Négy nagyon különböző idegen indul útnak, hogy felkeresse a klinikát: Ava, a könyvillusztrátor; Ray, a tűzoltó; Sasha, a foglalkozási terapeuta és Sky, a szabad szellem. Miközben próbálnak eljutni a Középnyugatról a messzi Pipacsmezőig – ahol remélik, megtalálják Ellist, a kezelőközpont briliáns, titokzatos alapítóját –, minden egyes múltbeli titkuk és rejtélyes motivációjuk azzal fenyeget, hogy gátat szab az útjuknak."
Nikki Erlick ismét egy olyan könyvvel érkezett, ami mélyen elgondolkodtató, megrendítő és mégis az újrakezdés lehetőségét kínálja. Ha szeretted az előző regényét, vagy olyan könyvet keresel, ami más, mint a többi, akkor mindenképp érdemes velünk tartanod! Emellett pedig ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a kiadó jóvoltából.
🕮🕮🕮
Nikki Erlick Az életfonál című kötetéről nagyon sokat hallottam, nagyon sok jót, és épp emiatt adtam arra a fejemet, hogy megismerkedjek a legújabb kötetével a Pipacsmezővel, ami az elmondások alapján nem kevésbé lélekrengető történet, mint Az életfonál.
Az írónő felteszi a kérdést, hogy van-e fájdalommentes feldolgozási folyamata a gyásznak? Hamar kiderül, hogy a Pipacsmező kifejezés közel sem egy idilli, virágzó rétre vonatkozik, hanem egy kísérleti jellegű alvásterápia, ami átsegíti az embert a szerettei elvesztésén. Az életet akaratlanul is determinálja a halál, ezért nincs olyan, aki az élete során a végességgel ne szembesült volna, ezért univerzális a Pipacsmező, és szól Nikki Erlick könyve széles olvasóközönségnek.
Négy személy viszont négy különböző indokkal tart a klinika felé, és a hosszú kocsiutat végig belengi a kérdés: vajon gyengeség a gyásszal és a fájdalommal nem szembenézni, hanem inkább mindezt átaludni? Az út toposz többféleképpen is rekonstruálódik a műben. Egyfelől van a tulajdonképpeni út a klinika felé. Ez idő alatt a négy idegen sorra osztja meg egymással az indokot, mégis miért vágynak a Pipacsmező által adott lehetőségre. Megismerhetjük Ava, Sasha, Ray és Sky motivációit, élettörténetét - van itt egy elhagyott húg, egy gyászoló báty, egy lelkiismeret-furdalással küzdő menyasszony és egy útját kereső fiatal lány. Vajon mi köti őket össze? Ez idő alatt nemcsak a kilométerjelző halad, hanem négyük kapcsolata is egyre mélyül, nemcsak útitársakká kovácsolódnak, hanem barátokká is, akik meghallgatják egymást és segítenek a bajban.
Éppen emiatt a számos beszélői hang az egyik, amit kiemelnék a Pipacsmező kapcsán. Nikki Erlick nagyon sokféle embertípust szólaltat meg a regényben, bemutatja egyfelől a motivációját a gyászolónak, ugyanakkor mindemellett fontos, hogy belátást engedtet a Pipacsmező működésébe is, és megszólaltatja annak kitalálóját: Ellis Jonest is, valamint a terápia kritikai visszhangját is újságcikkek, kommentárok és leletek formájában.
Elgondolkodtató, mély alkotás a gyászról, a fájdalomról és úgy általánosságban az emberi létezésről.
Borító:
Nem meglepő módon pipacsokat láthatunk a képen - bár a lila színt nem teljesen tudom mire vélni, hiszen a virág alapvetően piros, azt viszont hiányolom a borítóról. Ennek ellenére nagyon szép, lényegre törő.
Összességében:
Habár Nikki Erlicktől ez volt az első olvasmányélményem, biztos vagyok benne, hogy visszamenőleg is pótlom majd az életművét, illetve az új köteteit is figyelemmel fogom követni. A Pipacsmező egy elgondolkodtató, univerzális történet - hiszen a gyász minduntalan az élet velejárója, a veszteségélményt pedig sokféleképpen lehet átélni, feldolgozni. Erre kínál Ellis Jones egy megoldást, de mindez nem kevés kockázattal jár. Te élnél vele?
Oldalszám: 448
Kiadó: General Press
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"A pipacs úgynevezett „omladéknövény”, ami azt jelenti, hogy a romokból is kinő. Ha ilyen látványos szépség ki tud virágozni a legsivárabb földből is, akkor ez nem azt jelenti-e, hogy a legösszetörtebb szívek is meggyógyulhatnak?"
*
"A szeretet megváltoztat bennünket. Megerősít, lágyít, felemel, vezet. Ha alszunk, és ha elszenvedjük a mellékhatását, ha többé nem formálnak minket az emberek, akiket szeretünk – akkor kik vagyunk?"
*
"– Elveszíteni valakit… nem olyan, mint egy betegség vagy átmeneti nehéz időszak, amivel az ember próbál megbirkózni. Még ha alszik is két hónapig, és úgy ébred fel, hogy kevésbé érzi rémesen magát, a munka akkor sincs elvégezve. Ez soha nem ér véget. Ez az élet hátralévő részére szól. Nincs olyan, hogy túljutni rajta… csak megpróbálhatunk valahogy tovább élni."
Nyereményjáték
Játékunk során különböző gyásszal kapcsolatos versekkel találkozhattok. A Ti feladatotok kitalálni, ki írta, és mi a vers címe. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok. Jó játékot kívánunk!
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Az állomás feladványa:
A láng ellibbent a sötétben,
amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
ki-ki magában, egyedül.
A turné állomásai:
09.18. Milyen könyvet olvassak?
09.20. Könyv és más
09.22. Kitablar
09.24. Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése