Sziasztok molyok! Múlt szerdán kezdetét vette a Könyvekről, bloggertől, igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt, a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann - Mechanikus London c. műve lett - lássuk, hogyan vélekedtünk róla.
"London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel."
Bár annyira nem látszik sok olvasmányomon, de szeretem a jó detektívregényeket, amiben főhősünk vagy főhőseink nyomoznak valami után vagy valami miatt. Itt is ez a felállás.
Newbury és társa, Veronica egy veszélyekkel és megoldandó ügyekkel teli városban élnek, ahol egy pillanatig sem unatkozhatnak, ahogy a regény alatt az olvasók sem. George Mann egy alternatív történelemben egy olyan világot mutat be nekünk, ahol az emberek mellett a robotoknak is fontos szerepük van. A gépek sokféle megbízatást kapva lepik el Londont, és teljesítik a gazdájuk összes parancsát. Mindenki romolhatatlannak hiszi őket egészen addig, míg egy léghajó az eget el nem hagyja hirtelen, több halottal egy nagy puffanás következtében. A főúri fenségeket is nyugtalanítani kezdi a baleset, így nyomozásra indítják a legjobb szakembert e téren, Sir Maurice Newburyt, aki éles eszével és segítőivel próbál a probléma végére járni. Ezt a tevékenységet nem könnyíti meg a sok hazudozás és a pestisjárvány, ami London szegényebb negyedeit uralja.
Bevallom, először megijedtem egy kissé az E/3 gondolatától, viszonylag régen akadt a kezembe könyv, ami így lett volna megírva, de hamar túltettem magam rajta, mert magával ragadott a történet. Ahogy belecsöppenünk a nyomozásba, magunk is találgatni kezdjük az okát, mégis miért zuhant le az a léghajó, méghozzá pilóta nélkül. Felvetődött bennem a kérdés, mégis ki áll a támadások mögött. Gyanúsítottakból volt bőven, lehetett választani, de egész végig forgott bennem válasz. Minden fejezetben másra gyanakodtam, így azt lehet mondani, hogy nem egy kiszámítható történettel van dolgunk, ha a Mechanikus Londont vesszük a kezünkbe.
Ami engem egyedül zavart a történet során, az a számomra túl sok név volt, vagyis a sok szereplő megjegyzése, mégis ki kicsoda. Mivel a történet sok helyszínen játszódik, sok kisebb mellékszereplő is feltűnik a jelenetekben, és bevallom, néhol összezavarodtam köztük, melyik embert csatoljam melyik névhez.
A főszereplők kedvelhetőek voltak, nem másztam egyiktől se a falra. George Mann stílusáról az E/3-as írásmódján kívül annyit tudok még mondani, hogy szerintem élvezhető volt. Nem mai szlenget használ, de a szépirodalom kategóriába se sorolnám be, inkább olyan egészséges középúton haladt végig.
Karakterek:
Newbury: Az antropológus az egyik legjobb az országban, ezért is őt bízták meg az üggyel. Viszont külső szemlélőként annyira nem ismerhettem meg magát a személyét, bár igazából ez nem is volt annyira baj, nem azért, mert érdemtelen volt erre, egyszerűen az író inkább a cselekményre fektette a hangsúlyt és annak izgalmára. Persze tudunk róla alapvető dolgokat, mégsem volt olyan fontos, hogy még a kedvenc színére is kíváncsiak legyünk. Az más műfaj.
Veronica: Kimondottan szimpatizáltam a nővel. Nagyon tetszett, hogy ha bár nem nyomozónak, de segédjének egy nőt választott az író, aki nem mellesleg rettentően okos és agyafúrt. És bár csak segéd, mégsem kevésbé fontosabb szereplője a történetnek, mint Newbury.
Borító:
Ha csak távolról nézzük, kicsit sötét az összhatása, de ha közelebbről is megvizsgáljuk, a két kép teljességgel illik a történetre. Ráadásul szerintem nagyon jól néz ki, de hát én jobban is szeretem a sötétebb árnyalatokat. Olyan, mintha a két fotó két jelenetet mutatna be a könyvből. Zseniális. És az ezeknek keretet adó apró fogaskerekek még jobban díszítik a borítót. Szerintem a betűtípus is teljesen illik hozzá, meg vagyok vele elégedve.
Összességében:
Szerettem olvasni, izgalmas történetet kaphattunk George Manntól, aki visszarepített egy alternatív történelembe. A helyszín London, az egyik kedvenc városom, talán ez sem mellékes.
Aki a detektív könyvek és nyomozásos történetek rajongója, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani. Főleg ha ezt ötvözzük egy kis fantasy elemmel. Nem csak lányoknak!
a Rafflecopter giveaway
Ami engem egyedül zavart a történet során, az a számomra túl sok név volt, vagyis a sok szereplő megjegyzése, mégis ki kicsoda. Mivel a történet sok helyszínen játszódik, sok kisebb mellékszereplő is feltűnik a jelenetekben, és bevallom, néhol összezavarodtam köztük, melyik embert csatoljam melyik névhez.
A főszereplők kedvelhetőek voltak, nem másztam egyiktől se a falra. George Mann stílusáról az E/3-as írásmódján kívül annyit tudok még mondani, hogy szerintem élvezhető volt. Nem mai szlenget használ, de a szépirodalom kategóriába se sorolnám be, inkább olyan egészséges középúton haladt végig.
Karakterek:
Newbury: Az antropológus az egyik legjobb az országban, ezért is őt bízták meg az üggyel. Viszont külső szemlélőként annyira nem ismerhettem meg magát a személyét, bár igazából ez nem is volt annyira baj, nem azért, mert érdemtelen volt erre, egyszerűen az író inkább a cselekményre fektette a hangsúlyt és annak izgalmára. Persze tudunk róla alapvető dolgokat, mégsem volt olyan fontos, hogy még a kedvenc színére is kíváncsiak legyünk. Az más műfaj.
Veronica: Kimondottan szimpatizáltam a nővel. Nagyon tetszett, hogy ha bár nem nyomozónak, de segédjének egy nőt választott az író, aki nem mellesleg rettentően okos és agyafúrt. És bár csak segéd, mégsem kevésbé fontosabb szereplője a történetnek, mint Newbury.
Borító:
Ha csak távolról nézzük, kicsit sötét az összhatása, de ha közelebbről is megvizsgáljuk, a két kép teljességgel illik a történetre. Ráadásul szerintem nagyon jól néz ki, de hát én jobban is szeretem a sötétebb árnyalatokat. Olyan, mintha a két fotó két jelenetet mutatna be a könyvből. Zseniális. És az ezeknek keretet adó apró fogaskerekek még jobban díszítik a borítót. Szerintem a betűtípus is teljesen illik hozzá, meg vagyok vele elégedve.
Összességében:
Szerettem olvasni, izgalmas történetet kaphattunk George Manntól, aki visszarepített egy alternatív történelembe. A helyszín London, az egyik kedvenc városom, talán ez sem mellékes.
Aki a detektív könyvek és nyomozásos történetek rajongója, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani. Főleg ha ezt ötvözzük egy kis fantasy elemmel. Nem csak lányoknak!
Oldalszám: 300
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kedvenc karakter: Veronica Hobbes
Kedvenc idézetek: -
BLOGTURNÉ RÉSZLETEI:
06. 07. - Kitablar
06. 09. - Fordítóblog
06. 11. - Könyvmánia.
06. 13. - Pandalány olvas
06. 15. - Lap lap után
06. 17. - Szegecsvár - Demi Kirschner
Ahhoz, hogy bekerülj a nyereményjáték virtuális kalapjába, nincs más dolgod, mint kitölteni a dobozt. :)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése