"Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!"
Colleen Hoover nagy kedvenc külföldi írónőm. Mindig képes valami teljesen egyedivel, teljesen tabuval előállni, és legtöbbször a végén megsiratni. Ez most is sikerült neki. A cím is erről árulkodik. Ugly Love. Csúf szerelem. Egyszerű, de mégis sokat mondó.
A nyitójelenet, amelyben Tate próbál beköltözni a testvére lakásába, aminek az ajtaja előtt egy részeg húzza a lóbőrt és nem nagyon akar onnan tágítani, kissé nevetséges, mégis teljesen egyedi. Mit tenne ilyenkor egy normális lány? Azt, amit Tate. Segítségül felhívja a bátyját, hogy küldjön már valami megmentőt, ha már ő éppen nincs otthon. Mint kiderült, a részeg alak Corbin egyik barátja, így a lány mellette áll a macskajaj idején, míg a srác jobban nem lesz. Vártam egy kicsit, mikor tűnnek fel a fülszövegben említettek. Azonban amint Miles kijózanodik, észrevehetjük, hogy a múltjában történtek még erősen rányomják a bélyegüket a jövőjére. Az egész regény egy nagy titok, amelyet az olvasó minél hamarabb meg szeretne fejteni. De ennek megértése érdekében, meg gondolom az olvasó figyelmének felcsigázásáért, a könyv két cselekményszálon fut. Az egyik a jelenkori Tate szemszögéből mutatja be az eseményeket, míg a másik a hat évvel korábbi Miles történetét meséli el a fiú nézőpontjából. Persze mindig akkor zárja le az írónő a fejezetet, amikor annak a legizgalmasabb része következik.
"El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből."
Bevallom, nem lett a kedvencem a regény, mégis érződött rajta a Colleentól megszokott nehéz téma feldobása, és annak a megoldása, az én szívemhez mégsem sikerült elég közel kerülnie. Megeshet, hogy azért, mert már csak a stílusa is összehasonlíthatatlan más CoHo könyvekkel, talán más célközönséget is lőtt be ezzel a regénnyel, mint mondjuk egy Szívcsapás vagy Reménytelen. Itt a főszerepben nem tizenéves gimnazisták vannak, néhány évvel idősebb korosztály kapott kitüntetett szerepet, mégpedig a fiatal munkásosztály. Tate nővérként dolgozik, míg Miles és Corbin pilóták, ebből az írónőnek nagyon sok lehetősége lett volna problémát generálni, azonban nem élt vele kellőképpen, az izgalom pedig néhány oldal erejéig tartott csak, és könnyen le is zárult, mintha meg sem történt volna.
Az Ugly Love inkább érzelmi töltettel rendelkezik, mint izgalmas cselekménnyel, bár mint azt már említettem, akár az is megfért volna mellette. Maga a téma bemutatja, hogyan lépjünk túl egy traumán és szembesít a szerelem árnyoldalával is, és hogy egy dolognak nem lehet csak pozitív része, a negatívat is fogadni kell azzal együtt, azonban tenni kell róla, hogy az utóbbi ne befolyásolja az előbbit. A szerelem elől nem lehet elzárkózni, azzal csak önmagunknak ártunk.
Alapjában véve egy csodaszép történet, tele lelki töltettel, szívszorító hatással a végén, azonban szerintem még többet is ki tudott volna hozni belőle az írónő, hiányoltam belőle a tipikus CoHo-s fordulatokat, meglepettséget, amelyet az eddigi könyvei mind megadtak nekem. Ennek ellenére nem bántam meg egyáltalán, hogy elolvastam, hiszen rengeteg gyönyörű gondolatot rejt magában a történet, hamar beszippantott, a kíváncsiságom hajtott előre. A legvégén pedig megtudhatjuk, miért is kapta a kötet az Ugly Love címet.
Karakterek:
Tate eleinte nagyon kedves volt, abszolút szerethető és legfőképpen emberi. A Milesszal kialakult kapcsolatukkor csak két szabályt kellett volna betartania, azonban nem telt el néhány nap és mindkettőt megszegte. Bájos volt a naivitása, sokszor jogos a felháborodása, viszont nem lett a kedvenc szereplőm. Miles pedig eleinte titokzatos volt, de ahogy haladtunk előre a történetben, a visszatekintések által úgy tudtuk egyre jobban őt magát is megismerni, mivel azokban a fejezetekben, mintha egy másik személlyel találkoztunk volna. Láttuk milyen volt azelőtt, hogy megtörtént volna a tragédia. Ennek ellenére a jelen idősíkjában nagyon sokszor antipatikus volt számomra, és ha én lettem volna Tate, többször faképnél hagytam volna. Azonban ilyen a szerelem, hogy a másikat a rossz és sötétebb pillanatában is elfogadjuk, szeretjük és mellette állunk.
Borító:
Egyszerűen gyönyörű és magával ragadó. Olyan csodálatos. Azonban a mögöttes tartalmát csak a regény elolvasása után érthetjük meg igazán. Meseszép.
Összességében:
Csodálatos regény volt, mély tartalommal, azonban néhány hibával is. Érezhetően más közönséget célzott meg ezzel a művével a szerző, mint az általam eddig olvasottakban. Szépen bemutatja Miles-on és Tate-en keresztül, hogyan is juthat túl az ember egy nagy sebeket ejtő tragédia után, miként találhatja meg újra a reményt és a szerelmet. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a tipikus CoHo-s mély érzelmű szál mellett cselekmény nem igazán zajlott, ezt pedig hiányoltam belőle. Sok magas labdát ütött fel önmagának, ezeket azonban nem csapta le, csak-csak meglegyintette őket. Többet vártam volna tőle.
A néhány negatívum ellenére viszont rendkívül megragadó regény, vonzza az olvasóját.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy érzelmi töltettel rendelkező történetbe szeretnék belevetni magukat, Colleen Hoover erre mindig jó választás.
Oldalszám: 326
A nyitójelenet, amelyben Tate próbál beköltözni a testvére lakásába, aminek az ajtaja előtt egy részeg húzza a lóbőrt és nem nagyon akar onnan tágítani, kissé nevetséges, mégis teljesen egyedi. Mit tenne ilyenkor egy normális lány? Azt, amit Tate. Segítségül felhívja a bátyját, hogy küldjön már valami megmentőt, ha már ő éppen nincs otthon. Mint kiderült, a részeg alak Corbin egyik barátja, így a lány mellette áll a macskajaj idején, míg a srác jobban nem lesz. Vártam egy kicsit, mikor tűnnek fel a fülszövegben említettek. Azonban amint Miles kijózanodik, észrevehetjük, hogy a múltjában történtek még erősen rányomják a bélyegüket a jövőjére. Az egész regény egy nagy titok, amelyet az olvasó minél hamarabb meg szeretne fejteni. De ennek megértése érdekében, meg gondolom az olvasó figyelmének felcsigázásáért, a könyv két cselekményszálon fut. Az egyik a jelenkori Tate szemszögéből mutatja be az eseményeket, míg a másik a hat évvel korábbi Miles történetét meséli el a fiú nézőpontjából. Persze mindig akkor zárja le az írónő a fejezetet, amikor annak a legizgalmasabb része következik.
"El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből."Bevallom, nem lett a kedvencem a regény, mégis érződött rajta a Colleentól megszokott nehéz téma feldobása, és annak a megoldása, az én szívemhez mégsem sikerült elég közel kerülnie. Megeshet, hogy azért, mert már csak a stílusa is összehasonlíthatatlan más CoHo könyvekkel, talán más célközönséget is lőtt be ezzel a regénnyel, mint mondjuk egy Szívcsapás vagy Reménytelen. Itt a főszerepben nem tizenéves gimnazisták vannak, néhány évvel idősebb korosztály kapott kitüntetett szerepet, mégpedig a fiatal munkásosztály. Tate nővérként dolgozik, míg Miles és Corbin pilóták, ebből az írónőnek nagyon sok lehetősége lett volna problémát generálni, azonban nem élt vele kellőképpen, az izgalom pedig néhány oldal erejéig tartott csak, és könnyen le is zárult, mintha meg sem történt volna.
Az Ugly Love inkább érzelmi töltettel rendelkezik, mint izgalmas cselekménnyel, bár mint azt már említettem, akár az is megfért volna mellette. Maga a téma bemutatja, hogyan lépjünk túl egy traumán és szembesít a szerelem árnyoldalával is, és hogy egy dolognak nem lehet csak pozitív része, a negatívat is fogadni kell azzal együtt, azonban tenni kell róla, hogy az utóbbi ne befolyásolja az előbbit. A szerelem elől nem lehet elzárkózni, azzal csak önmagunknak ártunk.
Alapjában véve egy csodaszép történet, tele lelki töltettel, szívszorító hatással a végén, azonban szerintem még többet is ki tudott volna hozni belőle az írónő, hiányoltam belőle a tipikus CoHo-s fordulatokat, meglepettséget, amelyet az eddigi könyvei mind megadtak nekem. Ennek ellenére nem bántam meg egyáltalán, hogy elolvastam, hiszen rengeteg gyönyörű gondolatot rejt magában a történet, hamar beszippantott, a kíváncsiságom hajtott előre. A legvégén pedig megtudhatjuk, miért is kapta a kötet az Ugly Love címet.
Karakterek:
Tate eleinte nagyon kedves volt, abszolút szerethető és legfőképpen emberi. A Milesszal kialakult kapcsolatukkor csak két szabályt kellett volna betartania, azonban nem telt el néhány nap és mindkettőt megszegte. Bájos volt a naivitása, sokszor jogos a felháborodása, viszont nem lett a kedvenc szereplőm. Miles pedig eleinte titokzatos volt, de ahogy haladtunk előre a történetben, a visszatekintések által úgy tudtuk egyre jobban őt magát is megismerni, mivel azokban a fejezetekben, mintha egy másik személlyel találkoztunk volna. Láttuk milyen volt azelőtt, hogy megtörtént volna a tragédia. Ennek ellenére a jelen idősíkjában nagyon sokszor antipatikus volt számomra, és ha én lettem volna Tate, többször faképnél hagytam volna. Azonban ilyen a szerelem, hogy a másikat a rossz és sötétebb pillanatában is elfogadjuk, szeretjük és mellette állunk.
Borító:
Egyszerűen gyönyörű és magával ragadó. Olyan csodálatos. Azonban a mögöttes tartalmát csak a regény elolvasása után érthetjük meg igazán. Meseszép.
Összességében:
Csodálatos regény volt, mély tartalommal, azonban néhány hibával is. Érezhetően más közönséget célzott meg ezzel a művével a szerző, mint az általam eddig olvasottakban. Szépen bemutatja Miles-on és Tate-en keresztül, hogyan is juthat túl az ember egy nagy sebeket ejtő tragédia után, miként találhatja meg újra a reményt és a szerelmet. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a tipikus CoHo-s mély érzelmű szál mellett cselekmény nem igazán zajlott, ezt pedig hiányoltam belőle. Sok magas labdát ütött fel önmagának, ezeket azonban nem csapta le, csak-csak meglegyintette őket. Többet vártam volna tőle.
A néhány negatívum ellenére viszont rendkívül megragadó regény, vonzza az olvasóját.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy érzelmi töltettel rendelkező történetbe szeretnék belevetni magukat, Colleen Hoover erre mindig jó választás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Kapitány
Kedvenc idézetek:
"Ha a múlt és a jövő kiesik a képből, és csak a jelen létezik, én nem tudom, mit kéne tennem a jelenben."
*
"Fura, de a csönd néha tényleg többet mond ezer szónál."
