Swati Avasthi - Ököl/Jog

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet."

Éppen a könyvtárban jártam, visszavittem két könyvet, amiket nem szándékoztam elolvasni. Sokáig nézelődtem, aztán erre akadtam. Hallottam már róla ezelőtt, aztán ránéztem moly.hu-n, ahol elég jó (90%-os) értékelése volt, így kivettem, és olvasni kezdtem. Aztán meglátjuk, mi sül ki belőle...

Így, olvasás után, meg közben is, kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a 13 okom volt... -ot olvasnám újra. Szintén fiú szemszög, kissé depis hangulatú, de végül is nekem sokkal élvezhetőbb volt ez, mint a fent említett mű. 

Az egész könyv két igen erős, és mély érzelmű dologra épül, mégpedig a családon belüli erőszakra és az anyakomplexusra. Így inkább több leíró rész volt benne, mint párbeszéd vagy történés. Az író sokkal jobban mélyebbre akart hatolni, mintsem a nagy csattanó fordulatokkal tartsa magán az olvasó figyelmét, ami kicsit furcsa lehet, és számomra kevésbé jött be úgy, mint más könyvek. 

Jace, akit az apja kiskora óta megver, kiveri belőle a szuszt, miközben önmaga is bíró, így ez alapjában véve nagy ellentét. Hogy lehet valaki legális bíró, ha a családi háttere és magánélete ennyire gázos? Szétver mindent, a feleségét fojtogatja, belerúg, a gyerekeinek renderesen bemos, aztán ráveszi őket, hogy hazudjanak a körülöttük élőknek erről. És mikor a nő meg akar szökni a porontyaival hirtelen előtörnek az apai érzések a paliból, de nem a szokványos módon, hanem megmutatja a feleségének, hogy ő nem mehet el soha, és a falhoz szegezi a kezét (!), hogy jobb belátásra bírja, miközben mindezt az ötéves és tinédzser gyerekei is végignézik. Mert tőle nem vehetik el a gyerekeit, mert milyen lenne már az?! Aztán persze megfenyegeti, hogy megöli, ha még egyszer szökni próbál. Így Jace, mikor tizenhat éves lesz, szembefordul az apjával, és addig dühíti, míg az önszántából el nem küldi. De, hogy hova megy? Bátyjához, aki már kiszabadult a családi fészekből, pontosabban elmenekült előle. Új életet akart kezdeni a szadista apja nélkül. A múltja nélkül. Anyja néha-néha ír egy sort a kirepült fiának, és ekkor, mikor a kisebbik is futásra kényszerül, bátyja után küldi, ő biztosan segíteni fog az öcsin. Jace tizenkilenc órát vezet, csakhogy eljusson arra a címre, amit Christian, a bátyja írt meg az anyjuknak egy levélben. A fiú ütésektől vöröslő fejjel jelenik meg testvére lakásán, aki az elején szinte fel sem ismeri. Egy kis beszélgetés, és Jace-ben lejátszódó lelki dolgok után, Christian befogadja az albérletébe öccsét, aki időközben megismerkedik bátyja szomszédjával és barátnőjével is egyben, Mirriammal. De mivel Jace csak tizenhat éves, felveszi Christian változtatott nevét, így iratkozik be az iskolába, ahol Mirriam is tanít. Elkezd dolgozni egy könyvesboltban, ahol egy lánnyal találkozik, akit igazán megkedvel, de a régi exbarátnőjével történt dolgok visszatartják az új kapcsolatoktól. Jace mindennap e-mailezget anyjával, aki megígérte neki, hogy rövidesen utána megy.

De vajon mindez megtörténik? És egy titok? A fivérek próbálnak nem emlékezni a múltukra, de elhallgatni a dolgokat sem célszerű...

Spoilert tartalmaz!

Mint mondtam, erősen anyakomplexusos a könyv, mivel az egész arról a lelkiállapotról szól, amiben a két fiú meg akarja menteni az anyját apjuk karmai közül, és kiskorukban is mindig mindent azért tettek, hogy az seggfej őket verje agyon, ne az anyjukat. 

Jace az iskolában szembenéz a focicsapat kapitánnyal, aki még mindig szerelmes az exbarátnőjébe, aki viszont Jace-szel próbálja meg őt féltékennyé tenni, így az iskolában sincs jobb helyzete, mint otthon, pontosabban, amit jelen pillanatban az otthonának nevezhet. Mirriam, a bátyja barátnője kicsit furcsa szerzet, megpróbál anyáskodni felette, olykor a saját dilidokija próbál lenni a fiúnak, ami egy ideig neki nem tetszik, aztán belátja, hogy tényleg szüksége van arra, hogy kibeszélje magából a dolgokat, és ne tartsa meg magában, így itt a lány arra, hogy kiadja magából a történteket, persze Lauren kivételével, hiszen azt senki nem tudja, mi történt, csak annyi, hogy Jace-t rettentően emésztik a történtek. Közben az exe is e-mailezget neki, miszerint feljelentette, aztán a fiú apjának hatására visszavonta az egészet. 

Az egész történet akörül forog, hogy a fiúk anyjának sikerül-e elhagynia az apjukat, vagy él tovább terrorizmusban? 

Közben a munkahelyén Jace megismerkedik Dakotával, aki kimondottan kedves lány, és érződik rajta, hogy bejön neki a fiú, és a fiúnak is ő, de mégsem mer lépni, mert Lauren emléke kísérti. 

Jace számolja vissza  a napokat, mikor láthatja viszont az anyját, hálaadásra pulykát akar sütni neki, hogy úgy fogadja. Várja mindig az e-maileket tőle, de azok alig pár szavasak. 

Közben rengetegszer kerül elő a múlt, mi történt, míg kicsit voltak, hogy bántotta őket az apjuk, apró történetek. Míg aztán rájönnek két nappal hálaadás előtt, hogy az anyjuk nem fog jönni, így maguk ültek kocsiba, hogy kimenekítsék őt a szadista karmaiból. De odaérve meglepődtek a dolgokon. Az anyjuk nem akar velük menni, inkább marad azzal az emberrel, aki naponta péppé veri, minthogy elmenjen a fiaival, akik meg is védhetik. Az állítása szerint megtalálná őket a férje, és akkor ők is bajba jutnak, amit nem szeretne. A kis kiruccanáson Jace végre lezárja a múltat Laurennel is, akiről kiderült, hogy egy alkalommal Jace megvert, felpofozott és fojtogatni kezdte, de teljesen megbánta. A lány megbocsájtott neki, újra akarta a sráccal kezdeni az egészet, de igazából az volt a bökkenő, hogy a fiú nem bocsájtotta meg magának a dolgokat. Végül elmondta a történéseket a bátyjának, aki teljes némasággal díjazta az őszinteségét, és azzal az indokkal, hogy nem akar még egyszer egy bántalmazóval együtt élni, elküldte az öccsét a házából, akit viszont Mirriam befogadott. Mivel nem messze ment, csak a szomszédba a bátyjával is megtudta beszélni a dolgot, kiderült, hogy mégsem annyira hasonlít az apjára Jace, mint az Christian hitte. Bármi is történik a testvér, testvér marad. De akkor is a kisebbik fiúnak kábé összetört a szíve, mert az anyja nem jött velük, ismét eldobta őket. Jace bevallja végül Dakotának, hogy mi a helyzet, mit csinált az exével, a lány pedig ezek után gondolkodási időt kért kettejük között. Egy mesében talán azzal érne véget a történet, hogy ennek ellenére Dakota vele akar lenni, de itt másképp történt. A sztori vége annyi lett, hogy végül Christian álma teljesült, mert behívták a bostoni maratonra. 

Nem egy happy end, de ez volt. 

Kicsit lezáratlannak éreztem, kicsit nagyon, de ez van, szerintem nincs több része.

Karakterek:

Jace: Alapjában véve jószívű, okos, ami általában nem passzol össze a szexi külsővel, de itt megtörtént. Sérült, a családi háttere folytán, de ki ne sérült volna egy ilyen helyzetben? A belső monológjait néha sokallottam, de sokszor értelmesek voltak. Nem vártam volna, hogy a titka ennyire súlyos lehet, hiszen tényleg, alapjáraton jó ember. 

Christian: Megértem, hogy ő is sérült, de amilyen elutasító volt a öccsével az elején, azt nem tudtam felfogni. Megjelenik a testvére véraláfutásosan, és ő meg csaknem le se szarja? De aztán megmutatta, hogy de, azért mégis számít neki sokat a fivére, amit én irigylek tőle. Hát igen, sokszor nagyon keményen mi is veszekszünk az öcsémmel...

Mirriam: Hát.. Eléggé lepcses és minden lében kanál, de aztán amint Jace egyre jobban kedvelte meg, nekem is egyre jobb véleményem lett róla, akárhogy is, néha túl segítőkész, de alapjában véve pedig eszméletlenül aranyos teremtmény. 

Azt hiszem a borító egy része illik az egész történethez, méghozzá a felső, talán csak ez kellett volna az egészen, hogy szerepeljen. A tövisek egy részből érthetőek, másból pedig nem illenek oda, rontja az összképet, és az a kulcs rajta, eszméletlenül nem illik oda, olyan mintha rá lenne photoshoppolva. Mert csak nézzük meg, fizikailag lehetetlen, hogy arányailag helyes legyen a kompozíció, és soha nem szokott így lógni egy tüskén egy ilyen kulcscsomó. A betűtípus pedig tetszik, az jogosan ilyen. Szerencsére nincs túlbonyolítva, hanem egyszerű és letisztázott.

Mit ne mondjak...

Nem épp egy egyszerű olvasmány, tele van lelki mondanivalókkal, ha egy nyári, romantikus, könnyed könyvet keresel, akkor rossz helyen jársz. Viszont, ha egy fiú szemszögből szeretnél átélni egy elcseszett életet, tele mindenféle belső monológokkal, ezt ajánlani tudom! Sajnos, én valamiért az utóbbi, szerelmes, csöpögős kategóriát szeretem, amit csak azzal tudok indokolni, hogy tinilány vagyok, mit szeressek? A helikopter összerakását leíró könyveket? 

Oldalszám: 294

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Dakota

Kedvenc idézet: 

"Az ég csillagszeplős."

- Jace

Kérdéseim olvasás utánra:

- Hogy érezted, többet tudtál meg erről a témáról az olvasás után, amiről alapjában véve annyira nem beszélünk, szóval mondhatjuk, hogy tabu?
- Szerinted Jace miért kötődik ennyire az anyjához?
- Szerinted van mélyebb mondanivalója ennek a könyvnek? Ami elgondolkodtathat?