K. A. Tucker - Versengő Vadon

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Miután ​összetört a szíved, hajlandó lennél újra kockáztatni a boldogságért?

Marie Lehr állatorvos túl jól ismeri a viszonzatlan szerelmet. Jó ideig a legjobb barátja után epekedett, majd végignézte, ahogy a férfi feleségül vesz egy másik nőt. Ezt a hibát soha többé nem akarja elkövetni, különösen most, hogy már hallja ketyegni a biológiai óráját.A baj csak az, hogy úgy tűnik, nem talál senkit, akihez akár csak egy picit is úgy vonzódna, mint a masszív, nagydarab bozótpilótához. Tyler Bradyhez, a szánhajtóversenyzőhöz aztán biztosan nem, főleg nem a jóképű, de arrogáns és acsarkodó férfival való heves veszekedése után. Legalábbis így gondolja.Amikor önkéntesként dolgozik az Iditarod kutyaszánhajtó versenyen, Marie rájön, hogy az első benyomásai talán tévesek voltak, és a Tyler iránti vonzalma nagyon is valós. A férfi szíve azonban az elhunyt feleségéé, így a barátságon kívül nem tud mást ajánlani.Marie már megjárta ezt az utat, és tudja, mi a vége. Mégis, bármennyire is igyekszik, hogy ne essen bele Tylerbe, úgy tűnik, arra ítéltetett, hogy a szíve megint ne hallgasson a józan eszére. Tudd meg, rátalálhat-e Marie-ra is a szerelem!" 

K. A. Tucker legújabb regénye már olvasható a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában! A Versengő Vadon ismét a havas Alaszka tájaira kalauzol el bennünket, ahol a megtört szívű állatorvos, Marie Fehr kapja a főszerepet. Vajon az idei év kutyaszánhajtó versenye tartogat valami újdonságot a nő számára? Tarts velünk Te is, hiszen a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

🕮🕮🕮

Az egyszerű vadon harmadik kötete kilép Calla és Jonah románcából, és egy kedves mellékszereplőt emel a középpontba: ő Marie Lehr. Az állatorvosnő mióta az eszét tudja, szerelmes Jonah-ba, de amióta ő megtalálta a boldog befejezését, azóta Marie-t még inkább nyomasztja saját magánya. Öt évet vesztegetett el az életéből, hogy egy olyan férfira várjon, aki nem viszonozta az érzelmeit, ráadásul emiatt a kósza remény miatt felbontotta az eljegyzését is - és megfordult a fejében, hogy a volt vőlegénye lehetett volna az ő boldog befejezése, amit elszalasztott a Jonah iránti érzelmei miatt. 

Egy olyan vidéken, mint Alaszka, mindenki ismeri Marie-t, hiszen minden háznál akad egy háziállat. Vagy egy kennelnyi szánhúzókutya. A város híres az itt megrendezett szánhúzóversenyéről, amit minden évben hosszas felkészülés előz meg, és Marie felel az állatok jólétéért a verseny alatt és a mindennapokban. Amikor egy új versenyző érkezik a városba, aminek a híre azonnal elterjed a környéken. A fiatal, sármos Tyler Brady nemcsak jóképű, de szemlátomást a kutyái biztonsága számára is prioritás. Marie és Tyler azonnal rezonálni kezdenek egymással, de a nő tudja, hogy nem engedhet meg magának újabb ötévnyi várakozást a nem megfelelő emberre, míg a férfinak olyan traumái vannak és olyan múltbéli sebei, melyek még nem gyógyultak be teljesen. 

Nagyon tetszett, hogy K.A. Tucker kimozdult a korábbi sémából, elengedte Calla és Jonah történetét, és Marie-t emelte a középpontba. Az állatorvos korábban is egy szerethető személy volt, így örültem, hogy kapott egy önálló történetet. Az alaszkai életbe kívülállóként belecsöppenő Callával szemben Marie bemutatta, hogy milyen a valódi alaszkai élet, milyen, amikor a hó, a kis közösség az valakinek maga az élet. Mindemellett Marie tényleg egy rendkívül szerethető nő, akit viszont a társadalom tagjai vegzálnak mind a családalapítással, mind a rendelőjének a másfajta vezetésével. Számára mindig is csupán az állatok jelentették a mindenséget, és sokszor segít úgy is a rászorulókon, hogy nem kap érte fizetséget. Viszont valahogyan ki kell termelnie a számláira valót, a helység fenntartását - vajon mit tehet ez a csupaszív nő, hogy az élettől visszakapja mindazt a jót, amit ő másokkal cselekedett?

"– Ó, nézzenek oda – motyogja apa, miközben nézzük, ahogy Tyler összeszedi a pórázaikat, és barátságosan megsimogatja őket. – A kutyák felismerik a jó embereket, Marie.
A kutyák mindig tudják."

Marie és Tyler története megmutatja, hogy a szerelem akkor talál rá az emberre, amikor a legkevésbé várná. Hatalmas közhely, de azért valljuk be,  nem egyszer működött már. Az állatorvosnő és a kutyaszánhajtó szerelme lassacskán indul be, de nem tudnak szabadulni egymástól. Vagy belevetik magukat az ismeretlenbe, vagy nem adnak esélyt egymásnak, és akkor nem tudják meg, mi lett volna, ha...

Nekem talán ez volt a kedvencem az eddigiekből, és úgy látta, hogy ezzel le is zárult az alaszkai kalandunk K.A. Tucker tollából.

Borító:
Hasonlóan az eddigiekhez egy hátulról fotózott nőalakot látunk, ahogyan a havas tájba mered. A fókuszváltást ez a nő is mutatja, immár egy szőke hajat látunk a sapka alatt, élesen különbözik a korábbiaktól. Hangulatfestő kép, főleg ilyen időben abszolút kedvem támad már csak ez alapján is olvasni!

Összességében:
K.A. Tucker Az egyszerű Vadon sorozatának talán a legjobb kötete volt a Versengő Vadon. A főszerepben ezennel Marie Lehr, az állatorvosnő került, aki már évek óta szerelmes volt Jonah-ba, a korábbi férfi főszereplőbe. Hogyan talál rá ez a csupa szív nő a boldogságra? Hogyan rendeződik az élete? Ez a kötet egyszerre nosztalgikus és ad egy új perspektívát a sorozatnak. Hó, kutyák, szerelem. Mi kellhet még?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan kibontakozó történeteket, de a mélyen szántó érzelmeket is.

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Marie Lehr
Kedvenc idézeteim:

"Csak arról van szó, hogy amikor veled vagyok, minden másról megfeledkezem. Újra önmagamnak érzem magam miattad."

*

"Mindent akarok. Felemésztő szenvedélyt és bajtársiasságot, nevetést és erőt, reményt és vigaszt. Létezik. Minden alkalommal látom, amikor Jonah-ra és Callára nézek. És talán én is átélhetem."

Nyereményjáték

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni a Versengő Vadon beleolvasóját a Könyvmolyképző Kiadó oldalán, és megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket. A megoldásokat írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
Mi Marie foglalkozása?

A turné állomásai:
12.09. Kitablar
12.13. Csak olvass!
12.17. Kelly és Lupi olvas

a Rafflecopter giveaway

Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre - 2024

 

Igazából rendkívül nehezen találom most a szavakat. Az ősz idén betöltötte a költői szerepét, és az elmúlás fájdalmas jelölőjévé vált. Az elmúlt három hónap - legfőképpen a legutóbbi - rendkívül nehéz volt és egzisztenciálisan nagyon megterhelő. A korai sötétedés és az évszakváltás minderre rátett egy lapáttal, és vajmi kevés ellenérvet találok arra, hogy miért ne kéne minden évben a hideg hónapokat medvemódra átaludni. 

Egyértelműen a tetőpontja ennek a három hónapban a görögországi utam volt. Az egykori filozófus szaktársaimmal még nyáron kiterveltünk egy utat, ahova közösen, csak nekünk négyünknek el kellene utazni. Ez természetesen a filozófia bölcsője lett: Athén. Október végén utaztunk, és arra a hosszú hétvégére visszacsöppentünk a nyárba. Könnyed, laza ruhákat vittem magammal, és egy olyan cipőt, amiben kényelmesen be lehet látogatni a várost. Nem is kell mondanom, hogy hány lépést tettem meg a négy nap alatt! Vittem magammal a fényképezőgépemet, ami nagy szolgálatot tett, csodálatos képeket tudtam csinálni az ezeréves oszlopokról, épületmaradványokról és mindenről, ami csak egy picit is érdekesnek tűnt számomra. Az atmoszféra varázslatos volt - az Akropolisz és a Parthenon lenyűgöző volt, láttuk az Olympia stadiont, bejártuk a National Gardent, fotózkodtunk Platónnal és Szókratésszel, utóbbinak a börtönéhez is elmentünk. Igazi kultúrsokk volt! Mivel tanultam ógörögül, így mindenhol a feliratokat figyelgettem, és próbáltam leporolni az egykori tudásomat. (De tudtátok, hogy a wc papírt nem lehet lehúzni?)

 

Másik fontos esemény ősszel természetesen a Könyvfesztivál volt. Előtte Samantha Shannon dedikált a BookUp könyvesboltban, ahová én is elmentem - habár még nem olvastam tőle, de A narancsfa-kolostor már szerepelt a kívánság-/várólistámon egy ideje. És már névre szólóan dedikálva is van! A Fesztivál 4 napjából 3-an kint voltam, szereztem be újdonságokat és meglátogattam a Librotrade standját, ahol a vártnak megfelelően igazi tömeg ólálkodott. De az egész Millenárison! Bár nem sokan értenek velem egyet, de én sokkal jobban szeretem a Könyvhetet, mivel ott a szabad levegő, nincs bezárt érzésem és a Vörösmarty tér környéke, amiben otthonosan mozgok. Hiába vannak sokan, valahogy ott mégsem érzem azt a fullasztó légkört, mint a Millenárisban. De ez a saját, személyes véleményem. Ennek ellenére persze jól jön azért a fedett terület, mert idén nagyon borús volt az idő és szombaton szinte egész nap, megállás nélkül felhőszakadás volt. 

A Libri Könyvesboltok mostanában számos tematikus napot tart - ezen egyike volt a Taylor Swift-nap, ahol rengeteg zenekedvelő olvasó, fiatalok és idősebben is egyaránt részt vehettek a könyvesbolti számos programon. Lehetett fotózkodni a fotó-sarokban, barátságkarkötőt készíteni, letenni a voksot, hogy kinek melyik a kedvenc Taylor Swift albuma és egy nagyszerű kvízjátékon is részt vehettünk, ahol még a legvadabb swiftie-ket is elgondolkodtatták a feladványok. 

Ősszel 32 könyvet (és még jónéhány szakirodalmat) olvastam el - hát igen, elindult a félév, emiatt ennek a számnak a nagy része valamelyik órámra kellett, de amióta a Blogturné Klub tagja vagyok, azóta a sok újdonságnak sem tudok ellenállni, így a szabadidőm nagy részét az olvasás teszi ki. (És imádom!) Az egyik szemináriumom a krimi mint műfaj köré épül, így heti egy krimit el kell olvasni - Agatha Christie (ez más kérdés, de miért is kellett a Tíz kicsi négerből policy correct kiadás?), Georges Simenon, Raymond Chandler, Szerb Antal és még sokan mások. Ezek közül a kedvencem Sofi Oksanen: Tisztogatás című regénye volt, amiről írtam a blogon is.
De az első regény a Fekete torta volt, amit ebben az őszi időszakban olvastam. Izgalmas volt, újfajta kulturális tapasztalat, és az adaptáció is kimondottan hű lett az alapjához. Ezután jött egy utazás a görög mitológia világába: Medusza pillantása. Majd egy hazai írás az identitásválságról és gyermeki traumákról Havas Juli Papírbabák című regényével. És boldogan jelentem be, hogy idén folytattam a két éve megkezdett Caraval trilógiát - és már nem tudtam letenni! A Legendary és a Finale újabb síkra emelte a történetet, és már alig várom, hogy a Volt egyszer egy összetört szív is a kezembe kerüljön! A fantasy világ után jött egy igazán aranyos, romantikus történet egy virágkötő és egy esküvőszervező között: Szeret, nem szeret címmel! Ezt egy kicsit pikánsabb olvasmány követte: Vi Keeland és Penelope Ward közös regénye, a Hogyan randizzunk? És már tudhatjátok, mennyire imádtam a Maxton Hall adaptációt, így alig vártam, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál megjelenjen az alapjául szolgáló regény, a Save Me - Ments meg. Hát így is mennyire imádtam! Nisha J. Tuli - A Napkirályné próbája című regényével már nagyon régóta szemeztem, és így hogy már megérkezett a folytatás is, még nagyszerűbb volt az élmény, hiszen a függővég után rögtön bele is vethettem magam Az Aurórakirály hatalmába. Azt mondanom sem kell, milyen csodálatos vizuális élmény már csak a kötetek külseje is! Kristin Harmel új könyve ezúttal is a második világháború tragikus idejébe kalauzolhat el bennünket - Egy lány Párizsban egy szívhez szóló, anyaság-történet, ami még a végére is tartogat néhány könnycseppet. Ezután jött az évben talán a legjobban várt olvasmányom: a Powerless - Hatalom nélkül! Még mindig nem találom a szavakat, nagyon szerettem a romantasy-rajongóknak igazi csemege, és már beszereztem angolul a gyűjtői kiadást illetve a folytatást. Alig várom, hogy sort keríthessek rá! Ellenben Stacia Stark: Oly kegyetlen és kedves udvar című könyve bár az első pillanatban nagyon érdekesnek tűnt, nem tudta zsánerrel kapcsolatos elvárásaimat megugrani.  De ha egy jó romantikus-fantasyt szeretnétek olvasni, akkor ajánlom Carissa Broadbent - A kígyó és az éj szárnyai címmel írt vámpír-halandó történetet, ahol új értelmet nyer a vámpír kifejezés. Mariana Zapata ismét elvarázsolt a Várj reá!-val, azt mondanom sem kell, bár a címét nem hazudtolta meg, mert ebben a slow burn romance-ben több volt a slow, mint a burn. Budai Lotti és Zubor Rozi közös albumát is sikerült novemberben már sort keríteni, mert már nagyon érdekelt, mit tartogat a Micsoda szinglik voltak! Nem is kell mondanom, mennyire csodálatos és informatív élmény volt! Még kiemelném ebben a részben Kosztolányi regényeit, amit egy hétvége alatt befaltam - (oké, kötelességből, de azért nagyon jó élmény volt) Pacsirta, Aranysárkány és Édes Anna. És a mélyebb illetve irodalmi érdeklődéssel rendelkező olvasóknak ajánlanám még Jodi Picoult friss regényét, a Nem ér a nevemet, mert egy olyan irodalmi problematika köré csoportosul, ami Shakespeare szerzőségét kérdőjelezi meg. Végül pedig három friss KMK megjelenés került a kezembe: a Carrie Soto visszatér, melyben Taylor Jenkins Reid egy újabb fikciós memoárt tár elénk, illetve a Versengő Vadon K.A.Tucker tollából, ahol autentikusan a hófödte Alaszkába kalauzol el bennünket, valamint Rebecca Yarros szívszorító története, Az utolsó levél. Bevallom, nehéz választani ezek közül bármi kedvencet, mert annyi jó kötet került a kezembe!

 

Ősszel 39 új szépséggel bővelkedett a magánykönyvtáram: kezdődött a péntek 13-as Libri-akcióval (ekkor az Amina asz-Sziráfi kalandjait vettem meg), majd a Samantha Shannon dedikálásra természetesen beszereztem A Narancsfa-kolostort, de érkeztek hozzám recenziós és előolvasási példányok, egy nagyobb csomag a Könyvmolyképző kiadótól, és természetesen a Könyvfesztiválról sem mentem haza üres kézzel. Majd az Animus kiadónál beleakadtam egy nagyobb akcióba, ahol a Harry Potter jubileumi kiadásaira volt jelentős kedvezmény, így elérkezett a legjobb alkalom, hogy beszerezzem különböző házak színeivel az eddig megjelent öt részt. Már említettem a Librotrade rendelésemet a Powerless és Reckless gyűjtői kiadásaival, de aznap kaptam egy nagyon szép csomagot az Álomgyár kiadótól, ami Anne L. Green legújabb, toxikus kapcsolatokat bemutató regénye, a Lapokba zárt titkok köré épült, de azon kívül még az írónő novellái és a jubileumi, éldekorált Elvarratlan szálak című kötete is a dobozban lapult. Hát nem mondhatom, hogy szűkölködni fogok olvasmányokban!

Filmek terén kimondottan lazán telt az évszak. Mint minden szeptember 1-jén, idén is megnéztem a Harry Potter és a bölcsek kövét, de utána néhány Marvel-film kivételével nem volt más a terítéken: összesen 9 filmet néztem meg három hónap alatt.

Ellenben sorozatot! (Már nehezen tölti be a snitt is az idei sorozatnézéseimet.) 367 epizóddal zártam az őszt - még a nyár utolsó napjaiban kezdtem el a Vámpírnaplókat nézni, amit október közepéig be is fejeztem. Bár megszakította helyenként a Fekete torta, amit a könyv elolvasása után meg is néztem, valamint az új évada az Emily Párizsbannak. (Imádtam! #teamMarcello) Azóta megint Agymenőket nézek (már a 10.évadnál járok), illetve időközben a Babilon Berlint is sorra kerítettem a már említett krimi-órámra.

Az év utolsó hónapjára számos tervem van: esküvőre megyek, a friss Borbély-kutatásomat egyetemi TDK-n kell prezentálnom, de amik izgalmasabbak...

December 8.
Álomgyár évzáró

December 21.
ACOTAR álarcosbál
Faetasia

December 24-26.
Karácsony

December 28.
30Y koncert
Akvárium Klub
(ez már nálunk hagyomány)

Mindenkinek meghitt ünnepi készülődést kívánok:
Barby

Taylor Jenkins Reid - Carrie Soto visszatér

  HANGULAT                                MOLY                                        2024

"A ​szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó.Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg.

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJótAdd át magad a sodrásának!" 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Taylor Jenkins Reid legújabb regényét: megérkezett a Carrie Soto visszatér! Egy fiktív sportkarrier, de egy szívhez szóló életpálya! Tarts Te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

🕮🕮🕮

A Carrie Soto visszatér az ötödik könyvem az írónőtől, és azt meg kell említeni, hogy még egyikkel sem okozott csalódást. Külön szeretem, hogy Taylor Jenkins Reid valami különleges aprósággal mindig összeköti a regényeit: Carrie Sotónál emlékezzünk a Szikrázó Malibu Nina Rivájára és egykori férjére valamint a házasságukra! De ha figyelmesek vagyunk, akkor Daisy Jones & The Six utalást is találhatunk a kötetben!

Carrie Soto nevét mindenki ismeri a sportvilágban - a híres, vagy inkább hírhedt Csatabárd, aki fiatalon hódította meg a teniszpályát, és töretlenül robogott minden versenyen a győzelem felé. De nemcsak eredményeiről volt elhíresült a fénykorában, hanem az úgymond érzéketlenségéről is, amit az emberek felé tanúsít. A győzelmet és a tökéletességet mindenkor az emberi kapcsolatai elé helyezte. Aztán visszavonult, és az emléke azóta kezd feledésbe veszni. Egy nála fiatalabb, új sportoló veszélyezteti az általa nehezen felállított rekordot, amit Carrie egyszerűen nem hagyhat. Így évekkel később, már harminchét évesen úgy dönt, hogy ismét pályára lép, és megküzd a nála 5-10 évvel fiatalabb játékosokkal, hogy teljesítményét, rangját megvédje. Önzésből? Becsvágyból? Az egész sportsajtó ezt latolgatja. De vajon milyen az a Carrie Soto, akit nem látnak a kamerák és a versenytársak?

Különösen tetszett, hogy Taylor Jenkins Reid különféle műfajjal vegyítette a történetet a fő cselekményszál mellett. Riportok, cikkek és különböző sajtóanyagok szakítják meg az eseményeket, és adnak hírt a sportvilág visszhangjairól. Carrie alapvetően nem egy szimpatikus figura, de közben mégiscsak nagyon emberi. Fiatalon tűzte ki magának azt a célt, hogy a valaha élt legjobb női teniszezője váljon belőle, és ehhez tartja magát egész életében. A regény számot ad egyfelől az élsportolói karrier önfeladásáról és kizárólagosságáról: minden a tenisznek rendelődik alá. Ez persze rendben van, amíg az embert ez teszi boldoggá, de tulajdonképpen meddig is lehet boldog az ember az állandó terhek és elvárások súlya alatt? Taylor Jenkins Reid nagyszerűen ábrázolja a maximalizmust, amely által az ember saját magának gyártja a sokszor irreális feltételeket: például visszatérni a visszavonulásból és fiatal versenyzők ellen hozni a legjobb formáját. Mindemellett a nyerés-vesztés fogalompárosa is előtérbe kerül. Mit nevezünk objektíve és szubjektíve győzelemnek? Miben mérjük azt, ki a legjobb? Az eredmények, számok alapján? Hogyan küzd meg az ember a sikerrel és hogyan éli meg a kudarcokat? Az élsportolói közeg erre nagyszerű belátást biztosít, és Carrie Soto karaktere is éppoly emberi, mint a történet maga.

"A maximalizmus hátulütője az, hogy annyira megszokja az ember, hogy jó abban, amit csinál, hogy ha valamit mégis elront, attól teljesen összeomlik."

Felvetődhet a kérdés, hogyha a regény ennyire sportközponti, mennyire tud bevonódni az olyan olvasó, aki nem jártas a tenisz világában? Nem kell aggódni, minden szakkifejezés vagy meccsleírás élvezetes, olyannyira szakmai, hogy ne vesszünk el az olvasása közben, mégis átadhassa a sport világának egy részét. 

Különleges, érdekes olvasmány - Taylor Jenkins Reid abszolút megnyerte ezt a meccset!

 

Borító:
A Carrie Soto visszatér külföldön háromféle borítóval jelent meg, de mindegyik egy központi női karakter köré épül, akin valamilyen szinten a sportmotivika észrevehető. Itthon egy színkavalkádos borítóval hozta el a kiadó, mely a nyarat idézi meg teljesen. A színátmenet, a napszemüveg és a pálmafák a napsütés érzetét keltik, ehhez társul a sportfelszerelés és a teniszpályák világítása. Szerintem különleges, figyelemfelkeltő!

Összességében:
Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, a Carrie Soto visszatér az élsportolói világba kalauzol el bennünket. A világhírű teniszező visszavonulásából visszatér, hogy megvédje a címét egy nála öt évvel fiatalabb vetélytársa ellen. Carrie-nek ehhez nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is ismét össze kell szednie magát, és hosszú út áll előtte, hogy ismét ő lehessen a valaha volt legjobb női teniszjátékos. De vajon meddig tartható ez?
Perfekcionizmus, kudarcok, rehabilitáció és egy meglepett sajtó. Az írónő ismét bemutatta, hogy milyen összetetten is gondolkozik a világról, és rávilágít arra, miként is lehet az élsportolás csodálatos és mérgező egyszerre. Készüljetek fel, mert Carrie Soto visszatér!

Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Carrie Soto, Javier Soto
Kedvenc idézeteim:

"– Mármint, hogy a lányunk szereti a teniszt? Persze hogy szereti, hiszen ez az egyetlen dolog, amit megmutattál neki.
– Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy Akhilleusz csupán azért volt nagy harcos, mert háborús időkben élt. Pedig nem így van. Azért volt nagy harcos, mert ez volt a sorsa."

*

"A lotyó, a csatabárd – vagy akárhogy is nevezzenek – nem számít. Nem tudnak megállítani téged, és nem ők döntik el, mi a neved. Carrie Soto visszatért!"

*

"– Minden rendben lesz.
– Mindenki ezt mondogatja – felelem –, pedig soha senki sem tudja, hogy igaz-e."

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában Taylor Jenkins Reid regényeinek szereplői állnak. A neveikből kihagytunk néhány betűt, a Ti feladatotok kitalálni, hogy kit takar a feladvány! A nevet, és hogy melyik regényben található, írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
Em_a B_ai_

A turné állomásai:
11.27. Kitablar
11.29. Olvasónapló
11.30. Csak olvass!
12.01. Readinspo
12.03. Pandalány olvas
12.05. Veronika's Reader Feeder

a Rafflecopter giveaway

Jodi Picoult - Nem ér a nevem

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Két ​nő, egyikük a Shakespeare-drámák valódi szerzője, másikuk egy napjainkban alkotó, kezdő amerikai drámaíró. Évszázadok választják el őket egymástól, mégis mindketten egy férfi neve mögé rejtőznek, hogy hallathassák a hangjukat.

1581-ben Emilia Bassano a királyi főkamarás szeretőjeként jól ismeri a londoni színházakat, így megtalálja a módját, hogy a titokban írt műveit színpadra vigye. A világ legkiválóbb színpadi remekműveinek írója azonban nagy árat fizet azért, hogy megvásárolja egy férfi nevét, mert ezzel a sajátját kiírja a történelemből.

Napjainkban Melina Green papírra veti legújabb színdarabját, amelyet az Erzsébet-kori felmenője, Emilia Bassano ihletett. Melinának nőként, négyszáz évvel később egészen más nehézségekkel kell szembenéznie, a színházi világ azonban továbbra is a férfiak terepe. Vajon Melina – Emiliához hasonlóan – hajlandó lemondani a szerzőnek járó elismerésről, csak azért, hogy színpadon láthassa a művét?

A két nő küzdelmes sorsát bemutató regény magával ragadó történet ambícióról, bátorságtól és vágyakról, amely arra a kérdésre keresi a választ, milyen áldozatot képes hozni egy nő azért, hogy az életműve tovább éljen, még azon az áron is, ha a neve örökre feledésbe merül."

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából érkezett meg hazánkba Jodi Picoult legújabb regénye. A Nem ér a nevem különleges, irodalmi-történelmi utazásra invitálja az olvasót, Shakespeare műveinek, drámáinak keletkezéstörténetébe. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s fedezzük fel együtt, ki volt Emilia Bassano és mi köze a Hamlethez! A turné végén meg is nyerhetitek a könyvet a kiadó felajánlásában.

🕮🕮🕮

Jodi Picoulttól már számos regényt olvastam, és mindegyikben tabutémákat, vagy perifériára szorult gondolatokat emel központi témává, éppen emiatt szerintem egy létfontosságú kortárs szerző. A neve számomra már garancia egy igazán megindító történetre, mindez a legújabb regényénél sem történt másként.

A Nem ér a nevem a nemi különbségeket állítja a középpontba, és mindazt a hátrányos megkülönböztetést, mellyel egy nőnek a mai napig meg kell küzdenie. Két síkon zajlik a cselekmény: az egyik napjaink színházi világába kalauzol el bennünket, ahol Melina Green, a tehetséges drámaszerző azzal szembesül, hogy nőként sokkal korlátozottabbak a lehetőségei a pályán, mint férfitársainak. De mi van, ha saját művét egy férfi név mögé rejti? Ha személyazonossága titok lenne a szakma és a publikum előtt? Mi történik ekkor? A másik szál az Erzsébet-kort eleveníti meg, ahol egy fiatal lány hasonló problémával küzd: a tehetsége messze felülmúlja a férfiakét, de a színházi közeg esélyt sem ad szárnyai kibontakozástatására. Ráadásul ezt a két nőt a léthelyzetükön kívül a vérség is összeköti, hiszen Melina Emilia Bassano leszármazottja, akit az utókor esetlegesen a Shakespeare-költemények valódi szerzőjeként tarthat számon. Mit is rejt tulajdonképpen ez a titok?

"– Ha meghalsz egyszer, az égbolt téged apró csillagokká morzsol. Oly szép lesz akkor az ég arca, hogy a világ az éjbe fog szeretni."

Jodi Picoult ezúttal nem kimondottan társadalmi tabutémához nyúlt, de kulturálisan eléggé problematikus felületre tapintott. Shakespeare piedesztálja már évszázadok óta érintetlen, az pedig, hogy a valódi szerzőségük egy nőt illetheti - igazi botrány! A konspirációk már a 19. században szárba szökkentek, de a mai lehetőségekkel párhuzamot vonni szerintem kétségtelenül zseniális ötlet volt Picoult részéről. A Nem ér a nevemmel egy teljesen új oldalról ismerhettük meg az írónőt, melyben nemcsak társadalmi kérdéseket közelít meg, hanem kulturális problémákat is feszeget. És nem csupán a kötetben szereplő nők azok, akik álnév mögé rejtőznek a jelenben vagy a múltban: gondoljunk csak a népszerű J.K. Rowlingra. A Harry Potter-sorozat szerzője is sok elutasítás után úgy vélte, többre viheti a könyvpiacon, ha a nemét homály fedi. És ez nem is volt olyan régen! Vagy a közkedvelt Micimackó-fordításra, melyet Karinthy Frigyes neve alatt fémjeleznek mindmáig, pedig valójában a húga munkája? (És majd a bejegyzés végén található nyereményjátékban szintén hasonló nők neveit kell kiderítenetek!) A kötet hatására belegondol az olvasó, hogy mennyi tehetség lehet szellemírója is tulajdonképpen a művészvilágnak, akik ilyen-olyan konvenciók miatt nem illenek bele a társadalmi elvárásokba. Jodi Picoult ugyanakkor nemcsak a kvalitással rendelkező nők, hanem a csekély számban reprezentált kisebbségek mellett is kiáll, akiknek szintén kevesebb lehetőségük nyílik tehetségük kibontakoztatására. Úgy gondolom, hogy ez az új vonal és hang nagyon jól állt az írónőnek, de lényegében bármit szívesen olvasok a tollából, mert eddig sosem okozott csalódást! 

Borító:
A Nem ér a nevem hazai és külföldi borítója is megidézi Emilia Bassano korát, ahova a jelen cselekményszála mellett még kalauzol bennünket az írónő. A festett nőalak arcát ugyanakkor virágot rejtik, hogy a történethez hűen, a személyazonosságát homály fedje. Nekem nagyon tetszik ez a vizualitásba átültetett értelmezés.

Összességében:
Jodi Picoult neve számomra már garancia egy nagyszerű regényre, melynek középpontjában különleges és többnyire olyan témák jelennek meg, amiket tabuknak bélyegeznénk. A Nem ér a nevem már a sokadik könyvem volt az írónőtől, ahol azt mutatja meg, hogy a művészvilág nemcsak a 16. században volt elutasító a nőkkel, hanem a jelen kultúrája is fenntartásokkal kezeli a női írók, drámaírók műveit. Melina Green és Emilia Bassano sorsközösségét ezen felül a vérségi kötelék is összeköti - mindezt egy igazi rejtély mögé bujtatva: Vajon állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Shakespeare írta a nevével fémjelzett szonetteket, drámákat? Mindennek a témának megy utána a Nem ér a nevemben Jodi Picoult, és kreál egy szívhez szóló, lélektani történetet.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a mély és kulturális vonatkozásokban gazdag regényeket.

Oldalszám: 560
Kiadó: Athenaeum

Kedvenc karakter: Emilia Bassano
Kedvenc idézeteim:

"– Nőnek lenni azt jelenti, hogy szüntelenül elítélnek. Az öltözéked miatt. A telt idomaid miatt. Akármikor bekapcsolod a tévét, azt hallod, hogy karcsúbbnak és szebbnek kell lenned. Azt jelenti, hogy ugyanazt a munkát végzed el, mint egy férfi, de kevesebb fizetést kapsz érte. Azt jelenti, hogy ha a természetes öregedést választod, akkor rád sütik, hogy elhanyagolod magad, ha pedig kés alá fekszel, akkor azzal jönnek, hogy kétségbeesetten próbálsz fiatal maradni. – Melina levegőt vett. – Nőnek lenni azt jelenti, hogy az egyik pillanatban ki kell állnod magadért, a másikban viszont már kuss a neved. Azt jelenti, hogy egyfolytában küzdened kell, a rohadt életbe!"

*

"Az életben minden ajándéknak gyásszal fizetjük meg az árát."

Nyereményjáték

Nem ér a nevem. De ki lehetett az eredeti szerző? A játékban írói álnevek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok néhány könyvcímet egy olyan szerzőtől, aki írói álnevet használt. A feladatotok kettős: egyrészt, találjátok ki, mely szerző műveit soroltuk fel, a Rafflecopter megfelelő sorába viszont NE az írói álnevet, hanem a szerző eredeti nevét írjátok be! Nyomozásra fel!Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

Az állomás feladványa:
Adam Bede, Romola, A vízimalom, Büszkeség és ártatlanság

A turné állomásai:
11.19. Szembetűnő
11.21. Kitablar
11.23. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Sofi Oksanen - Tisztogatás

 HANGULAT                                MOLY                                        2010

"A Tisztogatást közel 30 nyelvre fordították le.

A Tisztogatás hosszú-hosszú idő óta az első olyan regény, amely a kommunizmus, az elnyomás, majd a rendszerváltás koráról szól, és nemtől-kortól függetlenül mélyen megérint mindenkit.A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott.A Tisztogatás magja az árulás, amelybe a kétségbeesés és a reménytelenség kergeti a főszereplőket. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében..." 

Sofi Oksanen nevével úgy találkoztam, hogy egy egyetemi órámra kellett a Tisztogatásból előadást tartanom, de az biztos, hogy ez után az élmény után nem ez lesz az utolsó könyvem az írónőtől. Több mint 30 nyelvre lefordították, világsikert aratott, és talán ez egy olyan narratíva, amivel a legtöbb nő azonosulni tud.

A Tisztogatás két idősíkon játszódik, és egy család nőtagjainak három generációját öleli fel. A keretet Zara szolgáltatja, aki két férfi elől menekül - azoktól, akik áruba bocsájtják a testét. Egyszer azonban sikerül megszöknie, és Aliide Truu udvarába kerül, ahol az öregasszony rátalál az eszméletlen lányra. A gondjaiba veszi, de a titkok állandóan részesei a kettejük dialógusainak. Csak a részigazságokat osztják meg egymással.

A cselekmény fordulópontja, amikor kiderül, hogyan is ér össze a két nő élettörténete. A jelen szála mellett megjelenik Aliide fiatalkora, az elhallgatott múlt, ami a '40-es évekbeli szovjet megszállás alatt álló Észtországba kalauzol el bennünket egy testvérpár otthonába. Itt szemtanúi lehetünk egy tragikus szerelmi háromszögnek, amiben adott Aliide és nővére, Ingel valamint az ő férje, Hans. Eleve már a felállás tragikus és etikailag teljesen problematikus, hiszen a nő beleszeret saját sógorába - bár tulajdonképpen előbb szerette, minthogy a sógora lett volna -, és amikor a férfit hatalomellenes cselekedet vádjával halálra ítélik, a két nővér az élete árán is bújtatja a szökevény Hanst a családi otthonukban. A gyakorlatias Aliide mindent átalakít és kitervel annak érdekében, hogy szerelmét életben tartsa. De a szovjetek gyanítják a rejtőzködést a háttérben, így kihallgatják a testvérpárt, és hatalomfitogtatás jeleként megerőszakolják Aliidét. Ezután nem érez mást, csak szégyent - amiről általánosságban a nemi erőszakot elszenvedő nők többnyire számot adnak. Ettől pedig úgy akar megtisztulni, hogy házasságot köt egy szovjet katonával.

Ez az identitászavar, ami eleve a finn-észt közösséget jellemzi, tovább kulminálódik az ideológiai szembenállással, hiszen így közvetetten segédkezik saját testvérének és unokahúgának deportálásában. Aliide személye alapvetően a teljes ambivalenciát hordozza magában. Elsőként mint egy túlélő idős asszony találkozunk vele, akinek tartása rokonszenvet ébreszt, és csak mindezek után szembesülünk a múltjával és az elhallgatott titkaival. Mit is érezzünk tehát vele kapcsolatban? Szimpátiát? Megvetést? De az biztos, hogy nem marad semleges - és talán ez egy jó karakter ismérve: meglátjuk a jó és a rossz tulajdonságait egyszerre, teljesen emberi, hozzánk hasonlatos, mondhatni antihős. 

Ez a titokzatosság nemcsak a cselekmény szintjén jelenik meg, hanem a nyelvezete is reduktív, szinte az elhallgatásra épül. Ugyanakkor ez a távolító attitűd a traumaélmény feldolgozási folyamatának része: Hogyan mondjuk el az elmondhatatlant? Lehet verbalizálni ezt az eseménysort? Hiszen a szexuális kizsákmányolás fogalma ebben az időszakban - főleg nem ilyen keretek között - nem létezett, ekképpen beszélni róla is kimondottan problematikus. Hasonlóan a második világháborús lágertraumához, aminek elbeszélésére a nyelv szintén elégtelen. 

És vajon mit jelent a Tisztogatás mint cím? Tisztítás? Megtisztítás? Megszabadulás? Több oldalról is vizsgálhatjuk véleményem szerint. Elsőként az erőszak keltette szégyentől való megtisztulást emelhetjük ki - ami Aliide esetében a házasság általi elkendőzés. Beszélhetünk tisztán látásról, amikor a nő szembesül a naplón keresztül Hans valódi érzelmeivel, valamint a múlt bűneitől, a transzgenerációs örökségektől való megszabadulásra is gondolhatunk utólag a cím kapcsán.

Borító:
Az eredeti borító egy fülbevalós, idős hölgyet ábrázol, akinek csupán az arca egyik oldala látszik. A fülbevaló fontos szimbóluma a regénynek, a nőiség jelölője, ami kohéziót képez a fragmentált történetek között. Valamint a fülbevaló mint szimbólum jelentésrétegei nagyban utalnak a cselekmény központi tragikumára is. Magyarul kétféle borítóval került kiadásra. A régebbi egy korfestő alkotás, mely rögtön bemutatja a nők elleni erőszak témáját. Az önmagát rejtegető nő alakja egy bőrönddel a kezében sokatmondó már első pillantásra. Én az új kiadásban olvastam, amin egy légy látható a légycsapó alatt. Ez a jelenet a regény nyitányából lehet ismerős, de a légy jelenléte többször is visszatér a történeti síkon. De ha csak a csapdára gondolunk, akkor a fentiek ismeretében nem nehéz a szimbolikát megfejtenünk.

Összességében:
Sofi Oksanen a Tisztogatásban számos - egyéni és kollektív - fontos problémára felhívja a figyelmet. A családi gyökerek fontossága, az identitászavar nehézsége, a szerelem mibenléte és a transzgenerációs örökségek megtörése mind csak egyike azon központi témáknak, melyeket az írónő körüljár. Nagyon tetszett, hogy írásának zsenialitása nemcsak a történet szintjén jelent meg, hanem a nyelvi regiszter is tükrözte mindazon elemeket, amik megjelentek a regényben.
A Tisztogatás a titkok és az elhallgatott múlt története egy véres korban - egyedi életeken keresztül reprezentálja a 20.századi Észtország társadalmi struktúráját és a nők helyzetét.

Azoknak ajánlom, akik egy különleges, szívszorító történetre vágynak, tele számos mondanivalóval és olyan témákkal, amiknek erkölcsi megítélése nem könnyű feladat.

Oldalszám: 368
Kiadó: Scolar

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Ebből a mosolyból született meg az első közös játékuk, amely kisarjadt, és szavakat hajtott, és légiesen finom, sárgás virágokat hozott, amilyeneken a holt nyelvek virágoznak, és édesen zizegett, mint a gramofon tűje, és áradt, ahogyan a hangok áradnak a víz alatt. Halkan suttogva éledt kettejük közös nyelve."

*

"Mindenkinek szüksége van valakire, akivel őszintén beszélhet."

Lauren Roberts - Hatalom nélkül

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Vadász és préda. A sors egymásnak rendelte őket.

Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége. Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…"

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

🕮🕮🕮

A Powerless - Hatalom nélküllel már azóta szemezek, hogy a kiadó bejelentette a hazai megjelenését. A Tiktok-szenzációként csúcsra törő fantasy-trilógia (melynek eredeti nyelven áprilisban érkezik a lezárókötete), és a körülötte lévő magyar felhajtás is afelé vitt, hogy ezt a könyvet mindenképp a polcomon tudhassam. Nagyon izgatott voltam a megjelenését illetően, a 2024-es évben talán a legvártabb kötet volt számomra. Lenyűgözött? Megérte rá várni? Teljes mértékben!

Paedyn a nyomornegyedben, a Dézsmában lakik barátnőjével, szinte testvérével, és az egyetlen megélhetési forrásuk az, hogy a lány alkalomadtán kizsebel másokat. Az észrevétlenséget és a láthatatlanságot már tökélyre fejlesztette - nemcsak azért, mert ezek hasznos tulajdonságok a tolvajélethez, hanem mert a birodalom számára ő egy nemkívánatos személy, és ha ez napvilágra kerül, a sorsa: halál. Paedyn nem született különleges képességekkel - az ilyen embereket Átlagosnak nevezik -, ami az uralkodó szerint rontja a birodalmi Elit struktúráját. De emiatt kell meghalnia felnőtteknek, gyerekeknek, férfiaknak és nőknek? Valaminek kell lennie a háttérben, ezt mindnyájan érezzük!

Kai Azer, a fiatalabb herceg mindig is arra készült, hogy bátyja, Kitt, a trónörökös Végrehajtója legyen. Érezzük a titulus mögötti pribéki teendőket: a feladata, hogy felkutassa és likvidálja a király vagy a királyság ellenlábasait. Kérdés nélkül. Arra lett nevelve, hogy a legjobb harcos legyen egész Ilyában. De amikor a nyomornegyedben egy csapat megtámadja, az kis híján az életébe kerül - és csak úgy menekül meg, hogy egy fiatal lány a segítségére siet. Paedyn Gray, aki kilépett a láthatatlanságából egy másodpercre, és örökre megváltozott emiatt az élete, mert pont a herceget sikerült leköteleznie.

Hirtelen mindenki megismeri a nevét, mert ő a kiválasztottak egyike, aki részt vehet a királyi viadalon - a Purgáló Próbatételeken -, ahonnan csak a legjobb jut ki élve. Ez a rész mintha Az éhezők viadalába kalauzolna el bennünket, számos hasonlóságot felfedeztem ebből a szempontból, de nem találtam mindezt zavarónak - és valljuk be, hogy ilyen témában nehéz nem rögtön Suzanne Collins művére gondolni. Kai és Paedyn hirtelen szembe találják magukat egymással a harctéren: De melyikük lesz a győztes az arénában?

A cím többféle értelmezési lehetőséget vet fel. Az egyik, amire a magyar fordítás is utal - a Hatalom nélkül - sokkal inkább birodalmi szinten értelmezendő. Egyfelől a királyság hatalmának csökkenésére utalhat, másfelől pedig rávetíthetjük a pribéki feladatkörre, miszerint ő csak végrehajtó, és nem döntéshozó. Nincs hatalma a cselekedetei felett. Másfelől pedig ebben a fantasy-világban léteznek az Átlagosak, akik különleges képesség hiányában jöttek a világra - és talán itt fonódik össze a két értelmezés -, és egyben ezzel gyengítik a mindenkori hatalmat. 

A Powerless - Hatalom nélkül története rendkívül addiktív, azonnal beszippant, és nem akar elengedni. Kai és Paedyn között érezhető szikra bár perzselő hatású, Lauren Roberts nem sieti el a kettejük közti érzelmeket - egy igazi slow burn románccal van itt dolgunk. Talán még Kai sem tudatosította magában mindazt, ami Paedynhez köti, a lánynak viszont sokkal fontosabb az álcája feddhetetlensége, a saját élete, minthogy ezt egy hercegi szerelemmel veszélyeztetné. Nagyon kíváncsi vagyok, hova fog kifutni kettejük dinamikája, és mikor következik be - az ennek ellenére nem kevésbé várt - a nagy szerelem, önmaguk átadása az érzelmeiknek. 

 

Borító:
Nemcsak történeti síkon lenyűgöző ez a kötet, hanem kívülről is káprázatos! A Lampion Könyvek megtartotta az eredeti hatást, kicsit átalakította, ráadásul éldekorációt is kapott a hazai kiadás. Nem is akármilyet! Az egész kötet emiatt igazán lélegzetelállító lett! Kíváncsi vagyok, milyen csodát varázsolnak a második rész oldalára.

Összességében:
Lauren Roberts nem okozott csalódást! A Powerless - Hatalom nélkül megugrotta a lécet, melyet a külföldi olvasók elénk támasztottak. Izgalmas, különleges és addiktív történet!
Ilya birodalmában a különleges képesség nélkül születettekre halál vár. Paedyn ezért az életével játszik, amikor a herceg megmentésére siet, aki nem más, mint a király Végrehajtója. Ezek után a lány kikerül a rivaldafénybe, és jobban kell álcáznia valódi önmagát, mint valaha. Főleg miután az egész birodalom figyeli árgus szemekkel a királyi viadalon való részvételét. Paedyn és Kai története már az elején elkápráztat, és elemi erővel láncol a lapokhoz!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a vérbeli, fordulatos romantikus fantasy történeteket!

Oldalszám: 528
Kiadó: Lampion Könyvek
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Kai Azer, Paedyn Gray
Kedvenc idézeteim:

"– Te minek szeretnél szólítani?
– Az enyémnek."

*

"– Gyakran zuhansz jóképű idegenek karjába, vagy ez az első alkalom?
[…]
– Nem, ezt csak a beképzelteknek tartogatom."

*

"– Tényleg? És mit hozok még ki belőled?
Erre nyelek egyet, feszült leszek tőle.
– A bolondot.
A mosolya egyszerre derűs és csábító.
– Erről miért én tehetek?
– Mert érted bolondulok."

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
R_ys_nd

A turné állomásai:
11.14. Kitablar
11.17. Sorok Között
11.18. Dreamworld
11.20. Kelly és Lupi olvas
11.28. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Carissa Broadbent - A kígyó és az éj szárnyai

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél."

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.  Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya. 

🕮🕮🕮

 A kígyó és az éj szárnyaival már több helyen is találkoztam, és már ismerhettek annyira, hogy egy jó romantasy történetre sosem mondok nemet. Érdekes, hogy már jóval a vámpírok ún. divatja után vagyunk, mégis Carissa Broadbent kötete hatalmas sikert aratott a külföldi olvasók körében, és itthon is eddig szinte csak dicsérő szavakat olvastam róla. Így mondhatjuk, hogy az elvárásaim nem voltak alacsonyan, mikor belekezdtem a regénybe.

Az írónő egy saját mitológiát alkotott, melyben központi szerepe van az Éj istennőjének, Nyaxiának. Az ő tiszteletére rendezik meg a Kejari nevű versenyt, ahol csak az egyik versenyző kerülhet ki élve. Oraya ráadásul még rosszabb eséllyel indul, hiszen ő az egyetlen ember ezen a viadalon. Habár ő az Éjkirály, Vincent fogadott lánya, kiváló harcos és kellően makacs teremtés, mégiscsak eredendően gyengébb a versenytársainál. De ez kell ahhoz, hogy elérje a célját: megóvja a saját fajtáját a vámpíroknak való kiszolgáltatottságtól és megismerhesse saját gyökereit, ahonnan még fiatalon szakadt ki.

A versenyen egyből ő a leggyengébb célpont, ezen pedig csak úgy változtathat, ha szövetségeket köt. Nem mással, mint az ellenségbeli, Rishan vámpírral, Raihnnel, aki titokzatos viselkedésével egyből felkelti a lány figyelmét. De vajon Raihn miért jelentkezett a versenyre? Mi lenne az Éj istennőtől a kívánsága, ha ő nyerne? Oraya és Raihn együtt edzenek és készülnek a különböző próbákra. De a lány pillantása nem lankadhat, hiszen tudjuk, hogy csak egy versenyző nyerheti meg a Kejarit. Vajon mi lesz, ha Oraya egyszer csak szembekerül Raihnnel? Meddig tart ki kettejük szövetsége?

A kígyó és az éj szárnyai egy nosztalgikus felhangú történet - hiszen egy ilyen vámpírokkal teli, összetett világba régen kalauzolt el bennünket bárki is. Ráadásul ezek a teremtmények nem egyszerűen csak kifejezetten erősek és vérrel táplálkoznak, hanem mintha angyalok és démonok leszármazottjai lennének: egyszerre viselnek szárnyakat és gyilkolnak könnyedén, lelkiismeret nélkül, csupán zsákmány számukra minden ember. Mintha egy sosem látott faj jelenne meg előttünk a lapokon, ráadásul mellettük eltörpülnek az eddig látott, idilli vámpírok! Kifejezetten rémisztőek, cseppnyi emberség nem szorult beléjük, egyedül a hatalomvágy és a vér iránti sóvárgás élteti őket. Ebbe a különleges univerzumba csöppen bele Oraya mint ember, mint préda, aki kénytelen velük felvenni a kesztyűt, ha életben akar maradni.

Ráadásul szépen, igényesen van megírva az egész regény, sokszor már talán túl festői is ahhoz a brutalitáshoz, ami a lapokon történik. Vér folyik (vörös és fekete egyaránt), sebek tátonganak szinte minden elérhető testrészen és a kínzás megannyi fajtája jelenik meg a történetben - mégis Carissa Broadbent meg tudta mindezt úgy írni, hogy egyszerre érezzük olvasóként a fájdalom szürke zónáját és a művészet értékét, amely által mindez elmondatik. Ehhez párosul az egyedi világalkotás, mely - mint már említettem - mitologikus jellegű. (Talán ez a transzcendenciaigény az egyetlen jellemvonás, ami ezeket a vámpírokat az emberekkel összekapcsolja.) Ez az Éhezők viadala jellegű próbatétel egy szakrális játék az Éj istennő kedvéért, és természetesen hatalmi erődemonstrálás az éjszaka gyermekei között. Nemcsak a Kejari kifejezést alkotta meg az írónő, hanem sok más, különleges kifejezést is használ, melyek között sokszor csak kapkodtam a fejem. 

Mindezek ellenére a romantikus fantasy kategória számos kliséjét kimerítette. Ezt főleg a két főhős jellemrajzán éreztem. A már megszokott, nagyobb jóért harcoló, különleges adottságú női, és a morálisan megkérdőjelezhető, titokzatos férfikarakter, akik ellenséges oldalon állnak - de mindezt olyan különleges köntösbe csomagolta az írónő, hogy nincs mese, sóvárgok én is a folytatásért!

Borító:
A Maxim kiadó átvette az eredeti borítót - külföldön ennyire sikeres könyveknél ez célszerű, hiszen ezáltal ismerik fel az olvasók a különböző platformokon megjelenő tartalmak alapján és kapcsolják össze a hazai kiadással -, ami egyszerűen lenyűgöző. Minden megvan benne, amit imádok egy romantasy történet borítóján: jellegzetes, szimbolikus, szemet gyönyörködtető. A kígyó motívuma uralja javarészt a képet, emellett egy kard szeli át a cím mögötti háttért. Ezek Oraya metonimikus jelölőiként is értelmezhetőek, valamint a koronaszerűen kanyargó tövisek és a kék rózsa tovább erősíti mindezt.

Összességében:
Carissa Broadbent regénye, A kígyó és az éj szárnyai jogosan örvend ennyire jó fogadtatásnak az olvasók körében. A vámpírok korszakának egy új generációja jelenik meg a történetben, akik már koránt sem rendelkeznek bárminemű emberi jellemvonásokkal. Épp ellenkezőleg: érzelemmentesen gyilkolnak, és örömüket lelik benne. Az írónő úgy festi le a vámpírlétet, amiben semmi vonzó nincs. Csupán az állandó vér iránti sóvárgás. Ráadásul ezeknek a teremtményeknek szárnyaik is vannak - összességében semmi sem emlékezteti őket azokra a vámpírokra, akikkel korábban találkoztunk. Orayának, az emberlánynak pedig velük kell megküzdenie egy halálos versenyen.
Újszerű, összetett történet, egyedi világ - nagyon ajánlom a romantasy-kategória rajongóinak!

Oldalszám: 544
Kiadó: Maxim
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Raihn
Kedvenc idézeteim:

"Egy napon a szeretet olyasmi lett számomra, ami nem biztonságot nyújt, hanem mindarra emlékeztet, ami kegyetlen és veszélyes a világban."

*

"– Ez ma… nem ő volt.
– Igen? – mondtam szárazon. – Akkor ki volt?
– A múlt – mosolygott szomorúan. – Lehet, hogy a bőrünk nem heges, mint a tiéd, de a szívünk igen. Bizonyos hegek soha nem gyógyulnak be."

*

"Elképesztő, hogy egy test mi mindent képes elviselni a túlélésért."

Nyereményjáték

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.   

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
Milyen bénítószert használ Oraya?

A turné állomásai:
11.07. Insane Life
11.08. Kelly & Lupi olvas
11.09. Milyen könyvet olvassak?
11.10. Angelika blogja
11.11. Könyv és más
11.12. Dreamworld
11.13. Kitablar

a Rafflecopter giveaway