
Amint kiolvastam az első részt, nagy ürességet éreztem, nem csoda, hogy szükségem volt a második részre, mint egy drogosnak a szerre. (A lehető legjobb hasonlat, Barby, taps.)
Barátnőmmel el is mentem megvenni, nem is volt kérdés, egyenesen célirányosan megkerestem, és a kezemben vele Nikinek ajánlottam könyveket, ami neki is elnyerheti a tetszését. (Amúgy az Amikor esik...-re esett a választása) Itthon pedig nekiestem, és nem tartott sok időbe, míg a végére értem.
A történet ugyanaz, mint a Várok rádban, csak a cselekmények Cam szemszögéből vannak bemutatva, így még jobban megérthetjük a gondolkodásmódját, vagy esetleg még jobban beleszerelmesedhetünk a pasiba. Nálam megtörtént mindkettő.
Az írónő lehetővé tette, hogy a lyukak, amik eddig esetleg betömetlenül maradtak, azokról is megtudjunk mindent.
Most jöhet a kérdés, hogy egymás után a történetet kétszer elolvasni, csak másik szemszögből, nem volt-e unalmas. Naná, hogy nem. Bár a párbeszédeket akár már kívülről is fújhattuk, hiszen az a reális, ha ugyanúgy mondanak mindent, mint az eredeti regényben.
Mindkét könyvet ugyanúgy megszerettem, bár Cam gondolkodásmódját imádtam, de hát az egész karakterét is, mint az az előző kötet véleményéből kiderült, szóval a másodikat egy hajszálnyival jobban.
És minden elismerésem igazából minden olyan írói, aki ezt bevállalja, hogy átírja az eredeti regényt a fiú szemszögével, tapasztalatból tudom, elég nehéz az etalonhoz is ragaszkodni, de mégis új dolgokat belecsempészni mindebbe.
Ezt is nagyon-nagyon AJÁNLOM mindenkinek!
Karakterek:
Cameron: Ugyanaz a véleményem, ha nem sokkal jobban belehabarodtam ezalatt a 400 oldal alatt. Romantikus, humoros, kellően öntelt, szexi... Tökéletes, na.
Avery: Sokkal tökéletesebbnek tűnt Cam szemszögén keresztül, és ha először ezt olvasom, valószínűleg kicsit csalódtam volna a lány karakterében az első kötetben.
Borító:
Őszintén, nekem ez jobban tetszik, mint az első. A nő is sokkal szimpatikusabb. Szerintem teljesen eltaláltak mindent ezzel kapcsolatban, csak gratulálni tudok!
Összességében:
Bocsánat a szótlanságomért, de komolyan. Ez a könyv ezt hozza ki belőlem. A mindenkori beszélőkém most bedugult, és csak ámulni tud. Nem képes egy épkézláb mondat kinyögésére. És ez... ezután a könyv után reális.
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Cameron Hamilton
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Éppen akkor mentem vissza a szobába, amikor Ollie, kezében Raffaellóval, a bejárati ajtó felé indult.
– Ezt azért ne! – Letettem a sörömet.
– Élj szabadon, kis zöld barátom! – mondta Ollie, és cuppanós csókot nyomott a páncélra. – Fuss!"
![]() |
Mi más is lenne? :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése