Már egy ideje nézegettem ezt a könyvet, már a címe is annyira megfogott, nemhogy a fülszövege. Olyan titokzatos, de mégis kicsit spoileres, így utólag visszagondolva.
Az elejében semmi titokzatos nem volt, mintha egy sima romantikus könyvbe csöppentünk volna, a kicsit sablonos karakterű, de annál imádni valóbb, mentős Josh-sal és az ápolónő Averyvel. Talán az ezredik történet is lehetett volna, amiben a lány beköti a szoknyapecér srác fejét, és végül összeházasodnak, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak a közös kis lakásukban a sok poronttyal. Amúgy ezeket a történeteket imádom, akárhányat olvastam már belőle, sokszor új mondanivalót is adnak, meg amúgy is jó nézni, ahogy Mr. Seggarcból Mr. Tökély lesz, mert akkor megértem, hogy miért a rosszfiúk a zsánerem.
Az első randi óta eltelik sok idő, felépítenek egy saját életet, ami csak az övék, nem veheti el tőlük senki. Vagy mégis? Minden tökéletes, szinte. Aztán jön a csattanó, amire én nem számítottam. Ami tényleg ledöntött, ami végképp arra sarkallt, hogy olvassam, olvassam már tovább, mert megéri. És tényleg így lett.
Mindenféle érzelmet képes volt ez a könyv kiváltani belőlem. Együttérzéstől elkezdve, szerelemig, aztán gyűlöleten keresztül, izguláson át. Egy igazi érzelmi hullámvasút. És bár még Teresa Mummerttől nem olvastam, de ki merem jelenteni, hogy a két író teljesen összhangban volt. Eddig is imádtam Jamie írásait, talán kedvenc írónőim egyikének tartom, zseniális szerintem. Csak hogy már a Maddox testvéreket, mint örök kedvenc könyves pasijaimat ki ne hagyjam. De Josh... Azt hiszem, ő is simán felér egy Maddoxszal. Míg az egyik tűzoltós, a másik mentős.
És tényleg. Ahogy képesek voltak egy teljes érzelmi hullámvasutat, egy olyan romantikus, aranyos, édes, szívmelengető történetet létrehozni... Egy cseppet sem unatkozhattam rajta, aki az ellenkezőjét állítaná, hazudik egyértelműen.
És igazság szerint még mindig kavarognak bennem a gondolataim. Egyszerűen az a pillanat, az számomra egy töréspont volt, és ott menten én nem csak összetörtem, sírtam és zokogtam, hanem éreztem, hogy olyan történetet találtam, ami kiszámíthatatlan, és megmutatja az élet elmúlását meg a változékonyságát. A pillanat van, de minden más bizonytalan.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Avery: A történetnek igazából ő volt az összetettebb karaktere. Az elején kedveltem rettenetesen, hogy nem olyan volt, mint a többi nővér, nem adta magát, a humorát, törékeny, de közben erős jellem is volt. A vége felé viszont elég furcsává kezdett válni, ami nem teljesen jött át, miért is. Persze a bizonyos töréspont után megértem, de előtte?
Josh: Egy újabb pasi, akit hogyha feltalálnám azt a bizonyos gépet, ami könyves pasikat konvertál elő nekem, akkor tuti, hogy elővarázsolnám. Felírom a listára. Bár tényleg elég sablonos karaktere volt abból a szempontból, hogy mennyire hajszolta a nőket, és mikor találkozott Averyvel, akkor teljesen mintha kicserélték volna. De én hiszek abban, hogy van ilyen. És persze elrontott néhány dolgot, de ki nem? Nagyon a szívemhez nőtt, az biztos.
Borító:
Engem első pillanatban megfogott, hogy mit is rejthet. Szimbolikus, és egyedi is egyben. Ezeket a vizes borítókat amúgy is imádom. A betűtípus zseniális, és ilyen méretben kitölti a teret, tiszta jó. De mégis titokzatos. Mint a könyv maga.
Összességében:
Egy ezerszer elmondott romantikus történetnek indult, de egy olyan könyv lett belőle, amit én csak érzelmi hullámvasútnak nevezek.
Imádtam.
Fordulatos volt, leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus könyveket, mégsem csöpögősen. Igazából minden hozzám hasonlóan, teljesen romantikus lelkületűeknek.
Oldalszám: 360
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: Josh Avery
Kedvenc idézetek:
"Mindenkivel előfordul, hogy összetörik a szívét vagy elveszít valakit. Ez is az élet része, és hamar megtanuljuk értékelni a szép pillanatokat, mielőtt még elveszítenénk őket."
És egyre kíváncsibb és kíváncsibb vagyok... Nagyon jó értékelés lett, drága ^^
VálaszTörlésPuszi,
Virág
Örülök, hogy tetszett *-*
Törlés