Alessandra Torre - Sötét hazugságok

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Létezhet szerelem, ha minden csak hazugság? 

Brant: Huszadik születésnapján már milliárdokat érő cég tulajdonosa. Három éve vagyunk együtt. Négyszer kérte meg a kezem. Négyszer kosaraztam ki. 

Lee: Füvet nyír, ha éppen nem háziasszonyokat döntöget. Nemcsak a keze és a szája ügyes, hanem a szerszáma is. Majdnem két éve futok utána. Azt nem tudom, hogy vajon tud-e róla, hogy ez így van. Két férfit szeretek. Két férfival szeretkezem. Csak tessék, ítélj el! Fogalmad sincs, hogy mivel jár a szerelmem. Ha azt hiszed, hogy már hallottál ilyen történetet, akkor tévedsz."

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és nagy szerencsém volt, hogy Marcsi barátnőmnek ott hevert a könyvespolcán. Itt a nyári szünet, nem is kellett sokáig várni rá, és mikor a kezembe vettem, alig volt szükségem pár órára. 

Először is azért, mert olvastatta magát. Az olvasó mindenképp meg akarta tudni azt a nagy titkot, ami Brantet körülölelte. 

Bevallom, az elején nem volt szimpi a könyv. Nem, nem a borítójáról beszélek, hanem a tartalmáról. Lehet, hogy ezt a furcsa szerkesztésmód okozta. Az írónő különlegesen alkotta meg, mivel az egész könyv egy visszatekintés. Mintha egyszer leülnél a fényképalbumaid elé, és a kezedbe vennéd a kis kori képeid, és eszedbe jutnának a hülyeségeid, amiket akkor csináltál. 

Lana a múltat mutatja három évre visszamenőleg. Hamar megtörténik a Branttel való találkozása, amit a Sharp család nagyon is ellenez. Hiszen akkor ők tudják a titkot, míg Layanának fogalma sincs semmiről. Azt hiszi, egy normális életbe csatlakozott, mikor járni kezdett a milliárdos sráccal. 

És mikor megjelent Lee... Hirtelen Lena már csak szemmel láthatólag bemesélte magának, hogy szerelmes Brantbe, de eközben végig Lee-vel hajtotta a malmot a pasija háta mögött. Mit ne mondjak, nem ette be magát a szívembe a kiscsaj. 

Titkok. Ugye erről szól az egész könyv. Mindenki hordoz magával valami kis felfedhetetlen rejtélyt, amiről nem akarja, hogy mások tudomást szerezzenek. 

Néha úgy éreztem, hogy már nem is az alaptörténet, hanem a kíváncsiság hajtja az embert a továbbolvasásra. Bár ez is valami, nem? 

Száz oldalak telnek úgy el, hogy a kíváncsiság lyukat fúr az oldalunkba. Én még vissza is lapoztam néhol, hogy nem hagytam-e ki valamit, ami esetleg fontos lenne. Hátha felfedte a titkot, de nem. 

Sokszor éreztem úgy, hogy annak a bizonyos 48. fejezetnek igaza van. 

Hiszen van egy olyan mondás, hogy "Ha választanod kell két pasi között, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, akkor nem lenne a második..."  ami amúgy tényleg igaz. Nem hiszem, hogy van olyan, hogy valaki képes két embert ugyanúgy szerelemmel szeretni. Ugyanolyan mennyiségben, ugyanakkora dózisban. Valamelyiket, akár egy hajszállal is, de jobban. Ezért is nem értem sokszor a szerelmi háromszöges történeteket.(Na meg Bellát az Alkonyatból.)  

De aztán az utolsó ötven oldal előtt végre elárulja Lana a titkot. És az sokkol. Teljességgel letaglóz, de mást nem mondhatok, különben ti nem fogjátok ezt átélni. 

És akkor új értelmet nyer minden. 

Teljesen más szemmel néztem ezek után a történetet, a főszereplőt... 

Karakterek:

Layana: Igaza volt. Az elején nagyon irritált. Tette az eszét, hűtlen volt. Ezt meg nem néztem jó szemmel. De annyiszor hangsúlyozta, hogyha megtudjuk a titkot mi is, akkor mi is ezt tettük volna a helyében. És igaza volt. Az utolsó oldalakra, Brant szemszögéből pedig már egyenesen hősnek lehetett hinni. És talán az is volt valamilyen szempontból...

Brant: A tökéletes pasi megtestesítője. Vagyis... Az előélete tényleg borzalom lehetett. A szülei rendeltek neki prostikat! Ez azért a normálison már rég túl halad, azt hiszem. Kétségbeesetten ragaszkodott Jillianhoz, amit én nem értettem az elején, aztán persze a végére világosság vált a dolog. Kedves, tisztelettel bánik a nőkkel, segítőkész... És titkot nagyon jól tud őrizni. Még tudatán kívül is.

Lee: Egyszerűen nem értettem, mit látott benne Lana. Talán azt, hogy nem Brant. De miért kereste a zűrt? És miért ragaszkodott ennyire a sráchoz. Miért volt ennyire féltékeny, miközben neki is volt közben valakije? Lana megváltozott a srác közelében. Teljesen szolga üzemmódba váltott, és élvezte, ahogy Lee kihasználja. 

Borító:

Illik a történethez. Bár ez tipikusan egy olyan kép, amit a szüleim elől jól elrejtenék. De legalább nem árul zsákbamacskát a külső. A betűtípusokat rendkívül eltalálták, és sokkal menőbben hangzik az angol cím, mint a magyar, így ezért is jobb, hogy az lett kiemelve. 

Összességében:

Pontosan az, amilyennek a cím leírja. Egy hatalmas titok ez a könyv. Hajszolja az olvasót, mert ő meg meg akarja fejteni a rejtélyt. 

Egyszerűen mindent kiváltott belőlem ez a könyv.

Utálatot, elismerést, haragot, szeretetet...

És épp ezért gondolom, hogy megérdemli ezt a csillagszámot.

Oldalszám: 376

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Brant Sharp

Kedvenc idézetem: 

"Az érzelmek gyakran rejtve maradnak mások elől. Elfojthatjuk őket, de végül úgyis megtalálják a felszínre vezető utat."