Joss Stirling - Phoenix

 HANGULAT                                MOLY                                        2013

"A tizenhét éves Phoenix egy bűnözőkből álló savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyát blokkolni, az időt „lefagyasztani”. Ezt a képességét zsebtolvajként kamatoztatja, amíg nem találkozik Yves Benedicttel. A fiúról azonban hamar kiderül, hogy nem csupán egy célpont … Ő a lélektársa, de az egymásra találás ezúttal sem egyszerű, mert a Közösség a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. Vajon ők az erősebbek vagy a fiatalok közti kapocs?" 

Hosszú idő után ismét a kezembe vettem a Lélektársak sorozatot. Ugyan nem lettem foglya a savantok világának - talán ezért telt el ennyi idő, mióta a Skyt olvastam -, most mégis a lehető legjobb pillanatban talált meg, amikor a vizsgák után csupán egy kis kikapcsolódásra, aranyos történetre vágytam a fantasy birodalomból, és ezt a Phoenixben meg is találtam.

A savantok olyan emberek az általunk ismert világban, akik különleges képességgel bírnak. Képesek gondolatátvitellel kommunikálni, de emellett mindegyikük speciális dolgokat is véghez tud vinni. Phoenix meg tudja állítani az időt, vagy legalábbis azt az érzést kelti a helyiségben lévő emberekben - ezalatt pedig pont ki tudja rabolni a célpontját. Nem egy szívélyes belépő, hiszen melyik olvasó kedvelne meg egy zsebtolvajt? 

A lány számára sosem létezett másfajta élet, mint a Közösség, ami egy savantokból összeszerveződött bűnszervezetként működik. Phoenix előtt két út áll - meghal vagy lop a megélhetésért. Ám az egyik bevetés rosszul sül el. Látszólag egyszerű a feladata, szinte hétköznapi, hiszen annyi a dolga, hogy elvegyüljön az egyetemisták között, majd lelépjen a célpont táskájával, ami különböző high-tech cuccokat rejt. De valami félresikerül. A fiúra nem hat Phoenix ereje, blokkolja őt, majd a rafináltan megszerzett táska egyszer csak kigyullad, a lány pedig kénytelen zsákmány nélkül elhagyni a színhelyet és hazamenni. A Mylord, a Közösség feje büntetést szab ki rá, hiszen egyszerű a képlet - elvégzi a feladatát, vagy az utcára kerül. Amikor Phoenix másodjára próbálkozik a küldetéssel, valami még inkább megzavarja őt. Rátalált a lélektársára mégpedig egy Benedict-fiú személyében.

Yves Benedict a hatodik a hét Benedict-fivér között. És átkozottul féltékeny az öccsére, Zedre, hogy ő már rálelt a lélektársára. A fiú hihetetlenül okos, igazi zseni, de sosem gondolta volna, hogy a sajátjára úgy talál majd rá, hogy az őt éppen ki akarja rabolni. Phee megszokta már, hogy csak önmagára számíthat, a bizalom olyan luxus, amit ő mint családi kötelék nélkül felnőtt árva nem engedhet meg magának, most mégis az egyetlen esélye a szabadulásra az, ha megbízik Yves-ben. A Benedictek maguk közé fogadják a lányt, és egy olyan családot biztosítanak számára, amilyenben eddig sosem volt része. Talán épp ezért érzi úgy Phee, hogy nem ránthatja őket magával a retorzióval teli alvilágba. De alábecsülte Yves Benedictet, ha azt gondolja, ezt ő majd engedni fogja.

Phoenix és Yves története az elejétől a végéig aranyos és magával ragadó. Megannyi izgalmat tartogat, hiszen a két főszereplőnek egy bűnszövetkezet fejével kell felvennie a kesztyűt a brit nagyvárosban, Londonban, ahol megismerkedhetünk az angol kultúrával, szokásrendszerekkel, és egy olyan történet részesei lehetünk, ami csavaros és kiszámíthatatlan, mégis ízig-vérig romantikus. Én nagyon hiszek abban, amiben a savantok - hogy az embernek van egy lélektársa, aki neki lett teremtve, akire érdemes várni, aki mindenben tökéletesen passzol hozzánk. Akinek a dilije passzol az én dilimhez. Ez külön tetszik a könyvsorozatban, hogy erre épít, emiatt igazán a szívemhez nőtt. Pont egy olyan történet volt, amire most szüksége volt a lelkemnek - egy ifjúsági fantasy regény, melyet körülhatárol az igaz szerelem.

"Hogyan csinálják ezt egyes emberek, hogy olyan gyorsan összebarátkoznak egymással? Ők talán nem tudják, hogy soha senkiben nem szabad megbízni?"

Ugyanakkor amellett, hogy fordulatokban gazdag és számomra kedves az a koncepció, amire a savant-világ épül, nagyon fontos, hogy a két főszereplő olyannak lett megírva, hogy rögtön a szívünkön viseljük a sorsukat. Phee egy olyan lány, aki sok mindenen ment keresztül - nem várja családi fészek, a szülői szeretetet szinte soha nem tapasztalta, így a bizalom számára igazi hiánycikk. Mindig az lebegett a szeme előtt, hogyan tud életben maradni. A lélektársakról alkotott hiedelemre csupán jól csengő meseként gondolt, nem hitte volna, hogy az egyik akciója kellős közepén igazolódik be ennek igazságtartalma. A kezdeti antihős jelleme hamar szertefoszlott, ahogyan megértettük, miért is van benne a szakmában, miért kényszerül mások kizsebelésére. Ezután egy erős, önfeláldozó lány karaktere bontakozik ki előttünk, aki szépen lassan rájön, mi is az igazi szeretet, bizalom, összetartás, és mi is az a család. Ehhez pedig Yves-re van szüksége.

Yves Benedict a legúriemberebb úriember a világon. Olyan fiú, akit szívesen hazavisz a lány bemutatni a szüleinek, hiszen amellett, hogy jóképű, vág az esze, mint a borotva, és pénzben sem szenved hiányt, hiszen ő fejlesztette ki az Apple legújabb generációjú munkáját. De mindezek ellenére sem szállt el magától, hanem romantikus módon csupán az jár a fejében, hogy megtalálja a lélektársát. És amikor ez megtörténik, akkor az életének legfontosabb céljává válik, hogy óvja és védelmezze Phee-t. A Benedict-fivérek eddig is levettek a lábamról, de hivatalosan is Yves lett a kedvencem közülük. Ugyan nem ő a család megszelídíthetetlen rosszfiúja, épp ellenkezőleg, mégis rendkívül megszerettem, imádtam a kedvességét, az elszántságát, és azt, ahogyan védte élete szerelmét.

Borító:
Nagyon tetszik a stílusa a trilógia borítóinak. Egyszerűek, de különlegesek. Ezen a köteten a piros szín dominál, a nonfiguratív elemek pedig egy emelkedő főnixmadár képét rajzolják ki. Én legalábbis ezt látom bele. Olyan, mint a könyv maga: aranyos, könnyed, de lenyűgöző.

Összességében:
A Lélektársak sorozat már alapjaiban is elnyerte a szívemet - az, hogy egy világ, egy faj épül arra a romantikus hitre, hogy mindenkinek megvan az ő egyetlen társa a világban, akire érdemes várni, aki teljesen passzol hozzá, az megmelengeti a lelkem. Én ebben nagyon hiszek, és örülök, hogy Joss Stirling is. Az írónő egy különleges fajt hozott létre, a savantokat, akik különleges képességgel bíró emberek. Ám kiemelten egy családra fókuszál - a Benedictekre, akik heten vannak fiútestvérek. Mindannyian vágynak arra, hogy megleljék a lélektársukat, ahogyan a hatos számú Yves Benedict is. 
Emellé az összetartó család mellé kapunk egy ellenpólust - Phoenixet, aki soha nem tapasztalta meg, milyen a biztos családi fészek, a szülői szeretet, mindig csak magára számíthat. A legfontosabb kihívás a könyvben, hogyan nyílik meg és kezd el megbízni Yves-ben a lány. 
Ebben a nyári kánikulában igazán szükségem volt egy ilyen mérhetetlenül aranyos történetre, ami azért tartogatott izgalmakat, csavarokat, de összességében könnyed kikapcsolódást nyújtott. Aki hasonló élményre vágyik egy fantasy-világban, ahol az érzelmeké a főszerep, annak jó szívvel ajánlom Joss Stirling elbűvölő sorozatát - a Lélektársakat!

Oldalszám: 320
Kiadó: Manó könyvek

Kedvenc karakter: Yves Benedict
Kedvenc idézeteim:

"Még a legnagyobb zseniknek sem sikerül mindig minden… Einstein például egész életében nem talált egy jó fodrászt."

*

"– Szevasz Einstein, látom végre csak sikerült rátalálnod a bűvös egyenletre.
Xav feje bukkant elő az öccse mögül.
– Ja, Phee egyenlő Yves a köbön. Én is szoktam ám okos dolgokon törni a fejem. Na, mit szóltok?
A szőke lány elhúzta a száját.
– Ez elég gyenge volt, hol itt a poén?
– Juj, Sky! Ne legyél már ilyen kegyetlen. De értelek, Zed a köbön nekem is sok lenne…"