Stephenie Meyer - Újhold

HANGULAT                                MOLY                                        2009

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Már másodjára olvasom ezt a könyvsorozatot, de mondanom se kell, a filmet hányszor láttam. Ezerszer. Kiskamasz koromban egy egész Twilight-időszakom volt, amikor csak a Stephenie Meyer által megalkotott világban éltem, ha szabad ezt mondani. A filmet néztem sorjában újra meg újra, ha nem, akkor képeket töltöttem le róla. De ennek már bő három éve. Gondoltam, ideje lenne újraolvasni az egészet, és más szemmel tekinteni a történetre. Még egyszer (talán utoljára?) megnézem még a filmeket, aztán elolvasom a könyvet, és megírom ezt a kritikát róluk. 

Az első részben megismert "lenkénk", Bella, aki képtelen magát távol tartani a veszélytől, ez abban is megmutatkozik, hogy igaz szerelme egy vámpír, aki normál esetben erős késztetést érez, hogy kicsapolja az érhálózatát. Ehhez társul, hogy leginkább tépőzáras cipőket kell hordania, nehogy elessen a cipőfűzőjében. A gond viszont abból adódik, hogy egy ártatlannak tűnő papírból is fegyvert tud kovácsolni, amivel elvágja porcelánujját, és az abból kicsordult vércseppet vegetáriánus család legújabb tagja, Jasper nagyon szeretné megkaparintani. Persze, Edward megvédi, és a vérfürdő érdekében egy vázákkal meg üvegcuccokkal teli asztalra löki. 

Ez az alapszál határozza meg a történéseket ezentúl, mivel a fiú úgy dönt, Bellának nagyobb esélye van a túlélésre nélküle, így fognak csapot-papot, és felkerekednek világot látni. 

A lány összetörik, bár kicsit túlságosan is tragikusan. 

Ez a rész nagyon, de nagyon erőltetett volt az egész könyvben. Szerencsére Stephenie próbál egy kicsit javítani a helyzeten, és nem ír le 4 hónapnyi szenvedést, de még így is eléggé húza-vona az egész. Bella belegebed az elhagyásba, mert Edward annyira tökéletes volt, és most mindennek vége. Persze, szerintem én is siránkoznék egy ideig, de nem sok-sok ezer évig! Az apjának igaza volt, pszichiáterhez kellett volna íratnia a lányát, mivel nem normális, amit főhősnőnk levág. Kérdem én: Normális ez a csaj, hogy egy nyomorult pasiért ennyit bőg? Hát nem. Persze, értem én, hogy tátongó űr meg minden, átéltem, nyugi, de nem estem mély gödörbe, és üvöltöttem fel az éjszaka közepén, hogy "Neee XY ne hagyj el!". Elhagyott, ember, fogd fel. 

Szerencsére egy ideig sikerül felfognia, hogy kész, vége, bár még mindig nem nagyon. Tetteti, hogy már nem szeretheti a fiú, de mindenkinek leesik rajta kívül, hogy de. Végre visszarázódik a rendes civilizációba, amiből újra a pöcegödörbe esik, mert meghallja szívszerelme hangját. 

Elkezd hülyeségeket csinálni, majdnem kinyírja magát. 

Egyre több időt kezd el tölteni apja barátjának a családjával, ahol találkozik Jacobbal, aki nem más, mint egy ősi quileute törzs leszármazottja. Na de kik is ők? Az előző részben már volt rá egy kis utalás! 

A fiú eddig se leplezte a lány iránti érzéseit, de most, hogy szabad a pálya, még jobban próbál Bella közelében lenni, amit persze főhősnőnk nem utasít el, hátha Jacob be tudja tölteni azt a tátongó űrt a szívében. Persze, azért megmondja neki, hogy a kapcsolatuk szerinte kettejüknek nem ugyanazt jelenti... 

Bella még mindig várja Edward visszatérését, de tudja legmélyen, hogy nem fog visszajönni egy hamar. 

Titokzatos farkasok jelennek meg a forksi erdődben, gyilkosságok, régi ismerősök... 

Bella szuicid hajlamai újra előtörnek, és a La Push-i fiúkat utánozva leugrik ő is a mélybe, azzal a tudattal, hogy talán soha fel sem jön onnan...

Spoiler veszély!

Persze, az indokait később letagadja. 

Kiderülnek a titkok a rejtélyes Sam Uley és a falkája körül, úgy látszik Bella tényleg vonzza a bajt de csőstül! Képes olyan barátot választani magának, aki szemben áll a szerelmével, na de sebaj, ebből még jó bonyodalmakat lehet kihozni! 

Megjelenik Alice Cullen, rossz hírt hozva, és csodálkozva, amiért Bella még életben van. Alice a képessége miatt látja a jövőt részben, így főhősünket is, mikor halálugrást végzett a szikláról, és egy hatalmasat csobbant, de azt már nem, mikor Jacob kimenti őt a vízből. Az első járattal visszautazik, kiderülnek a dolgok a Cullen család körül. 

Edward Volterrába utazik ezzel párhuzamosan, hogy végetvethessen az életének, mivel azt hiszi, Bella beleveszett a tengerbe, mikor leugrott a szikláról, ezért Alice-nek és Bellának el kell indulniuk, hogy megmentsék, mielőtt minden túl késő lenne. 

Végül kiderül, hogy összeillenek, mert mindketten elég öngyilkos hajlammal rendelkeznek... 

A könyv annyival jobb, mint a film, ami igazából szerintem az öt közül az egyik leggyengébb alkotás, bár ha sorba kellene állítani, akkor a 4/2 a legborzalmasabb azzal a harc-közjátékkal, de erről majd egy másik kritikában. Visszatérve, annyival élvezhetőbb, hogy itt átlátjuk a dolgokat, és belelátunk Bella fejébe, mégis mit képzelt, amikor mindezt művelte. Néha átérezzük a helyzetét, amit a film nem ad vissza, csak egy pocsék párbeszédes alakításban. 

Karakterek:

Bella: Még mindig elég idegesítőnek találom, örökké döntésképtelen, és a folytonos szenvedése arra emlékeztet, hogy sose nevezzem magamat hisztisnek, mert amit ő levág, azt überelni nem lehet könnyedén. 

Jacob: Sose  volt szimpi, és nem csak Taylor Lautner vastag orra miatt. Egyszerűen olyan öntelt a srác, hogy azt fel sem lehet fogni. Oké, talán itt még csak 60%-os a teljesítménye e téren, de majd lesz ennél rosszabb is... 

Edward: Alapjában véve szeretem a srácot, sokkal jobban shippelem vele Bellát, mert rajta tényleg látszik, hogy szereti a lányt, és képes érte mindent feladni, bár ez jelen esetben semmin nem segít, de azért legyen mazochista, és hagyja el...

Alice: Az ő karakterében részben visszakapjuk a tipikus legjobb barátnő részt, ami a legtöbb történetből elengedhetetlen. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy ő a kedvenc lány szereplőm.

Borító:

Imádom. Az összes Twilight-saga borítót imádom, mert egyszerűen gyönyörűek. Egyediek, egy-egy motívum van rajta, ami kapcsolódik valamilyen szinten a dolgokhoz, és ez így tökéletes. Nincs rajta sem ember, ami nálam jópont, se háttér, ami ebből a szempontból itt nem is baj. Tipikusan olyan, amit jó nézegetni,

Összességében:

Nagyon szerettem, bár most van egy olyan érzésem, hogy kinőttem belőle, vagy egyszerűen csak unom már a sok filmnézés után. De maga a történet nem rossz, bár a megfogalmazásban néha téptem a hajam. Nem tudom, biztos én vagyok a bűnös, de én személy szerint nem szoktam mondani egy fiúra, hogy szép meg gyönyörű, az inkább olyan női tulajdonság. Ahogy a szép, ívesre szedett szemöldök is. Ezt így Edwardnál.. Mondom, okéééé. 

Oldalszám: 582
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Alice Cullen

Kedvenc idézet:

"Azt hiszem, hisztériás rohamot kapott. Talán le kéne kenned neki egy pofont."                                                                               ~Alice Cullen

Kérdésem olvasás utánra:
- #teamEdward vagy #teamJacob? Az élet nagy kérdései...

A történet néhol borzalom, de alapjában véve az írónő stílusát imádom :)