"Johanna egész élete a családja, főleg az öccse körül forog. Apa híján, egy tehetetlen anya mellett, kiskora óta ő egyengeti Cole sorsát. Kémia ide vagy oda, még a pasikat is aszerint választja ki, mekkora anyagi támogatást remélhet tőlük.
Cameron McCabe-hez azonban tagadhatatlanul vonzódik. Elég csak ránéznie a szexi pultosra, máris liftezni kezd a gyomra. És felötlik benne, mi lenne, ha most az egyszer a saját igényeit helyezné előtérbe. Cam is heves érdeklődést mutat Jo iránt, de a lány olyan áthatolhatatlan falat vont maga köré, hogy ember legyen a talpán, aki keresztüljut rajta.
Miután azonban Cam beköltözik a szomszédba, egyre nehezebben lehet megálljt parancsolni a bimbózó románcnak. Főleg mert Cam mindenáron meg akarja fejteni Jo titkát… még ha téglánként is kell lebontania a falat."
Alig egy napja olvastam ki az első részt, máris jött a második. Szerencsémre bénáztam a könyvtárban egy sort, így ez került a kezem ügyébe. Na sebaj!
Őszintén, így először elmondhatom, hogy ez sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Jo - a névhasonlóság ellenére is - szimpibb, mint Joss volt a Dublin Streetben. De a jellemeket később kifejtem.
A kívülről tökéletes életű Jónak belülről már kevésbé olyan fényesek a mindennapjai. Két munkát és egy hatalmas titkot hordoz. Kimondhatjuk, ő neveli az öccsét, Cole-t. Anyja alkoholista, apja meg valahol jó messze ül a sitten. Nincs végzettsége, így pultoslányként kénytelen keresni a kenyerét, hogy eltartsa a háromfős családját. De ez talán nem fedezi a költségeket. Most akár prostinak is lehetne nézni, hiszen a lány pénzes pasikra megy rá, ami neki biztonságérzetet ad. Anyagi támogatás, bár Jo állítja, hogy vonzódott is azokhoz a pasikhoz. Elhisszük.
Egy alkalommal viszont találkozik az aktuális partnere volt barátnőjével és annak barátjával, Cammel. Kölcsönösen egymást bámulják, de hát mindkettejüknek van valakije. Jo szerez munkát a srácnak, aki ugyanazon a helyen lesz csapos, ahol a lány dolgozik. Bár az elején nem kedvelik egymást, bár ez nagyjából minden történetnél így van. Cam sekélyesnek nevezi Jót, és a sértések fordítva se maradnak el. Közben újra megjelennek az előző kötetben lévő szereplők, mint Ellie és családja, Braden és Joss.
De ki tudna parancsolni a szerelemnek? Ha van kémia, akkor van.
A hatalmas testi vonzalom most nem volt akkora, mint a Dublin Streetben Jossnál, aki rögtön rárepült a srácra, itt inkább Jo csak megjegyezte magában, hogy néz ki Cameron. Bár nem kellett sokáig várni, az élet is közbeszólt, hogy ezek ketten egy hullámhosszra kerüljenek. Nem csak munkatársak, már szomszédok is. Cam rájön Jo édesen dédelgetett titkára, és segíteni akar neki.
A kérdés, hogy a lány elég csökönyös ahhoz, hogy ezt ne engedje, sőt, elriassza az életéből Cameront, vagy ő is minimum annyira érzi a kémiát, mint a fiú?
Karakterek:
Jo: Mint már említettem, a lány sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint az előző kötetben szereplő Joss. Vele tényleg szimpatizáltam, Jónak élethűbb problémái voltak, mint az előbbi főszereplőnek. Neki egyszerűen csak nehezére esett megbízni egy jó fej srácban. Ennél viszont Jo összetettebb karakter. Bár csökönyösségre tényleg hasonlított Jossra, de semmi másban nem.
Cam: Bár a Dublin Streetben kedveltem Bradent, de elmondhatom, hogy Cameron sokkal felülmúlta a srácot. Kevesebb pénze van, de egyszerűen romantikusabb, aranyosabb, megértőbb. Egy tipikus tökéletes pasi, mondjuk ki.
Joss: Na őt még megemlítem, és nem csak azért, mert ő is viszonylag sokat szerepelt a könyvben, hanem azért is, mert itt kevésbé volt elviselhetetlen, sőt, talán mondhatjuk, szimpi is volt. Braden megváltoztatta, és abból a hisztis libából tényleg egy legjobb barátnő vált, aki meg tud bízni az emberekben.
Borító:
Ha már ennyivel jobban tetszett a második rész, akkor már a borítónál se szóljuk le. Ez is jobban megfogott, mint az előző. A két főszereplőt láthatjuk (itt is), de mégis sokkal tetszetősebben ábrázolva. A betűtípus még mindig nagyon bejön. Bár ha jobban belegondolok, még valamit el tudnék képzelni borítónak. Mondjuk egy klubbot belülről, ahol épp a pult van lekapva mint kép. Szóval meg lehetne oldani szereplők nélkül is, de így se rossz.
Összességében:
Ez a kötet simán megállná a helyét egyedül is. Sokkal szerethetőbb főszereplőt kaptunk, mint a Dublin Streetben lévő Joss, és ha már ő is olyan sokat szerepelt, megváltozott jó irányba.
Egy könnyed olvasmány, év végére tökéletesen megfelelt, bár kétlem, hogy másodjára is utána kapnék, de ez egyéni problémám.
Oldalszám: 450
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Cameron McCabe
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– Máris szakítottunk – szóltam durcásan.
Cam nevetve szorított magához. Prüszkölve próbáltam kiszabadulni az öleléséből.
– Mit csinálsz?
– Visszahódítalak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése