"Ella fékezhetetlen, heves természetével tűnt ki, mindenki tudta róla, hogy ami a szívén, az a száján. De azután mindent maga mögött hagyott, egyetemre ment, és ott átváltozott valaki mássá, aki betartja a szabályokat, fegyelmezetten ügyel a rendre, és gondosan elrejti problémáit. Most azonban itt a nyári szünidő, és nem mehet máshová, mint haza. Márpedig fél, hogy otthon újból a felszínre bukkanhat mindaz, amit fáradságos munkával eltemetett, kivált, hogy Micha a szomszédban lakik.
Micha szexis, dörzsölt, magabiztos, és úgy olvas Ella lelkében, mint senki más. Mindent tud a lányról, még a legsötétebb titkait is. Ella tudja, hogy ha a fiú megpróbálja előcsalogatni régi énjét, nehezen bír ellenállni neki. Csak azt nem ismeri föl, hogy amikor távozott, magával vitte Micha szívének egy darabját. És a fiúnak most feltett szándéka, hogy újra megnyeri a lányt, akit elveszített."
Már egy ideje várom Jessica Sorensen másik könyvsorozatának a folytatását, de csak nem érkezik. Azért reménykedünk... Addig is itt van az Ella és Micha titka. Rengeteget szemeztem ezzel. Sőt, még annál is többet, mivel imádom a Callie, Kayden és a véletlent. De valahogy nem vett rá a lélek, hogy megvegyem, inkább vártam, hogy a könyvtár beszerezze, és mikor legutoljára jártam ott, eskü felugrottam örömömben, mikor megláttam a frisseknél. Gondoltam: Eljött most az én időm erre... Így is lett.
A történet kezdete eléggé depressziós, vagy inkább szomorú. A prológusban megtudhatjuk azt az éjszakát, amiről a következő 260 oldalon szó lesz. Viszont az első fejezet ehhez képest egy év ugrást jelent.
Ella megváltozott. Elszökött azután az éjszaka után egy másik életet keresve magának, ami tulajdonképpen nem is az övé. Egyetemre járt, de ez csak azután derült ki, hogy visszajött...
Egy évig senki sem tudott róla. Eltűnt a térképről, és bárhogy keresték őt a barátai, főleg Micha, senki sem találta.
Elszublimált.
Mikor visszatér az otthonába, magával hozza az egyetemi szobatársát, aki előtt szintén titkolózik.
Az események gyorsan haladnak, nagyon hamar megjelenik Micha, ezt a szálat kicsit lehetett volna még húzni szerintem. Megtudhatjuk a családi helyzetét Ellának, és Micha elmeséli, mi történt addig itthon, míg ő távol volt.
A lány egy betonfalat épített maga köré, amit látszólag senki sem képes lerombolni. Jeles tanuló, jó kislány képe ez a "fal". Már nem az az Ella, mint aki a szökése előtt volt. Ő csak egy egyszerű egyetemista szar előélettel. Depressziós anyával, aki szerinte az ő hibájából halt meg, dühös báty, alkoholista apa. De egy srác a szomszédból... Micha.
A szokásos történik ezek után igazából. Sőt, talán már ez is sablonnak mondható.
De a vége azért meglepőbb.
Azt hinné az ember, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak egymás vállán, de azért ez mégsem ilyen egyszerű.
A stílust még mindig imádom. Jó volt visszarázkódni Jessica írásaiba, legközelebb jön majd a Véletlen sorozat. De... És itt jön a de.
Nem tudott túl sok újjal szolgálni a könyv. Ezt a történetet már ezerszer elmesélték más karakterekkel és szereplő nevekkel. Sajnos, csak a másik sorozatához tudom hasonlítani. Míg az egy teljesen új világba repített minket, sok problémát boncolgatott, míg ez... a szokásosokat hozta. Nem szívhez szóló.
Persze, egyszeri olvasásnak tökéletesen megfelelt, de végül is örültem, hogy nem vettem meg.
Karakterek:
Ella: Egy döntésképtelen lány, aki menekül a sorsa elől, pedig tudja, hogy csak akkor lesz boldog, hogyha tovább lép a sérüléseken, de mégsem teszi. Hát akkor legyen boldogtalan...
Micha: A hős szerelmes. Annyiban volt szimpatikus, hogy ő legalább nem tagadta az érzéseit, követte a szívét... akkor is ha nehéz volt.
Borító:
Úgy vagyok vele, hogy embereket ne nagyon tegyünk borítóra, bár ezt elég kevésszer látom, de itt mondjuk jól néz ki. Hasonló, mint a Véletlen sorozat eddig megjelent kötetei. A cím nagyjából középen van, ami teljesen megfelelő, a színek passzolnak, és alatta még van valami kis kiegészítő mondat, ami így szól. - ami végleg megváltoztatja az életüket... Bevallom ez eléggé közhely, de mindegy is, nem ez a lényeg.
Nekem összességében nagyon tetszik.
Összességében:
Egy gördülékeny, de már ezredszerre elmesélt történet. Szokásos tulajdonságok, szokásos szálak... Csalódtam benne. Többet vártam volna a másik két könyv után, de ezt kaptam.
Megbánni semmiképp sem bántam meg az olvasását, de új élményt, amire azt mondhatnám, hogy "na ez, ez egy olyan könyv volt, amit nem lehet felülmúlni", azt nem adott.
Oldalszám: 264
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Micha Scott
Kedvenc idézetem: -
Kedvenc idézetem: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése