Wendy Higgins - Angyali szövetség

HANGULAT                                MOLY                                         2014

"Anna Whitt, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, ő tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tennie érzéseit, és leküzdeni élete legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?"

Az első kötet annyira nem tetszett, elég sok idő alatt olvastam ki, de mikor legutoljára a könyvtárban jártam, mégis megakadt a szemem rajta, és úgy döntöttem, érdekel, mégis mi lesz a vége, így kikölcsönöztem, és neki is kezdtem. Sokkal gyorsabban végeztem vele, mint az előzővel, sőt, két nap alatt, ami a mostani sűrű napirendemet nézve elég nagy szó. Tézék ezerrel, készülések, javítások stb...  Már egy ideje hordozgattam magammal, de sose volt életkedvem az elkezdéséhez, aztán erre egy unalmas matekóra rásegített. Éppen egy dogának a feladatait javítottuk, amit visszaadtak, csak a fél osztálynak gyenge lett, én pedig úgy gondoltam, hogy a 5*-on nem lehet javítani sry, ezért elővettem a könyvet, és kihasználtam a plusz idő adta lehetőséget. Persze a tanár nem így tekintett erre, inkább elvette, de segáz, addigra már 60 oldalt olvastam, és felkeltette a figyelmem, szóval örök hála uncsi matekok!

Már több, mint egy év eltelt a nagygyűlés óta és azóta, hogy Kaidan Rowe elment. De hogyan telt Anna élete ezalatt? Bulik, menőzés, stílusváltás, és ismét bulik. Egyedül maradt, nem beszélt egyik óriás ismerősével sem, csak a munkáját végezte, hogy ne keltsen feltűnést. De egyszer feltűnik neki Ruth nővér egy látomásban angyal formában, ahol elmondja a nő neki, hogy mi vár rá. Hogy ő a kiválasztott. Mert ki más lenne? Egy tőrrel kell legyőznie a hercegeket, és persze ehhez szövetségesekre lesz szükségük. Annát az apja Kopanoval együtt elküldi az egyes helyekre, hogy egyes óriásokat is meggyőzzön erről, és a maguk pártjára állítsák őket. Egy ideig sikerül is ez, de egy telefonhívás, egy csók, és minden megváltozik? Megeshet.

Spoilert tartalmaz!

Anna az egyik út során kihallgatja a telefonbeszélgetést Kiadan és Kope között, ami ugyebár nem szép dolog, sőőőőőt. Feldúlja az egész, hogy Kai nem szereti őt, ahogy Anna szereti, nem is keresi a fiú, egy éve nem is találkoztak. Kai a beszélgetésben zöld utat enged Kope-nak Annához, amit a lán dacból ki is használ, ezzel felborítva a "csak barát" dolgot, és hazautaznak. Kisebb-nagyobb problémák is történnek. Az írónő nem olyan pontossággal írja le a dolgokat, gyorsan túlesik mindenen, ami lehet hátrány is, de nem volt az igazából. Gyorsan változtak az évszakok, 360 oldal alatt ledarált egy egész évet. Az elején várjuk, hogy Kaidan megjelenjen, de sokáig fel sem tűnik a színen, csak mindenki róla beszél, így megtudjuk, ő mégis mit csinál. Aztán mikor arra kerül a sor, hogy Anna megkeresse a fiút és Blake-et Los Angelesbe, minden megváltozik. Újabb beszélgetés kerül kihallgatásra, mégpedig pár hercegé, amiből kiderül, hogy még jobban kell vigyázniuk magukra, mint egészen addig... 

Karakterek:
Anna: Nem változott a karaktere, bátrabb volt, mint az első kötetben, és azt újra bebizonyítja, hogy képes azokért megtenni mindent, akik fontosak számára. 
Kaidan: Sokkal, de sokkal jobban megkedveltem, hogy kitudódott a rendes személyisége, hogy mégis mit érez a lány iránt. Kis édes. Mint azt már említettem, nem sokat szerepelt ebben a kötetben, leginkább emlegették, de mint kiderült irodalom órán az Odüsszeiából, ez is egy jó taktika arról, hogy jobban megismertessük a szereplőt az olvasósággal. És így is volt, hiszen mindenki róla beszélt, mit csinált az elmúlt időben, aztán az utolsó 150 oldalban előjön, és a megváltozott Kaidan Rowe került a szemünk elé, a maga tökéletességében, és szerelmes mivoltában, Imádom. Most már asdfgh. 
Belial: Nem egy mintaapa, de igyekszik. A végén egy pöppet csalódtam benne, de aztán közölte, hogy sajnálja, és tényleg csak a biztonsága lebegett a szeme előtt. Bár néha még mindig várom, hogy valami gonoszság, titok kiderüljön róla..
Blake: Az első kötetben annyira nem játszott fontos szerepet, itt viszont, mikor Kai is megjelenik, Blake is oszlopos tagja lesz a bandának. A tipikus legjobb haver. Aranyos, kis édes ő is.

Borító:
Szerény véleményem szerint, ez jobb lett, mint az előző. Bár a képen lévő emberekkel kicsit bajom van még mindig. Miss Szőkeség úgy néz ki, mint aki az ellenségének sem kívánná ezt a fotózást, és csak a fotósnak nagy megtiszteltetés, hogy nagyravaló pofikáját örökítheti meg. Őszintén? Mintha egy fancsali tigris fejét látnám. A srácnak meg most nem látom a PS-elt kisujját. Elég rosszul lett rászerkesztve, látszik, hogy két külön fotó lett összeeszkábálva egyé. Ha rendes lenne, akkor mondjuk a srác a csaj derekára tenné a kezét, de így eléggé elhúzódik, és hidegséget kelt. Az ő szemében is üresség látszódik. Sötét a tekintete... A háttér viszont okés.

Összefoglaló:
Szerintem jobb lett, mint az első része, bár Kaidant most már többet akartam volna benne, mint volt. És egy picit lehetett volna kevésbé ennyire nagyvonalú. De amúgy tetszett!

Oldalszám: 380
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Kaidan Rowe

Kérdéseim olvasás utánra:
- Neked melyik kötete tetszett jobban?
- Kaidan neked is szimpibb volt itt, mint az Angyali gonoszban?