"Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet."
Az Enigmát elolvasva rám jött az olvasási válság, amin csak az Ezüsthíd segítségével tudtam túllépni. Egyszerűen annyira vártam már, hogy a barátnőm azt is kölcsön adja, hogy rettentően.
Az első kötet utolsó oldalán kisebb függővéget találhatunk, ami miatt hihetetlenül szükségem volt a folytatásra. Viszont egy kicsit meglepődtem, mikor nekiveselkedtem.
A kezdés, vagyis az első fejezet olyan hatást keltett bennem, mintha Helena könyvét elcserélték volna a nyomdában, és valami nyomozós krimi történetet kezdtek volna el papírra vetni, nem pedig az Enigma folytatását. Megijedtem, hiszen az első kötetet E/1-ben figyelhettük, és itt E/3-ban kezdődik. De gondoltam, csak nem lehet ennyire különböző egy sorozat két könyve, vagy igen?
Mint később kiderült, tényleg nem.
A második fejezetben újra Lena tűnik fel Alexszel. De ő is furcsa és felismerhetetlen. Egyáltalán nem hasonlított arra a főszereplőre, mint aki az első könyvben volt.
És itt még nem fogytunk ki a furcsa kezdésből.
A fent említett második fejezet utolsó szavai akkora függővéget alkottak, hogy az fel sem érhetett az Enigma végéhez.
És ezután elkezdődik rendesen a történet.
Bár bevallom, nekem sokáig homályos volt a két fejezet közötti ugrás. Hogy történt? Miért volt Lena az egyik pillanatban Alex mellett, aztán egy másikban egy dohos pincében? Erre a kérdésre választ a könyv végén találunk igazából, ha magunktól nem sakkoztuk volna ki. Vagy esetleg nem kértünk spoilert valaki olyantól, aki már olvasta.
Az új helyszínünk New York, és ahogy ez a történet kezdődik beillene egy krimi filmbe.
Menekül és a Hodsun folyóba veti magát.
Kitörlődnek az emlékei.
Egy kórházszobában ébred, de még a neve se jut eszébe, így újakat kap. Silver Smith.
Megmentője, Theo Clark naponta bejár hozzá, hogy meglesse állapotát, aztán odaköltözteti magához a lányt, és eljátssza, hogy ő az őrangyala. Silver új életet akar kezdeni, és ezt Theo mellett megteheti.
Sok ideig gondol a családjára, miért nem keresik, miért nem találtak még rá... És bár még csak barátként tekint a megmentőjére, hálából igent mond a lánykérésre, na meg ő is szeretne többet érezni a férfi iránt. Theo családja nagyszerű, és hamar megszeretik Silvert, de mikor a lakásukra megjelenik egy rég nem várt rokon, minden felfordul.
Bár már eltelt a fél könyv, választ kapunk a kérdésekre, mi történt addig otthon, az Enigma falai között, míg Lena másnak az életét élte.
Választásra kényszerül, de tudja, hogy az a helyes, ha hazamegy, és megpróbálja visszaszerezni az emlékeit, ahogy azt mindenki akarja.
De az emlékeivel együtt az érzései is tovatűntek. Egy ilyet, egy mély szerelmet vissza lehet hozni? Alex megpróbálkozik vele.
Olyan de ja vú érzésünk van tőle.
És mikor azt hihetjük, hogy mindenki boldogan él, míg meg nem hal... Nagyot tévedünk.
Nem számoltunk azzal a kimaradt fél évvel...
Karakterek:
Lena: Bár úgy érezhetjük, hogy Silver nem sokban hasonlít az eredeti Lenára, de szerintem ez nem így van. A főbb jellemvonásai mind megmaradtak a lánynak az emlékei elvesztése után is. Kedves, segítőkész és legfőképpen önfeláldozó. Az igaz, hogy törékenyebb, nagyobb megrázkódtatás érte, bár a szülei elvesztése se tartozik a kisebb dolgok közé. De egyszerűen... Nem tudta ki is ő valójában. De mégis megállta a helyét, kis segítséggel, de megcsinálta.
Alex: Egy seggfej, de egyben egy érzékeny kisgyerek legbelül, akire hatalmas súly nehezedett. Akkor elvesztette saját magát, mikor szerelme eltűnt. Nem csoda, hogy odáig süllyedt. Rettentő rossz lehetett neki az a másfél év, és aztán hirtelen visszakapta Lenát, de szembesülnie kellett vele, hogy ő már nem ugyanaz a lány, akit annyi időn keresztül szeretett. Hiszen nem emlékszik rá. De ahogy megpróbálta visszaszerezni... Azért lehet tanulni tőle, dear boys, hogyan engeszteljünk ki egy lányt...
Theo: Tényleg egy őrangyal. Kedves, önzetlen... Ahogy a szülei mondták, egy főnyeremény.
De ha választani kéne, én Alexet nyúlnám le. Egyszerűen ő jobban belopta magát a szívembe. Theo túlságosan reménykedett, hogy lehet köztük szerelem, bár Lena egyáltalán nem olyan szemmel nézett rá.
Borító:
Mint az első résznél is, itt is csak ámulni tudtam. Jelképes tartalom van rajta, kicsit több, mint az Enigmán, de ez így is gyönyörű. A színek közötti összhang megvan.
Tetszetős.
Összességében:
Más mint az első rész. Érzelmileg leginkább.
A szerelmi háromszög más jelentést kap itt, mint a legtöbb regényben. Lenának leginkább saját magát kell megtalálnia, és aztán jöhet minden más. Személyesebb volt, mint az első rész. Többször beleláttunk az érzelmeibe a lánynak. Átérezhettük a fájdalmát, a bizalmatlanságát, a tudatlanságát, pedig mi voltunk, akik igazán ismertük a hátterét.
Oldalszám: 550
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Alex Tree
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Néha elképzeltem, milyen lehet szerelmesnek lenni."
 |
| Kétség sem fér hozzá:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése