2017. április 3.

Kasie West - Szívességből szerelem

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol? Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?"

Nagyon szépen köszönöm a Menő könyvek kiadónak a lehetőséget az olvasásra!

Még megjelenés előtt kinéztem magamnak ezt a könyvet. A fülszövege, a borítója, a témája egyből megfogott. A karakterek is olyanok, akikkel egy mai tinédzser könnyen azonosulhat. Olyan problémákat is boncolgat, amiket nem is gondolnánk bele ebbe a könyvbe, mégis megjelennek. Internet használata, a kapcsolati kérdések: szülő-gyerek, testvérek vagy barátok között. Gia és Pót-Bradley életén keresztül vizsgálhatjuk ezeket, ráadásul az egész egy aranyos, romantikus köntösbe van tekerve, amit én személy szerint imádtam. Abban a hangulatban voltam éppen, hogy valami egyszerűt, valami lazát szerettem volna olvasni, erre a Szívességből szerelem meg is felelt a maga aranyosságával, mégis többet kaptam tőle, mint azt vártam volna. 
Sokszor említettem már, hogy nincs bajom az olyan könyvekkel, amik simán egy kikapcsolódást jelentenek, és már az elején le lehet szűrni az egésznek a végkimenetelét. Az én életemben ilyen élmény is kell néha, pontosabban elég sokszor. Imádok a saját kis, sokszor stresszes világomból egy teljesen egyszerű, laza és aranyos világba kerülni, ahol szinte minden cukormázasan szerelmes, az oldalak pedig hamar telnek, mert a történet beszippant magába. 
Faltam a sorokat egészen a végéig, ahol egyszerűen a lapok elfogytak, én meg hirtelen összegezni kezdtem az élményt, amit ez a könyv adott. A maga kis egyszerűségével és bájával színt vitt a napomba, sokszor mosolyt csalt az arcomra, és azt hiszem, egy irománynak ez is a fontos szerepköreibe tartozik. Váltson ki valami érzelmet az olvasóból, mégpedig belőlem a fülig érő mosolyt hozta ki. Ehhez a kinti napfény még hozzá is tett. Apró információt már elvetettem a szereplőkről, akik tényleg a mai világban élnek, ezáltal mi is átérezhetjük a problémákat, amiket ők átélnek. Milyen, ha a legjobb barátod becsap, elhagynak, hátba döfnek, egyedül érzed magad, új barátokat szerzel, vagy rendkívül boldog vagy valami miatt. Hiszen az ember ezt nap mint nap átéli. Némelyiknél sajnos. Ráadásul egy olyan rendkívüli karakter bontakozik ki előttünk Gia személyében, akkora jellemfejlődés, amit nem sokszor láttam, de mégsem hihetetlen. Én bízok abban, hogy még az ilyen lányokat is egy különleges találkozás meg tud változtatni. 
Nem is húznám tovább a szót. Ha kikapcsolódást keresel, ez a könyv a legjobb választás. Aranyos, romantikus, szívhez szóló és úgy beszippant, hogy egy pillanat telik csak el, és az olvasó már a végén találja magát.

Karakterek:
Gia: Egy sznob, gimi legmenőbb lányból a történet során egy megértő, szívélyes és törődő karakterré vált elhagyva a rosszat, és jobb emberré akart válni. És talán ez ösztönözheti az olvasót is ugyanerre, hogy vállalja fel a másságát, próbáljon a jó irányba lépni. Ez a szála pedig különösen a szívemhez nőtt a könyvnek. 
Pót-Bradley/Hayden: Igazából mindkét szereplőt szerettem talán az egész regényen keresztül, így választani nem választanék köztük. Egy rendkívül érzékeny, aranyos, sebezhető srácról beszélünk, mégis távolról sem volt tökéletes. Elkövetett hibákat, amiket utána megpróbált jóvá tenni, és igazából érthetőek is voltak a tettei. Nagy kérdés. Kinek higgyünk? Barátnak vagy a szerelmednek? 

Borító:
Imádom. Tipikusan olyan, amiket én is magam elé tudok képzelni. Kiragad egy jelenetet a műből, és azt jeleníti meg. És bár az eredeti borítója más, mégis meghagyta valamennyire a stílusát. (Azért hozzátenném, hogy nekem a magyar külső jobban tetszik.) A színek összhangban vannak, ráadásul gyönyörű összhangban. Narancssárga-rózsaszín-barna. Talán nem hinné az ember, de itt rendkívül megnyugtató és olyan stressztelenítő hatása van, legalábbis rám tekintve. 

Összességében:
Többet kaptam tőle, mint vártam. Egy egyszerű gimis történetnél ez jóval több. Olyan témák elemzései vannak titkon elrejtve benne, amit egy mai tinédzser is átélhet. Barátok, szerelmek, család... 
Ajánlanám leginkább azoknak a molyoknak, akik a gimis éveiket élik, esetleg szeretnek róla olvasni. Végtelenül romantikus lelkületűek se hagyják ki ezt a könyvet, hiszen eszméletlenül aranyos és szívhez szóló. 

Oldalszám: 302
Kiadó: Menő könyvek

Kedvenc karakter: Hayden Reynolds

Kedvenc idézetek: 

"– […] Távkapcsolatban élünk… vagyis éltünk. Úgyhogy Julie azt hiszi, leszólítottam valami random fazont az utcán, hogy pózoljon velem. 
 – Fogalmam sincs, hogy juthat eszébe ilyen – nevetett fel."
 *
 "– Fantasztikusan nézel ki, Gia. Mint mindig.
 – Köszi. Te is.
 – Szerinted fantasztikusan nézek ki?
 – Kiszemeltelek egy parkolóban, hogy játszd el a lovagomat. Szerinted bárkivel megelégedtem volna?
 – Hát ez igencsak kétértelmű, mert a „kiszemelés” azt sugallja, hogy bő volt a választék. Pedig csak én voltam ott. Úgyhogy igen, szerintem bárkivel megelégedtél volna.
 – Akkor még szerencse, hogy fantasztikusan nézel ki.
 – Igen, az." 
*
 "– Általános iskola óta ugyanazok a barátai. Mind sportolnak. Ő viszont…
 – Ne mondd ki – kérte Hayden.
 – …kocka.
 – Kimondta." 
*
 "– Tetszel neki, Gia. Csak idióta." 
*
 "– Szerintem ti ketten jó pár vagytok. Ő magabiztosabb melletted, te pedig lazább vagy vele. Ha az ember ilyet talál, nem hagyhatja ennyire könnyen, hogy az egész tönkremenjen.
 – Hát köszi, te pszichomókus – nevettem fel. – De már vége, és nem futom le ugyanazt a kört még egyszer."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése