Tavi Kata - Nyitótánc

HANGULAT                                MOLY                                         2013

"Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat. Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten. A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián? Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít? Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat! Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét. Vajon rátalál a boldogság?"

Imádom ez a sorozatot, és már másodszorra kezdtem neki, mivel megjelent a 3. rész, de szomorúan vettem tudomásul, hogy semmire nem emlékszem a történetből, még a szereplők neveire se. Ami alól Krisztián kivétel ugye :D Barátnőm tanácsára kezdtem neki anno, és eszméletlenül tetszett, nem sokkal később kijött a második rész, és már a harmadik is kapható a könyvesboltokban.

Lilla új iskolába igyekszik szeptember elsején, jó kilencedikes lévén. Kiskora óta szeretett táncolni, így egy olyan iskolát választott, ahol ezt rendesen csinálhatja, mégpedig a Duna-parti gimnáziumot. Az egész osztálya egy vegyes gyümölcsöstál, három felé osztódnak, három tagozatra. Tánc. Kosárlabda. Rajz. Új iskola, új barátságok, új lehetőségek. A lány rögtön az első nap jól kijön későbbi három legjobb barátnőjével, Jázminnal, Flórával és Grétával. Lilla nagyon tehetséges a táncban, az a osztályban viszont nem csak ő a tánctagozatos, hanem rajta kívül még két fiú, akikhez a lányt erős baráti fonalak fűzik. Kristóf és Márk. Lillának viszont sok mindennel meg kell küzdenie, és ezalatt nem feltétlen egy matekjegy javítását értem, bár azt is, de legfőképpen az előadásokkal, amiket vállalt, a gólyabáli táncot és az év végi műsort, aminek a végén a csattanóban szerepe lesz. Szülei szigorúan ellenőrzik, a hármas fizika nála már rossz jegy, én mit nem adnék azért... . De nem csak ezzel kell megküzdenie. A szomszéd srác... Barát? Több? Ki tudja...

Spoilert tartalmaz!

Ki gondolta volna, Krisztián és Lilla nem a suli első napján ismerkedtek össze, hanem kisebb korukban is idegesítették egymást. A lány elején csak titokban, de gyengéd érzéseket kezd táplálni a fiú iránt, hiszen egy rockisten. Az egyik legjobb kosárlabdás és hihetetlenül jól néz ki, mi kellene még? Oké, a jó modor.  Szóval kitalálhattátok, hogy ezt Lilla magának se vallja be, de érezhető, hogy teljesen beleszerelmesedett az említett egyedbe. Sok hülyeséget követ el, bár ezt nem ennek tudnám be, inkább a mindenlébenkanál személyiségének, és az elég nagy szájának, ami van hogy nem gáz, de sok esetben eléggé az ember idegeire tud menni. Azonban a könyv fordulópontja, mikor a négy barátnő közül az egyiknek igencsak megtetszik az egyik osztálytársuk, Flórának. Lilla sokáig azt hiszi, hogy Krisztián, de mint később kiderült, langyosodik, de nem ő az, hanem Ákos. Miatta változott száznyolcvan fokosan Flóra, mint stílusban, mint mindenben másban. Elhanyagolta a barátnőit, hatalmas fesztivált csinált a gólyabáli előadáson, csak azért, hogy az említett fiútól egy kis figyelmet kapjon, amit megértek, hiszen ilyen a szerelem, elveszi az ember maradék eszét is, de emiatt elveszített számára három fontos személyt, a legjobb barátnőit. Inkább egy bajos tizenegyedikeshez csapódik, aki Lilla szavaival élve eléggé pszicho, ami teljes mértékben igaz. Gréta miatta kicsit közelebb is megismerkedett a tűzzel, de persze Flóra a lányok figyelmeztetésére sem hagyja ott új BFF-jét, inkább úgy dönt, később Lillát teljes mértékig bevonzza, direkt úgy intézi a dolgokat, hogy a lány is hallja, és emiatt kisebb verekedés alakul ki az iskolában, de szerencsére van, aki megmenti Lilla szűrét a furcsa lánytól, ami a legkedvesebb jelző, amit használni tudok rá, hiszen olyan dolgokat csinál, amiket mások nem éppen, már ha van elég eszük. Krisztián kiáll Lilla mellett, hazakíséri, míg a szülei nincsenek otthon, és valamiért a lány elalszik a srác ölébe, és holmi apró félemléke van arról a bizonyos első csókról, amit Krisztián adott neki, mikor ébresztgette, de ki tudja, lehet, hogy csak álmodta? Vagy igaz volt? De minden megváltozik, mikor a záró előadáson, ahol Márk és Lilla táncolják a főszerepet, a végén egy csókjelent imitálása csattan el, de természetesen ez nem történik meg, de Krisztián ezt másképp látja. Kiderül az igazság, hogy az a Márk, akit eddig teljes mértékben Supermannek gondoltunk, talán nem is olyan hero, mint hittük? Az nem lehet...

Karakterek:
Lilla: Bevallom, néhol idegesített az, hogy mindenbe beleütötte az orrát, viszont a beszólásait, az osztályban betöltött szerepét marhára irigylem. Ahogy mindenkivel elbeszélget, ahogy mindenki hallgat rá. Néhol nagyon nem értettem a kiakadásait, a rengeteg hangulatingadozását, de ezen kívül szerintem minden lány azonosulni tud vele. Bár azt sajnáltam, hogy leginkább csak őt ismertük meg a könyv során, a férfi főszereplőt vagy a többieket annyira nem...
Krisztián: Keveseltem a jelenlétét a történetben. Értem én, hogy néha fasírt van, de azért, naaaa. Krisztiánból nem elég. Cuki mindig, örültem, hogy attól mert látszólag Lilla tetszik neki, nem rögtön az ő lába elé veti magát, mint a főhős a legtöbb könyvben, hanem volt egy barátnője is, aki természetesen full negatív karakter, de akkor is. Tetszett, és kell egy Krisztián.
Jázmin: Talán az ő karakterét ismerhettük meg Lilláén kívül leginkább. Egy kicsit SZJG Kinga beütése volt nekem, bár lehet, hogy minden osztályban van egy ilyen okoskodó leányzó, nem tudom, nálunk speciel nincs, de mindegy. Tetszett, mikor a bálon megláthattunk egy darabot, ami az álarc mögötti dolgokat is mutatta, hogy megpróbál tökéletes lenni, de izgul is, igaz, nem mutatja. A szülei dolgai miatt is sokat szenved szegény, ami egyáltalán nem az ő hibája. Az elején mint egy negatív karakter jelent meg, de pár oldallal arrébb teljesen pozitív irányba haladt, legalábbis Lilla szemszögéből nézve.

Flóra: Megértettem a szerelmes viselkedést, bár szerintem ezt egy fiú miatt egyáltalán nem éri meg bevállalni. Inkább három barátnő, mint egy pasi... Amúgy meg teljesen aranyos, normális és jó barátnő, vannak hibái, de kinek nincsenek?
Gréta: Őt annyira nem tudom kiemelni, hiszen annyi mindent nem tudtunk meg róla, csak annyit, hogy csendes, és emiatt ötször ha megszólalt a történetben...
Kristóf: Egyik kedvenc szereplőm a könyvben, bár sokkal jobban megismertem volna, ugyanúgy, mint a többi szereplőt. Amikor megszólal, imádom a beszólásait, az összes megnyilvánulását, és hogy igazi barát.
Márk: Tényleg egy szuperhőst láttam már a kezdetektől benne, amit Kristóf a könyv végén meg is fogalmaz. Ott van, ha szükségünk van rá, tökéletes pasi, igaz, nem sokat szólal meg, de akkor igenis aranyos és kedves, akárhogy is a nagyfiút mutatja, nagy lelke van, ami mostanában sok fiúból hiányzik.

Könyvborító:
Maga az egész kompozíció megfogott. Imádom. A két szereplő és a közé beékelt papírlap, amin a cím van. Egyszerűen per-fect, amit az I love dance feliratú kitűző még tetéz, és a gerincnél lévő nem sima borító, hanem az egész azt mutatja, hogy ez tényleg olyan, mint egy jegyzet. Sulijegyzetek. Mint egy jegyzetfüzet. Egyedül a borítón szereplő emberkékkel volt a bajom. Ha a két főszereplőt akarta megmutatni, akkor nagyon mellé lőttek. Ennek csak én nem látom semmi értelmét? Ha már tesznek rá rendes szereplőket, akkor olyanokat pakoljanak rá, akik hajaznak is egy kicsit a főszereplőkre, ne olyanokat, akik külsejüket tekintve szöges ellentétei a könyvben leírtaknak, mert akkor az olvasó képes a szavak ellenére is Lillát a vörös haja helyett sötétbarnának, Krisztiánt pedig rövid, fekete hajúnak, míg a könyvben szereplő karakter szöszi és hosszú koronával. Nem mindegy, ugye? Szóval akkor inkább ne legyen rajta senki, csak árnyalakok, vagy nem is tudom...
De azért tetszik, félre ne értsetek!

Összességében:
I-má-dom. Ha a negatívakat szeretném előrevenni, akkor megmondanám, hogy jobban meg szerettem volna ismerni a szereplőket, bár így is a szívemhez nőttek, de lehetett volna többször is szerepeltetni őket, hogy méginkább a lelkemhez szőjék magukat.
A történet viszont fenomenális, teljesen hihető, és fantasztikus.

Oldalszám: 358
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Zentai Márk

Kérdéseim olvasás utánra:
- Mi volt unszimpatikus Kárpáti Lillában, ha volt ilyen? Tudtál vele azonosulni, vagy teljesen idegen volt a karaktere?
- Mit gondolsz? Márk mit követett el, amiért Krisztián megharagudott rá? Hogy történhetett az incidens?