Volt egyszer a Könyvhét első napja, mikor is a barátnőm, Anki elém jött a sulihoz, mivel ő korábban végzett, aztán viszont bevetettük magunkat a hatalmas tömegbe. Volt szerencsénk még azt látni, ahogy a kiadók pakolnak kifele, ez azt mutatta, hogy tényleg még az elején tart a program, de annál jobb. Érezhettem azt, hogy én vagyok az első vásárló. Felemelő érzés volt. Mióta leleplezték a Testcsel borítóját, azóta várok arra, hogy megvehessem. Egyszerűen a fülszöveg annyira megfogott (nem a borító, arról majd a kritikában kifejtem a véleményem), hogy abban a pillanatban eldöntöttem: Nekem. Ez. Kell.
Szóval nem volt más választásom, mint megvenni.
Ugyanígy a Hex Hall Spin Off részével is. Mivel imádtam magát a trilógiát, és meg is van, természetes, hogy ezt is beszerzem.
De a Testcsel miatt rettentően izgatott voltam. Pattogtam, mint a gumilabda egészen két utcán keresztül, ami elválasztja a sulimat és a Vörösmarty teret. Az eladók rettentő kedvesek voltak, kaptam egy rakat kupont meg tanácsot, aztán a KMK-s kilincsre akasztható jelzőkéről se feledkezzünk meg, amin az áll: Ne zavarj, a könyves pasimmal vagyok! (Ami teljességgel igaz úgy az esetek 99,9%-ában)
Aztán átmetróztunk az Örsre, ahol ettünk Hot-Dogot, legalábbis én, aztán egyenesen a könyvesboltba mentünk. Van egy olyan érzésem, hogy annyira ők nem nézték jó szemmel, hogy mi oda leültünk dumcsizni, ráadásul még a könyveket is megnézegettük.
Nagyjából így telt az első könyvhetes napom, de hát még jön a többi...
És naná, hogy jött.
Péntek. Utolsó nap a suliban, már csak egy sportnap, aztán jön a freedom. Az úgy történt, hogy drága Reni csak délután jött fel Pestre, mert előtte melózott, és hát nekem is közbejött az, hogy megnéztem a saját munkahelyemet, ahol nyáron fogok dolgozni. Előtte persze nem mentem haza, az túl hosszadalmas lett volna, így az én Hápom elé mentem fél ötre Kelenföldre, ahol egyszer csak észreveszem, hogy valaki megjelenik mögöttem. Rengeteget nevettünk, császkáltunk, dumáltunk egész délután, pontosabban már este. Az időjárás is javarészt kedvezett nekünk, mivel fél öt fele még csepergett egy kicsit az eső, de aztán fél óra múlva már fényesen sütött a Nap. Az elején teljességgel döntésképtelenek voltunk, mégis mit vegyünk meg, hát igen... Ki ne lenne az ennyi könyv között? Végül összehaverkodtunk egy lány csapattal, akik ugyanazzal a problémával küszködtek, mint mi. Kedvesek voltak, aranyosak, na meg szerettek olvasni, mily meglepő dolog egy Könyvhéten. Aztán nagy nehezen döntésre jutottunk. Reni egy Maximos könyvpakkal indult haza, hála az 1+1 akciónak, míg én éltem a Könyvmolyképző szeretetével, és megvettem a Jennifer Armentrout (J. Lynn) könyvét, a Várok rád-ot. Viszont még volt egy óránk indulásig, azt pedig az Erzsébet téren töltöttük el. Hátunk mögött faszagyerekek próbáltak gördeszkázni, mi pedig megörökítettük a pillanatainkat. Aztán Reni megígérte, elintézi, hogy a jövőheti blogger találkozón is itt legyen. Reméljük, így is lesz.
Aztán Könyvhét no.3-ban is végigjártam a Vörösmartyt egy másik társasággal. Marcsi, Lucia és Dóri jött velem ezúttal. Marcsival korábban taliztunk, reggeliztünk a mekiben, aztán a másik két leányzó is befutott, és indulhattunk is a térre. Az előbbivel rögtön a Maxim kiadónál kezdtünk, mivel ő tegnap sikeresen egy második részt vett meg az első helyett, de hát... Maddox fiúkból sosem elég! Meg még egy kis KMK standot is megjártunk, ahol Dóri vett magának valamit, viszont nem sokkal később már a WestEndben találtuk magunkat, ott is a Könyvmolyképző boltjában. Én még mindig vaccilláltam, mit vegyek, szóval végülis a fentebb említett két egyed egy-egy Tescsellel lett gazdagabb az én javaslatomra, de a kuponjaim még mindig megvannak, szóval amint kiolvasom a Várok rádot, megyek is a második részért. (Valami azt súgja, hogy tetszeni fog. Vagy azok a Könyvmolyos csetcsopi tagjai?) Viszont Marcsinak hamar le kellett lépnie, így hárman maradtunk. Bejártuk (többször is) a WestEndet, aztán pár órával később visszaindultunk a Deákra, hogy a dedikálásokra odaérjünk időben. Naná, ilyen a mi szerencsénk. Amint leültünk az Erzsébet térre, az eső eleredt, az ég dörgött, mi meg futva indultunk a mekibe, hogy meghúzódjunk valahol. De a zuhé nem akart csillapodni. Miért akart volna? Már majdnem úgy döntöttünk, hogy hagyjuk az egészet úgy ahogy van, végül mégis megláttuk a változást. Már csak csöpögött, azt meg kibírjuk. Kiderült, hogy a dedikálások nem csúsznak, minden meg lesz tartva rendben, így megnyugodtunk, nem a semmiért vártunk. Néhol rákezdett újra, néhol elállt majdnem, megbújtunk két bódé között, ahol egy pasi talált ránk, és kérte, hogy töltsünk ki egy dolgot, amit röhögve meg is tettünk. Utána viszont... Gondoltuk, kedvesek leszünk, és a mekiben megismert öreg néniket tájékoztatjuk arról, mit tudtunk meg a dedikálásokkal kapcsolatban, akik szintén szerettek volna aláírást valamelyik általuk kedvelt íróval. Lucia ment elől, nuku esernyővel, mi meg Dórival mögötte. Na ezzel csak az volt a baj, hogy a végén már nem találtuk őt. Addig még nem aggódtunk, míg a mekihez nem értünk. Azt hittük, előresietett. Na de nem! Kiderült, hogy elkeveredett valahova, és gőze sincs arról, merre van. Dórival sírtunk a röhögéstől. Lucia mondott három különböző helyet, mégis hol lehet, de aztán végül kiderült, hogy a Ferenciek terére vitte útja. Mondtuk neki, hogy ne mozduljon, odamegyünk, még eltéved, és a határnál találja magát hirtelen. Dórival metróztunk egy megállót, Lucia pedig ott várt szavához híven minket a megállóban. Megbabusgattuk a fejét, aztán meg leüvöltöttük, amiért eltévedt. Szerencséjére hamarosan itt a szülinapja, kap egy Budapest térképet a következő ilyen eset elkerülésére. Aztán végül visszatértünk újra a Vörösmartyra, ahol dedikáltattunk Szabó Tündével és Papp Dórival, az utóbbival egy kis különleges bejegyzés van készülőben, de ez még titok... Így letudtunk mindent, amit akartunk, indultunk is haza, mivel így is volt.. Már késő, az a lényeg. Aztán mondjuk még beugrottunk az Árkádba Luciával miután Dórit feltettük a buszra. Még benyomtunk egy gyrost, aminek a pultja nekem túl magas volt, így hangos röhögésbe törtünk ki. Tervezgettük együtt a Blogger talit, hiszen már csak egy hét.
A legeslegvégén még nyomtunk egy selfie-t a buszmegállóban sietve, mivel rájöttünk, hogy nem csináltunk képet. :D
Röviden ennyi...
Köszönöm, hogy végigolvastátok.
Összegzésül: Kaptam sok kupont, könyvjelzőt, és gazdagabb lettem három könyvvel.:)
Nektek hogy telt, annak, aki volt?
Puszi:
Barby
Szóval nem volt más választásom, mint megvenni.
Ugyanígy a Hex Hall Spin Off részével is. Mivel imádtam magát a trilógiát, és meg is van, természetes, hogy ezt is beszerzem.
De a Testcsel miatt rettentően izgatott voltam. Pattogtam, mint a gumilabda egészen két utcán keresztül, ami elválasztja a sulimat és a Vörösmarty teret. Az eladók rettentő kedvesek voltak, kaptam egy rakat kupont meg tanácsot, aztán a KMK-s kilincsre akasztható jelzőkéről se feledkezzünk meg, amin az áll: Ne zavarj, a könyves pasimmal vagyok! (Ami teljességgel igaz úgy az esetek 99,9%-ában)
Aztán átmetróztunk az Örsre, ahol ettünk Hot-Dogot, legalábbis én, aztán egyenesen a könyvesboltba mentünk. Van egy olyan érzésem, hogy annyira ők nem nézték jó szemmel, hogy mi oda leültünk dumcsizni, ráadásul még a könyveket is megnézegettük.
Nagyjából így telt az első könyvhetes napom, de hát még jön a többi...
És naná, hogy jött.
Péntek. Utolsó nap a suliban, már csak egy sportnap, aztán jön a freedom. Az úgy történt, hogy drága Reni csak délután jött fel Pestre, mert előtte melózott, és hát nekem is közbejött az, hogy megnéztem a saját munkahelyemet, ahol nyáron fogok dolgozni. Előtte persze nem mentem haza, az túl hosszadalmas lett volna, így az én Hápom elé mentem fél ötre Kelenföldre, ahol egyszer csak észreveszem, hogy valaki megjelenik mögöttem. Rengeteget nevettünk, császkáltunk, dumáltunk egész délután, pontosabban már este. Az időjárás is javarészt kedvezett nekünk, mivel fél öt fele még csepergett egy kicsit az eső, de aztán fél óra múlva már fényesen sütött a Nap. Az elején teljességgel döntésképtelenek voltunk, mégis mit vegyünk meg, hát igen... Ki ne lenne az ennyi könyv között? Végül összehaverkodtunk egy lány csapattal, akik ugyanazzal a problémával küszködtek, mint mi. Kedvesek voltak, aranyosak, na meg szerettek olvasni, mily meglepő dolog egy Könyvhéten. Aztán nagy nehezen döntésre jutottunk. Reni egy Maximos könyvpakkal indult haza, hála az 1+1 akciónak, míg én éltem a Könyvmolyképző szeretetével, és megvettem a Jennifer Armentrout (J. Lynn) könyvét, a Várok rád-ot. Viszont még volt egy óránk indulásig, azt pedig az Erzsébet téren töltöttük el. Hátunk mögött faszagyerekek próbáltak gördeszkázni, mi pedig megörökítettük a pillanatainkat. Aztán Reni megígérte, elintézi, hogy a jövőheti blogger találkozón is itt legyen. Reméljük, így is lesz.
 |
| R. S. Grey - Testcsel, Rachel Hawkins - Kísértetsuli, Jennifer Armentrout - Várok rád |
A legeslegvégén még nyomtunk egy selfie-t a buszmegállóban sietve, mivel rájöttünk, hogy nem csináltunk képet. :D
Röviden ennyi...
Köszönöm, hogy végigolvastátok.
Összegzésül: Kaptam sok kupont, könyvjelzőt, és gazdagabb lettem három könyvvel.:)
Nektek hogy telt, annak, aki volt?
Puszi:
Barby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése