A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!
🕮🕮🕮
A toronyőr lányai egy olyan kötet, melyet megbántam volna, ha nem olvasok el az életem során. Nagyon szeretem azokat a történeteket, melyekben a fő szálat a családi gyökerek kutatása, feltárása képezi. Ebben a kötetben is megannyi eltitkolt múltbéli cselekedet lát napvilágot, és mindig lehull a lepel valamiről, de a teljes kép csak a regény végére áll össze - éppen ezért addiktív, mert folyton csak ezen töröd a fejed, mégis mi köti össze ezt a két embert.
Morgan Fletcher nevelőszülőknél lakik amióta a nagypapája, aki gondot viselt róla, meghalt. Rossz társaságba keveredik, akik azzal ütik el a szabad perceiket, hogy graffitivel rajzolnak középületek kerítéseire. Egy este azonban felbukkannak a rendőrök, és akikről azt hitte a lány, hogy mellette állnak a bajban is, hirtelen mind eltűntek. A büntetése a rongálásért az idősek otthona kerítésének megjavítása és újrafestése. Megszokta, hogy mindenki számára láthatatlan, a világ mechanikus gépezetében ő csupán egy porszem, akire senki nem gondol, mégis az egyik bent lakó öreg, vak hölgy ennek ellenére felfedez benne valamit, és ez mágnesként vonzza őket egymáshoz. Mi a kapcsolat egy idős, ősz asszony és egy fiatal, árva lány között?
Elizabeth Livingstone sosem volt egyedül. Ő egy ikerpár egyik fele, aki arra tette fel az életét, hogy örökre a néma testvérét, Emilyt védelmezze. Utolsó éveire az idős hölgy visszaköltözött gyerekkora helyszínére, és amikor rég nem látott testvére eltűnéséről értesült és elhunyt édesapja naplói kerülnek elő a semmiből, esélye nyílik arra, hogy válaszokat találjon a múltjának homályos foltjaira. Egy baj van, hogy ő már nem tudja őket elolvasni. Egyezséget köt tehát Morgannel, hogy olvassa fel neki édesapja emlékeit. Ezáltal megismerhetjük Elizabeth fiatalkorát, életét a világítótorony őrének lányaként és a szótlan, furcsa Emily védelmezőjeként egy szinte lakatlan szigeten, ahova csak alkalomadtán keveredtek emberek a közeli városból. Az idős nőt hirtelen az emlékei közül olyan hegedűszó rántja ki, amit életében csak egy embertől hallott - honnan ismerheti Morgan ezt a dalt, amit még sok évvel korábban neki írtak? Honnan ismeri fel a húga rajzait? Ki is ez a nincstelen, árva lány valójában?
"– Egy ponton mindenki felteszi a kérdést, hogy ki is ő valójában. A helyzet az, hogy nem az a lényeg, ki vagy, vagy hogy ki voltál, hanem az, hogy kivé válhatsz."
A sok kérdésre minden válasz a naplókban rejlik. Egyre több és több dolog tárul fel a homályos múltból - de mi a végső igazság? Szívszaggató történet a sorsról, a családról, a kivetettségről. Olyan könyv, ami garantáltan megpendíti a szívünk húrjait, és mindig többet és többet akarunk belőle, míg végül minden titokról lehull a lepel. Összeáll a teljes kép, mi, olvasók pedig nem győzünk ámulni ennek a történetnek az összetettségén. Csodálatos könyv, és remélem, sok emberhez eljut majd!
Borító:
Címéhez mérten a borító középpontjában egy világítótornyot látunk egy szigetes vidéken, mellette egy lakóházat. Ebből emelkedik ki a háttérbe olvadva egy női alak, aki a távolba néz, mereng - korából adódóan lehet akár a fiatal Elizabeth, de az elhagyatott, magányos Morgan is. Nekem kimondottan tetszik, hiszen lényegre törő, bemutatja a történet főbb vonásait, a színei pedig harmonizálnak egymással.
Összességében:
A toronyőr lányai egy igazán megindító történet a családról, a testvéri szeretetről, önfeláldozásról és a titkokról, melyek önkénytelenül is egyszer napvilágot látnak. Elizabeth Livingstone élete a néma ikertestvére támogatásáról szólt. Idős korában beköltözik egy otthonba, ahol a sors odasodorja hozzá Morgan Fletchert. Az árva lányban az öreg hölgy meglát valamit a múltjából, és szépen lassan kiderül, mégis mi köti össze kettejüket. A válaszokat pedig a toronyőr naplói rejtik, de amit bennük találnak, arra nem hiszem, hogy valaha is fel lehet készülni.
Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a szívszaggató, retrospektív regényeket, a különleges és lélekig hatoló műveket.
Oldalszám: 336
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: Elizabeth Livingstone
Kedvenc idézeteim:
"Úgy mesél, hogy azt érzem, meg tudnám érinteni a havat, láthatnám a csillagokat és hallhatnám a csapkodó hullámokat. Kézbe veszi a szitakötők bekeretezett festményét, és az ujjai mozgásától a bőre alatt futó kék erek ugranak egyet. Próbálom elképzelni őt kislányként."
*
"Vászonnadrágját térdig felhajtotta, és úgy hegedült, akár egy ókori görög szirén, de ő nem a tengerészeket, hanem a világítótorony őrének a lányait vonta a bűvkörébe."
Nyereményjáték
A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az állomás feladványa:
A bájos kis tornyocska a Tourlitis szigetecskéhez tartozó sziklán épült 1897-ben 200 méterre a parttól. A toronyba sziklába vájt lépcső vezet. Az eredeti torony sajnos nem sokáig maradt fenn, a második világháborúban elpusztult. Egy jó ideig világítótorony nélkül árválkodott a szikla, mígnem a kilencvenes években egy olajmágnás újra nem építtette. A másolat lett ennek az országnak első automatizált világítótornya.
A turné állomásai:
06.24. Milyen könyvet olvassak?
06.26. Csak olvass!
06.28. Kitablar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése