Anne L. Green - Törékeny vonzerő

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből? Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból. Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni. Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket. Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink? Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait."

Nagyon szépen köszönöm drága Anne-nek és az Álomgyár kiadónak a lehetőséget az olvasásra!

Mielőtt belekezdtem, rengeteg jót hallottam már róla, és a Viharos érzelmeket is pozitív csalódás után tettem le. Kíváncsian vártam, hogy ebből a nem mindennapi fülszövegből mit fog kihozni az írónő. És amikor ténylegesen belekezdtem a történetbe, nem tudtam letenni. Kiderült, hogy minden 5 csillagos visszajelzés igaz, és most én próbálom meg szavakba önteni azt a csodát, amit az imént olvashattam. 

Már maga a cím is magával ragadó, nem mindennapi, ahogy maga a történet sem az. Ha a fülszövegét nem olvastátok volna még el, ez a két szó mindenképp felkelti az érdeklődéseteket, ahogy az enyémmel is tette. A kérdés: Miért törékeny ez a vonzerő? Részben a választ megkapjuk a könyv hátulján lévő ismertetőben, de tulajdonképpen az egészre a sorok között döbbenünk rá és Adam gyönyörű mondatában, ami az egyik kedvenc idézetem is lett:

"Olyan erősnek tűnsz, de mégis annyira törékeny vagy. Az én kis törékeny vonzerőm."

Már az első oldalakon tudtam, hogy ez nem az a könyv lesz, amit már ezerszer megírtak és Dunát lehetne vele rekeszteni, annyi van belőle. Egyedi. Rendkívül, és ez számomra már az első oldalakon megnyilvánult. A karakterekre később térnék ki bővebben, de annyit mindenképp el kell mondanom, hogy imádom őket. Főleg Adamet, aki talán elsőre olyan tucatférfinak tűnhet, aki minden könyvben megjelenik, de már az első sorokból kiderül, hogy nagyot tévedünk, ha ezt gondoljuk. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezt mennyire rendkívülinek gondoltam. Egy olyan pasi, aki kedves, gyengéd, nem csak néhanapján, hanem mindig. De attól még nem a papucs, akit mindenki ugráltathat. Viszont erről bővebben tényleg később. 

Térjünk inkább rá a történetre.

Két megtört szív, megtört lélek, akik azt hiszik, soha többé nem lehetnek boldogok, legszívesebben az életüket is eldobnák maguktól, ha attól könnyebb lesz a terhük, mégis egy pillanat képes mindent, de abszolút mindent megváltoztatni, és hiszem, hogy ilyen a való életben is megtörténhet. Chloe, akinek az eddigi élete rosszabb volt, mint a pokol legsötétebb bugyra, reményt adott. Nem csak a könyvben Adamnek, hanem nekünk is. Nekünk, olvasóknak. A történeten keresztül megmutatja és megtanít bennünket arra, hogy vannak nagyon rossz események az életünkben, ezek elől nem lehet elmenekülni, de nem szabad sohasem feladni, mert ha bedobod a törölközőt, lehet elszalasztod a lehetőséget arra, hogy tényleg rendkívül boldog legyél. Rettentően remélem, hogy más nők nem szorulnak olyan eszméletlenül felfoghatatlan helyzetbe, hogy a férjük hirtelen pszichopatává változik, és mindent elvesz tőlük és nem hagyja meg az önbecsülésük apró darabját sem. Hihetetlen, hogy ilyen egyáltalán megtörténik. De ettől, hogy egy látszólag nem hétköznapi, mégis valahol mindennapos problémát boncolgat az írónő, talán segíthet az olyan Chloe-knak és Adameknek, akik szintén hasonló dolgokkal küszködnek az életben. A gyász... Mindenképp eljön valamilyen formában. Adam történetén keresztül segít akár a saját fájdalmunkat és gyászunkat feldolgozni. Teljességgel saját magaménak éreztem a két főszereplő kínlódását, összeszorult a szívem, ha csak rájuk kellett gondolnom és arra, miket éltek át külön-külön és együtt. 

Túl gyorsan haladtam vele. 

Egyik pillanatban még alig lapoztam bele, aztán már túl voltam a 300. oldalon is, de egyszerűen képtelen voltam megemberelni magam, és letenni. Aztán végül mégis rájöttem, lassítani kellene a tempón, mert így túl hamar vége lesz, én pedig nem akartam befejezni. Annyira megfogott az egész, hogy képtelen lettem volna letenni, de muszáj volt. Egyszerűen hajtott valami érzés, hogy tudjam, mégis  mi lett a vége. 

Izgultam.

A főszereplőinkért, a saját érzelmeimért, volt bennem egyfajta kérdőjel: ennek is hasonló katartikus vége lesz, mint a Viharos érzelmeknek? Azt viszont nagyon nem akartam, mert ha belőlem már szakadnak a könnyek, az jót jelent, de emellett valakinek az elvesztését is. 

Egy mondat sem volt, amiben ne lett volna izgalom, kíváncsiság, vágy. Igazából már az első pár oldalra a szívemhez nőttek a szereplők, és azt kell mondanom, annyira kíváncsivá tett ez a kötet, annyira megszerettem a mellékkaraktereket is, Amyt, Mattet, Alexékat, Pamet, így rettentően örülök, hogy róluk is készült külön történet, ugyanis minél hamarabb a kezembe szeretném őket venni. 

Sajgott a szívem, mikor az utolsó oldalra értem, de megérte, mert ennél csodálatosabb befejezést nem is kaphatott volna a történet, mint amiket az utolsó sorok rejtettek.

AJÁNLOM.

Karakterek:

Chloe: Egy olyan női karakter, akire bárki felnézhet. Olyan tragédiák után, amiket ő átélt, újra bízni, újra szeretni, újra boldognak lenni... Nem sokan képesek rá. És igen, a heg a sebtapasz alatt örökre ott marad, és nem feltétlen egyszerű továbblépni, ezt tapasztalhattuk, mégis megmutatta, hogy mindig van remény. Bárkinek. Bármikor. Talán a legerősebb női karakter, akiről valaha olvastam, márpedig lassan 5 éve vagyok hatalmas könyvmoly, találkoztam egynéhány könyvvel. 

Adam: Mint már említettem, nem áll be a férfikarakterek tucatjaiba, nem az arrogáns seggfej, mégis ezt szeretjük benne típus. Annál inkább a kedves, lágyszívű, gyengéd, mégis acélos és férfias. Ahogy Cat, talán valaki az olvasók közül is unalmasnak hívhatná, viszont nekem egyáltalán nem ez a véleményem róla. Ő az a fajta, aki képes az emberrel elfelejtetni a múltat, és tekintetét csak a jövő felé irányítani. Pont ilyen emberre volt szüksége Chloe-nak ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni. És igen, kívánom, hogy minden lány találja meg egyszer a saját maga Adamjét, aki mindig gondoskodik róla és biztonságot nyújt neki.

Borító:

Borító szintjén megint érkezik a feketeleves, ha megnézzük Anne L. Green könyveinek külsejét, az összes nagyjából egy tematikára épül. Szürke háttér és néhány karakter elöl. Jelen esetben egy bongyori, vörös lány, aki lehetne akár Chloe, amikor túl sokat törődik egy nap a hajával. Továbbá tiszta alapozó a feje és valószínűleg a képen látható válla is, ami nekem nem baj, úgy sminkeli magát, ahogy akarja, mégis annyira nyilvánvalóan látszik. Úgy tűnik mintha a felét kiretusálták volna, de az orrán túl már fáradtak voltak, és hagyták az egészet, jó lesz így is alapon. Viszont ezt a türkizes, zöldes árnyalatot nagyon imádom, rettentően passzol a szürkéhez meg mindenki tudja, hogy a vörös hajúaknak jól áll a zöld. 

Sokszor említettem már, hogy jobban szeretem, ha egy ember helyett valami részletet kiragadnak, itt mondjuk akár egy farmos részt vagy az első találkozásukat simán el tudnám képzelni kívül. 

Összességében:

Imádom, mikor egy könyvnek van mondanivalója, és ez itt sem volt másképp. Olyan példán keresztül, ami megmutatja, hogy mindig van remény. Ki merem állítani, hogy Adam és Chloe története nem átlagos. Egész végig szívemen viseltem a sorsukat, és alig bírtam az utolsó oldalakon elengedni őket. Szívhez szóló történet két megtört lélekről és arról, hogyan is találjuk meg a saját boldogságunkat a múltbeli szörnyűségek dacára. 

Kinek ajánlanám? Mindenkinek.

Mindenkinek, aki romantikára, biztatásra, tanácsra, izgalomra, szerelemre, boldogságra vágyik. Mert Anne L. Green ezt mind adta nekünk a Törékeny vonzerőn keresztül.

Oldalszám: 528

Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Adam Avens és Chloe Stanton

Kedvenc idézetek: 

"A szeretet a lehető legjobb terápia. Az embernek szüksége van arra, hogy fontosnak érezze magát. Érezze, hogy szeretik. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény." 

*

 "– Gondolom, nem tudja mik ezek – igéző szemei vidáman csillogtak. – Szeretném magát bemutatni az emelőnek és a csavarkulcsnak – fúrta a tekintetét az enyémbe." 

*

 "Csak a bolond keveri össze a sorsot a végzettel. A végzet az, ami történik. A sors az, amit mi alakítunk Végeztünk dacára." 

*

 "Egy férfi, akit gúzsba kötött a megszokás, a kényelmes, nyugodt élet. Legalábbis ezt vágta Cat újabban oly gyakran a fejemhez. Nekem mégis meggyőződésem volt, hogy ami kell a boldogságomhoz, tulajdonképpen megvan. Nem vágytam ennél többre."

*

 "„ Ez a pasi olyan, mint egy keresztrejtvény: idegesítő, bonyolult és megfejthetetlen.”" 

*

 "A szavai felébresztették bennem a rég várt reményt." 

*

 "– Mert én… én… nem a megfelelő nő vagyok neked. Annyi megalázó dolgot éltem át, megbélyegeztek, undort keltő és gyalázatos vagyok. Kinek kellenék így?
 – Nekem." 

*

 "Betegesen minden egyes nap a Photographot hallgattam Ed Sheerantól, megunhatatlanul." 

*

 "„ A szerelem olyan, mint a fa; magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”  (Victor Hugo)" 

*

 "Olyan erősnek tűnsz, de mégis annyira törékeny vagy. Az én kis törékeny vonzerőm." 

*

 "„Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.” (Georg Friedlich Daumer)"

Egyértelműen:)