Brigid Kemmerer - Harcos, megtört szív

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

 "Szívdobogtatóan ​gyönyörű mese szeretetről, barátságról és hűségről.  Keresd meg az örököst, nyerd el a trónt!  Az átok végül megtört, de Rhen, Emberfall hercege most még aggasztóbb nehézségekkel szembesül. Szárnyra kelt a pletyka, hogy nem ő a trón jogos örököse, és hogy tiltott varázslat szabadult Emberfallra. Bár Harper Rhen mellett áll, Grey, a herceg testőre eltűnt, ami komoly kérdéseket vet fel.  Nyerd el a trónt, mentsd meg a királyságot!  Lehet, hogy Grey a trónörökös, de ő nem akarja kiadni a titkát. Mióta megölte Lilithet, szökésben van, és nem kíván szembeszállni Rhennel – mindaddig, amíg Karis Luran ismét fenyegetőzni nem kezd, hogy lerohanja Emberfallt. Karis Luran lánya, Lia Mara azonban gyűlöli az erőszakot, és meglátja a rést anyja tervében. De vajon meg tudja győzni Greyt, hogy Emberfall érdekében álljon ki Rhen ellen?  Az izgalmas, lebilincselő történet folytatódik, miközben emberek mérettetnek meg, és egy új szerelem is kibontakozik a háború szélére sodródott birodalomban.  Varázsold el magad vele te is!"

A Sötét, magányos átok az idei évem egyik meghatározó olvasmányélménye volt. Imádom a mese retellingeket, Brigid Kemmerer pedig az egyik kedvencemet dolgozza újra az Átoktörő trilógiájában: a Szépség és a szörnyeteget. Nagyszerűen felépített karakterekkel operál, a világa pedig menedék az olvasónak a valóság elől. Minden betűjét élveztem, ezért is voltam rettentően kíváncsi arra, mit hoz a folytatása, a Harcos, megtört szív.

Az első kötettel ellentétben most Grey személye emelkedik ki, hátrahagyva ezzel Rhent és Harpert. Ezzel kapcsolatban ambivalens érzéseim voltak. Egyfelől én végig a Grey-szimpatizánsok táborát erősítettem a nyitókötetben is - a jelleme, a hűsége, a segítőkészsége azonnal megfogott, és őt is jelöltem meg már az elején kedvenc karakteremként. Ezért örültem, hogy nagyobb teret kapott a folytatásban, másfelől viszont egy olyan irányba vitte el ezáltal a történetet az írónő, ami külön ugyan megállta volna a helyét, ám így sorozatként inkább negatív érzelmeket váltott ki belőlem.

Úgy éreztem a Harcos, megtört szívet olvasva, hogy Brigid Kemmerer becsapott bennünket, olvasókat. Felépített egy nagyszerű világot, ahol adott egy koronaherceg, akit a regénybéli megpróbáltatások formáltak, érleltek odáig, hogy jó királya, megfelelő vezetője legyen Emberfallnak. Kapott is egy igazán tűzrőlpattant, mégis jólelkű társat maga mellé Harper személyében, aki feladva egykori életét beteljesítette a sorsát Rhen oldalán. Elindított az írónő egy rendkívüli cselekményt, amiben szerintem még rengeteg potenciál volt, ám ő mégis elvitte egy teljesen más irányba a történetet, és egy tollvonással keresztülhúzta a jól felépített univerzumot és jellemfejlődéseket. Sajnáltam, hogy a bátor és kedves Harpert hátrahagyta Brigid Kemmerer, és egy rossz utánzatot állított a helyébe: Lia Marát. Egy kis költségvetésű Rómeó és Júlia köntösbe csomagolt románcot próbált meg eladni az írónő nekünk azzal, hogy egymásban hadban álló királyságok trónörököseit boronálta össze, ugyan kicsit csavart az alapfelálláson. 

"– A félelem különös tettekre ragadtatja az embereket."

