A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja."
Emlékszem, még régen olvastam, és nagyon tetszett, így most úgy döntöttem, ideje egy újabb körnek. De mivel a filmet a könyv után nem nagyon tudtam legyűrni, ezért először annak kezdtem neki. Be kell valljam, néhol sírtam a nevetéstől, mert olyan béna volt Bianca karaktere, de önmagában a film nem volt rossz, sőt. Bár nem fogom megnézni még egyszer, de egyszeri alkalommal jó volt. Aztán a könyvnek vetettem magam...
Nem is tudom, egy kicsit furcsa volt, és tudjátok, miért? Mert teljesen más volt a története a vászonra készített előadásnak, mint a könyvnek. Később kiderül, hogy miben is különböztek.
Csodálkozom, hogy Biancának hívják mindkettőben a főszereplőt. Na de mivel ez egy könyvkritika, maradjunk a könyvnél.
Az első fejezet olyan bevezető szerű, megismerjük a helyszínt, a kisvárost, részletes leírást kapunk arról, nagyjából hogy szokott folyni főszereplőnk élete. Nem sokkal a kezdés után megjelenik a bonyodalmat okozó dolog, mégpedig a szexis pasi, Wesley Ruch képében, aki tapló módon "leduffozza" Biancát. Hogy mit is jelent a DUFF? Fent a fülszövegben megtalálható, ne legyetek lusták elolvasni! Na de ez kinek esne jól? Szerintem senkinek, se lánynak, se fiúnak. Már akkor megsajnáltam, persze Wesleyt egy taplónak tituláltam, hiszen úgy is viselkedett, de hát azért már lehet itt tudni a végkifejletet.
Miután Bianca elhagyja a bárt, elkezdi másként látni a dolgokat. Minden csapatocskában elkezdi meglátni a Duff-ot. Erre a problémára még rájön, hogy a furcsa anyja, aki egy ideje már nem nagyon él a családdal, odaadja az apjának a váló papírokat, aminek hatására ő kifordul magából, és Biancára zúdítja a problémáit. De mit tehetne a lány? Eltávolodik a barátnőitől, akiknek a Duff-ja, szerencséjére viszont Wesley Rush igazán a szolgálatára áll.
A magabiztos lány már csak kifele mutatkozik erősnek, legbelül csaknem összeomlik.
Ugye ilyenkor jön a herceg fehér lovon, hogy megmentse a főhősnőnket, de most ki lesz az?
Bianca szívszerelme, Toby Tucker vagy az arrogáns seggfej, Wesley Rush?
Karakterek:
Bianca: Őszintén, nekem szimpatikus volt, mivel valahol mélyen talán hasonlít rám. Persze, én nem merem mindig kimondani azokat a nagyon epés megjegyzéseimet, nekem ahhoz egy kicsit fontos a látszat. De ő kimerte, és megállta a helyét a legnehezebb időkben is, ami azért dicséretre méltó.
Wesley: Az elején kimondottan idegesített, sőt, ki nem lehet mondani, mennyire, pedig általában bírom az ilyen fiúkat. Sőt, talán mikor először olvastam, az egyik kedvenc karakterem volt. De most... Nem igazán. Sokkal inkább azt éreztem, hogy a fiú jelenléte kihangsúlyozza a lány jó tulajdonságait.
Borító:
Szerintem ábrázol mindent, amit kell neki. A rágó lehet akár Bianca életfelfogásának a jelképe is, hogy nem szereti a kötelezettségeket, ki akar rúgni a hámból, na meg egy pöppet flegma.
Ez a megoldás a címre tetszik, bár azért kicsit kisebb méretben is elfogadható lenne.
Összességében:
Tulajdonképpen nem rossz a könyv. A következtetést levonva, amire magamban jutottam...
A filmet mindenképpen hanyagoljátok, ha a könyvvel valamire is akartok menni!
Talán azért nem tetszett annyira most a történet, nem haladtam vele úgy, ahogy szerettem volna, mert a vásznon teljesen más szerepelt, és ez megzavart.
Borító:
Szerintem ábrázol mindent, amit kell neki. A rágó lehet akár Bianca életfelfogásának a jelképe is, hogy nem szereti a kötelezettségeket, ki akar rúgni a hámból, na meg egy pöppet flegma.
Ez a megoldás a címre tetszik, bár azért kicsit kisebb méretben is elfogadható lenne.
Összességében:
Tulajdonképpen nem rossz a könyv. A következtetést levonva, amire magamban jutottam...
A filmet mindenképpen hanyagoljátok, ha a könyvvel valamire is akartok menni!
Talán azért nem tetszett annyira most a történet, nem haladtam vele úgy, ahogy szerettem volna, mert a vásznon teljesen más szerepelt, és ez megzavart.
Oldalszám: 300
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Bianca Piper
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Wesley Rush nem fut a lányok után, de én most igenis futok utánad."
~ Wesley Rush szavai papírra vetve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése