"Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között."
Mikor nyáron unatkoztam a Balatonon,az elmondottak alapján szar nyaram lehetett... előkaptam az ebook olvasót, és megnéztem, milyen könyvek vannak terítéken. Igen, a normális tini, ha a Balaton partra kerül, inkább fürdik, minthogy egy könyvet bújjon, bezzeg Barby fogja magát és thuglife módon olvas. Nem szereti mutogatni a habtestét a helyes vízi mentősök előtt.. Ekkor került a kezembe Colleen Hoover másik sorozata a Hopeless, azaz Reménytelen. És be kell vallanom, hogy reménytelenül nem tetszett. Az első tíz oldal után le kellett tennem, mert nem bírtam tovább. Lehet, hogy ezek után adok neki majd még egy esélyt. Így mikor megláttam a könyvtárban, gondolkodtam egy kicsit, hogy kivegyem-e. Végül amellett döntöttem, hogy kikölcsönzöm, és most itt vagyok. Elragadtatva. De még mennyire!
Adott egy lány, akinek nem nagyon szívesen lennél a helyében. Alig fél éve halt meg az apukája, ráadásul ott is kellett hagynia a szeretett otthonát, mert az anyukája új, jobban fizető munkát kapott az ország másik felén, amire természetesen szükségük van, mivel már nem két szülőtől fut be a családi kassza, hanem csak egytől. Új ház, új környék, új szomszédok, új iskola, új tanárok. Laykennek be kell segítenie az anyukájának vigyázni a kisöccsére, aki szerencsére hamar talált magának egy jóbarátot, történetesen a szembeszomszéd kisfiút, aki szintén olyasmi helyzetben van mint ők, csak éppen mindkét szülőjét elvesztette, és már egyetlen rokonára számíthat, mégpedig a bátyjára, Willre.
De mi történik, ha ezek ketten összefutnak? Szikra? Kémia? Ónos eső? Tőlem aztán nem tudod meg!
Spoilert tartalmaz!
Két rokonlélek egymásratalálása. Működik a kémia, oké, minden mehetne a rendes kerékvágásba. Layken és Will a végén összeházasodnának, és a két kiskölök végre örül, mert testvérek lehetnek. DE az élet nem egy kívánságműsör, mint azt sokszor tapasztaltuk és hallottuk, mert mindig tartogat számunkra valamit, amivel csesztethet, és a boldogságunk útjába állhat, és itt sem történik másként. A két fiatal között nincs nagy korkülönbség, de attól még amit az egyiknek lehet, a másiknak még nem. Mégpedig dolgozni. Egy iskolában dolgozni. Innen ki is találhatjátok, mi is lesz a bökkenő a nagyon is álompár számára. Nem sokkal a vége előtt kiderül, hogy igazából, miért is jöttek át az egész országon, éppen oda, ahol az anyja született. Lehet, hogy az egész költözésnek semmi köze nem volt az apuka halálához? Meglehet...
Karakterek:
Layken: Nem sok főszereplővel tudok egyetérteni a dolgokban és a tetteiben, főleg nem mindegyik tud a szívemhez nőni, úgy, ahogy ez a lány tette. Hihetetlenül bátor egy nőszemély, túlélésre termett, felelősségteljes. Néha kicsit hisztis, de hát az minden lánnyal megesik, főleg egy bizonyos időben havonta...
Will: Azt hiszem ez sokáig fog tartani... I-má-dom. Kell-egy-Will-nagyon-most-rögtön. Tökéletes pasi. Figyelmes, szexielég ha a képzeletemben az, na!, önzetlen, hisz mindent csak azért csinál, hogy az öccsének jó legyen, aki az első helyen áll az életében, és amikor megmondja a szeretett lánynak, hogy mit érez iránta, nem kertel, és nem hagyja ki, azt az apró kisbetűs részletet, hogy ő családfő, apa és testvér is egyszerre, ha emiatt nem kellene a lánynak, ő elengedné. Nincs egy könnyű dolga, de mindezt vállalta azért, mert szereti az öccsét. Véleményem szerint több Will Cooper kéne a világba...
Eddie: Tipikus legjobb barátnő, elég rossz háttérrel. Nagyon tetszett a karaktere, bár szerintem szerepelhetett volna többet is, mert hiányoltam. Tetszett a kedvessége Layken felé és a lojalitása. Igaz, ilyen egy legjobb barátnő, de van hogy a valóságban néha kiesnek a szerepükből...
Julia: Layken anyukája, aki hihetetlenül aranyos, tapintatos és jófej. Nagyon jól végzi a szülői kötelességét, de egy fontos titkot sokáig őriz, ami viszont a lányával való kapcsolatát is veszélyezteti... Olyan jó volt olvasni, hogy itt a szülő is igenis fontos szerepet játszott a történetben, hiszen a való életben sincs másképp. Minden felelősségteljes anya a háttérből igazgatja a csemetélye útját, és megtanítja az élet minden csínjára-bínjára.
Borító:
Nagyon tetszik rajta, hogy direkt ki van emelve, hol süti meg a nap a lányt, érdekes, hogy pont a rózsaszínt emeli ki, lehet amiatt volt ez, mert a következő rész más kék, és talán ez szimbolizálja, hogy melyik szereplő szemszögéből van írva? Meglehet. Ami elnyerte még iszonyúan a tetszésem, az a kis pillangó ott a lány mellett, és ami végigkíséri majd a sorozat összes kötetének a borítóját. Nem túlszerkesztett, mégis figyelemfelkeltő, és igen tetszetős.
Összefoglaló:
Egy magával ragadó, nem mindennapi történet két fiatalról, akiknek hamar fel kell nőniük, és cipelniük a szülők után hátramaradt terhet, és felnevelni a testvéreiket. Segít megtanítani, hogy soha de soha ne adjuk fel a szerelmet, mert az életben mindig van egyszer lent, egyszer fent. Ez egy eszméletlen jó sorozat kezdete, és újra eszembe juttatta egyik kedvenc idézetemet: "No matter, how hard life is, don't lose hope." - Zayn Malik. "Nem számít az élet mennyire kemény, soha ne add fel a reményt." És mennyire igaz. Miután elolvastam, gondolkodtam azon, hogy nem viszem vissza a könyvtárba, aztán meggondoltam magam, és jógyerek maradtam...
Ezek után úgy döntöttem, hogy adok a Hopelessnek majd még egy esélyt, hát ha jobban fog tetszeni...
Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter:egyértelműen Will Cooper
Kérdéseim olvasás utánra:
- Te gondoltad volna, hogy Julia ekkora betegségben szenved? Mert engem igencsak meglepett.
- Én már akkor tudtam, hogy ez nem mindennapi könyv lesz, mikor Willről kiderül, hogy tanár. Te mit gondoltál akkor? Nekem leesett az állam, tetszett ahogyan Colleen vezette a szálakat, és erre biztosan nem gondoltam volna, mikor belekezdtem.
- Hibáztattad valaha Willt azért, mert az öccsét választotta a szerelem helyett? Én teljesen megértettem, hiszen annyira önzetlen az a pasi, hogy jobban már nem is lehetne az. Per-fect.
Mikor nyáron unatkoztam a Balatonon,
Adott egy lány, akinek nem nagyon szívesen lennél a helyében. Alig fél éve halt meg az apukája, ráadásul ott is kellett hagynia a szeretett otthonát, mert az anyukája új, jobban fizető munkát kapott az ország másik felén, amire természetesen szükségük van, mivel már nem két szülőtől fut be a családi kassza, hanem csak egytől. Új ház, új környék, új szomszédok, új iskola, új tanárok. Laykennek be kell segítenie az anyukájának vigyázni a kisöccsére, aki szerencsére hamar talált magának egy jóbarátot, történetesen a szembeszomszéd kisfiút, aki szintén olyasmi helyzetben van mint ők, csak éppen mindkét szülőjét elvesztette, és már egyetlen rokonára számíthat, mégpedig a bátyjára, Willre.
De mi történik, ha ezek ketten összefutnak? Szikra? Kémia? Ónos eső? Tőlem aztán nem tudod meg!
Spoilert tartalmaz!
Két rokonlélek egymásratalálása. Működik a kémia, oké, minden mehetne a rendes kerékvágásba. Layken és Will a végén összeházasodnának, és a két kiskölök végre örül, mert testvérek lehetnek. DE az élet nem egy kívánságműsör, mint azt sokszor tapasztaltuk és hallottuk, mert mindig tartogat számunkra valamit, amivel csesztethet, és a boldogságunk útjába állhat, és itt sem történik másként. A két fiatal között nincs nagy korkülönbség, de attól még amit az egyiknek lehet, a másiknak még nem. Mégpedig dolgozni. Egy iskolában dolgozni. Innen ki is találhatjátok, mi is lesz a bökkenő a nagyon is álompár számára. Nem sokkal a vége előtt kiderül, hogy igazából, miért is jöttek át az egész országon, éppen oda, ahol az anyja született. Lehet, hogy az egész költözésnek semmi köze nem volt az apuka halálához? Meglehet...
Karakterek:
Layken: Nem sok főszereplővel tudok egyetérteni a dolgokban és a tetteiben, főleg nem mindegyik tud a szívemhez nőni, úgy, ahogy ez a lány tette. Hihetetlenül bátor egy nőszemély, túlélésre termett, felelősségteljes. Néha kicsit hisztis, de hát az minden lánnyal megesik, főleg egy bizonyos időben havonta...
Will: Azt hiszem ez sokáig fog tartani... I-má-dom. Kell-egy-Will-nagyon-most-rögtön. Tökéletes pasi. Figyelmes, szexi
Eddie: Tipikus legjobb barátnő, elég rossz háttérrel. Nagyon tetszett a karaktere, bár szerintem szerepelhetett volna többet is, mert hiányoltam. Tetszett a kedvessége Layken felé és a lojalitása. Igaz, ilyen egy legjobb barátnő, de van hogy a valóságban néha kiesnek a szerepükből...
Julia: Layken anyukája, aki hihetetlenül aranyos, tapintatos és jófej. Nagyon jól végzi a szülői kötelességét, de egy fontos titkot sokáig őriz, ami viszont a lányával való kapcsolatát is veszélyezteti... Olyan jó volt olvasni, hogy itt a szülő is igenis fontos szerepet játszott a történetben, hiszen a való életben sincs másképp. Minden felelősségteljes anya a háttérből igazgatja a csemetélye útját, és megtanítja az élet minden csínjára-bínjára.
Borító:
Nagyon tetszik rajta, hogy direkt ki van emelve, hol süti meg a nap a lányt, érdekes, hogy pont a rózsaszínt emeli ki, lehet amiatt volt ez, mert a következő rész más kék, és talán ez szimbolizálja, hogy melyik szereplő szemszögéből van írva? Meglehet. Ami elnyerte még iszonyúan a tetszésem, az a kis pillangó ott a lány mellett, és ami végigkíséri majd a sorozat összes kötetének a borítóját. Nem túlszerkesztett, mégis figyelemfelkeltő, és igen tetszetős.
Összefoglaló:
Egy magával ragadó, nem mindennapi történet két fiatalról, akiknek hamar fel kell nőniük, és cipelniük a szülők után hátramaradt terhet, és felnevelni a testvéreiket. Segít megtanítani, hogy soha de soha ne adjuk fel a szerelmet, mert az életben mindig van egyszer lent, egyszer fent. Ez egy eszméletlen jó sorozat kezdete, és újra eszembe juttatta egyik kedvenc idézetemet: "No matter, how hard life is, don't lose hope." - Zayn Malik. "Nem számít az élet mennyire kemény, soha ne add fel a reményt." És mennyire igaz.
Ezek után úgy döntöttem, hogy adok a Hopelessnek majd még egy esélyt, hát ha jobban fog tetszeni...
Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter:
Kérdéseim olvasás utánra:
- Te gondoltad volna, hogy Julia ekkora betegségben szenved? Mert engem igencsak meglepett.
- Én már akkor tudtam, hogy ez nem mindennapi könyv lesz, mikor Willről kiderül, hogy tanár. Te mit gondoltál akkor? Nekem leesett az állam, tetszett ahogyan Colleen vezette a szálakat, és erre biztosan nem gondoltam volna, mikor belekezdtem.
- Hibáztattad valaha Willt azért, mert az öccsét választotta a szerelem helyett? Én teljesen megértettem, hiszen annyira önzetlen az a pasi, hogy jobban már nem is lehetne az. Per-fect.
Kedves Barby!
VálaszTörlésLehengerelt ez a kritikad is!
Eszméletlenül imadom ezt a sorozatot es alig varom hogy valamilyen fornaban megszerezzem a harmadik reszet..
Kerdeseidre a valasz:
1. Nem nem gondoltam engem is letaglozott rendesen
2.erdekes fordulat volt-elso gondolta-ez a -huha nem semmi-
Amugy imadom az iro stilulas elkepeszto amit veghez visz
3.Egyertelmu a cselekedete
Ez termeszetes
Kiterve Colleen masik sorozatara a Hopeless-re en nagyon szerettem mind a ket reszet
Koszonom hogy ezt a kritikat is olvashattam
Tovabbi szep napot
Jo hetveget
Szia
BezTina
Köszönöm <3 Én is, nagyon, már csak a harmadik rész kéne... Mert asdfg, Will <3 Neked is szép napot és hétvégét! :)
TörlésImádtam olvasni ezt a kritikát is! Rávettél, hogy ezt is felírjam az olvasó listámra :).
VálaszTörlésSzívcsapás? Kötelező olvasmány :D
Törlés