On Sai - Apa randizhatok egy lovaggal?

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. Bele lehet zúgni valaki állába? Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni. Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag? Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását. De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?"

Oh, ha tudnátok, mióta nézegetem ezt a könyvet.. Másfél éve? Több? Elején meg akartam venni, mert annyi minden jót hallottam róla, aztán végül ez nem történt meg. Mikor barátnőmmel elmentünk dedikáltatni, kölcsönkértem tőle, azóta is ott csücsült a polcomon több, mint három hónapig. Azalatt kétszer belekezdtem, de nem jutottam tovább 40 oldalnál, mindig másra vágytam, és féltem az új témától, miszerint egy lovagvilágba vezet el minket ez a történet.

Na de akkor ez hogy is van valójában?

Igazából azt mondanám, hogy ez az On Sai könyv (nem mintha többet olvastam volna) három helyszínen és két síkon játszódik. Van a saját kis világunk, amiben Mia Anne eredetileg él. Ez pedig nem más, mint Budapest. A másik helyszín, ugyanígy Pesten, de a 4-es metró alatt húzódik, itt leginkább Amon professzor, vagyis Mia Anne apjának a szála játszódik. A harmadik a legérdekesebb, ami már egy másik világ. Tele lovagokkal, akikkel a reneszánsz irodalomban tanulhatunk hozzáadva egy kis plusszal. És ezeket a kisebb részeket három nézőpontból, de mégis külső szemlélőként nézhettünk végig, ami engem kicsit zavart. Értem, miért így kellett csinálnia On Sai-nek, hiszen így tényleg mindegyik világra ráláttunk, ne úgy, mintha csak Mia Anne szemszögéből néztük volna a dolgokat. De így... Nem nagyon nőtt sajnos a szívemhez. 

Eredeti, nincs kétségem efelől. 

A témától elkezdve, a helyszín, az írásmód, a nevek... Nem találkoztunk még ilyennel ezelőtt, azt hiszem. 

De akkor mégis miért húzom a szám?

Nem, annyira nem húzom.

Tetszett?

Azt hiszem, még egyszer nem nyúlok érte. 

Na de térjünk vissza a könyvhöz. 

A fent említett pozitívumok után, most azt hiszem, egy kis negatívval állunk szemben. Ugyanis én kicsit gyorsan éreztem a tempót. Vagy ez ahhoz vezethető vissza, hogy jobban szeretem az E/1-ben megírt történeteket? Nem tudom, a lényeg, hogy nekem a cselekmények lefolyása siettetett volt egy kicsit. Ugrált a történet egyik világból a másikba, figyelnem kellett, hogy akkor most mégis merre vagyunk. Pesten vagy a másik világban? A nevektől megbolondultam. Ki kicsoda, ennyi nevet a világon nem tudok megjegyezni. Ez a lovag, az a lovag, kis jegyzeteket kellett volna ahhoz írnom, hogy minden meg is maradjon. 

És az egész történet ahhoz képest, hogy eredeti, bocsánat, de gyerekes. Lehet, én vagyok rossz 16 éves, de nem nagyon vágyok olyan könyvekre, amiben a gonosz lényeket dólényeknek hívják, és a fő gonosz emberkénk pedig Bogdányi névre hallgat, aki egy isten. Aha oké, ezt most fel kell dolgoznom. 

De hogy azért mégis valami jó dologgal fejezzem itt be nektek, azért a cselekmények folytak, nem unatkozhattunk, bár ezt leginkább az írónő stílusának tudtam be, mintsem a történetének. 

Hamar túl akartam esni már végre rajta, neki kezdeni egy másik könyvnek, mert félbe azért mégsem hagyhattam, de azért remélem, nektek nem ez lesz az érzésetek, és csak velem van a baki.

Karakterek:

Mia Anne: Úgy igazán őt nem nagyon ismerhettük meg. Az egész könyvben lévő szerepe néhány fő tulajdonságára épült, és minden cselekedete ezeket hirdette. Csak, hogy példákat mondjak; bátor volt, nem nagyon félt semmitől és talpraesett. Látszott rajta, hogy egy zseninek a lánya. 

Kósza lovag: Nem is tudom, vele ugyanígy éreztem, sőt, igazából minden szereplővel. Az összes kapott valami jelzőt, ami jellemezte őt az egész regényben. Kószát például a megfelelési vágya, vagy azért neki is mondjuk, hogy bátor. 

Amon professzor: Értem én, hogy professzor, nincs ideje, de azért a mintaapáknak járó díjat se adnám neki annak ellenére, hogy a végén azért alakított. De azért őt is kiemelném, hiszen ő is szerves része volt a történetnek. Egy apuka. Ezt se sokszor olvassuk egy YA könyvben azt hiszem. 

Borító:

Ez az az ok, ami miatt már vágytam az olvasására.

Gyönyörű. Minden. A kék, fekete, arany színek ötvözete, egyszerűen annyira illenek egymáshoz. Olyan egyszerű, de mégis annyira meseszép. 

Nem is ragoznám túl, a betűtípus is pont ide passzol, minden klappol, aminek kell.

Összességében:

Nem is tudom, mit gondoljak róla, pedig már végeztem vele... 

Bevallom, olvasása közben néha előrelendített, de ezt betudom az írónő nagyszerű humorának, amit beleszőtt a történetbe. 

Foghatom az E/3-as írásmódra, de talán elmondhatom, hogy ez engem már annyira nem vonz. Egyedi, de mégis annyira... 

Nem is tudom, beszéljenek helyettem a csillagok.

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Mia Anne Dollond

Kedvenc idézet:

"– A dólényekre! – kiáltott fel döbbenten a másik. – Csak nem csillagfattyú vagy?!
 – Fattyú az anyád!"

***

"A hullabűvölő egy perc múlva felnézett, arcáról sütött a kimerültség:
 – Kell a véred!
 – Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"