"Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.
Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon?"
Amint kiolvastam az első részt, nagy ürességet éreztem, nem csoda, hogy szükségem volt a második részre, mint egy drogosnak a szerre. (A lehető legjobb hasonlat, Barby, taps.)
Barátnőmmel el is mentem megvenni, nem is volt kérdés, egyenesen célirányosan megkerestem, és a kezemben vele Nikinek ajánlottam könyveket, ami neki is elnyerheti a tetszését. (Amúgy az Amikor esik...-re esett a választása) Itthon pedig nekiestem, és nem tartott sok időbe, míg a végére értem.
A történet ugyanaz, mint a Várok rádban, csak a cselekmények Cam szemszögéből vannak bemutatva, így még jobban megérthetjük a gondolkodásmódját, vagy esetleg még jobban beleszerelmesedhetünk a pasiba. Nálam megtörtént mindkettő.
Az írónő lehetővé tette, hogy a lyukak, amik eddig esetleg betömetlenül maradtak, azokról is megtudjunk mindent.
Most jöhet a kérdés, hogy egymás után a történetet kétszer elolvasni, csak másik szemszögből, nem volt-e unalmas. Naná, hogy nem. Bár a párbeszédeket akár már kívülről is fújhattuk, hiszen az a reális, ha ugyanúgy mondanak mindent, mint az eredeti regényben.
Mindkét könyvet ugyanúgy megszerettem, bár Cam gondolkodásmódját imádtam, de hát az egész karakterét is, mint az az előző kötet véleményéből kiderült, szóval a másodikat egy hajszálnyival jobban.
És minden elismerésem igazából minden olyan írói, aki ezt bevállalja, hogy átírja az eredeti regényt a fiú szemszögével, tapasztalatból tudom, elég nehéz az etalonhoz is ragaszkodni, de mégis új dolgokat belecsempészni mindebbe.
Ezt is nagyon-nagyon AJÁNLOM mindenkinek!
Karakterek:
Cameron: Ugyanaz a véleményem, ha nem sokkal jobban belehabarodtam ezalatt a 400 oldal alatt. Romantikus, humoros, kellően öntelt, szexi... Tökéletes, na.
Avery: Sokkal tökéletesebbnek tűnt Cam szemszögén keresztül, és ha először ezt olvasom, valószínűleg kicsit csalódtam volna a lány karakterében az első kötetben.
Borító:
Őszintén, nekem ez jobban tetszik, mint az első. A nő is sokkal szimpatikusabb. Szerintem teljesen eltaláltak mindent ezzel kapcsolatban, csak gratulálni tudok!
Összességében:
Bocsánat a szótlanságomért, de komolyan. Ez a könyv ezt hozza ki belőlem. A mindenkori beszélőkém most bedugult, és csak ámulni tud. Nem képes egy épkézláb mondat kinyögésére. És ez... ezután a könyv után reális.
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Cameron Hamilton
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Éppen akkor mentem vissza a szobába, amikor Ollie, kezében Raffaellóval, a bejárati ajtó felé indult.
– Ezt azért ne! – Letettem a sörömet.
– Élj szabadon, kis zöld barátom! – mondta Ollie, és cuppanós csókot nyomott a páncélra. – Fuss!"
 |
| Mi más is lenne? :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése