Valérie Perrin - Colette

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Agnes nem hisz a fülének, amikor egy nap azzal hívja fel a rendőrség, hogy Colette, a nagynénje elhunyt. Képtelenség! Colette három éve egyszer már meghalt, eltemették, meggyászolták, és azóta is ott nyugszik a gueugnoni temetőben… Legközelebbi hozzátartozóként neki kell azonosítania a holttestet, így a saját szemével győződhet meg arról, hogy ezúttal valóban Colette hagyta itt az árnyékvilágot. De akkor kit temettek el három éve? Miért akarta a nénikéje elhitetni mindenkivel, hogy meghalt? Izgalmas nyomozás kezdődik, és a Colette által kifejezetten Agnes számára készített hangfelvételek felbukkanásának, a régi barátok, a gyermekkori barátok vallomásainak, a hol fájdalmas, hol megmosolyogtató emlékeknek köszönhetően lassan összeáll a kép. Agnes végül nem csupán Colette titkait, a családja történetének addig rejtett fejezeteit ismeri meg, de a saját múltjával is szembenéz, sőt a válása óta reménytelennek érzett jelenét is sikerül újragondolnia. Valérie Perrin a maga sajátságos, könnyed, mégis gazdagon és érzelmesen áradó stílusával egy olyan izgalmas és fordulatos történet útvesztőjén vezeti át az olvasót, amelyben egyszerre van jelen a könnyes nosztalgia, a szelíd humor és a krimiszerű feszültség."

Valérie Perrin köteteit csak ajánlani tudom azoknak, akik egy mély, tartalmas és elgondolkodtató olvasmányélményre szomjaznak. Mindig érdekel, hogyan tudja újfajta köntösben tálalni a női sorsokat, a nőiség különböző árnyalatait, és olykor hogyan tudja mindezt egy történetbe zárni: ilyen a Colette is.

Agnés különös hírt kap 2010-ben: azzal hívják fel, hogy szeretett nagynénje meghalt, a halál álmában érte az otthonában. Ez pedig azért sokkoló a közel negyvenéves Agnés számára, mert ő már eltemette Colette-et három évvel ezelőtt. Akkor ki fekszik abban a sírban, és kit rejt az a koporsó, amelynek a fejfáján a nagynénje neve szerepel? 

A nő így tehát repülőre száll, hogy átszelje a világot, és Geugnon városában azonosítsa Colette-et. Márpedig minden bizonnyal ő az. Ezek után egyre inkább égetőbbé válik a kérdés, hogy megtudja, kit temettek el évekkel ezelőtt, illetve miért érezte szükségét Colette annak, hogy eltűnjön a világ szeme elől és megjátssza a saját halálát. Hogyan élhetett három évet úgy egy kisvárosban, hogy közben senki sem tudott róla? A kérdések egyre csak záporoznak Agnés felé, aki Geugnon-ban újraéli az ott töltött nyarakat, találkozik egykori barátaival, akiket már évtizedek óta nem látott, és közben keresi a válaszokat. De vajon mit titkolt még Colette?

A regény cselekménye igencsak szerteágazó, egyfelől a jelenben Agnés kutat a múltban, másfelől Colette és Agnés apja, Jean gyerekkora is megelevenedik. De ami még fontosabb: Agnés kézhez kap többezer percnyi kazettát, melyet Colette vet fel kizárólag neki, és a hangfájlokon keresztül fény derülhet a múlt minden elhallgatott részletére. Ezek a kazetták különös mediális viszonyt alakítanak ki a történetben, hiszen a teljes Colette lényegében az élet-halál közti átmenetre épül rá. A nagynénit mindenki halottnak hiszi, ugyanakkor még él, de halálában viszont a kazettákon keresztül elevenedik meg. Azért bravúrosabb ez a megoldás egy puszta naplónál, hiszen a hangfájlokban valósággal megszólal, hallható, melynek hatására szinte élővé válik, míg a másik esetben a leírt szavak maradnának utána. Életében holt, holtában viszont élő... De minduntalan ott lapul a kérdés, hogy mi rejtegetnivalója volt az asszonynak, amit csak a túlvilágról képes bevallani? 

A Colette egyszerre egy izgalmas nyomozás a múltbéli események után, de egy mély családregény is, amely lényegében a női sorsokra, nőiségmodellekre épül. Elvált nő, aki megbukott a feleségszerepben. Anya, akitől elvették a gyereke felügyeleti jogát. Nővér, aki mindent feláldozna az öccse jólétéért. Karrierista nő, akinek céljai vannak és sikerorientáltan éli az életét. Nagynéni, akit mindig is kirekesztett a társadalom. Ahol ezek találkoznak, talán ott találunk választ igazán az összes kérdésre, amit a regény felvet.

Borító:
A kötet kívül-belül gyönyörű. Az írónő köteteit alapvetően is a rózsaszín és a szürke árnyalatai jellemzik, ez a Colette-en is érvényesül. Egyből láthatjuk a képen, hogy a regény főbb vezérfonala egy családi esemény, mely több generációt is érint.

Összességében:
Valérie Perrin ismét megmutatta, hogy a regényei maradandó értékek. Mély, fontos mondanivalókat, emberközi kapcsolatokat jár körül, bemutatja a nőiséget különböző perspektívából miközben egy igazi rejtély nyomába eredünk. A Colette a titkok regénye, az elhallgatásoké, amik törvényszerűen egyszer napvilágra kerülnek. És most eljött ez a pont. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a tartalmas történeteket, amelyek az olvasóval maradnak a kötet befejezése után is - akkor Valérie Perrin regényei kötelezőek!

Oldalszám: 696
Kiadó: Európa
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Colette
Kedvenc idézeteim:

"A magány, akár csak a barátság, nem tűrés, hanem választás kérdése, nincs mit szomorkodni rajta."

*

"Amikor az ember elveszíti a szüleit, ha jól tartották, ha nem, ha szeretetben nevelték, ha ridegtartásban, az mindenképpen hatalmas fájdalommal jár."