2018. június 14.

Colleen Hoover - Csúf szerelem

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. Vesd bele magad!"

Colleen Hoover nagy kedvenc külföldi írónőm. Mindig képes valami teljesen egyedivel, teljesen tabuval előállni, és legtöbbször a végén megsiratni. Ez most is sikerült neki. A cím is erről árulkodik. Ugly Love. Csúf szerelem. Egyszerű, de mégis sokat mondó.
A nyitójelenet, amelyben Tate próbál beköltözni a testvére lakásába, aminek az ajtaja előtt egy részeg húzza a lóbőrt és nem nagyon akar onnan tágítani, kissé nevetséges, mégis teljesen egyedi. Mit tenne ilyenkor egy normális lány? Azt, amit Tate. Segítségül felhívja a bátyját, hogy küldjön már valami megmentőt, ha már ő éppen nincs otthon. Mint kiderült, a részeg alak Corbin egyik barátja, így a lány mellette áll a macskajaj idején, míg a srác jobban nem lesz. Vártam egy kicsit, mikor tűnnek fel a fülszövegben említettek. Azonban amint Miles kijózanodik, észrevehetjük, hogy a múltjában történtek még erősen rányomják a bélyegüket a jövőjére. Az egész regény egy nagy titok, amelyet az olvasó minél hamarabb meg szeretne fejteni. De ennek megértése érdekében, meg gondolom az olvasó figyelmének felcsigázásáért, a könyv két cselekményszálon fut. Az egyik a jelenkori Tate szemszögéből mutatja be az eseményeket, míg a másik a hat évvel korábbi Miles történetét meséli el a fiú nézőpontjából. Persze mindig akkor zárja le az írónő a fejezetet, amikor annak a legizgalmasabb része következik.

"El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből."

Bevallom, nem lett a kedvencem a regény, mégis érződött rajta a Colleentól megszokott nehéz téma feldobása, és annak a megoldása, az én szívemhez mégsem sikerült elég közel kerülnie. Megeshet, hogy azért, mert már csak a stílusa is összehasonlíthatatlan más CoHo könyvekkel, talán más célközönséget is lőtt be ezzel a regénnyel, mint mondjuk egy Szívcsapás vagy Reménytelen. Itt a főszerepben nem tizenéves gimnazisták vannak, néhány évvel idősebb korosztály kapott kitüntetett szerepet, mégpedig a fiatal munkásosztály. Tate nővérként dolgozik, míg Miles és Corbin pilóták, ebből az írónőnek nagyon sok lehetősége lett volna problémát generálni, azonban nem élt vele kellőképpen, az izgalom pedig néhány oldal erejéig tartott csak, és könnyen le is zárult, mintha meg sem történt volna.
Az Ugly Love inkább érzelmi töltettel rendelkezik, mint izgalmas cselekménnyel, bár mint azt már említettem, akár az is megfért volna mellette. Maga a téma bemutatja, hogyan lépjünk túl egy traumán és szembesít a szerelem árnyoldalával is, és hogy egy dolognak nem lehet csak pozitív része, a negatívat is fogadni kell azzal együtt, azonban tenni kell róla, hogy az utóbbi ne befolyásolja az előbbit. A szerelem elől nem lehet elzárkózni, azzal csak önmagunknak ártunk.
Alapjában véve egy csodaszép történet, tele lelki töltettel, szívszorító hatással a végén, azonban szerintem még többet is ki tudott volna hozni belőle az írónő, hiányoltam belőle a tipikus CoHo-s fordulatokat, meglepettséget, amelyet az eddigi könyvei mind megadtak nekem. Ennek ellenére nem bántam meg egyáltalán, hogy elolvastam, hiszen rengeteg gyönyörű gondolatot rejt magában a történet, hamar beszippantott, a kíváncsiságom hajtott előre. A legvégén pedig megtudhatjuk, miért is kapta a kötet az Ugly Love címet.

Karakterek:
Tate eleinte nagyon kedves volt, abszolút szerethető és legfőképpen emberi. A Milesszal kialakult kapcsolatukkor csak két szabályt kellett volna betartania, azonban nem telt el néhány nap és mindkettőt megszegte. Bájos volt a naivitása, sokszor jogos a felháborodása, viszont nem lett a kedvenc szereplőm. Miles pedig eleinte titokzatos volt, de ahogy haladtunk előre a történetben, a visszatekintések által úgy tudtuk egyre jobban őt magát is megismerni, mivel azokban a fejezetekben, mintha egy másik személlyel találkoztunk volna. Láttuk milyen volt azelőtt, hogy megtörtént volna a tragédia. Ennek ellenére a jelen idősíkjában nagyon sokszor antipatikus volt számomra, és ha én lettem volna Tate, többször faképnél hagytam volna. Azonban ilyen a szerelem, hogy a másikat a rossz és sötétebb pillanatában is elfogadjuk, szeretjük és mellette állunk.

Borító:
Egyszerűen gyönyörű és magával ragadó. Olyan csodálatos. Azonban a mögöttes tartalmát csak a regény elolvasása után érthetjük meg igazán. Meseszép.

Összességében:
Csodálatos regény volt, mély tartalommal, azonban néhány hibával is. Érezhetően más közönséget célzott meg ezzel a művével a szerző, mint az általam eddig olvasottakban. Szépen bemutatja Miles-on és Tate-en keresztül, hogyan is juthat túl az ember egy nagy sebeket ejtő tragédia után, miként találhatja meg újra a reményt és a szerelmet. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a tipikus CoHo-s mély érzelmű szál mellett cselekmény nem igazán zajlott, ezt pedig hiányoltam belőle. Sok magas labdát ütött fel önmagának, ezeket azonban nem csapta le, csak-csak meglegyintette őket. Többet vártam volna tőle.
A néhány negatívum ellenére viszont rendkívül megragadó regény, vonzza az olvasóját.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy érzelmi töltettel rendelkező történetbe szeretnék belevetni magukat, Colleen Hoover erre mindig jó választás.

Oldalszám: 326
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Kapitány
Kedvenc idézetek: 

"Ha a múlt és a jövő kiesik a képből, és csak a jelen létezik, én nem tudom, mit kéne tennem a jelenben." 
*
"Fura, de a csönd néha tényleg többet mond ezer szónál."


2018. június 13.

Három nap a könyvhéten - 2018

Az idei volt a harmadik év, hogy kilátogattam az Ünnepi Könyvhétre, pedig már 89. alkalommal rendezték meg ezt az eseményt Budapest szívében, a Vörösmarty téren. Mint az eddigi évek során, most is annyira jó volt látni, hogy ennyi ember rajong még mindig az olvasásért, hiszen zsúfolásig telt a tér könyvmolyokkal a néhol rossz idő ellenére is. Szerencsére engem idén elkerült a zuhé, a szél pedig kellemesen fújt, egyszer-egyszer még a nap is kisütött.

Három nap sikerült kilátogatnom az eseményre, kezdtem a csütörtökkel, amikor Dóri barátnőmmel együtt jártuk körbe a Vörösmarty teret. Még néhol javában folyt a pakolás, de sikerült mindkettőnknek beszereznünk, amiket szerettünk volna. Ő 6 könyvvel távozott, én aznap viszont a Könyvmolyképző kiadó újdonságaiból szemezgettem, így jött velem haza Colleen Hoover - Ugly love-ja és Simone Elkeles - Leaving Paradise c. regénye.

Van olyan szerencsém, hogy az iskolám sétálva alig két percre esik a rendezvény helyszínétől, így rá tudtuk venni a magyar faktos tanárt, hogy idei utolsó órára tekintettel lévén vigyen ki bennünket a Könyvhétre. Bár alig fél óráig tartott a látogatásunk, a standok pedig épp hogy készülődtek még a nyitásra, azonban ennek ellenére összefutottam ismerős arcokkal és nézelődtem az idegennyelvű szekción.

A szombatom ennél eseménydúsabban telt. A reggelemet a helyi kórusnak szenteltem, és meglátogattam a konditermet is, azonban utána indultam is be a városba, hogy találkozzak egy barátnőmmel, Rékával, a Pepitakastély blog írójával, akivel együtt töltöttem a délutánt. Néhány dedikálást kinéztem magamnak, így a hátamon lévő hátizsák már alapból tele volt könyvekkel, amelyek aláírásra vártak. Elsőként Gombos Tündéhez és Papp Csillához vezetett az utam az Álomgyár kiadó standjához, ahol az előbbi írónő dedikálta nekem az Aranykönyv-nyertes Pataki Emma naplóját, míg az utóbbihoz A másik oldalról c. regényét vittem aláíratni. Ezután közös ebédre került sor Rékával, nagyon sokat beszélgettünk mindenféle témáról, mint nyári munkahely, különböző olvasmányok, szerzők és kiadók. Bloggerként fontosnak tartom, hogy amelyik kiadó munkatársával tartom a kapcsolatot, annak személyesen is bemutatkozzam, hogy arcot tudjanak párosítani a nevem és az írásaim mellé, és eddigi tapasztalataim szerint ők is díjazzák ezt a gesztust.  Ez sem maradhatott el az idei listámról. Négytől a Menő Könyvek szervezte beszélgetés kezdődött, azon vettünk részt Rékával, amely a Hogyan írjunk Rólad/Neked? címet kapta. A főszerkesztő, Csapody Kinga beszélgetett három szerzővel ebben a témában. Ezek után már nem maradt más program, amely érdekelt volna bennünket, tettünk még egy kört, elállt a szavunk a Lakatos Leventéért sorban állók számától, majd megittunk egy hűvös, jeges kávét a Cafe Freiben.

Szerzeményeim
Blogger szemmel nézve ezek az események a bemutatkozáson kívül másra is lehetőséget adnak, mégpedig a recenziós példányok átvételéhez. Hálásan köszönöm a Ciceró, az Álomgyár és a Menő Könyvek kiadóknak a könyveket, amelyekkel boldogan tértem haza. Papp Dóra - Bolyongó című regényére már nagyon kíváncsi vagyok, régebben olvastam az írónőtől a Tükörlelkek sorozatát, az teljes mértékben elvarázsolt. Vi Keeland - A beosztott és Morgan Matson - Páratlan nyár könyvekkel is gazdagodott a polcom, már olyan sok jót hallottam mindről, hogy alig várom az olvasásukat. A Menő Könyves beszélgetést követően a standtól a legújabb Kasie West regénnyel távoztam, A távolság relatívval, ami egy tökéletes nyári olvasmánynak tűnik kívülről, szerintem az is lesz.

Bár huzamosabb ideig egyedül Rékával és Dórival voltam, a Könyvhéten még rengeteg ismerőssel, baráttal összefutottam és leálltam velük beszélgetni kis időre, írónőkkel, olvasókkal, bloggerekkel egyaránt.

Összességében egy szuper program minden évben a rendezvény, alig várom már a jövő évit!
Ti milyen élményekkel és könyvekkel gazdagodtatok? ;)

2018. június 8.

Kim Holden - Bright Side



HANGULAT                                MOLY                                        2016



"Titkok. Mindenkinek van egy. 
 Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít. 

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek. 

Mindketten harcolnak ellene. 
Mindketten titkolnak valamit. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít."

Ez az a regény, amelyet az 5+1-es listámból elsőként a kezembe vettem. Állíthatom, hogy a legutóbbi időszakom egyik legjobb döntésének könyvelhetem el. Rengeteg ajánlást kaptam, hogy ez nekem való, én pedig egy pillanatig sem kételkedtem ebben. Romantikus regény, amelyben fontos szerepet kap a zene? Bármikor!
Abszolút közhely, de már az első oldalak megadták nekem, amit én egy könyvben keresek.  Egyszerűen beszippantott. Azonban nem sokkal később kiderült, hogy ennél még sokkal több rejlik ebben a regényben. Elsőként homályos lehet néhány cselekményszál, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy kristályozódnak ki a múltban történtek. A titkok, amelyeket a szereplők régóta őrizgetnek, napvilágra kerülnek, és nincs értelme őket tovább rejtegetni. Sokkolt, elvarázsolt, a szívem csücske lett.
Ha röviden be kéne mutatnom a történetet, egy elcseszett szerelmi háromszögre asszociálnának sokan, azonban ez egyáltalán nem így van, okkal nem mond többet a fülszöveg néhány homályos sornál, pont annyit, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Tökéletes! Még többet és még annál is többet akar megtudni a regényről, így leemeli a polcról és siet is a kasszához. Aztán ez lesz a legcsodálatosabb egyben legfájdalmasabb utazása, amelyben valaha részesülni fog.
Elbűvölt már rögtön az elején, éreztem, hogy ez különleges olvasmány lesz. És az is volt. Még most is alig találok szavakat, hogy érthetően átadjam, mekkora csodát is írt Kim Holden, és a Bright Side mennyire szívbemarkoló, mégis csodálatos történet, amelyet minden romantikus-lelkű könyvmolynak legalább egyszer el kellene olvasni. Mert az biztos, hogy az én kezemben nem utoljára járt.

"– Nem azt mondom, hogy ne kergesd az álmaidat és a céljaidat. Csak ne mondj le a jelenről az ismeretlen jövő miatt. Sokan elmennek a boldogság mellett, nem figyelnek rá, halogatják, mert egy olyan időre várnak, ami talán el sem jön. Ne fecséreld el az idődet, mert akkor lehet, hogy lemaradsz egy fantasztikus pillanatról egy olyan holnap miatt, amire nincs garancia." 

Fordulatos, katartikus és megdöbbentő. Olyan adottságokat hordoz magában a regény, amelyet kevés másik könyv. Egy életre emlékezni fogok a benne leírtakra. Bemutat egy irigyelni való barátságot fiú és lány között, amely kitart az idők végtelenségéig. Gus a biztos pont Kate életében. Minden egyes közös jelenetük összeszorította a szívemet, amely azt suttogta: Én is! Én is! Én is akarok ilyet! Én is akarok magamnak egy Gust! És igazából mindenkinek kívánom, hogy találja meg a saját Gusát, aki mindenben támaszként mellette áll, és megadja neki a feltétet nélküli szeretet. Ezen kívül Keller megjelenése először mosolyt csalt minden alkalommal az arcomra, majd könnyeket, megállíthatatlan könnytengert. Százas zsepi jó barát ilyenkor. Készüljetek fel! Szem nem marad szárazon az olvasása közben. Az egyik legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, legkatartikusabb és legmeghatóbb regény az eddigi életem során. Kim Holdené az elismerés, amiért ilyen szívbemarkoló csodát alkotott. Nem felejtem el sosem, amit adott nekem. Egy felejthetetlen utazást és folytonos szorító érzést a mellkasomban a könyv vége fele járva. Fájt utána mindenem, főleg a szívem, de minden egyes apró könnycsepp megérte.
Már az elején kijelenthettem, hogy a kedvencem lett a regény, azonban az utolsó oldalakon már teljesen megbizonyosodtam efelől.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Nehéz volt a szereplőket majd' 500 oldal után szabadjára engedni. Kate a legkedvesebb, legönzetlenebb és legszimpatikusabb lány, akiről valaha olvastam. Csodálatos ember lenne, ha tényleg itt járna köztünk. Inspiráló személyiség, még úgy is, hogy csak a könyv lapjain szerepel. Gus lenne a világon a legjobb barátom. Nem vicceltem a fentiekben. A rocksztár, aki nem szállt el a hírnévtől, aki mindig tudta, honnan jött, és kik azok, akiknek köszönheti, hogy a csúcson van. A legodaadóbb barát a világon. Kellert pedig csodálom. Amilyen dolgokon keresztülment, én csak legszívesebben megölelném, hogy tudassam vele, nincs egyedül, van kire számítania. Fáj. Fáj, amikor rájuk gondolok, mert tudom, mi a vége. Meghasadt szívvel írom ezeket a sorokat, és próbálom feldolgozni a regényt, amelyről tudom, hogy fikció, de számomra mégis minden betűje igaziként hatott. Mintha ismertem volna a szereplőket. Kate-et, Gust, Kellert, Shelley-t, Duncant, Stellát, Claytont...

Borító:
Az eredetin narancssárga alapon a cím, egy vonal és a szerző neve található. Egyszerű. Az ember azt hinné, már túlontúl az. De ebbe a pár dologba annyi minden benne van, amit csak olvasó szemmel lehet felfogni. Azonban a hazai borító csodaszép. Jobb oldalt egy hegedű körvonalait vehetjük ki, bal oldalt a cím dominál, mindez megmaradt a narancssárga háttéren. És minden igaz, amely rá van írva. Vidám. Bájos. Megsemmisítő. Szomorú. Imádni való. Muszáj elolvasni. Ezeket a szavakat csak megerősíteni tudom.

Összességében:
Az idei év egyik hatalmas kedvence, pedig még messze van a vége. A Bright Side egyszerre melengette meg és zúzta porrá a szívemet. Egyszerre vidám és szomorú, csodálatos és fájdalmas. Mindent megkaptam tőle, amit egy könyvben keresek.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki készen áll egy fantasztikus, de könnyekkel teli utazásra. Felkészülni! Indulás!

... Bátor vagyok. Most megyek, és alkotok valami maradandót.

Oldalszám: 500
Kiadó: WOW kiadó

Kedvenc karakter: Nem tudok egyet választani... Mindenki
Kedvenc idézeteim: 

"Az olvasás menekülést biztosít a való világból. Egy kicsit mindenkinek szüksége van erre, hogy megőrizze a józan eszét." 
*
"Annyira boldoggá tesz, amikor valaki rátalál az ilyen szerelemre. Mert ez ritka. Az emberek általában nem veszik az időt és a fáradtságot arra, hogy keressék. Vagy túl könnyen elengedik. Vagy nem tudják, milyen értékes, amikor megtalálják."
*
"(…) a nevetés nekem olyan, mint az oxigén, nagy szükségem volt rá. Nekem ez a gyógyszerem."
*
"– Jobban szeretlek, mint azt valaha elképzelhetnéd. Elhúzódom tőle, és megcsókolom. Az ajka puha és hívogató. Megfogja a tarkómat, és még két csókra magához húz, mielőtt a homlokomnak támasztja az övét. 
 – Végtelen a képzeletem – mondom. (…) 
 – Jó. Ahogy az én szerelmem is az."

Abszolút kedvenc lett

2018. június 6.

Cassandra Clare - A hercegnő

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. 
Tessára. 
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé. 
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek. 
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. 
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?"

Cassandra Clare regényei elvarázsolták a fantasy-rajongók minden korosztályát. Azzal a világgal, amelyet az árnyvilággal teremtett nekünk az írónő egy teljesen új kalandra hívott bennünket, én meg mindent eldobva szívesen csatlakoztam hozzá. A Végzet Ereklyéi sorozatnak vannak kiemelkedőbb és kevésbé kiemelkedő kötetei, azonban a Pokoli szerkezetek az a trilógia, amely engem teljes mértékben magával ragadott, és úgy érzem, bármikor képes lennék a kezembe venni és újraolvasni.
A hercegnő ott kezdődik, ahol az előző kötet abbamaradt. A harc folytatódik a Magiszter ellen, és az intézet lakói igyekeznek megküzdeni a Jemet sújtó betegséggel is. De hogy ne csak sok rossz történjen, esküvő közeledik, méghozzá Tessáé és az ifjú Carstairsé, azonban a versenyfutás az idővel mindennapos elemmé válik.
Annyira hihetetlen, hogy ennyi minden után még képes az írónő fordulatokat fordulatokra halmozni, elállítani az olvasója lélegzetét, és mégis teljes mértékben elvarázsolni. Újra belecsöppenni ebbe az univerzumba felért egy hatalmas utazással és kikapcsolódással, ilyenre pedig mindenkinek szüksége van. Nem akartam visszatérni a valóságba, örökké Willel, Jemmel, Tessával, Cecilyvel, a Lightwood fivérekkel, Charlotte-tal és a többiekkel akartam maradni, és egy lenni az intézetben élő árnyvadászok közül. Oh, milyen jó lenne, ha a történetek tényleg igazak lennének!
Beszippantott és nem eresztett el.
Izgalmas volt, mégis romantikus és szívszaggató.
Nehéz olyat mondani, amelyet az ezt megelőző értékeléseimben még nem olvashattatok akár az írónőről, akár a regényeiről. Mindegyik csodaszép és elkápráztató. Ahogyan A hercegnő is az volt. A Pokoli szerkezetekben azonban van egyfajta plusz, amelyet szerintem nagyon nehéz lesz Cassandra Clare-nek felülmúlnia a jövőben és az írói karrierjében. Annyira a szívemhez nőtt a történet, annyira olvasnék még a szereplőkről, azonban az, hogy a többi regényben is néhol felbukkannak megnyugtatja a lelkem.

"Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé." 

Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy a jó győzedelmeskedik, Mortmaint és terveit legyőzik, ezt követően azonban még maradt bő száz oldal a regényből, amelyet az írónő arra fordít, hogy elvarrja a Tessa-Will-Jem szerelmi háromszöget és végleg lezárja a trilógiát. Egyrészt szükség volt erre, mert A hercegnő nem csak a harc-szálakon hozott fordulatokat, hanem a szerelmi oldalán is sok változás éri a szereplőket. Szükség volt erre a száz oldalra, hogy megértsük a lányt, az érzelmeit, és belelássunk egy kicsit a jövőbe, amely teljességgel szívszorító hatást ért el nálam. Sírva engedtem el a trilógiát, annyira megszerettem. De szerencsénkre Cassandra Clare nem hagyta el az árnyvilágot, remélem, mihamarabb folytathatom az Árnyak urával a már megkezdett Gonosz fortélyok sorozatot.
A regény befejezése után érdemes egy pillantást, vagy esetleg többet vetni a végén lévő családfára, amely a három sorozat között egyfajta kapocs. A Végzet Ereklyéi elolvasása után olyan aranyos kis semmiségek tűntek fel, mint hogy bár Gabriel és Will utálják egymást, leszármazottaik legjobb barátok, parabatai-ok lesznek, vagy éppen a generációk, amelyek a kötetek között eltelnek. Imádom!
NAGYON AJÁNLOM minden fantasy-rajongónak a trilógiát, amely elvarázsol, megmelengeti a szíved és teljességgel rabul ejt.

Karakterek:
Nem csak a szálak hoztak fordulatokat a regénybe, hanem a karakterek változása is. Tessát összehasonlítva Az angyal első oldalain megismert lánnyal már alig találunk hasonlóságot. Az akkor félénk, magányos lány immár családra talált, szerelemre, megtudta, kicsoda is valójában és megtanulta használni az erejét. Will levetkőzte az álarcát, amelyet az egész első regény alatt viselt, de az utolsó kötetben megmutatta, mennyire csodálatos ember és parabatai. Nekem örökre ő marad a kedvenc árnyvadász-fiúm, habár Jemért is ugyanúgy dobog a szívem. Amikor a minap megkérdezte barátnőm, melyiket választanám, azt válaszoltam erre, hogy ez egy nagyon, de nagyon gonosz kérdés. Mindketten az olvasó szívéhez nőnek, bár tűz és jég a karakterük, mégis teljes mértékben megérthetjük Tessát, amiért mindkettőhöz húz a szíve.

"Az élet egy könyv, és még vagy ezer oldalt nem olvastam el belőle. Veled szeretnék elolvasni belőlük, amennyit csak lehet, mielőtt meghalok…"

A Lightwood-fivéreket említeném még meg, akik szintén hatalmas fejlődésen mentek keresztül, végül ők is megtalálták azokat, akikhez igazán tartoznak, és akiket a barátjuknak, kedvesüknek hívhatnak. Imádtam Gideon és Gabriel szerepét is a történetben, színt hoztak a regénybe.

Borító:
Őszintén, a régi és az új borító is csodálatosan gyönyörű, mégis a mostani kiadása engem teljesen lenyűgözött, és már csak nézni is nagy öröm. Annyira hihetetlenül szép, mint a benne rejlő csoda, amelyet Cassandra Clare ajándékozott nekünk.

Összességében:
Újra belemerülni az árnyvadászok világába az egyik legjobb dolog volt az elmúlt időszakban. Az írónő stílusa megragadó, csodálatos, ahogy a történet is. Egyszerűen az első oldalaktól kezdve az utolsókig megfogott, és nem eresztett el. Sarah J. Maas mellett Cassandra Clare az, akit a fantasy koronázatlan királynőjének nevezek, hiszen megérdemli. A Pokoli szerkezetek szerintem az írónő egyik legkiemelkedőbb írása, örökké a szívemben él az összes betűje. A szereplőit pedig van egy olyan érzésem, hogy egy jó ideig nem fogom még elengedni, ők is a szívem rejtekében élnek majd tovább.
Ajánlanám a fantasy és romantika rajongóknak, akik egy teljesen különleges világba szeretnének utazni, ezer új élményt szeretnének átélni és közben új barátokra lelni a szereplők személyében.

Oldalszám: 540
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: William Herondale, James Carstairs, Theresa Gray, Cecily Herondale, Magnus Bane, Gabriel Lightwood
Kedvenc idézetek: 

"– Minden szívnek saját dallama van – mondta. – Te ismered az enyémet."
*
 "Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is." 
*
"– Egész éjjel fent voltam, és lemásoltam a lényeges részeket. A nagy része amúgy is… 
 – Zagyvaság? – kérdezte Jem. 
 – Pornográf? – szólalt meg Will ugyanabban a pillanatban. – Vagy mind a kettő egyszerre. Nem hallottatok még pornográf zagyvaságról?"
*
"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."
*
"– Az Angyalra, ez összezúzta Szophoklészt! – jegyezte meg Will, ahogy a féreg eltűnt egy görög templomra emlékeztető nagy építmény mögött. – Hát manapság már senki sem tiszteli a klasszikusokat?" 
*
"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. 
 – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

Mi más lehetne ez a csoda?

2018. június 3.

Érkezik a Könyvhét a sok új megjelenéssel

Nem hiszem, hogy egyedüliként állítom, hogy nagyon várom már az idei Ünnepi Könyvhetet, amely ebben az évben június 7-11. között kerül megrendezésre. Már több alkalommal volt szerencsém kisétálni ilyenkor a Vörösmarty térre, ráadásul az iskolámtól is csak pár perc sétára esik. De ami ilyenkor a könyvmolyokat a sok stand és akció mellett kicsábítja, az a sok új megjelenés. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót különböző kiadóktól, ideje csemegézni! Biztos vagyok benne, hogy mindenféle ízlésnek eleget tesznek.

Könyvmolyképző Kiadó

Vörös pöttyös:
🕮 Simone Elkeles: Leaving Paradise - Kiűzetés a Paradicsomból (Kiűzetés a Paradicsomból 1.)
🕮 Jus Accardo: Tremble - Remegés (Touch 3.)
🕮 Lauren Brooke: Szabadulás (Heartland 3.)
🕮 Séverine Vidal, Manu Causse: Bicebóca szívek
🕮 Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen
🕮 Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window – Álmaim őrzője
🕮 Vic James: Gilded Cage – Aranykalitka
🕮 Beth Revis: A Million Suns – Milliónyi Csillag (Túl a végtelenen 2.)
🕮 Paul Rudnick: Minden a te hibád

Rubin pöttyös:
🕮 Colleen Hoover: Ugly Love - Csúf szerelem
🕮 Georgia Cates: A szerelem szépsége (A fájdalom szépsége 3.)
🕮 Tarryn Fisher: Thief - Tolvaj
🕮 Tara Sivec: Nyűgök és nyalánkságok. Kiút egy francos helyzetből (Csokoládéimádók 3.)
🕮 Whitney G.: Alapos kétely
🕮 Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

Zafír pöttyös:
🕮 Nalini Singh: Archangel's Legion - Angyalháború (Angyali vadász 6.)

Arany pöttyös:
🕮 Helen Pollard: A kis francia panzió
🕮 Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk

Sötét örvény:
🕮 Nate Blakeslee: Az ​amerikai farkas

Rázós könyvek:
🕮 T. M. Frazier: King
🕮 Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák

Gyémánt pöttyös:
🕮 K. L. Slater: Bízz bennem!

Twister Media

🕮 Tillie Cole: A Thousand Boy Kisses - Ezer csók
🕮 Frey Éva: Allegórium

Álomgyár

🕮 Vi Keeland: A beosztott
🕮 Morgan Matson: Páratlan nyár
🕮 Meghan March: Vigyél magaddal

Ciceró

🕮 Papp Dóra: Bolyongó
🕮 Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák – Nem akartunk tengerre szállni (Fecskék és Fruskák 7.)
🕮 Gayle Forman: Eltévedtem

GABO/Akkord

🕮 Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána 
🕮 Maggie O'Farrell: Vagyok, vagyok, vagyok 
🕮 Julie Cohen: Együtt 
🕮 Joe Hill: A szív alakú doboz 
🕮 Barry Turner: A berlini légi híd 
🕮 Matt Haig: Ha megáll az idő
🕮 Luca Caioli - Cyril Collot: Antoine Griezmann 
🕮 Leonard Mlodinow: Az emberi gondolkodás rövid története


21. század

🕮 Bill Clinton – James Patterson: Az elnök eltűnt
🕮 Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
🕮 Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár 
🕮 Paul Auster: Brooklyni balgaságok 
🕮 Paul Auster: New York trilógia

Maxim

🕮 Rosie Walsh: Hét nap szerelem
🕮 Ryan Graudin: Invictus ​– Az idő gyermeke
🕮 Stacey Lee: A ​szerelem illata
🕮 Jessica Koch: Közel ​a horizonthoz
🕮 Terri Libenson: Láthatatlan ​Emmie
🕮 Neil Patrick Harris: A ​különc varázsló
🕮 John Marrs: The ​One – A tökéletes pár
🕮 Anna Banks: Szövetség ​– A szerelem ereje (Nemezis 2.)
🕮 Kate Quinn: Alice ​hálózata
🕮 Laini Taylor: A ​különös álmodozó

Menő Könyvek

🕮 Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)
🕮 Erdős Zsuzsanna: Még ​sincs vége! (Vedd már észre! 2.)
🕮 Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
🕮 Morgan Rhodes: Lázadók ​tavasza (Falling Kingdoms 2.)

Kossuth

🕮 Ormos Mária: Gondolatok az ember történetéről
🕮 Sors-húzó - Ferenczi Borbála beszélgetései Csepeli Györggyel
🕮 Nagy György: Magyarország apróbetűs története 2.
🕮 László Ágnes: ÉRTÉKTEREMTŐK 2018
🕮 Bóta Gábor: Gálvölgyi 70 - Beszélgetések Gálvölgyi Jánosról
🕮 Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
🕮 Fetykó Judit: Berti meg azok a dolgok...
🕮 Dénes Tamás, Lakat T. Károly: Régi csibészek - Nagy vagányok, nagy futballisták
🕮 Baranyi Ferenc: Tótágas
🕮 Arany János és Petőfi Sándor levelezése (hangoskönyvvel) Összeállította: Korompay H. János
🕮 Zóka Gyula: Magyar örökség - A Balaton-felvidék
🕮 Kalmár Tibor: Jiddische mamák
🕮 Dr. Tölgyesi Zoltán: Én, Miss Mandarin - Egy élet nem elég

Tilos az Á Könyvek

🕮 Tasnádi István · Jeli Viktória · Vészits Andrea · Gimesi Dóra: Az ​ellopott időgép (Időfutár 7.)
🕮 Szakács Eszter: Babilon
🕮 Wéber Anikó: Zuhanórepülés
🕮 Dániel András: A nyúlformájú kutya
🕮 Budapest OFF - kortárs novellák – kortárs novellák

Animus:

🕮 Yrsa Sigurðardóttir: Örvény
🕮 Fredrik Backman: Egymás ​ellen (Björnstad 2.)
🕮 Marc Elsberg: Zero

Az biztos, hogy nem aprózták el a kiadók az idei könyvmegjelenéseket! Nagyon szépen köszönöm a hatalmas segítséget a kiadók munkatársainak, és hogy megosztották velem a terveiket!

Már alig várom, hogy elérkezzen a Könyvhét! 
Ti miket néztetek ki, amik mindenképp hazamennek veletek? ;)

Puszi:
Barby

*A változás jogát fenntartom

2018. május 31.

Cassandra Clare - A herceg

HANGULAT                                MOLY                                        2012

"A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit."

Nemrégiben olvastam (újra) a trilógia első részét, amit ugyancsak teljességgel imádtam. Csodálatos volt, pontosan olyannyira, ha nem jobban, mint az emlékeimben. Tessa Gray (akiről még mindig nem derült ki pontosan, hogy milyen lény), Jem Carstairs, Will Herondale és a többi 19. századi londoni árnyvadász története felejthetetlen olvasmány minden fantasy-rajongó számára.
Nem is tudom, mit fűzhetnék hozzá, amit Az angyal értékelésénél nem öntöttem még szavakba. A folytatása is ugyanolyan megunhatatlan, mint az első kötete a trilógiának. Nem szűkölködünk fordulatokban, Cassandra Clare mindig sző valami újabb izgalmat és még többet és még többet, váratlan események szemtanúi lehetünk sorjában, és az olvasó egyáltalán nem akarja letenni a regényt, ugyanis annyira beszippantja ez a világ, hogy az igaziba már alig akar visszatérni. Legalábbis velem teljességgel így törént.
Egyre több minden derül ki a szereplőkről, ahogy haladunk az időben. Ebben a kötetben Mortmainnel, vagy ahogy másképpen nevezhetjük, a Magiszterrel itt nem is találkozhatunk, de a jelenléte így is belengi az egészet. Néhány karaktert ‒ mint a bábukat ‒ mozgatja, elvégezteti velük a piszkos munkát, ameddig ő egy biztos helyen rejtőzködik Tessáék elől, és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson.
Will Herondale családi hátterét is jobban megismerhetjük, nagyon imádtam a Magnusszal közös jeleneteiket, hiszen szerintem ez alapozza meg a későbbi viszonyulását az árnyvadászokhoz. Eddig ki nem állhatta őket, erre jön ez az ifjú, és mindent megváltoztat, szívesen segít neki, és talán ez puhítja meg annyira, hogy a Végzet Ereklyéiben Jace-ékkel is szóba álljon. Na meg a Malec jelenetek enél jelentősen megcsappantak volna.
Ami plusz nekem még nagyon tetszett benne, hogy megjelentek jobban a Lightwood fivérek, főleg Gideon karaktere, és neki a románca Sophie-val. Egyik kedvenc párosom lett a kötet további részében.
"Ami az egyik embernek boldogság, a másiknak méreg." </> A hercegben Will szinte külön utakon járt, de leginkább a saját démonjaival kellett megküzdenie. De eközben Jem és Tessa egyre közelebb kerültek egymáshoz, aminek egyrészt rettentően örültem, másrészt még mindig nem tudtam eldönteni, a lány melyik fiú oldalán nyerhetné el jobban a boldogságot, avagy melyikkel shippeljem igazán, csak hogy sajátos megfogalmazásban írjam le az érzéseimet. Mindkettővel nagyon szeretem, mégis tényleg elég nehéz választása van Tessának. Nem tehet róla, hogy ez a két teljesen különböző árnyvadász teljesen elnyerte a szívét. Főhősünkben ez egy belső viszály, ugyanis lelkiismerete nem engedi, hogy visszautasítsa Jemet, aki minden egyes nappal egyre közelebb kerül a halálhoz, és közben próbálja kiverni a fejéből Willt. Nem könnyű döntés, nem úgy, mint a Végzet Ereklyéinél, ott azért ennél jóval egyszerűbb volt a választás. Na meg nem erre épül az egész könyv, hanem a Mortmainnel való harcra, és hogy végre a lány megtudja, honnan is származik ő, miért ilyen fontos az ellenségnek.
NAGYON AJÁNLOM az egész trilógiát, egyszerűen felejthetetlen élmény, és mindig újabb és újabb jelentőséggel bír.

Karakterek:
Tessa: Mint említettem nemrég, a lány nehéz döntés előtt áll, de eközben nem felejti el, hogy neki kötelessége van. Meg kell fékezni a gonoszt, és ezt csak az ő segítségével tudják.
Will: Szó szerint a saját démonaival küzd meg Magnus segítségével. A Will, akit eddig ismertünk egy jól feltett álca, de legbelül ez egy érző szívet takar. Imádom a srácot és a humorát. Khm meg a has-hát-mindenféle izmát.
Jem: Az ellenkezője Willnek. Nyugodt, tisztalelkű, kedves, muzikális, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Csodálatos ember. És megszakad érte a szívem.


A barátság egy lélek két testben.” 

Borító:
Igazából bevallom, hogy az eredeti borító kicsit furcsa. Bár a rajta lévő férfi Jemet akarja ábrázolni, nekem sokáig ez nem esett le. Nem látszik rajta a kifehéredett haja, ami az újon már ott van. Amit egyszerűen nem lehet nem imádni. Olyan csodaszép. Míg az elsőféle olyan borongós, a második színei sokkal mosolygósabb és olyan eredeti. Ezt a sárgás-aranyos árnyalatot nem látni mindenhol. Jem karaktere pedig már teljességgel felismerhető, ki más is lenne a hegedűvel? Imádom. Olyan jó, hogy a polcomon tudhatom, és bármikor megcsodálhatom, ha kedvem van!

Összességében:
Egyszerűen imádtam a Pokoli szerkezetek trilógia folytatását is. Nem gondoltam volna, hogy az írónő felül tudja múlni az eddigieket, de sikerült neki. Egyszerűen csoda az, amit a papírra vet. Ugyanolyan izgalmas, fordulatos és romantikus volt, mint Az angyal, ha nem még jobban. Hihetetlen.
Fantasy-rajongóknak kötelező az olvasása, hiszen az egyik legjobb a témában. Fantasztikus és fejethetetlen olvasmány!

Oldalszám: 492

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: William Herondale, James Carstairs és Theresa Gray
Kedvenc idézetek: 

"– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
 – Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
 – Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
 – Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra."


*

 "– Reparáció – szólalt meg váratlanul Jem, és letette a kezéből a tollat. Will csodálkozva nézett rá. – Ez valami játék? Kinyögjük az első szót, ami eszünkbe jut? Ez esetben az én szavam a genufóbia. Azt jelenti, irracionális félelem a térdektől.
 – És hogy hívják az idegesítő hülyéktől való teljesen racionális félelmet? – érdeklődött Jessamine."

2018. május 28.

Bencze Blanka - Pulcsiban alszom

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik. 

Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé."

Hihetetlen belegondolni, hogy a könyv szerzője alig egy évvel idősebb nálam, mégis kezében tarthatja a saját alkotását, a saját szavait nyomtatott formában, és ezt megoszthatja sok-sok fiatallal, tinédzserrel, vagy akár az idősebb korosztállyal is országszerte. Ehhez csak gratulálni tudok, nem mindenki büszkélkedhet hasonlóval. 
A Pulcsiban alszom cím jól csengő, fülbemászó és kíváncsiságot keltő. A potenciális olvasó felfigyel rá, és egyszerűen nem bírja kiverni a fejéből egészen addig,  míg meg nem veszi. Szerintem nagyon ütősre sikeredett, nem árul el sokat a regényről, azonban a borítóra ránézve annál inkább bővebb információkat kapunk a történetről. 
A regény fő témája az anorexia, amiről kevesen beszélnek, de mégis jelen van a fiatalok mindennapjaiban. Eleinte a megfelelési vágy hajszolja az embert, azonban ez végzetes is lehet egy idő után. Ebbe viszont sokan nem gondolnak bele. 
Nem tudom, mennyire önéletrajzi ihletésű a téma, de azt igen, hogy Blanka nagyon jól átadta Málnán keresztül az anorexia hátterében húzódó érzelmeket. A lány felismerte, mikor verhetett a betegség benne gyökeret. Hatalmas traumaként élte meg, hogy barátját éppen a legjobb barátnőjével kapta rajta intim helyzetben, ebből azt vonta le magának következtetésül, hogy ő nem elég szép, nem elég jó. Egyedüli gyerekként máshoz nem nagyon fordulhatott, mikor a szülei a karrierista életüket élték. Málna anyukájával nem sokszor, az apukájával viszont egyáltalán nem találkozhatunk a regény folyamán, a drasztikus fogyással szeretné felhívni magára a szülei figyelmét, ezt ő maga említi a könyvben. Napi sok időt tölt el azzal, hogy a kalóriát és a napi bevitelt számolgassa és a szerint élje a mindennapjait, miközben azon töri a fejét, hogyan lehetne minél hamarabb minél több kilót leadnia. 
Málna kilói folyamatosan apadnak, azonban nem éri el a kívánt hatást. Szüleinek továbbra is fontosabb a munka, mint az egyszem kislányuk, de ami a legfontosabb, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében. Oversize ruhadarabokat hord, hogy másoknak ne tűnjön fel a túlzott fogyás, a pulcsik a mindennapjai kiegészítői. Ebből is jön a cím, a Pulcsiban alszom.

"– Tudod, hogy nem a fizikajegyedtől függ, hogy intelligens, okos ember vagy-e. 
 – Szép is lenne, ha attól függne…- mondom halványan elmosolyodva."

Ezek mellett pedig a tanulmányi átlaga is romlik, ez a tanároknak is feltűnik, akik nem értik, mi történt a jövő orvostanhallgatójával. Málnáék lakása mellett a legtöbbször látogatott színtér az iskolapad. Mivel maga a szerző is talán idén lehet végzős, ezt rétegét a könyvnek egész jól bemutatja, hiszen benne él. Nem találtam benne logikai hibát, valótlan dolgokat, amiket sok idősebb szerző elkövet, amikor ifjúsági regényt ír, amelynek fő színtere a gimnázium. Egyetlen hibaként mégis megemlíteném itt Kapy tanár úr karakterét, akinél viszont úgy éreztem, átestünk a ló túloldalára. Megértem, hogy be szerette volna mutatni a "menő-tanár" imidzset, aki már szinte nagy haverja Málnának, a lány is leírja, mennyire kedveli őt, azonban ezek a momentumok néhol el lettek túlozva. Míg főszereplőnk próbálta tartani a távolságot, a férfi eléggé rá volt cuppanva, kérte, hogy öntse ki neki a lelkét, mesélje el a gondjait, felajánlotta, hogy bármikor megkeresheti a bajaival, ha lelkizni támadna kedve, de ez már szerintem eléggé túlmegy egy tanár-diák általános viszonyon. Aranyos, de én Málna helyében inkább futnék. Az meg végképp kiakasztott, mikor a férfi úgy köszönt el, hogy "Csőváz!". 
Nagyon kezdetlegesnek éreztem a könyvet. Szárnybontogatósra sikeredett, de mindent el kell kezdeni valahol. Azonban a szerző stílusa nem forrt ki még egészen, még csak most kezdi megtalálni a hangját. Megértem, hogy át kell vennie a tinilány szerepét, de az alábbi mondatot mégis kissé túlzottnak éreztem: „Na mindegy, ma még úgysem ettem túl sokat, Áron pedig tök cuki, hogy csinál nekem kaját, így – bármennyire is nehéz és pánikba ejtő – megeszem.‟ 
Kisebb-nagyobb logikai hibákat, elírásokat is véltem felfedezni a könyvben, viszont kétszer elírni egy nevet ugyanazon az oldalon az olvasónak elég feszélyező, sőt engem kimondottan össze is zavart, vissza kellett ugranom az oldalakban, hogy kibogozzam a katyvaszt. 
A legfőbb problémám azonban az volt, hogy lényegében a regény Málnának a belső vívódása saját maga és a betegsége ellen, és hogyan talál egy olyan személyt, aki ezzel együtt is elfogadja és megtanítja a vegán életmódra. Ez pedig valljuk be, nem egy fordulatos alap. Nem vert hevesen a szívem, nem lepődtem meg váratlan jeleneteknél. Arra viszont jó volt, hogy megértsem egy anorexiás személy gondolatait, amit nagyon jól átadott a könyv.

Karakterek:
Málnát én nem tudom elképzelni egy tizenhét éves lányként. A karaktere megrekedt egy gyermeki létben, bármi áron el akarja érni, hogy a szülei végre rá is figyeljenek, és ha ehhez a drasztikus fogyás kell, akkor azzal. Naivitást sugallt, lényegében egy szeretethiányos lányról beszélünk, de mégis egy idő után saját maga szigetelte el önmagát a környezetétől és már csak az volt a lényeg, hogy mennyit mutat a mérleg. Teljes szívemből sajnáltam Málnát, amiért így érez, amiért ennyire nem találja meg a helyét a világban, és úgy akar onnan eltűnni, hogy a végére teljesen elfogy. Azonban ha Áron nem nyit felé, talán még ennél is rosszabb helyzetbe kerül. A srác nagyon aranyos, már akkor megkedveltem, mikor bemutatta a kutyusát, Rimbaud-t, aztán ezt még jobban tetézte a versek iránti érdeklődésével. Azonban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen fiú rohangáljon Budapest utcáin, a legvégén pedig a szimpátiám nagy részét elvesztette.

"Ha szarul vagy, olvass verseket, az gyógyír mindenre!" 

Borító:
Már első pillantásra megkedveltem a borítót, nem árul zsákbamacskát, bemutatja, miről is szól a könyv. Mivel Pulcsiban alszom a címe, nem lepődtünk meg, hogy egy lány található rajta pulcsiban, de ezt az aljára szerkesztett mérleg teszi teljessé. Figyelemfelkeltő és megragadó. Szerintem nagyszerű munka lett.

Összességében:
Kezdetben kíváncsi voltam, mit alkothatott egy ilyen fiatal lány, ráadásul olyan témát boncolgat, amiről nem sok regény szól, mégis része a világnak. Az anorexiát és annak lélektani hátterét, valamint Málna érzéseit mutatja be a könyv, ezeket zseniálisan, azonban ennél többet nem tudnék kiemelni. Első könyves, ráadásul tizenéves szerző, nem csodálkoztam, hogy szárnybontogatós lett ez a regénye, még csak most kezdi megtalálni a hangját. Fiatalokról szól fiataloknak.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnék az anorexiát belső szemszögből megismerni, egy tizenhét éves lányról olvasni, akinek az élete bár kívülről tökéletes, belülről mégsem annyira hibátlan.

Oldalszám: 304
Kiadó: Menő Könyvek

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetek: 

"– Briard. Egy francia juhászkutya, elég ritka.
 […]
 – Hogy hívják?
 – Rembó.
 – Rambó? – kérdezek vissza.
Annyira azért nem tűnik keménynek, inkább egy pitbullnak adnék hasonló nevet.
 – Nem. Rimbaud. Egy francia költő volt, de mindegy."