Stephenie Meyer - Alkonyat

HANGULAT                                MOLY                                         2009

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"

Az első összeruccanásom ezzel a sorozattal, emlékszem még a keresztanyáméknál történt, nem tudtuk, milyen filmet nézzünk, és megkérdezte, hogy ezt láttam-e? Hatodikos voltam, nem nagyon értettem az online filmnézéshez, a letöltéshez is csak a szüleim által használt nagygépnél férhettem hozzá, így hogy is láthattam volna? Nem nagyon néztem fantasy filmeket, sőt, akkoriban leginkább csak olyanokkal találkoztam, amit az ősökkel együtt néztünk, így a Twilight ki volt lőve. Szóval azt néztük. Egy este az elsőt, aztán a második, majd a harmadikat, végül a negyedik első részét, mivel akkor játszották épp a négy per kettőt a mozikban. Első nézésre beleszerettem a történetbe, hívogató volt az egész. Keresztanyumnak az összes rész a polcán hevert, ceruzával beleírva angol szófordulatokkal, agyonolvasva, így kölcsönkértem, hogy én is hadd olvashassam el. 

Megtörtént. Imádtam, de ezek után még többször megnéztem a filmet. Aztán még. És még. És még. Merem állítani, hogy az egész sorozatot minimum hússzor vagy lehet, hogy huszonötször is láttam már minimum. De ez már két-három évvel ezelőtt volt. 

Aztán egyik délután nem volt jobb dolgom, és újra megnéztem az első filmet, aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem ezt megint el kell olvasnom. Össze kell hasonlítanom a vetítést a papírra vetett dolgokkal. 

Persze, már mikor a kezembe vettem a könyvet, akkor eldőlt a dolog, de ezt majd kifejtem később. Szóval így történt, hogy a könyvtárba érve egyenesen Stephanie Meyerhez siettem, és örömmel vettem ki az Alkonyat első részét. 

Mint tudjuk, és már biztosan hallottatok erről a sorozatról, ha nem, akkor Szirmai híres-neves kritikáit ajánlom, ami a legrosszabb pillanatokban is képes mosolyt csalni az arcokra. 

Ugye létezik a sokunk által kicsit nagyon szürke kisegérnek titulált Isabella (Bella) Swan nevű hölgyemény, aki éppen rosszkor volt rossz helyen, rosszkor izzadt, rossz helyen, ezért majdnem meghalt. De miért? Mert az általunk nem sejtett világnak vannak árnyoldalai is, méghozzá a vérszívó ragadozók, akikben minden csábít téged. A hangjuk, a külsejük, még az illatuk is. Ezek a vámpírok. Igen, igen, ebből is láthatjuk, hogy nem egy szeretlek-utállak-demégisszeretlen gimis történettel állunk szemben, hanem egy kezdetben középiskolában is játszódó, mivel szereplőink ott ismerkednek össze, de később ezt a színhelyt hanyagolja, és áttér a szabadba, és bejár más terepeket is. 

