"A srác nem csak a pályán szeret játszani…
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A srác nem csak a pályán szeret játszani…
Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos. "
Mikor megláttam, hogy a Könyvmolyképző kiadó az idei Könyvhétre tervezi megjelentetni Elle Kennedy Off Campus sorozatának második részét, azonnal felpattantam, és ujjongani kezdtem. Az első rész, Az üzlet számomra teljesen megnyerő volt, imádtam olvasni, kíváncsi voltam a folytatásra. Ráadásul főszereplőnek Logant kaptuk, John Logant! Mi másra vágyhat egy tinilány?
Pont aznap, mikor belekezdtem a könyvbe, beszélgettünk barátnőmmel, hogy az életben az egyik legnagyobb szívás az, ha a szerelmed a legjobb barátodba van fülig beleesve. A legeslegrosszabb dolog. Aláírom.
Az előző kötetben nekem már szemet szúrt Logan gyengéd érzelme a lány iránt, így már akkor is nagy dilemmában voltam, kivel shippeljem Hannah-t. A mérlegben viszont az adta a végső löketet, hogy ő viszont Garrett-tel lelki társ. Nincs mit tenni. Én viszont Logant szívesen elfogadom.
Ahogy az első részt, ezt is sikerült egy ültő helyemben elolvasnom, mivel annyira magával ragadott. Az írónő stílusa továbbra is zseniális, az a humor, amit belevisz, egyszerűen csodálatos. Annyi helyen nevettem fel hangosan, hogy attól féltem, felkeltem hajnalok hajnalán az öcsémet a szomszéd szobában. Nagyszerű kikapcsolódás volt. Megismerhettük Logan családját, mennyire nehéz is igazából neki, és ebben a kötetben ezt a körítést nem éreztem soknak.
Ami esetleg szemet szúrhat az olvasónak, hogy szinte két részre van bontva az eseménysorozat. Ezt részben Logan érzelmeihez kötném, másrészt meg egy nyári szünet áll be, így a beszélgetés kettejük között megszakad egy időre.
Nagyon nehéz erről a kötetről spoilermentesen nyilatkozni, viszont annyit mindenképp mondhatok, hogy én egyáltalán nem bántam meg, hogy a könyvhéten hazacipeltem. Ha egy mű tetszik az írótól, az lehet akár egy véletlen is, de ha már kettő... Elhatároztam, hogy mindenképp utánanézek Elle többi könyvének, esetleg angolul beszerzem, és ráveszem magam az olvasására, ugyanis legjobb tudásom szerint a következő kötetben Dean lesz a főhősünk, aki itt enyhén bunkó, mégis azért én rettenetesen bírtam.
Szerintem az írónő nagyon jól fenntartotta az érdeklődést, a végkimenetel azért már a startnál tiszta volt számomra, de hát kérem szépen a legtöbbnél így van ez, nem rovom fel ezt neki. Akinek tetszett az első rész, ezt talán még annál is jobban fogja szeretni.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Grace: Igazából bevallom, olyan régen olvastam már az első könyvet, hogy Hannah karakterével őt most nem nagyon tudom összehasonlítani. Tulajdonképpen tetszett, hogy nem adta be olyan könnyen a derekát, tartotta magát, de mégsem állt ellen az érzelmeinek.
Logan: Kezdjük ott, hogy sportoló. Nekem meg eseteim a sportolók, szóval már eleve pluszponttal indult a játékban a srác. De aztán ahogy egyre haladtunk a történetben, úgy ismerhettük meg a különböző oldalát. A gyengédet, a kedveset, a szeretőt, ahogy a családjával bánik, önzetlen... Egyszerűen annyira megmelengette a szívemet, hogy az valami hihetetlen. Nekem is kell egy John Logan!
Borító:
Mit mondhatnék?
Most nem olvastam tömegközlekedésen, hogy nagy szemekkel bámulják az emberek, én továbbra is annál maradok, hogy imádom. Bár inkább a nőknek kedvez, mint a férfiaknak, bár szerintem az előbbiek olvassák inkább.
Összességében:
Nem is tudom, mire vártam az első rész után. Már akkor a szívemen viseltem Logan sorsát, így mikor kezembe vettem az ő saját történetét, az egyből beszippantott. Imádom, imádom, imádom. Az írónő ismét zseniálisat alkotott, belevitte a sajátos humorát, a cselekmény érdekes volt, szintén egy ültő helyemben a végére értem. Ez azért már elmond valamit, nem? Kíváncsi vagyok Elle Kennedy más művére is.
Kinek ajánlanám? Legszívesebben mindenkinek, mégis inkább azt mondanám, hogy akik szeretik a sportos könyveket, az egyetemen játszódó történeteket, vagy egy kis kikapcsolódásra és nevetésre vágynak.
"– Te vagy az utolsó gondolatom lefekvés előtt, és az első, amikor reggel kinyitom a szemem. Te vagy az igazi."
Ahogy az első részt, ezt is sikerült egy ültő helyemben elolvasnom, mivel annyira magával ragadott. Az írónő stílusa továbbra is zseniális, az a humor, amit belevisz, egyszerűen csodálatos. Annyi helyen nevettem fel hangosan, hogy attól féltem, felkeltem hajnalok hajnalán az öcsémet a szomszéd szobában. Nagyszerű kikapcsolódás volt. Megismerhettük Logan családját, mennyire nehéz is igazából neki, és ebben a kötetben ezt a körítést nem éreztem soknak.
Ami esetleg szemet szúrhat az olvasónak, hogy szinte két részre van bontva az eseménysorozat. Ezt részben Logan érzelmeihez kötném, másrészt meg egy nyári szünet áll be, így a beszélgetés kettejük között megszakad egy időre.
Nagyon nehéz erről a kötetről spoilermentesen nyilatkozni, viszont annyit mindenképp mondhatok, hogy én egyáltalán nem bántam meg, hogy a könyvhéten hazacipeltem. Ha egy mű tetszik az írótól, az lehet akár egy véletlen is, de ha már kettő... Elhatároztam, hogy mindenképp utánanézek Elle többi könyvének, esetleg angolul beszerzem, és ráveszem magam az olvasására, ugyanis legjobb tudásom szerint a következő kötetben Dean lesz a főhősünk, aki itt enyhén bunkó, mégis azért én rettenetesen bírtam.
Szerintem az írónő nagyon jól fenntartotta az érdeklődést, a végkimenetel azért már a startnál tiszta volt számomra, de hát kérem szépen a legtöbbnél így van ez, nem rovom fel ezt neki. Akinek tetszett az első rész, ezt talán még annál is jobban fogja szeretni.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Grace: Igazából bevallom, olyan régen olvastam már az első könyvet, hogy Hannah karakterével őt most nem nagyon tudom összehasonlítani. Tulajdonképpen tetszett, hogy nem adta be olyan könnyen a derekát, tartotta magát, de mégsem állt ellen az érzelmeinek.
Logan: Kezdjük ott, hogy sportoló. Nekem meg eseteim a sportolók, szóval már eleve pluszponttal indult a játékban a srác. De aztán ahogy egyre haladtunk a történetben, úgy ismerhettük meg a különböző oldalát. A gyengédet, a kedveset, a szeretőt, ahogy a családjával bánik, önzetlen... Egyszerűen annyira megmelengette a szívemet, hogy az valami hihetetlen. Nekem is kell egy John Logan!
"John Logan a szobámban van. Nem is, John Logan az ágyamban van. Abszolút nem készültem fel erre."
Borító:
Mit mondhatnék?
Most nem olvastam tömegközlekedésen, hogy nagy szemekkel bámulják az emberek, én továbbra is annál maradok, hogy imádom. Bár inkább a nőknek kedvez, mint a férfiaknak, bár szerintem az előbbiek olvassák inkább.
Összességében:
Nem is tudom, mire vártam az első rész után. Már akkor a szívemen viseltem Logan sorsát, így mikor kezembe vettem az ő saját történetét, az egyből beszippantott. Imádom, imádom, imádom. Az írónő ismét zseniálisat alkotott, belevitte a sajátos humorát, a cselekmény érdekes volt, szintén egy ültő helyemben a végére értem. Ez azért már elmond valamit, nem? Kíváncsi vagyok Elle Kennedy más művére is.
Kinek ajánlanám? Legszívesebben mindenkinek, mégis inkább azt mondanám, hogy akik szeretik a sportos könyveket, az egyetemen játszódó történeteket, vagy egy kis kikapcsolódásra és nevetésre vágynak.
Oldalszám: 352
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: John Logan
Kedvenc idézetek:
"– Mivel bosszantottad fel a hölgyikét? Kell pár infó, mielőtt megszórunk a bölcsességgel."
*
"– Jaj, ne! Ugye nem beszéltél neki a bábfóbiádról? – sóhajt fel hangosan. – Szívem, nem szabadna mindenkire így rázúdítanod az őrültségeidet. De komolyan. Ezeket tartogasd későbbre, amikor már benne vagy a kapcsolatban, és a srác nem tud olyan könnyen megpattanni."
*
"Gondolatban vállon veregetem magam, amiért képes voltam kontrollálatlan locsogás nélkül beszélgetni egy helyes pasival. Ezért csillagos ötöst érdemelnék. Na persze továbbra is halálideges vagyok, de van valami Loganben, ami bizonyos mértékig megnyugtat. Totál laza, és amúgy is nehéz félni valakitől, aki marokszámra tömi magába a gumimacikat."
*
"– Mondták már neked, hogy hihetetlenül sokat dumálsz?"
*
"Ez is a sportkereskedelem egyik csodája. Csak nyomj egy sportemblémát bármilyen ócskaságra, és máris viszik, mint a cukrot."
*
"– Arra számítottál, hogy nemet mondok? – kuncogok.
- Olyasmi – vallja be.
– Már miért tennék ilyet? De komolyan, melyik srác ne akarná megnézni a Die Hardot? Már csak azzal tehetnéd még vonzóbbá az ajánlatot, ha megkínálnál valami piával.
– Sajnos azzal nem szolgálhatok – gondolkodik el. – De van egy zacskó gumimacim a fiókban.
– Légy a feleségem! – vágom rá."
*
"– Drágám, nyilván cefetül érzi magát azért, amit tett, különben nem próbálkozna ennyire. Te pedig… végül is úgy tervezted, hogy le… hogy nekiadod a legbecsesebb kincsedet…
Akkorát köpök, hogy a kávé lecsorog az államon és a nyakamon. (…)
– Úristen, anyu! Ezt soha az életben ne mondd többet! Könyörgöm.
– Csak próbáltam felvenni a szülői stílust.
– Ez nem szülői, hanem viktoriánus korabeli stílus.
– Jól van. Akkor kefélni akartál vele…"
*
"– Istenem, el sem hiszem! – sikkant fel izgatottan. – Ma este végre kefélni fogsz.
– Ha megfelelő lesz a pillanat – emlékeztetem.
– Drágám, John Loganről beszélünk. Vele nincsenek rossz pillanatok."
*
"Gyerekként mindig minden nagyobbnak tűnik."
*
"A világ óriási, tele csodákkal és lehetőségekkel."
*
"Dean Heyward-Di Laurentis még életében nem volt józan egyetlen buliban sem. Valahányszor elhagyja a házat, iszik, mint a gödény, és általában be is tép. Őrület, de mindez semmilyen hatással nincs a hokiteljesítményére. Azon ritka teremtmények közé tartozik, akik a bulikon úgy csapatnak, mint a korai Robert Downey Jr., de valami csoda folytán olyan sikeresek, mint a mai Rober Downey Jr."
*
"– Lássuk csak! Étteremválasztás csillagos tízes. Modor… kinyitottad előttem a kocsiajtót, tehát tízes. Társalgási készség… kilences.
– Kilences? – csattan fel.
– Egy pontot levontam a hokitéma miatt. Az elég uncsi volt – eresztek meg egy huncut mosolyt. Logan összehúzott szemmel néz rám.
– Vigyázz asszony! Túl messzire mész.
Ügyet sem vetek rá.
– Vonzalom? Tízes. Átölelted a vállamat, és megfogtad a kezemet, ami kellemes volt. Már csak egy dolog maradt: a búcsúcsók. Még nem tudtam pontozni, de jobb ha tudod, hogy alapból egy pont mínusszal indulsz, mert értékelésért nyaggatsz ahelyett, hogy nekiállnál.
– Ez most komoly? – csillant fel a szeme. – Büntetést kapok azért, mert úriemberként viselkedek?
– Mínusz két pont. Vigyázz, mert fogy az idő Johnny."
*
"– Oké – mormogom. – De ha leesem, és te nem kapsz el, és valami csoda folytán életben maradok, és még a karomat is használni tudom, én isten bizony agyonverlek.
– Megdumáltuk- vigyorog rám."
Így a rengeteg kedvenc idézet után jöjjön a csillagozás...
 |
| Mi más lenne? Hisz' imádtam! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése