Exkluzív interjú Anne L. Green írónővel a Lapokba zárt titkok című könyvéről

Anne L. Green legújabb regénye, a Lapokba zárt titkok néhány hete került a könyvesboltok polcaira. Ez a kötet a toxikus kapcsolatok működését vizsgálja, miközben egy erős női karakter életét olvassuk. Tartsatok velünk, hiszen ezzel a bejegyzéssel betekinthettek Anne L. Green műhelytitkaiba és az írónő mesél a készülő regényéről is!

Anne L. Green

1.) Legújabb regényed, a Lapokba zárt titkok a bántalmazó kapcsolatok hátterét vizsgálja, és felteszi azt a kérdést, hogyan lehet kilépni belőlük. Habár eddig sem állt távol a könyveidtől a mély tartalom, miért döntöttél úgy, hogy erre a könyvre eltávolodsz a romantikus-erotikus zsánertől, és egy kortárs probléma lélektani oldalát ragadod meg?

Egy írónak rendkívüli felelőssége van abban, amit papírra vet és az olvasók elé tár. Minden történet egy lehetőség arra, hogy tükröt tartsunk az élet különböző aspektusainak, és lehetőséget adjunk arra, hogy az emberek megértsenek valamit, ami talán távol áll a saját tapasztalataiktól. Íróként mindig szem előtt tartom, hogy az olvasók a lélektani skála minden fokán megtalálhatóak. Van, aki csupán kívülállóként, intellektuális kíváncsisággal olvas egy-egy történetet, míg mások éppen azt élik át, amit a lapokon megelevenítek.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy írói pályám során olyan nehéz, de rendkívül fontos témákat is boncolgatok, mint a nárcizmus és a bántalmazás dinamikája. Azért, mert ezek olyan problémák, amelyekről túl keveset beszélünk, és amelyeket túl gyakran félreértünk. Sokszor megkaptam már azt a kritikát, hogy „ez nem lehet igaz”, „így senki nem reagálna”, vagy „ez a történet túl valóságtól elrugaszkodott”. Az ilyen megjegyzések nem bántanak, inkább megerősítenek abban, hogy mennyire szükséges ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Az, hogy valaki nem élt át egy helyzetet, még nem jelenti azt, hogy más sem.

Pontosan ez az énközpontú gondolkodás vezetett el oda, hogy megírjam ezt a könyvet. A nárcizmus és a bántalmazás dinamikája olyan kérdések, amelyek nemcsak az áldozatok, de a társadalom szintjén is óriási hatással vannak. Azok, akik soha nem tapasztalták meg ezeket a helyzeteket, hajlamosak áldozathibáztatásra: „Miért nem lépsz ki?”, „Szedd össze magad!”, „Ha nem változtatsz, biztos te is hibás vagy.” Ezek a mondatok nemcsak hogy nem segítenek, de tovább mélyítik az áldozat elszigeteltségét és tehetetlenségét.

Írásaimban arra törekszem, hogy megmutassam a teljes képet: miért teszi a bántalmazó, amit tesz, és hogyan válik valaki az áldozatává. Hogy rávilágítsak, nem az a kérdés, hogy az áldozat miért nem lép ki, hanem hogy a bántalmazó miért tartja fogva érzelmileg, fizikailag vagy lelkileg. Mert ez a dinamika a kulcsa mindennek.

Hiszem, hogy az irodalom ereje abban rejlik, hogy képes felnyitni a szemünket olyan helyzetekre is, amelyeket talán nem értünk, vagy éppen elítélünk. És ha akár egy olvasó is megértést, erőt vagy kapaszkodót talál a történetemben, már elértem a célom.

2.) Hogyan választottad ki a Lapokba zárt titkok címet?

A cím kiválasztása viszonylag gyorsan ment. Nem gondolkodtam rajta sokat. Mivel egy író volt a főszereplője és az írásban menekült, adott volt, hogy a hivatását és a személyes problémáját ötvözni fogom a címben. Így született meg a Lapokba zárt titkok.

3.) Hogyan készült a regény borítója?

A borítótervezés igazán kihívást jelentett számunkra. Szerettük volna, ha a borító megmutatja, hogy ez a könyv más, mint az eddigiek: inkább szépirodalmi stílusú, távolabb áll a tőlem megszokott romantikus zsánertől. A tervezés során igyekeztünk hangsúlyozni az írói hivatás jelentőségét, de az első változatok túlságosan thrillerszerűek és komor hangulatúak lettek. Ezek bár a téma súlyosságát jól tükrözték, mégis túl negatív sugallatúak voltak, így végül elvetettük őket.

