"A lány mindig eléri a célját…
A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.
De a játék egyre bonyolódik.
Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.
Vágytál már a folytatásra?
Íme eljött.
Élvezd ki minden pillanatát!"
Hát én kiélveztem, az biztos! Már a The Score utolsó oldalai után nagyon vágytam arra, hogy mihamarabb folytathassam és lezárhassam az Off-Campus sorozatot a The Goallal. Tuckkal már az eleje óta szimpatizálok, és annak ellenére, hogy az örök kedvencem Dean Heyward-Di Laurentis marad, John Tuckernek is van hely a szívemben bőven. Kíváncsi voltam, miből is származik a fentebb említett kötet egyik jelenete, amelyben Tuck bejelenti a srácoknak a semmiből hirtelen, hogy Sabrina terhes. Hát ebből, drágáim! Ebből a varázslatos történetből.
Mivel a stresszfaktorom úgy általánosságban az eget verdesi a nap minden pontjában, jó könyvmolyként úgy gondoltam, az olvasás segít megszabadulni a terhektől és kikapcsolni a nagyvilág zajait és problémáit annyi időre, hogy csak én és a könyv létezhessünk. Elle Kennedynek pedig mindig sikerül kirángatnia az aktuális problémák okozta feszültségből, és szimplán magával ragadnia annyi időre, hogy mégis úgy érezzem, élek.
Izgalmas volt újra visszacsöppenni az Off-Campus világába, ahol köztudott, hogy a hokisok a legbeképzeltebbek a sportolók között, így Sabrina rendre elkerüli őket, főleg hogy Deanről sem éppen a legszebb a véleménye, miután a tanársegéd inkább az ágybeli teljesítményeit osztályozta a srácnak mintsem a házidolgozatát. Ezzel végleg feketelistára kerültek nála a hokisok, persze csak addig, ameddig meg nem látja Tuckert. Egyszer engedhet a csábításnak. Azonban abból az egyből kettő lesz, majd három, végül pedig abban a helyzetben találja magát, hogy nem tud szabadulni az érzelmeitől. Ez pedig nem összeegyeztethető az életvitelével. Egy pasi nem fér bele a rohanós mindennapjaiba, a négy munkahelyébe és a rengeteg tanulásba. Ő egyszerűen csak egyéjszakás kalandokra vágyik, ha közelebb engedne magához valakit, az eltérítené az önmagának kijelölt ösvényről. Mégis hogy kapcsolódik össze egy jégkorongozó és egy céltudatos egyetemista története? Éppen ott, amikor már nem csak az eszük irányítja őket, hanem a szívük is.
Az eddigi köteteket is imádtam, és ez ezzel sem volt másként. Az egy más kérdés, hogy sok helyen kiütötte a cukiságmérőt, másszor meg olyan szenvedélyes jeleneteket olvashattam, amitől valószínűleg az egész arcom lángba borult a tömegközlekedésen. De ez mind hozzátartozott ahhoz, amitől ez a regény abszolút szuper lett.
Nagyon hamar a szívembe zártam a szereplőket, kíváncsi voltam a sorsukra, a történetükre, és reménykedtem benne, hogy megtalálják a saját happy endüket. És amilyen gyorsan beszippantott ez a kötet, úgy tartott meg egészen az utolsó oldalig. Nem eresztett el, végig többet és többet akartam belőle. Az írónő laza, humoros stílusa, nem tagadom, első pillanattól kezdve levett a lábamról.
Az epilógushoz érve egyszer csak elöntött az üresség. Nincs több Garrett-Wellsy cukiskodás, Logan-féle hülyeskedés, Dean csábítgatás vagy Tuck jófiú mögé rejlett rosszfiús sármja. El kell búcsúznunk a Briar egyetemtől és a hokicsapat srácaitól, akik mind ellopták egyen-egyenként a szívünket.
Karakterek:
Nagyon hamar megszerettem mindkettejüket. Sabrina a céltudatos lány, aki azzal töltötte élete nagy részét, hogy próbált kitörni arról a helyről, ahova az élet bezárta őt. 16 éves kora óta állandóan dolgozik az iskola mellett, hogy finanszírozni tudja tanulmányait, álma pedig bekerülni a Harvard jogi karára. Ezek a célok azonban áldozatokkal is járnak. Az egész élete egy hatalmas rohanás, amibe nem fér bele stabil párkapcsolat. Korán megkedveltem a lányt, valamelyest magamat láttam meg benne, hiszen én is próbálom az életem minden egyes lépését megtervezni, állandóan a képlékeny jövőn rugózom, az egyetemválasztáson és a pontszámításon, hogy a legjobb eredményt érjem el. Nekem is egyik alapelvem, hogy először a saját életemet tegyem sínre, és majd utána kezdek el olyan ember után kutatni, akivel leélhetném a további részét. Ami valljuk be, elég nehéz. Főleg Sabrinának. Bár kívülről a lány tényleg úgy tűnhet, mintha ő lenne a meséből a jégkirálynő, a szíve azonban egyáltalán nincs abból, csak jobban meg kell ismerni. Tuckert, mint már említettem, már korábban rettentően megkedveltem. Ő a legcsendesebb a négy srác közül, ám az nem jelenti azt, hogy nincs benne bármilyen buliban. Főz a fiúkra, igazi konyhatündér, és hát tegyük a szívünkre a kezünket és úgy mondjuk ki hangosan, hogy ez nem szexi tulajdonság. És mindemellett humoros, kedves, figyelmes... kell ennél tökéletesebb pasi?
Borító:
Be kell vallanom valamit. Nem csak a történetük miatt kapja meg az Off-Campus sorozat a könyvespolcom díszpéldányai címkét, hanem hát a borítói miatt is.
Semmi bajom az identitásommal, egyszerűen néha már kicsit túlságosan erőltetettnek érzem a (sokszor túlságosan is) kigyúrt pasikat a borítón, főleg akkor, mikor annak nincs jelentősége. Besétálunk egy könyvesboltba, körülnézünk, és ha összeszámoljuk azokat a könyveket, amiknek a fedelén félmeztelen pasi pózol, hát lehet el lennénk keseredve az eredmény láttán. Csak magamat tudom ismételni, nem mondom, hogy ördögtől való lenne ezeket a póló nélküli modelleket regények elejére rányomtatni, isten mentsen ettől a kijelentéstől. Egyedül azzal van bajom, ha ennek semmi köze sincs a történethez. Márpedig soknál nincs. És a legtöbbnél a pasi sem egy igazán bizalomgerjesztő, itt pedig azt értem, hogy lerí róla, hogy nem sárgarépával és napi kondival szerezte a bicepszét, hanem ilyen meg olyan porokkal. Ó igen, de elkalandoztam. Azonban az Off-Campus sorozat nem ebbe a kategóriába tartozik. A főszereplő srácok sportemberek, hát mutogassák magukat. Bár azért tartozik egy igen vicces történet ehhez, mikor a szünetben letettem a könyvet borítóval felfelé.
Összességében:
Sajnálom, hogy nem folytatódik tovább az Off-Campus sorozat... mondjuk úgy ezer kötettel. Talán annyi elég lenne. Vagy nem.
Alig vártam már, hogy elolvashassam Tucker és Sabrina történetét! És egyáltalán nem csalódtam a kötetben. Egy olyan időszakban talált rám, amikor legnagyobb szükségem volt a kikapcsolódásra, ez a regény pedig teljességgel lekötött, végre kicsit felszabadulhattam ennek köszönhetően. Már az elején megragadott, hála az írónő rettentően humoros és laza stílusának.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik hozzám hasonlóan stresszes időszakot élnek, szükségük van néhány olyan lopott percre, ami elfeledteti velük a mindennapos stresszt és a problémákat. Tapasztalatból mondom, segít a dolog.
Oldalszám: 432
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: John Tucker, Dean Heyward-Di Laurentis
Kedvenc idézeteim:
Hát én kiélveztem, az biztos! Már a The Score utolsó oldalai után nagyon vágytam arra, hogy mihamarabb folytathassam és lezárhassam az Off-Campus sorozatot a The Goallal. Tuckkal már az eleje óta szimpatizálok, és annak ellenére, hogy az örök kedvencem Dean Heyward-Di Laurentis marad, John Tuckernek is van hely a szívemben bőven. Kíváncsi voltam, miből is származik a fentebb említett kötet egyik jelenete, amelyben Tuck bejelenti a srácoknak a semmiből hirtelen, hogy Sabrina terhes. Hát ebből, drágáim! Ebből a varázslatos történetből.
Mivel a stresszfaktorom úgy általánosságban az eget verdesi a nap minden pontjában, jó könyvmolyként úgy gondoltam, az olvasás segít megszabadulni a terhektől és kikapcsolni a nagyvilág zajait és problémáit annyi időre, hogy csak én és a könyv létezhessünk. Elle Kennedynek pedig mindig sikerül kirángatnia az aktuális problémák okozta feszültségből, és szimplán magával ragadnia annyi időre, hogy mégis úgy érezzem, élek.
Izgalmas volt újra visszacsöppenni az Off-Campus világába, ahol köztudott, hogy a hokisok a legbeképzeltebbek a sportolók között, így Sabrina rendre elkerüli őket, főleg hogy Deanről sem éppen a legszebb a véleménye, miután a tanársegéd inkább az ágybeli teljesítményeit osztályozta a srácnak mintsem a házidolgozatát. Ezzel végleg feketelistára kerültek nála a hokisok, persze csak addig, ameddig meg nem látja Tuckert. Egyszer engedhet a csábításnak. Azonban abból az egyből kettő lesz, majd három, végül pedig abban a helyzetben találja magát, hogy nem tud szabadulni az érzelmeitől. Ez pedig nem összeegyeztethető az életvitelével. Egy pasi nem fér bele a rohanós mindennapjaiba, a négy munkahelyébe és a rengeteg tanulásba. Ő egyszerűen csak egyéjszakás kalandokra vágyik, ha közelebb engedne magához valakit, az eltérítené az önmagának kijelölt ösvényről. Mégis hogy kapcsolódik össze egy jégkorongozó és egy céltudatos egyetemista története? Éppen ott, amikor már nem csak az eszük irányítja őket, hanem a szívük is.
"Azért vagyunk boldogok, mert azok akarunk lenni…"
Az eddigi köteteket is imádtam, és ez ezzel sem volt másként. Az egy más kérdés, hogy sok helyen kiütötte a cukiságmérőt, másszor meg olyan szenvedélyes jeleneteket olvashattam, amitől valószínűleg az egész arcom lángba borult a tömegközlekedésen. De ez mind hozzátartozott ahhoz, amitől ez a regény abszolút szuper lett.
Nagyon hamar a szívembe zártam a szereplőket, kíváncsi voltam a sorsukra, a történetükre, és reménykedtem benne, hogy megtalálják a saját happy endüket. És amilyen gyorsan beszippantott ez a kötet, úgy tartott meg egészen az utolsó oldalig. Nem eresztett el, végig többet és többet akartam belőle. Az írónő laza, humoros stílusa, nem tagadom, első pillanattól kezdve levett a lábamról.
Az epilógushoz érve egyszer csak elöntött az üresség. Nincs több Garrett-Wellsy cukiskodás, Logan-féle hülyeskedés, Dean csábítgatás vagy Tuck jófiú mögé rejlett rosszfiús sármja. El kell búcsúznunk a Briar egyetemtől és a hokicsapat srácaitól, akik mind ellopták egyen-egyenként a szívünket.
Karakterek:
Nagyon hamar megszerettem mindkettejüket. Sabrina a céltudatos lány, aki azzal töltötte élete nagy részét, hogy próbált kitörni arról a helyről, ahova az élet bezárta őt. 16 éves kora óta állandóan dolgozik az iskola mellett, hogy finanszírozni tudja tanulmányait, álma pedig bekerülni a Harvard jogi karára. Ezek a célok azonban áldozatokkal is járnak. Az egész élete egy hatalmas rohanás, amibe nem fér bele stabil párkapcsolat. Korán megkedveltem a lányt, valamelyest magamat láttam meg benne, hiszen én is próbálom az életem minden egyes lépését megtervezni, állandóan a képlékeny jövőn rugózom, az egyetemválasztáson és a pontszámításon, hogy a legjobb eredményt érjem el. Nekem is egyik alapelvem, hogy először a saját életemet tegyem sínre, és majd utána kezdek el olyan ember után kutatni, akivel leélhetném a további részét. Ami valljuk be, elég nehéz. Főleg Sabrinának. Bár kívülről a lány tényleg úgy tűnhet, mintha ő lenne a meséből a jégkirálynő, a szíve azonban egyáltalán nincs abból, csak jobban meg kell ismerni. Tuckert, mint már említettem, már korábban rettentően megkedveltem. Ő a legcsendesebb a négy srác közül, ám az nem jelenti azt, hogy nincs benne bármilyen buliban. Főz a fiúkra, igazi konyhatündér, és hát tegyük a szívünkre a kezünket és úgy mondjuk ki hangosan, hogy ez nem szexi tulajdonság. És mindemellett humoros, kedves, figyelmes... kell ennél tökéletesebb pasi?
"Mert a legfontosabb cél szeretni és szeretve lenni."
Borító:
Be kell vallanom valamit. Nem csak a történetük miatt kapja meg az Off-Campus sorozat a könyvespolcom díszpéldányai címkét, hanem hát a borítói miatt is.
Semmi bajom az identitásommal, egyszerűen néha már kicsit túlságosan erőltetettnek érzem a (sokszor túlságosan is) kigyúrt pasikat a borítón, főleg akkor, mikor annak nincs jelentősége. Besétálunk egy könyvesboltba, körülnézünk, és ha összeszámoljuk azokat a könyveket, amiknek a fedelén félmeztelen pasi pózol, hát lehet el lennénk keseredve az eredmény láttán. Csak magamat tudom ismételni, nem mondom, hogy ördögtől való lenne ezeket a póló nélküli modelleket regények elejére rányomtatni, isten mentsen ettől a kijelentéstől. Egyedül azzal van bajom, ha ennek semmi köze sincs a történethez. Márpedig soknál nincs. És a legtöbbnél a pasi sem egy igazán bizalomgerjesztő, itt pedig azt értem, hogy lerí róla, hogy nem sárgarépával és napi kondival szerezte a bicepszét, hanem ilyen meg olyan porokkal. Ó igen, de elkalandoztam. Azonban az Off-Campus sorozat nem ebbe a kategóriába tartozik. A főszereplő srácok sportemberek, hát mutogassák magukat. Bár azért tartozik egy igen vicces történet ehhez, mikor a szünetben letettem a könyvet borítóval felfelé.
Összességében:
Sajnálom, hogy nem folytatódik tovább az Off-Campus sorozat... mondjuk úgy ezer kötettel. Talán annyi elég lenne. Vagy nem.
Alig vártam már, hogy elolvashassam Tucker és Sabrina történetét! És egyáltalán nem csalódtam a kötetben. Egy olyan időszakban talált rám, amikor legnagyobb szükségem volt a kikapcsolódásra, ez a regény pedig teljességgel lekötött, végre kicsit felszabadulhattam ennek köszönhetően. Már az elején megragadott, hála az írónő rettentően humoros és laza stílusának.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik hozzám hasonlóan stresszes időszakot élnek, szükségük van néhány olyan lopott percre, ami elfeledteti velük a mindennapos stresszt és a problémákat. Tapasztalatból mondom, segít a dolog.
"Te vagy nekem az egyetlen.
Felkeléskor és lefekvéskor a te mosolyodat akarom látni.
A szívem a tiéddel együtt dobog."
Oldalszám: 432
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: John Tucker, Dean Heyward-Di Laurentis
Kedvenc idézeteim:
"Tuckert csókolni olyan, mint elmerülni egy kád forró vízben. A bőröm bizsereg, a végtagjaim elgyengülnek, és egy meleg burokban találom magam, amiből sohasem akarok szabadulni."
*
"Szóval, mindent összevetve a pénz nem minden. Tökmindegy mennyire vastag valaki. Mindannyian ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk."
