"Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről."
Nem is tudom, mióta szemezgetek ezzel a könyvsorozattal, de teljesen mást hittem róla, míg el nem olvastam a fülszövegét. Kiderült, hogy ez nem az a tucattörténet, mint aminek gondoltam, hanem sokkal több rejlik benne, amit ki is fejtek.
A történet Emma életét mutatja be, ami cseppet sem olyan tökéletes, mint amilyennek egy külső ember látja. Színjeles tanuló, élsportoló, és még csúnyának sem mondható, de felettébb visszahúzódó típus. És mindez miért? Mert egy olyan családba került, ahol nem kaphatja meg azt a rokonaitól, mint ami más gyereknek jut a szüleitől. Szeretetet, teret, támogatást, de legfőképpen a szeretetet. Elhunyt apja testvére és családja veszi magához, mikor az anyjából alkoholista vált. Befogadták, ami kedves gesztus, de a többi, amit jó ideje vele tesznek, hogy emberszámba se veszik, az elfogadhatatlan.
Mondhatnánk, hogy egy másfajta Hamupipőke-történet.
Emma csaknem a cseléd szerepét tölti be a háznál, ráadásul kijut neki abból is, amit úgy hívnak, hogy családon belüli erőszak. Megpróbálja a jeleket elrejteni, de a zúzódások, amiket nagynénje ejt rajta, meglátszanak. Ezt a titkot őrzi már jó ideje, de nem mer szólni senkinek se róla, hiszen akkor a két kisgyerektől is megfosztanák a szüleit, ha a dolog kiderülne, így magára vállalja, és ezzel él együtt a mindennapokban.
A titokról egyedül legjobb barátnője tud, akit se mindig avat be a részletekbe, inkább hazudik még neki is néha, persze, ezzel Sara tisztában van, de nem hányja a szemére. A két lány összefog, hogy kiszabadítsák Emmát sokszor Carol karmai közül, ami néha sikerül, néha nem.
De mikor egy új fiú jön az iskolába, és megpróbálkozik a lehetetlennel, barátkozni Emmával, minden megváltozik, mint ez szokott lenni.
Emma csak barátkozni akar Evannel, de a fiú többet szeretne. Persze szemmel tartja a lány akaratát, és a barátság vagy semmi közül az előbbit választja. Megváltoztatja a főszereplőnket, boldoggá teszi, ami az ő helyzetében nehéz. Gondoljunk csak bele! Úgy élni a mindennapokat, hogy egy hatalmas titkot kell megőriznünk, ami persze csak árt nekünk, és sokkal könnyebb dolog lenne segítségért kiáltani, de inkább megharcolunk vele. Az eléggé fárasztó, és nem egy boldog dolog.
De még ekkor sem lehet igazán szabad Emma, hiszen a szeme előtt lebeg, hogy mi lesz, ha Carol megtudja? Garantáltan pokollá teszi az életét emiatt. A szerény kislányból, akit az első lapokon ismertünk meg, egy igazi hős válik a szemünk előtt, aki elviseli mindazt, amit az élet neki osztott, és megharcolja a harcot, bármibe is kerül ez. A titkát megtartja, mert muszáj ezt tennie.
Eközben kibontakozik egy csodálatos szerelmi szál a főszereplőnk és Evan között, ami persze, nem zökkenőmentes. De tud Evan segíteni Emmának? Elszökteti abból a házból, ami eddig a szörnyűséget és a fájdalmat jelentette neki? Vagy minden kudarcba fullad?
Karakterek:
Emma: Mint fentebb említettem, egy vérbeli hős karaktere bontakozik ki előttünk, fejlődik egyre jobban. Az első oldalakon lévő szerény kislányból egy igazi harcos vált már a végére, aki inkább magára vállal dolgokat, mintsem tönkretegye mások életét.
Evan: Több Evan lehetne a világon. Egy megértő fiú, aki kitartó, így elnyeri a jutalmát, mint egy daliás herceg.
Sara: A tipikus legjobb barátnő, aki szebb, jobb a főszereplőnél, de egy kis plusszal megtoldva. Kedves, figyelmes, tényleg aggódik a legjobb barátja testi és lelki épségéért, amiért tisztelem, és megtartja a titkát annak ellenére, hogy nagyon nehéz, hiszen látja Emet szenvedni.
Borító:
Egyszerű, nincs vele semmi baj. Egy ajtó, ami annyi mindent szimbolizálhat, hogy meg sem lehetne számolni. Mondjuk Thomas ház ajtaját, ahol Emma lakik, és ahol minden szörnyűség történik. Vagy csak tényleg egy szimbolikus jelkép, ami azt mutatja, hogy a lánynak meg kéne ragadnia a lehetőséget, és menekülni erről a helyről. Egy kiút egy másik életbe.
Nekem tetszik. A betűtípusban pedig a legjobban a két szó különbözősége. Az egyik egy sima, nincs benne semmi különleges, míg a második szó már szép kalligrafikus betűkkel van írva.
Összességében:
Egy megragadó könyv egy szívhez szóló történettel, ami néha megsirat, együtt érzünk a főszereplővel. Izgulunk, mikor ő, hevesebben dobog a szívünk, mikor neki is, átérezzünk a fájdalmat a lelkében, ami minden seb után egyre növekszik.
Fantasztikusan írtad le a történet lényegét,ezt a könyvet már én is olvastam,és hihetetlenül imádtam! Csak ajánlani tudom mindenkinek! :-)
VálaszTörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszett <3
TörlésÉn nagyon szerettem ezt a könyvet, egyszerűen csodálatos volt, de a második része már nem tetszett, én megmondom őszintén csalódtam a másodikban, és ahogy hallottam vannak akik ugyanúgy gondolják, de azt is mondták, hogy a harmadik sokkal jobb lett. Végül nem fejeztem be a trilógiát, kicsit elvitte a kedvem a könyvtől a második rész, de az első elképesztő volt.
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett, olyan nem tucattörténet, hanem van rendes mondanivalója :)
TörlésÉn nagyon szerettem ezt a könyvet, egyszerűen csodálatos volt, de a második része már nem tetszett, én megmondom őszintén csalódtam a másodikban, és ahogy hallottam vannak akik ugyanúgy gondolják, de azt is mondták, hogy a harmadik sokkal jobb lett. Végül nem fejeztem be a trilógiát, kicsit elvitte a kedvem a könyvtől a második rész, de az első elképesztő volt.
VálaszTörlésRemélem azért, hogy nekem nem lesz negatív véleményem a 2. részről sem:)
Törlés