A szolgáról kiderül, hogy királyi sarj. De mit tesz ezzel az információval? Grey annyira lojális barátjához, testvéréhez, hogy inkább elmenekül, hogy megóvja a hatalmát. Rhen mégis tajtékzó őrültként keresteti a mágus trónörököst, hogy kiiktathassa a konkurenciát. Az ifjú király már nem emlékeztetett arra a kedves és jószándékú  koronahercegre, akit a Sötét, magányos átokban megismertünk, sokkal inkább az átok előtti önmagát elevenítette fel. És amikor kiderül, ki is az, aki veszélyezteti a trónját, az sem állítja meg a vérontásban. A több száz éven tartó jellemfejlődése egy pillanat alatt mélyrepülésbe váltott, mintha egy teljesen másik személy volna. A barátból rögtön ellenség válik, az egykori főhősből pedig gonosztevő. És ezen már Harper és a szerelem sem tud segíteni - spekulálhatjuk, mivel annyit sem kaptunk, hogy egy kicsit beleláthassunk Rhen pálfordulásába.
Egyszerűen nem tetszett, hogy ilyen irányba vitte el az írónő az Átoktörő sorozatot. Nagyon megszerettem Grey karakterét, és valóban megérdemli, hogy uralkodhasson annyi szolgálatteljes év után, mégsem gondolnám, hogy Rhen hátrányára kellene ennek megtörténnie. Sokkal jobban szerettem őket együtt bajtársakként, mint ellenfelekként. És hogy két testvér ennyire egymás ellen forduljon, az szinte összetörte a szívemet. 

Ezután próbálta az írónő bemutatni Grey kalandozásait, és egyes szituációkkal alátámasztani azt a tényt, hogy jó, becsületes uralkodó válna belőle, mégsem éreztem, hogy jó irány volna, amerre a történet halad. Mellékszálként, kiegészítőkötetként mindenképp meg kellett volna írni, hogyan válik uralkodó Greyből, de nem Emberfall trónján. Sokkalta több potenciált látnék én két testvér, két szerelem történetében, mint háborúzó fivérekében. 

Ha különálló regényként olvastam volna, valószínűleg szerettem volna. A világa elvarázsolt, kiszakított a sajátomból, ám az, hogy ismerem az előzményeket, devalválja a regényt a szememben. Nem erre számítottam, és nem is szerettem ezt az irányt, pedig igazán megpróbáltam. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, mit tartogat a befejezőkötete az Átoktörő trilógiának, de már nem áhítozom rá annyira, mint korábban. Félek attól, hogy még inkább odavágja az élményt, amint a Sötét, magányos átok adott.

Borító:
Amennyire csalódtam a beltartalomban, annyira imádom a külcsínjét a kötetnek. Az első rész kékje után most a zöld szín dominál. Továbbra is a cím köré szerveződik a kép, aminek a betűtípusa pont annyira feltűnő, hogy vonzza a tekintetet, és uralja a borítót. Nagyon szépen és egyedien alakították ki, egyszerűen imádom!

Összességében:
Az idei évem egyik legnagyobb csalódásává vált a Harcos, megtört szív. Az Átoktörő trilógia első kötetéhez, a Sötét, magányos átokhoz képest a folytatás igazi mélyrepülés volt. A jól felépített világot Brigid Kemmerer egy gondolattal szétzúzta, és egy olyan folytatást álmodott meg, amit egyszerűen nem tudtam megkedvelni.
Ebben a részben Grey karaktere válik kulcsfontosságúvá, és a titok, amit őrizget. Hogy királyi vér csörgedezik az ereiben. Rhent mintha kicserélték volna, úgy támad bátyja és barátja életére, és még a bátor, jólelkű Harper sem tudja visszafogni. Sajnáltam, hogy az ő szálukba nem láthattunk bele jobban, sokkal inkább érdekelt volna a koronaherceg pálfordulása, mint annak a bizonygatása, hogy Grey jó uralkodó lehetne. Ebben korábban sem kételkedtem, azt viszont nem tartom megfelelő megoldásnak, hogy Rhen helyett váljon azzá.
Megpróbáltam szeretni az új irányt, de nem ment. Ha külön történetként olvastam volna, nem kétséges, hogy elvarázsol teljesen, így mégis csalódásként éltem meg a Harcos, megtört szívet.

Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Grey
Kedvenc idézeteim:

Ajánlás:
Ez neked szól, kedves olvasóm  Nézz a tükörbe! Átoktörő vagy. Erős vagy. Csodálatos vagy. A létezésed megváltoztatja a világot. És én nagyon büszke vagyok rád.

*

"– Ti ostoba férfiak meg az ostoba eszméitek!"

*

"– Te nem vagy fegyver, Grey.
– De még lehetek. – Grey elengedi a derekamat, hogy a fülem mögé simítson egy hajtincset. – Te viszont sokkal veszélyesebb vagy nálam.
Megcirógatja az arcomat, és ezzel teljesen összekuszálja a gondolataimat.
– Hogyne, mert mindig az a lány a legveszélyesebb, aki egyedül olvasgat a sarokban."