Richelle Mead - Vámpírakadémia

HANGULAT                                MOLY                                        2009

"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."

Már nagyon régóta szemeztem mint a filmmel mint a könyvvel, de nem jutott soha időm nekiveselkedni, de szerencsére eljött az az idő is, mikor nem tudtam magam türtőztetni, és félretéve a tanulást inkább filmeztem. És meg kell mondanom, annyira tetszett, hogy a megkezdett két könyvet hagytam a búsba, és inkább nekikezdtem egy harmadiknak...

A fülszövegben említett Lissa és Rose megszökött a sokáig biztonságot nyújtó falak mögül, de azt még egy ideig nem tudjuk, miért is. De miért olyan fontosak a lányok az intézetnek, hogy ne hagyják két év után is az útjukon? Mert Lissa, becses nevén Vaszilisza Dragomir a következő mora hercegnőjelölt. És ki Rose? A testőre. 

A történet által egy olyan világba csöppenhetünk bele, ahol háromfajta vámpír él. 

Morák - A mai vámpír rokonértelmű megfelelője. Vért isznak, a napfényt kerülik, bár nem árt nekik, sőt még csillogni sem csillognak, mint a diszkógömb. Mondhatnánk, hogy a hierarchia teteje, de ez tulajdonképpen nem igaz, mivel ők egy külön fajok, de már annyira kevés van belőlük, hogy megvédi őket egy másik faj, mégpedig a dampyrok.

Dampyrok - Félig emberek félig vámpírok. azaz dampyrok. Lételvük megvédeni a morákat, bármibe is kerül ez nekik. Ilyen például Rose.
Strigák - Mondhatjuk úgy, hogy gonosz vámpírok, a badboyok a történetben. A strigák morákból lesznek úgy, hogy vagy egy az előbbiből megmarja az utóbbit, vagy a mora saját akaratából lesz striga, ha megöli egy moratársát. De ezentúl azzal kell élnie, hogy morákat ölnek, és változatnak magukfajtává. Megkérdezhetnénk, hogy miért akarna valaki a rosszfiúk közé állni, bár tulajdonképpen én sem nagyon értem. Elvileg ha striga vagy, nem érzel semmit, a fejed üres, és nem tudsz megbolondulni, ez a történet egy részében szükséges információ lesz számotokra.
Miután a lányok visszatértek a diákok rémálmába, mégpedig a suliba, felfordul az életük, mégpedig több szempontból is. A tinilányok rémálma, ha a hierarchia legalján ragadnak, bár mindenki róluk beszél, de nem túlságosan jó értelemben. Mindenki azt próbálja találgatni, Lissa hogy maradt életben vér nélkül, hiszen a való életben nem találnak minden sarkon egy embert, aki önként vérbanknak áll a kedvéért. Ráadásul Mia, a gödör aljából felkapaszkodó leányzó Lissa volt pasijával kezdett el kavarni, ami talán nem is zavarja Lissát.. Oké, de egy kicsit.
Lissa hirtelen elkezd fenyegetéseket kapni, amiket vérrel írnak a falra neki, mint a rossz horrorfilmekben. Többségük a rangjáról, a másik része a szülei haláláról szól, és hogy mekkora egy ribanc. Ami persze nem igaz.
A két lánynak megadatott az a tehetség, hogy Rose Lissa helyébe tud lenni egyes pillanatokban, szó szerint a fejében van, és az ő szemével látja a dolgokat, úgy érez, mint legjobb barátnője. Van, hogy ez áldás, néha pedig iszonyúan kényelmetlen dolog.
A dolgok közben Rose-nak újra edzésre kell járnia, ahol találkozik a többi testőrtanonccal. Vékony jégen táncol a kisasszony az biztos. Az igazgatónak már az is szúrta a szemét, hogy visszajött, alig engedte vissza a suliba, ezért Rose-nak keményen kell dolgoznia, ha egyszer a hercegnő, vagyis Lissa testőre szeretne lenni.
Lissának szembe kell néznie a szakosodás nehézségével, a különleges képességével, miszerint képes meggyógyítani embereket és állatokat, mire rejtélyes állatbalesetek kezdődnek. Rose megpróbálja az érzékeny lányt átsegíteni ezen, akárhogy is próbálja Lissa meggyógyítani őket, nem mindet sikerül.
Eközben titkok sorozata veszi közre az egykori tanárnő kilétét, akiről kiderült, hogy striga lett, de előtte több információval is szolgált Rose-nak.
De mi lesz a két lánnyal? Együtt maradnak örökké? Vagy valaki elválasztja őket?

Spoilert tartalmaz!

Rose lassan de biztosan vonzódni kezd a tanárjához, mármint egy hét évvel idősebb pasihoz, aki Lissa rendes testőre, míg a lány csak tanonc. A félig orosz pasira mindenki fenéz, és Rose szerint Dimitrij nem is néz ki rosszul... De eközben Lissa is talál magának egy szíve választott pasit, méghozzá a striga szülőkkel rendelkező Christian Ozerát. Rossz hír terjeng a fiúról az iskolában, hiszen a szülei önszántukból lettek strigák. Sőt, a Christian látta, ahogy a testőrök levadásszák és megölik őket. Ezek után mindenki furának tartja őt, és félnek, hogy belőle is olyan lesz, mint a szüleiből. Persze, hogy Rose védeni kezdi a barátnőjét, ezért beleavatkozik a szerelmi életébe.
Lissa eközben kiépíti a kis birodalmát, a neves diákokat az ujja köré csavarja az erejével, amit Rose nem néz túl jó szemmel, de még mindig próbál neki segíteni.
Kiderül, Mia miért ilyen köcsög mindkettejükkel. Mivel Lissa bátyja, aki meghalt a balesetben, lepattintotta őt, mivel ő csak egy fiatal kiscsaj volt, aki ráadásul paraszti származású a morák között.
Eljön a bál, a néha-néha feltűnő Victor, Lissa egyik nagyon jó ismerőse, családja barátja, aki valami kórban szenved egy ideje, és neki a lánya, Natalja elkíséri Rose-t és Lissát vásárolni. Ekkor kapja Rose a nyakláncot, ami utólag kiderül, hogy meg van bűvölve szerelmi dologgal, hogy véletlenül se zavarjon be a tervbe. De milyenbe?
Lissát elrabolják.
Az eddig kedvesnek hitt Victor áll minden dolog mögött. Kiderül, hogy régóta figyelteti Lissát, és a gyógyító erejét, és ő küldte a sebesült állatokat próbául, hogy sikerül-e a lánynak meggyógyítani őket. A végső próba Rose meggyógyítása volt, egy megrendezett baleset, hogy Lissa megmentse legjobb barátnőjét.
De mire kell az öregembernek a lány gyógyító ereje?
Könnyű is lenne a dolog, ha Lissa nem menne a sok gyógyítástól és az ereje használatától az őrületbe. Mégpedig egy ilyen nehéz varázslat rengeteg erőbe telik.
Victor élete Lissáért cserébe.
Az elején kedves öregemberről kiderül, hogy végül egy hataloméhes mora, aki még a saját lányát is képes feláldozni és strigává változtatni a szent cél érdekében. Kedves apuka, mondhatom.
De Dimitrij talán viszont szereti Rose-t? És Christiannal mi a helyzet?
Meglátjuk.

Karakterek:
Rose: Mivel az ő szemszögéből olvashattuk a történetet, Rose szerepét jobban át tudtam érezni, sőt, ahogy a filmet néztem, valahogy éreztem, hogy a két lány közül az írónő őt emeli ki jobban. Egész idő alatt irigyeltem tőle a csípős nyelvét. Nagyon szimpatikus személyiség volt, mert bármi áron megvédte volna a barátnőjét, és meg is védte. Nem lebegett más a szeme előtt egész végig, mint Lissa épsége. Ami szerintem egy nagyon jó tulajdonsága.
Lissa: Őszintén, néha megfogtam volna azt a aranykalapácsot, és fejbecsaptam volna vele a lányt, mert Rose akárhányszor meg akarta védeni, ő megpróbált kitörni, amit azért mélyen megértek. A fejbecsapásos sztori leginkább akkor lépett érvénybe, mikor a hierarchia tetejére akart jutni, és megigézte az összes tanulót... Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem császárkirálykisasszonyosan viselkedett, abban a pillanatban... Egy kicsit csalódtam benne.
Dimitrij: Tudom, hogy ez a két lányról szól, de akkor is... Egy kicsit hiányoltam valami srác szereplését is benne, mármint jobban. Tetszett viszont abban a nem annyira sok jelenetben, hogy bátor, sokkal bátrabb, mint a legtöbb pasi, bár ugye Rose-nak mindig az elérhetetlen kell...
Christian: Az elején annyira nem szimpatizáltam vele, de aztán... Oké, lehet, hogy hozzátett, hogy Dominic Sherwood barna hajjal jobban néz ki, mint szőkén, és olvadoztam egy sort, de na, snekit sem szabad ezért elítélni!

Borító:
Oké, melyikről is beszéljek. Oké, mindkettőről.
A filmes borító úgy ronda, ahogy van. Olyan kisköltségvetésű volt az biztos. Eleve ez a barackszín... Borzalom. Annyira nem mutatna annyira jól ezzel a rózsaszínnel, de azért kísértsük a sorsot, és tegyük egymás mellé! Igen, én is így gondoltam. És nem... Nem lehetett volna jobban megoldani, mint egy pink sáv, amin a cím van, nem, ennél több fantáziája nem volt a szerkesztőjének. "A barátság örökre szól." Ez áll közvetlen a cím alatt. Ahha, ha már egy egyszínű hátteret választott a nagyokos, akkor talán nem kellett volna ezt a nyomorult szöveget Lucy és Zoey lábára helyezni, mert mondjuk ha egy centivel lentebb viszi, már nem lóg bele. Oh, igen, logika. Ráadásul az egyik fehér, míg a másik fekete. Nem mondta senki neki a média szakon, hogy ez a kettő valahogy... nem jó? Vagy a szeme és az ízlése ezt így nem diktálta? Oké, térjünk a továbbiakra. Szereplők. A négy főbb színészt találhatjuk rajta. (Zoey Deutsch - Rose, Lucy Fry - Lissa, Danila Kozlovsky - Dimitrij, Dominic Sherwood - Christian) Tragédia, ahogy a két lány mögött a két fiú oda van baszva, de hogy biztosan lássuk, hogy egymás mögött helyezkednek el térben, valami ócska fénycsík is befurakodik közéjük, hogy ezt éreztesse. Mindenfelé fénycsíkok égetik a retinám, csak hogy tíz perc nézése után ne lássak már semmit, és ez legyen az utolsó emlékképem a csodálatos világról. A háttérben húzódó torony, és annak a háttere eléggé könnyen elválasztható a földtől, ami barackszínű, ugye? Eléggé ronda párosítás volt a pink és a barackocskánk mellé valami ótvaros zöldet választani, de ízlések és pofonok. Egyedül a VA jelzés tetszik rajta, ami nagyon menő, legalábbis én azért oda meg vissza vagyok a borító összességével ellentétben.
Az öt évvel korábban kiadott borítóval annál kevesebb bajom van. Sokkal jobban illik a történethez, és a szerkesztő hanyagolta a pink színt, amiért elismerésem. Bár ez sem lesz a kedvenc könyvborítóm, mivel a lány szerintem eléggé rosszul lett ráillesztve, a homlokát hiányolom a képről. Én egyedül még az szélét körülvevő fehér pacáról mondanék le, ezen kívül viszont illik a történethez, a VA jel itt is megjelenik, jobban, mint a filmesen.
Egyszóval... Bárcsak ne csináltak volna a film után egy újabb borítót, csak rontja az egészet.

Összességében:
A történet nagyon megfogott, bár néha nagyon nem akaródzott továbbolvasni, lehet, azért, mert már láttam a filmet, és ez lelőtte a poént. De alapjában véve imádtam, hogy egy másfajta vámpíruniverzumba repülhettem vele.

Oldalszám: 240

Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Rose Hathaway

Kedvenc idézet: 

"Azért nem lehetek Mason barátnője, mert amikor arról ábrándozom, hogy valaki a karjában tart, és mocskos dolgokat suttog a fülembe, az illetőnek orosz akcentusa van."

- Rose Hathaway

Kérdéseim olvasás utánra:
- Te milyen faj lennél szívesebben, mora vagy dampyr? Esetleg striga? Miért?
- Te lemondanál a legjobb barátod biztonsága érdekében a szerelemről? It's a hard question...