Cynthia Hand - Angyalfény

HANGULAT                                MOLY                                         2012

"Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, mégsem tudott felkészülni a döntésre, amelyet a végzetes napon kellett meghoznia. A rendeltetését közel sem olyan egyszerű teljesíteni, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre jobban megismeri az angyalok világát, a Jó és a Rossz közötti harcot, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt. "

Mivel az előző kötet vége egy nagy kérdőjellel zárult, és igaz, nem írta be magát annyira a szívembe, de azért kíváncsi voltam a folytatásra. Megörültem, mikor a könyvtárban megláttam, hogy senki sem vette el az orrom elől, így mikor alkalmam nyílt rá, ki is kölcsönöztem.

Clara élete nem mindennapi, mint azt már az összes történetben megszokhattuk, de ő nem attól különleges, hogy minden fiú több kilométeres körzetben a kegyeiért verseng, hanem mert angyal. Pontosabban negyedvérű angyal. Az első kötete a trilógiának a lány rendeltetéséről szólt, ami a végén következett el, de mint tudjuk, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt mindannyian előre látták. Clara a látomásban szereplő Christian helyett Tuckert, a szívszerelmét mentette ki a tűzből, ezzel felbolygatva mindent, amiről eddig még nem is tudott.
Kiderült végül, hogy Christian nem is szorult annyira megmentésre, mint ő azt hitte volna, mivel a fiú is negyedvér angyal, de valamilyen érdekes módon egymást látták az álmaikban, és azt hitték, ki kell menteniük a másikat.
Clara utolsó éve az iskolában, előtte áll az élet, hiszen még csak tizenhét éves. Egyetemet kell választania, és közben sok titokra derül fény. Példának okáért, anyjáról kiderül, hogy sokkal idősebb, mint azt képzelhettük volna, hiszen lassan 120 éves lesz. Tudtuk, hogy az angyalok tovább élnek, de ennyivel? Miután a négy fiatal szembesült, hogy mind angyalok, Angela, Clara, Jeffrey és Christian létrehozzák az Angyal Klubot, amiről senkinek sem beszélnek. De ahhoz képest, hogy elvileg mindent megbeszélnek egymással, mindegyikőjük hatalmas titkokat rejteget a másik elől, vagy éppen más emberek elől.
Maggie, Clara és Jeffrey anyja elviszi egyszer a gyerekeit és Angelát sátorozni, amit ők kicsit furcsállnak, hiszen tél van, nem fognak szétfagyni? Nem. Sőt, még több titok derül ki, amit az anyjuk eddig elhallgatott előlük. Egy egész angyalsereg táborik nem messze tőlük. A gyerekek meglepődnek, hiszen néhányukkal személyesen is megismerkedhettek már az iskolapadból, hiszen Mr. Phibbs is az angyalok táborát erősíti. Billy, Maggie egyik régi barátnője, akivel a nő ezek után egyre több időt fog együtt tölteni, segít nekik sok mindenben, és Angela kérdéseire is választ ad. Persze, találkoznak Walter és Christian Prescottal is, hiszen milyen buli lenne, amiben Christian nincs ott? Főleg, ha angyalokról van szó. Angela megsértődik a fiúra, miután kiderül, hogy ő egy ideje már tud erről a gyülekezetről, de mégsem szólt nekik.
Clarának újabb látomása van, miszerint egy temetőben jár, Christiannal kézen fogva, néha egy-egy barátjuk is megjelenik, de Tuckot sehol sem látja. Ebből persze arra enged következtetni, hogy a fiú fog meghalni, hiszen a nagy fájdalom, ami őt akkor körülveszi, nem mutathat másra. Próbálja kerülni a fiút, de közben mellette is maradni, hogy megelőzze a sorsot. Eközben Christiannal is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre több titkot osztanak meg egymással, aminek a fiú örül, ellenben Clara csak a barátot látja benne. A lány küzd az ellen a kapcsolat ellen, ami Christianhoz köti, mégpedig azért, mert akkor Tuckert el kell engednie, azt pedig nem szeretné, hiszen szerelmes belé, ki tenne ekkora őrültséget? Senki.
Angela egy kis kutatómunka után rájön egy eddig fedett titokra, miszerint az angyalok maximum 120 évig élhetnek. Ekkor összeáll Clarának a kép.
Nem Tucker fog meghalni, hanem Maggie, az anyja.

Spoilert tartalmaz!

