HANGULAT MOLY 2019
"Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?
"Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz."
Grecsó Krisztiánról rengeteget hallottam már a Vera előtt is, de amióta a regény a polcomra került, tudatosan figyelek, hol találkozom össze a nevével. Közeli barátnőim is nagy rajongói a szerző munkásságának, az idei szülinapomra pedig egyikük ezzel a kötettel lepett meg. Így került hozzám az idén megjelent regénye, a Vera.
Rögtön az elején egy családi összejövetel közepébe csöppenünk, itt ismerkedhetünk meg a címszereplő lánnyal, a szüleivel és azok baráti társaságával. Közeli, szinte testvéri szálak kötik össze a két apát, lányaik pedig legjobb barátnők mióta az eszüket tudják. Ebbe a közegbe jelenik meg a lengyel származású Józef, aki lényegében kibillenti Vera életét a megszokott kerékvágásából: szerelmes lesz belé. Már ahogyan egy fiatal, tízéves lányka ezt átéli. A fiú feltűnésével megkezdődik egy folyamat, ami elindítja Verát azon az ösvényen, amelyen betekintést nyerhet a felnőtt világ hazugsággal és cselszövésekkel teli, valódi oldalára. A Józef iránt érzett gyermeki, bájos szerelme lerántja a leplet az élethazugságról, amely valójában őt körülöleli. Az igazi kérdés nem az, mi az igazság, hanem hogy egy sebezhető kislány hogyan dolgozza fel annak súlyát.
Eleinte kibontakozik előttünk egy igazán aranyos, bimbózó szerelem, amely igazából visszaidézi bennünk is az első fiút vagy lányt, aki iránt mély érzéseket tápláltunk. Vera megtapasztalja igen fiatalon, hogy milyen az, amikor nem tud másra gondolni, csak Józefre, amikor szüntelenül a cselekedeteinek miértjére keresi a választ, és még szülei intésének is ellenmegy, mert így érzi legbelül helyesnek. Ám nem tudhatja, hogy eközben legjobb barátnőjében, Sáriban féltékenység és harag dúl, hiszen nemcsak Verát, de őt is elvarázsolta a fiú mosolya és bája. A szerző megpendíti az iskolai lelki erőszak, a gyerekek közti klikkesedés és rivalizálás témáját, amibe felnőtt szemmel a tanárok nem látnak bele. Sári egykori legjobb barátnője ellen hangolja az osztálytársait, Verát ezzel magányba taszítva. Így még inkább van ideje elgondolkodni az őt ért impulzusokon.
Nem egyszer elhangzik a regényben Vera füle hallatára, hogy ő "nem igazi gyerek". Grecsó Krisztián a fiatal lány lelki mélységeit is az olvasó elé tárja: az identitászavar nagyban meghatározza a könyvet. Ez a mondat feldúlja Vera világát, önmagát okolja, és amikor szüleivel próbál erről beszélgetést nyitni, azok nem törődnek kellőképpen a problémával. Így egyedül próbál a végére járni. Ugyanakkor fel van készülve a lány a válaszokra is?
A Vera értelmezhető beavatástörténetként is. Beavatás a valódi világba, annak napfényes és árnyoldalába egyaránt. Megtapasztalja a családi és baráti kötelékek fontosságát az életben, a bizalom, a szeretet erejét. Viszont találkozik a múlt árnyaival is, amelyet mindaddig elhallgattak előle.
Az első könyvem volt Grecsó Krisztiántól, de biztosan nem az utolsó. Ez a regény felülmúlta az elvárásaimat! A gördülékeny stílus miatt könnyen belehelyezkedhetünk a címszereplő helyzetébe, élvezetesen, de közben didaktikusan adja át egy tízéves kislány félelmeit, érzelmeit közben bennünk empátiát ébresztve. Ám a hiteles lélekrajz mellett a regény kiemelkedően mutatja be a '80-as évek korát, az emberek mentalitását és életvitelét. És mindennek otthonául Szeged szolgál, amely szintén színfoltja a történetnek.
Borító:
A regény borítója is különleges, akárcsak maga a történet. Elsőként kiemelném a képet uraló kékes-zöldes árnyalatot, ami megragadja a potenciális olvasó tekintetét a maga egyediségével, hiszen kilóg a könyvesbolti kötetek sorából. Másrészt a kép egy nyughatatlan várost ábrázol, ahol mindig történik valami. Ezen útszakaszon is bár megjelentek a hópelyhek, az emberek nem vonultak vissza kényelmes lakhelyeikre, hanem ki kocsiban, ki villamoson, ki gyalog közlekedve, de része a város vérkeringésének. Imádom!
Összességében:
A Vera egy magával ragadó történet a gyermeki lélek sérülékenységéről és pasztelles világáról. A magányról, a szerelemről és a barátság erejéről. Hétköznapinak tűnő, ám annál fontosabb témákat jár körül. Elgondolkodtatja az olvasót, vajon ő mit csinálna a címszereplő kislány helyében?
Imádtam az atmoszférát, amit Grecsó Krisztián a szavaival alkotott. Az első könyvem volt tőle, de biztosan nem az utolsó!
Azoknak ajánlom a Verát, akik vissza szeretnének utazni néhány évtizedet ezzel az időgéppel, hogy egy olyan történet részesei lehessenek, amely formál és épít minden betűjével.
Oldalszám: 336
Kiadó: Magvető
Kedvenc karakter: Tátrai Vera
Kedvenc idézeteim:
"Vera egész este, ha erősödik benne a szomorú-izgulás, erre gondol: őt nem érheti baj, a mama vele van, és megvédi."
"… egymás mellett ülnek, viszonylag közel, nem szorosan, de a kezük, ha a fiú egy kicsit előredől, oldalt éppen összeér. És ez jobb érzés bárminél. Finomabb, forróbb, lebegősebb, mint egy repülős álom, vagy amikor gumimatraccal lebeg a Tiszán, és még annál is jobb, mint amikor kicsi volt, és a papa magasba dobálta. Ha ilyenek vannak a világon, akkor meseszép dolog élni."
Rögtön az elején egy családi összejövetel közepébe csöppenünk, itt ismerkedhetünk meg a címszereplő lánnyal, a szüleivel és azok baráti társaságával. Közeli, szinte testvéri szálak kötik össze a két apát, lányaik pedig legjobb barátnők mióta az eszüket tudják. Ebbe a közegbe jelenik meg a lengyel származású Józef, aki lényegében kibillenti Vera életét a megszokott kerékvágásából: szerelmes lesz belé. Már ahogyan egy fiatal, tízéves lányka ezt átéli. A fiú feltűnésével megkezdődik egy folyamat, ami elindítja Verát azon az ösvényen, amelyen betekintést nyerhet a felnőtt világ hazugsággal és cselszövésekkel teli, valódi oldalára. A Józef iránt érzett gyermeki, bájos szerelme lerántja a leplet az élethazugságról, amely valójában őt körülöleli. Az igazi kérdés nem az, mi az igazság, hanem hogy egy sebezhető kislány hogyan dolgozza fel annak súlyát.
Eleinte kibontakozik előttünk egy igazán aranyos, bimbózó szerelem, amely igazából visszaidézi bennünk is az első fiút vagy lányt, aki iránt mély érzéseket tápláltunk. Vera megtapasztalja igen fiatalon, hogy milyen az, amikor nem tud másra gondolni, csak Józefre, amikor szüntelenül a cselekedeteinek miértjére keresi a választ, és még szülei intésének is ellenmegy, mert így érzi legbelül helyesnek. Ám nem tudhatja, hogy eközben legjobb barátnőjében, Sáriban féltékenység és harag dúl, hiszen nemcsak Verát, de őt is elvarázsolta a fiú mosolya és bája. A szerző megpendíti az iskolai lelki erőszak, a gyerekek közti klikkesedés és rivalizálás témáját, amibe felnőtt szemmel a tanárok nem látnak bele. Sári egykori legjobb barátnője ellen hangolja az osztálytársait, Verát ezzel magányba taszítva. Így még inkább van ideje elgondolkodni az őt ért impulzusokon.
"(…) mert a felnőttek ilyenek, nem kíváncsiak az igazságra, csak arra, amit ők érzékelnek belőle."
Nem egyszer elhangzik a regényben Vera füle hallatára, hogy ő "nem igazi gyerek". Grecsó Krisztián a fiatal lány lelki mélységeit is az olvasó elé tárja: az identitászavar nagyban meghatározza a könyvet. Ez a mondat feldúlja Vera világát, önmagát okolja, és amikor szüleivel próbál erről beszélgetést nyitni, azok nem törődnek kellőképpen a problémával. Így egyedül próbál a végére járni. Ugyanakkor fel van készülve a lány a válaszokra is?
A Vera értelmezhető beavatástörténetként is. Beavatás a valódi világba, annak napfényes és árnyoldalába egyaránt. Megtapasztalja a családi és baráti kötelékek fontosságát az életben, a bizalom, a szeretet erejét. Viszont találkozik a múlt árnyaival is, amelyet mindaddig elhallgattak előle.
Az első könyvem volt Grecsó Krisztiántól, de biztosan nem az utolsó. Ez a regény felülmúlta az elvárásaimat! A gördülékeny stílus miatt könnyen belehelyezkedhetünk a címszereplő helyzetébe, élvezetesen, de közben didaktikusan adja át egy tízéves kislány félelmeit, érzelmeit közben bennünk empátiát ébresztve. Ám a hiteles lélekrajz mellett a regény kiemelkedően mutatja be a '80-as évek korát, az emberek mentalitását és életvitelét. És mindennek otthonául Szeged szolgál, amely szintén színfoltja a történetnek.
Borító:
A regény borítója is különleges, akárcsak maga a történet. Elsőként kiemelném a képet uraló kékes-zöldes árnyalatot, ami megragadja a potenciális olvasó tekintetét a maga egyediségével, hiszen kilóg a könyvesbolti kötetek sorából. Másrészt a kép egy nyughatatlan várost ábrázol, ahol mindig történik valami. Ezen útszakaszon is bár megjelentek a hópelyhek, az emberek nem vonultak vissza kényelmes lakhelyeikre, hanem ki kocsiban, ki villamoson, ki gyalog közlekedve, de része a város vérkeringésének. Imádom!
Összességében:
A Vera egy magával ragadó történet a gyermeki lélek sérülékenységéről és pasztelles világáról. A magányról, a szerelemről és a barátság erejéről. Hétköznapinak tűnő, ám annál fontosabb témákat jár körül. Elgondolkodtatja az olvasót, vajon ő mit csinálna a címszereplő kislány helyében?
Imádtam az atmoszférát, amit Grecsó Krisztián a szavaival alkotott. Az első könyvem volt tőle, de biztosan nem az utolsó!
Azoknak ajánlom a Verát, akik vissza szeretnének utazni néhány évtizedet ezzel az időgéppel, hogy egy olyan történet részesei lehessenek, amely formál és épít minden betűjével.
Oldalszám: 336
Kiadó: Magvető
Kedvenc karakter: Tátrai Vera
Kedvenc idézeteim:
"Vera egész este, ha erősödik benne a szomorú-izgulás, erre gondol: őt nem érheti baj, a mama vele van, és megvédi."
*
"… egymás mellett ülnek, viszonylag közel, nem szorosan, de a kezük, ha a fiú egy kicsit előredől, oldalt éppen összeér. És ez jobb érzés bárminél. Finomabb, forróbb, lebegősebb, mint egy repülős álom, vagy amikor gumimatraccal lebeg a Tiszán, és még annál is jobb, mint amikor kicsi volt, és a papa magasba dobálta. Ha ilyenek vannak a világon, akkor meseszép dolog élni."
