Üdvözlök mindenkit a 2025-ös év legutolsó napján! Izgalmakban idén sem volt hiány, rengeteg újdonságot tartogatott minden téren - amiből az egyik fontos kiemelendő a mesterképzésem befejezése, az OTDK-dobogó és az immáron megkezdett doktori képzésem.
Könyves szempontból maradt minden a régiben - a Blogturné Klub keretein belül továbbra is számos lehetőségem megnyílt kiadói együttműködésekre, sajtóeseményekre, melyekről főleg a Kitablar instagram-profilján találhattatok tartalmakat, ami szintén egy 2025-ös újdonságként könyvelhető el. Kövessétek be, ha eddig nem tettétek volna!
Az egész éves áttekintésem:
Idén mindent összevetve 169 könyvet - amivel nem sokkal maradtam el a tavalyi álomszámtól. Idén is rengeteg könyvvel turnéztam, néha kicsit túl is vállaltam magamat, ami az elolvasandó köteteket illeti, de már ezzel is bölcsebben indulok neki a 2026-os évnek. Illetve a szakdolgozatomhoz, a disszteráció kutatótervéhez és a különböző kurzusokhoz kijelölt olvasnivalók is szép számmal hozzájárultak az idei számhoz.
2025-ben 123 új kötet érkezett a magánkönyvtáramba, ami talán az egyik legtöbb beszerzésem... valaha. A könyvvásárlás szigorát már az év második hetén megszegtem, és azzal próbáltam mindezt kiegyenlíteni, hogy hamar nekikezdtem az új könyvek elolvasásának, hogy ne legyen olyan, ami évekig ül a polcon olvasatlanul. Az utóbbi azért fontos, mert most kő keményen szortírozom az ilyen könyveket, mivel költözés előtt állok... Megfontoltan kell 650 könyvet mozgatni - aki már átélt ilyesmit, tudja.
Az idei egyik nagy kedvencemmé vált Demi Winters: A csontok útja című kötete. Egyedien ötvözi az északi mitológiai elemeket a fantasy elemeivel, miközben a háttérben, szinte észrevétlenül kibontakoztat egy romantikus szálat is. Egyelőre még csak az első része jelent meg itthon, de a General Press kiadó már készenlétben áll, és 2026 elején már olvashatjuk is a folytatást.
Maradva a fantasy-vonalon egy szintén hatalmas kedvenc lett K. A. Linde: Mágia a Magyalkönyvtárban című kötete, melynek már olvashattuk is a Vörösbegy a Tölgytrónuson című folytatását is. Az írónő egy különleges magánmitológiát alkotott meg kelta alapokra és erre épített fel egy rendkívül megnyerű romantasy-történetet. Minden van benne, amit egy ilyesfajta kötettől vár az olvasó: izgalmak, szenvedély és egy morálisan szürkezónás férfi főszereplő.
Nem mondok újat, hogy egy újabb fantasy-kötetet választottam, ám ez a dark fantasy, szinte horror-kategóriába esik. Ez a része viszont újdonság tőlem, mivel annyira nem kedvelem a horrorisztikus elemekkel bíró történeteket - sem a könyvek lapjain, sem a képernyőn. Ennek ellenére Erin A. Craig teljesen elkápráztatott és a Só és bánat házán is felülmúlva - ami főként paranormális fantasy zsánerébe tartozik, a folytatás egy sötét, gótikus házba kalauzol el bennünket, aminek a köveit szinte csak a titkok tartják egyben. Meglepő, sokkoló regény volt a Gyökerek és romlás háza, amit a terjedelme ellenére is egy éjszaka alatt elolvastam, mert annyira szomjaztam a folytatást oldalról oldalra.
Végre én is felültem a hype-vonatra, és a rengeteg tiktok-videó hatására - többek között - elolvastam a Volt egyszer egy összetört szív trilógiát, melyben a Caraval-sorozatból ismert Jacks, a Szívek Hercege kerül a középpontba. Nem véletlenül került fel a listámra, imádtam minden sorát, és meg kell hagyni, az sem véletlen, hogy ennyien rajonganak érte.
A fantasy-vonatról leszállva még van két komoly témákat körüljáró regény. Ebből az egyik az Ezer csók folytatása, amivel redkívül szkeptikus voltam, hiszen egy lezárt történetről beszélünk, ami így ért el teljesen a szívemig, és nagyon féltem, hogy a második kötet esetleg elrotaná ezt az élményt, de ha lehet, még jobban szerettem az Ezer törött szilánkot. A gyász egy nagyon fájdalmas, de emberi oldalát mutatja meg, ahol Savannah és Cael közös erővel birkóznak meg ennek a súlyával, és azt hiszem, hogy mindenki tud ezzel az érzéssel osztozni. Nagyon fájdalmas, de csodálatos kötet, és abszolút nem kellett már félnem tőle, hogy az első rész csodáját esetleg elrontaná.
Végül pedig aki szereti Taylor Jenkins Reid munkásságát, annak nagyon ajánlom a Pengeélen című kötetet Layne Fargótól, ami egy fiktív életrajz egy fiktív jégtáncostól, aki minden nehézség ellenére is olimpiai aranyat szeretne szerezni. Ennek rendel alá mindent, a kapcsolatait, a családját sőt még saját magát is. Rendkívüli történet, nagyon tanulságos és egyben sokkoló és fájdalmas is, hogy mikre nem képes az ember az egyéni céljai érvényesítése érdekében.
Végezetül szeretnék mindenkinek olvasmányélményekben és új könyvekben gazdag 2026-os évet kívánni, és ha szeretnétek, osszátok meg velem bárhol a Ti kedvenc 2025-ös köteteiteket!
Millió puszi,
Barby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése