"Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak."
Szinte az összes LOL-könyvet olvastam, bár azért még talán egy vagy kettő kimaradt az életemből. Kezdetben tipikus love story-ként könyveltem el őket, amik jók egyszer-egyszer elolvasni két nehezebb könyv között. Zömmel ezek a "lúzer lány-nagymenő fiú" párost veszik alapul, amihez én elég szkeptikusan állok hozzá. De mostanában egyre jobban megszerettem őket, ezt is mutatja az, hogy szinte az összesen túl vagyok már.
Egyik főbb témája a könyvnek a fiú-lány barátság, amikről tudjuk, hogy nem léteznek. Legalábbis ezekben a könyvekben. Valójában szerintem igenis van, tapasztalattal tudom mindezt alátámasztani. Sally, akit leginkább azért ismernek a suliban, mert a focicsapat sztárja és nagy reménysége, Becks Kent a legjobb barátja megszámlálhatatlan idők óta. Ki gondolta volna, a srác a legmenőbb az egész suliban, a teste isteni, a lányok kelletik magukat, amint meglátják őt. Bevallom, ez elég "lolos" felállás eddig. Változott-e ez a későbbiekben? Nem nagyon.
Ennek ellenére imádtam a könyvet.
Nem bírtam letenni, pedig már fájt a szemem, annyira fáradt voltam, ráadásul másnap iskolába is kellett volna mennem, és sajnos mentem is, de hatalmas erőfeszítésbe tellett, hogy ne aludjak el egy-egy órán. Mikor megkérdezték: Barby, csináltál házit? Ráztam a fejem, és annyit mondtam: Olvastam. Nem kérdezték, meddig, szerintem tudták, hogy majdnem egész éjjel. Hopika.
De egyszerűen annyira magával ragadott a történet, Sally karaktere, Becks és az események, hogy nem akartam elereszteni, és aludni 6-7 órát, majd csak utána folytatni. De muszáj volt, mert különben kifolyt volna a szemem. Ezt teszi az iskola. Lefáraszt, hogy aztán ne legyen erőm olvasni, köszi szépen. Nice work.
A történetünk elején, és igazából végig, Sally legjobb barátnője, Hooker össze akarja hozni őt egy tucat, vagy annál is több fiúval. Vakrandik egymás hegyén-hátán, mire végül főhősnőnknek az a világmegváltó ötlete támad, hogy a lány akkor nem akarja majd mindenkivel összeboronálni, ha azt látja, szerzett magától valakit. Kell egy álpasi. Ez az a szál, amit sajnos Cookie előtt is többször ellőttek már, viszont a javára legyen írva, hogy rettentő élvezhető volt. Nem is akadtam fenn ezen a momentumon.
Ki lehetne a legjobb barátnál alkalmasabb erre a posztra?!
Így jött tehát, hogy Sally és Becks megegyezésre jutva tettetni kezdték, hogy ők egy pár. Voltak, akiket könnyen meg tudtak győzni, mások nehéz diónak bizonyultak, mint mondjuk Hooker. Telt, múlt az idő, na meg a sok oldal. De a történet lényege tulajdonképpen ennyi. Nem egy megterhelő olvasmány, nagyon sőt, mégis annál inkább aranyosabb.
Az írónő nem sokat fordított a szálakon, bevallom, az egész kiszámítható volt, ennek ellenére én élveztem. Igen, azt hiszem, ezt nem tudom eléggé hangoztatni. Néha kellenek az ilyen kis laza könyvek a sok kemény és (természetesen csak jó értelemben) lelket romboló mű közé. Nekem legalábbis mindenképp.
És ennek a kis kikapcsolódásnak tökéletes volt a Kamuzások, kavarások. Nem vártam tőle ilyen értelemben sokat, nem vártam tőle, hogy megváltsa a világot, de attól még véghetetlenül magával ragadott, és szerintem, ha neked is ilyen kedved van, drága olvasó, hogy egy kis kikapcsolódásra vágysz mindenek felett, akkor Cookie O'Gorman könyve a neked való préda egy szép délutánra.
Karakterek:
Sally: Szerettem a humoros és különc karakterét. A nagy vonzódását a Star Warshoz és a Harry Potterhez. Teljesen megértettem, mintha saját magamat látnám egy könyvben megalkotva. Lehet is érezni, hogy talán ez is, miszerint ennyire megkedveltem a főhősünket, sokat dobott a könyvvel kapcsolatos érzéseimen.
Becks: A srác, aki minden olvasónak mosolyt csal az arcára, és bevackolja magát a szívébe. Velem is ezt tette. Túúúúúl tökéletes. Ilyen pasi nem létezik. Pff.
Borító:
Igazából összehasonlítva az eredetivel nem is tudom, melyik tetszik jobban. A Mórások általában valami egészen mássá varázsolják az eredeti kinézetét az itthon megjelent LOL könyveknek, amik változó eredményűek lesznek.
Igazából élveztem ezt a kezemben tartani. Nagyon megtetszett az a két háttérben lévő kép és a közepén a nagynak a kerete, amik domború, szaggatott vonalak.
Mégis az első, ami szembetűnik, a középre helyezett nagy fotó azzal a kerettel, amit pont az előző mondatban meséltem. És nekem ez nem tetszik. Mégpedig azért nem, mert nem nagyon hasonlítanak a könyvbeli karaktere, vagy csak én nem így képzeltem őket már csak azért sem.
De amúgy az egész kompozíciónak a színét imádom. A bordó az egyik kedvenc színem, így nem is csoda. A betűtípus is nagyon jó helyre lett téve, és illik a történethez is.
Összességében tetszik. :)
Összességében:
Nem mondanám rá, hogy fordulatos, sőt nagyon kiszámítható, mégis engem magával ragadott. A stílusa humoros, a szereplők szerethetőek, az alaptörténet is rettentően aranyos. Alig bírtam letenni, és elmenni aludni, ez már eléggé árulkodó jel.
Néha kell ilyen kikapcsolódásos könyv, ami nem hordoz világmegváltó tartalmat, csak úgy van a maga kis rózsaszín, ártatlan világában. Legalábbis nekem biztosan. Erre a célra a Kamuzások, kavarások tökéletesen megfelel. :)
A történetünk elején, és igazából végig, Sally legjobb barátnője, Hooker össze akarja hozni őt egy tucat, vagy annál is több fiúval. Vakrandik egymás hegyén-hátán, mire végül főhősnőnknek az a világmegváltó ötlete támad, hogy a lány akkor nem akarja majd mindenkivel összeboronálni, ha azt látja, szerzett magától valakit. Kell egy álpasi. Ez az a szál, amit sajnos Cookie előtt is többször ellőttek már, viszont a javára legyen írva, hogy rettentő élvezhető volt. Nem is akadtam fenn ezen a momentumon.
Ki lehetne a legjobb barátnál alkalmasabb erre a posztra?!
Így jött tehát, hogy Sally és Becks megegyezésre jutva tettetni kezdték, hogy ők egy pár. Voltak, akiket könnyen meg tudtak győzni, mások nehéz diónak bizonyultak, mint mondjuk Hooker. Telt, múlt az idő, na meg a sok oldal. De a történet lényege tulajdonképpen ennyi. Nem egy megterhelő olvasmány, nagyon sőt, mégis annál inkább aranyosabb.
Az írónő nem sokat fordított a szálakon, bevallom, az egész kiszámítható volt, ennek ellenére én élveztem. Igen, azt hiszem, ezt nem tudom eléggé hangoztatni. Néha kellenek az ilyen kis laza könyvek a sok kemény és (természetesen csak jó értelemben) lelket romboló mű közé. Nekem legalábbis mindenképp.
És ennek a kis kikapcsolódásnak tökéletes volt a Kamuzások, kavarások. Nem vártam tőle ilyen értelemben sokat, nem vártam tőle, hogy megváltsa a világot, de attól még véghetetlenül magával ragadott, és szerintem, ha neked is ilyen kedved van, drága olvasó, hogy egy kis kikapcsolódásra vágysz mindenek felett, akkor Cookie O'Gorman könyve a neked való préda egy szép délutánra.
Karakterek:
Sally: Szerettem a humoros és különc karakterét. A nagy vonzódását a Star Warshoz és a Harry Potterhez. Teljesen megértettem, mintha saját magamat látnám egy könyvben megalkotva. Lehet is érezni, hogy talán ez is, miszerint ennyire megkedveltem a főhősünket, sokat dobott a könyvvel kapcsolatos érzéseimen.
Becks: A srác, aki minden olvasónak mosolyt csal az arcára, és bevackolja magát a szívébe. Velem is ezt tette. Túúúúúl tökéletes. Ilyen pasi nem létezik. Pff.
Borító:
Igazából összehasonlítva az eredetivel nem is tudom, melyik tetszik jobban. A Mórások általában valami egészen mássá varázsolják az eredeti kinézetét az itthon megjelent LOL könyveknek, amik változó eredményűek lesznek.
Igazából élveztem ezt a kezemben tartani. Nagyon megtetszett az a két háttérben lévő kép és a közepén a nagynak a kerete, amik domború, szaggatott vonalak.
Mégis az első, ami szembetűnik, a középre helyezett nagy fotó azzal a kerettel, amit pont az előző mondatban meséltem. És nekem ez nem tetszik. Mégpedig azért nem, mert nem nagyon hasonlítanak a könyvbeli karaktere, vagy csak én nem így képzeltem őket már csak azért sem.
De amúgy az egész kompozíciónak a színét imádom. A bordó az egyik kedvenc színem, így nem is csoda. A betűtípus is nagyon jó helyre lett téve, és illik a történethez is.
Összességében tetszik. :)
Összességében:
Nem mondanám rá, hogy fordulatos, sőt nagyon kiszámítható, mégis engem magával ragadott. A stílusa humoros, a szereplők szerethetőek, az alaptörténet is rettentően aranyos. Alig bírtam letenni, és elmenni aludni, ez már eléggé árulkodó jel.
Néha kell ilyen kikapcsolódásos könyv, ami nem hordoz világmegváltó tartalmat, csak úgy van a maga kis rózsaszín, ártatlan világában. Legalábbis nekem biztosan. Erre a célra a Kamuzások, kavarások tökéletesen megfelel. :)
Oldalszám: 300
Kiadó: Móra
Kedvenc karakter: Baldwin Eugene Charles Kent (Becks)
Kedvenc idézetek:
" Nincs semmi baj – tette a kezét a vállamra Leo. – Becks sosem hajtana rájuk.
– Így van – értett egyet Thad. – Ő csak a tiéd.
– Pedig az a vörös nagyon dögös – tette hozzá Ollie, amivel kiérdemelt egy nyaklevest Mr. Kenttől.– Jézusom! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy Becks hűséges."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése