Lisa De Jong - Amikor esik...

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el. Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam. Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe. Megsebeztek. Megmentettek. És reményre leltem. Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat… Újra."

Nem is tudom, hogy találtam rá. Egyszer csak kerestem a könyvek között, és ráakadtam... erre. Sok jót hallottam róla, sokak sírtak rajta, a fülszövege alapján nekem is nagyon megtetszett, így inkább hagytam a könyvtári könyveket, és nekikezdtem, ha már egyszer síszünetem van.
Pár óra alatt végeztem azzal a 362 oldallal, és hamarosan kivesézem, miért...
Sírtam rajta én is, sokat ráadásul, de a legjobb élményem akkor is az volt vele kapcsolatban, mikor kiléptem az utcára, és esett az eső...

Kate nagy traumán megy keresztül, mikor Beau-t, a legjobb barátját egyszer szobafogságra ítélik, így nem mehet el a lánnyal a focimeccsre, így Kate úgy dönt, megy a legjobb barátnőjével, Morgannel. Persze, a legjobb barátnő nem legjobb barátnő, ha nem hagyja cserben BFF-jét, így Morgan inkább a pasijával megy egy eldugott helyre, minthogy Kate-tel lógjon, aki amúgy sem teljesen odavaló, csak a barátai miatt üldögél a tűz körül.
A Prológusban Kate elmeséli azt az esetet, amit a legrosszabb dolognak élt meg, és ami megváltoztatta. Egy Drew nevű önelégült (haha, de kielégületlen)  bicepszagyú seggfej azonban nem hagyja a lányt egyedül, kedvességgel próbálja felcsalni a szobájába, és persze a naiv Katie bekapja a csalit. A focista magukra zárja az ajtót, és akárhogy is üvöltözik a lány, nem hagyja abba a ruhái megszabadulását. És megteszi azt, amit egy úriember sosem. Elveszi a lány szüzességét, úgy hogy Kate nem neki szánta a virágát.
A történet két évvel később tér vissza, Kate összetört, mindenkit ellökött magától, beleértve Beau-t is, aki éppen főiskolára készül, és elhagyja a várost, egyedül hagyva a magányos lányt. A fiú megígéri, hogy sokszor hazajön, de Kate azt szeretné, ha továbblépne, és nem gondolna többet az összetört lányra, akivel egykor legjobb barátok voltak. De mielőtt elmegy, Beau kimondja azt a szót, ami már egy ideje érlelődik benne. Szeretlek. Persze Kate lepattintja annyival, hogy nem áll készen egy kapcsolatra. A szomorú a történetükben, hogyha a srác hamarabb beismeri az érzéseit, minden máshogy alakult volna az életben. Talán már ki tudja, több éve egy párt alkothattak volna, de nem, mint a legtöbb fiú, ő is az utolsó pillanatra hagyja az egészet, hiszen akkor már nincs vesztenivalója... Beau szíve összetört, többször is hívja Kate-et, de ő a munkájára hivatkozva nem veszi fel. A lány az anyjával egy helyen, a Bonnie'sban dolgozik, ami a helyi kávézó. Eltelik egy kis idő, a Kate még mindig magábaroskad, a titkáról senkinek nem beszél, de magában ezerszer gondol rá, mivel érdemelte ki, hogy ezt adja neki a sors?
Egyszer azonban egy fiú jelenik meg a kávézóban. Anyja inti, hogy ne barátkozzon vele, mivel rossz híre van. Azt pletykálják, megszökött valami zűrös ügyből, és ide menekült.
Asher Hunt, a titokzatos idegen egyik alkalommal elhívja a városban rendezett mulatságra, és kéri, hogy a lány legyen a kísérője. Persze Kate ebben a kihívást látta, különben nem ment volna el a fiúval. Elkezdenek egy játékot; minden nap mondanak egy tényt magukról, így jobban megismerik egymást.
Asher különféle programokat talál ki neki, hogy együtt legyenek, elviszi horgászni, egyszer viszont tényként bevallja, hogy meg szeretné csókolni, de fél, hogy a lány akkor visszahúzódik a csigaházába.
Ekkor furcsa érzés tölti el a lányt, hiszen azóta nem mert egy fiúra se ránézni, hogy az az eset megtörtént, de most valamiért, ő maga se tudja, miért, de szeretné, ha Asher megcsókolná. Van abban a srácban valami, ami arra készteti, hogy elfelejtse a pár éve történt dolgokat, és újra éljen. Úgy érzi, Asher mellett újra a régi önmaga lehet.
Megtörténik a csók, Kate bevallja, hogy nagyon szeretné, ha a fiú megcsókolná, és végre boldognak érezheti magát Asher társaságában.
Egyszer az idegen, aki most már nem is idegen, elviszi csónakkal a tóra, de hirtelen elered az eső, ami Kate-et mindig arra az éjszakára emlékezteti. Amikor esik... Asher hirtelen bevallja a titkát, amit mindenki elől rejteget; azt hiszi, miatta halt meg a legjobb barátja, Megan. Azt hiszi, ő ölte meg, mert hagyta, hogy részegen vezessen. Eljött az idő, hogy Kate is felfedje valaki előtt a titkát, és jó érzéssel töltötte el, hogy nem kell egyedül hordoznia a terhet. Ekkor Asher azt mondja neki, hogy szeretné, ha az esőről most már nem az a bizonyos éjszaka jutna eszébe, hanem ez az emlék, ez a csónakázás, Asher jusson róla eszébe.
Kate úgy érzi, megkapta az élettől a második esélyt, méghozzá Asher mellett, aki elérte, hogy ne kínszenvedésként gondoljon az életre, hanem élje amíg lehet.
Járni kezdenek, de mit szól ehhez Beau?
És mi történik, ha újabb titok jön a felszínre, de egy olyan dolog, amin már nem tudnak változtatni, csak sodródni az árral, és kiélvezni, amíg van rá lehetőség...

Spoilert tartalmaz!

Ha eddig nem sírtuk el magunkat Kate életének szörnyűségein, most biztosan szem nem marad szárazon.
Asher gonosznak érzi magát amiatt, hogy engedte Kate-et belészeretni, közben tudta, hogy hamarosan itt a vég. Hamarosan meg fog halni. Asher leukémiában szenved. Itt eltört nálam a mécses. csak sírtam, és egy ideig nem láttam a sorokat a rengeteg könnytől. Reménykedtem benne, hogy végül meggyógyul, nagyon reménykedtem benne...
Az orvosok és Asher apja elmondja Kate-nek, hogy a fiúnak nincs sok ideje hátra, csak hetek.
Hetek. 
Milyen kegyetlen néha az élet... A lány épp visszanyerte önmagát, erre szembe kell néznie azzal, hogy szerelmével csak alig pár hetet lehet együtt.
De úgy dönt, hogy ezeket a heteket is kiélvezi. Asherrel marad minden pillanatban, kivesz szabadságot a munkahelyén. Beszélgetnek sokat, elképzelik, milyen lenne a jövőjük, ha csak két normális fiatal lennének, nem pedig egy megerőszakolt lány és gy leukémiás fiú. Milyen lenne az életük tíz év múlva? Arra kéri Kate-et, hogyha ő már nem lesz, lépjen tovább, legyen újra boldog nélküle is, ne hagyja magát újra legyőzni.
Azonban eljön az az idő is, mikor Asher lehunyja a szemeit, és többet nem nyitja ki. Kate nem hallja többet a gyönyörű hangját, nem hallhatja többször a gitárjátékait, el kell engednie...
Kinek ne lenne ez nehéz?

Kate gyászolja a fiút, akit szeretett, és nem tud mit kezdeni Beau-val, mikor megjelenik a temetésen. Kéri, hogy legyen vele, de a fiú önzőségből eltolja magától, nem tudja végignézni, ahogy a szerelme egy másik fiú temetésén van, és siratja, mert szereti. Ezért inkább elmegy vissza a koliba, és otthagyja Kate-et egyedül az érzelmeivel. Ez az a pillanat, amikor jól kupánvágnám Beaut-
Eltelik ismét egy kis idő, Kate visszatér a munkájához, ahol a kedves öreg néni, aki minden nap beül a kávézóba és a szokásosat rendeli, megkéri, hogy üljön le mellé, aztán átad neki egy zacskót, ami tele van szalvétákkal, amiken Asher kézírása van. Nem, nem ment el a fiú búcsú nélkül, minden napra, amit együtt töltöttek hagyott egy üzenetet egy szalvétán, és ha a lánynak szüksége van rá, csak nyisson ki egyet.
Asher ezzel is segít neki továbblépni, de mi lesz Beau-val?
A fiú egy ideig nem jelentkezik, de aztán megjelenik, és beszélgetni kezdenek Kate-tel. Sokáig várt a lányra, de nem adja fel. A lány még egy kis időt kér tőle, ami érthető, hiszen nemrég vesztette el a fiút, akit szeretett, és aki neki a második esélyt adta.
De egy kis löket Asher leveleiből, ami megmutatja neki, hogy tovább kell lépnie, így megjelenik Beau ajtajában egyszer csak. Meglepődik, mikor egy lány nyit ajtót, persze csak félreérti a helyzetet, mivel az a legjobb barátja szobatársának a barátnője, és nem Beau-é.
A fiú Kate után megy, úgy látszik ugyanúgy éreznek egymás iránt. A lány beiratkozik a főiskolára, továbblép ténylegesen, maga mögött hagyja a múltat, de Ashert sosem felejti el. De Beau az örök szerelme és egyben a lelki társa is...

Karakterek:
Kate: A lánynak sok szenvedésen kellett keresztülmennie, ezért érthető minden érzése. Szimpatikus volt elsőre, bár nem szeretem a depis hangvételű könyveket, de ez... Ebben valahogy minden más volt. A sok szenvedés nem azt a hatást keltette, mint a legtöbb ilyen történetben, hanem teljesen átélhettük a dolgot. Ez tetszett Kate karakterében. Hogy próbált továbblépni, próbálkozott, de volt hogy nem ment, aztán végül... mégis.
Asher: Hogy még egy ilyen cuki, édes pasi a világon nincs az tuti. De miért?! Részben egy kicsit önző volt, de csak megragadta a lehetőséget, ami adatott neki, hülye lett volna nem kihasználni, ráadásul Kate is visszatekintve nem az önzőségére gondolt, hanem minden egyes vele töltött pillanatát szerette, és nem változtatta volna meg. De a kis önzősége mellett eszméletlenül önzetlen fiú egy rakat sebbel a szívén és a lelkében. Szerény véleményem szerint nem érdemelte meg, amit kapott... A sors sokszor kegyetlen...
Beau: Kedves fiú ő is, bár Ashert valamiért jobban szerettem. Egy pár alkalommal volt, hogy azzal az aranykalapáccsal jól fejbevertem volna, mert nem értettem, miért csinál ilyen hülyeséget... De alapjában véve ő is megérdemelte a boldogságot, mint minden ember.

A borító színeit eltalálták, nagyon tetszik így ez a páros, de nem ehhez a könyvhöz. Nem ehhez a történethez. Még mindig nem szeretem az embereket a borítón, és ide most amúgy sem illik. Simán meg lehetett volna oldani karakterek nélkül. És kérdem én: Hol az eső? A legfontosabb elem a történetben. ESŐ. Nem homokvihar, amire én most épp asszociálok, ha ránézek, hanem eső.
Hiányolom az eső kékségét, az esőfelhők szürkeségét, ami még kapcsolódik is a történethez sok szempontból, mint tartalomban, mint érzésileg is. Sokkal jobban el tudnék képzelni egy olyan borítót, amin egy csónak van egy tavon, és közben esik az eső. És akkor még a karaktereket is elkerüljük, nem lenne jobb?

Összességében:
Százas zsepit elő, mert szem nem marad szárazon!

Oldalszám: 362

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Asher Hunt

Kedvenc idézet:

"– Mostantól kezdve…
 Megcsókolt.
 – Amikor esik az eső…
 Megcsókolt.
 – Gondolj rám!"

Kérdéseim olvasás utánra:

- Szerinted jól döntött Kate, hogy miután Asher elment újra találkozott Beau-val?
- Te mit tettél volna Kate helyzetében?
- Te is meghatódtál legalább fele annyira, mint én? Nem azért mondom, csak én a könyveken nagyon-nagyon hamar elsírom magam... :')

Természetesen...