Példakép az írás útján... - Interjú Tavi Kata írónővel

A címből ki is derül, hogy milyen bejegyzéssel készültem mára. Egy interjút hoztam, amit személyes kedvenc írónőmmel készítettem.

Tavi Kata

Először is nagyon szépen köszönöm neki, hogy időt fordított arra, hogy megválaszolja a kérdéseimet, és lehetővé tette nekem azt az örömöt, ami akkor ért, mikor egyenesen Tőle kaptam választ. 

De miért is egy példakép számomra? 

Egyszer mindenki, aki belekóstol az írásba, valamikor, talán a nagyon távoli jövőben, de meg akarja majd mutatni a nagyvilágnak nyomtatott formában is, terjesztve egész Magyarországon vagy akár a világ sok más pontján. Én is ilyen vagyok az én kis történetemmel, ami hasonló témában íródik, ezért is egy etalon számomra Kata. 

Az írónő a Könyvmolyképző Kiadó II. Aranymosásán indult, ahol nagy sikert is aratott, és még abban az évben megjelent a kötete Nyitótánc néven, amit azóta fiatalok sokasága ismer és szeret. Már a kezünkben tarthatjuk a Sulijegyzetek-sorozat 2. és 3. részét is, amiknek a címe: Ballépések és Táncvarázs. Lilla és a Duna-parti gimnáziumban tanulók története hamarosan véget ér az utolsó résszel, ami már készül Kata tollából, és remélem, mihamarabb olvashatjuk. Továbbá az írónő részt szokott venni a Könyvfesztiválon is, ahol a rajongók találkozhatnak vele, emellett példányokat is dedikál. Remélem idén én is eljutok, és személyesen is beszélhetünk néhány szót.:)

1) Mitől döntöttél úgy, hogy író akarsz lenni? Volt valami fordulópont az életedben, vagy egyszerűen a kezdetektől fogva tudtad? Ha nem túl indiszkrét a kérdés.

Írónőnk dedikál a könyvhéten - 2015

Az írás nem azzal indult, hogy író szeretnék lenni, eleinte csupán történeteket meséltem magamnak. Évekig a fióknak termeltem a kéziratokat, amikor jött egyszer az igény, hogy másoknak is megmutassam ezeket. Ekkor néhány kiadóhoz küldtem is levelet, de nem vettem annyira komolyan. Nem is lett eredménye. Azonban a Könyvmolyképző Kiadó II. Aranymosás pályázatára már tudatosan készültem, és akkor már igazán el akartam indulni azon az úton, amin íróvá válhatok.

2) Mennyi időbe telt, míg addig tökéletesítetted a történeted, hogy úgy döntöttél, nevezed az Aranymosásra?

Ezt fejből kellenne tudnom, de nem emlékszem pontosan. :) Ha jól rémlik, nyolc hónapig írtam.  

3) Mi inspirálta a Sulijegyzetek-sorozatot? 

Ez messzire vezethető vissza. Leginkább az, hogy egy időben szerettem volna jó kis romantikus sztorikat olvasni, de nagyon kevés kedvemre való ilyen könyvet találtam. Az ifjúsági regények között azonban már több akadt, ami tetszett, de még az se volt elég. Így, amikor kifogytam az olvasnivalóból, elkezdtem sajátot írni.

4) Egy valami már régóta fúrja az oldalamat, és köszönöm, hogy alkalmat adtál megkérdezni. Miért pont tánc? Van valami személyes kötődésed hozzá, vagy csak megtetszett az ötlet?

Sose tudtam táncolni, és nem is kötődtem hozzá különösebben, egyszerűen csak mindig rajta felejtettem a szememet egy táncelőadáson vagy ha a tévében egy táncverseny közvetítést láttam. Valami olyasmivel szerettem volna foglalkozni a könyvben, amivel mostanában keveset találkoztam regényekben, és a tánc tökéletesen megfelelt ennek.

5) Hogyan érintett, mikor a Nyitótáncot befejezted? 

Elégedett voltam, és nagyon örültem neki.

6) Nehéz volt címet adni a történetednek? Tapasztalatból tudom, hogy az az egyik legnehezebb feladat egy írónak. 

Mindig borzalmasan nehéz címet adnom, még a negyedik kötetnek sincs meg. A Nyitótáncot nem is én találtam, hanem a szerkesztőm, amiért azóta is hálás vagyok. 

7) Tervezed már, hogy a Sulijegyzetek-sorozat után egy újabba fogj bele?

Igen, tervezek egy két vagy három részes történetet, egyelőre kettővel számolok, de majd menet közben fog kiderülni, mennyi mesélnivaló jön össze. Ifjúsági regény lesz az is, de abszolút az iskola falain kívülre tervezem, nem nagyon lesznek benne sulis dolgok, máshonnan közelítek a témához.

8) Amikor annyi idős voltál, mint most én, vagyis tizenöt évesen, hogy képzelted el magad felnőttként?

Nem igazán láttam magamat előre. Nem képzeltem el olyan dolgokat, hogy mi lesz a munkám, lesz-e férjem, gyerekem vagy írni fogok-e. Arra vágytam, hogy jó irányba haladjon az életem.

9) Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik szintén terveznek hamarosan indulni az Aranymosáson? 

Annyit tudok tanácsolni, hogy megfontoltan kell haladni, ha valaki író szeretne lenni. Azt látom, hogy a mai világban az emberek mindent azonnal szeretnének elérni, és ez igaz az álmaikra is. Rendszeresen tapasztalom fiataloknál, akik felkeresnek véleményért, hogy nem akarnak elég időt fektetni abba, hogy megtanuljanak írni, pedig az írásnak ugyanúgy megvannak a szakmai fortélyai, amiket időbe telik elsajátítani. Túl gyorsan akarnak eredményeket elérni, de felszínes munkát végeznek, aztán pedig nem értik, miért érik őket sorra a kudarcok. Türelmesnek kell lenni, sokat kell olvasni, rengeteget kell írni, és közben tanulni kell az írás mesterségét is.

10) Miben lett más az életed a könyvkiadás után?

Sűrűbb lett az életem, ami nem is baj, rám fért, hogy több mindennel kelljen foglalkoznom. Ezt pozitívan élem meg.  Sokat dolgozom a könyveimmel, hogy jó munkát adjak ki a kezemből, ez időnként nehezen megy, de cserébe nagyon sok olvasói visszajelzést kapok, ami mindenért kárpótol. Már nem csak magamért írok, hiszen tudom, hogy mások is szeretik a törétneteimet.

11) Van más dolog, amit az írás mellett csinálsz? 

 Az írást csinálom a munka mellett. Hobbiszinten néha rajzolgatok, bár nem tudok rajzolni. :) 

12) Mi a legjobb abban, hogy író vagy?

Az, hogy a fantáziámban élő világok afféle második otthonomként szolgálnak.

Itt a végén is megköszönném a rám meg a kérdéseimre fordított időt és a tanácsokat, amiket mindenképp megfogadok. 

Tavi Kata elérhetőségei:

FACEBOOK

BLOG

E-MAIL: tavikata@gmail.com

A kép Tavi Kata blogjáról származik: x