Jay Crownover - Rule

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt. A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni. Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel. Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt. De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni. A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást."

Különösképp megörültem neki, mikor a könyvtárban megtaláltam. Először elmentem mellette, de mikor újra visszatértem ahhoz a polchoz, valamiért a kezemben ragadt, és gondoltam, úgyis ajánlották, tehát miért ne? Így alakult, hogy filózás nélkül a táskámban kötött ki. Egy kis időbe telt mire nekikezdtem, más könyveket előrébb helyeztem a listán, aztán végül is kapóra jött, mikor az öcsémre kellett vigyázni, így egy nap alatt bekebeleztem több mint a felét, pontosan 250 oldalt, így másnapra csak 100 maradt belőle, amit természetesen nem bírtam ki, hogy még a suliban, tanórák alatt lenyomjam, így utolsó órán elértem az epilógushoz, és őszintén, fájt a szívem, hogy meg kellett válnom tőle.

Az első fejezetben szemünk elé tárul a két főszereplő és a kapcsolatuk. Rule a tipikus rosszfiú, minden lány kedvence, és a többsége rögtön a lábai elé esik a tökéletességétől. Minden megvan benne, amit egy magunkfajta nőnemű egyed szerethet. Karizma, jó test, tetkók, rosszfiús imázs, és a gatyájában hordja az agyát. Mit szépítsem, így van. Egy szétbulizott este, bevetetlen ágy, valami noname lány benne, és persze, ekkor érkezik meg másik főszereplőnk Shaw. Egy kicsit furcsa név ez, de hamar meg lehetett szokni. Már csak abból, ahogy Rule szemszögéből olvashatjuk, hogy reagál a lány az egyes dolgokra, tudjuk, valami lappang közöttük, amit a fiú persze nem vesz észre. Szokásos vasárnap reggel, Shaw fuvarozza Rule-t a szüleihez, hogy együtt villásreggelizzenek. Az Archer családnak is története van, hiszen pár évvel ezelőtt vesztettek el egy nagyon fontos személyt az életükben, méghozzá Remyt. A csodálatos, szófogadó fiút, legjobb barátot és Rule ikertestvérét. Nem vagyok pszichológus, de el tudom képzelni, mekkora teher lehet ez nekik. Még ebben a fejezetben felvázolja nekünk a fiú a helyzetet, mi történt vele, ki Shaw, és hogy került a családba, és mitől van ilyen jó viszonyban Archerékkel.
Bár előre tudjuk, mi lesz a történet vége, hiszen minden jel megvan benne.
- Két szemszög
- Jó kislány vs. Rossz fiú kombó
- És tuti, lesz valami gixer a 3/4-énél, amit majd egy happy end követ
De mit papolok, hiszen minden történetben nagyjából ez van, és igen, ezt a lányok 10-25 vagy több ideig is, de zabálják. Most egy kicsit kitérek rá, hogy miért? Egészen egyszerű. Lényegtelen, hogy éppen milyen családi állapotban van az ember, szüksége van egy tökéletes pasira, amit a könyvekben megkaphat. És az ilyen könyvekben mindig megtörténik az, hogy a fiú a lány miatt változik meg, amit azért mondjunk meg, a való életben elég snassznak ítélünk, elég irreálisnak. Ha a pasik úgy érzik, a nő meg akarja változtatni, már fogja is a nyúlcipőt, és lép le, amint tud. Ilyenek, ez van. De itt... Itt nem hogy eldobják azt a cipőt, meg is teszik, hogy megváltoznak, nem csak ígérgetik, ami a pasik másik véglete.
Shaw szemszögéből kiderülnek egyes részletek a Remyvel való barátságából, és a Rule-hoz kötődő gyengéd érzelmeiről, sőt, még többet az Archer testvérekről és az egész családról. Első beszélgetésükkor felhozzák, hogy Rome hazaérkezett, a család legidősebb tagja, aki pár éve beállt katonának, de most megsérült, így hazaküldték, hogy ápolhassák. Rule-t, akinek a neve igazából nagyon irónikus, mivel pont hogy a szabályokat nagy ívben elkerüli, és a saját útját járja, bármiről is van szó.
A két fiatal megpróbálja elkerülni egymást a villásreggeli után, a lány megmondja Rule anyjának, hogy nem hajlandó addig hozzájuk jönni amíg a nő el nem fogadja Rule-t úgy, ahogy van, és nem hibáztatja Remy haláláért, hiszen minden véletlen volt, nem kenheti az egészet a fiúra. Persze, Margot a dolgot, hogy a lányaként szeretett Shaw most ellene fordult Rule védelméért megint a fiára fogta, és váltig állítja továbbra is, hogy bárcsak őt, a kitetovált, festett hajú tetoválóművészt, Rule-t temették volna el a jólelkű Remy helyett. Ez a mondat a saját anyja szájából mindenkiben mély sebet ejthet, bár a fiú már megszokta a három év alatt az ilyen megjegyzéseket.
Elérkezett viszont Shaw szülinapja, mi mást akarna, mint egy csókot a szív szerelmétől vagy esetleg annál többet. Közben Rule is észreveszi, hogy Shaw lány, mily meglepően. Egyre jobban rájön, hogy milyen kedves vele, és hogy milyen csinos. Bár ellene legyen mondva, azért néhányan segítettek neki mindezt beismerni. Akármennyire is próbálja a fiú leküzdeni, hogy lefektesse Shaw-t, főleg, ha a lány önként ajánlkozik rá, de be van piálva, azért mégsincs józanul.. Mi van, ha reggelre megbánja az egészet? Jó kérdés, akkor nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat... Azért Rule mégis a gatyájában rejtőző féltekére hallgat, és enged a lánynak.
De mi változik meg ezután köztük? Oh, nagyon sok minden, elhihetitek...
És mi lesz a Shaw-t követő ex-pasival, aki nem akar leszállni a lányról, és a szüleivel, akik rá akarják erőszakolni a fiút, pedig tudják, hogy nem érez a lányuk iránta semmit? Kedves szülők.
Végül megoldódik a viszály Rule és a családja közt? Főleg az anyjával... Meglátjuk.

Spoiler veszély!

Persze, hogy minden megváltozik, bár Shaw nem hagyja, hogy a fiú úgy kezelje őt, mintha egy lenne a sok közül, ezért reggel jól elhúzza a csíkot. A sors viszont úgy hozza, hogy újra és újra összefutnak, nem kerülhetik egymást a végtelenségig, pedig Shaw-nak az pont megfelelt volna.
Naná, hogy összemelegednek jobban is, újra megtörténik, ami még a lány szülinapjának éjjelén, többször is. Rule megpróbál megváltozni a lányért, sőt, akárhogy is próbál azóta másokat ágyba vinni, nem tudja megtenni, mert Shaw-n jár az esze. Melyik könyvben nem találkoztunk ezzel a momentummal? Oké, félreteszem az ironizálást. Bár komolyan, azért ez a részlet egy mára már eléggé elsablonosult darab.
Rájönnek, hogy úgy sokkal nagyobb esélyük van a túlélésre, hogyha együtt harcolnak a világ ellen, és nem külön-külön.
Közben Rome visszamegy a katonákhoz, mert felépült.
De a fiú, mármint Rule, elköveti azt a hibát, hogy egy rossz beszólás miatt, mégpedig hogy Shaw rá fog jönni, mégis milyen személy is valójában, és nagyon hamar ejteni fogja. Ezért eltervezi, hogy megváltozik a lány kedvéért, de most nem azt értem, hogy lemond a monogámiáról meg az egyéjszakás kalandokról, hanem teljesen. A régi, szeleburdi, hamar feldühíthető Rule-t elnyelte a Föld, és itthagyta az egyik kisebb maradékát, aki túl figyelmes, ami nem lenne gond, még azzal sem, hogy túl gyengéd, de ez már a rosszabbik véglete a dolgoknak. Shaw látja a dolgokat, de nem érti, mitől jött ez a hirtelen változás.
Egy családi vacsora alkalmával kiderül minden titok, Shaw kénytelen elmondani az Archer családnak, hogy a fiuk meleg volt. Azért csak és kizárólag barátok voltak, mert Remy a fiúkat szerette. Ez ismét felforgatja az álló vizet. A szülők, Rome, Rule... Nem hiszik el a hallottakat, pontosabban nem tudják felfogni, miért nem bízott meg bennük a testvérük, hogy elmondja ezt nekik...
Mosolyszünet következik Shaw és Rule között. A fiú csak árnyéka önmagának, a lány pedig nem tud mit kezdeni a helyzettel, leginkább csak megbékélni tud, rájön, hogy elveszítette Rule-t, de aztán leesik neki a tantusz. Beszélniük kell egymással.
Persze, a végén úgyis újra kibékülnek, mert ez az élet rendje. Legalábbis a könyvekben...

Karakterek:
Shaw: Karakteres nőszemély. A kedves külső mögött, akit a szülei akár bábként használhatnak egyes esetekben, Rule mellett előtör az igazi Shaw. A vad, ellenszegülő, akit talán mégis a fiú mellé teremtettek...
Rule: Tulajdonképpen őt is nagyon szerettem, bár a top könyves pasik listájára azért még nem került fel, ahhoz túlon-túl rostálnom kell. Tényleg, tipikusan az a pasi, akiért minden nő bolondul. Néha voltak furcsa megjegyzései és viselkedései, bár azt betudom akkor a sokknak, és a családi háttérnek, amit kapott.
Rome: Őt azért teszem bele, egyrészt, mert azért benne volt sok helyen és azért, mert ha Rule-t komolyan imádtam, akkor Rome-ra ki kellene találni valami új szót. Benne nem volt meg az, amit az öccsében nem akartam, az a furcsaság. Ez a fiú tiszta kedvesség, de megvan benne a Rule-féle vadócság is, hiszen Archer, mit vártunk tőle?

Borító:
Egy szó van rá: Borzalom.
Igaz, egyéni, személyes vélemény, kit tartok jóképűnek, talán közrejátszik, hogy tizenöt vagyok, talán nem, de nekem a borítón szereplő erősen a húszas évei végén járó pasas nem jött be. Egyszerűen a tetoválásain kívül nincs meg benne semmi, ami azt sugallná, hogy "Igen, ő RULE ARCHER!" Inkább: "Heyy, valami random hülye vagyok, akinél nem találtak jobbat, ezért én kerültem a borítóra, yeah!" Oké, Barbyból előtört a Directioner, mondhatjátok, de nekem az elején említett lila hajáról rögtön Zayn Malik mostani kinézete jutott eszembe. Oldalt lenyírt haj elől meghagyva, ráadásul sötét színű, arcán egy kis borosta... Szóval igen.... Megértem, hogy azért Zaynt mégsem tehették rá, de nem ártott volna valaki olyat keresni, aki kicsit hajaz a főszereplő srácra, mivel mondom... A jégkék szemétől és a karját borító tetoválástól eltekintve szerintem ez nem Rule Archer, sry Jay. Bár a színekkel meg vagyok elégedve, nagyon passzol ez a kissé halvány zöld és az erős kék, így azt mondom, nem is kell hozzá más háttér. Egyedül a fiút passzolnám le. Hol vannak a PC-k és a fültágítók?

Összességében:
Nagyon tetszett, komolyan, bár néha keszék és kuszák voltak a szálak, de ezen kívül ajánlom nagyon, hamar kiolvasható, és eszméletlenül megéri. 

Oldalszám: 360

Kiadó: Ulpius

Kedvenc karakter: Rome Archer

Kedvenc idézet:

"- Amikor rád nézek, nem látok semmit, csak téged, Shaw, és te így vagy tökéletes. "       Rule Archer

Kérdésem olvasás utánra:
- Te a könyvekben a tipikus rossz fiúkat vagy pont a jókat szereted? Vagy mikor melyiket, ugye?