Bella nem is sejtheti, mikor odaköltözik, hogy mennyire megfog változni az élete, pont neki, az ügyetlen kiscsajnak, aki nem kavar semmi vizet, gyakorlatilag pedig egy mennybeli angyal, akiért minden szembejövő pali odavan, na hogy is van ez? Később kivesézem.
Szóval szerelmeseink találkoznak, Bellát már a kezdetek kezdetén vonzza a fiú mássága, de egy ideig nem tud rájönni, miben is annyira különböző.
Itt rátérnék egy kicsit arra, hogy mennyire tér e a könyv a filmtől. Be kell vallanom, elég sokban. Bár a Vámpírnaplókban ez sokkal durvább, de azért itt se kisebb dologról lenne szó, mintsem egy teljes barátnő/ellenfél (Lauren) kiiktatása a teljes filmből, hiszen a filmbeli Bella Swannak nincsenek ellenségei, akik nem kedvelik, ezzel ellentétben a könyvben megjelenik egy, mire őt a készítők kitörlik. Egyezzünk meg lányok, hogy az első csók helyszíne az azért elég fontos, nem? Hát nem ezt is jól átvariálták? Ó, dehogynem! Mit látunk a vetítőn? Az ágyban, hevesen, alig bírnak leállni, csaknem szexbe fajul a dolog. A könyvben viszont Bella csaknem a hányás szélén áll, mert mikor lejön a tisztásról Edward hátán, a srác olyan gyors, hogy felfordul a gyomra. Kár, hogy a fiúnak nem volt annyi esze, hogy figyelmeztesse erre, de legalább lesmárolhatta megnyugtatásképp nem? Szépen, lassan, nyugodtan és mondjuk őszintén, ez sokkal romantikusabb, egy erdőben, mint durván az ágyban, nem? Legalábbis én tuti a második lehetőséget választanám, persze a majdnem rókázást kisöpörném a képből. És még sorolhatnám, milyen jelenetek maradtak ki a filmből, amik a könyvben benne vannak, de éjszakáznék akkor, azt hiszem.
Ah, így a végére még betennék egy kis részt a filmek ellen való listámba. Persze, másfél óra alatt letudom az egész ötszáz oldalt, minek vele szarakodni, az egészet elém rakják, még el sem kell képzelnem! Csakhogy ezt mind átírják, kivesznek belőle ezt-azt, amit nem tudnának olyan jól megjeleníteni a vásznon. Mondjuk a múltbéli történetek elmesélését. Mikor Edward vagy Carlisle csak mesél a múltjáról, mi is történt vele, mielőtt átváltoztatta volna az utóbbi az előbbit. Vagy Alice története. El is felejtettem az egészet, mivel nincs benne a filmben. Pedig, megint magamból indulok ki, én nagyon szeretem ezeket a mesélős részeket. Egyszerűen - nem tudok máshogy fogalmazni, mint a magyar tanárom -, de kielégíti a mesélés igényemet így tizenöt évesen is. És ezeket nyissz, kivágják a filmekből. Puff, vége.
Persze ennek még lesznek problémái, hogy Edward, a hős szerelmes nem tudja távol tartani magától Bellát, de azért átváltoztatni sem akarja, mert az goni dolog lenne tőle. Halhatatlan lenne élete szerelmével, uuu, de sajnálom szegényt. Neeee, engem ilyen sorsa aztán ne ítéljenek! Remélem érzékeltétek a nagy szarkazmust.
De hogy mik ezek? Olvasd el, és megtudod!

Spoilert tartalmaz!
Na szóval. Ott hagytam abba a mesélést, hogy nagy kulimászba keverednek a szerelmesek, méghozzá nem gondolták volna, hogy összeakadnak egy embervér ivó vámpírtársasággal Laurent-nal és a
csapatával, Victoriával és Jamesszel. Egy rusnya szellő, ami ellibbenti Bella haját a vénájáról, és kiszagolják, hogy ember van a vámpírok között.
- Hoztatok uzsit? - csillan fel rögtön James szeme.
Edward persze akár az élete árán is megvédené Bellát, ez nem kérdés.
Jamesnek se kellett több, ráállt arra, hogy bármi áron is, de megöli a lányt, és még jól is szórakozik közben azzal, hogy a pasiját idegelheti vele.
Az egész Cullen family védi Bellát, hiszen Alice elmondása alapján, Edward kilencven éve él szingli életet, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy szerelmes legyen. De itt van ez a lány, aki mindent felfordított. A családja nem látta még ilyen boldognak őt, így természetes, hogy kiállnak Bella mellett, pedig alig néhány napja ismerik. Egy tökéletes tervet eszelnek ki, hogy megvédjék Bella apját is, de a lány se maradjon őrizetlenül, de szívás az élet, nem jártak túl a nyomkövető eszén.
James valahogy tőrbe csalja az emberlányt, hangfelvétellel odacsalja magához, hogy lerázza a rá vigyázó Alice-éket, aki így egyenesen az ördög, ez esetben a vadász karjaiba rohan. Itt feltűnik újra a film kezdőszövege, ami azalatt a kis vadászgatás alatt ment, mikor Edward elkapja az őzet. "Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom, olyasvalakiért haljak meg, akit szeretek." Segáz, elnézzük a szóismétlést. Bella feláldozná magát az anyjáért, ami mondjuk meg, elég nagy önzetlenségre vall.
A vadász Edward kedvéért felveszi kamerára, ahogy megöli és kiszívja a lányból a vérét, persze nem sokáig jutott vele, csak addig, hogy éppen belé harap, de azután jön a hős lovag gyalog-kakukk lábain, és megmenti a bajbajutott leányzót. Ekkor jön a történet egyig olyan pontja, ahol nem lehet tudni, mi fog történni majd. Edward hagyja-e majd átváltozni szerelmét, hogy örökké éljenek együtt, vagy inkább megmenti ettől, mert élje inkább az életét? Hát az utóbbit választja, talán ezt Bella vehetné lerázásnak is.
A történetnek ott lesz vége, hogy a törékeny ember kéri a hős vámpírt, hogy változtassa át, és legyenek együtt örökké, de a hős inkább hagyja öregedni szerelmét, minthogy szenvedni lássa.

Karakterek:
Bella: Egy tipikus szürke kisegér, bár annyira nem irritáló karakter, mint mondjuk a SZJG-ből ismert Rentai Renáta. Mint fentebb említettem, tényleg elvileg egy teljesen átlagos, semmiben nem kiemelkedő, sőt, még béna kis leányzó, akibe viszont mindegyik vele szembejövő fiú beleesik. Hogy van ez, kérem szépen? Bár azért vannak jó tulajdonságai, minthogy bátor, méghozzá irreálisan. És mivel Edward számára különleges volt, így megértem, hogy beleesett, hiszen ez így szokott lenni általában.
Edward: Szeressük, na! Kis édes. Mivel csupán száz évvel idősebb Bellánál, megértjük az ókori felfogásait. Bár azt nem, hogy miért nem akarja a lányt átváltoztatni, hiszen az összes többi testvére megtette ezt. De azt nagyon tisztelem benne, hogy bevallott mindent a Bellának, és miután megtudta, hogy vámpír, teljesen őszinte volt vele, mégpedig én szeretem az őszinteséget. És nem mellesleg nagyon aranyos srác, na.
Alice: Igazából róla nekem a tipikus legjobb barátnők jutnak eszembe, amik a gimis történeteknél szoktak lenni. Hipp-hopp, mint egy tündérke, aranyos, kedves, vicces, és végül tényleg Bella barátnői közé lett sorolható. Nagyon szeretem a személyiségét, egyszerűen megfog.
Carlisle: Vele is így van, bár ő viszonylag keveset szerepel a történetben. A karaktere rendkívül fájdalmas egy szempontból, innen meg lehet érteni, hogy miért lett olyan amilyen, Teljesen szeretni való, önzetlen. Mint mondtam, nem sokat volt színen, de mégis valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy ő egy fontos része a dolognak. Legalábbis nekem fontos.

Borító:
Ezzel nem fogok sokat vesződni, szerintem eltalálták a motívumokat, a kézben tartott almát rengetegszer lerajzoltam, még pár évvel ezelőtt, mikor nagy fan voltam. Szerintem letisztult, de mégis mindent elárul, miközben semmit. Szeretem az ilyen sima, egyszerű képeket, amik nincsenek túldolgozva, karaktereket se tesznek rá, hiszen minek, az olvasó majd elképzeli, és akiket raknának rá, azok valószínűleg akkor sem tükröznék a történetben szereplő embereket. Talán még kinézetre sem... A betűtípus a twilight szónál el lett találva, jó hogy a magyar borítón se vették le az angol címet, csak aláírták magyarul, így tökéletes. Nekem nagyon tetszik, nincs mit mondanom róla.

Összességében:
Szerintem sokkal jobb lett, mint a film, de ezzel nem mondok újdonságot, igaz, tényleg vannak furcsaságok, amivel Steph aláássa a régi romániai vámpír hiedelmet, de így legalább egy saját világot alkotott, nem mindenhol megtalálható mesebeli lényekkel, ami szerintem nem rossz teljesítmény. A történet élvezhető, sőt imádni való.
Nekem tetszett, azt ajánlanám, hogy először nézzétek meg a filmet, aztán olvassátok el a könyvet, majd megint nézzétek meg a filmet, és röhögjetek egy nagyot. Én is ezt csináltam.

Oldalszám: 502

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Carlisle Cullen

Kérdéseim olvasás utánra:
 - Mennyire tetszett neked ez a mesebeli világ, amibe Steph által belecsöppenhettél?
- Te mit tennél, ha egy jó barátodról kiderülne, hogy vámpír? Futnál vagy bíznál benne?
- Szerinted a szerelem mindent legyőzhet? Akár az életkort is?