2019. február 20.

Ella Maise - Imádlak, Jason Thorn

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Az első perctől kezdve odavagyok érte… 
Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja. Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem. Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem. 
Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem. Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz. Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről. 
Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít."

 Vicces, mert a sorozattal egy idézetnek köszönhetően ― amelyben megjelent az egyik kedvenc együttesem neve ― már régen, eredeti nyelven is szemezni kezdtem. Azonban a fülszövegre is egy pillantást vetve ráeszméltem, hogy ezt a könyvet tényleg el kell olvasnom, nincs kifogás. Csak az idő. Egy újabb példa arra, hogy addig tologattam és halasztgattam egy regényt, amíg meg nem jelent a fordítás itthon is. Megesik ez itt faluhelyen.
Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akinek az élet sokszor betesz (esetemben jelenleg rengeteg a tanulnivaló), erre azonban a legjobb kezelés egy léleképítő, cukiságmérőt kiütő, romantikus regény. Az Imádlak, Jason Thorn pont ilyen alkalmakra tökéletes. Amikor az élet a feje tetején áll és kell egy kis kikapcsolódás.
Ennek a könyvnek a valódi ereje nem az alaptörténetében rejlik, hiszen valljuk be, nem ez az első, amikor az a felállás, hogy a főszereplő lány a bátyja legjobb barátjába esik mérhetetlenül bele, és valószínűleg nem is az utolsó. Azonban Ella Maise belehelyezte egy olyan történetbe, ami még mindig nem mondható teljesen egyedinek, mégis már az első oldalakon ellopta a szívemet.
Eleinte, az első néhány fejezetben megismerkedhetünk a Taylor családdal, akik szerető légkörrel fogadják be és veszik körül Jasont, akit egy alkalommal az alkoholista édesanyja kizárt a házból. Az akkor még néhány éves Olive ámulattal bámulja a fiút, és gyermeki ártatlansággal megkéri az első találkozásukkor, hogy vegye feleségül őt. Az írónő ezeket a pillanatokat olyan stílusban fogalmazta meg, hogy szavaiból csengnek a kislány naiv és aranyos, gyermeki gondolatai. Az évekkel együtt ismét vált Ella Maise is, amikor már a hormonok dúlnak a kamaszkor állomásakor, az írónő stílusa is vele együtt "nő fel", ilyenkor már egy igazi tinédzser lány tükröződik vissza a sorokról. Újból eltelik majdnem egy évtized, és immár mindketten felnőtté váltak. Jasonből befutott színész lett, Olive pedig egy frissen felkapott írópalánta, a könyve megfilmesítéséért pedig a producerek vívnak harcot. Egy ilyen megbeszélés alkalmával azonban nem várt vendég lép be az ajtón. Olive-ban újra felélednek a rég alvó pillangók, ahogy meglátja Jasont, aki a titkon róla mintázott Isaacet fogja megeleveníteni a mozivásznon. A kezdeti megilletődés után, hiszen ő volt a lány első nagy szerelme, felelevenednek a régmúlt emlékei. Most hogy ennyi idő után ilyen közel élnek egymáshoz, ráadásul együtt is dolgoznak, nincs más hátra, mint előre. Onnan folytatják a barátságot, ahonnan kamaszkorukban abbahagyták, azonban most a lány bátyja nélkül. Vajon Jason még mindig csak Dylan húgaként tekint a már nővé cseperedett Olive-ra?

"A szívem megkergült. Azok a pillangók, amelyeket Jason már az első találkozásunk pillanatában felébresztett, valósággal elözönlötték a bensőmet, és én szinte rosszul lettem. Sebezhetőnek éreztem magam. Elfogott a remény. A csodálatos remény."
 
Minden alkalommal, amikor Jason Picúrnak hívta Olive-ot, a szívem hatalmasat dobbant. Imádtam végig, amikor így becézgette a lányt, ez annyi mindent elárul a kapcsolatukról. Ám amikor Jason színészi karrierje kerül válságba, akkor döntenie kell: eldobja a kemény munka gyümölcsét, vagy Olive segítségét kéri.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy benne ragadtam ebben a humoros és aranyos történetben. Az olvasása közben alig bírtam abbahagyni a mosolygást! Felvidított és rabul ejtett. Aztán hirtelen arra lettem figyelmes...., hogy én is imádtam Jason Thornt.

Karakterek:
Nem kell sok idő, hogy megkedveljük mindkét főszereplőt. Olive munkássága révén hamar utat talál az olvasók szívéhez, hiszen egy szerzővel azért mégiscsak illik szimpatizálnunk. Mindemellett annyira emberien viselkedett, tényleg mintha a hétköznapokból lépett volna ki pont elém. Sokszor ez hiányzik a női főszereplőkből, egy csepp realitás, és örültem, hogy itt megkaptam. Teljesen el tudtam képzelni, hogy abban a helyzetben én is hasonlóképpen reagálok. Megilletődöm, összevissza mindenféle hülyeséget zagyválok, hadarok, ezek mind teljesen emberi reakciók, és bár a világa egy elvont habosbabos rózsaszín felhőcske, Olive mégis amennyire szükséges volt, annyira megtartotta ezt a valóság talaján. Ellenben Jason Thornnal, aki tényleg egy tökéletes hímpéldány. A megtestesült álom. Férfias, merész, szenvedélyes és tehetséges, amivel sok pénzt is keres. Azt hiszem, elkelt; először, másodszor, senki többet harmadszor.
Mégis aki még inkább a szívemhez nőtt, az Olive cserfes, de hűséges barátnője volt, Lucy. Egy két lábon járó energia- és boldogságbomba. Mellette nem unalmas az élet! És  mit gondoltok, ki akarja épp Adam Connort?

"Te akkor is az álmaid rabja vagy, ha éppen nem írsz."

Borító:
Az ég a megmondója, hogy általában én nagyon szeretem a magyar borítókat. Sokszor sokkal hangulatosabbak, mint az eredetik, persze vannak kivételek. Ez egy közülük.
Bár az elején leszögezném, hogy nem díjazom jobban a külföldi kiadás pocivillantós modelljét (talán egy picit), a félig levágott fejét annál inkább nem, és hogy a kézfeje nem látszik, az sem éppen előnyös. A magyar kiadás alapelgondolása ötletes, tetszetős, de a férfi rajta Jason Thornhoz képest... kimondom... öreg. Egy flegma fazon néz ránk a képről, mindennek lehet mondani, de csábosnak egyáltalán nem. A rúzsfolt ötletes megoldás, ami megjelenik a folytatásán is. Azonban a címről egy vesszőt mégiscsak hiányolok.

Összességében:
 Az Imádlak, Jason Thorn egy hollywoodi tündérmese, tökéletes kikapcsolódás az olyan időszakokra, amikor csak egy kis mosolygásra vágyunk. Hiszen Ella Maise könyvében ez a legfőbb erény: Megnevetteti és felvidítja az olvasóját.
Alig bírtam letenni, annyira magával ragadott Olive és Jason története.
Édes, aranyos és szívet melengető regény.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a bájos történeteket egy csipet humorral és erotikával fűszerezve.

Oldalszám: 494
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Jason Thorn

Kedvenc idézeteim:

"Van az a dolog, ami a keblünkben lakik. Az enyém szárnyra kapott és elrepült. A másik pedig, a koponyám lakója, ő csendben cseppfolyóssá vált."

*

"Rossz ember volnék, amiért boldoggá tett, hogy ilyen szomorúan búcsúztak el tőlem? Boldoggá, mert éreztem, hogy szeretnek. Szerettek és befogadtak úgy, ahogy az korábban még sosem történt meg velem. Boldog emlékként beleégett az elmémbe az, ahogy ott állt ez a család, miközben beültem a kocsiba, és eltűntem az életükből."

2019. február 17.

Brittainy C. Cherry - Gravitáció

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Engem ​az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei. 
Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket. 
Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis… ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám. Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció. 
Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond bármely szónál. Olyankor beszélnek igazán – azon a nyelven, amit a legjobban értenek." 

Brittainy C. Cherry eddigi könyvei mind mélyen megérintett, és bár összetörtek, aztán egyenként, apró darabokból raktak össze, egy pillanatát sem bántam meg, amelyet a Lebegéssel, Tűzesővel, Csendfolyóval vagy a Gravitációval töltöttem.
Az Az vagy nekem sorozat zárókötetében egy olyan párost ismerhetünk meg - Lucyt és Grahamet -, akik szöges ellentétei egymásnak, mégis egy elemi erő vonzza őket a másik felé. A bohém virágárust és a keményszívű thriller szerzőt.
Az írónő már az elején gondoskodik arról, hogy előkészítsük a százas zsepit, és el is használjuk. Rögtön a prológusban elénk tárja egy összetartó testvérpár képét, akik jóban-rosszban egymás mellett állnak. Mióta édesanyjuk jobb létre szenderült a három lány legidősebbje külön utakon jár, az álmai helyett az anyagi biztonságot választotta, míg a másik kettő inkább anyjuk életmódját követve napról napra, de lehetőségekkel teli életet folytat, és küzdelmek árán, de megnyitják közösen a saját virágboltjukat, a Monet Kertjét.
Graham Russell éppen az új regényére készül, ám emiatt majdnem lekési a saját édesapja temetését. Nem is bánná, ha felesége nem erőltetné annyira a megjelenést, hiszen egyedül ő tudja, milyen is volt Kent Russell valójában, amikor nem a híres szerző álarca mögé rejtőzött. Ő a felelős azért, hogy a fia szíve megkeményedett, és egyedül a szakmája vált az élete értelmévé. De talán ezt a jégszívet az érkező kisbaba fel tudja olvasztani... Azonban a magzatvíz korai elfolyása sosem jelent jót. A csöppség az életéért harcol percről percre, és észre sem veszi, hogy akit később édesanyjának szólíthatna, kisétál az ajtón, és nem néz vissza többet. Grahamnek nem csak sikerszerzőként és gyászoló fiúként, hanem immár egyedülálló apaként is helyt kell állnia a világban.
A család, megbocsájtás és szeretet fontos kulcsszavak a regényben. A cselekményszál minden oldalán; Lucy és testvérei, valamint Graham és az őt nem eresztő múltja meg az egyre színesedő jövője között. Fontos ezekről beszélni, hiszen szinte a teljes élet titka ez a három szó.

"– Te vagy az – suttogtam a szájába. – Te vagy az én legnagyobb reményem. És az is maradsz, amíg csak élek."

Lucyban megláttam a rajongó énemet, aki hozzám hasonlóan odavan a kedvenc szerzőiért. Egyszer úgy adja a sors, hogy egy olyan eseményre kell virágot szállítania, ahol G. M. Russell is megjelenik, de a róla elképzelt kép hamar darabokra törik, mikor egy kellemetlen ajtócsapódás után egy kis időt kénytelenek együtt tölteni. Sokkal távolságtartóbb, ridegebb, mint azt a nő gondolta volna. Ezt csak fokozza a sokk, amikor egy közös ismerős lép ki azon a fránya ajtón, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Graham még maga sem tudja, hogy szüksége van egy kis fényre a mindennapjaiban, aminek egy részét újszülött kislánya bár betölti, az egyedülálló apaság nehézségeit és tapasztalatlanságát nincs kivel megoldania. Félre kell tennie minden büszkeségét, hogy segítséget kérjen és rávegye magát, hogy besétáljon egy virágüzletbe.
A két karakter jelleme oldalról oldalra változott apró lépésenként. Graham szíve köré épített falainak téglái lassan egy hippi szélvésznek köszönhetően meglazultak, és képessé válik megszabadulni a múlt fájdalmaitól és árnyaitól, hiszen az új élet lehetősége ott lebeg a szeme előtt, csak meg kell ragadnia. Lucy spontaneitását és természethez való közelségérzetét édesanyjától örökölte. Ő  tanította meg kislánykorában mindarra, amit jelenleg tud. Egyes élethelyzetekben el is gondolkodik: Mit tenne ilyenkor a mama? Mégis mélyen, legbelül vágyik arra az elköteleződésre, arra stabilitásra, amely anyjának sosem adatott meg, egy helyre, amelyet igazán az otthonának hívhat.
Egy mesébe illő történet a szabad madár és a gyökeret vert fa táncáról, Lucyról és Grahamről, az élet nehézségeiről és szépségeiről, a múlt béklyóiról és egy teljesebb élet hívogató szaváról.
Az idei év egyik kedvencét olvashattam!

"Nem lett volna szabad így éreznünk egymás iránt.
Nem lett volna szabad belehabarodnom.
A gravitáció azonban egyre közelebb vonzott bennünket egymáshoz, és semmit sem tehettünk ellene."

Karakterek:
Lucy, aki mindenben és mindenkiben meglátja a jót, gondoskodó természetű, a természetben érzi magát teljesnek. A két lábon járó boldogság és napfény, akire mindenkinek szüksége van az életében, ha nem ő maga az. A madarakra jellemző báj és szabadság írja le legjobban a nőt, a belőle sugárzó életöröm pedig akaratlanul is beissza magát az ember bőre alá, és gyökeret ver a szívében. Ahogyan azt Grahammel is tette. Annak ellenére, hogy a férfit erősen introvertáltként jellemeztem, aki igencsak szűkszavú, kemény és megpróbálja elfojtani az érzelmeit, nagyon rendes ember. Tetszett, hogy Brittainy C. Cherry nem változtatta meg teljesen a jellemét, de éreztette, hogy a szívét körülvevő fal leomlott Lucille és az újszülött Talon hatására. Nagyszerű édesapa, aki megtanulta, hogy az érzelmei nem sebezhetővé teszik őt, hanem sokkal inkább erősebbé. Csodálkozik az ember, hogy ezek után nem éri be kevesebbel?

Borító:
Lélegzetelállító külső meseszép belsőt takar. Kimondottan tetszik, hogy nem próbálták meg elvenni a férfiről a hangsúlyt egy gazdagabb háttérrel, hanem megmaradt barnásnak és falmintájúnak. A modell akár lehetne a főszereplő Graham is, testtartásából pedig kiolvasható a fájdalma és megtöretettsége. Tökéletesen passzol a sorozat többi tagjához.


Összességében:
"De hát a szív már csak ilyen. Amikor az ember azt hiszi, hogy már tele van, még mindig fér bele egy csöppnyi szeretet."  
Graham szavait idézve csak annyit mondanék, hogy az olvasók is pont így vannak a könyvekkel. Mikor azt hiszi az ember, hogy már annyi történet nyert előkelő helyet a szívében, hogy már nem is férne bele több, akkor rá kell jönnie, hogy még mindig eljuthat oda egy-egy regény. A Gravitáció is pont így volt az én szívemmel. Megtalálta az oda vezető utat, és elfoglalt egy különleges helyet az egyik zugában.
Lucy és Graham története igazán különleges, hiszen ki gondolná, hogy ennyire ellentétes személyiségek ennyire összeillenek. De hát az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz? Méghozzá elemi erővel.
Mindenkinek ajánlanom Brittainy C. Cherry sorozatát, akik egy mélyebb, katartikus élményt kiváltó könyvre vágynak, amely nemcsak kikapcsol, hanem teljességgel is elvarázsol.

"Ha úgy érzed, hogy zuhansz, csak engedd el magad. Én itt vagyok melletted, hogy elkapjalak."


Oldalszám: 375
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Graham Russell

Kedvenc idézetek:

"– Azt hittem, voltam már szerelmes. Azt hittem, pontosan tudom, hogy mit jelent az érzés. Hogy ismerem minden csínját-bínját. Tudom, milyen formákat képes ölteni, és hogy néha nagy kacskaringók után jut csak el az ember szívéhez. De aztán jött ez a csók.
– És?
Nyelni is alig bírtam, nemhogy beszélni.
– És ekkor megértettem, hogy te vagy az első és az egyetlen, aki képes életre kelteni a szívdobbanásaimat."

*

"Szerelem. Az érzés, amitől egyesek szárnyaltak, mások összetörtek. Ami lángra gyújtotta a szíveket, hogy aztán kiégjenek. Ami az összes út kezdetét és végét jelentette."

*

"A nő, aki mindent érzett, szinte egybeolvadt azzal a férfival, aki nem érzett semmit."

*

"Ő volt a fény az éjszakában, még akkor is, amikor a legsötétebben tombolt a vihar."


2019. február 14.

5+1 kihagyhatatlan könyv romantikarajongóknak

Sziasztok drágaságok!

Ma van február 14-e, Valentin nap, a szerelmesek ünnepe, a virágüzletek black fridaya, a SZJG-ereknek Ricsi szülinapja. Sokak kezén újdonsült jegygyűrű virít, ugyanakkor van olyan is, aki a NAGY Ő-re vár, és amíg az megérkezik, lekap egy könyvet a polcról, és olvas. 
Szóval amellett, hogy a Can You Feel The Love Tonightot hallgatod (te is), olvasd el ezt a bejegyzést, amiben olyan könyveket szedtem össze, amelyek kihagyhatatlanok a hozzám hasonló romantikarajongók számára.
Ha már megtaláltad a lelki társad, akkor se maradj olvasmány nélkül, csöppenj bele egy olyan történetbe, amely ennek a göröngyös útját mutatja be, és örülj, hogy te már sikeresen végigjártad! Ha pedig még várod azt, aki mellett leélheted az életedet, ezt az időt töltsd hasznosan, és olvass el egy olyan regényt, amely reményt adhat számodra is!

1.

Colleen Hoover: Vallomás

Egyik személyes kedvenc CoHo könyvem – a Maybe Someday mellett –  a Confess. Ez tipikusan az a regény, amelyik már a prológusban megsirat annyira, hogy a könnycsatornáid elapadjanak. De már nem is várok mást az írónőtől. Azonban ez a szívszorító érzés nem múlik el egyik oldalról a másikra, hanem az egész könyv egy hihetetlenül gyönyörű, lélekig hatoló olvasmány. Megpenget nehéz témákat, de emellett kikapcsol és katartikus élményt nyújt. Ha a romantika a szenvedélyed, ennek a kötetnek mindenképp a polcodon a helye!

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…)
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne." 

*

"Mert egy férfit nem az izmai tesznek erőssé."

*

"Mondj el nekem valamit magadról, amit senki más nem tud! Valamit, ami csak az enyém lehet."

2.

Lisa De Jong: Amikor esik...

Lisa De Jong történetét még a komoly könyvmolylétem elején olvastam, azonban azóta is a romantikus lelkem egyik legfőbb alappillére. A Confesshez hasonlóan katartikus élményt vált ki az olvasóból, én személy szerint majdnem végig könnyes szemmel olvastam a regényt. Megrázó történet, viszont annál inkább a szívemen hordozom örökre Asher Huntot és Kate Alexander szerelmét. Nem tagadom, mára kliséként értelmezhető elemeket tartalmaz a könyv, mégis ezek a meglátások mind eltörpülnek az élmény mellett, amelyet ez a regény ad nekünk, olvasóknak. Összetört darabokra, de minden pillanata megérte, amit vele tölthettem. És azóta amikor esik az eső, mindig eszembe jutnak a szereplők, az élet, a szerelem és az élmény, amelyet a sorok által átéltem.

"Az élet képes egyik nap mosolyra késztetni, hogy aztán másnap összetörjön apró darabokra."

*

"Amikor esik az eső, gondolj rám! Én leszek a te esernyőd, Kate. Én leszek a fal, ami megvéd a vihartól, amikor túl nehéz lesz az élet. Ne hagyd, hogy elsöpörjön a vihar! Vigyázz az új életedre!"

3.

Maggie Stiefvater: Borzongás

(Mercy Falls farkasai trilógia)


A romantikus-fantasy rajongók se maradjanak ínyencségek nélkül, itt egy olyan trilógia, amely nem egészen hétköznapi emberekről szól, hanem farkasokról, de nem a szokványos értelemben. Ez az a trilógia az életemben, amelyiket már számlálhatatlanszor olvastam, de minden alkalommal újabb és újabb jelentésréteggel bővült a tartalma, pedig a betűk cseppet sem változtak az eltelt időben. Egy megható történet fantasy köntösbe bugyolálva. Minden olyan romantikus lelkű könyvmolynak minimum egyszer ajánlatos elolvasnia, aki egy szívet melengető, fantasztikus történetre vágyik a kinti mínuszokban. Megmutatja, milyen nehéz is embernek maradni az ösztönvilágban.

"A legszebb lány volt, akit valaha láttam, aprócska, véres angyal a hóban. És ők el akarták pusztítani."

*

"– A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol."

*

"Anya, apa, férjhez mentem. Ne nézzetek így rám. Nem vedlik egész évben!"

4.

Budai Lotti: Shirzan szerelme

(Ágyas és Úrnő duológia)

Áldom az eget, hogy megismerkedhettem Budai Lotti munkásságával. Az írónő nagyon tehetséges, alapos, kellően körüljárja a témát, amelyet éppen választott. Elnyerte a szívem egy darabját. Tökéletesen eleveníti meg a 17. század világát, Nagy-Britanniát és Indiát egyaránt. Megismertettet bennünket egy új, számunkra egzotikus kultúrával és különleges vizekre utaztat. A történelmi romantika szerelmeseinek díszpéldánya ez a duológia! Önkéntelenül is tanít az olvasása során, bár elsődlegesen nem ez a célja. Kalandos, kemény történet egy olyan nőről, aki a legfájdalmasabb dolgokon ment keresztül, mégis képes volt élni. Hatalmas élményt nyújt mindamellett, hogy sokszor összeszorítja az olvasó szívét. Büszke vagyok rá és a hozzá hasonló kreatív, elhivatott és tehetséges hazai szerzőkre.
Értékelésem

 "[…] egy sötét titok halálosabb fegyver, mint a kard vagy a pisztoly…" 

*

"Aznap, mikor magadhoz hívtál, egy viharos tengeren hánykolódó hajótörött voltál, aki kis híján összezúzta magát az éles sziklákon… A karjaim közt megnyugvást találtál, menedéket. De én nem akarok a te mentőcsónakod lenni többé. Hanem egy kikötő, ahova végleg hazatérhetsz." 

5.

Brittainy C. Cherry: Lebegés

(Az vagy nekem sorozat)


 Mint olvashatjátok, mindet azért tudom ajánlani, mert erőteljesen megérintettek. A Lebegés szintén egy komolyabb, súlyosabb témát hordoz magában. Mi is történik a happy end után? Megmutatja, ha ez élet becsuk egy ajtót, közben kinyit egy másikat. Felnőttként szinte új életet kezdeni rettenetesen nehéz. Azonban a Lebegés nem csak megérinti az olvasó lelkét, hanem reményt is adhat a hasonló helyzetekre. Egy különleges történet, amelyet szintén sohasem feledek! Egyszerre hozza ki az emberből a boldogságot és a szomorúságot.

 "T.C.: Ismered azt a helyet a rémálmok
és az álmok között? Ahol sohasem
jön el a holnap, és a tegnap fájdalma
teljesen megszűnik? Ahol a szíved
egyszerre dobban a szívemmel?
Ahol nem számít az idő, és a légzés
sem teher? Ahol nem létezik más,
csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled." 

+1.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

És végül, de nem utolsó sorban ajánlanám minden kedves hozzám hasonló romantikus léleknek Jane Austen klasszikusát, a Büszkeség és balítélet nem csak a megfilmesített változatait, hanem magát a regényt is, amely egy színfolt az irodalmi kánonban. Egy ártatlan kis történetnek indul, azonban lényegében aktuális problémákat is felvet az évszázadokkal korábban készült mű. Egy igazi időgép az olvasó számára. Hacsak ki szeretnél szakadni a mai világ és felkapott NA/YA könyvek sokaságából, ragadd meg az alkalmat, hogy egy nagyszerű, érzelmes, mégis fordulatos történet részese légy.
Értékelésem

Ezzel a listám a végére ért azokról a regényekről, amelyek szerintem minden romantikarajongó olvasmánylistáján szerepelnie kellene, mivel fantasztikus és valamilyen okból megragadó történetek.

De most jöjjön a kérdés: A ti listátokon melyik 5+1 regény szerepelne?

Millió puszi:
Barby

2019. február 8.

Mary E. Pearson - Az árulás szíve

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban. 

A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését. Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok. Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát."

Már az első kötet is mérhetetlenül fordulatos rész volt, és elérte, hogy szó szerint sóvárogjak a folytatásért. Az árulás csókja világa hamar a hatalmába kerített, és alig engedett ki onnan. Kíváncsi voltam hogy Mary E. Pearson képes lesz-e mindezt az érzelmi hullámvasutat felülmúlni a trilógia második részével, Az árulás szívével. Mindössze annyit mondanék: nem véletlenül választották a molyolók a 100 legjobb fantasy és romantikus történet közé.
Arabella Celestine Idris Jezelia hercegnő, aki felforgatta a saját életét azzal, hogy elszökött a rá váró esküvő elől immár a Venda felé tartó ösvényen tart pontosan arra a helyre, amelyet eddig az ellenség földjének hitt. Az orgyilkos saját hazájába viszi a szökött trónörököst, akinek viszont már halottnak kéne lennie a kiadott parancs szerint. Az érzelmek azonban útját állták az ifjú tettének. Hogy megvédje őt, a helyi uralkodó, a komizár elé viszi Liát. A hercegnőből azonban rab válik. Ugyanekkor nem csak az orgyilkost vezeti a szíve, hanem a herceg is útnak indul, egyenesen az ellenség karjaiba rohan, hogy megmentse szerelmét. Álruhát ölt, hogy ne keltsen feltűnést, és közben Lia megszöktetését tervezgeti, míg várja a dabrecki segítséget. 
A cselekmény alaphelyzete már elárulja: nem unatkozhatunk ebben a kötetben sem. Ármány és cselszövés lengi át az oldalakat, sosem tudhatjuk, kinek a szava az igaz, melyik mondat hazugság. Ezért épp úgy, mint Liának, nekünk is nyitott szemmel kell járnunk. Rengeteg titok övezi ezt a részt. Sokszor az írónő bennünket, olvasókat is megtéveszt. Lia trükkjeinek nem csak Kaden, Rafe vagy a komizár dől be, hanem egyenesen mi is a csapdájába esünk.

"– Megérte, Lia. Minden kilométer, minden nap. Végigcsinálnám újra az egészet. Három földrészen is végigkergetnélek, ha ez az ára, hogy veled legyek."

A fantasy történetek a gyengéim. Mindig nagyon szeretek egy olyan világnak a részese lenni, egy olyan univerzumot felfedezni, amiben a fantázia és többek között az egyediség uralkodik. Kedvenc ilyen szerzőm Sarah J. Maas, aki szintén hihetetlen képzelőerővel bánik a betűkkel, Cassandra Clare és Jennifer L. Armentrout. Szerintem mindannyian hallhattatok már róluk. És ebbe a sorba csatlakozhat be Mary E. Pearson is, aki felveheti a versenyt ezekkel a zseniális írónőkkel, akiktől bármikor szívesen olvasok, ha egy páratlan utazásra vágyom. Már az első kötetben is feltűnt, hogy választékos szóhasználata kiemeli őt a kortárs irodalom sorából. A stílusa vonzza az olvasót, hihetetlenül festői, ezáltal a táj szinte megelevenedik előttünk. Aprólékosan kidolgozott minden pillanata, semmit nem hagy a véletlenre, a kis részletek is nagy jelentőséggel bírnak a sorokat olvasva. Bár sokan szeretik a trilógiát, véleményem szerint kaphatna még erőteljesebb hangsúlyt és nagyobb rajongótábort, biztos vagyok benne, hogy mindenkit elvarázsolna.

Karakterek:
A kiszámíthatatlan és fordulatos cselekmény mellett nem elhanyagolható a kedvelhető főszereplő Lia személyében. Már a történet kezdetén szimpatizáltam vele, hiszen egy ilyen helyzetben valószínűleg én is a menekülést választottam volna, és még sokan, valljuk be. A harcos hercegnő karaktere rendkívül összetett, bár sokszor az ő gondolatain keresztül láthatjuk a történéseket, mindig tartogat ki nem mondott titkokat számunkra. Minden oldalon meglep.
Kaden és Rafe ebben a kötetben hagyta Liát kibontakozni, a kettejük között vívott párbaj sokszor a háttérben maradt, a szerelmi háromszög nem nyomta rá a bélyegét a történetre. Bár mi tudjuk, hogy a hercegnő kinek adta a szívét, ő is tudja, kihez szánta a sors, azonban még van egy egész kötete arra, hogy elvarrja a szálakat. Nekem van egy személyes kedvencem, mégis kivel látnám szívesen a lányt az utolsó oldalakon és a boldogan éltek, míg meg nem haltak után, még van ideje az írónőnek a kedvemre tenni. Ám őszintén én mindkettejüket megszerettem. Az orgyilkost és a herceget is.

Borító:
Továbbra is azt tudom mondani, hogy akinek a keze munkája, az zseniálisat alkotott. A főszereplő lány lelki vívódásának kivetüléseként is értelmezhető ez a kép, hiszen egyrészt szíve húzza haza, hercegnőként Morrighan helyzetét is a szeme előtt kell tartania, ugyanakkor új otthonához is hűnek kell maradnia. A piros ruha meg nem véletlen választás, a szín megjelenik az egyik jelenetben is, de legyen meglepetés, mikor és hogyan. Ismét elbűvölt a cím köré rajzolt motívumlánc, ahogy az előző alkalommal tette.


Összességében:
A Fennmaradottak krónikái rendkívül fordulatos, kiszámíthatatlan és rabul ejtő történet. Már az első kötet is levett a lábamról, azonban Az árulás szívét olvasva sokszor elállt a lélegzetem, a szívem hevesen dobogott, és részben vártam, hogyan ér véget ez a kötet, másrészről meg halogatni akartam, hogy ne érjek az utolsó oldalakra.
Ezernyi titkot tartogat számunkra, amiket meg akarunk fejteni.
Mary E. Pearson ismét elkápráztatott! Már alig várom, hogy megtudjam, mit tartogat az utolsó kötet!
Ezt a trilógiát minden fantasy rajongónak kézbe kell vennie, garantáltan elragadja a világába, beszippantja, és egy különleges utazást nyújt számára, amelyet sosem lehet megunni.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted! 

Oldalszám: 410
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Arabella Celestine Idris Jezelia (Lia)

Kedvenc idézeteim: 


"Az értelemből épített tornyok a fák tetejéig érnek. A hitből építettek a csillagokig."

*

"A remény sikamlós hal, nem tarthatod sokáig a markodban…" 


2019. február 3.

Leisa Rayven - Álnok szerelem

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"LIAM Quinn a világ egyik legnagyobb filmsztárja… egyúttal az egyetlen férfi, akit ELISSA Holt valaha szeretett. Az egyetlen, akit soha nem tud feledni. Hat év távollét után Liam és lélegzetelállító menyasszonya a Broadwayre érkezik. A darabba, melynek éppen Elissa az ügyelője. A gond mindössze az, hogy az éjszakába nyúló próbák során elmosódik a határ aközött, hogy mi van, és mi lehetett volna – ebben a helyzetben pedig elég egy elgyengült pillanat, és világraszóló botrány rázza meg a sztárvilágot. Elissa ugyan belátja, hogy Liam iránti újraéledő vonzalma csak bajt hoz a fejére, de hiába. Minden reménytelen, romantikus alak tudja: a szerelem nem követi a rendezői utasításokat."

Nem kicsi meglepetés ért, mikor betegségem közepette leemeltem a polcról és a takaró alá húzódva, gyér lámpafényben nekiálltam a történetnek. Én tegnap délutánig abban a tudatban éltem, hogy ez a kötet lesz Cassie és Ethan történetének befejezése, és valamilyen szinten az is volt, ám ennek a résznek a középpontjában nem ez a pár áll. Persze az első meghökkenésemet heves kutatómunka követte, Sherlock-üzemmódba kapcsoltam, hogy megtudjam, valami zűrzavar folyamán egy teljesen más könyv kapta-e ezt a borítót, esetleg az én fejemben keletkezett-e időszakos leállás. A fülszöveget elolvasva rájöttem a megoldásra. 
Szóval viccesen indult a kapcsolatunk ezzel a kötettel, és amennyire egy apró minutum erejéig elöntött a csalódottság, annyira megszerettem az olvasás folyamán az Álnok szerelmet.
Mint már említettem, ezúttal nem Holt és Cassie került a reflektorfénybe, és bár az ő történetüket végül is lezárta már az írónő a Megtört Júliában, azt gondoltam, hogy valamit még ügyködik ebben a részben, hogy meglegyen a trilógia mennyisége. Ám sokkal jobban örülök így a végére, hogy Leisa Rayven szentelt egy külön könyvet Elissa Holtnak is, Ethan húgának. Őt az előzőekből már ismerhetjük, néhányszor feltűnt a színen, hiszen ő maga is a Grove egyetem tanulója volt. Azonban most elteltek az évek, a lány ügyelőként dolgozik egy színdarabban, aminek nem más a sztárpárja, mint egykori szerelme, Liam Quinn és a menyasszonya, Angel Bell. Bánatára az idő mit sem változtatott azon, hogyan is érzi magát a férfi társaságában, és még mindig ő az, akiért a szíve igazán dobog. Ám tudja, nem lehet semmi sem köztük, a régi pillanatok elmúltak, csak a szakmai kapcsolat maradhat a szenvedélyes szerelem helyett. De amikor először kerülnek egy légtérbe, rögtön tudják, nem lesz ez olyan könnyű feladat, mint amilyennek eleinte tűnt. Liam tekintetéből sugárzik, hogy nem felejtette el az együtt töltött időt, a gesztusai mind az érzelmeiről árulkodnak: De akkor miért készül egy másik nőt feleségül venni?
Mérhetetlenül romantikus alkatként rögtön tudtam, hogy imádni fogom. A zene mellett mostanában hatalmas szenvedélyemmé vált a színházba járás, így nem volt kétséges, hogy mennyire élvezni fogom minden egyes percét.

"A szerelem egy idióta, nem tervez. Sosem kellemes, sosem alkalmas. Akkor költözik beléd, amikor nem szégyelli, és olyan dolgokat műveltet veled, és olyan érzéseket kelt, amilyeneket csak akar, akár tetszik neked, akár nem."

Bevallom, gyakori tapasztalatom szerint, ha egy író egy sorozatán belül több pár történetét is leírja, az első a legjobb, a többi sokszor gyenge utánzata annak. Persze vannak kivételek, mint mindig. Így a már említett első megdöbbenést eleinte kétség, majd kíváncsiság váltotta fel. A Hitvány Rómeó elnyerte a szívemet, és bár a Megtört Júliánál a mérce alább csúszott, reméltem, nem kell csalódnom Leisa Rayvenben. És nem is kellett, sőt...
A sorozat legjobb része ez a kötet! Sikerült felülmúlnia az eddigieket, ennek pedig több oka is van.
A történet kevésbé szappanopera jellegű, sokkal inkább filmbeli. Élvezhetőbb, átélhetőbb. Bár a csavarjai kiszámíthatóak alapjáraton, azért meg tudott lepni. A szereplői sokkal elevenebbek és kedvelhetőek. Az egész könyv valósággal úgy pörgött le a szemem előtt, mintha filmkockákból lenne összerakva, és ezt rettentően élveztem.
Nincs mit tagadni, az Álnok szerelem messze felülmúlta az elvárásaimat!

