"Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…
Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni fogod."
Maggie Stiefvater - Mercy Falls farkasai trilógia azok közé a könyveim közé tartozik, amikbe első pillanatban beleszerelmesedtem. Ha ezerszer nem olvastam, akkor bizony egyszer sem. Minden évben újra a kezembe veszem, és az a furcsa, (Furcsa? Dehogyis, hiszen Maggie-ről beszélünk.) hogy minden egyes alkalommal újabb jelentéssel bővült számomra. Pedig maga a történet és a könyv betűi nem változtak azóta.
De kezdem az elején, miért is imádom ennyire ezt a történetet.
A romantikuson kívül elég nagy fantasy-fan is vagyok, nem is tudom, hol kezdődött ez a nagy szenvedély, de egyszerűen imádok más világokban járni, elszakadni a valóságtól, amit egy misztikus könyv teljességgel át tud adni. A Shiverben vérfarkasokkal találkozhatunk, amit ha megemlítek egy könyvmolynak, fogja a cuccát és vissza se nézve elrohan. Miért? Mert eléggé mainstream téma volt egykoron ez a lény, meg amúgy a farkas motívum is, na meg persze rögtön azonosítják a tipikus Alkonyat-Jacob-vérfarkas témával. Pedig itt egyáltalán nincs erről szó. Se telihold, se ezüst, egyszerű farkasoknak tűnnek mindenki számára, mégis a monstrumok szíve helyén emberi szív dobog és emberi lélek van bennük. Ráadásul ezekhez a lényekhez az írónő egy különleges okot adott, amitől a változás végbemehet, ez pedig az időjárás és a környezet hőmérséklete.
Nyáron ember, télen farkas.
Imádom.
Mégis a farkasmotívum az igazat is mutatja, ugyanis attól mert egy része emberi az állatnak, nem sokkal kevésbé lesz állatias. Az ösztöneire hallgat, ezt Sam háttértörténetéből, sőt Grace életének egy szakaszából is megtudhatjuk.
A lányt kiskorában megtámadták a farkasok. Megharapták, mégsem változott át sohasem. Mitől? Azt pontosan nem tudni.
Több évvel később újabb támadást foghatnak az állatokra, mégpedig egy fiatal fiúnak a megölését. Jack Culpeper. Az arca telis-tele van a híradókkal, újságokkal és a halálhírével. Ekkor döntik el a lakosok, hogy végeznek a bestiákkal, akik igazából... emberek, de ezt ők nem tudják.
Grace azóta az eset óta a farkasok megszállottja, figyeli őket, főleg egyet. A sárga szemű, szürke farkast. Kicsit hihetetlen, hogy ennyire elhiszi a vérfarkasokról szóló történetet, az alakváltókról, és semmi kétsége sincs afelől, hogy ez igaz.
Mégis a Sammel való románcuk az egyik legszebb, amit valaha könyvben olvastam.
Gyönyörű és csodaszép. Mesébe illő.
Sam nem egy sima farkas. Igazi vezető, a legjobb, a legmelegebb szívű srác, akivel valaha összesodort a szél. Nem az arrogáns rosszfiú, színtiszta jóság. És Grace, aki szintén mindenkiben a jót látja, szeretetteljes és segítőkész.
Nincsenek a történetben felesleges viták. Nem kell várni a pillanatot, hogy kiderül valami a másik életében, ami éket ver közéjük. Nincs jajj, megcsaltál és elhagytál a legjobb barátomért.
Inkább ez az igazi szerelem.
De eközben a történet sem laposodik el, Jack testvére, Isabel rájön a farkasok kilétére, Olivia is belekeveredik az ügybe, és még a tél is egyre jobban közeledik. A fagy, amikor Sam már nem lehet Sam.
Sokadjára is olvasva végigizgultam minden sorát és mondatát. Pedig tudtam a végkimenetelét, mégis annyira szívhez szóló, és ezért a fordítónak is hálásak lehetünk, mivel rettenetesen jól átadta az írónő zseniális stílusát és a történetet.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Grace: Egy kicsit már kitértem a fenti részben is a lányra. Elmondtam, milyen melegszívű, kedves és segítőkész. Ami mind igaz. Van benne valami különleges, ami miatt ő lett a történet központja. Annyira jól megértik egymást Sammel, annyira tökéletesek együtt.
Sam: Szintén volt már róla szó kicsit fentebb. A jófiú. Egyszerűen akkora a szíve, hogy az valami hihetetlen. Igaz, hogy zömmel azért a rosszfiúk elnyerik a szívemet, de van Sam, aki felforgatja ezt a jól bevált módszert. Több ilyen srác lehetne a világon, mint amilyen ő.
Borító:
Azt kell mondanom, hogy az egyik kedvencem. Gyönyörű, kifejező, amilyen maga a könyv. Elmond mindent, de mégis titokzatos. Nézegettem a különböző külföldi borítókat is, azok is hasonlóan csodálatosak. Imádom és kész.
Összességében:
Ha fantasy történetet keresel, akkor a Mercy Falls farkasaiban megtalálsz mindent, amit szeretnél. Gyönyörű, csodálatos, romantikus, imádni való. Nem most olvastam először, mégis alig tudom szavakba önteni az érzelmeimet.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik vegyíteni a romantikát a fantasyval. De készüljetek fel, lehet, hogy néhány könnycseppet is elmorzsoltok az utazás során, amire Maggie Stiefvater invitál titeket. :)
Kedvenc idézetek:
Oldalszám: 328
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Samuel K. Roth
Kedvenc idézetek:
"A legszebb lány volt, akit valaha láttam, aprócska, véres angyal a hóban. És ők el akarták pusztítani."
*
"A hideg az ujjaimba mart, de ujjak maradtak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése