2020. január 17.

Szentesi Éva - Pedig olyan szépen éltek

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg."

Az első könyvem volt Szentesi Évától, de ezek után biztos vagyok abban, hogy nem az utolsó. Ez a 188 oldal tömény őszinteség levett a lábamról. Nem volt az oldalakon semmi kertelés, csak az igazság, bármilyen nehéz is olykor szavakba önteni.
A regény egy kisvárosban játszódik, és eleinte Nyilánszki Mari gyerekkora tárul elénk. Olyan közegben nevelkedett, amelyben nem tudták őt eléggé értékelni, a legnagyobb pofonokat mind fizikailag, mind lelkileg a saját családjától kapta, akiknek leginkább védelmeznie kellett volna őt. Ehelyett nap mint nap becsmérelték, szeretetlenségben nőtt fel: az apja csúnyának nevezte, az anyja pedig elhanyagolta, mikor a lánya felnézett rá. Szem- és fültanúja volt annak, hogyan veri meg az apja az anyját, és hogyan csalja meg a feleség a férjét. Honnan gondolná egy hétéves, hogy nem ez a megfelelő családi norma, ha egyszer ebben a közegben szocializálódott?
Hamar megtanulja, mi az a féltékenység, hiszen a legjobb barátnője jómódú családban él, olyanokat megkap a szüleitől, amiről Mari még csak álmodni sem mer, a legújabb Barbie babát, közös felsőt az anyukájával, kávézásokat és főként figyelmet és szeretetet. Brigi karaktere erős kontrasztban áll Mariéval, és majd a könyv végén ismét megjelenik mint a főszereplő ellenpéldája.
Mari a családja hagyta űrt egyre inkább mással próbálja betölteni. Eleinte csak csinos holmikkal, sminkeléssel, majd megműtteti a szemét, mivel kiskorában az osztálytársai mindig a szemüvegével bántották, aztán a szexszel és a nála idősebb pasikkal. Önálló vélemény hiányában mindig az alapján cselekszik, amivel aktuális legjobb barátnői telebeszélik a fejét. Mari mindenkinek meg akar felelni, de közben önmagát veszti el.
Mígnem úgy tűnik, sínre került az élete, látszólag boldog Mátéval, a fiú is komolyan és hosszútávúan tervez vele. Lett egy biztos pont az életében, aki azt ígérte neki, hogy soha nem hagyja el. De a kapcsolatuk csak látszólag volt harmonikus. Mindenki azt mondta róluk, hogy olyan szépen élnek. Ez Marinak mégsem volt elég. A korábban meg nem kapott anyagi jólét és biztonság már nem képezte az ideális jövőjét, maradt a folytonos elégedetlenség, ami további döntéshelyzetek elé állította a már felnőtt nőt.

"Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit."

Ez a családregény felteszi bennünk a kérdést: Vajon ennyire függünk a felmenőinktől? Bármennyire is próbálunk eltérni a gyerekkorban látott etalontól, ez sosem fog sikerülni? 
A szívem szorult össze Mari egyre etikátlanabb lépéseitől, ahogyan próbál alkalmazkodni ebben a torz világban. Senkinek nem kívánok ilyen életet, ilyen légkört, amiben a kislány nevelkedett és ilyen életformát, amiben végül a felnőtt Mari megrekedt. A reménytelenség és szeretetlenség elvette tőle a teljes élet lehetőségét, míg végül olyanná vált, amilyen soha nem akart lenni. Olyan mint az anyja. 
A regényben megjelenik fontos témaként a megcsalás, a házasságon kívüli félrelépés, amely szinte keretként öleli körbe a történetet. Első fejezetben az édesanya, majd az utolsókban Mari az, aki hűtlen férjéhez. Olvastam más könyvet, amelyben szintén megjelenik főbb problémaforrásként ez a téma, ám ott a főszereplő könnyedén lesöpörte magáról a terhet annyival, hogy mindenki ezt csinálja. Semmi lélektana nem volt a kérdéskörnek, ez viszont itt teljesen jól megtalálható. Megválaszolja az örök kérdést: Vajon mi visz arra egy nőt, hogy félrelépjen? 
Ám Szentesi Éva nem csupán Mari életét, hanem különböző sorsokat is felvonultat a Pedig olyan szépen éltek soraiban. Az apjáét, aki saját keservét a családján töltötte ki. Az anyjáét, aki nem látott túl önnönmagán, még akkor sem, mikor megkapta az élettől a második esélyt. Egy férfiét, aki lehorgonyoz egy kirakatkapcsolatban. Egy másikét, aki kihasználja a nőket. Régi és új legjobb barátnőkét. Megannyi sors és életút fut össze egy darab 188 oldalas regényben. 
Ez a történet általános érvényű a mai világban. Tükröt tart és felteszi a kérdést: Mi tudjuk, merre tart az életünk? Helyes ösvény az, amin járunk? Vagy csak sodródunk, és másoknak megfelelve élünk?
A Pedig olyan szépen éltek egy őszinte regény, amibe nem kis szomorúság és fájdalom vegyült. Látszólag vékony, de annál súlyosabb történet tele mondanivalóval és a valósággal. Minden megrázó jelentésével együtt is egy letehetetlen könyvnek tartom, ami szókimondóan, egyenesen elénk tárja az élet kevésbé napsütéses oldalát is, hiszen ez is benne van a pakliban, amit a végzettől kaptunk.

"Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire."

Borító:
Első ránézésből tudhatjuk, hogy ez a regény nem mindennapi olvasmány. Erre már a borítóból is következtethetünk. Az egész kép egy rendkívül groteszk alkotás, hiszen amit látunk, az egy vízben elmerülő pár, akik nyugodt pulzussal teáznak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De nem ez a legrémisztőbb a képen! Hanem hogy ennek párnak állatfeje van. A férfinak ló, a nőnek nyúl. Tökéletesen illusztrálja azt az abszurd helyzetet, ami a regényben is megjelenik: Mari élete süllyedőfélben van, de észre sem veszi, csak éli tovább a megszokott formában. Rátelepedik a hétköznapokra az élethazugság, hiszen kívülről mindenki azt gondolja, milyen szépen is élnek, de közben nem mások, mint ösztöneiket követő állatok. 


Összességében:
Szentesi Éva családregénye messze felülmúlta az elvárásaimat. A története elgondolkodtatott, szókimondó, őszinte stílusával pedig teljesen magával ragadott. A Pedig olyan szépen éltek soraiból is tükröződik, hogy nincsenek számára tabutémák, amiről beszélni kell, arról beszélni is fog. Ebben a kötetben nyomon követhettük Nyilánszki Mari gyerek- és felnőttkorát, megláttuk, milyen mély sebeket és torzulásokat tud okozni, ha egy kislány nincs kellőképpen szeretve, ápolva. Mi mindenen megy keresztül egy örökké pápaszemesnek csúfolt tinédzser? Milyen érzések keringenek benne, ahogy azt látja, mások milyen szépen élnek? 
Mari életéből sugárzik a kozmikus magány, a szeretetéhség, amit azzal tölt ki, hogy mindenki másnak meg akar felelni. De eközben elfelejt önmaga lenni.
Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik egy mély történetre vágynak, amely súlyos mondataival örökre az emlékezetünkbe vési magát. 


Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!


Oldalszám: 188
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim: 

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."


*

"Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon." 



2020. január 10.

Szurovecz Kitti - Az egyetlen ismerős arc

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik…
Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? 

Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története." 

Szurovecz Kitti eddigi művei mind nagy hatással voltak rám, mégis leginkább ez a kötete, Az egyetlen ismerős arc érintett meg. Volt alkalmam még novemberben részt venni a regény bemutatóján két barátnőmmel: fantasztikus élmény volt, mind az, ahogyan Kitti mesélt a friss könyvéről, mind ahogyan Novodomszky Éva a tökéletes kérdéseket tette fel az írónőnek. Mindezek után alig vártam, hogy nekikezdhessek magának a regénynek, ami végül még többet adott, mint amire számítottam. 
Dorina mindennapjai hét éve ugyanúgy telnek. Mióta minden alvással töltött ideje felér egy emlékezettörléssel, édesapja és nővére alig engedik ki még a közeli parkba is egyedül sétálni, nehogy ne találjon haza. A lány ezt a memóriazavart úgy próbálja kikerülni, hogy naplót vezet, amelybe a nap minden fontos eseményét leírja, hogy aztán az azt követő reggelen újraolvasva a jegyzeteit visszatérhessen a mindennapok forgatagába. Az orvosok nem láttak esélyt a gyógyulásra, de aztán hét év elteltével egy megrázó színdarab sármos színésze reményt ad a Révai családnak: Heltai Nolen az egyetlen ismerős arc másnap reggel Dorka emlékezetében.
Ám a színész nem éppen tökéletes barát-alapanyag, hiszen hivatalos barátnője mellett még számos nőt tart a háremében, legyen az férjes, eljegyzett vagy családanya. Nolen a mérgező életvitelében látszólag tökéletesen érzi magát, mindene megvan, amire valaha is vágyott: hírnév, hivatás és sok nő, akik akkor melegítik ágyát, amikor csak akarja. De az emberek nem nézik ennyire jó szemmel, hogy sportot űz a szeretőtartásból. Ennek köszönhetően kiteszik a szűrét egy színdarabból, ami az utolsó csepp volt a pohárban. A menedzsere választás elé állítja: vagy vége a karrierjének, vagy pedig belemegy egy TV show forgatásába a memóriazavarban szenvedő Dorinával, akinek története Írisz és a sajtósok fülébe is eljutott. Hogyan lehetne jobban pozitív irányba mozdítani egy kicsapongó életet élő herceg imidzsét, mint azzal, hogy segít egy bajbajutott hercegnőn? 

"Az az ember, akivel tiszta lapot kell nyitnod, te magad vagy. És merj érezni! Aki nemet mond a saját érzelmeire, csak fél életet él." 

Majd egy forgatásból több lesz, egy igazi álomutazás a messzi Amerikába, három hét alatt pedig rengeteg minden történhet. Vajon mi rejtőzik Nolen nőcsábász álarca mögött? Egy érző szív? És az együtt töltött idő segít Dorkának, hogy visszakapja elveszett emlékeit? 
A két fiatal életére rátelepszenek a múlt árnyai: az egyikük emlékezni szeretne, a másik pedig felejteni. Dorkának ki kell lépnie a komfortzónáján kívülre, Nolennek meg határokat kell szabnia az életében. Mindehhez egymásra van szükségük, mert nem csupán a sors, vagy a végzet köti össze őket, hanem egy egész élettörténet.
Szurovecz Kitti ezennel is egy rendkívüli utazásra hívott el bennünket, egy igazi, mély, lélektani utazásra, amely egyenesen a szívünkhöz szól. Sokszor csal könnyeket a szemünkbe, vagy éppen mosolyt az arcunkra. Olyan történet, amit egy vonatút alatt elolvas az ember (Budapesttől Münchenig volt egy kis időm), de örökké a gondolataiba férkőzik: hiszen a légies stílus mögött valódi mondanivalók rejlenek. A szerelemről, a ki nem mondott szavakról, a családi támogatás erejéről, az igazi bátorságról, amely a múlttal való szembenézéskor mutatkozik meg, és persze az emlékekről, amik egy részét legszívesebben kitörölnénk a memóriánkból, és amik nélkül viszont nem lennénk azok, akik valójában vagyunk.


"Néha meg kell állni, és várni, hogy a lelked is utolérje a tested."

Borító:
Sok időbe telt mire megbarátkoztam a regény külsejével. Nyomon követtem a borítótervező pályázatot is, sok gyönyörű munka látott napvilágot, és nem értettem, miért nem azok közül került valamelyik nyomtatásba. De most már értem. 
A különös borító neonrózsaszín post-itekből tevődik össze, egy kivételével, amelyik citromsárga színben pompázik. Ezen szerepel az írónő neve és a kötet címe. Egyszerű gondolat, mégis dombornyomással megspékelve egy igazán különleges borítóvá vált. Amikor a kezünkben van a könyv, valódi post-it hatását keltik a megjelenített papírdarabok. A színes esernyő mellett ez a regény másik szimbóluma, hiszen ahogyan azt fentebb említettem, Dorka jegyzeteket készít saját magának az életéről, az előző napok eseményeiről, és ezeket a feljegyzéseket újraolvasva tud ismét bekapcsolódni a világ körforgásába. Így egyrészt kötődik a külső a tartalomhoz, másrészt meg a színei miatt a könyvesboltba belépve biztosan megakad rajta az arra járó figyelme, így könnyedén beédesgeti magát a fülszöveg és a borító párosa az ember szívébe. 

Összességében:
Szurovecz Kitti ismételten egy hatalmas kutatómunkával kezdett neki a legújabb regényének, amelyben nagy szerepet kapnak a rövidtávú memóriazavar nehézségei és egy nárcisztikus személyiség belső, lelki viharai.  
Az egyetlen ismerős arc maga a tündérmesébe csomagolt valóság. A magyar nevek, helyek azt az érzést keltik, hogy ez a történet bármikor és bárhol megtörténhet. Mindenhol vannak dorinák és nolenek, talán ismerünk is ilyen személyeket. Egy naiv lányt és egy önhitt fiút, akik legjobban egymásnak tudnak segíteni.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik vágynak mind egy érzelmi, mind egy valóságos kalandra, amely messzi helyekre is elrepít bennünket, amely megpendíti a szívünk húrjait, és egy felejthetetlen élménnyel gazdagít. 

Oldalszám: 300
Kiadó: Athenaeum

Kedvenc karakter: Heltai Nolen
Kedvenc idézeteim: 

"– Reggelente arra ébredni, hogy semmire nem emlékszel az előző napból, a legmagányosabb érzés a földkerekségen."

*

"(…) az élet olyan játék, hogy dobálja a lehetőségeket, ha nem lovagoljuk meg őket, huss, elszállnak."


*

"(...) ezt egyszerűen nem lehet megtenni egy másik érző lénnyel. Hogy csak úgy szó nélkül faképnél hagyod."



2020. január 4.

Hajdú-Antal Zsuzsanna - Visszatérünk

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Szücs Kori középiskolás évei óta képtelen olajfestékkel festeni; azóta kizárólag fekete-fehér szénrajzok kerülnek ki a keze alól.
Mosonyi Anti a számítógépes játékok rabja, ami néha összekeveredik a rémálmaival.
Egy nap mindketten megkapják ugyanazt a Facebook-meghívót. Kori, Anti és Csilla hosszú évek után először találkoznak az Ajtósi Dürer Gimnázium ötéves érettségi találkozóján. Nem csak a múlt kovácsolja őket össze, hanem egy közösen megélt tragédia is, ami egyik pillanatról a másikra felforgatta az életüket. Ami után semmi sem volt többé ugyanolyan. Ami után egyértelmű a feladat: megkeresni volt osztályfőnöküket, akinek jóval többet köszönhetnek, mint azt a középiskolában valaha is gondolták volna…" 

Hajdú-Antal Zsuzsi eddig is szívbemarkoló témákról írt, ám a Visszatérünk különösen mély lélektani tartalommal bír, amely ugyanakkor sokak számára érzékeny pont is lehet. Hiszen mindenki gyászolta már szerettét. És tudjuk, hogy az itt maradtaknak a legnehezebb, a veszteségélményt pedig minden ember másként dolgozza fel. Ez a történet a gyászfeldolgozás különböző lehetséges utait ismerteti, a megtört szívekhez szól, és mutatja a fényt az alagút végén.
Fájdalmas belegondolni, hogy emberéletek múlnak másodpercek törtrészein, aprónak tűnő döntéseken. A baleset óta évek teltek el, de Kori, Anti és Csilla életében még mindig hatalmas szerepet játszik az a bizonyos kirándulás, amelyről a 11.a osztályból csak ők hárman tértek haza. Azóta leérettségiztek, munkát találtak, járják a világot, és próbálják nem a múltban ragadva élni a jelenüket. De mikor újra találkoznak, rá kell ébredniük, hogy akaratlanul is összeköti őket a fájdalmas emlék. 
Ez a látszatra vékonyka könyv ólomsúlyú tartalommal rendelkezik. Olyan gondolatok szólalnak meg a Visszatérünkben, amelyektől másként kezdjük látni a világunkat, másként értékeljük az életünket, a szerencsés pillanatok törtrészeit, hiszen villanások alatt minden megváltozhat. Nehéz a könyvről spoilermentesen beszélni, hiszen a regényt magát is titokzatos atmoszféra lengi körül. Mit takarhat az, hogy a "A pipacsok ártatlanok"? Különös, hogy minden sugallja a rejtély megfejtését, mégis  a kérdéseinkre választ csak a végén kaphatunk. 

"– Elnézést. Bocsánat!
Ha sejtettem volna, mi vár rám, az utolsó vizsgám után nem rohanok lélekszakadva, hogy a fülledt júniusi zivatarban elérjem a következő vonatot hazafelé."

Kori, Anti és Csilla illetve a volt osztályfőnökük, István bácsi mind egy-egy példája a gyász különböző feldolgozási lehetőségeinek. Kori alkotói életét teljesen felforgatta a baleset, a lelkébe bűntudat költözött, a festményei színeinek helyébe pedig a szénrajzok melankóliája lépett, ezzel lévén a lány lelkének metaforája. Anti a digitális univerzumba menekült a valóság elől, ahová nem követik a múlt árnyai. Inkább elmerül az Assassin's Creed világában, minthogy a jelennel együtt a régi érzelmek, sebek is felszakadjanak. Csilla új életet kezdett, bejárja a Földet, maga mögött hagyta a gimnázium rögös útját. Ahogyan Lengyel István is. Senkinek sem szólt, hova vagy merre költözik, magányra vágyott, hogy a belső szobájában feldolgozhassa osztálya elveszítését. De van, amikor az idő sem segít a fájdalmak meggyógyításában. 
Feltehetnénk a kérdést, mégis melyikük jár a helyes ösvényen? A könyv nem fogalmaz meg értékítéletet, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen kell megküzdenünk a gyász nehézségével, és annyiféle módszer van a fájdalmak enyhítésére. Hogy melyik a helyes vagy éppen a helytelen, nem a mi jogunk eldönteni. 

Szívhez szóló, mély tartalommal bíró, reményt nyújtó történet, amely elgondolkodtat bennünket az élet jelentőségéről és a véletlenek fájdalmas súlyáról. 
Gyönyörű emléket állít egy országot megrázó tragédiának! Felteszi a kérdést: Hogyan nézhetnek vissza a túlélő fiatalok? Hajdú-Antal Zsuzsi festőien válaszolja meg mindezt, írói stílusával megpengeti a lelkünk húrjait. 
Fiatalok állnak a középpontjában, ifjúsági irodalomnak is címkézhetjük, de a Visszatérünk jóval nagyobb olvasóközönséghez szól. Mindenkinek, aki vesztett már el hozzá közel álló személyt, kortól és nemtől függetlenül. Mindannyian könnyen tudunk azonosulni a szereplőkkel, főként a magába roskadó, önmarcangoló Korival és az egykori mókamester Antival, aki által az írónő kiszakított bennünket egy-egy pillanatra a fájdalmakkal teli történetből, és mosolyt csalt az arcunkra, amikor szükségünk volt a mélységből feltekintve egy fénysugárra. 
Nagyszerű történet mélyenszántó gondolatokkal!

Borító:
Egy igazán szívhez szóló regény gyönyörű külsővel! Ugyanolyan titokzatos, ahogyan a fülszöveg, de a történet végéhez érve minden egyes összetevőjét megértjük. A sötétkék háttéren egy pipacsot láthatunk, benne három fiatalt, két lányt és egy fiút. Tökéletesen passzol a könyvhöz, igazi mestermunka, akárcsak maga a regény! 

Összességében:
A Visszatérünk az elveszett pillanatok könyve. A gyász súlyáé, a továbblépésé és a múlttal való harcé. Három fiatalon és egy felnőtt férfin keresztül mutatja be Hajdú-Antal Zsuzsi az elmúlással járó nehézségeket, annak feldolgozási lehetőségeit, valamint segítő kezet nyújt, megértő szívet és lelket. Egy örökzöld történet, ami minden nehezebb időben megállja a helyét. A társunk lehet, amikor nem vágyunk másra, csak a csendre és a betűk nyújtotta vigaszra. A legnagyobb sodrásban lehet a kapaszkodónk. 
Fiatalokról szól, de nem csupán fiatalokhoz, hanem mindenkihez. 
Azoknak ajánlanám, akik egy vékony, de annál tömörebb történetre vágynak, 232 oldal biztatásra és megértő gondolatokra.

Oldalszám: 232
Kiadó: Ciceró

Kedvenc karakter: Mosonyi Anti
Kedvenc idézeteim: 

"Előtte olyan nagy volt a zaj. Utána meg olyan nagy a csend."

*

"Zseniális találmány ez a Facebook: egy gombnyomással sugallhatom, micsoda úri magaslatokból szarok mindenre és mindenkire."


2020. január 1.

2019 évzáró॥ 5+1 könyv, amit ajánlok az idei olvasmányaimból


Újabb év, valamint újabb évtized első napjához érkeztünk. 2020! Wow! Hihetetlen!
Ez alatt az év alatt is robotolt a blog előre mind a facebook követők, mind a blog felületére feliratkozók számát tekintve, hiszen elértük a 300 embert itt az oldalon! Köszönöm a bizalmat nektek!

Ez a 2019-es év nagyban a tanulásról szólt, hiszen idén érettségiztem, ami nagyon sok időmet és energiámat elvette, ezért korlátozott számban tudtam csak részt venni könyves rendezvényeken, de így is akadt elég. Az Álomgyár kiadó eseményein rendszerint ott voltam, hiszen kedvenc írónőim mutatták be friss könyveiket. Nem hagyhattam ki! A Könyvfesztiválon és a Könyvhéten is megjelentem, bár csak egy-egy nap erejéig, és csupán pár órácskát voltam kint, de akkor rendesen bevásároltam mindkét alkalommal. Amikor pedig már lement az érettségihajtás, és megkönnyebbülten a kezemben tarthattam a papírt róla, kissé felszabadultabban jártam-keltem a könyves kihagyhatatlan eseményekre, hiszen ősszel három amerikai írónő is hazánkba látogatott! Októberben Vi Keeland és Mary E. Pearson, novemberben pedig Leigh Bardugo találkozott az olvasóival. Én pedig azon szerencsések közé tartozhatok, akik készíthettek interjút ezen szerzőkkel, sőt az utóbbi írónő dedikálásán dolgozóként is részt vehettem. 
Ezeket az interjúkat az alábbi linkeken érhetitek el:

Ebben a 2019-es évben útjára indítottam egy évszakonként megjelenő rovatot, amelyben az aktuális élményeimet fogalmazom meg. Hogy milyen friss élményekkel gazdagodtam az adott időszakban, milyen színházi előadásra látogattam el, milyen újdonságokat szereztem be, milyen könyveket olvastam el és ezek mellett a másik nagy szenvedélyemnek is kaput nyitottam: ezekben a bejegyzésekben bemutatom az aktuális kedvenc filmjeimet és sorozataimat is.


Ezt a különösen személyes hangvételű rovatot mindenképpen szeretném folytatni 2020-ban is, mindig nagy örömmel tekintettem vissza az elmúlt évszakok eseményeire, és vettem számba a kedvenceimet és csalódásaimat minden téren. 

Külön kiemelném az egyik legszuperebb hétvégéjét az életemnek: Lilla, a Lillsz in Bookland bloggerinája és egyben egyik legjobb barátnőm novemberben feljött hozzám Budapestre, hogy pár feledhetetlen napot töltsünk együtt. És tényleg feledhetetlenek lettek! Voltunk exkluzív, premier előtti filmvetítésen és megnéztük a Tudsz titkot tartani? c. romantikus vígjátékot, jártunk könyvbemutatókon, dedikálásokon, találkoztunk Szurovecz Kittivel és Hajdú-Antal Zsuzsival, tényleg fantasztikus három napja volt ennek az évnek. :)

Ebben az esztendőben is hatalmas megtiszteltetésként értek a megjelenés előtti előolvasásra való felkérések. Kereken gyönyörű 10 kötetre kerültek rá nyomtatásban a soraim, ami nem tagadom, rendkívüli elismerés és büszkeséggel tölt el.
Budai Lotti - Rizsporos hétköznapok

Büszkén írom ezeket a sorokat, hiszen idén végre elértem, amit tavaly nem sikerült: a 100 elolvasott könyvet. Bár kicentiztem, hiszen az év utolsó napján fejeztem be a 100. regényt.
Ugyan volt, amikor ez a cél elérhetetlennek tűnt, hiszen főként júniusig az érettségivel voltam elfoglalva, az emelt magyaros kötelezőkkel és a bennem dúló kétségek leküzdésével. Az emelt magyar érettségis tapasztalataimról egy beszámoló is született, ebből megtudhatod, mire is számíts, ha erre adnád a fejedet, vagy ha csak érdekel, hogyan éltem én át ezt az időszakot, a bejegyzésből megtudhatod: Emelt magyar érettségi, kötelező olvasmányok, egy végzős diák tapasztalatai

Merő véletlenségből ebben az évben is (sajnos) több könyvet szereztem be, mint amennyit összesen elolvastam. 119-et. Van közöttük ajándékkönyv, molyos csere és vétel, előrendelés, hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás, recenziós példány, nyereménykönyv, könyvhetes és könyvfesztiválos szerzemény, búfelejtő könyvvásárlás, előolvasási példány és néhány ajándék novella. Kaptam idén egy új könyvszekrényt, de már az is betelt elég korán. És lassan eléri a magánkönyvtáram a 400 darab kötetet! Hihetetlen!

Mint ahogyan az eddigi évek során megszokhattátok, a bejegyzés második felében megosztanám veletek a 2019-es év 5+1 olyan olvasmányát, amelyek számomra kedvencek lettek! Hát jöjjön a lista...

Még tavaly kaptam születésnapomra Dot Hutchison Pillangók kertje c. regényét, de viszont csak idén februárban jutott időm arra, hogy a kezembe vegyem. Megrázó történet, amelytől egy valóság választ el: vagy mégsem? Fájdalmas belegondolni, hogy valahol lehet, hogy él egy ugyanilyen Kertész, aki ugyanilyen megrázó dolgokat művel fiatal lányokkal, kihasználva szépségüket és naivitásukat. Több témára is kitér az írónő, bemutatja az élet sötét oldalát, így csak az igazán erős idegrendszerű olvasóknak ajánlanám. A Pillangók kertje egy lelket próbáló regény, félelmetes a valóságérzet, amely belőle árad, mégis ettől válik igazi mesterművé. Nem sok thrillert olvastam eddig, de ezen 2020-ban változtatnom kell!
Értékelésem


Ludányi Bettina az idei évem nagy felfedezettje. A Nyomodbant egy nyereményjáték alkalmával sikerült megszereznem, amiért rendkívül hálás vagyok, hiszen ha a szerencse nem áll mellém, akkor egy fantasztikus kedvenccel lennék szegényebb.
Különösen a szívem csücskei az olyan regények, amelyben megjelenik a kellő izgalom, egy kiszámíthatatlan krimi-szál, de emellett nem elhanyagolható részét képezik a történetnek az érzelmek. Mondjuk a szerelem. Ebben a könyvben minden megvolt, ami egy maradandó mesterműhöz szükséges! Gondosan felépített cselekmény, nem várt fordulatok, karakterfejlődés, mély tartalom és egy csipetnyi romantika. Már az első oldalakon beleszerettem Ludányi Bettina stílusába, rendkívül gördülékenyen fogalmaz és választékos a szókincse. Valóban ért ahhoz, amit csinál, ez nem kétséges!
Számomra feledhetetlen történet volt a Nyomodban, és abszolút kedvence lett az idei évnek!
Értékelésem


Ha már magyar szerzőknél tartunk, muszáj megemlítenem Sienna Cole-t, akinek a munkásságára igazán tavaly figyeltem fel A lefelé a folyón kapcsán. Már akkor levett a lábamról az aprólékosan kidolgozott, szövevényes és kiszámíthatatlan történetével, azóta pedig egyre csak fejlődött és lépegetett felfelé a lépcsőfokokon. Míg végül elértünk A köd utánhoz, ami talán a legnagyobb mesterműve az eddigiek közül. Kellően hátborzongató és félelmetes lett a regény, ettől vált abszolút letehetetlenné. A pszichopátia hátterét vizsgálja egy rendkívüli alaptörténet soraiban, és eközben megdolgoztatja az olvasót, gondolkodásra készteti, amire kevés regény képes. Ajánlom mindenkinek életkortól és nemtől független, hiszen én mint 19 éves lány és édesapám is, aki hamarosan 50 éves lesz, ugyanazt gondoljuk róla: egy letehetetlen mestermunka.
Értékelésem

 Megrögzött fantasy-rajongóként nem hagyhatom ki, hogy megismertessem veletek Leigh Bardugo Árnyék és csont c. alkotását. Ha minden jól megy, akkor hamarosan megnézhetjük Netflixen a GrishaVerse-ből készült adaptációt, én személy szerint alig várom már! Ezt a kötetet a szeptemberi raktárváráson szereztem be potom összegért, és sikerült dedikáltatnom is az írónővel a novemberi ittléte során! Így még nagyobb becsben tartom ezt a könyvet!
Leigh Bardugo egy különleges univerzumot hozott létre, amelyben nem mások a főszereplők, mint a grisák. Különleges lények különböző különleges képességekkel. Ez a könyv tele van mágiával és varázslattal, biztosan a bűvkörébe von téged is, ha hagyod!
És mindezt a bűvös világot átjárja egy orosz atmoszféra, ami belengi az egész történetet, és abszolút a rabjává tesz. Valósággal imádtam! Alig várom, hogy 2020-ban folytathassam a trilógiát a maradék két kötettel illetve a GrishaVerse-t a Das Lied der Krähennel, vagyis a Six of Crows német, álomszép kiadású változatával. (Ami mellesleg szintén dedikált az írónő valamint az eseményre ellátogatott színészekkel, Ben Barnesszal és Kit Younggal is.)
Értékelésem

Nem maradhat el év Szurovecz Kitti újdonsága nélkül! A tavalyi kedvencek közé is bekerült az akkori friss regénye, A kisemmizett angyal, idén pedig megjelent Az egyetlen ismerős arc, amely szintén utat talált a szívemhez.
Az alapkoncepciója nagyon különös, hiszen két állapotot vizsgál meg benne. Az egyik a narcisztikus személyiségzavar, a másik pedig a rövidtávú memóriazavar.
Dorina és Nolen két átlagos személy, akikkel akár az utcán is összefuthatunk. A lánnyal könnyen azonosulhatunk, hiszen ő maga is könyvmoly, a férfi ugyanakkor nehezebb eset: egy elismert színész, aki bárkit és bármit megkaphat, akit és amit csak akar. Hogyan fonódhat egybe kettejük sorsa? Szurovecz Kitti ezzel a regényével bemutatja nekünk a hazai színházi életet, a hírnév mindkét oldalát, és mindemellett mesés tájakra kalauzol el bennünket. Szövevényes, titokzatos és kiszámíthatatlan regény, amelyet csak imádni lehet!
♫ Értékelésem ♫ (Hamarosan)


Mint említettem, idén az emelt érettséginek hála sok klasszikussal megismerkedhettem a magyar irodalomból, amelyekről bár hallottam, de akkor és ott nem nyerte el valójában a tetszésemet. Így volt ez Madách Imre művével is, ezért választottam ezt a +1 kedvencemnek az idei évből. Hogy megmutassam, mennyit változhat az ember véleménye egy alkotásról a megfelelő idő elteltével.
Néhány éve még nem tudtam úgy értékelni, mint most. Annyira megkedveltem, hogy nem egyszer újra is olvastam, sőt a szemináriumi dolgozatom témája is ez lett az egyetemen.
A drámai költemény cselekménye a jól ismert bűnbeesés történettől indul, majd a keretszíneket elhagyva a történeti színekben különböző korokba csöppenünk, ahol más-más ideológiák uralkodnak. Minden egyes helyszínen felmerül a kérdés: Van az emberi életnek célja?
Igazán elgondolkodtató mű alig száz oldalban és párbeszédes formában, de nagyon sokat képes adni az embernek, ha jó időben kapja el. Fontos kérdéskörrel foglalkozik, ami nem vesztette el az aktualitását napjainkban sem.
Csak annyit tudok tanácsolni, hogy felejtsétek el a kötelező olvasmány jellegét, merüljetek bele Madách zsenialitásába, mert higgyétek el, teljességgel megéri.

Bejegyzésem végéhez érve szeretném megköszönni még egyszer, hogy a 2019-es évben is velem tartottatok, remélem, a 2020-as év és az új évtized is hasonló sikereket és rendkívüli olvasmányokat tartalmaz majd mindannyiunk számára. :)

Millió puszi és boldog új évet kívánok!
Barby

2019. december 29.

Sarah J. Maas - Fagy és csillagfény udvara

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"A ​remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik." 

Nehéz egy könyvsorozat végére érni, főleg akkor, ha az a kedvenced. Sarah J. Maas a Tüskék és rózsák udvarával abszolút levett a lábamról évekkel ezelőtt, aztán mikor nem hittem volna, hogy ezt még képes fokozni, akkor előállt a Köd és harag udvarával, amibe aztán teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Rhys és Feyre párosa abszolút a szívemhez nőtt, a legtökéletesebb könyves kapcsolat, amivel valaha is találkoztam. Ezért nem csoda, hogy idén azt kértem karácsonyra, hogy minél többet olvashassak róluk. Ami be is következett a Fagy és csillagfény udvarával
Amikor befejezek egy regényt mindig megfordul a fejemben, vajon mi történik a szereplőkkel a végszó után? Adott egy mindent megváltoztató csata, amiben ezren vesztik el szeretteiket, családjukat: vajon megérte mindez? Beáll a teljes béke? Mit hoz a jövő?
Millió kérdés cikázott a fejemben, amikor becsuktam a Szárnyak és pusztulás udvarát, és ezekre ez a kiegészítő kötet válaszokat próbál adni. Ugyan a megszokott SJM könyvek méretétől abszolút eltér, hiszen nincs 300 oldal vastag, mégis érdekes tartalmakkal kápráztatja el az olvasót, ezennel sem unatkozhatunk. Bár az írónő most kevésbé az akcióra helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább megjelennek az érzelmek, a családi kötelékek, sokszor a gyász és a tehetetlenség érzése is. 
Feyre majdnem elvesztette azt, akihez a szíve, egy megmagyarázhatatlan kapocs köti: a párját. A halál kapujából sikerült visszahozniuk Rhyst, közös erővel, de sokan nem voltak ennyire szerencsések. Feyre-t bűntudat gyötri, amiért szenvedni látja népét, sokan hontalanokká váltak a nagy csata után, vagy mindenüket elvesztették a családfő halálának következtében. Segíteni szeretne, de nem tudja hogyan tudna. Gyorsan hozzá kell szoknia az uralkodói szerepkörhöz, fel kell dolgoznia ennek az egy évnek a gyors eseményeit, más hibáiból kell tanulnia, és mindeközben össze kell újra hoznia családját, a két testvérét. Túl sok kötelesség, vajon sikerül mindnek eleget tennie?

"Olyan hihetetlenül boldoggá teszel. Az életem csupa öröm, és örökre hálás leszek neked azért, hogy az életemhez tartozol."

A Fagy és csillagfény udvara egy fontos esemény köré épül: a téli napforduló köré. Amikor a leghosszabb az éjszaka az egész évben. Hasonlóan tudtam elképzelni ezt az ünnepet, mint nálunk a karácsonyt, hiszen mindenki megajándékozza szeretteit, nagy összejöveteleket szerveznek, örülnek, hogy együtt lehetnek. És persze a jó bor és a finom ételek sem maradhatnak el. Különleges atmoszférája segített ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre, áradt ebből a kötetből a szeretet és a fény, amire nagy szükségem volt ebben a borús időben. 
Abból adódóan, hogy kevesebb volt a fordulat és az izgalom a kötetben, és több az érzelem és a belső monológ, sok karakter - köztük Rhys is - sokkal szentimentálisabb lett a trilógiában fellépő jelleméhez képest. De hát mind örülnek, hogy túlélték a véres csatát, együtt ünnepelhetik a téli napfordulót, szerintem teljesen jogosan váltak érzelmesebbé, és egyáltalán nem bántam, hogy néhány száz oldal erejéig visszatérhettem közéjük.
Ugyanakkor igazat is adok az ellentábornak, hiszen közel sem fogható ez a kötet mondjuk a második részhez, így a maximum csillagot nem tudom neki megadni. Viszont a szívem tele van hálával Sarah felé, hiszen a Fagy és csillagfény udvarának hála visszamehettem egy olyan világba, amely számomra nagyon kedves, és velük örülhettem ezen a csodálatos ünnepen. A kötet végén kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lesz Cassian és Nesta románcáról szóló kötet, nem is kell mondanom, hogy mennyire várom annak a megjelenését!

Borító:
Nem igazán szaporítanám a szót ezzel kapcsolatban, igazán gyönyörű lett, ahogyan az ezt megelőző köteteké is. Lélegzetelállító mestermunka, de hát ez a könyvsorozat nem is érdemelne ennél silányabb külsőt. 

"– Szeretlek – súgta. – Jobban szeretlek az életemnél, a birodalmamnál, a koronámnál."


Összességében:
Sarah J. Maas az egyik, ha nem a legkedvencebb szerzőm a földkerekségen, a Tüskék és rózsák udvara pedig egy olyan könyvsorozat, ami elrabolta a szívemet már a kezdetektől fogva. Az írónő egy olyan világot hozott létre, amelytől nem lehet szabadulni, mindig egyre többet és többet akarunk. Ezért is örültem annyira a Fagy és csillagfény udvarának. Sokakkal ellentétben nekem kellemes felüdülés volt a kötet olvasása, habár itt a cselekmény inkább a mély érzelmek felé vitt el bennünket. 
Különleges ünnepi atmoszférájával teljesen karácsonyi hangulatot varázsolt az én életembe is. 
Az írónő ezzel a pár száz oldallal elvarrta a szálakat, megválaszolta a trilógia befejezőkötete után maradt kérdéseinket és felkészített egy újabb utazásra, amelyben Nesta és Cassian lesznek a főszereplők. Alig várom, hogy az a történet is elkészüljön!
Azoknak ajánlom a Fagy és csillagfény udvarát, akik még egyszer Rhysszel és Feyre-val szeretnének egy újabb kalandot átélni az érzelmek, az örökké tartó szerelem kereszttüzében.

Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Rhysand
Kedvenc idézeteim: 

"A távolból pedig, mintha a hideg szél hordta volna ide, meghallottam a Suriel hangját.
Feyre Archeron. Egy kérés. Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt. "

*

"– És akármi is vár még ránk – derűs mosoly villant az arcán –, együtt leszünk, és minden pillanatot együtt fogunk élvezni."


2019. december 18.

Péterfy-Novák Éva - Apád előtt ne vetkőzz

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk." 

Nehéz erről a regényről beszélni, mégis kell, mert olyan témákat szólaltat meg, amelyek mellett nem mehet el szó nélkül az ember. A könyv végére érve pedig még inkább sokkoltak a leírtak, hiszen az írónő az elkészülési folyamat egyes lépéseibe is beavat bennünket: számos interjúalany élettörténetéből készült el végül az Apád előtt ne vetkőzz. Fájdalmas belegondolni, hogy a regény tartalma a való életben is megtörtént, valós élethelyzeteket rögzít, elgondolkodtat bennünket, mégis hány ember élhetett át a leírtakhoz hasonlókat. Akár a környezetünkben, akár nap mint nap a munkába, iskolába menet elhaladhat mellettük valaki, aki szexuális abúzus áldozata, talán még félre is lökjük a nagy sietségben. Ugyanakkor rávilágít arra az írónő, hogy milyen nehéz ezt bárkivel is megosztani. De ha már a saját családtagjainkban sem bízhatunk, akiknek feladata a mi védelmünk lenne, akkor kiben tudnánk?
"Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni" - írta Péterfy-Novák Éva a regény utószavában. Bár ez az első könyvem tőle, a hallottak alapján ennek a mondatának többször is eleget tett. Az Apád előtt ne vetkőzz című, kívülről vékonyka, de annál súlyosabb történetben rengeteg kérdést jár körül, megannyi fontos témát szólaltat meg, amelyekről ebben a rohanó világban nem lenne időnk gondolkodni. 
Érdekes konstrukciója van a regénynek, mivel az eleje rögtön a történetvégi eseményeket mutatja be, ám ezekre magyarázatot csak az utolsó oldalakhoz érve kapunk. Miért dönt úgy egy nő, hogy visszaviszi az árvaházba az örökbefogadott két kisgyereket? Mi változott meg egyetlen éjszaka leforgása alatt? Gondolhatjuk, hogy a múltbéli események között rejlik a megoldás, hiszen ezek után visszaugrunk időben a nő, Eszter gyerekkorába, ahol sokkoló események sorozatának lehetünk szemtanúi. 

Nem kell pszichológusvégzettség ahhoz, hogy megállapíthassuk: a családi környezet nagyban befolyásolja az ember jövőjét. Nagyon sok múlik az apán, milyen felnőtt lesz a lányából, hogyan viszonyul a későbbiekben az ellenkező nemhez. Eszter történetén keresztül az írónő bemutat egy káros apa-lánya kapcsolatot, amelynek végkifejleteként Eszter sosem tudja kellőképpen értékelni önmagát. A szeretetnélküliség és az elhanyagoltság azt a képzetet kelti benne, hogy ő nem érdemli meg a törődést, őt nem lehet igazán szeretni. Így nem meglepő módon az egyetlen férfihez kezd el vonzódni, a nagyapja, Tatus felé, aki elhalmozza kedvességgel, szeretettel és törődéssel, a lány pedig ebben a légkörben szocializálódik: az egyetlen, akire igazán számíthat, az a nagyapja. Ez a mérgező kapcsolat pedig nagyon rossz irányt vesz, majd kihat Eszter későbbi életére is. 
Péterfy-Novák Éva a kendőzetlen igazságot tárja elénk. Nem könnyű feladatnak állt neki, hiszen ezt a megterhelő témát négy különböző perspektívából mutatja be, a fejezetenkénti hiteles váltások pedig nem kis munkát jelenthettek. Már önmagában az is kihívás lehetett, hogy a gyerek és felnőtt Eszter szemléletmódjai között lépkedjen, de e mellett a fiatal, majd a felnőtté vált Tatus nézőpontja még emelte a regény színvonalát. Ez utóbbi hozzátett ahhoz, hogy megértsük, legalábbis valamelyest átérezzük a felfoghatatlant, miként alakulhat ki egy felnőtt emberben vonzalom a nála évtizedekkel fiatalabb lánya, unokája irányába. 
Többször meg kellett állnom az olvasása közben, annyira letaglóztak a leírtak. Az írónő nem csupán a felszínét kapargatta a felvetődött témáknak - az árvaház falai mögött megbújó gonoszságnak, a családon belüli kapcsolatok fontosságának, a pedofíliának -, hanem ezzel a történettel lelki mélységekbe kalauzolt el bennünket. Igaza van a tudománynak, hogy az őseink meghatároznak bennünket? A vér kötelez? 
Az írónő súlyos értékítéletet fogalmaz meg a regény utolsó gondolataiban, Eszter utolsó mondatában, amellyel megvilágítja a könyv első frázisát. Ezzel ugyan keretbe foglalja a történetet, lezártság érzetet kelti, de valójában az utolsó szavak közel sem jelentik az egész végét. Folytatódik a gondolatainkban, szívünkben, a valóságban.

Borító:
A különleges zöld árnyalatra hamar felfigyel az olvasó. Sötétebb tónussal megjelenik egy nőalak, aki a messzi távolba mered. Gondolkodik. Telitalálat, hiszen ez a regény is nehéz témáktól súlyos, olyan kérdéseket jár körül, dolgoz fel, amelyek beférkőznek a gondolatainkba, és nem hagynak nyugodni. Ilyennek tűnik a lány is a képen.

Összességében:
Péterfy-Novák Évától ez volt az első regényem, de biztosan nem az utolsó. Hosszú évek munkájának gyümölcse az Apád előtt ne vetkőzz, egy olyan történet, amely társadalmilag fontos és emberileg épít, formál. Nehéz kérdésekre keresi a választ Eszter történetén keresztül, szókimondóan elénk tárja a kendőzetlen igazságot. Sokan gyomorforgatónak gondolhatják, de ilyen világban élünk. Kár lenne tagadni egyetlen percét is. Az írónő pedig egyenesen gyávaságként élné meg, ha nem beszélne ezekről a súlyos témákról, amelyeket ez a regény tartalmaz. 
Nem szeretünk a rossz dolgokkal szembesülni, ez emberi mivoltunkból fakad. De muszáj, hiszen az életünk része, és nem tudnánk eléggé értékelni a jó dolgokat a rosszak nélkül. Ez a fájdalmas valóság, amelyhez lelki erő kell. Péterfy-Novák Éva úgy adja át a történetet, hogy az a szívünkhöz szóljon, hogy az bennünket megérintsen, minden sorával üzenetet közvetít: nehéz ellenállni az élet sodrásának, a legnagyobb bátorság a múltunkkal való szembenézéshez kell.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik nem félnek szembenézni a kegyetlen valósággal, az élet sötét oldalával,  mert ez az, amelyről igazán szükséges beszélni. 

Oldalszám: 216
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Hogy elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy az ilyennek nem való gyerek, hogy ettől féltett engem nagyapám, ezért tanított mindig is arra, hogy ne akarjak gyereket. Hogy szakítsam meg a láncot. Hogy ne váljak olyanná, mint ő."

*

"Úgyhogy szerintem butaság az, hogy a férfiak furcsák. Meg az is butaság, hogy az apák nem olyan közeli rokonok. Nagyapa nem furcsa, és szerintem közelebbi rokonom, mint anyu. Mert jobban szeret."

*

"… ritka ajándék az, amikor megbízhatsz valakiben."

*

"Ürességet éreztem. De senkim sem maradt, akivel megbeszélhettem volna, hogy miért nem érzek semmit, hogy mi ez az üresség bennem."

Nehéz csillagokban értékelni, de megérdemli a maximumot. :)

2019. december 12.

Leigh Bardugo - Árnyék és csont

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából... Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt." 

Leigh Bardugótól eddig még nem volt alkalmam olvasni, ám az Árnyék is csont teljességgel levett a lábamról. Köztudott tény rólam, hogy imádom a különleges fantasy-történeteket, hát ennél egyedibbel viszont aligha találkoztam még. 
Alina mióta az eszét tudja, nem tartja többre magát egy sima árva lánynál, akit sok más, szüleik nélkül maradt gyermekkel együtt neveltek fel. Itt ismerhette meg Malt, a legjobb barátját. Ám amikor 8 évesek lettek, mindkettejüket kiszakították a megszokott életformájukból, hogy igazi harcossá kovácsolják őket. Egy alkalommal az országukat, Ravkát kettészelő, a biztos halált jelentő Árnyzónán kell átkelniük, az élet utolsó perceiben azonban a sötétséget egy mindent kitöltő fénysugár nyeli el, amely az emberevő szörnyetegeket, a volkrákat elűzi. Alina viszont elájul a csata közepén. Amikor magához tér, idegen emberek szakítják ki őt a megszokott életéből és a fővárosba az Éjúr elé viszik, ahol a grisák tagjává válik. Hiszen ő nem egy közönséges katona. Ő egy napidéző. Az egyetlen életben lévő.
Alina előtt nehéz feladatok sora áll. Először is be kell illeszkednie az új környezetbe, új emberekkel ismerkedik meg, köztük a gyerekkori mítoszokból ismert Éjúrral, aki sokkal sármosabb, mint amennyire valaha is képzelte volna. Másrészt viszont saját erejét kell felmérnie, hogy miért is olyan fontos ez a hazája és a nagyúr számára. Vajon könnyű eldönteni, mi az igazság és mi a hazugság egy teljesen új világban? 

"– Ezek szerint az Éjúr foglya vagyok?
– A védelmét élvezed.
– Mi a különbség a kettő között?
Iván arckifejezése semmit sem árult el.
– Imádkozz azért, hogy sohase derítsd ki ezt a különbséget!"

Leigh Bardugo kiemelkedő a fantasy-szerzők között. Rendkívül fordulatos és letehetetlen regényt alkotott, amely különleges hatással van az olvasóra. Az elején beszippant az atmoszférája, és egészen a végéig nem enged el. A szokásos, klisékkel teli, amerikai történet helyett egy gyöngyszemet olvashattam, amelyet belengett az orosz mentalitás és kultúra. 
A szereplők hamar a szívemhez nőttek, Alina sorsát már az első oldalaktól kezdve a szívemen viseltem, és sokáig megtévesztett az írónő az Éjúrral kapcsolatban is. Vajon ő melyik oldalon áll? Rettegett hírnevével ellentétben egy gondoskodó és törődő ember? 
De Alina az új környezetben sem feledkezik meg Malról, hiszen a hírnév nem számít akkor, ha a legjobb barátod nem ünnepel veled. És amikor véletlenül ismét összetalálkoznak, a fiú elültet egy kósza gondolatot Alina fejében: Vajon az Éjúr nem az, akinek mutatja magát a lány előtt? A gyerekkori történetek igazak volnának a több száz éves nagyúrról? És Mal többet tud, mint azt elárulná? 
Egy rendkívüli történet különleges erők birtoklásáról, a barátság és szerelem kötelékéről valamint egy fehér csodaszarvasról, amely egy egész csata végkimeneteléről dönthet. 

Borító:
Bár tény, hogy a kedvencem az eredeti borítók közül a kék alapon egy gyönyörű szarvast ábrázoló kép, a hazai is elrabolta a szívemet. Több indokból is. Fantasztikusan megragadja a történet atmoszféráját, a sötétségét, mélységét, de az orosz építészet elemei is szoros összeköttetésben vannak a könyvvel. A háttérben megjelenő nonfiguratív motívumba én belelátok egy szarvasagancsot, ami szintén fontos részét képezi a történetnek. Egy szó mint száz, az árnyék és csont mindkét összetétele átvitt értelmekben megjelenik a képen, ami által tökéletessé válik a borító. 


Összességében:
Az első könyvem volt Leigh Bardugótól, de biztosan nem az utolsó. Rendkívüli tehetségnek ismertem meg az Árnyék és csontban, amely egy utánozhatatlan, különleges elméről és fantáziáról tett tanúbizonyságot. Imádtam az egészet az első betűtől kezdve az utolsóig. Magával ragadott, és nem hagyott nyugodni, állandóan uralta a gondolataimat, mindig többet és többet akartam belőle, mígnem elérkeztem a végső mondathoz. Most pedig szomjazom a folytatást! 
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen könyvadaptációt alkotnak GrishaVerse regényeiből, de az biztos, hogy az alapjául szolgáló regény magasra tette neki a lécet. 
Azoknak ajánlom a trilógiát, akik hozzám hasonlóan hatalmas fantasy-rajongók, és vágynak valami egyedire, valami igazán elevenre és fordulatos történetre.  

Oldalszám: 374
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Éjúr, Alina Starkova
Kedvenc idézeteim:

"A hasonlók vonzzák egymást."

*

"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.
(…)
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."