"Egy úri gyilkos vallomása, oly költői részletekkel, hogy sokszor szinte nem is olvassuk, hanem zsibbadtan hallgatjuk Beethoven: Kreutzer szonátáját, hol hegedű sír benne, hol gordonka panaszkodik fájdalmasan. Nyilvános gyónás ez a regény, melyben a gyilkos könnyíteni akar szerelmes lelke gyötrelmein.
A tragédia aláfestő zenéje, melynek akkordjainál a bűnös viszonyuk szálai szövődnek, a Kreutzer Szonáta."
Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!
🕮🕮🕮
Az Athenaeum kiadó Érzelmes klasszikusok sorozata egy nagyszerű kezdeményezés, melyben új, gyönyörű kiadásban olvashatjuk a világirodalmi remekműveket. Így került a kezembe Tolsztoj: Kreutzer-szonáta című kisregénye, mely szinesztézikus jelleggel hat számos érzékszervünkre a című Beethoven szonáta nyomán.
A regény egy vonatúton játszódik, ahol az egybegyűlt társaság a szerelem és a házasság mibenlétéről folytat mély, filozofikus diskurzust. Az alapszituációt akaratlanul is szembeállítottam a kortárs jelen tömegközlekedési szokásaival, melyben egy hasonló felállás már elképzelhetetlen volna. Idegenek egymással megvitassák az élet fontos dolgait? De másfél évszázada ez az interakció valószínűleg hétköznapinak számított. Képzett, intellektuális társaság vitatkozik arról, hogy a házasság alapkövetelménye-e a szerelem, vagy sokkal praktikusabbak-e az érdekházasságok? Vagy egyáltalán létezik-e a szerelem mint olyan, vagy pusztán illúzió? Ezek a kérdések viszont napjainkban sem vesztenek aktualitásukból.
"Boldogtalan embereknek könnyebb városon élniük.
Városon az ember száz évet is elélhet, s nem veszi észre, hogy rég meghalt s elrothadt."
Ezek után egy idős férfi, aki nyíltan a szerelem ellen beszélt végig, bevallja, hogy mindezeket saját tapasztalatok alapján osztja meg a hallgatóságával, hiszen házasságának az vetett véget, hogy megölte a feleségét. A Kreutzer-szonáta cselekményszála tulajdonképpen köré összpontosul. Hiába van egy szubjektív narrátorunk, ő tulajdonképpen azért van jelen, hogy meghallgassuk ezt az életutat. A kozmikus gyónáshoz szüksége van a férfinak egy hallgatóságra - valamint tágabb értelemben mi, olvasók is ehhez tartozunk. A vallomás nyomán valamiféle feloldozásra várunk, de valódi reakciót egyfelől az útitársa nem hagy neki, másfelől sokkal inkább a monologizálás jellemző a műre - csupán néha kiszól vagy jelzi az idő múlását a kettejük közti párbeszéde. Ez az érzelmi neutralitás áll szemben a beszélő csapodár létmódjával, aki minduntalan próbálja felmenteni magát a múltbéli bűnei alól. Őt csak belevitték az idősebbek a féktelen életbe. A természetéből fakad, ösztönös, befolyásolhatatlan az érzékiség. A társadalomban a nő a szükséges rossz - de mindez valóban így van? Hiába a szubjektív narrátor, a tulajdonképpeni szubjektív létmegélést, az öregember képviseli, akinek egykori féltékenységéből és bűnösségéből fakad a világ látásmódja. Érezhetően egy nagyon férfiperspektíva emelkedik ki, akiből a düh és a személyes sértettség beszél. Nem kizárt, hogy valamiféle neurotikus betegség húzódik meg a háttérben, melynek tetőpontja a megcsalás gyanúja volt.
A zenemű, a hegedű és a zongora párosa megjelenik a regényben, és fontos aláfestőzenéje lesz ennek a vallomásnak, melyet csak a mozdony zakatolása szakít meg.
Borító:
Az én kezembe az Athenaeum kiadó Érzelmes klasszikusok kiadása került. Ez és valamennyi megjelent kötet egyszerűen káprázatos, a kódexszerű díszítettség teljesen magával ragadó, igazi ékévé vált a magánkönyvtáramnak.
Összességében:
Tolsztojt senkinek nem kell bemutatni - a Kreutzer-szonáta összetett, sodró története teljesen levett a lábamról. Nem az a kötet, mely minden kérdést megválaszol, ösztönzi az olvasót, hogy a befejezése után is gondolja át az olvasottakat. Mély lélekábrázolás, érdekes filozófiai létkérdések, egy gyilkosság, mely mögött ott lapul a féltékenység és sok más, emberi érzelem.
Oldalszám: 192
Kiadó: Athenaeum
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"– A legfontosabb, amit az efféle emberek nem értenek meg – mondta a hölgy – hogy a házasság szerelem nélkül nem házasság, hogy a házasságot csak a szerelem szenteli meg, s hogy csak az az igazi házasság, amelyet a szerelem megszentelt."
*
"…élni azért kell, hogy az ember boldog legyen…"
Nyereményjáték
Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az állomás feladványa:
„Csak így lehet megoldani ezt az ipari kérdést: megtanítani az embereket élni, takarosan, a költekezés kényszere nélkül. És éppen ez az, ami lehetetlen. Keskeny vágányú elmék ezek mind. És a tömegeknek meg sem szabad kísérelniük, hogy gondolkodjanak, hiszen képtelenek rá.”
A turné állomásai:
03. 25. Utószó – Észak és Dél
03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta
03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora
03. 31. Kitablar – A skarlát betű
04. 02. Ambivalentina – Színház
04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése