30 napos könyvkihívás: 12.

Egy könyv, ami valaha tetszett, de most már nem

Mikor leginkább divatba jött ennek a sorozatnak az olvasása, akkor én ötödikes vagy hatodikos lehettem. Valósággal imádtam. Nem is tudom, hányszor olvastam el újra és újra, csak azért, hogy megint belecsöppenhessek a 9.b később 10.b; 11.b; 12.b életébe. 

És már gondolhatjátok, melyik is ez a könyv. Pontosabban sorozat, de nem baj.

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi c. sorozata. 

Lehet, én nőttem ki belőle, vagy csak a rengeteg olvasásától meguntam. Nem tudom. De így idősebb fejjel meg Virág értékeléseit olvasva rájöttem, hogy a lehengerlő írás mögött azért a tartalom nem a legjobb. Persze a pozitív dolgokból is sok van. De a főbb mondanivalója behatárolja az embereket az osztályban. Még jobban azt erősíti, hogy mégpedig vannak lúzerek és menők. Vagy csak nekem van ilyen mázlim, hogy nem ilyen osztályba csöppentem? És tényleg vannak? Persze a klikkesedés mindenhol van. Akik jobban kijönnek egymással, szorosabb barátságban vannak, fiúk-lányok külön is meg vegyesen is, de az a "hé, te mit keresel itt, lúzer" típusú érzése senkinek sincs.
És akkor már Rentai Renátáról ne is beszéljünk, aki a negatív főszereplők csúcsán csücsül, és várja ezért a díját, persze siránkozva, és visszaszámolva az időt, mikor kapja meg. Bár ezt biztos sokaktól hallottátok már (vagy ti is éreztétek), hogy azzal a csajjal nem stimmel valami.
A lényeg...
Valószínűleg, ha most újraolvasnám, akkor egyrészről Laura stílusát imádnám, a történet részei is a szívemhez nőnének (már megtették), de az alapkoncepcióval haragban lennék, mert ez teljesen nem az igazság,és elszomorít, hogy egy ilyen nő, akire sok fiatal felnéz, erre "nevelte" az ifjúságot, hogy lúzerség és menőség létezik, és nincs középút, valamelyikbe tartozol, sőt, átjárás is alig van, ha valahova bekerülsz, nem nagyon jutsz ki onnan...
Szóval igen.