Kerstin Gier - Rubinvörös

HANGULAT                                MOLY                                         2010

"Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon! Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!"

Azt hiszem, ez valahogy az újraolvasások éve, ugyanis inkább nem számolnám össze, hány könyvre is mondtam az imént, hogy nem előszörre veszem a kezembe.
A Rubinvörössel is ez volt. Tisztán emlékszem, mikor olvastam először, és az már két és fél éve volt, gondoltam, eljött a közös időnk, a könyvtárban is bent volt, így miért is várjak vele. Bár egy kicsit taszigáltam azzal az indokkal, hogy ezt már olvastam, míg a többieket nem, de végül ennek kezdtem neki, mivel ehhez volt hangulatom és kész. Megnéztem a filmet, ami hát... Nem rossz, gyakorolhattam rajta a némettudásom, de azért pár fontos tényen kívül nem sok köze volt a könyvhöz.
De nem is azért vagyunk itt, hogy a filmet vitassuk meg, hanem annál inkább is a könyvet.

Szóval a Rubinvörös.
Alapjában véve is nagyon egyedinek találom az alapkoncepcióját, mivel ez a trilógia az időutazás témáját dolgozza fel. Lehet, én vagyok nagyon tájékozatlan, de nem sok ilyen típusú könyvvel találkoztam eddig, jobban belegondolva, talán ez az egy, amit olvastam is. De nem ez a lényeg.
Az alapja az, hogy a családban egy furcsa gén öröklődik a lányok ágán, ugyanis nem minden ember képes a temportálásra, csakis azok, akiknek ez a DNS-ükbe van kódolva. Gwendolyn Shepard, aki a korabeli Londonban él, de a nagymamáját Lady Aristának hívja, 16 éven keresztül azt hiszi, ő elkerülhette ezt az átkot, mivel egy nap csúszással született az unokatestvére, a nagyra becsült, különleges Charlotte után, aki a család üdvössége. De miközben várják, hogy a vörös szépség végre visszautazzon a múltba, addig persze nem az ő ideje jön el (csak hogy egy kis idős szófordulatot vessünk be), hanem a mi főszereplőnk, akiről amúgy szerintem lehetett tudni, de hát melyik történetről nem, hogy mégsem kerülhette el a sorsát, az ő vérébe van kódolva az időutazás lehetősége.
Ez nem csak Gwen életét, hanem az egész családét felforgatja, hogy aztán a Temple-ben lévő dolgokat ne is említsem.
De miért is Időtlen szerelem a trilógia elnevezése? Úgy látszik, nem csak én szeretek bájosan viccelődni.
Mint említettem, nem először olvastam, de így is, akárhányszor belemerültem a sorokba, alig akartam onnan kikerülni. Bár a cselekménnyel is tisztában voltam, egyszerűen zseniálisnak mondható. Nem sietik el a cselekményt, és igaz, a nagy romantikusok ne várjanak itt nagyszabású jeleneteket, mivel Gideon De Villers és Gwendolyn története aztán nem csak egy kötetes szóló, csatlakozik hozzá másik kettő is.
Humoros, szellemes, aranyos, szerethető főszereplővel, fordulatos cselekménnyel, még úgy is, hogy előtte olvastam és láttam is a filmet egy párszor. Könnyen olvasható, bármikor van hangulata az embernek az olvasáshoz.
A fogalmazzunk úgy, kezdőbb könyvmolyoknak is nagyon ajánlom, ugyanis tényleg egyedi és könnyed, nem megunható.

Karakterek:
Gwendolyn: Egy tipikusan szerethető karakter. Nem megy az ember idegeire, reálisan gondolkodik, nem merev, humoros.
Gideon: Nem az a tipikus rossz fiú, de azért néha ő az, akit fejbe csaptam volna egy péklapáttal. Egy pár megszólalása igencsak köcsögös volt, de ez beletartozott a karakterébe. A rossz és a jó fiú határára tehető a srác. Kissé összetett, ugyanis arról fogalmunk sincs, hogy ő mit érez a mi kis Gwennynk iránt, de azt tudjuk, hogy azért a lánynak nem közömbös.

Borító:
Na ez egy nagyon jó kérdés. Az alapelgondolás nem rossz, sőt... Olyasmi, mint a Mercy Falls farkasai trilógiának, amit egyszerűen imádok, de mégis ez... Gyerekesebb. Az az oldalt elvezető növény ötlete teljesen jó, de mik azok a kis szörnyecskék? Azt még mindig nem értem.
A két alak iránt meg ambivalens érzéseim vannak. Egyrészről nagyon jól mutatnak itt elöl, másrészt meg... Furcsa az egész. De mivel nincs jobb öltetem, inkább nem is beszélek róla többet.
A betűtípus viszont nagyon is tetszik.

Összességében:
Egy humoros, fantasy történet, ráadásul egyedi, nem csoda, hogy ilyen jó helyezést ért el az olvasók között. Bár nem elsősorban a szerelem áll itt a középpontban, bár az sem annyira mellékes, mint azt a cím is mutatja,
Főszereplőink szerethetőek, és nem csak egy tipikus egyszer elolvasható trilógia, hanem akár már sokadszorra is ugyanazt az élményt nyújtja, vagy annál is többet... :)

Oldalszám: 334
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Gwendolyn Shepard

Kedvenc idézetem: 

"De készíthetsz vele fotókat, és azokkal már megyünk valamire. Ó, és nagyon szeretnék egyet erről a Gideonról. Ha lehet, olyat, amelyiken a füle is látszik. A fül rendkívül sokat elárul az emberről. Különösen a fülcimpák."