Leigh Bardugo - Bűnös birodalom

   HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre, még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busa jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Árulást szenvedtek és meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát. Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, amely eldönti a Grisa-világ sorsát."

Van olyan pillanat, amikor még nekem is nehéz találni a szavakat. És ez most pont egy ilyen. Befejezve a Bűnös birodalmat várt az üresség, a valóság távol Ketterdam sötét sikátoraitól és alvilági életétől. Távol a hat varjútól és a grisák birodalmától. 

A kalandos jégudvari utazásuk után Kaznak szembesülnie kell azzal, hogy ez egyszer ő lett a palimadár. Csőbe húzták, méghozzá harmincmillió krugés csőbe, Inej pedig Van Eck fogja lett - de vajon mit tenne kockára a csapat és a fiú, hogy megmentsék őt a kereskedő karmaiból? Hirtelen két oldalról is támadás éri a Varjú Klubot. Egyfelől Van Eck és társai fenyegetik Kazt, másrészt Pekka Rollins akarja felszámolni a konkurenciát, ám mit sem sejtve arról, hogy valójában mibe is tenyerelt bele. Egy bosszúhadjáratba, ami már évek óta tart, csak titokban és észrevétlenül.

Fontos kérdés előtt áll a csapat - Kaz, Inej, Nyina, Matthias, Jesper és Wylan, valamint a forradalmi jurdaparem szer feltalálójának fia, Kuvej, aki jelenleg a  legtöbbet érő ember egész Kerch szigetén, Ravkában és Fjerdában egyaránt. Vajon harcba szállnak-e a városért, vagy elmenekülnek, amíg tehetik? Végül egy olyan akcióba sodorják magukat, ami közel sem veszélytelen, megannyi ponton csúszhat ki a lábuk alól a talaj, és számos szövetséget kell kötniük ahhoz, hogy legalább a reménye meglegyen annak, hogy élve kerülnek ki a végén.

Ennyiből is látszik, hogy Leigh Bardugo kitett magáért - ezennel is egy igazán izgalmas, bravúros és rendkívül lebilincselő regényt tárt az olvasói elé. A Hat varjúban sok volt a múltbéli visszatekintés, hogy jobban megismerhessük az antihőseinket, mi formálta a jellemeiket. Az írónő ebben a kötetben viszont új szereplők behozásával idézte meg a múltat, így megjelent Jesper édesapja, és fény derült Wylan kiskorának titkára, melyet az apja hallgatott el előle. De ami igazán érdekes volt, az a Kazt végig belengő titokzatos köd eloszlatása. Leigh Bardugo zseniális írónő, és ezt főként úgy tudom prezentálni, ahogyan Kaz Brekkert, a 17 éves tolvajzsenit megalkotta, majd alakította a karakterét két könyvön keresztül. A fiú kora ellenére többnyire félelmet vált ki az emberekből. A botja mindenkori kiegészítője a betegsége miatt, ami nem gyengeségének, hanem éppen erejének jelképe. Valamint a kesztyű, ami folyamatosan takarja a kezét. Sokáig nem kapunk választ, csupán spekulálhatunk arról, miért takarja el a kezét állandóan Kaz. És amit elénk tár Leigh Bardugo, az egyszerre sokkoló és mégis utólag megvilágítja a fiú minden cselekedetét és távolságtartását.

"– Nem hősnek születtem, Kísértet. Mostanra már rá kellett volna jönnöd. Azt akarod, hogy jobb ember legyek, jó ember…
– Ennek a városnak nem egy jó emberre van szüksége, hanem rád."

Női karaktereink tovább erősödtek a Hat varjú óta. Inejnek először Van Eck kínzásait és fogságát kell túlélnie. Kevésszer jelenik meg félelem az arcán, mégis a férfi fenyegetései halálra rémisztik a lányt. Már a gondolatok kis híján megtöri. Emellett egyéni küzdelmet is kap a lány a Bűnös birodalom során. Inej személyes ellenfelet kap, aki talán technikailag jobb harcos is nála, de közel sincs olyan célja a küzdésre és az életben maradásra, mint neki. Nyina pedig a jurdaparem után különleges képességre tett szert. Erősebb, mint valaha, de a szertől való függés épp emiatt válik egyre nagyobbá. A lány ismét találkozik grisa mestereivel - itt az ideje, hogy megmutassa, miből is lesz a cserebogár. Ezen a ponton az Árnyék és csont trilógia bekapcsolódik a hivatalosan is a duológia szálába. Megjelenik Zója és Zsenya mint a grisák követei és egy Sturmhond nevű kalóz, aki személyesen Kaz Brekkert keresi. 

Ismételten beleszerettem a Grishaverse-be. Egyszerűen a Leigh Bardugo által alkotott világ annyira addiktív, hogy az olvasó nem akar kiszakadni onnan. Azóta is a hatása alatt állok. Mert a Bűnös birodalom egy olyan regény, ami meglep, sokkol, és az utolsó oldal után is veled marad. 

 

Borító:
Tetszik a barna-arany keverék feketével való ötvözése. A cím továbbra is a központi szerepet kap a képen, de most a háttérben lévő varjú is jobban kirajzolódik. Széttárja a szárnyait, és felfele repül. Ez többletjelentéseket is implikálhat, de tény, hogy önmagában az összkép szerintem varázslatos a maga egyszerűségében.

Összességében:
Leigh Bardugo hivatalosan is a kedvenc szerzőim közé írta be magát. Függője lettem a regényeinek és az abból készült Netflix-adaptációnak is. Különös tehetsége van az írónőnek a karakterfelépítésben. Annyira egyediek és komplexek, közel sem tökéletesek, de pont így szerethetőek. A Varjú Klub minden tagja a szívemhez nőtt, és nehéz volt őket útjukra engednem az utolsó oldal után.
Még több kaland, érzelem, cselszövés vár a Bűnös birodalomban. Ketterdam városa megannyi titkot rejteget, a vadászterületekért pedig kemény harc folyik. A hat, vagyis inkább hét fiatal pedig vissza akarja szerezni, ami az övék: a Varjú Klub és a harmincmillió kruge.

Azoknak ajánlom a Bűnös birodalmat, akik szeretnének elveszni egy sötét, de kalandos történetben, amelyben megjelenik az individuális és a közösségi küzdelem, a barátság, a szerelem, egy igazi csapat, aki garantáltan elrabolja a szíved. 

Végszóként pedig annyit mondok: No mourners. No funerals.

Oldalszám: 688
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Kaz Brekker, Nina Zenik, Matthias Helvar
Kedvenc idézeteim:

"– Mindig oda csapj le, ahová a célpont nem figyel – mormolta Wylan.
– Jóságos Ghezen! – szörnyülködött Jesper. – Téged tényleg teljesen megrontottak!"

*

"– Te még a palacsintánál is jobb vagy, Matthias Helvar."

*

"– Mati en sheva yelu. E tettnek nem lesz visszhangja. Azt jelenti, hogy nem ismételjük meg ugyanazokat a hibákat, hogy nem okozunk tovább bajt."

*

"Elmennék érted. Ha nem tudnék járni, kúszva mennék odáig. Akármennyire összetörtünk is, megtalálnánk együtt a kiutat… Kivont késsel és tüzelő pisztollyal. Mert ahhoz értünk. Soha nem adjuk fel a harcot."

Papp Csilla - Szerelem újraírva

  HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Rebeka ​Simon saját lakberendező cégét vezeti Londonban. Egzisztenciája, kapcsolatrendszere messze felülmúlja korábbi elképzeléseit, sikert sikerre halmoz, mégsem tud igazán boldog lenni. Egy titkot hordoz 19 éves kora óta, mely ez idáig egész felnőtt életében fogságban tartotta.
Rebeka lánya, Tara és a barátja úgy döntenek, hogy fiatalkoruk ellenére eljegyzik egymást. Rebeka elhamarkodottnak tartja ezt a lépést, de képes változtatni a hozzáállásán és igyekszik támogatni a lányát. De az eljegyzés napján Rebeka rádöbben, hogy a féltve őrzött titka hamarosan napvilágra kerül.
Hány ember életét teheti tönkre egy ilyen, múltban gyökerező rejtély? Hogyan lehet megúszni a legkisebb sérülésekkel egy nem várt találkozást? És mi van, ha nem csak Rebekának vannak olyan titkai, melyek mindent megváltoztatnak?  

Papp Csilla legújabb romantikus, izgalmas fordulatokban bővelkedő története az útról és az útkeresésről ezúttal olyan örökké aktuális témákat is boncolgat, mint a szülő-gyermek kapcsolat, a mozaikcsaládok helyzete, vagy éppen a szexuális zaklatás."

Legutóbb az írónőtől a gyönyörű Ha/mar című regényét olvashattam. Nagyszerű történet imádni való szereplőkkel, akiknek a sorsát mindvégig a szívünkön hordozzuk. Ám most repüljünk vissza éveket az időben, és ismerjük meg a Szerelem újraírva c. kötettel Rebeka történetét, akinek a végzete véletlenek mentén egybefonódik a Ha/mar Dalmájáéval. 

Rebeka már több mint egy évtizede Angliában él. Elvált nő, aki egy ideig egyedül nevelte a mára már felcseperedett lányát, Tarát. Jól menő lakberendező cége van, csinos, elegáns, de nem akar elköteleződni senki mellett sem. Tara már kirepült a fészekből, hazaköltözött Magyarországra, hogy dramaturgiát és színészetet tanuljon, így ez sem akadályozza közvetlenül a nő szerelmi életét, de egy húsz éve benne szunnyadó érzés nem enged teret az új szenvedélyeknek. Egyedül van, és ezen mindenki csodálkozik. De azt a kívülállók nem tudják, hogy a szíve mélyén féltve őrizgeti a titkait.

Papp Csilla ebben a regényben nagyszerűen bemutatja az emberközi kapcsolatok fájdalmas, kényes pontjait egy lehengerlő, szívhez szóló történetben. 

Rebekán kívül nagy szerepet kap a Szerelem újraírva kötetben Tara, a húszéves lány, akit éppen elvenni készült a barátja, Levi. Azt az időt éljük, hogy többnyire a házasság nagyon kitolódik az emberek életében, vagy meg sem történik. Ennek azonban sok ellenpéldáját élem meg saját életemben, és ugyanezt mutatja be az írónő is. Vajon felelősségteljes döntés egy életre szólóan elköteleződni valaki mellett? Tara és Levi alig húszévesen biztosak abban, hogy szeretik egymást. Hogy nem tudnának egymás nélkül élni. De Rebeka a saját hibájából okulva félti a lányát, hogy esetleg olyan döntést hoz ilyen fiatalon, ami negatív értelemben hat majd ki a hátralévő életére. De rá kell jönnie a nőnek, hogy nem védheti meg mindentől a szeretett kislányát. Van, amikor az a helyes döntés, ha hagyja meghozni a saját döntéseit, akkor is, ha ez talán a szívébe is kerülhet. Emellett Papp Csilla mer beszélni egy fontos témáról, ami a szüzesség. A lány nem konzervatív felfogás miatt nem feküdt még le a barátjával, hanem amiatt, amit ez valójában jelképez számára. Nem foglalkozik a társadalmi nyomással, miszerint már ciki húszévesen szűznek lenni, hanem kitart az elvei mellett, hallgat a belső megérzésére, ami megsúgja neki, mikor áll készen már lelkileg is az együttlétre. Mert bármennyire is sulykolja a világ, egyfelől, hogy a szüzesség a tisztaság szimbóluma, másfelől meg, hogy semmi értéke nincs a mai társadalomban, csak legyél túl rajta, mert ez a módi, igenis hallgatni kell arra a belső késztetésre, ami ha azt mondja, hogy még nem megfelelő az időzítés, és ha készen állsz rá, azt is jelezni fogja. Másrészről meg azt állítja elénk az írónő, hogy érdemes várni egy olyan fiúra, mint amilyen Levi. Aki nem erőltet semmit, ugyanakkor nyitott a kommunikációra.  

"Nehéz úgy élni, hogy folyton cipeljük a fájdalommal teli zsákunkat. Találni kell rá alkalmat, hogy bizonyos dolgokat kidobjunk vagy megjavítsunk, ezzel könnyítve a terheinken."

A regény nagy tanulsága, hogy a sors kicselezhetetlen. Minden úgy történik, ahogyan annak történnie kell. Sokszor nehéz elfogadni azt, amit az élet kínál, a legtöbbször meg csak utólag fénylik fel a cselekedetek értelme, de bízni kell abban, hogy minden szenvedés és gyötrődés elvezet valahová és nem értelem nélküli. Lehet, hogy valaminek húsz év kell, hogy megtalálja a helyét a világban. És ilyen Rebeka élete is. Az egykori döntése sok ember életét felforgatta, és ha még egy mondanivalót magunkkal viszünk a regény után, akkor legyen ez. Hogy érezzük át azt, hogy a döntéseink sokszor nem csak ránk vannak hatással.

 A Szerelem újraírva ugyanakkor nem véletlenül viseli ezt a címet. Az ember számára van hogy életében többször jön el az igaz szerelem - mint a Ha/mar Dalmája vagy Dénese esetében -, de van, hogy az első szerelmet sosem múlja fel semmi. Rebeka sokáig azt hitte, amit érez Rolf iránt, az szerelem, míg meg nem pillantott azt, akiért valójában dobogott a szíve. Milánt. És ezt az érzést húsz évig nem feledi. Ennyi idő elteltével viszont az élet ad neki egy újabb lehetőséget, hogy újraírhassa a szerelme történetét. De először is szembe kell néznie azzal az időszakkal, amikor az életének fonala összecsomósodott, és valahogyan ki kell gubancolnia, hogy mindez megtörténhessen. De addig is fájdalmas út vezet, hiszen nagy erő kell ahhoz, hogy a múlt sebeit leragasztó ragtapaszt feltépjük. A regény elején indulunk egy titokkal, de a cselekmény végére ötször ennyi lát napvilágot. 

Mély gondolatokkal teli lélektani utazás, mely megtanít a végzet és a titkok erejére. 

Borító:
Nagyon tetszik, ahogyan Papp Csilla könyvei külsőre kinéznek. A Ha/marhoz hasonlóan itt is megjelennek szimbólumai a két városnak, amelyek központi szerepet kapnak a regényben: London és Budapest. A borítót a kék, a piros és a fehér szín uralja, szerintem nagyon figyelemfelkeltő lett, és az utazás toposz is megjelenik a képen, hiszen a nő a bőrönddel kétségtelenül Rebeka kétlaki életére és folytonos utazására utal, ugyanakkor a Szerelem újraírva történetében nem csak ebből a szempontból van jelen a motívum, hanem belső utazásra is hív a múltba és a titkokba, amelyekkel a főszereplőnek számot kell vetnie. 

Összességében:
Papp Csilla ebben a kötetben is megmutatta, milyen művészien tudja megszólaltatni a tabunak bélyegzett témákat. Családi, emberközi kapcsolatainkra helyezte a hangsúlyt a Szerelem újraírva c. regényében, és bemutatta, milyen hatalmas ereje van múlt titkainak, melyek sosem maradhatnak rejtve. Pörgős cselekménnyel kápráztatja el az olvasót, mely mellett ugyanakkor nem törpülhetnek el az igazi mondanivalók. Azonnal beszippantott, rögtön a szívemen kezdtem viselni a szereplők sorsát, és reméltem, hogy húsz év után végre megtalálják mindannyian a boldogságot.
Hiszen a sorsot nem lehet kicselezni.
Felüdülés volt, kikapcsolt, de közben el is gondolkodtatott, ami egy igazán jó regény ismérve az én szememben. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra Csilla a következő, Minden életemben szerettelek c. regényében!

Azoknak ajánlom a Szerelem újraírva , akik egy lehengerlő történetre vágynak az életről, mélyre temetett titkokról, családi kötelékről és a szerelem dichotómiájáról - a megmagyarázhatatlan boldogságról és szomorúságáról. 

Oldalszám: 492
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Tara
Kedvenc idézeteim:

"A legmerészebb forgatókönyvet mindig az élet írja."

*

"(…) nem az eredmény a fontos, hanem az út, amin haladunk."

Beszéljünk az Árnyék és csont sorozatról!

Az elmúlt egy hétben csupán egy beszédtémám volt. A Shadow and Bone. Ezért gondoltam, megosztom veletek is a gondolataimat ezzel kapcsolatban.

Nem rejtem véka alá, hogy igazi fangirl-típus vagyok. Lételemem a rajongás, az életemet korszakokra lehetne bontani az alapján, hogy épp miért voltam oda teljes mértékben. És ezen az utolsó szókapcsolaton van a hangsúly. Ha valamiért rajongok, akkor minden figyelmemet az adott dolognak szentelem. Így volt ez a One Directionnel, a Trónok harcával, a Marvel filmekkel - és ez csak néhány az igen hosszú listából -, egy hete viszont az Árnyék és csont valamint a teljes Grishaverse van terítéken. Ez azt jelenti, hogy szinte minden interjút láttam a sorozat készítőivel, szereplőivel és magával az írónővel, bekövettem az összes létező fanoldalt és mindent, ami a szereplőgárdához köthető, órákat lógok a twitteren, instagramon és tiktokon, meg persze pinteresten új hírekre vadászva. És ezen kívül elkészítettem a saját grisha-avataromat, illetve megtudtam, hogy szélhívó lennék a második hadseregben. Szóval fogalmazzunk úgy, hogy kicsit beszippantott a sorozat, a körülötte lévő hype és maga a grishaverse is. 

Mindebből leszűrhető, hogy elégedett voltam a másfél év várakozása után debütáló szériával. Több mint elégedett, valójában. 

Szereplők:

☆ Jessie Mei Li - Alina Starkov
☆ Ben Barnes - General Kirigan (Éjúr)
☆ Freddy Carter - Kaz Brekker
☆ Amita Suman - Inej Ghafa
☆ Archie Renaux - Malyen Oretsev
☆ Kit Young - Jesper Fahey
☆ Danielle Galligan - Nina Zenik
☆ Daisy Head - Genya Safin
☆ Sujaya Dasgupta - Zoya Nazyalensky
☆ Zoë Wanamaker - Baghra
☆ Calahan Skogman - Matthias Helvar

A kérdés elsőként az volt, hogy sikerül-e Leigh Bardugónak és a készítőknek összerántaniuk egy történetté az Árnyék és csont trilógiát és a ketterdami alvilágot, a Hat varjú duológiát. Hiszen a kettő között eltelik két év, valamint a helyszín és a szereplők is eltérnek. Ezt ügyesen megoldották úgy, hogy a Hat varjú történetnek szőttek egy ravkai előzménykalandot, így a napidéző nyomába kell mennie a szereplőknek - akiket nagyon jó ötlet volt bevonni, hiszen színesítették a sorozatot -  egy kereskedő megbízatásából. A hat varjú ekkor még tulajdonképpen csak három varjú, ugyan Nina és Matthias megjelenik, de ők a ketterdami életüket megelőzően kapnak helyet a sorozatban egyfajta revideált Romeo és Júlia-szálként, viszont Wylan egyáltalán nem tűnik fel a színen a S&B történései alatt. Remélhetőleg a következő évadokban őt is beleírják, ahogyan hallottam, ezt is tervezik, Kit Young pedig nagyon várja, hogy megjelenjen Wylan is a színen. 

Már ez a felállás is lényegi változásokat implikál a regényekhez képest, mégis amikor összehasonlítjuk az adaptációt és az alapjául szolgáló könyveket, nem szabad elfelejtenünk, ez két különböző módja egy történet közlésének. Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, ám a készítők szuperül megküzdöttek az akadályokkal, és olvasóként is azt mondhatom, hogy érthető és vállalható változtatásokat írtak bele a sorozatba. Mal és a főhősnőnk kapcsolata sokkal bensőségesebbé vált a képernyőn véleményem szerint, az Éjúr eleinte gyengéd, előzékeny, viszont így tud nagyot ütni a történet fordulata - hogy valójában nem véletlenül hívják őt így. El kell hitetni a nézővel, hogy Aleksander Kirigan a grisák védelmét és a zóna megszűnését akarja, de közben körbelengi a misztikum és a sötétség. Ben Barnes pedig rendkívül jól alakította mindkét végletet. A változtatások egyike, és közben olvasóként furcsa volt, hogy hivatalos néven szólították végig az Éjurat, hiszen a valódi kiléte csupán a harmadik könyvben derül ki. Ugyanakkor elfogadtam Leigh érvét a szükséges változtatás mellett: egy hadseregben nem hívhatják a gúnynevén a tábornokot, és a sorozat ebbe is nagyobb betekintést nyújt, nem korlátozódik le a női főhős oldalára, hanem Mal is nagyobb szerepet kap, így az első és második hadsereg, és a szarvas utáni nyomozás részletei is. Amit nem szerettem változtatást a könyvhöz képest, az Baghra jellemének heroizálása volt. A sorozatban az emberiség védelmét tartja szem előtt, meg akarja menteni a népet Aleksandertől, a regényben viszont sokkal önzőbb és anyaibb. Az egyetlen dolog, amire vágyik, hogy a fiát menthesse. Mindazok után is, amit tett. Ám volt egy változtatás, ami mindannyiunk szívét megmelengette: Milo, a kecske. Eleinte elég random volt - képzeljük el Kaz Brekkert, ahogyan egy kecskével a kezében járkál Óbudán. De nem lehetett nem imádni, mivel csempészett egy kis humoros szálat a történetbe, és végül aztán szerepet is kapott, nem csupán komikumforrás volt. És mint kiderült egy interjúból, valójában két kecskével is dolgoztak a forgatáson, akik ráadásul magyar kecskék voltak: Ugri és Bugri. Ajánlom ezt a Netflix After Party interjút csak azért, hogy hallhassátok, ahogyan Kit Young kiejti ezt a két nevet. 

Amit viszont szó szerint átemeltek a Hat varjúból, az Nina és Matthias szála. Lenyűgöző volt látni, ahogyan megelevenednek az olvasottak, ráadásul Danielle és Calahan között rendkívüli a kémia. Danielle nagyszerű Nina választás volt, egyszerre volt erős és humoros, bátor és törékeny, ahogyan az a könyvben is megjelenik. Egy interjújában közölte, hogy egy teljes karakterábrázolást felépített magában a forgatás előtt Nináról, a szüleiről, és egy képzeletbeli barátnőt is alkotott neki, aki egykor a támasza volt, de drüskelle-támadásban az életét vesztette. Természetesen ez a színésznő fantáziájának szüleménye, de csodálatos, hogy a színészek ilyen komolyan vették azt, hogy megismerjék a szerepeik mögött megbúvó könyves karaktereket, és tényleg élettel töltsék meg őket. Hiszen nem Danielle az egyedüli, Calahan mimikáin nagyszerűen rajzolódtak a kétségek, amik Matthiast is jellemzik. A fiúban igazi hurrikán tombol, mivel világéletében azt tanították neki, hogy a grisákat irtani kell, erre találkozik eggyel, aki megnevetteti, aki igenis emberi. De ugyanígy a Kazt alakító Freddy is tisztában volt azzal, hogy mennyit jelent az ő karaktere az írónőnek, hiszen a csonthalál nevű betegség, amiben a szereplő szenved, az valójában Leigh Bardugót is sújtja. Freddy pedig úgy akarta átadni mind a fiúban lévő távolságtartást, mind a botjához fűződő kapcsolatát, hogy azzal egyfajta szócsövévé váljon a szerzőnek. Arról nem is beszélve, hogy Amita Suman mintha tényleg a könyvből lépett volna ki, csodálatos Inej volt a sorozatban, pont így képzeltem el őt olvasás közben, a Jespert alakító Kit Young pedig feltörekvő tehetség, megmutatta, hogy milyen szuperül el tudja sajátítani a pisztolypörgetést, és megannyi oldalát mutatta meg Jespernek, tényleg élettel töltötte meg a karaktert. Egy szó mint száz, még egy ilyen remek casting kevés van a könyves adaptációk terén. Ezek a színészek arra születtek, hogy eljátsszák a hat varjú karaktereit. 

Ugyan a regények olvasása nélkül is érthető a S&B, a készítők rejtettek el egy-egy jelenetnyi csemegét a könyvmolyoknak is. Ilyen, amikor Jesper azzal nyaggatja Kazt, hogy robbantó kéne már a csapatba, akiről tudjuk, hogy ki lesz majd. Inej és a tőrei, valamint azok nevei. Amikor az Éjúr egyik szívtörője suttog egy félmondatot Jespernek, és olvasóként tudjuk, mire jött rá. Vagy hogy feltűnik, hogy Kaz nem nyúl Inejért, amikor megsérül, hanem Jesper kapja el a lányt, annak ellenére, hogy szemmel látható a kapcsolat közte és a tolvajzseni között. Nagyon féltem, hogy a köztük lévő különleges köteléket nem tudja majd rendesen átadni a sorozat, de hiába aggódtam, nagyszerűen átjött minden érzelem, ami a könyvekben is megvan.

De nemcsak az eredeti cast, hanem a magyar szinkronhangok is nagyszerűen lettek összeválogatva. Az eredeti után megnéztem egyszer szinkronosan is - fordításilag is szuper volt, a hangszínek, tónusok abszolút illettek a karakterekhez. Személyes kedvencem Ember Márk hangja Matthias álarca mögött. Igazán találó választás volt, de mindegyikhez tudnám ezt mondani. 

Mindezek után csak annyit mondanék, hogy rendkívül hálás vagyok az égnek és az isteni gondviselésnek, hogy személyesen is találkozhattam ezzel a rendkívül tehetséges írónővel, Leigh Bardugóval, a két hihetetlen színésszel - Ben Barnesszal és Kit Younggal, akinek a dedikációját a sorozat megnézése után még nagyobb becsben őrzöm -, illetve hogy a filmezés itt, Magyarországon történhetett, mert így biztosan felkerekedek,és bejárom az összes forgatási helyszínt. Remélem, a második évadra is visszatérnek, és nem hagyják el ezt a színvonalat sem.

Olvassátok, nézzétek, és merüljetek el a Grishaverse világában!

Brigid Kemmerer - Sötét, magányos átok

  HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Egy ​elátkozott birodalomban… a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.  Légy szerelmes, törd meg az átkot!  

Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.  És elérkezett az utolsó ősz…  

Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.  

Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!  Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?" 

Brigid Kemmererrel az első találkozásom enyhe csalódás volt. Évekkel ezelőtt olvastam a Vihart, az Elementál sorozat első részét, de nem kerültünk egy hullámhosszra. Lehet, ma már más lenne a véleményem, végtére is eltelt fél évtized azóta. Ugyanakkor a Sötét, magányos átok valamiért vonzott magához. Sok pozitív visszajelzést hallottam róla azoktól, akik eredeti nyelven már olvasták, a borító pedig első látásra szerelem volt. Ezt csak tetézte, hogy a történet alapja a jól ismert Szépség és a szörnyeteg mese, a retellingekért pedig egyenesen rajongok. Így mindent egybevéve pont egy olyan regénynek tűnt, amit imádni fogok. 

És nem is volt ez másként. 

A Sötét, magányos átok már az elején olyan hatást kelt, hogy az olvasó tudja, itt a helye. A lapok között. Rhen felfedi előttünk a titkát - egy elátkozott kastély rabja, és minden ősszel vérengző szörnyeteggé változik, amíg meg nem leli az igaz szerelmet. A szörny nem ismer kegyelmet, a herceg a saját családjával, testőreivel, és az összes palotabelivel végzett, és minden szezonban rettegésen tartja Emberfall lakóit. Rhennek egy utolsó esélye maradt, hogy megszabaduljon az átokról, hogy megtalálja azt a lányt, aki viszont szereti őt mindannak ellenére, amivé válik, és amit elkövetett a múltban. 

Harper családja a csőd szélén áll. Édesapja akkora adósságokba sodorta őket, hogy fivérének nincs más választása, mint illegális úton pénzhez jutni. Harpernek csupán őrködnie kell, de időközben arra lesz figyelmes, hogy a sikátorban egy férfi próbál elrabolni egy ájult lányt. A lelkiismerete nem hagyja ezt szó nélkül, nekitámad egy vascsővel. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy néhány másodperc múlva egy másik világban találja magát egy elvarázsolt kastélyban egy herceg és a - rablónak hitt - testőrparancsnok társaságában. Harper első gondolata a menekülés, de amikor szökni próbál, az életét a Rhen íjainak és pontos célzóképességének köszönheti. A trónörökös szembesül a népe hányattatott sorsával, a közeli ország kémjeivel, akik az uralkodó nélkül hagyott országot akarják bevenni, valamint a hiedelemmel, miszerint a királyi család önző módon inkább elmenekült az Emberfallt veszélyeztető fenevad elől, minthogy biztosítsa a lakosság védelmét. Az emberek éheznek, csalódottak, és úgy érzik, elhagyta őket a szerencse. Vajon Rhen képes megadni nekik a reményt? És felfedi előttük a valódi kilétét? 

Hiábavaló lenne tagadni, egyszerűen imádtam ezt a regényt! A Szépség és a szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, így a történet már valóban az első pillanatban megvett magának. Brigid Kemmerer ugyanakkor ezt az alapot tovább színesítette különféle mesei szálakkal - megjelenik benne egy fiatal lány, aki férfiakat meghazudtoló kitartásával bekerül a királyi gárdába, de találkozhatunk egy gonosz varázslónővel is, akit a kegyetlenség éltet. 

"– Mindig ámulattal tölt el, hogy a legsötétebb reménytelenségből is van kiút."

Ám ami miatt igazán kedvelhető lett a regény, azok a benne szereplő emberi vonású karakterek. Harper egy betegséggel küzd, ami miatt nehezen megy neki a járás, sántít, egyszóval nem egy szokványos hercegnő-alapanyag. Ami a szívén, az a száján, nem engedi, hogy irányítsák, ez olykor felesleges galibához vezet, máskor viszont elképesztő bátorságról tesz tanúbizonyságot. Sokszor éreztem, hogy meggondolatlan lány - de talán épp az hatna mesterségesen, ha 17 éves kora ellenére állandóan bölcs és megfontolt lenne. Ugyanakkor mégiscsak szerethető karakter minden elsietett cselekedete ellenére is. Elhivatott, egyszerűen mindenkit meg akar menteni, és nem nyugszik addig, míg meg nem találja az ennek megfelelő megoldást. De van egy pont, amikor rá kell jönnie, hogy olykor választani kell, hogy ragadozó lesz, vagy préda. Az Emberfallban töltött idő rákényszeríti a lányt, hogy átgondolja - mit érdemes feláldozni és miért. Aranyból van a szíve, gondoskodni szeretne az emberekről, ez viszont minden tekintetben egy hercegnői jellemvonás. 

Rhent még ennél is könnyebb megszeretni. Az átok kétségtelenül megváltoztatta őt mint embert, erre a visszaemlékezéseiből következtethetünk. Szándékosan kereste a bajt, provokálta az embereket, majd kárörvendett a nyomorukon. De miután családja és más emberek vére tapad az ő kezéhez, elementáris bűntudat gyötri, és nem gondolja, hogy a tettére lenne bocsánat. Még akkor sem, ha valójában nem szánt szándékkal cselekedte ezeket, hanem a szörny végzett mindenkivel a felsoroltak közül. Harpernél jóval megfontoltabb, igazi stratéga. Ez neveltetésének is származéka, ugyanakkor az idő másként telik a Vasrózsa falai között - Rhen végtére is több mint 300 éves. Reálisabban látja a világot, a problémákat, mint a lány, aki sokszor előbb cselekszik, minthogy átgondolná a helyzetet. Brigid Kemmerer összetetten és annál szerethetőbben alkotta meg a herceget, míg végül egy olyan főhőst kaptunk, akinek helyén van a szíve, de mégis tekintélyt parancsoló a kiállása. Rhennek pedig a múltbeli sérelmeket önmagában kell tisztáznia, önmagának kell új lapot adnia, és rá kell ébrednie, hogy azon már nem tud változtatni, de a jövőt, az ország sorsát a kezébe veheti, és lehet egy olyan vezető, akire felnéz Emberfall. 

És hogy teljes legyen a sor, beszélek Greyről is, a parancsnokról, aki elhozta a lányt Washingtonból Emberfallba. Ugyan nagyon megkedveltem Rhent, a kedvencem a kötet során végig Grey volt. A királyi gárda parancsnoka maradt egyedül életben a palotában élők közül, mindenki mást elpusztított a szörny. Elmenekülhetett volna, de nem tette. Felesküdött a koronára, felesküdött Rhen védelmére és szolgálatára, és kész akár az életét is adni érte. A hűség a szememben rendkívüli erény - Grey pedig ennek a mintaképe. Nem tudom, hogy lehet valaki egyszerre közvetlen és távolságtartó, de rajta ezt éreztem. Ellentétes pólusok kiegyenlített egyensúlyát. És kíváncsian várom a folytatást, amiben ő kapja a főszerepet.

Ám az összetett karakterisztika mellett nem szenvedünk hiányt izgalmakban sem. A Sötét, magányos átok teljes mértékben lebilincselt, nehezen tudtam elszakadni a lapoktól, hogy visszatérjek a valóságba, és minden egyes percben visszakívánkoztam Emberfallba. Tanulságos történet a tiszta szerelemről, mely elenged, hogy aztán magadtól visszatalálj hozzá. Ami nem zár ketrecbe, hanem engedi, hogy szárnyalj. És aminek a hangját akkor is meghallod, ha nem vagy önmagad. 

Borító:
Egyszerűen gyönyörű. Nagyon szeretem a kék színt, és ez a sötét, mélykék az egyik legszebb árnyalata. A cím betűtípusa nem túl cirádás, mégis feltűnő, vonzza a tekintetet, és úgy van kialakítva, hogy illjen a háttérnek szolgáló tövises növényhez. Bámulatos és egyedi!

Összességében:
Szerelem-könyv a Sötét, magányos átok. Beszippantott már az elején, és onnantól nem volt megállás. A történet, a karakterek, a tudat, hogy egy mesefeldolgozás csak hajtott előre, és egyszerre vágytam a kalandra, amit nyújtott, és féltem attól, hogy véget fog érni.
Brigid Kemmerer tehetségesen szőtte a regény hálóját, kiszámíthatatlan volt, mégis emberi, ez pedig igazán kivételes vonása a történetnek. A szereplőket azonnal megkedveltem, a szívemen viseltem a sorsukat.
Mesés, különleges és varázslatos alkotás.

Azoknak ajánlom a Sötét, magányos átkot, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, a fantasy-birodalmat, az izgalmakat, kalandokat, mely meg van fűszerezve egy csipetnyi romantikával, erényekkel és a nemes lélek összetevőivel. 

Oldalszám: 528
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Grey
Kedvenc idézetem:

"– Hát te honnan csöppentél ide?
– A legsötétebb rémálmodból – vágom rá."

Amy Harmon - A madár és a kard

HANGULAT                                MOLY                                        2021

"A szerelem valóban nem ismer határokat?  

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad! Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő! Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!  

Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.  Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.  Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?" 

Amy Harmon neve nem volt ismeretlen számomra, ugyanakkor teljesen más zsánerű regényeket olvastam eddig tőle. Az Arctalan szerelem a 2001-es terrortámadás idejét mutatja be, míg a Homokból és hamuból egy szívszorító szerelmi történetet ábrázol a második nagy világégés és a nácizmus tombolásának közepén. De ezúttal egy fantasy regényt írt, én meg rendkívül kíváncsi voltam, hogyan fekszik majd neki ez az újfajta stílus. 

Az írónő egy olyan világot teremtett, ahol együtt élnek a közönséges emberek az Idézőkkel - akik különleges képességeik szerint lehetnek Fonók, Alakváltók, Ékesszólók és Gyógyítók. Az idők folyamán viszont egyre nagyobb ellentét kezdett feszülni köztük, Zoltev király pedig irtani kezdte az Idézőket. Lark szemtanúja lesz az édesanyja kivégzésének, a halála előtt elsuttogott szavai pedig végigkísérik az életét. A nő megátkozza a királyt és a fiát, ezzel együtt lánya életét összeköti az apjáéval, őt pedig felszólítja, hogy óvakodjon a szavaktól, hiszen azoknak mérhetetlen nagy ereje van. Ettől kezdve Lark nem beszél, apja pedig annyira megrettent az átoktól, hogy elefántcsonttoronyban tartja a lányát, se írni, se olvasni nem tanítja. A pacsirtáról elnevezett lányka alkalomadtán kiszökik otthonról, és az évek során kezdi felfedezni az erejét. Hiszen ő Ékesszóló, különleges adottságok birtokában van. Gondolatait verses formába rendezve parancsolni tud a tárgyaknak, állatoknak. Így az élete védelméért inkább némaságban él, minthogy lelepleződjön a képessége. 

A gonosz király halála után őt a trónon fia, Tiras követte. Eltelt 15 év, Jerut pedig egy félig madár, félig ember nép, a volgárok támadják. Az ifjú királynak fel kell vennie velük a harcot, ezért Corvynba látogat, hogy rávegye az ottani fejedelmet, hogy küldjön embereket a hadseregbe. Hogy biztosan betartsa az ígéretét, Tiras magával viszi a férfi lányát, Larkot, a királyi udvarba, ahol szembesül a lány különleges képességével. Habár Lark nem beszél, ő mégis képes hallani a hangját a fejében. Így kezd el kommunikálni a két fiatal, majd kerül egyre közelebb egymáshoz. Aztán kiderül, Tiras herceg is titkokat rejteget, és Lark segítéségre van szüksége, hogy megvédhesse népét és országát.

"A némaság közeli rokona a láthatatlanságnak."

Beszélnék elsőként egy kicsit a címről. A madár és a kard. Elsőnek tűnhet két egymást után rakott szónak, de a regényt olvasva mindegyik része értelmet nyer. Amy Harmon remekül játszik a szavakkal, hiszen először azt hisszük, értjük, mire utalhat a két szimbólum.  A madár természetesen Lark ("csalogány") névből adódóan a lányra, a kard pedig király mivoltjából Tirasra. Nem is tévedünk, ugyanakkor van ennek később kibontakozó, mélyebb jelentése is. Amiben éppenhogy a királyt takarja a madár szimbólum és a lány lesz egy kétélű fegyver. Szerintem zseniális, ahogyan az írónő ezt összerakta, ezért is külön tetszett meg a címválasztás, hiszen végtére is igazán beszédes. 

Az egész regényt mesei atmoszféra lengi körül. Az írónő egy középkort idéző fantasy birodalomba kalauzol el bennünket, ahol morális értékek csapnak össze. Lark eleinte egy bajbajutott hercegnő volt, akit a szerető családi fészek helyett otthon csak egy őt elnyomó édesapa várt. Corvyn urának vállát is nyomta a felesége utolsó szavaiban elhangzó átok, de jobban féltette saját életét, minthogy amiatt aggódott volna, hogy elveszíti a lányát. Lark naivan érkezik a királyi palotába, de ahogy kikerül az apja hatóköréből, kinyílik előtte a világ. Megismerkedik a betűk, a könyvek birodalmával, mely teljesen magával ragadja őt, és ezzel párhuzamosan tárul fel előtte a képességének rejtett mivolta is. A kötet során Lark végig erősödik, ez pedig annak köszönhető, hogy folyamatosan bővíti tudását, az ismeretei pedig fegyvereivé válnak a mindennapokban. Mesei elemként hatott továbbá a vár, ami egyszerre bezár mégis kinyitja a féltve őrzött titkok kapuját, a szörnyeteg, akit le kell győznie a hercegnek és a hercegnőnek, valamint a megtörésre váró átok. Ezek mind azt éreztették velem, hogy A madár és a kard egy gyerekként el nem mondott mese, ami húszévesen is elbűvölt és ámulatba ejtett. 

Borító:
Az az igazság, hogy ehhez a regényhez eddig nem készült igazán átütő borító, mely átadja azt a különös meseiséget, ami belengi A madár és a kard történetét. Az eredeti alkotás nekem túl sötét, és mintha annyival kötődne a regényhez, hogy a lány látszólag beszél a képen és körüllengi valamiféle aura, ami talán a különleges képességére utal, de ezeket túlságosan belemagyarázásnak érzem. Szerintem nem találták el sem a hatást, sem a kapcsolatot a könyvvel. A német borítókészítők már világosabb színekkel dolgoznak, de azoknál sem találok közös hangot a történettel - a lány körül tollak szállnak, de maximum ennyi, amit ki tudnék emelni. A magyar kiadáshoz pedig szavazást hozott létre a kiadó. A legtöbb szavazatot elért munka - egy kardot ábrázoló kép jött ki nyertesként, és nem véletlenül. Hiszen energia sugárzik arról a képről, a kard szimbóluma végre megjelenik rajta. Ugyan én el tudnék képzelni a háttérben rajta madártollakat, hogy duplán illeszkedjen a címhez. De erre a képre lecsapott korábban egy másik kiadó, és egy klasszikus dráma legújabb kiadásához használták fel, így a Könyvmolyképzőnek nem maradt más választása, mint a második helyezettel megjelentetni a könyvet. Ennek az alkotásnak egy lány áll a középpontjában, aki egy virágcsokrot tart a kezében. Tetszik, hogy maga a kép világos, sokkal inkább passzol a történet atmoszférájához, mint az eredeti borító mélabús sötétje. A háttérben egy madárraj halad el a lány mögött - ezzel megjelenik a másik ötletnél hiányolt madár-motívum is. Így azonban a kard elmaradt. Nekem ugyan tetszik a végső választás, egyedül a lány fején lévő korona az, ami túlságosan beleolvad a háttérbe, szinte eltűnik, de ez a nyomtatáskor dombornyomással lett kiküszöbölve.

Összességében:
A madár és a kard egy különleges darabja mind az ifjúsági, mind pedig a fantasy köteteknek. Egyedi, mesei atmoszféra járja körül, melyben megmutatkozik, hogy végső soron a szeretetnek van a legnagyobb varázsereje mindközül.
Lark és Tiras kapcsolata kezdetben csupán felszínes, már-már kihasználják a másikat, de ahogy kezdik megismerni egymást, úgy válik a regény is egyre mélyebbé. A történetet a lány oldaláról olvashatjuk. Mivel Lark nem beszél, sokkal többet van a gondolataival, sokkal inkább megfigyeli a környezetét, erre pedig Amy Harmon is külön hangsúlyt fektetett. Gyönyörű leírások uralják a regényt, aprólékos, festői, ahogyan az írónő megeleveníti előttünk a természetet, a tárgyakat, az embereket. A történet és annak mondanivalója, üzenete mellett ez is erénye a kötetnek. 

Nem sok híres szerzőt ismerek, aki nem egy jól bevált zsánerben alkot, hanem kipróbálja magát minél többen, ezzel is feszegetve a saját határait. Amy Harmon viszont ilyen, és csodálom őt ezért. És azt kell mondani, mindegyikben otthonosan mozog, ugyanolyan jól áll neki egy fantasy történet, mint egy történelmi regény, vagy egy családi és baráti kapcsolatokat feldolgozó lélektani mű. 

Azoknak ajánlanám A madár és a kard krónikáit, akik szeretik a különleges történeteket, melyben megjelenik egy király és egy nemes lány, akiknek közös erővel kell megtörniük egy átkot, megvédeni az országot, és megmutatni a világnak, mire képes a szerelem ereje.

Oldalszám: 368
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: King Tiras of Degn
Kedvenc idézetem:

 "– Ragyogsz, Lark.
A keze ismét visszaindult, és végigsimított kibontott hajamon. Nyeltem egyet, hirtelen könnyek fojtogattak.
Akkor miért nem lát senki?
– Én látlak – mondta."

Leigh Bardugo - Hat varjú

 HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást." 

Leigh Bardugo neve nem volt ismeretlen számomra. Azon szerencsések közé tartozom, akik 2019-ben, amikor hazánkba látogatott és dedikált is, készíthettem vele interjút valamint magán az eseményen is dolgozóként vehettem részt. Ám nemcsak vele, hanem a hamarosan debütáló sorozat két színészével is találkozhattam - Ben Barnesszal és Kit Younggal. Hatalmas élmény volt, egy olyan pillanat, amit sosem feledek. És most, hogy olvastam a Hat varjút, még inkább várom a sorozat április 23-ai premierjét!

Az Árnyék és csont trilógia után járunk időben, amikor is Ketterdam városában virágzik a kereskedelem és az éjszakai élet. A tolvajlás, a szerencsejáték mindennapos, és mindenki tudja, kiket kell messziről elkerülni. A városban a Varjú Klub híres az összetartásáról, a tagjairól, de főként a vezéréről, Kaz Brekkerről, akiről az a hír járja, hogy kegyetlen, és nincs olyan piszkos munka, amit ő ne végezne el. 

Egy olyan szérum látott napvilágot, ami felélesíti a grisák erejét, de nem csupán jótékony hatással bír. Addiktív, és ha rossz kezekbe kerül, annak a végkimenetele beláthatatlan károkat okozna. De a jurdaparem feltalálóját elfogták a fjerdaiak, és a legféltettebben, lakatok alatt őrzik. A Kereskedőtanács szép összeget kínál Kaznak azért, hogy csempéssze ki a férfit, és juttassa vissza Ketterdamba. Ehhez azonban a legmegbízhatóbb és legprofibb emberekre van szüksége. A másik kérdés, hogy belegondol-e a tolvaj abba, hogy mit szabadít ezzel a világra. 

Hatan vágnak neki az útnak, de addig is számos akadály áll előttük. Be kell törniük egy börtönbe, a Pokol Kapujába - ez szinte egyfajta főpróbának is tekinthető az igazi küldetéshez -, meg kell győzniük egy szívtörőt, hogy tartson velük, és ki kell bírniuk, hogy ne ugorjanak egymás torkának. De az igazi kihívás csak Fjerdába érve kezdődik. Ugyan Kaz sosem fogy ki a tervekből, az akció ingatag lábakon áll, bármelyik pillanatban félresikerülhet valami, és amilyen a szerencséjük - félre is fog. 

Leigh Bardugo zseniális írónő, ezt már az Árnyék is csont trilógiában is bizonyította, ám a Hat varjúval még inkább levett a lábamról. A cselekmény annyira izgalmas, hogy minden másodpercét élveztem az utazásnak, és mindig történik benne valami, amire nem számít az olvasó.  Egyensúlyban volt a jelen és a múlt, ahogyan haladtunk előre, úgy tárult fel minden múltban gyökerező indíték vagy sérelem. Ám azonkívül, hogy egyszerűen rendkívüli, ahogyan Leigh Bardugo a cselekményszálat szövi, lenyűgözően, színesen ábrázolja a karaktereket. Minden egyes jellem egyedi és különleges, olyan szinten kidolgozott, hogy látjuk magunk előtt őket, ugyanakkor ezt mégsem szájbarágósan teszi, hanem néha direkt, viszont olykor indirekt módon is, félreérthetetlen utalások révén. A regény nagy erőssége, hogy ez a hat antihős - tolvaj, gyilkos, kém -  mégis oly mértékben a szívünkbe édesgeti magát, hogy nem tudnánk őket utálni, vagy nem együttérezni velük. Hiszen a világ nem fekete és fehér, ezt a hat fiatalt is meggyötörte a sors, és formálta a jellemüket.

 

Az izgalmak mögött megbújik egy csipetnyi romantika is. Egy  fjerdai katona is felteheti az életét egy lány védelmére, aki nem csupán egy lány, hanem egy grisa, vagyis az ellenség. A fiúba gyerekkora óta azt plántálták megkérdőjelezhetetlen igazságként, hogy a grisákat el kell tüntetni a föld színéről, de mégis van egy lány, aki felveti benne a kérdést: Lehet, a hiedelmei mégsem olyan igazak, mint abban végig hitt? Ez a kevésbé tragikus Romeo és Júlia szál egyszerre tesz bennünket kíváncsivá és melengeti meg a szívünket. De ugyanúgy egy tolvaj szívét is ellophatja valaki, de ha az ember minden porcikájában titkokat rejteget, az erősen megnehezíti azt, hogy teret engedjen az érzelmeinek. 

Imádtam, hogy mindegyik női főhős rendkívül erős és inspiráló jellem. Inej egy vérbeli küzdő, aki tökéletesre fejlesztette az évek alatt a láthatatlanságot. Egzotikus szépség, aki minden magasságot megmászik, értékes titkokat fürkész ki, és olyan jól bánik a pengével, hogy egyáltalán nem kell őt félteni. Amilyen apró termetű - ami sokszor a hasznára válik -, annál veszélyesebb. Mindennél többre értékeli a hűséget és a szabadságot. Nyina pedig harcos, katona, aki bármit megtenne a fajtái, a hazája és a szerettei megmentéséért. 

Többiek közül végül még Kazt emelném ki. Természetesen már az elejétől kezdve rajongtam érte. Titokzatosság, misztikum lengi őt körül, lehetetlenség kiismerni, mindig meg tud lepni, rendkívüli koponya és személyiség, az észjárása pedig utánozhatatlan.  Mindenkitől tartja a távolságot, magányos farkas, egyedül a bosszúja élteti. Oszteonekrózisban szenved, amit Leigh Bardugo önmagáról mintázott - ezt "csonthalálnak" fordíthatjuk. Kaz állandó kelléke és fegyvere a sétapálca, hiszen nehezen jár, ennek ellenére nem az az ember, akit sajnálni kell a betegsége miatt. Ez a részlet nem kap központi szerepet, mégis színesíti a képet, amit az írónő megfestett. 

Így láthatjátok már ti is, hogy milyen rendkívüli a Hat varjú mind a történetet, mind pedig a szereplőket nézve. Megannyi izgalmat, titkot, akciót és fordulatot tartalmaz, végig kiszámíthatatlan és az a regény, amibe ha belekezd az ember, a végéig nem is ereszti. 

Egyszerűen zseniális volt! Minden szava! A trailereket, a szereplőgárdát és az adaptáció alapjául szolgáló világot tekintve, ha az írónőnek már csak egy kis beleszólása is volt a forgatás menetébe - márpedig a válogatás alapján biztosan volt, hiszen a legtöbb színész mintha a könyvből lépett volna ki, annyira passzol a karakteréhez -, akkor április végén egy fenomenális élmény vár ránk, Grisa-rajongókra! Alig győzöm kivárni!

Borító:
Külföldön számos külsővel megjelent a kötet - és mindegyike ámulatba ejtő. Nagyon tetszik az a borító is, amin egy varjú háttérrel az előtérben a hat főszereplő látható. Van a standard, amivel magyarul is megjelent - itt inkább a cím kerül a középpontba. Tetszik a betűtípus, amit találtak hozzá, mivel kellően mutatós, mégsincs ugyanakkor túlzott romantikus benyomása. Itt egy repülő varjú szárnyán van a hangsúly, a háttér sima szürke, a cím pedig változó - van piros és fehér változatban is. A közelgő Netflix-adaptáció miatt kapott a kötet filmes borítót is. Bevallom, ez tetszik legkevésbé, hiszen három karaktert igyekeztek rárakni - Kazt, Inejt és Jespert -, és emiatt lett éppen túlzsúfolt a hatása. A kedvencem viszont a gyűjtői kiadás. Gyönyörű az a kötet. A fekete alapot piros szimbólumok tarkítják, ám az egyszerűsége teszi lenyűgözővé a látványt. 

Összességében:
Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, hogy ne vegye át a fangirl énem az irányítást a racionális felem felett. Mivel egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Rögtön az elején beszippantott, és aztán nem volt megállás. Ha éppen nem olvastam, akkor is Kaz, Inej, Jesper, Matthias, Nyina és Wylan körül jártak a gondolataim - mi lesz velük a következő fejezetben, milyen akadály vár rájuk, sikerül-e teljesíteniük a megbízást, és hazatérnek-e élve onnan.
Leigh Bardugo még az Árnyék és csont trilógiánál is jobban lenyűgözött. A grisák világával, a fondorlatos cselekménnyel, de igazán az emberi szereplőkkel, akik megmutatják, hogy a világ nem csupán jókból és rosszakból áll. Ugyan az írónő antihősökkel dolgozik, mindegyikük jelleme rendkívül kidolgozott és inspiráló volt valamilyen szempontból, nem lehetett őket nem megkedvelni.
Kedvencem lett ez a történet! Elsőre, de biztosan nem utoljára olvastam el. 

Azoknak ajánlom, akik egy különleges, izgalmas utazásra vágynak egy olyan fantasy-univerzumba, ahol az ember nem unatkozhat, mert mindig történik valami, ahol megtanul erősnek maradni, mert a gyengeség célponttá tehet, ahol emberfeletti képesség néha átok, néha áldás. Azt ajánlom, ne hagyd ki ezt a kalandot, mert egy páratlan küldetésről maradnál le, egy páratlan társasággal, a hat varjúval. 

Oldalszám: 566
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Kaz Brekker, Inej Ghafa
Kedvenc idézeteim:

"– Nem természetes, hogy a nők harcoljanak.
– Nem természetes, hogy valaki annyira ostoba legyen, mint amennyire magas, és lám, mégis itt vagy."

*

"– Üzletember vagyok – magyarázta a lánynak. – Se több, se kevesebb.
– Tolvaj vagy, Kaz.
– Hát nem ezt mondtam én is?"

*

"Sok fiú fog virágot hozni neked, de egy nap megismersz majd egy olyan fiút, aki megtanulja, mi a kedvenc virágod, a kedvenc dalod, a kedvenc cukorkád. És ha nincs is annyi pénze, hogy ezeket megvegye neked, az sem fog számítani, mert időt szán rá, hogy úgy megismerjen, ahogy senki más. Csak ez a fiú érdemli meg a szívedet."

*

"Jesper Wylan vállára tette a kezét.
– Hagyd rá!
– Ezt nem teheti…
– Wylan – rázta meg kicsit Jesper. – Lehet, hogy a nevelőiddel nem vettétek ezt a leckét, de nem vitatkozunk olyasvalakivel, aki csupa vér, és kést hord a kabátujjában."

Colleen Hoover - Merit nélkül

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"A Voss család sok mindennek mondható, csak normálisnak nem. Egy átalakított templomban élnek, a rákból gyógyult édesanya a szuterénben lakik, az apa feleségül vette az édesanya ápolónőjét, a négyéves kisöcs semmit sem ehet, ami finom, és semmit sem tehet, amit élvez, a két idősebb testvér pedig dühítően tökéletes. 
Aztán még ott van Merit. Merit trófeákat gyűjt, amiket nem ő nyert, és titkokat, melyek megőrzésére a családja kényszeríti. Miközben a város régiségboltjában kutat a következő trófeája után, rátalál Saganre. A fiú bölcsessége és javíthatatlan idealizmusa lenyűgözi és elvarázsolja, amíg rá nem döbben, hogy Sagan nem lehet az övé. Merit teljesen bezárkózik, családját csak a partvonalról szemléli, de a titkon, ami a tudomására jut, a világ egyetlen trófeája sem képes enyhíteni. 
Meritnek elege lesz a hazugságokból, és úgy dönt, szétzúzza a boldog családi illúziót, majd örökre maga mögött hagyja. Ám az igazság kimondása megdöbbentő következményekkel jár. 
Szívbe markoló történet – a hazugságok mélyére ás, melyek összetartják a családot, és megmutatja a szeretet erejét. Szívet tépő történet a család lehúzó, de egyben felemelő erejéről és az összetartozásról." 

Colleen Hoovert mint az egyik kedvenc külhoni szerzőmet tartom számon. Mindig megtalálja azt a témát, amiről nem szabad hallgatni, és egy rendkívüli történeten belül hangot és teret ad neki. Beszélt már tiltott szerelmekről, abúzusról, zene gyógyító erejéről, fizikai és lelki betegségekről, valamint gyászfeldolgozásról is. 

Ám a mostani regényét közel sem lehet ilyen könnyen bekategorizálni. Külön erénye, hogy nem fedi fel magát könnyen az olvasó előtt. Indirekt módon közöl és tanít. 

A Voss család mondhatni furcsa egy família. A családapa inkább megvette a szomszéd telket, csakhogy megszabaduljon a helyi lelkésztől és az állandóan ugató kutyájától. Ám azon egy templom áll, amibe végül a teljes héttagú család beköltözött. Átalakították, új falakat húztak fel és negyedekre osztották fel az így kialakított helységet. A városban élő emberek pletykálnak a Vossékról, hiszen az apa, Barnaby Voss félrelépett az ápolónővel, mikor a felesége a rákkal küzdött, és ennek a viszonynak gyümölcse is lett. Rajtuk kívül ott él még Utah,  a rangidős Voss-gyerek, aki minden másodpercét megtervezi az életének, valamint Honor és Merit, akik egy egypetéjű ikerpár. Így él együtt a szétrobbantott és az új család, mint egy látszólag harmonikus fészekben. 

Mindenki elfogadta a fennálló helyzetet, inkább elnyomják az igazságot, és léteznek egy élethazugságban, amiből nem tudnak, vagy lehet, nem is akarnak kitörni. 

Egyedül Merit érzi, hogy nem illik ebbe a családja által generált illúzióvilágba. A fura kifejezés teljes mértékben leírja a lányt - hiszen míg mások csokit vagy fagyit esznek, ha rossz a kedvük, vagy elmennek egyet futni, hogy levezessék a feszültséget, Merit mások kiselejtezett trófeáit gyűjti össze. Egyik ilyen mélypontján elment a régiségboltba, ahol találkozik egy olyan sráccal, akinek az egyik karját random, és látszólag értelmetlen tetoválások borítják, aki a tér közepén megcsókolja, valamint akiről kiderül, hogy csak összekeverte őt az ikertestvérével. Sagant titkok övezik, amerre jár, mégis teljesen lenyűgözi Meritet a fiú. A rajzai, az egyedi világnézete, az életfelfogása. 

Mindenki körül pörög az élet, még a szuterénba zárkózott anyjának is nagyobb a szociális élete az interneten keresztül, mint Meritnek. Nincsenek céljai, ahogyan a testvéreinek, csalódottságában már iskolába se jár be, és ez a szüleinek még csak fel sem tűnik, annyira el vannak foglalva a saját buborékéletükkel. Magányos és kamasz. Elege lett a felgyűlt hazugságokból, az elhallgatott titkokból. Szembesíti a családját a legsötétebb pillanatokkal, remélve, hogy szétszakad a hazugságháló, amiben az életüket élik. Kiborul az a bizonyos bili, és csak reménykedni tudunk, hogy változást hoz a problémákat a szőnyeg alá söprő családba. 

"Hány ember álmodik arról, hogy egy fehér léckerítéssel elkerített, szép házban élhessen, holott nem a hófehér kerítés teszi a tökéletes családot. Nem létezik tökéletes család."

Mégis ha be kéne mutatni, Colleen Hoover a Merit nélkülben a családi titkokat járja körül, mely cérnavékonyan tartja össze a családokat, de hosszútávú megoldásként nem szolgál - hiszen bármikor elege lehet valakinek a ki nem mondott dolgokból, az elhallgatott eseményekből, ahogyan Meritnek is. De a családi valóságshow mögött mégis mondanivaló rejlik: Vajon miért nem merik megosztani egymással a családtagok a titkaikat? Meddig tudható be valami kegyes hazugságnak, és mikortól válik valami megállíthatatlan hazugságlavinává? Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a másik nagy téma mellett, ami a depresszió. A csendes gyilkos, ami megbújik az emberek mögött. Aminek nincsenek különösebben feltűnő külső jelei. Amiről könnyen gondolhatná bárki, hogy a kamaszkor velejárója, és ma már sokszor elbagatellizálják, nem kezelik helyén a fogalmat. Merit maga sem tudta, hogy depressziós. Nem az a sztereotíp-féle, aki feketébe jár, mélabús zenét hallgat és nem jön ki a szobájából. Hanem az, akit nem ért meg a világ, és aki nem érti meg a világot. Colleen Hoover emberközelivé hozza ezt a - mondjuk ki - betegséget, amit olykor a családi háttéréből adódóan cipel magával az ember. Merit kirekesztettnek érzi magát a saját családjából, nem találja a helyét, és dühből, de úgy dönt, kitör az élethazugságból, amibe kényszerült. 

Így állítom, hogy Colleen Hoover nem hazudtolta meg magát. A Merit nélkül különbözik az eddigi regényeitől az írónőnek, hiszen sokáig csak annyit tudtam róla mondani, hogy egy igen furcsa történet egy igen furcsa családról. De utána a helyére kerültek a kirakós darabjai, összeállt a kép, és a mondanivaló, amit explicit módon tár az írónő az olvasója elé. Bemutatja a kommunikáció fontosságát, az őszinteség erejét, és hogy merjük felvállalni magunkat, még akkor is, ha mások épp emiatt tartanak bennünket furának. Hiszen mindenki értékes, csak el kell hinnie önmagáról, hogy kiérdemli a trófeákat, és nem szorul más kiselejtezett díjaira. 

Borító:
Nekem nagyon tetszik a borító, mert kellően mutatós és metaforikus is. Számomra a széttépett papírt összetartó kapcsok és varrat jelenti a hazugságok hálóját, mely összetartja a Voss családot, és ami igazán nem jelent megoldást, hiszen a szakadás továbbra is ott éktelenkedik. Valamint ahogyan egy kettétépett papírdarabot sem lehet teljesen helyrehozni, úgy egy család életében sem lehet kitörölni a múltat.

Összességében:
Colleen Hooverért nem titkon rajongok. Hiszen mindig képes egy megterhelőnek bizonyuló témáról egyedien beszélni, úgy, hogy az az olvasót megérintse. Így történt ez a Merit nélkülben is. Kezdetben a történetet leginkább a fura jelzővel lehetne illetni, hiszen mind a címszereplő jelleme, mind a teljes családja minden, csak nem átlagos. Mindenkinek vannak dilijei, ugyanakkor a Voss-család az elhallgatások nagymestere. Látszólagos harmóniában élnek, igazi élethazugságban, melyet a kommunikáció hiánya tart össze. Ezután a felszín után az írónő a mélyre ás, feltárja az emberi lélek rejtelmeit, és ráfókuszál arra, hogy van az a pont, ahol már külső segítség szükséges.
A Merit nélkülben sok fontos téma szólal meg köztük az önelfogadás, a depresszió, a magunkhoz és az embertársainkhoz való őszinteség. Ezek mellett jelenik meg gyengéden egy romantikus szál, mely arra az érzésre mutat rá, milyen az, amikor az ember igazi társra talál, és amikor önmagáért szeretik. 

Végül egy fogalmat osztanék meg veletek, amit ebből a könyvből tanultam: tuqburni, az a mindent elnyelő érzés, amikor képtelen vagy élni a másik nélkül.

Azoknak ajánlanám ezt a Colleen Hoover-regényt, akiket vonz egy értékeket, problémákat megszólaltató könyv, akik szeretnek az emberi psziché mélyeire ásni, és akik ugyanúgy odavannak az írónő munkásságáért, mint szerény személyem. 

Oldalszám: 328
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Sagan Kattan
Kedvenc idézeteim:

"– Tuqburni? Az mit jelent?
Sagan hátradőlt, és felém fordítja a fejét.
– Nem minden szót lehet minden nyelvre lefordítani. Erre nincs jó kifejezés.
– Az „eltemetsz engem” kicsit morbidul hangzik.
Elmosolyodik, látom, hogy kissé kellemetlenül érzi magát.
– A tuqburni az a mindent elnyelő érzés, amikor képtelen vagy élni a másik nélkül. Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „eltemetsz engem”."

*

"Nem azért születünk a világra, hogy a szüleink pontos másává váljunk. Mindenki más formában tapasztalja meg a békét."