem nagyszerű kompozíció, tetszik az összhang és a cím kalligrafikus betűtípusa.

Összességében:
Sarina Bowen True North sorozatának második része, a Rendíthetetlen nekem sokkal jobban tetszett, mint a Keserédes. Jude és Sophie szerelme köré épített tabutémák kitöltötték érzelmileg a regényt, a cselekményt pedig egy nyomozás koronázta meg, mely a múlt egy sorsdöntő pillanatát bírálja fölül. Az írónő nagyszerűen körüljárta a kábítószerfüggőség problémakörét, Jude-dal vállvetve hordozzuk a terheket a megtisztulás útján, mely a második esély felé visz.
Pörgős, érzéki történet, ami igazi kikapcsolódást nyújt a fagyos, téli hónapokban.

Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a romantikus, erotikus regényeket, amit mély témák is keresztülszőnek. 

Oldalszám: 400
Kiadó:
Könyvmolyképző
🕮Beleolvasó🕮 

 
Kedvenc karakter: Jude Nickel
Kedvenc idézeteim:

"Függőség az, amikor az ember képtelen távol tartani magát valamitól, ami káros a számára. Lehet, hogy Jude drogfüggő volt, én viszont Jude-függő."

*

"Még a legkomorabb életekben is akadnak szép pillanatok." 


 

Nyereményjáték

 

 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.  
 
Az állomás feladványa:
Milyen autóval érkezik Jude Colebury-be?
A turné állomásai: 
01.30 Kitablar 
02.02 Hagyjatok! Olvasok! - extra idézetek 
02.03 This is my (book) universe  
 
 
a Rafflecopter giveaway

2024. január 25.

Budai Lotti & Zubor Rozi - Micsoda "szajhák" voltak

        HANGULAT                                MOLY                                        2023

"Micsoda ​szajha, cafka, céda… Az ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel rendre bélyegeznek meg nőket. Boleyn Anna, a Nagy Szajha; Kleopátra, a Szajhakirálynő; Marie Antoinette, az Osztrák Szajha; I. Erzsébet, az Angol Szajha. Hogy csak néhány ismert asszonyt említsünk; uralkodókat, művészeket, mecénásokat, szellemi vezetőket találhatunk a soraikban… Ezekben a nőkben két dolog közös. Egyrészt, nem engedték, hogy mások uralkodjanak testük és életük fölött, másrészt pedig nemet mondtak a nemüknek szánt sorsra. Nem hagyták, hogy a férfitársadalom azokra a szerepekre korlátozza őket, melyek a nők számára hagyományosan nyitva álltak: az anya és a feleség szerepére. Ők a maguk idejében és módján fenyegetést jelentettek a patriarchális társadalom működésére, ezért koruk vagy épp a történetírás, „leszajházta” őket. Annak, hogy egyes nőket évezredek óta gyaláznak a szexualitásukon keresztül – és nemcsak férfiak, de gyakran nők is –, mélyen gyökerező, pszichológiai és kultúrtörténeti okai vannak, melyeket e kötetben ugyancsak igyekszünk bemutatni. Egy azonban leszögezhető: ez a fajta becsmérlés sosem a szexualitásról vagy épp az adott társadalom által preferált erkölcsök megszegéséről szól – hiszen a könyvben szüzekkel és hűséges feleségekkel egyaránt találkozhatunk –, sokkal inkább a hatalomról. Arról a hatalomról, amely a saját teste és élete felett kontrollt gyakorló nőt megszégyeníteni, a többi nőt pedig elrettenteni próbálja. A szerzők ezen női sorsok bemutatásával is azt kívánják bizonyítani, hogy eme törekvések a múltban sosem vezettek sikerre, és azok kudarcra lesznek ítélve a jövőben is.
A gazdagon illusztrált kötet Budai Lotti és Zubor Rozi – Magyarország egyik legnépszerűbb podcastsorozatának, a Micsoda nők voltak!-nak a megalkotói – Micsoda történetek!-sorozatának második része. A nagy sikerű Micsoda anyák voltak után a szerzők ezúttal olyan rendkívüli nők életét tárják az olvasó elé, akikkel koruk vagy a történetírás méltatlanul bánt." 

Budai Lotti könyvei - legyen az történelmi romantikus, kortárs alkotás vagy éppen egy nőtörténeti album - mindig megszólítanak, a neve számomra már garancia egy izgalmas utazásra, egy tartalmas regényre. A Zubor Rozival közös podcastjük, a Micsoda nők voltak! egyes epizódjait gyakran hallgattam a tömegközlekedésen, imádtam a megannyi új információt, melyet a podcast által megtudtam az adott hírességről. Legújabb közös alkotásuk a Micsoda történetek! sorozat, melyben elsőként népszerű anyakaraktereket mutattak be, a második kötetben viszont olyan nők kerültek a könyv lapjaira, akiket a patriarchális társadalom megbélyegzett, kivetett magából, okának pedig csak annyit adtak meg: szajha volt. De mit is takar ez a "szajhaság"? Milyen karakterek is voltak ezek a nők valójában? Mi késztette őket a "szajhaéletre"? A Micsoda "szajhák" voltak! 23 női életutat mutat be, ahol azoknak csak annyi hibájuk volt, hogy nem akarták saját magukat alárendelni a férfiak uralta világnak.

Az írónők fogalomtörténeti fejezettel kezdik a kötetet: leírják benne, honnan is ered mindaz, amit ma a szajha, kurva, kurtizán és ezek szinonimáihoz kötünk. Mitől nevezzük egyiknek vagy másiknak? Kik is voltak az első nők, akik a testükből éltek meg? Másrészről miért jelent meg a bordélyház mint intézmény? És végső soron: Van-e jogunk a másikat ilyen szavakkal illetni?

A könyv egyik nagy erőssége, hogy számos kort és kultúrát sorakoztat fel, ezáltal általános érvényűséget kölcsönöz a tartalmának, miszerint a női elnyomás már a genezisben ugyanúgy megvolt, ahogy a 20. században, vagy éppen napjainkban. És ennek nyomai az antik görög kultúrában, a római császárkorban, Franciaországban, Hollywoodban vagy éppen hazánkban is megtalálhatóak. Mindez visszavezethető arra a kettős mércére, mely már évezredek óta fennáll a férfi és nő között. Pszichológiailag többféle aspektusban közelítették már meg ezt a problémát, ám minden alkalommal azzal alapozták meg a férfi erőfölényét, hogy utódairól minden bizonyossággal akképp gondoskodhat, ha eközben leuralja a nőt szexuálisan. Hiszen az természeténél fogva - ahogyan az antik filozófusok ezt állítják - szenvedélyeinek alárendelt, ezáltal az ontológiai lépcső alacsonyabb fokán áll. És ha ebből a determináltnak látszó léthelyzetből kiutat keres, a hírnevét azonnal "szajha" megnevezéssel csorbítják. 

A Micsoda "szajhák" voltak! egy  remekmű, mely a nők nyelvén perli vissza azon fiatal lányok, asszonyok tekintélyét, melyet a patriarchális társadalom tagjai féltékenységből, neheztelésből letörtek. Mindezt anélkül, hogy utánajártak volna a tettek mögötti érzelmi háttérnek, hiszen egyszerűbb volt bűnbakot találni, mintsem beismerni az igazságot: Inkább vesszen az olyan nő, aki nemcsak biodíszletként gondol magára, hanem tenni akar az ország, a világ jobblétéért. Aki társ akar lenni egy kapcsolatban, házasságban és nem alárendelt fél. 

Egymás között felosztva az életutakat - felváltva ír Budai Lotti és Zubor Rozi a különböző nőkről, ugyanakkor mindketten rendkívül gördülékenyen és őszintén. Az egész kötet irodalmisággal átitatott, mindemellett számos illusztrációt is találunk az albumban, melyek felelevenítik az adott kulturális közeget. Találkozhatunk Boleyn Anna történetével, akit a férje, a hírhedt VIII. Henrik fejeztetett le, színésznőkkel, mint Marilyn Monroe, Karády Katalin, császárnékkal és királynékkal, mint Nagy Katalin és Marie Antoinette, de bibliai alakokkal is, mint Éva vagy Mária Magdolna, és költők feleségeivel és múzsáival is, mint Léda, vagyis Brüll Adél, Szendrey Júlia vagy Fráter Erzsébet voltak. Ez is mutatja, hogy milyen széles perspektíván mozog a kötet - ugyanúgy bemutatja az előkelőségek életét, mint a nehéz sorsú, mégis hírességgé emelkedett nőkét. Nagyszerű korkép, igazi kulturális időutazás az, amit Budai Lotti és Zubor Rozi megalkotott, mely ráadásul napjainkat is érintő témákat dolgoz fel, ami még inkább időtállóvá emeli.

Borító:
Az album elején olyan nőket látunk, akik megjelennek a könyvben, ezáltal már betekintést nyerhetünk magába az alkotásba és láthatjuk, milyen széles az a skála, amin a két írónő rögzít. Mindez dekoratív és kreatív grafikával jelenik meg, mely által figyelemfelkeltővé válik. Ugyanakkor nem veszi el a hangsúlyt a címtől.

Összességében:
Budai Lotti és Zubor Rozi közös alkotása egy igazán hiánypótló mestermű, mely helyreigazítja azokat a híres nők elleni rágalmakat, amiket a jelen és az utókor aggatott rájuk. Mit jelent tulajdonképpen, hogy "szajha", és miért használjuk? És ezek a könyvben felsorakoztatott nők valójában miért kapták ezt a jelzőt? Egyszerű féltékenykedésből? Vagy tán nem nézték jó szemmel azt a tényt, hogy nem minden nő vágyik anyaságra és a feleségszerepre? 

23 életút, 23 nő, aki valamiképpen ellene ment a patriarchátus által felállított normarendszernek, és ekképpen sikerült beírniuk magukat a történelembe. 

Azoknak ajánlom ezt az albumot, akiket érdekel mindaz, amit ezek a híres nők véghez vittek

Oldalszám: 220
Kiadó:
 Álomgyár

Kedvenc karakter: Diósyné Brüll Adél (Léda), Karády Katalin, Boleyn Anna
Kedvenc idézetem:

"Ezért vágyik a férfi hivatásra, ezért vannak karrierálmai, ezért akar felfedező, feltaláló vagy dicsőséges hadvezér lenni, ezért akar „letenni valamit az asztalra”. Ezzel szemben a nő… csúnyán megfogalmazva, azért van ezen a sártekén, hogy ez a csodálatos, felfedezésre és kiteljesedésre teremtett lény szaporodni tudjon."


2024. január 18.

Genevieve Gornichec - A vér szövetsége

   HANGULAT                                MOLY                                        2023

"Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat. Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz. Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak." 

Genevieve Gornichec tollából nem ez volt az első olvasmányom. A boszorkány szíve szintén az északi mitológia berkeibe kalauzol el bennünket - az istenek közötti konfliktusra és az asgardi világ bukására, a ragnarökre helyezve a hangsúlyt. A vér szövetsége viszont a földi szférát emeli a cselekménye középpontjába, az emberek, jobban mondva a vikingek és a köztük élő boszorkányok életét. Ugyanakkor ez talán még izgalmasabb és fordulatosabb történet, mint az istenek háborúja!

Gunnhild a legkisebb leánygyermek a családjában. Édesanyja sosem kedvelte, apja számára pedig csupán az volt az elsődleges, hogy minél hamarabb kiházasítsa egy kellően gazdag család sarjához. De egy alkalommal, amikor egy jósnő érkezik a faluba, Gunnhild és a barátnői, Oddny és Signy életben csak baljós jeleket lát. A három fiatal lány vérszövetséget köt, hogy megvédjék egymást, melyben megígérik, hogy sosem fordulnak a másik ellen és mindig ott lesznek a bajban. Vajon egy ilyen ígéretet be lehet tartani életük végéig?

Gunnhild a családjától elmenekülve a jósnő, Heid szolgálatába áll, ahol végre azt érzi, nem csak púp mindenkinek a hátán, hanem kiteljesedhet az ereje, nincs alárendelve senkinek. Tizenkét év tanulással töltött idő után testétől elválva fecskeszárnyakon tér vissza a szülőföldjére, ahol annak lesz szemtanúja, hogy két szeretett barátnőjének otthonát idegen vikingek dúlják fel. Édesanyjukat és bátyjukat megölik, Signyt elfogják, de Oddnynak kis segítséggel sikerült megmenekülnie. A vérszerződés és a testvéri szeretet, mely a lányokhoz köti Gunnhildot, arra készteti, hogy immár emberalakban térjen vissza egykori otthonába, betartsa ígéretét és mindeközben párfogója halála miatt gyúlt bosszúját is beteljesítse. Ekkor találkozik Erikkel, Norvégia trónjának örökösével, aki hírhedt harcos és a pletykák szerint testvéreinek gyilkosa is. Úgy tűnik, a céljaik közösek: elfogni azt a három boszorkányt, akik valamilyen oknál fogva a bőrükre pályáznak. Egy róka, egy sas és egy fóka képében.

A történet másik fő karaktere Oddny, aki hatalmas jellembeli változásokon megy keresztül a regény során. Már a történet elején is kiderül, hogy Gunnhildben és Oddnyban van valami közös, ami Signyből hiányzik: a mágia. Oddny anyja után gyógyítónak tanul, egyetlen vágya pedig egy csendes, békés családi fészek a szülőföldjén. De a birtokukon lévő mészárlás és testvére elrablása után mindezt félretéve felszáll Erik hajójára, hogy bármi áron, de kiszabadíthassa nővérét a fogságból. A kis szende gyógyítóból senki nem nézte volna ki, hogy saját életét kockára téve Signy megmentésére siet - és a regény során még számtalan alkalommal lep meg bennünket a lány. 

"Ki mondja, hogy egy nő sorsa a körülötte lévő férfiaktól függ? A férfi rokonaitól, aztán a férjétől és a fiaitól? Ki mondja? Ki mondja, hogy egy nő nem állhatja meg egymagában a helyét, és nem járhatja a saját útját?"

A vér szövetsége engem azonnal beszippantott. Imádtam a világot, amit Genevieve Gornichec megteremtett, a kalandokat, a karaktereket. Igazán fordulatos történet volt tele intrikával, szerelemmel és varázslattal. Az írónő bemutatja, mennyire fontos, hogy magunkat olyan emberekkel, barátokkal vegyük körbe, akiknek merünk hátat fordítani, és akik nem árulnak el az első adandó alkalommal egy jobb lehetőségért cserébe. Akik bíznak bennünk, inspirálnak, és engedik, hogy mellettük azokká válhassunk, akikké lenni szeretnénk. Mindez a mondanivaló egy igazán izgalmas, fordulatos történetbe csomagolva, ahol végigkísérhetjük Gunnhild és Oddny barátságát a világ végéig és onnan vissza. 

Borító:
Ahogy látom, a magyar megjelenéshez egyedi borítót készítettek, mely merőben eltér az eredetitől. Az angol borítón két fiatal lány alakja látható - Gunnhild és Oddny, majd a ruháikon további mintákat fedezhetünk fel, melyek a történethez kapcsolódnak. A kép stílusa azokat a faliszőnyegeket idézi meg, melyekről szó van magában a regényben is: ezeket a feleségek szövik a férjük híres csatáik emlékére. Egy ilyen készült a borítóra a két lányról. Ebbe jobban belegondolva, nagyon ötletes, ugyanakkor a magyar borító letisztultsága engem jobban elvarázsolt. Az itthon megjelent példányok szintén megtartották ezt az anyagszerű hatását a képnek, viszont a szereplők alakiságát elhagyva a cím és egy összetett szimbólumrendszer került a középpontba. Ezen a mintán egy fecske látható - ez a regényből derül ki, hogy Gunnhild állati formája, majd körülötte egy pecsétet látunk, ami minden bizonnyal a vérszerződés jelképe lehet. Ezeket körkörösen hullámok vihara veszi körbe. Nekem ez a világos, törtfehér háttér a szimbólumokkal jobban elnyerte a tetszésemet, főleg a regény olvasata után, mikor már ezeknek a jelentésére is fény derült.

Összességében:
A vér szövetsége igazi kalandos, varázslatos történet három lány barátságáról egy vikingekkel teli világban. De három boszorkány mindent kockára tesz azért, hogy őket szétválassza: Signyt elfogják, és Oddny is csak a véletlennek köszönhetően marad életben. Gunnhild, aki szintén éveket töltött a mágia tanulmányozásával, bosszút forral meggyilkolt pártfogójáért és elrabolt barátnőjéért. Oddny és Gunnhild közös erővel próbálják kiszabadítani Signyt a rabságból, de mindezt gátolják a testvérviszályok Norvégia uralkodócsaládjában és a tél közeledte, mely ellehetetleníti a hajózást számukra. Saját szemünkkel követhetjük végig a két lány felcseperedését, izgulhatunk értük az élet sodorta megpróbáltatások alkalmával: Vajon barátságuk kiállja az akadályokat? 

Azoknak ajánlom a regényt, akik szeretik a fordulatos, kalandos történeteket, az északi kultúrkört és az igazi harcos hősnőket. Mert ilyen Gunnhild és Oddny.

Oldalszám: 494
Kiadó:
Agave

 
Kedvenc karakter: Gunnhild, Oddny, Erik, Arinbjörn
Kedvenc idézeteim:

"Csodával eltelve nézte az elé táruló tájat. A holdfény csillogott a sötét szoros fölött, azon túl pedig északi fény táncolt a szárazföld csipkés hegycsúcsainál."

*

"– Mit látsz tisztán, Oddny?
[…]
– Azt, hogy egy nő sorsa nem feltétlenül a körülötte lévő férfiaktól függ. Azt, hogy egy nő, egymagában is megállhatja a helyét, és járhatja a saját útját."