Sok terv született, több grafikus is dolgozott a borítón, és mindegyik verzióval közelebb kerültünk a végső célhoz. Fontos volt számomra, hogy a borító ne azt az üzenetet közvetítse, hogy egy ilyen helyzetből nincs kiút, vagy hogy a remény elérhetetlen. Szerettem volna, ha az olvasó már a könyv kézbevételekor érezheti, hogy van remény, hogy lehetséges újrakezdeni, és hogy a történet végül a fényt és az erőt sugározza.

Végül finomítottunk a terveken, hogy a borító ne csak a könyv komoly témáját tükrözze, hanem azt az érzelmi ívet is, amely a reményről és az új kezdet lehetőségéről szól. Ezért választottunk egy olyan designt, amely egyszerre sugall mélységet és felemelkedést – azt a hitet, hogy van kiút, és mindig van esély az újrakezdésre.

4.) A Lapokba zárt titkok főszereplője, Adriana egy írónő. Milyen érzés volt írónőként egy írónő karaktert megalkotni?

Már régóta vágytam egy olyan történetre, amelynek a főszereplője egy író. Ezáltal sokkal közelebb került hozzám a történet, hiszen a saját gondolataim, érzéseim és tapasztalataim is teret kaphattak benne. Ez egyfajta személyes kihívás és örömforrás is volt, hogy a karakter által bemutassam az írói szakma árnyalt oldalát és mindazt, amit sokan talán nem is sejtenek róla.

Igyekeztem egy kis öniróniával megközelíteni az írással járó kihívásokat: a határidők szorítását, az ihlethiányt, a könyvkiadás buktatóit és az írói válságot. Az olvasók ezen keresztül talán jobban megérthetik, hogy ez a hivatás messze nem olyan könnyű, mint ahogyan kívülről tűnik. Egy történet megalkotása nem csupán kreatív ötletelés, hanem hónapokig tartó kutatómunka, tervezés és szövegírás... egy igazi érzelmi hullámvasút.

Szerettem volna a könyvvel megmutatni, hogy minden egyes oldal mögött ott vannak azok az órák, napok, hónapok, amikor az író a történet darabkáit próbálja összeilleszteni, a szereplők lelkét felépíti, és új világokat hoz létre. Gyakran ér minket az a kritika, hogy a könyvek drágák, ezzel a történettel remélem, hogy az olvasó jobban bele tud majd látni a háttérbe, és megérti, hogy minden egyes könyv az író életének egy darabját is magában hordozza.

Ez a történet számomra is különleges: egy olyan világot tárhatok fel, amelyben az író nemcsak alkotó, hanem maga is főszereplővé válik, küzdve a belső démonokkal és azzal a felelősséggel, hogy mások számára történeteket alkosson. Ez a könyv talán a szakma előtti tisztelgés is, mindazok előtt, akik az írás által formálják az emberek gondolatait és érzéseit.

5.) Adriana a regényben egy mérgező házasságból próbál kilépni. Mi áll amögött, hogy Adriana férjének nem adtál konkrét nevet?

Már többen is megkérdezték, miért nem adtam nevet a nárcisztikus férjnek. Egyesek úgy gondolták, ezzel akartam büntetni őt a tetteiért. Bevallom őszintén, amikor írtam a történetet, ez a megközelítés meg sem fordult a fejemben. Ennél a döntésem sokkal tudatosabb és mélyebb volt.

Azért nem adtam nevet a férjnek, mert azt szerettem volna, ha az olvasó számára még univerzálisabbá válik a karakter. A nárcisztikus bántalmazók gyakran hasonló minták szerint viselkednek, és bár egyediek lehetnek a történeteik, a dinamikájuk, a manipulációjuk és az áldozatukra gyakorolt hatásuk sokszor megegyezik. Ezzel a megoldással azt reméltem, hogy az olvasók jobban bele tudják élni magukat a helyzetbe, és talán könnyebben felismerik, ha valami hasonlóval találkoznak a saját életükben vagy a környezetükben.

A név nélküli karakter emellett szimbolikus is. A nárcisztikus bántalmazó gyakran elhomályosítja áldozatai önazonosságát és saját hatalmát helyezi előtérbe. Azáltal, hogy a férj neve kimarad, az ő személye szándékosan kevésbé lesz konkrét, szinte árnyékká válik, ami erőteljes kontrasztot képez az áldozat küzdelmével és belső világával.

Egy másik fontos szempont az, hogy ez a történet nem arról szól, hogy a bántalmazót középpontba helyezzük, romantizáljuk. Az áldozatok történetei azok, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek, mert nekik van szükségük a támogatásra, a megértésre és a reményre. A férj neve elhagyásával a fókusz az áldozatra és a gyógyulási folyamatára kerül.

Ha az olvasó, aki ilyen kapcsolatban él – akár a tagadás, akár a felismerés fázisában –, a könyvet olvasva magára ismer, remélhetőleg elindulhat egy úton, ahol megérti, hogy nem ő a hibás, és hogy van kiút a bántalmazó kapcsolatból. Ez volt az egyik legfontosabb célom ezzel a döntéssel.

6.) Adriana a regény legvégén azt fogalmazza meg, hogy szeretne segíteni a sorstársain, éppen emiatt papírra veti a saját történetét. Szerinted lehet segítségnyújtás egy könyv a nehéz helyzetben?

Abszolút lehet, és sokszor az is! Egy könyv rengetegféleképpen tud segítséget nyújtani, különösen nehéz helyzetben lévő emberek számára. Az írás és az olvasás nemcsak szórakoztat, hanem gyógyít, edukál, és reményt is adhat.

A legnehezebb, amikor tükröt tart elénk. Amikor valaki egy könyvben magára vagy a saját helyzetére ismer, az hatalmas pofon lehet, de erőt is adhat. Az olvasó ráébredhet, hogy nincs egyedül, mások is átéltek hasonló küzdelmeket, és voltak, akiknek sikerült továbblépniük. Ez a felismerés már önmagában is segíthet az első lépést megtenni.

Emellett egy hiteles történet segíthet az olvasónak megérteni a saját helyzetét. Például egy nárcisztikus bántalmazóval való kapcsolat dinamikáját, az áldozathibáztatás természetét vagy a gyógyulás folyamatát. Az információ és az érzelmi azonosulás képes felszabadítani a tagadás, a bűntudat vagy a tehetetlenség terhe alól.

Ugyanakkor reményt adhat. Adriana példája azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére lehetséges új életet kezdeni és a múlt sebeit feldolgozni. Az ilyen történetek inspirációt nyújtanak, és azt az üzenetet hordozzák, hogy van kiút, még akkor is, ha ez az út hosszú és nehéz.

Egy könyv továbbá felhívhatja a figyelmet a bántalmazás természetére és annak hatásaira. Segíthet abban, hogy az olvasók felismerjék a problémát, és megtanuljanak érzékenyebben reagálni mások helyzeteire.

És arról se feledkezzünk meg, hogy az olvasás sokak számára menedéket nyújt. Egy könyv lapjai közé merülve az olvasók biztonságosan foglalkozhatnak a saját fájdalmukkal, és úgy találhatnak válaszokat, hogy közben nem érzik magukat kiszolgáltatottnak.

Adriana döntése nemcsak a saját történetének lezárása, hanem egy ajtó kinyitása mások számára. Azáltal, hogy megosztja az élményeit, eszközt ad azok kezébe, akiknek szükségük van rá, legyen szó megértésről, reményről vagy akár csak a tudatáról annak, hogy nincsenek egyedül. Egy könyv lehet a kezdet egy lépés a gyógyulás és az újrakezdés felé.

7.) Miért fontos szerinted a tabunak számító témákról is nyíltan beszélni?

A tabuk és a csend gyakran a szégyen, a bűntudat és a stigma forrásai. A nyílt beszéd segít lebontani ezeket a falakat, és azt üzeni, hogy a problémák nem szégyenletesek, hanem természetesek. Amikor nyíltan beszélünk róluk, segítünk elérni, hogy azok, akik érintettek, ne érezzék magukat másnak, hanem inkább részei legyenek egy közösségnek, ahol támogatják őket.

A tabunak számító témákról való nyílt beszéd rendkívül fontos, mert ezek a témák gyakran érintik az emberek életét, de sokszor el vannak elnyomva, elhallgatva vagy stigmatizálva. Az őszinte párbeszéd segít abban, hogy megszűnjenek a tabuk, és az emberek merjenek beszélni a saját fájdalmaikról, tapasztalataikról. Segíthet felhívni a figyelmet olyan problémákra, amiket sokan nem ismernek fel, vagy nem tartanak fontosnak. A bántalmazás, a mentális egészség, a narcizmus vagy a családon belüli erőszak olyan témák, amelyek gyakran a háttérbe szorulnak, miközben ezek komoly hatással vannak az emberek életére. Ha ezekről beszélünk, azáltal segíthetjük másoknak, hogy felismerjék a problémákat, és elkezdjenek változtatni.

Amikor tabuként kezelünk egy problémát, az érintett személyek gyakran elnyomják saját érzéseiket, ami további lelki terheket ró rájuk. A nyílt beszéd azt üzeni, hogy beszélhetnek a problémájukról, anélkül, hogy elítélnénk őket, így van lehetőségük a gyógyulásra. És valaki nyíltan már beszél a fájdalmáról vagy a szenvedéséről, gyakran már önmagában is gyógyító hatású.

Mindemellett a nyílt beszéd nemcsak az egyének szintjén hozhat változást, hanem társadalmi szinten is. Ha egy téma egyre inkább nyíltan van jelen, az változást indíthat el a kultúrában, a jogrendszerben, az oktatásban és a közösségi normákban, amelyek segítenek megelőzni vagy kezelni a problémákat.

8.) Tervezel folytatást írni a Lapokba zárt titkoknak?

A Lapokba zárt titkok folytatását azért tervezem, mert úgy érzem, hogy a narcizmus és a bántalmazás témáját nemcsak a párkapcsolatokra kellene korlátoznunk. Sokan, amikor meghallják ezeket a szavakat, azonnal egy bántalmazott nőre gondolnak, de valójában a dinamika sokkal szélesebb körben jelen van, akár munkahelyeken, baráti kapcsolatokban, sőt, családi környezetben is. Szeretném megmutatni, hogy ezek a toxikus kapcsolatok különböző formákban is megjelenhetnek, és gyakran észrevétlenül hatnak az életünkre, hosszú távon rombolva a lelkünket.

A folytatást úgy tervezem megírni, hogy bár szorosan kapcsolódik az előző történethez, mégis egy különálló történetként is megállja a helyét. Az új olvasók is teljesen élvezhetik a könyvet anélkül, hogy ismernék az előzményeket, de természetesen azok, akik olvasták az első részt, extra mélységet és kontextust nyerhetnek, ami tovább gazdagítja az élményt. A célom az, hogy a bántalmazás témáját minél több aspektusban bemutassam, és ezzel egy új, szorosabb kapcsolatot építsek az olvasókkal, akik talán maguk is hasonló helyzetekkel találkoztak életükben.

9.) Mesélj nekünk az előjegyezhető regényedről, ami a Sorsdöntő pillanat címet viseli! Mit várhatunk ettől a történettől?

Aki olyan régóta az írói pályán van, mint én, elgondolkodik azon, vajon hogyan tudna megújulni. Hogyan találhatok új utakat, hogyan hozhatok valami frisset és egyedit az olvasóimnak? Igyekszem mindig új perspektívából nézni a dolgokat, hogy meg tudjam adni azt a pluszt, amit csak egy új megközelítés adhat. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, időnként szükséges külső segítséget igénybe vennem, és éppen ezt az inspirációt hozta el számomra a következő történet.

Szentendre mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ez a gyönyörű, romantikus város a macskaköves utcáival, festői Duna-partjával és meghitt hangulatával olyan hely, ahol a mindennapok rohanása megszűnik, és csak az itt és most létezik. A párommal, Petivel gyakran járunk ide, ha pihenésre, meghitt pillanatokra vagy feltöltődésre vágyunk. Itt mindig éreztük, hogy az igazi beszélgetések és az élet legfontosabb döntései könnyebben megszületnek.

Amikor azon gondolkodtam, hová helyezzem a következő történetem helyszínét, Peti meglepődött, hogy egyáltalán hezitálok. Egy alkalommal, miközben a könyvek témáiról beszélgettünk, azt mondta: "Egyszer írhatnál egy történetet, ami a döntésekről szól, de nem ám akárhogyan! És lehetne a címe: Sorsdöntő pillanat." Felvázolta az ötletét, ami annyira magával ragadott, hogy órákon át beszélgettünk a megvalósításról, és egyre inkább éreztem, hogy egy igazán különleges történet kezd formát ölteni. Bár nem szeretném egyelőre elárulni, hogy pontosan mi is volt az a nem hétköznapi gondolat, ami ezt az egész történetet elindította, annyit elárulhatok, hogy a könyvnek nem egy hétköznapi történetvezetése lesz.

A Sorsdöntő pillanatban a döntéseké lesz a főszerep, előtérbe helyezem, hogy ezek hogyan befolyásolják az életünket. Átérezzük, hogy a döntéseinknek súlya van, mert nemcsak a jövőnket, hanem a lelkünket is megváltoztatják. Remélem, a történet és Fanni rossz döntései mindenkit elgondolkodtatnak majd, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan kulcsfontosságú pillanatok, amikor el kell dönteni, merre tovább, és hogy mi az, amit el kell engednünk, hogy az életünk új irányba haladjon.

Anne L. Green elérhetőségei:
FACEBOOK
MOLY
INSTAGRAM
FACEBOOK CSOPORT