Olyan jó volt visszacsöppenni Maxon és America történetébe, hogy azt ki sem lehet szavakkal fejezni. Egyszerűen... olyan rég volt, mikor pár nap alatt befaltam az egész sorozatot, olyan távoli, de szép emlék. Nem titok, hogy imádom ezt a sorozatot, a hercegért pedig egyenesen oda meg vissza vagyok, így mikor barátnőm mesélte, hogy előrendelte, én is vele ujjongtam. Persze, ő is hamar végzett vele, ezért hamar megkaparinthattam, örök hála ezért neki.
A kiegészítő kötet több kicsi történetet, vagy inkább novellát tartalmaz olyan szereplőkről, akiket a rajongók már régen szerettek volna megismerni. Előtérbe helyezkedik Amberly és Clarkson párválasztója, ez egy hosszabb rész, amit talán arra tennék, hogy ez rengeteg rajongót érdekelt. Milyen lehetett Amberlynek?
Egy hosszabb rész szól Marlee és Carter érzelmeiről, avagy a lány hogyan élte meg a dolgokat.
Egy hosszabb rész szól Marlee és Carter érzelmeiről, avagy a lány hogyan élte meg a dolgokat.
A fülszöveg csak két történet megismerését hirdeti, pedig ennél több van a kötetben.
Találkozhatunk még Celeste történetével, ami egy tanulságos része a könyvnek. Megmutatja, miként vélekedett a lány a játékban, és miként, mikor elhagyta a palotát. A három rövid jelenet alatt is jelentős jellemfejlődésen megy keresztül a lady, de erről majd később.
Amiről még nem tájékoztat minket a fülszöveg, az egy kis rövid ismertető Aspen és Lucy életéből. A komorna szemszögével beleláthatunk titkos, lopott perceikbe, miként vélekedik a fiú a régen szeretett America iránt, és mit jelent neki a csupán Hatos, de csupa szív szolgáló.
Bónuszok bónuszául egy kis extra epilógusul is szolgált nekünk Kiera, mégpedig az Igazi kötetéhez, ami Maxon születésnapját mutatja be a házasságuk után. Megbizonyosodhatunk róla, hogy tényleg tökéletes ez a kapcsolat, ha még nem tudtuk volna, és álmodozhatunk közben arról, hogy valahol ránk is egy Maxon vár. (Fiúknak egy America.) A novella megmelengeti a szívünket, legalábbis az enyémmel biztosan azt tette. Öröm volt olvasni újra Mer szemszögét, látni, hogy mit jelent neki Maxon, és az összes többi csodálatos dolgot, ami ebben a kis részecskében le van írva,
És ha még nem árasztottak volna el sok információval, kedvenc írónőnk kedveskedett még nekünk egy apró útbaigazítással a maradék három leányzóról, akik kiestek a Párválasztóból. Kriss, Natalie és Elise. Mindüket megviselte a Párválasztó, hiszen azok után nem lehet az életük ugyanolyan, mint a játék előtt. De mi lett velük? Annyit elárulhatok, hogy mind boldogok lettek végül a királyné cím nélkül is.
Karakterek:
Amberly: Én személy szerint kicsit másképp képzeltem, mikor a Párválasztót olvastam. Itt azt mutatja ki, hogy mennyire szerelmes Clarksonba már időtlen idők óta. A megtudottak alapján, bár tény és való, hogy elég kevéske volt ahhoz képest, de nem tudtam a végére járni, hogy lett belőle olyan jó királyné. A kis részek csak a szerelmét és a jóságát mutatják be, bár az utóbbi tényleg nagyon fontos része egy jó királyné magatartásának. És szerintem, és mivel Americát jobban megismerhettük, nekem valamivel a fentebb említett lány jobban elnyerte a tetszésemet karakterileg, persze, egy cseppet sem mondom azt, hogy Amberly rossz királynő volt, csak egyszerűen Americában több volt szimpla kedvességnél.
Clarkson: A Párválasztó során nagyjából megismerhettük a jellemét, és ez nem sokban változott ennek az olvasásának során sem. A zord külső mellett viszont azt az egyet megláttuk, hogy szíve mélyen, nagyon mélyen, de van.
Marlee: Én már a kezdetek kezdetén is szerettem a lányt. Tipikusan olyan személyiség, akit mindenki szeret tulajdonképpen. A szerelemért és a szerelméért mindent fel tud áldozni, de akkor is hűséges marad azokhoz, akiket teljes szívéből szeret. Mint például America.
Celeste: Megmutatta, hogy egy ember mekkora jellemfejlődésen tud keresztülmenni, ezzel pozitív példát statuálva. A mondhatni, beképzelt, magát fensőségesebbnek hívő lányból egy olyan nő lett, a Párválasztó egy olyan nővé formálta, aki a végén nem csak a saját boldogsága érdekel, aki nem csak egyszerűen a külsőségekre ad, hanem sok másra is. Mondjuk a szerelemre?
Lucy: Mindig is kedveltem őt, sőt, miután kiderült, hogy Aspennel "összejöttek", nagyon szerettem a párosukat. Ez is egy olyan fordulat volt az egész sorozatban, amit nem vártam volna, de tényleg, nagyon jól jött ki. Kedves volt mindenkihez, pedig az élet eléggé meggyötörte, és olyan próbák elé állította, amiket nem érdemelt volna meg. De nagyon örültem, hogy végül ő is megtalálta a boldogságot, hiszen nagyon megérdemelte.
Szerintem Americát és Maxont nem kell kiveséznem, ugyanaz maradt a véleményem, mint a sorozatkor róluk. Mindkettejük a szívemhez nőtte magát.
Borító:
A női karakter már ismerős lehet a sorozat más köteteiről. A külső némiképp azt sugallja, hogy ez részben már nem tartozik a Párválasztóhoz, de azért mégis, csak kiegészítő formájában. A képen nem egy teljes alakos nőt figyelhetünk meg, mint ahogy az összes többi borítón (kivéve ugye, a Párválasztó történetek első részén), hanem félig elfordulva áll, és az arcának csak a felét ábrázolja, a ruháját meg alig. De talán így lett a legjobb. Sőt, ha mindkét kiegészítőt egymás mellé állítjuk, észrevehetjük, hogy azért annyira sok munka nem volt vele, mivel teljes egészében ugyanazt mutatja, mint a Párválasztó történetek első része. Talán ki lehetett volna találni mást, új ötletekkel előrukkolni a borítótervezőknek, de az is lehet, hogy a kiválasztott vörös hajú modellről nem találtak több fotót, így kénytelenek voltak ehhez a silány tükrözős módszerhez folyamodni.
A betűtípus még mindig gyönyörű, és teljes mértékben illik a háttérben található színekhez. A korona különösképpen odavaló, bár ez a motívum az összes borítón megjelenik, de nem baj, kiemeltem itt is.
Összességében:
Ha valaki kis novellákat akar olvasni, nem egy komplett, összefüggő történetet, akkor nagyon ajánlom neki, de csakis akkor, ha készséggel elolvasta az előző részeket is, hiszen anélkül kár is lenne belekezdeni.
Oldalszám: 237
Kiadó: Gabo
Kedvenc karakter: Maxon Schreave
Kedvenc idézet:
"Talán most először fordult elő velem, hogy nem érdekelt, szépnek tűnök vagy sem. Ugyanis annak éreztem magam."
~ Celeste Newsome
Kérdésem olvasás utánra:
- Mit vártál az olvasása előtt a könyvtől? Én egy kicsit kevesebbet. Alacsonyra tettem a lécet, mivel az elsőt elolvastam, de nem nagyon fogott meg. Ezzel ellenben ez a második rész sokkal több megválaszolatlan kérdést tár fel elénk, és válaszol is meg.
Szia Barby!
VálaszTörlésNwgyon tetszett a kritikád, a ki választott idézet belőle, pedig egyszerűen csodálatos!
Szép napot mára!
Szia
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Igen, ez az idézet tényleg megfogott :3
Törlés