"Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?"
Már régen hallottam erről a könyvről, sőt most hogy jön a film, még felkapottabb lett. A trailer és az alaptörténet figyelemfelkeltő. Nem csoda, hogy már annyian beszélnek róla!
És elmondom, teljesen megérdemli. A filmben két híres színész fogja a könyvbeli Louisát és Willt a vászonra vinni. Emilia Clarke és Sam Claflin.
Egy megható történet egy kvadriplégiás betegről és az ápolónőjéről.
A könyv gördülékenyen indul és az egész könyvön megmarad ez a lendület.
Megtanítja nekünk a két ember történetén keresztül, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból, mivel az élet bármelyik pillanatban valami újjal áll majd elő, és akkor már nem biztos, hogy képesek leszünk az elvesztegetett dolgokat behozni. Egyik momentumról a másikra elveszíthetünk mindent, ami addig fontos és biztos pont volt az életünkben. Úgy mint Will. Egy rossz lépés egy éjszaka. Ennyi kellett ahhoz, hogy a mindennapjai fenekestül felforduljanak. Tolószékbe került, de ő nem az a személy, aki ezt el tudná viselni. Mindazt, ami ezzel jár. Kiszolgáltatottság. Kívülről talán senki sem sejtheti, de a sajnálaton túl más is van. Öngyilkossági kísérlet. De egy felnőtt férfinek ki mondja meg, mit tegyen és mit ne? A szülei. Nemár.
Egészen addig, míg Louisa be nem teszi a lábát a munkahelyére. Vagyis el nem kezdi ápolni Willt. De tulajdonképpen ő miért is van itt? Hiszen az orvosa megcsinálja a gyógyszereit, neki csak ügyelnie kell a férfire és lelki támaszt nyújtani.
A férfi seggfej álarca mögött rejtőzik egy életunt ember, aki nem tudja, mihez kezdjen az élettel, miután ez történt vele.
Kihasználják az alkalmat, ami adatott nekik. Talán a könyv is erről szól. Minden egyes alkalmat ki kell használni, különben elvész... Will és Lou kirángatják egymást a megszokott dolgokból. Életcéljukká válik, hogy egymást segítsék.
De mire elég az a fél év? Hat hónap.
Olyan sok mondanivalója van ennek a majdnem ötszáz oldalnak, de nem tudom szavakba önteni, ezt érezni kell. Mondtam valaha ilyet? Blogger létemre nem találom a szavakat. Egyszerűen fel kell dolgozni.
A történet rákényszerít, hogy a saját életedben is mindezt elgondold. Újra átfuss mindenen, amit eddig tettél, és végigmérd, miket tudsz még csinálni, amíg az időd engedi...
Karakterek:
Louisa: Egy akaratos nő, de mégis rettentő szimpatikus. Az állandó segíteni akarásával pár ismerősömre emlékeztet. Olyan hétköznapi, de valakinek a világot jelenti. Ez olyan tipikus romantikus mondat. De ez megnyugtató, nem? Nem hagyja, hogy Will maga alá gyűrje a folytonos megjegyzéseivel. Idejét rászánva segít, és nem csak kötelezettségből, egyszerűen ő ilyen.
Will: Pár tulajdonságát már fentebb megemlítettem. El sem tudom képzelni magam az ő helyében. Ami elsőnek eszembe jut róla: elszánt. Az egész történetben egy cél lebegett a szeme előtt, és senki kedvéért sem akarta ezt átgondolni. Eldöntötte. Végig is viszi. És az az igazság, hogy a végére meg is értjük. Teljes mértékben, bár azért összeszorul a szívünk.
Borító:
A régi egyáltalán nem tetszik. Nem azért, mert régi. Egyszerűen nem illik a történethez. Galamb? Akkor már méhecske. Olyan semmilyen. Csak van.
Ezzel ellentétben a filmes itt jobban elnyerte a tetszésem. Nem sok jó adaptációs borító van, láttam már sokat, általában az eredetiek a jobbak, de itt.. Egy jelenetet ragadtak ki, ami mindent elmond a hangulatról, ami a másikban nem is tükröződik. A háttér egyszerű, így a szereplők jobban ki vannak emelve. Az arcuk oldalról van fotózva, így aki nem akarja, annak nem is kell az egészet látnia.
Sam tökéletes Will szerepére, imádom őt a vásznon. Emiliáról pedig hallottam, hogy szintén tehetséges, és az előzetesek alapján ő is kiköpött Lou. Hamarosan meglátom....:)
Összességében:
Ajánlom.
Nem sok gondolkodtató könyv van. Sok csak olyan, amit kikapcsolódásképp lapozgatsz, és mikor végeztél, leteszed az asztalra, aztán majd visszaviszed a könyvtárba. Viszont itt... Minden lapon átérzel más-más dolgot. Más-más okot ad az elgondolkodásra. A végén pedig már csak ülsz, és bámulsz ki a fejedből, és azon agyalsz, hogy újra nekikezdesz. Ez az érzés... Felfoghatatlan, és nem sok könyv adja meg. De ez egy közülük...
Oldalszám: 488
Kiadó: Cartaphilus
Kedvenc karakter: Louisa Clark és Will Traynor
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel!"
 |
| El nem lehet mondani, mennyire tetszett... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése