Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

HANGULAT                                MOLY                                        2012

"Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket."

Imádom. Ezt állíthatom másodszori olvasás után is. Azt se tudom, mikor volt a kezemben utoljára, de azt igen, hogy nagyon régen. Étienne St. Clair elvonási tüneteim voltak, így gondoltam ezzel kezdem a könyvtárból kikölcsönzött könyveket, persze, nem bántam meg. 

Anna, az Atlantában élő amerikai lány, akinek az apja egy ritka nagy seggfej. Családját elhanyagolja, és még bele is szól, a lánya életébe, mivel elküldi puszta hóbortból a lányát Párizsba. Persze, ennek mindenki örülne, hiszen ez PÁRIZS. Én személy szerint mindig is vágytam oda. Talán a művészet vonzott, a sok nevezetesség, na meg az Eiffel-torony. De Anna nem egy lehetőségként tekint az új helyzetre, hanem egy száműzetésként, amire a dilinyós apja ítélte. Fáj a szíve, mikor el kell hagynia Atlantát, a legjobb barátnőjét, Bridge-t, a kisöccsét, Seant és a hőn szeretett fiút, akivel együtt dolgozott a moziban, Toph-ot. 

A félős lányka, akinek az első napja az új városban nem telt valami jól, bár szerzett egy barátnőt, Mert, aki a szomszéd szobában lakik a kollégiumban. Szerencséjére Mer bemutatja a barátainak. Rashmi, Josh, Mer és St. Clair egy csapatot alkotnak már nagyon rég óta, de az elmúlt évben még egy ötödik tag is tartozott hozzájuk, Ellie, aki egy évvel idősebb náluk, így ő már egyetemista. Hamar megtudjuk a felállásokat, Rashmi és Josh egy párt alkotnak, ahogy St. Clair és a szóban forgó Ellie is. Mer pedig a kilógó szingli köztük, bár a viselkedéséből megtudhatjuk, hogy odavan St. Clairért. 

Anna már nem is olyan elveszett ebben az új városban, tartozhat egy csapathoz, akik hamar befogadták. 

Ahogy minden épeszű lánynak, neki is bejön Étienne St. Clair sármja, a cuki angol/francia akcentusa,  de nem sokat tulajdonít ennek, hiszen őt várja otthon egy pasi, akivel csókolózott, mielőtt eljött Atlantából, és reméli, hogy amint visszatér, Toph-fal tényleg járni fognak. 

A kis csipetcsapat nem hagyja, hogy a már-annyira-nem-elveszett Anna kimaradjon sok jóból, így körbevezetik a városban. Mivel főszereplőnk moziőrült, szebben kifejezve magunkat, filmkritikusnak szeretne állni, ha felnő, ezért a lehető összes filmre elmegy, amit a hatalmas vásznon adnak. Azt hitte, ettől is meg kell válnia, mikor elköltözött Amerikából, de mint látjuk, Párizs nem csak a szerelem, hanem a művészet és a mozik városa is. Az egy mukkból, amit ideköltözése előtt tudott, a franciaóráknak köszönhetően. 

Megtudjuk, hogy nem csak Anna érkezett rossz szülői háttérből, St. Clairnek sem kell panaszkodnia afelől, hogy a világ leggyökerebb apját kapta. Aki még egy nagy trauma után sem engedi haza a fiát az édesanyjához San Franciscoba. 

Szerencsére a sors nem is olyan kegyetlen néha, mivel egyik szünet alkalmával a két fiatal egyedül marad a kollégiumban, mivel mindenki hazament. Annának emlékeztetnie kell magát, hogy a fiúnak még mindig barátnője van, aki helyette is beletúr a hajába, és helyette is megcsókolja. A lány azt hiszi, ezzel változik a felállás, a tiltott dolgok hamarosan nem lesznek azok, mivel érte szakít Étienne a barátnőjével, de nem történik meg.

Spoilert tartalmazhat! És tartalmaz is.

És mikor végre mindketten hazamennek, akkor Anna végre szembesül két nyilvánvaló dologgal. 

1.) Toph, akiről azt hitte, szerelmes belé, a legjobb barátnőjével jár.

2.) Szerelmes Étienne St. Clairbe, visszavonhatatlanul és totálisan...

Minden megváltozik ezután a felismerés után. Nem csak az, hogy Anna Étienne-nek hívja St. Clairt, ami nem megszokott a baráti körében, de a fiúnak tetszik. Hanem az is, ahogy a lány most már a fiúra tekint. Leginkább vágyakozás van benne. A könyvnek ez a része azt a tipikus tiniszerelmet írja le, ahogy ilyenkor a lányka követi a fiút minden tekintetével, és minden gondolatát a srác tölti ki. Ismerős érzés... 

Egy elcsattanó csók, ami mindent összezavar, leginkább Annának a Merrel való barátságát. Rájött, hogy ugyanazt csinálta vele, mint amit Bridge csinált vele. Ideje a megbocsájtásnak. 

St. Clair megint Ellie-t választja, a gondok után is hozzá ment, amiért Anna megmondja neki a magáét, és mindent összekavar. 

A dolgok még csak bonyolódnak, mikor az egész iskola ellene fordul, egyedül érzi magát, senkire sem tud támaszkodni, és úgy érzi, mindenkit elveszít. 

De egy estén minden megváltozik, nem csak Anna életében, hanem Étienne is rájön, hogy szembe tud szállni az apjával, és harcol mindazért, amit szeret. 

A lányért és az álmaiért.

Karakterek:

Anna: Az egész karakterét egy hatalmas jellemfejlődés követte. A csendes, félénk lányból egy magabiztos egyén lett. Rájött végül a gyengeségeire, amiket ezután igyekszik kiküszöbölni, és mindezzel meghódítja a világot...

Étienne: Hogy én őt mennyire imádom. Most nem fogok ódákat zengeni róla, de megérdemelné. Külsőségekben nem teljesen tökéletes (bár nekem igen, mert az én 155 centimhez a nem égimeszelő Étienne pont passzolna... <3), ahogy lelkiekben sem. Nem az a tipikus bunkózós típus, amit nagyon szerettem benne. Kedves, érzelmes, nem az a tucatfiú, akikből mostanában elegem lett. Egyszerűen tökéletlenül tökéletes...

Mer: Kedves, mivel befogadta Annát a csapatukba, tényleg, én jogosnak találtam a kiakadását, de egyszerűen nem lehet engedni, hogy két szerelmes ne jöjjön össze akárhogy is a legjobb barátnődről és a crushodról van szó...

Rashmi: Szimpatikus volt, bár az elején azt hittem, ahogy Anna is, hogy nem kedveli a főszereplőnket. Aztán kiderült, hogy egyszerűen nem az a túlságosan barátkozós fajta. Az érzése, hogy Ellie teljesen elhanyagolja őket, teljességgel jogos, hiszen az egész regényben csak akkor tűnt fel az egyetemista lány, mikor a fiúját látogatta meg. 

Josh: Én kimondottan bírtam, bár nem sokat szerepelt ahhoz képest, de mikor megszólalt vagy szerepelt, akkor bejött. Bár ő azt a "leszarom-a-sulit" stílust képviseli, de az oka megvan, hogy miért. Szimpla lázadásból, na meg a képregénytervezéshez nem kell sok végzettség, valljuk be. 

Borító:

Tetszik, mert illik a könyvhöz, viszont egy kifogásolni való dolog van rajta. Ha már a lányt megábrázolták rajta, akkor nem ártott volna a pasinak is a fél fejét odatenni. Na de FÉL FEJ? Akkor már legyen egész, mit bánom én, de fél?! Az meg kimondottan... furcsa, hogy a srácnak csak a vállát látjuk. Oké, jól néz ki, meg minden, de nem ártott volna ugyanúgy mint a lányt, őt is odatenni.

Bár ha engem kérdeztek, sokkal, de sokkal jobb lett volna, ha az emberek úgy ámblokk nincsenek rajta. Sokkal szebb lett volna, ha csak simán a pad van ott, és annak a hátterében az Eiffel-torony. Meg azért az a fű ott alul, elég furcsa látványt kelt, hogy a padig ér... Nem jártam még ott, de kétlem, hogy nem létezne ott fűnyíró. 

A betűtípus viszont nagyon tetszik, meg az is, hogy a padra van írva az egész. A kis nonfiguratív minták is pont odapasszolnak, hiszen ez a könyv erről szól. A mindent elsöprő, kiszámíthatatlan szerelemről...

Összességében:

Egy nagyon édes szerelmi történet, ami után az embernek olyan nagyon kedve lesz hirtelen szerelmesnek lenni, és azt kívánja, bárcsak Étienne létezne. Az író stílusa néha kicsit furcsa, de igazán szerethető, a történet alatt nem unatkozunk, az biztos!

Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Étienne St. Clair

Kedvenc idézet:

"- Kérlek, ne mentegetőzz, Étienne!
- Mondd még egyszer a nevem - suttogja.
Lehunyom a szemem, és előredőlök.
- Étienne." 

~ Anna és St. Clair párbeszéde 

Kérdésem olvasás utánra:
- Te örülnél egy ilyen lehetőségnek? Párizs, francia fiúk... de emiatt el kell hagynod az otthonod. Én szerintem örülnék. Persze, az első pillanatban megijednék, de mindig is szerettem volna oda eljutni, sőt, a francia nyelvet is megtanulni. 
- Te hogy viszonyulsz ehhez? Ha a legjobb barátnőd összejönne a sráccal, aki tetszik neked, mit szólnál hozzá? Én talán csalódott lennék. Magamban keresném a hibát, amiért nem én voltam neki a legjobb, de aztán továbblépnék, mert semmilyen fiú nem ér meg túl sok fáradozást. Kivéve, a One Direction tagjai. Azok minden pénzt megérnek :3 <3

Mi más lenne?