Mariana Zapata regénye még akkor került a látószögembe, amikor kiderült, hogy a Könyvmolyképző kiadó megvette a jogait. Már eredeti nyelven bele akartam fogni, de annyi más kötet ragadta meg a figyelmem, hogy csak a magyar kiadás után két évvel sikerült végre valóban nekiállnom. És nagyon bánom, hogy ezidáig nem tettem, mivel számomra a Kedves Aaron! egy igazi szerelemregény lett.
Ritkán olvasok levélregényeket. Ennek több indoka is van, egyrészt kisebb a kínálat, másrészt kérdéses, vajon sikerül-e a teljes cselekménynek és egy komplett könyvnek kibontakozni csupán levélváltások közepette. Ez a műfaj az indirektségre és a szubjektivitásra épül. Az áll a középpontjában, hogy a szereplő mit tart fontosnak megosztani a másikkal, ezáltal az olvasó egy teljesen szűrt és intim világba lép bele. Kicsit olyan érzésünk is lehet, mintha belekontárkodnánk egy magánbeszélgetésbe. De miért mondom indirektségnek? Hiszen ez az egyik legfontosabb elem, amivel a szerző a karakteralkotáskor egy levélregényben él. Impliciten tárul fel a karakterrajz, a szereplő stílusán, leírásain keresztül vonhatjuk le azt a következtetést, vajon milyen lehet ő. Ezt én különösen egyedinek és izgalmasnak találtam, könnyedén beszippantott ez a fajta írásmód és rendkívül élveztem a Kedves Aaron! ezen részét, ami kicsit több, mint a felét kiteszi.
De nem csupán az fogott meg, hogy egyedi a szerkesztettsége, a történetének alapja is rögtön a szívemhez szólt.
Ruby Santos jelentkezik egy segélyszervezethez, melyen keresztül egy katonának segíthet tartani a kapcsolatot a külvilággal, míg ő kiküldetésen van. A lány a bátyja által beleláthatott már abba, mennyi kirendelt katonának nincs hozzátartozója, aki érdeklődne felőle - néha viszont egy kedves szó képes más színben megvilágítani a világot még a harcok idején is. Ruby ezért jelentkezett a feladatra, hogy levelezőpartnere, barátja legyen egynek - Aaron Hallnak. A kezdeti nehézségek után hamar egy hullámhosszra kerülnek, és azon kapják magukat, hogy úgy megnyílnak a másiknak, mint eddig még senkinek. Próbálnak tanácsot adni munkahelyi, családi és kapcsolati zűrökben, miközben egyre fontosabbá válnak egymásnak. De bele lehet szeretni valakibe, akivel eddig csak interneten beszélgettél?
"Megértem, amikor valaki hiába van emberek között, mégis magányos."
A szereplők igazi kincsek. Rubyval nagyon hamar tudtam azonosulni. Egy kis csodabogár a saját környezetében, aki imád varrni és alkotni. Előzékeny, kedves, könyvmoly lány, akinek fontosak a szerettei, de ha ugratásról vagy viccről van szó, mindig benne van a buliban. Többnyire az érzelmei vezérlik, nehezen tud uralkodni rajtuk, és sokszor képes túlgondolni vagy túlreagálni a szituációkat, amikbe keveredik. Aaron pedig egy igazi maszkulin egyéniség, miközben valóságos jótét lélek, aki segít a bajbajutottakon - legyen az ember vagy állat. Nehezen enged közel magához bárkit is, de Ruby már az első borzalmas szóviccével beédesgette magát a szívébe. Korán kellett eldöntenie, mit is szeretne csinálni az életben, csak egyet tudott: mit nem. Nem akart a családi vállalkozás részese lenni, hanem a saját útját szeretné megtalálni. Így került a hadseregbe.
A Kedves Aaron!-nek igazi sodrása van. Ha a kezedbe veszed, annyira beszippant, hogy nem szeretnél a történet folyamából kiszakadni. Lendületes, szívhez szóló és bátorító, hiszen bemutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetet is képes a legapróbbnak hitt dolog megfordítani.
Borító:
A regény borítója egyszerű, ugyanakkor nagyszerűen passzol a történet alapjához - a levelezéshez. A képen egy férfi fotója látható, ahogyan egy levelet olvas, előtte pedig egy kötegbe gyűjtve korábbi papírok hevernek. Szerintem nem is kell ennél több ide - jól bemutatja a regény tartalmát, és közben a színek is harmóniában vannak.
"[…] Isten soha nem szab ki valakinek több nehézséget annál, mint amennyit elbír."
Összességében:
A Kedves Aaron! számomra egy igazi szerelemregénnyé vált. Olyanná, amit bármikor szívesen újraolvasnék, mert annyira elvarázsolt és megmelengette a lelkemet. A két főszereplő - Ruby és Aaron - teljességgel a szívemhez nőttek, és végig drukkoltam nekik, hogy a történetük boldog véget érjen.
Mariana Zapata egy különleges elbeszélésmódot választott a cselekménynek - levélregény formában mutatja be, hogyan alakul Ruby és Aaron sorsa. Eközben beleláthatunk a katonaélet megterhelő lelkiségébe, a felnőtté válás nehézségeibe, és hogy milyen az, amikor nem illesz bele a társadalom által felvázolt sémákba.
Azoknak ajánlom ezt a Kedves Aaron!-t, akik szeretnének egy igazán mély, ugyanakkor aranyos történetet olvasni imádni való szereplőkkel, akik garantáltan elrabolják a szíved.
Oldalszám: 560
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Ruby Santos, Aaron Tanner Hall
Kedvenc idézeteim:
"A legsúlyosabb sérülések, amik egy embert érhetik, sokszor szemmel nem láthatóak."
*
"– Elég sok embert ismerek, aki alacsonyabb nálam, köszi szépen.
– Ó, valóban? – Felhúzta a szemöldökét, mintha nem is hinne nekem, és jó eséllyel nem is hitt. Fintorogva bólogatni kezdtem.
– Ja.
– Honnan ismered őket? – kérdezte, a szemöldökét még mindig felhúzva. – A Megyéből?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése