"Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonynál…
1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik.
Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba.
Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek.
Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait.
Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.
R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem."
A párizsi nővel egy trilógia ért véget. Egyszerre vettem csupa mohósággal és hatalmas szívfájdalommal a kezembe, tudva, hogy ezzel véget ér Flóra és Mariani története.
Legújabb helyszínünk, ahogyan arra a cím is utal, Párizs, ahol már szinte egy vallási háború kezd kibontakozni a hugenották, mai nevén protestánsok és a hithű katolikusok között. Történelemtanulmányainkból ismerhetjük ezeket az éveket, ide csöppen az immár madame és monsieur Mariani, avagy álnéven madame és monsieur Costa.
Ahogyan azt az írónőtől már megszokhattuk, az egész regény egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlított. Egyszer hangosan felnevettem, másszor sírni támadt kedvem az olvasása közben. Hihetetlen mélységeket érintett meg bennem. A karaktereit is úgy szőtte, hogy azokat az olvasója a szívébe zárja, és ez meg is történt. Nem csak ebben a kötetben, hanem az egész trilógia folyamán izgultam Flóráért és Marianiért, hiszen tudjuk róluk, hogy ha ők nem keresik a bajt, a baj megtalálja őket. Emiatt vált hihetetlenül izgalmassá a regény. Nem lehetett előre sejteni, mi történik majd a következő oldalon.
Csodálatos volt.
Jelenleg az egyik szemem sír, a másik nevet, amiért egyszerűen a kezemben ragadt, és nem bírtam letenni. De így jár, aki mohó módon az egészet egy ültő helyében elolvassa. Ebben is megmutatkozik, mennyire imádtam. Körülöttem az idő telt, a napszak változott, a gyomrom megkordult, de mind ez mit sem számított igazán, mivel benne rekedtem ― a szó legnemesebb értelmében ― a könyvben.
A meseszép borító egy zseniális történetet rejt.
Kalandos, hihetetlen és elragadó.
Ez a három szó jellemzi igazán a trilógiát. De alig lehet igazán jól szavakba önteni, amit jelenleg érzek.
"Mindig ezt kerestem. Ezt az ártatlanságot, mely úgy hatott rám, mint a tiszta patakvíz, mely az én bűneimet is elmossa."
Angelika pedig a lehető legjobb dologgal ajándékozta meg az olvasóit, méghozzá azzal, hogy A párizsi nő Mariani szemszöget rejt magában, amely igazán különlegessé tette számomra ezt a részt. Annyira jó volt egy kicsit az ő oldaláról is szemlélni a történetet, hiszen van olyan darabkája is, amiről Flóra nem tudhat, csakis a férfi főszereplőnk.
Angelika pedig a lehető legjobb dologgal ajándékozta meg az olvasóit, méghozzá azzal, hogy A párizsi nő Mariani szemszöget rejt magában, amely igazán különlegessé tette számomra ezt a részt. Annyira jó volt egy kicsit az ő oldaláról is szemlélni a történetet, hiszen van olyan darabkája is, amiről Flóra nem tudhat, csakis a férfi főszereplőnk.
Minden szava kincs.
Kedvencemmé vált a trilógia, ezt eddig sem titkoltam, de ez a befejezőkötet lett a cseresznye a tökéletes fagyikelyhen. Fordulatokban gazdag. Amikor már naivan azt hittem, nem jön több, a következő fejezet akkora változást hozott, amitől az állam a padlót súrolta. Imádtam.
Ha történelmi romantikusra vágyom, mindenképp R. Kelényi Angelika egyik regényét választom! Olyan helyekre kalauzol el bennünket, amelyekre mások nem, egy igazi időgép az olvasói számára. Türelmetlenül várom az újabb és újabb regényeket az írónő tollából!
Abszolút kedvenc lett, minden szempontból.
Köszönöm az írónőnek, hogy megalkotta nekünk ezt a csodát, és egy felejthetetlen élménnyel gazdagított!
KEDVENC.
Karakterek:
Flóra és Lorenzo is hatalmas úton haladtak végig a regények folyamán, ezek a göröngyök pedig alakították a személyiségeiket. A főszereplő lánykánk az ártatlan, szelíd kistestvérből egy felnőtt nővé érett, aki emellett hihetetlenül agyafúrt és rettentően okos is. Nem lehet holmi megtévesztéssel félrevezetni, átlát a szitán és nem olyan szende, mint amennyire kívülről tűnik. A férfi iránti szerelme a jellemfejlődésében nagyban segítette.
Lorenzot is hasonlóképpen a lány iránti érzelmei. Kezdetben azt hitte, ő nem lesz többé szerelmes, sőt ez az érzés csak hátráltatná őt az életben, a rózsaszín köd, amitől ilyenkor az emberek elvakultak lesznek, ez olyan luxus, amit ő nem engedhet meg magának. Mégis a végén rájön, hogy a szerelem nem csak ezt jelenti.
Ők ketten egymásnak lettek teremtve, ez nem kétséges.
Borító:
Már korábban említettem, menyire csodálatos. A trilógia duplaborítókat kapott, amelyek álomszépek lettek. Mind a három lenyűgözőek, de engem mégis ez az utolsó varázsolt el legjobban. Az egyik kedvenc színem a kék és annak különböző árnyalatai, ez pedig egyenesen levett a lábamról. Hihetetlenül gyönyörű. Annyira örülök, hogy a polcomon tudhatom mindegyik kötetét a trilógiának és mostantól már egyben is csodálhatom őket.
Összességében:
Angelika zseniális írónő. A személyes időgépem. A regényeivel olyan helyekre utaztat el bennünket, amelyek maradandó élményeket adnak. A párizsi nőt azonban a szó szoros értelmében nem lehetett letenni. Annyira imádtam, a lapok szinte már magukat lapozták. Fordulatos, szenvedélyes és kalandos.
A szívemhez szólt a trilógia mindhárom kötete. Hihetetlen élményt nyújtott, amelyet nem tudok elégszer megköszönni az írónőnek. Angelika egy igazgyöngy a magyar szerzők között.
Egy trilógia lezárult ezzel a kötettel, de bízom abban, hogy megannyi kötetet olvashatunk még R. Kelényi Angelika tollából.
Oldalszám: 411
"[…] mert a szívemnek legalább a felét birtokolja – s fél szívvel ki tud élni?"
Lorenzot is hasonlóképpen a lány iránti érzelmei. Kezdetben azt hitte, ő nem lesz többé szerelmes, sőt ez az érzés csak hátráltatná őt az életben, a rózsaszín köd, amitől ilyenkor az emberek elvakultak lesznek, ez olyan luxus, amit ő nem engedhet meg magának. Mégis a végén rájön, hogy a szerelem nem csak ezt jelenti.
Ők ketten egymásnak lettek teremtve, ez nem kétséges.
Borító:
Már korábban említettem, menyire csodálatos. A trilógia duplaborítókat kapott, amelyek álomszépek lettek. Mind a három lenyűgözőek, de engem mégis ez az utolsó varázsolt el legjobban. Az egyik kedvenc színem a kék és annak különböző árnyalatai, ez pedig egyenesen levett a lábamról. Hihetetlenül gyönyörű. Annyira örülök, hogy a polcomon tudhatom mindegyik kötetét a trilógiának és mostantól már egyben is csodálhatom őket.
Összességében:
Angelika zseniális írónő. A személyes időgépem. A regényeivel olyan helyekre utaztat el bennünket, amelyek maradandó élményeket adnak. A párizsi nőt azonban a szó szoros értelmében nem lehetett letenni. Annyira imádtam, a lapok szinte már magukat lapozták. Fordulatos, szenvedélyes és kalandos.
A szívemhez szólt a trilógia mindhárom kötete. Hihetetlen élményt nyújtott, amelyet nem tudok elégszer megköszönni az írónőnek. Angelika egy igazgyöngy a magyar szerzők között.
Egy trilógia lezárult ezzel a kötettel, de bízom abban, hogy megannyi kötetet olvashatunk még R. Kelényi Angelika tollából.
Oldalszám: 411
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Lorenzo Mariani, Flora Mariani
Kedvenc idézetek:
"Azt hisszük, a férfiak kemények. Nos, a nők ezerszer kegyetlenebbek, ha érzelmeikben sértik őket."
*
"Rá kellett jönnöm, az igazi fertő nem a pocsolyából, hanem a csillogó szalonokból indul, és a tisztességet sajátosan, önös érdekeik szerint mérik."
*
"Nem kívántam én egy tisztességes leány megrontója lenni. Nem kívántam én egy ártatlan leány védelmezője sem lenni, mégis az lettem. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megóvjam minden bajtól, melyeket többnyire saját makacsságának köszönhetett."
*
"– Szeretlek, Magamnak sem akartam bevallani, de annyira szeretlek, mint még soha senkit. Jobban szeretlek önmagamnál. Nélküled semmi értelme semminek. Vissza kell térned hozzám! Téged nem veszíthetlek el. Erős vagy és szívós. Keményen tudsz küzdeni, hát küzdj most is! Harcolj, ártatlan virágom, harcolj!"
 |
| Mi mást is adhatnék erre a csodálatos remekműre? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése