2017. július 28.

Nicola Yoon - Minden, minden

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége. 

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent."

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt és az olvasás élményét a GABO kiadónak!

Mikor befutott a film trailere, hasonlóan mint az Idegpályánál, itt is imádtam, és tudtam, nekem ezt el kell olvasnom mielőtt beülök a moziba. Ezerszer megnéztem a videót, az még tetézte a várakozásomat, hogy két olyan színész játssza a főszerepeket, akiket rettentően imádok. Amandla Stenberg és Nick Robinson, de róluk talán máskor. 
Örültem, hogy előző este az ezelőtti könyvem végére értem, így nyugodt szívvel kezdhettem neki a Minden, mindennek. Korábban többször összeütköztünk véletlenszerűen a könyvesboltokban, nem egyszer a kezembe vettem, valamikor neki is ültem olvasni ott helyben, de vagy épp nem volt keretem, esetleg inkább mégis másik könyv jött velem haza. 
Első belelapozásra furcsának tűnhet, ugyanis a könyv tele van rajzokkal, e-mailekkel és egyéb bevágásokkal Madeline életéből, amik hirtelen akár gyerekesnek is tűnhetnek, mivel nem sok YA-nál botlunk hasonlóba, mégis olvasás közben csak színesebbé, aranyosabbá teszi a regényt. Így még inkább kitűnik a sorból. 

Jó tanács: A könyvet a kezünkbe véve kivirít egy sötét lap, ami vonzza a tekintetet, de ti semmi esetre se, ismétlem, semmi esetre se nyissátok ott ki! Bár azért vicces, nem az a legnagyobb csavar az egész könyvben.

Elkezdtem, és a kezemben ragadt, mintha valaki aljas módon hozzányúlt volna a szeretett könyvespolcomhoz, és ezt az egyet bekente volna ragasztóval. Ami persze nem történt meg, mert az az illető halállal lakolna a bűnéért, de a lényeg az, hogy hihetetlenül magával ragadó egy történet. A maga kis aranyosságával, a szereplőkkel és a cselekménnyel egyszerűen letehetetlen olvasmány bármikor. 
Megmutatja, hogy az életünk egy pillanat alatt fenekestül felfordulhat. Egy szempillantás is elég ahhoz, hogy meglássuk a másikat, az pedig az egész világunkat felborítsa. Persze reménykedjünk, mindezt a jó értelemben, ahogy Madeline és Olly esetében is történt. 
Rendkívül aranyos, sokszor humoros. Érdekes, ahogy Maddy látja a világot először csak a szobájából, aztán ahogy megtapasztalja az élet minden apró-cseprő kis mozzanatát. Elgondolkodtatott, hogy amit én vagy mindenki más olyan természetesnek vett eddig, az a lánynak hatalmas újdonságot jelentett.
Az írónő egész végig fenntartja az olvasó figyelmét, olyan csavarokkal halmozza el őket, amikre valójában nem is gondolt volna, de pont annyival, ami nem mondható erőltetettnek. A stílusát imádtam, faltam a sorait és hihetetlenül élveztem a humorát, főleg a Maddy-Olly cseteléshalmokat.
"Madeline: Nem hittem volna, hogy a matek a kedvenc tárgyad.
 Olly: miért?
 Madeline: Nem tudom. Épületekre mászkálsz fel, és átugrálsz dolgokat. A legtöbb  ember vagy agyban erős, vagy testben, de egyszerre mindkettőben nem.
 Olly: akkor most azt mondod, hogy szerinted hülye vagyok, csak kedvesebben?" 
Megmosolyogtatott, megnevettetett, jókedvet adott egy borongós, zivataros délelőttön. 
Teljességgel imádtam.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Maddy: Sokat gondolkodtam azon, hogyan bírta ki azt a sok időt, pontosabban 17 évet, amit elzárva töltött egy házban. Rengeteget olvasott, amit azért én is el tudnék viselni, de mégis... Csodálkozom, hogy nem lett depressziós, napfényhiányos. Én tuti bediliztem volna. Bár nem nagyon volt más választása. Az anyukája tényleg mindent megtett, hogy kényelmesen érezze magát a környezetében, ne legyen hiánya semmiből, de nem csodálom, hogy végül a lány meg akarta tapasztalni rendesen az életet, és tényleg élni próbált, nem csak életben maradni.
Olly: Olyan édes, hogy az hihetetlen. Újabb név a listámon. Helyes és még okos is? Ráadásul humoros? Ez a pasi tökéletes. Kész. Nincs vita.

Borító:
Először is áradoznék az eredeti angol borítóról. Az valami fenomenális. Stílusos és egyszerű egyben, sajnálom, hogy itthon nem így jelent meg. A magyar ezzel ellenben mutat egy kis gyerekességet azokkal a kis rajzocskákkal a címen, és így elveszti a komolyságát. Nem beszélve arról a sok, inkább temérdek szívecskéről, amit még az én totálisan romantikus lelkem is giccsesnek talál. Próbálta a készítő az egyszerű, de nagyszerű elvet megvalósítani, amiből sajna csak az előbbit sikerült végrehajtania. 
Viszont a filmes borítóról ódákat tudnék zengeni. Gyönyörű. Hihetetlenül gyönyörű. Az egyetlen furcsaság az üvegről visszaverődő arca a lánynak, ami bár így élethű, mégis különös. Ami rendkívül tetszik még, az a cím mögötti mintahalom, amiket ha jobban megnézünk, az apró tárgyak kapcsolódnak a történethez valamilyen szempontból. Csodálatos.
"Boldog voltam, amíg nem ismertem őt. De most élek, és a kettő nem ugyanaz."
Összességében:
A 2017-es év számomra egyik kedvenc könyvét olvashattam el. Megfogott, mosolyt csalt az arcomra, elgondolkodtatott és tökéletes kikapcsolódást nyújtott a szürke hétköznapokból. Maddy és Olly története hihetetlenül aranyos, leginkább ezzel a szóval tudnám jellemezni. 
Imádtam.
Szinte a kezemhez tapadt, nem akartam elengedni, még az utolsó oldalakon sem. Egyszerre siettem, hogy megtudjam a végét és próbáltam lassítani, nehogy odaérjek. 
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy kis egyediségre vágynak, egy olyan történetre, ami kilóg a sorból, de csak a jó értelemben. Akik egy csodálatos könyvet szeretnének a kezükbe venni, mert akkor a Minden, minden abszolút befutónak nevezhető.:)

Oldalszám: 336
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Oliver Bright, Madeline Furukawa Whittier

Kedvenc idézetek: 
"Madeline: Nem vagyok királylány.
 Madeline: És nem kell megmenteni.
 Olly: az jó, mert én sem vagyok herceg" 
*
"– Nem értünk egymáshoz – erősíti meg Olly, és le sem veszi a tekintetét az arcomról. Van valami a hangjában, amitől elvörösödöm, és elönt a forróság. Az öngyulladás létező dolog. Biztosra veszem." 
*
 "Madeline: Annyira szexi vagy.
 Olly: iróniát érzékelek." 
*
 "Hiába igyekszem kizárni a világot, ha az makacsul be akar jönni." 
*
 "Az élet ajándék. Ne felejts el élni!"
Abszolút. :))

2 megjegyzés:

  1. Oooo jóég :O Én komolyan azt terveztem, hogy majd egyszer elolvasom... maaajd, a távoli jövőben, de szépen keresztülhúztad a számításaimat ezzel az értékeléssel, sis' xD Igazából azért halogattam volna, mert teljesen mást vártam a könyvtől, mint amit te tapasztaltál... de így már egészen nyugodt vagyok - azaz lennék, ha itt lenne most a kezemben és elkezdhetném xd Szóval grat, mission completed :D Lecsapok rá, minél hamarabb *-*
    Köszönöm ezt a csodás értékelést - jó, elég sokat áradoztál a könyvről, de most lett asszem egészen világos számomra, hogy miért is, és most jött meg a kedvem igazán :D

    Ezer puszi, <3
    Your Malec sis'

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sis!

      Muszáj ASAP elolvasnod, mert valami hihetetlen! <3
      Két hét, omájgáss!

      Pusszancs:
      Your Malec sis'

      Törlés