Karakterek:
Ahogy azt fentebb említettem, Liam és Liss karaktere sokkal élethűbb volt Ethannél és Cassie-nél. Jobban és hamarabb megkedveltem őket és a szívemhez nőttek. Ezt eredményezhette Elissa humora és az élethez való pozitív hozzáállása, nem tökéletes külseje és maga a jelleme. Sokszor sírva nevettem egy-egy megjegyzésén, ami kellett így a lelkemnek ebben a zord időben. Liam meg... a megtestesült tökéletes férfipéldány. Hihetetlen a pasi. Izmos, kedves, humoros, rendes, tud főzni. Azonban ami megmelengette ismét a szívemet, hogy bár néhány mondattal korábban azt mondtam, hogy tökéletes, valójában vannak apróbb hibái, ami miatt még jobban megkedveltem, és ezektől még inkább emberivé vált. Ezek a kisebb bakik miatt nem reménytelen, hogy valahol rám is vár egy Liam Quinn. (Hangzott el az utóbbi mondat a reménytelenül romantikus lelkemtől.)
Azonban a két abszolút szerethető főszereplő mellé kaphattunk még két olyan karaktert, akiket szintén néhány oldal után a szívünkbe zárhattunk. Ők Josh és Angel. Bár a cselekmény ismertetéséből nem egészen az jön le, hogy a nő annyira pozitív szerepet töltene be ebben a történetben, mégis várjátok ki a végét, tartogat ám ő mindenkinek meglepetéseket. Josh meg hát Josh. Imádnám, ha ilyen legjobb barátom lenne.

"Soha, senki nem rágja át magát a könyvlistáján. Minden elolvasott helyébe öt másik kerül… Ez a világ rendje."

Borító:
Ez a pasi is azok közé tartozik, akik elvesztették az ingüket... mondjuk én nem bánom a dolgot. Beleillik a sorozat sorába, mindegyiken egy majdnem közszemérmet sértő pár díszeleg. Szóval nem csoda, hogy nem esett le rögtön a tantusz, hogy itt mások lesznek a főszereplők. (Persze még mindig csak magamat védem, nem is értem, hogy nem tűnt fel a dolog.) Azonban egy valami rögtön szemet szúrt. A képen lévő nő haja sötét, míg Liss haja szőke. Oké, ezt az apróságot is csak az én fura agyam képes észrevenni, de ha már itt tartottunk, megemlítem. Még mindig imádom az eredeti borítóit a sorozatnak, de most eltekintek a fangirlingtől.


Összességében:
Leisa Rayvennek megint sikerült elérnie, hogy beleszeressek a történetébe. A sokszor humoros, szívmelengető romantikus regény már az első oldalakon elnyerte a szívemet, és alig bírtam letenni míg a végére nem értem. Az Álnok szerelem színfoltot hozott a Starcrossed sorozatba!
Mérhetetlenül aranyos történet, a legjobb társ betegség idején, tapasztalatból beszélek!
Azoknak ajánlanám, akik hozzám hasonlóan romantikus lelkűek, és éppen vágynak egy kis édességre, ami nem diabéteszt, sokkal inkább tökéletes kikapcsolódást nyújt a téli hóesésben.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted! 

Oldalszám: 412
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Liam Quinn, Elissa Holt, Joshua Kane, Angela Bell

Kedvenc idézeteim: 

"Az egyetlen dolog, amit nem lehet, és nem is szabad feladni, az az igaz szerelem.Amikor megtaláljuk, két kézzel kell bele kapaszkodnunk, soha el nem engedve azt; még akkor is, ha nem tűnik sem könnyűnek, sem kényelmesnek. Mert a végén mindenképpen megéri."

*

"– Tudod mit, várj ezzel a gondolattal egy kicsit, míg szalajtok egy istállóslegényt, mert amit most mondasz, az színtiszta lószar."

*

"– Önvédelemből verted el a kukát, vagy te támadtad meg…?
– Sajnálom. Hozok másikat.
– Nem kell. Igazi szemétláda volt. Mindannyiunknak könnyebb nélküle."


2019. január 30.

Alexandra Bracken - Sötét elmék

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Egy ​nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik."

A Sötét elmék egy hirtelen felindulás eredményeként került a magánkönyvtáramba. A moziteremből kiérve egyszerűen tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom, pedig a film nem volt hatalmas durranás, mégis könnyekig meghatott, nem csak a borzalmas baconös popcorn íze siratott meg, ezt a barátnőm is tanúsíthatja. Összességében viszont azt kell mondjam, azt kaptam a regényről is, mint a filmtől. Egy aranyos, kedves fantasy történetet némi izgalommal és néhány szívszorító jelenettel. Azt viszont örömmel mondhatom, hogy a film készítői igazán ügyeltek arra, hogy visszaadják az alaptörténet hangulatát, alig néhány észrevehető mozzanatot változtattak meg a könyv megfilmesítésekor. Ez pedig manapság elég ritka számba megy.
Amerikában a gyerekek körében egy járvány terjeng és végzetes pusztításokat végez. A fiatal Ruby Daly annyit vesz észre az egészből, hogy az iskolatársai egyik napról a másikra nem jelennek meg az intézményben, a híradó halálesetek rengetegéről számol be, és egyre többen esnek a járvány áldozatául. Azonban ez nem olyan vírus, mint egy komolyabb influenza vagy pestis. Hatalommal, különleges erővel ruházza fel az embert. A felnőttek rettegnek és félnek a következményektől, féltik a saját gyereküket is, az állam összegyűjti és táborba viszi őket megkülönböztetésül pedig színekkel látja el a fiatalokat. Zöld, kék, sárga, narancs és piros. Az utóbbi a két legveszélyesebb. Az ezekbe tartozó gyerekeket elvitték és soha nem látták többet. Ruby az első vizsgálaton rájön, mit jelent az, hogy ő Narancs. A képességét használva meggyőzi a vizsgáztatót, hogy hamisítsa meg az eredményt, így a Zöldek közé kerül, ahol minden nap éveken keresztül rejtőzködnie kell, hogy védje magát. Ám a Gyerek Liga egyik munkatársa rájön a titkára, és ráveszi Rubyt, hogy tartson vele, megígéri, hogy nem esik bántódása, vigyázni fognak rá és elrejtik őt. De vajon tényleg azok, akiknek mondják magukat? Tényleg csupa jótéteményből akarnak segíteni a lányon? Ruby végül egy hozzá hasonló csapathoz verődik, akiknek céljuk megtalálni a Szökött Srácot. És innen indul be igazán a kaland.

"A legfontosabb, amit valaha tettél, az, hogy megtanultad, hogyan kell túlélni mindazt, amin keresztülmentetek. Ne hagyd, hogy bárki azt éreztesse veled, hogy nem ezt kellett volna tenned, hogy megérdemelted, hogy a táborba zárjanak."
 
Aranyos történet volt. De talán jobban élveztem volna, ha előtte nem látom a filmet, mivel így tudtam minden egyes következő mozdulatát a szereplőknek.
Sokszor a film inspirál, hogy olvassam el a könyvet is. Hiszen akkor a vetítést is élvezem, nem keresem benne a hibát és a különbségeket, ha fordítva történik, akkor általában kidobott pénz számomra a mozi. Most viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy a film hasonló kaliberű lett a könyvvel. Az utóbbi sem 100%-os, főleg nem egy Sarah J. Maas könyv után nem, sajnos, ebből következik, hogy a film is csak egyszeri nézésre alkalmas, és számomra a történet is olyan volt, hogy egyszer elég volt levetíteni mindegy, hogy azt rendes vagy átvitt értelemben gondolom. És itt jön a képbe a kérdés, hogy akkor miért is éreztem ennyire késztetést, hogy el is olvassam? Gőzöm sincs. Vártam valami pluszt talán... Nem is tudom pontosan mit, de hiányérzetem maradt a könyvet befejezve. Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, jó sok molyos kihíváshoz szuper teljesítés volt, mondja ezt az aktív molyoló és plecsnivadászós énem, de késztetést azt nem érzek, hogy azon nyomban folytassam a sorozatot.

Karakterek:
Őszintén, nem igazán tettek rám mély benyomást a szereplők. Ruby még fiatal, sokszor ő sem tudja igazán, hogy mit akar, Clancy szitáján meg végképp nem lát át. Nem mondanám kimondottan bátornak sem, az utolsó oldalakon azonban valami lángra kap benne, és elveti az önazonosság csíráját, és hát egy kötet meg több év kellett hozzá, hogy megtalálja önmagát, így a további részekben már nem kell keresgélnie. Mindezt foghatjuk a táborban átéltekre, a stabil családi háttér hiányára. Végtére viszont örültem, hogy nem egy tipikus fantasy YA szereplő, mégis végig közömbös maradt számomra.
Bevallom őszintén, hogy Liam sokkal több dolgot mozgatott meg bennem a filmben, mint a könyv olvasása közben. Itt megmaradt a féltő nagytesó szerepében, ahogyan Zúval bánt, na meg a kedves és óvó barát körében Rubyval és Pufival.
Úgy tűnik, hogy az imént pont az ellentétes gondolataim támadtak a szereplőkkel kapcsolatban, mint a film közben. Pufit a film bár pozitív karakterként mutatja be, nem igazán lehet megszeretni. Tudálékos, akadékos, ki gondolta volna, hiszen Zöld, itt viszont ugyan a kezdetekkor negatívan viszonyult Ruby irányába, az egyetlen humoros karaktere volt a kötetnek, aki színesítette a történetet.

"A túlélés része, hogy az ember képes tovább lépni."

Borító:
Amikor erősen hezitáltam a könyvesboltban, hogy melyik külsővel is jöjjön velem haza a könyv, nem igazán tudtam dönteni. Amennyiben jól láttam, eredeti borítóval már nem is nagyon árulják a regényt, pedig amúgy az is elég csinos, viszont nekem a filmes borítók jobban tetszenek. Kivételesen. Azokat összehasonlítva a puha borítós, a fekete-fehér narancssárga betűkkel elég ütősre sikeredett, hiszen a színeken van a fő hangsúly, ahogyan az magában a könyvben is, nekem valamiért jobban tetszik a keményborítós változatban, amikor a színek harmóniát árasztanak magukból, ugyanúgy megjelenik a narancssárga-sárga árnyalatvilága, és hát innen ki is találhatjátok, nálam melyik verzió talált otthonra...


Összességében:
 Egy kellemes kikapcsolódást jelentett számomra ez a történet. Tény, hogy egyedi a fantasy zsánerben mind a történet, mind a szereplők tekintetében, engem mégsem sikerült igazán megérintenie. Végig közömbös maradtam az irányába, vártam valami extra bummot, ami miatt úgy érezzem, hogy egy pillanatra sem szabad megválnom a soroktól. Egy Sarah J. Maas könyvvel persze nehéz felvenni a kesztyűt, de mégsem lehetetlen. Talán valami ilyesmit hiányoltam belőle. Még több akciót, fordulatot és izgalmat, hiszen az alaptörténete ilyenekre abszolút nyitottra lett teremtve. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, véleményem szerint.
Bár már a mozifilm után is hasonló érzéseim voltak: egyszeri kikapcsolódásra alkalmas, másodszor viszont már valószínűleg unnám. Valami ilyesmi kavarog a fejemben jelenleg is.
Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik a fantasy zsánert, nem bánják, ha kicsit lassan indul be a történet kereke, és akiket vonz, mi is szolgálta a filmadaptáció alapját.

Oldalszám: 462
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Pufi

Kedvenc idézeteim: 

"Még nem telt el egy nap, amikor a táborba vittek és már tudtam, hogy a gyűlölet és félelem együtt jár és egymást táplálják."

*

"Úgy sejtem, hogy ha az ember egyszer már megtapasztalta a Legrosszabbat, az Elég Rossz már nem is annyira borzalmas."

*

"A legsötétebb elmék a legvalószínűtlenebb ábrázatokat veszik fel."



2019. január 27.

Sarah J. Maas - Szárnyak és pusztulás udvara

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"A festményem hazugság volt. 
Még nem álltam készen. 

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát. A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia. A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja."

A Tüskék és rózsák udvara világába már az első oldalakon teljesen beleszerettem. Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, mindig képes volt meglepetést okozni, összeszorítani a szívemet vagy éppen mosolyra késztetni az ajkamat. Sarah J. Maas nem véletlenül örvend ekkora sikernek mind itthon, mind külföldön, hiszen zseniális írónő hihetetlen mértékű fantáziával és képzelőerővel, amelyet rendesek irigylek is tőle.
Ennek a kötetnek minden sora emlékeztetett arra, miért is szeretek fantasy regényeket olvasni. Hiszen ekkor nem kötnek a saját világunk béklyói, olyan univerzumba csöppenhet bele az ember, amilyenbe akarhat, csak elég kreatívnak és merésznek kell lenni ahhoz, hogy ezt az író ezt az elképzelt világot felvállalja. Mi, olvasók pedig annyi mindennel lennénk kevesebbek, ha ez a történet megmaradt volna SJM asztalfiókjában.
A Köd és harag udvara is tartogatott számunkra nem kevés izgalmat és fordulatot, ez pedig mind a Szárnyak és pusztulás udvarában csúcsosodott ki. A második rész függővége után belegondolni is rossz, hogy egy évet kibírtam a folytatása nélkül. Most azonban végre megkaptam a várva várt befejezést, amitől a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, annyira nem akartam elengedni ezt a történetet, a szereplőket és magát a világát.
Feyre, az újdonsült úrnő visszatér Tamlinhez, egykori jegyeséhez, hogy ismét a bizalmába férkőzzön és információkat csaljon ki a főúrtól a kemény Hybern királyról és a szövetségükről. Ezzel egy időre hátra kell hagynia hitvesét, az Éjszaka udvarának urát és frissen visszakapott családját. Tűkön ülve vártam, mikor tér vissza főhősünk Rhyshez és jelenik meg a színtéren újra a szárnyas főúr. És amikor ez megtörtént, a szívem hevesen verdesni kezdett, és beletelt egy kis időbe, mire a ritmusa ismét normalizálódott. Hát igen, ezt teszi a női olvasók szívével Rhysand. A történet lényegében innen indul be csak igazán. Öröm volt a sorokon keresztül újra találkozni Cassiannel, Azriellel, Morral és Amrennel, valamint Nestával és Elainnel is.
Azért is vált az egyik kedvencemmé ez a trilógia, mivel számomra olyan valóságos volt. A lapok által szinte mintha megelevenedtek volna a szereplők, úgy éreztem, én is a helyszínen járok, a szemem előtt megjelent Velaris a maga pompájában. Ha egyszer beszippant, onnan nincs megállás.

"– Megérdemeljük a boldogságot – mondta. Ezt én mondtam neki egyszer, a városi házunk tetején, amikor Velarist megtámadták. – És minden lehetséges eszközzel harcolni fogok ezért a jövőért. 
– Együtt fogunk harcolni – mondtam rekedten. – Nemcsak te egyedül, hanem együtt, mi ketten." 

Aki követi az instagram vagy egyéb közösségi oldalaimat, az láthatja, hogy a földkerekség egyik legnagyobb #feysand shippere rejlik szerény személyemben. A Köd és harag udvarát olvasva leírhatatlan, mennyire megkedveltem ezt a két szereplőt külön-külön, de együtt még inkább. Imádtam Sarah J. Maasnek ezt a fordulatát a történetben, hiszen ami eleinte egy Szépség és a szörnyeteg parafrázisnak indult, az a folytatásban valami egészen különlegessé változott, és már el is tért az eredeti alaptól. Vicces belegondolni, hogy a telefonomon a zárolt képernyő képem tavaly február óta az egyik kedvenc Feysand fanartom, ami azóta a szobafalamon is helyet kapott. Így nem is ér meglepetésként, ha azt mondom, a kedvenc jeleneteim a páros közös momentumai voltak. A szívem minden egyes alkalommal hatalmasat dobbant, amikor Feyre Rhyst "a párom" jelzővel illette, az írónő pedig szinonimaként használta a főúr megnevezésére. Egyszerűen elolvadtam minden egyes ilyen pillanatban, és hát elég sok volt belőlük, szerencsémre.
Őszintén, nem tudnék kedvenc részt választani a három közül, hiszen minden a Tüskék és rózsák udvarával kezdődött, majd a Köd és harag udvarával folytatódott, viszont a Szárnyak és pusztulás udvarával zárult. Mind különös helyet foglal el a szívemben. Egytől egyig a történet minden betűje a lelkem darabjaira írta magát. Ez az a sorozat, amit soha nem feledek! Megragadott, elvarázsolt és egy olyan világba kalauzolt el, ahonnan nem akartam visszatérni.
Sarah J. Maas végig a szíveddel játszik, de minden másodperce megéri!
ABSZOLÚT KEDVENC.

Karakterek:
Nem is tudom, mit is mondhatnék még Rhysről és Feyre-ról, amit eddig nem tettem. Bátorságukkal és szerelmükkel örökre a szívembe vésték magukat. Bár egy kitalált világban élnek, mégis ösztönzően hatnak az olvasóra, a köztük lévő kötődés, szerelem egy olyan dolog, amire mindenki vágyik, és őszintén remélem, hogy ebben a világban, de megtalálom az én Rhysemet, aki ennyire jószívű, humoros, erős és fantasztikus személyiség.

"Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni."
 
Azriel, Cassian, Mor és Amren a második kötetben jelentek meg, de azonnal megkedveltem mind a négyüket. Imádtam őket!
Nesta és Elain színesítették ezt a részt, hoztak váratlan fordulatokat és oszlopos tagjaivá váltak a történetnek. Bár a legidősebb testvér keménysége és ridegsége eleinte antipatikus volt, éreztem, hogy ez nem marad így sokáig. Nesta kötődése Cassianhez bennem is megindított valamit, és hát megtaláltam a sorozatban a második kedvenc shipemet. Hopika. És bár Elain a szelídség és a csendesség megtestesítője, ő is fontos szerepet kapott a tetőpontnál.
Ami azonban különösen  melegséggel töltött el, az a többi főúr hosszas jelenléte és megismerése. Eddig leginkább Tamlinnel és Rhyssel volt dolgunk, más vezetőkkel nem igen találkozhattunk a kötetben. Az elkerülhetetlen háború végett az udvaroknak össze kell fogniuk, ha le akarják győzni Hybern seregeit és az Üstöt. Már régóta kíváncsi voltam, kik uralják a többi országrészt, így leírhatatlan örömöt éreztem, mikor ők nagyobb szerephez jutottak. Helion, Tarquin, Kallias, Varian... mondjuk Beron kevésbé. Külön színfoltja volt ez is ennek a kötetnek.

"– Mindenkinek vannak sebei – mondta Mor –, még ha kívülről nem is látszanak."

Borító:
A befejezőkötet borítóján immáron nem a harcos, hanem az úrnő Feyre jelenik meg mesebeli, gyönyörű ruhában. A kezében a tőr még mindig utal az erős és bátor jellemére. Csodaszépen mutat ez a sötétzöld szín! Imádom!


Összességében:
Sarah J. Maas, első ezen a néven, az Illírek, Főurak, Emberek királynője és Velaris védelmezője, a szívek összetörője, a szadista-írók alakulatának vezére, a Fal lerombolója és Prythian megalkotója.
Így is jellemezhetném az írónőt. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan szövi a szálakat, mindig meglep, a szívemmel játszik! Minden regénye egy igazi érzelmi hullámvasút! És ez most sem volt másképp.
A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése egy fenomenális trilógiának. Végig izgultam a szereplőkért, mindig vártam, hogy kiderítsem, mit hoz a következő oldal, fejezet. Gyorsan a végére akartam érni, és megtudni, mit rejtenek az utolsó sorok, de viszont azok a mondatok egyet jelentettek azzal, hogy búcsúznom kell az ACOTAR világától is. Éppen ezért az egyik szemem sírt, a másik nevetett a kötet olvasása közben.
Ha eddig nem lett volna teljesen világos: SJM-függő lettem! Valami kell, hogy betöltse ezt az űrt, amit a trilógia befejezése hagyott maga után. Lehet, kezdem elölről...

Oldalszám: 800
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre Archeron, Cassian, Azriel, Nesta

Kedvenc idézeteim:


"– Itthon vagy újra. 
Reszkető, halk hang szakadt ki belőlem. Bólintottam, és szorosan hozzásimultam. Otthon. Nemcsak Velarisben, hanem bárhol, ahol ő ott van, és a családunk."


"Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog."