"Az egyik család legnagyobb vesztesége. Egy másik legsötétebb titka. Mi lesz, ha kiderül az igazság?
Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is.Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!
🕮🕮🕮
Amanda Peters itthoni debütálókönyve, az Áfonyaszedők gyönyörű borítóval és megkapó fülszöveggel hívta fel magára a figyelmemet. Egy mély, lélektani történet az elhallgatott múltbéli titkokról? Mindenképp el kellett olvasnom! Mindamellett, hogy alapvetően megveszek az áfonyáért minden formában...
A 20. század második felében hiába voltak a számos alkalommal a jogokért való küzdelmek, Amerikában ennek ellenére másként néztek az indiánokra. Nekik azok a munkák jutottak, amiket más ember nem vállalt el, így kerül Joe és családja a maine-i áfonyaföldekre. De egy nap szörnyű tragédia sújtja a családot: a legkisebb gyermeknek, Ruthie-nak nyoma vész. Hiába keresik éjt nappallá téve, nem találnak rá, de azt sem hajlandóak elfogadni, hogy esetleg meghalt. A történet egyik fokalizátora Joe, az idősebb testvér, aki a halálos ágyán fekszik már, számot vet életével, és ami a leginkább nyomja a lelkét, hogy elveszítette aznap szem elől a kishúgát. Ő volt, aki utoljára látta, ő volt a bátyja, akinek vigyáznia kellett volna rá. Égeti belülről a bűntudat.
Másfelől pedig adott egy felnőtt nő, Norma, aki visszaemlékezik a gyerekkorára - amikor álomképekként felidéződött benne egy család. Álmában Ruthie-nak hívták, testvérei voltak, de a szülei minden alkalommal meggyőzték őt, hogy ezek csupán álmok és téveszmék. Nincs semmiféle Ruthie, ő pedig egyke gyerek, ráadásul egy igazi csoda, hiszen az édesanyja megannyi magzatot elvesztett már őelőtte. Számunkra, olvasók számára egyértelmű az igazság, ám épp emiatt még fájdalmasabb olvasni Norma, avagy Ruthie önkeresését - évtizedekig keres valamit, amiről úgy érzi, hogy hiányzik belőle, de nem tudja, micsoda. De eközben próbál hűséges maradni a szüleihez, családjához, mert feltűnik neki, hogy ilyenkor az édesanyja hirtelen mindig rosszul érzi magát. Az állandó túlféltés miatt nehezen akarja ő is elkezdeni a saját életét, nehezen repül ki a családi fészekből, és olyankor is folyamatosan vissza-visszajár. Mígnem felnőtt fejjel ismét a múlt titkainak nyomába ered, de már nem tágít egészen addig, amíg meg nem tudja az igazságot: Kicsoda ő valójában?
"Amikor felszínre törtek a féltve őrzött titkai, és ott vergődtek-ficánkoltak előttem, mint a partra vetett halak, újra felidéződtek az álmaim, és akkor már kezdtem kapiskálni, hogy mit jelentenek."
Amanda Peters regénye egy nagyon összetett kötet: egyfelől szól az önidentifikációról, a múltbéli terhek örök súlyáról, a felnövésről, a veszteségélményekről, a szabadságról, miközben súlyos morális kérdéseket jár körül. De a történet végén tudunk lényegileg igazságot szolgáltatni? Egy gyönyörű, gördülékeny és könnyen olvasható kötet, mégis tele van mély témákkal, melyek tulajdonképpen az életet és annak minden szegmensét járják körül.
Borító:
A kötet borítói nemzetközileg megragadják a gyümölcsöt, ami köré szimbolikusan épül a mű. Ez viszonylag egyszerű modell, mégis szemet gyönyörködtető. A General Press kiadó keménykötéses kivitelben hozta el nekünk - leszedve a védőborítót pedig annak negatívját találjuk.
Összességében:
Az Áfonyaszedők egy lélektani mélységű történet a múlt elhallgatott titkairól, amely Joe bűntudattal terhelt visszaemlékezései és Norma identitáskeresése között bontakozik ki. A regény fájdalmasan mutatja be, hogyan hat egy eltűnt gyermek tragédiája generációkon keresztül, és milyen súlyos következményei lehetnek a szeretet nevében kimondott hazugságoknak. Amanda Peters gördülékenyen, mégis megrendítő erővel tárja fel, hogyan próbál egy család igazságot és önazonosságot találni a múlt romjai között.
Ezt a könyvet különösen azoknak ajánlom, akik szeretik a mély, érzelmes családtörténeteket, az identitásról és gyógyulásról szóló regényeket, és akik nem riadnak vissza egy igazán szívszorító, mégis felemelő olvasmánytól.
Oldalszám: 280
Kiadó: General Press
Letölthető könyvjelző a kiadótól
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Ha a gyerek veszíti el a szüleit, akkor árva lesz, aki a házastársát veszíti el, az megözvegyül, a gyermekét sirató szülőnek viszont nincs neve. Talán azért nincs, mert a gyermekünk halála olyan iszonyatos sorscsapás, hogy nehéz rá szavakat találni. Leírhatatlan a lelki gyötrelem, amit előidéz, ezért inkább nem adunk neki nevet."
*
"Nagy szélhámos a sors: szereti kiteregetni a lapjait, azaz a nyomra vezető jeleket, hogy lássa, össze tudjuk-e illeszteni őket, és megfejtjük-e olyan dolgok értelmét, amelyekről nem is hittük volna, hogy értelmük lehet."
Nyereményjáték
Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az állomás feladványa:
K_s_s_ _ o_ _ _ k
A turné állomásai:
11.10. Pandalány olvas
11.12. Kelly és Lupi olvas
11.14. Olvasónapló
11.17. Ambivalentina
11.19. Könyv és más
11.21. Kitablar
11.23. Csak olvass!
11.25. KönyvParfé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése