De hamar rájön, hogy ez az új élet a különleges ajándékok és a kitüntetett figyelem mellett komoly elvárásokkal is jár. Hollis nem biztos abban, hogy meg tud felelni a királyi követelményeknek. Izoltánia királya látogatást készül tenni az országukban, és Hollis szeretné bebizonyítani Jamesonnak és önmagának, hogy rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket egy leendő királynétól elvárnak. De aztán találkozik egy izoltániai idegennel, akinek megvan az a titokzatos képessége, hogy a szívébe lát. Hollis rádöbben, hogy olyan jövőt kíván magának, amire addig gondolni sem mert."
Kiera Cass a Párválasztó sorozatával beírta magát a szívembe. Az eredeti trilógia az, amit bármikor elő tudok venni, és minden alkalommal egyre jobban szeretem. America és Maxon története olyan, amit szívesen olvasnék esti meseként a jövendőbeli gyerekeimnek. Ezért is voltam izgatott, amikor megláttam, hogy jön magyarul az Eljegyezve c. könyve, hiszen A szirénnel az írónő kitekintett ebből a nemesi atmoszférából, és átevezett egy fantasy világba, de ezzel az új regényével visszatért a királyok-királynők hétköznapjaiba.
Az Eljegyezve in medias resszel kezdődik. Adott Hollis, a lány, akinek a király kitüntetett figyelmet szentel. De mindenki azt latolgatja: vajon mennyire ideig? Kettejük első találkozása már a múltban megtörtént, a jelen az udvarlásról és a kialakulóban lévő gyengéd érzelmekről szól. Sőt a nép már az eljegyzést pedzegeti: talán Hollis Brite-ban tisztelhetik leendő királynőjüket? Hollist a szülei már régóta erre az életre készítették fel. De a lánynak be kell látnia, egy nemest kéne szeretnie, de közben igazából egy menekülthöz húzza a szíve. Nem vonzza a fényűzés, a nehezebbnél-nehezebb ékszerek, csupán szeretné, ha a külsőségek mögött valaki őt magát látná meg.
Kiera Cass összeveti a külső és a belső értékeket az Eljegyezve c. regényében. Hollisnak el kell döntenie, melyiket követi: a szívét vagy az eszét. Hiszen a királynak mindene megvan, feleségeként pedig az álma válna valóra - de vajon ez tényleg az ő álma volt mindig is? Jameson mellett viszont eltörpül az, amit Silas mint munkásember adni tud a lánynak. Egyszerű, de szerető hajlékot. Ez annyival értéktelenebb lenne egy királyi palotánál? Hollisnak pedig meg kell hoznia élete legnehezebb döntését: követi-e a kötelességekkel kikövezett utat, vagy szembeszegül szülei akaratának, és megy, amerre a szíve valóban húzza.
"Megint eleredtek a könnyeim. Nem a bánat vagy a félelem miatt, hanem azért, mert meghatott, hogy valaki valóban észrevett engem. Lát engem, és elfogad olyannak, amilyen vagyok."
Érdekes alaptörténet, mely mély tanulságokat is tartalmaz. Ez lehetett volna az Eljegyezve, ha az írónő nem sieti el a dolgokat. És ez dühít legjobban! A lehetőség mindvégig jelen volt benne, hogy egy szuper, feledhetetlen könyv legyen, és mivel a Párválasztót imádom, tudom, milyen írói vénával van megáldva Kiera Cass, ergo nem itt csúszott el a dolog. Valamilyen indokból ez egy szedett-vedett, semmilyen és többnyire vontatott történet lett. És nagyon szeretném megkérdezni az írónőt: Hova tűnt az a láng, ami belengte a Párválasztó trilógiát? A történetet csupán nagy vonalakban ismerhettük meg, ahogyan a szereplőket is, ráadásul egyik pillanatról a másikra kezdett el változni a jellemük. Emiatt aztán abszolút nem tudtam őket megszeretni, nem úgy, mint Americát és Maxont. Hollis és Delia Grace kimondottan antipatikusak voltak, Jameson és Silas pedig nem váltottak ki belőlem semmilyen érzelmet, és mindkettő hatalmas probléma a szememben. Ha nem tudjuk megszeretni a karaktereket, nem tudjuk a szívünkön viselni a sorsukat, emiatt pedig elmarad az az utánozhatatlan érzés, amit egy fantasztikus regény vált ki az olvasójából. Elmarad a heves szívdobogás, az izgulás, és ha abszolút nem vált ki az emberből semmit egy történet, csak úgy van, az a legrosszabb. És olvasás közben bizony belőlem semmit, utólag meg mérhetetlen dühöt eredményezett. Nem ehhez szoktam Kiera Casstól, és sosem gondoltam volna, hogy képes ilyet előidézni belőlem.
Egyetlen pozitívuma a történetnek a végén bekövetkezett hirtelen fordulat, amire abszolút nem számítottam. Akkor egyszer tudott meglepni az írónő, akkor megmutatta, hogy valami megvan még a régi Kiera Cassból. Mégis ugyanazt tudom mondani erre a részre is: nem volt kifejtve. Ha nem az utolsó pár oldalban történt volna, talán képes lettem volna megbékélni a kötettel. De a szerzőnő nem hagyott semminek elég időt. Se az érzelmeknek, se magának a történetnek. Sietett volt, és pont Cassandra Clare Éjsötét Királynőjének ellentéte. Nem elnyújtott, hanem rendesen megrövidített történet, amiben rengeteg kihasználatlan lehetőség volt. Így sajnos egyet kell értenem a háborgókkal, akik szintén nem ilyen kötetre számítottak a Párválasztó sikerszerzőjétől, hanem egy sokkal kidolgozottabb világra, szereplőkre és történetre, ami alapjaiban tartalmazott izgalmakat, de azzal elrontotta az írónő, hogy nem hagyott elég időt a saját karaktereinek kibontakozni, így az olvasó egy összecsapott történetet, kiaknázatlan fordulatok teljes tengerét kapta. És annak ellenére, hogy hatalmas függővéggel zárult a kötet, a dühöm túl nagy jelenleg, hogy a folytatásra szomjazzak.
Borító:
Kétségtelenül gyönyörű alkotás. Az összhatás teljesen megidézi a királyok-királynők világát. A modell abszolút nemességet sugároz, és meglepetésemre a visszatükröződései nem zavarnak bele a képi világba. Ami még szembetűnhet, a cirádás cím, ami szintén passzol a könyv atmoszférájához, egyáltalán nem túlzó. Egy szó mint száz, azt reméltem és vártam volna el, hogy a regény belseje is ennyire elkápráztat, mint a borító, de hát sajnos nem így történt.
Összességében:
Amikor megláttam, hogy Kiera Cass legújabb regénye érkezik Magyarországra is, egy gondolatom volt csupán: Ezt elő kell rendelni! Bár a Párválasztó hatalmasra tette a lécet az Eljegyezve számára, biztos voltam benne, hogy az írónő meg fogja ugrani ezt. Ekkor tévedtem először.
Azt gondoltam, abból az alapkonfliktusból, hogy a főszereplő lány a király helyett egy egyszerű munkásembert választ, a szerző egy fantasztikus regényt fog kreálni. Ekkor tévedtem másodjára.
És reménykedtem abban is, hogy kedvelni fogom a szereplőket, vagy legalább valamiféle pozitív érzelmet fognak belőlem kiváltani, ahogyan azt Maxon és America tette. Ekkor tévedtem harmadjára.
Talán téves hozzáállás ezt a kötetet Kiera Cass korábbi remekművéhez hasonlítani minden mondatomban, mégis ha van összehasonlítási alapom, mégpedig egy valódi sikersztori, ami mellé szintén adott egy új mű, ami hasonló világban játszódik és hasonló szereplőket sorakoztat fel, akkor szerintem jogosan vetem össze ezt a két alkotást. Nem tudom elképzelni, mi történt az írónővel, és hova lett az a személy, aki az én egyik kedvenc trilógiámat megálmodta.
Sajnálatos módon csak tiszta és forrongó dühöt váltott ki belőlem az Eljegyezve. Miért? Mert meg lett volna benne a lehetőség, hogy egy felejthetetlen olvasmány legyen. Állítom, hogy tudott volna újat hozni az elődjéhez képest, ha adott volna elég időt a cselekménynek kibontakozni és a szereplőknek is arra, hogy megkedveltessék magukat az olvasóval. De ehelyett kaptunk egy összecsapott regényt, ami minden volt, csak nem méltó utódja egy igazi remekműnek.
Oldalszám: 302
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:
"Egy olyan világban, ahol minden gyors, és az emberek állandóan kergetnek valamit, a kert a békesség szigetének számít."