A könyv második fele Clara anyjáról szól részben, akinek a halálára készülnek. Maggie már egy ideje tisztában volt vele, hogy nem sok ideje van már, csak ezt egy ideig jól titkolta a gyerekei elől. Ezért vitte el Clarát és Jeffrey-t az angyalok gyülekezetébe, és nevezte ki Billy-t hivatalos gyámjuknak.
Egyre többször és egyre részletesebben játszódik le Clara fejében a látomás, de Christian mindig ott van vele. Meg akarja védeni szerelmét, hogy nem keresi, de ez neki is nehezen megy. A Christiannal töltött idők viszont felvidítják. A fiú elviszi síelni, persze csak barátilag.
Eközben egyszer csak a küszöbön a gyerekek apja is megjelenik, hogy a haldokló feleségével legyen. Claráék eddig azt hitték, hogy egy ember az apjuk, de ahogy ott állt dicsőségben és pompában, sütött róla, hogy angyal, méghozzá teljes vérű angyal, ami azt jelenti... hogy Clara nem csupán negyedvérű, hanem háromnegyed vérű. Amit eddig rejtegettek a gyerekek elől, hiszen mint megtudjuk, alig különböznek a teljesvérűektől, csak annyiban, hogy saját akaratuk van, amitől kívánatosak lehetnek a sötét szárnyú angyalok számára, így azok sorban felkutatják őket, ezért veszélyben vannak. Maggie és Michael kénytelenek voltak eltitkolni maguk elől a gyerekek elől is az igazságot, így lehettek a legnagyobb biztonságban. És talán Christian sem mondott igazat? Persze, hogy nem. Clara és a fiú egyre jobban hasonlítanak egymásra, ahogy ezek a dolgok kiderülnek, mivel a fiú félvér anyja egy fekete szárnyúval volt együtt, és így lett a srác.
Milyen titkok derülnek még ki?
Jeffrey mit rejteget a nővére elől? És miért feketedik a szárnya...?
És mi történik azután, hogy Maggie elhagyta a földi világot?
És igaza van a látomásoknak? Clara és Christian összetartoznak, de akkor mi lesz Tuckkal?

Karakterek:
Clara: Szerintem továbbra is egy kicsit esetlenke lányka, akinek igazából nem vethetjük a szemére, hogy egy időben csak magára gondolt, hiszen olyan dolgokon ment keresztül, amiket mások szó szerint fel nem tudnának fogni. Szerencsére ahogy a történet egy kicsit haladt a sablonosság felé, ami a két fiú szerelmes egy lányba szitut takarja, még akkor is megtartotta a humorát, így megmaradt szimpatikusnak. Sőt, még attól is, hogy nem omlott rögtön Christian karjaiba, mikor nem tud dönteni. Érezhetően nem közömbös számára a fiú, de azért annyira mégsem érez iránta, mint Tucker iránt.
Christian: Egyre jobban kedvelni kezdtem most, hogy már többet szerepel a történetben, mint az első kötetben. Kedves, szimpatikus srác, akinek viszont van egy sötét oldala, bár azt a lány mellett igyekszik elnyomni. Látszik rajta, hogy tetszik neki Clara, de tiszteletben tartja a döntését, miszerint neki Tucker kell. Szerintem ez aranyos gesztus tőle.
Tucker: Őszintén? Ő viszont, azzal ellentétben, ahogy Christian nőtt a szememben, ő csökkent. Itt egyre inkább dühös, indulatos és a féltékenykedő pasi szerepét tölti be. Persze, gondolom, hogy sok neki a dolog, de attól még, nem ilyenre számítottam tőle...
Angela: Kicsit keveseltem a szereplését, de ameddig ott volt, nagyon kedves lány, és kivételesen nem az a tipikus hippi legjobb barátnő, hanem inkább a szervezkedős, bár kicsit keverve pár bohémsággal, mikor fogja magát és megsértődik a dolgokon. Oké, az egy kicsit poénos.

Borító:
Mint az előzőnél, csak ez túl kék. Egyszerűen minden kék. A háttér itt is illik a történethez, a végéhez mindenképpen. A nő szerintem, ha már az előzőnél nem kötöttem bele, itt mindenképp, túl idős. Nem egy tizenhét éves lányt látunk, hanem egy korai harmincas nőt. Próbáltak az Angyalsors borítóján szereplő karakterhez hasonlót keresni, de míg az nagyjából egykorú lehetett a történetben szereplő Clarával, addig itt egyáltalán nem.
Viszont, az nagyon tetszik, hogy itt is meghagyták azokat a cikk-cakkokat és a betűtípust, hiszen az eszméletlen jól passzol az egész sorozathoz és a történethez.

Összességében:
Szerintem kicsit unalmasabb volt, mint az első rész, abban több minden történt, itt csak folytak az események egymás után, és csak megtörténtek egyszerűen. Nem mondom, hogy rossz volt, mivel gyorsan haladtam vele, mivel élveztem, de attól még nem éreztem azt a húúú-de-hűűűű-ha hatást, mint egy pár könyvnél, csak hogy példát ne hozzak.

Oldalszám: 428

Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Christian Prescott

Kedvenc idézet: 

"… olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk."

Kérdéseim olvasás utánra:

- #teamPrescott or #teamAvery?
- Te mit tennél, ha szembesülnél a ténnyel, hogy valaki, akit szeretsz, meg fog halni?