John Green - Katherine a köbön

HANGULAT                                MOLY                                         2011

"Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek. Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki. K-19 összetörte a szívét. Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal. Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt. Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is. John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem."

Régóta szemezgetek ezzel a könyvvel, így megörültem, mikor az eléggé altmodisch sulikönyvtárban ráakadtam. Szerencsére a hittanóráink ott vannak, szünet utáni első nap a könyvtáros néni épp rendezgette az új könyveket, mikor megkérdeztem, hogy ezeket ki lehet-e venni, mondta, hogy persze, erre komolyan megörültem, és lecsaptam rá. Aztán pár napra rá le is betegedtem, szóval eljött az idő, hogy kiolvassam. 

Őszinte leszek, nekem nem nagyon jött be ez az egész, főleg, hogy nem szeretek E/3ban olvasni, olyankor olyan kívülállónak érzem magam. Nem láthatok be rendesen a szereplők érzéseibe, nem tudok velük azonosulni, sokkal jobban élvezem úgy az olvasnivalót, ha egy belső ember írja le, általában, sőt az esetek 99%-ában ez a belső ember a főszereplő, akivel a dolgok történnek. Nálam ez az írásmód ad egy okot, hogy letegyem a könyvet, de ebben az esetben a kíváncsiságom is hajtott tovább, mivel eddig Johntól csak a Csillagainkban a hibát olvastam, de azt nagyon szerettem. Na meg nem hagyhatom, hogy azt mondjátok, csak Vörös pöttyös könyveket olvasok.  

Na, de akkor beszéljünk erről a történetről. 

Főszereplőnk, Colin Singleton, aki valamilyen úton-módon csak Katherine nevű lányokkal járt, eddig szám szerint tizenkilenccel. Azért ez kicsit meglepő, mert egyrészt a srác nem egy adonisz, kinézete se olyan, amiről minden lány álmodik. (Izmos, csillagszemű, szöszi srác) Hanem egy vékonyka, csenevész gyerekecske, aki tizenhét évesen is inkább hasonlít egy tizenkét évesre, mint egy hamarosan felnőttre. Ráadásul egy zseni, aki mindenbe beleköt, amilyen fiúkat én egyáltalán nem csípem, szóval csodálkozom, hogy ennyi barátnője volt már egyáltalán. Bár mint később megtudhatjuk nem mind igazi barátnő, például az első még hétéves korában volt, és keményen két és fél perces "kapcsolat" volt, mert az első Katherine megpuszilta, aztán közölte, hogy most már szakítottak. 

Zsenikénk egy egyenleten dolgozik, ami szerint megjósolja, egy kapcsolat meddig tart, erre vannak neki a Kirúgók és a Kirúgottak. Ő akar lenni a világ második Einsteintje. A srác rengeteg nyelven beszél, mindent megjegyez, amit olvas, egyszóval zseni. 

De miután a 19. Katherine-nel is szakítottak, úgy érzi, még mindig szereti a lányt, és nem tudja elfelejteni, így jön Hasszán, a legjobb barátja, aki egy arab gyerek némi túlsúllyal. Kitalálják, hogy el kell utazniuk egy kis időre, hogy Colin elfelejthesse K-19-et, és továbbléphessen, ne a fapadlón sírva töltse az idejét. Így történt, hogy a Hullaszállítón elmennek világot látni, mikor meglátják egy táblán, hogy megnézhetik Ferenc Ferdinánd hulláját. Hasszán ezt bulinak tartja, és mi másról szólna egy utazás, mint a bulikról, így elmennek megnézni. Gutshotba érnek, ahol az idegenvezető, Lindsey Lee Wells, aki a helyi gyár tulajdonosának a lánya. A gyár nem mást, mint tamponzsinórokat (?) készít. Hála a jó égnek, hiszen anélkül hogy tudnánk kihúzni?! Az idegenvezetés végén a két fiú nem lép le, hanem elmennek Lindsékhez, és végül ott is laknak majd, és elmennek a gyárba dolgozni, hiszen az is buli, nem? Persze, Colin mindennap felhívja a szüleit, és biztosítja róla, hogy minden oké. 

A történet nem mindig halad normális sorrendben, Colin sokszor visszatekint az egyik, éppen akkor említett Katherine-nel való kapcsolatára. Ami számomra egy kicsit irritáló volt, de személy válogatja, lehet, hogy valakit érdekel, mégis hogyan bénázik a srác különböző Katherine-ekkel. 

Spoilert tartalmaz!

Lindsey persze megkedveli Colint, mint azt tudhattuk előre is, de a poén kedvéért ő éppen egy másik Colinnal (MC) jár, aki Gutshot nagymenője. Egy párszor megismerhetjük Linds múltját is, bár egyáltalán nem részletesen. Hála az égnek, Hasszán is becsajozott egy egyetemistával, aki viszont megcsalta őt MC-vel, ami persze kitudódott, és Lindsey rájött, mekkora egy seggfej is a srác. 

Nem sokat tudok ide mondani, hiszen annyira nem lett nagy durranás a vége, gondolhattuk, hogy végül ágyő lesz a Katherine-eknek, helyébe lépnek a Lindsey-k, a lány életében pedig jönnek a Colinok. Az Epilógusban Colin rájön, hogy az szerelmet nem lehet megjósolni, és ez így van rendjén. És Hasszán is beiratkozik egy egyetemre, amit a barátja már mióta mondogat neki. 

Hallelluja, mindenki happy!

Karakterek:

Colin: Egy rettentően idegesítő, zsenike, aki végig az agyamra ment a sok matekos szarjával, mert én utálom a matekot, meg mindenfélét, ami ehhez kapcsolódik. Mondjuk a grafikonokat, amiken minden cuccot ábrázolt. És őszintén? Nem csodálom, hogy az a tizenkilenc Katherine jól lapátra tette, én is azt csináltam volna. 

Hasszán: Kettejük közül a viccesebb, talán mondhatni, őt még bírtam is. Azokkal az arab beszólásokkal egész vicces is lett. Persze, ő sem egy adonisz, de legalább egy könyv, amibe a főszereplő kicsit... nyomi. 

Borító:

Tetszik az egyszerűsége, ami megmutatkozik az összes John Green könyvön. A többinek is ugyanez az összeállítása, csak más színben. (lsd: Alaska nyomában és Papírvárosok) Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm, minden okés vele. 

Összességében:

A Csillagainkban a hiba után nekem eléggé nagy csalódás volt John kezéből ezt olvasnom. Azt hittem, minimum ugyanolyan szintet megüt, mint az volt, de ez van. Sajnáltam, hogy E/3ban íródott, hiszen olvashattuk, hogy Johnt is kirúgták egy párszor, így Colint helyébe simán beleírhatta volna az ő érzéseit is, így jobban megismerhettük volna. Ezen kívül, volt pár alkalom, mikor megnevettetett, de leginkább olyan érzésem volt, mintha Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában c. könyvét olvastam volna kicsit átdolgozva é más történettel. Lehet, hogy a sok matematikai dolog miatt húztam ezt a párhuzamot. 

Egy szó, mint száz, sokkal jobbat vártam volna, így popsira pottyantam, mikor elkezdtem. 

Oldalszám: 300
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakterem: -

Kedvenc idézetem: 

"De az anyák hazudnak. Benne van a munkaköri leírásukban." 

Kérdéseim olvasás utánra:
 - Hogy élted át a különböző történéseket, amiken Colin is végigment? Téged alapjában véve zavar az E/3-as írásmód?
- A végét előre megtudtad volna mondani?
- Szerinted levonható belőle tanulság? Ahogy mondjuk a Papírvárosokban Quentin rájön, mégsem Margo a végzete?