"A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat."
Barátnőm szerencsétlenségére, de nekem szerencsémre, ő ezt a kötet vette meg a Könyvhéten, ahelyett, hogy a Gyönyörű tévedést emelte volna le a polcról. (Másnap persze az első részt is megvette.) Ugye én azt már olvastam, így kapóra jött barátnőm bénázása, de azért így is szeretjük, és köszönöm, hogy kölcsön adta.
Igazából már régen szemeztem a könyvvel, de megvenni nem akartam egy ideig, aztán mikor meg akartam, akkor mégsem lett belőle semmi, mert találtam másikat. Így megörültem, amikor elmesélte az esetét. Nem haboztam kölcsönkérni, bár a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak az ő Thomas Maddoxára. (Amit megértek:D)
Lehet, hogy sokan most a torkomnak fognak esni ezek után, vagy csak azért van ilyen érzésem, mert az utóbbi időkben csak 5/5 pontos könyvet olvastam, de ezt én egy kicsit nagyon erőltetettnek éreztem. A miértjére magam sem tudom a választ, egyszerűen így volt. Faltam a sorokat, az alaptörténet rettentő jó, és emelem kalapom Jamie előtt, amiért olyan összefüggő történetet tud odaadni nekünk minden egyes alkalommal, hogy az előző kettő könyvben lévővel passzolnak az események... Zseniális. Ezért is tartom rendkívül jó írónőnek. Meg persze azért is, mert olyan történeteket tud kitalálni, amin csak ámulni tudok. A stílusától az állam a padlót veri, de most úgy éreztem, hogy a Gyönyörű sorscsapás részeit és a Gyönyörű tévedést jobban össze tudta hozni.
Kevés igazi esemény történik benne. Az elején még megvan az a sokk, ami izgalmassá teszi, mikor kiderül, hogy Thomas Maddox lesz a főnöke, de ennél többet nem is árulok el. De a kezdeti érdeklődés nálam kezdett alábbhagyni az első száz oldal után.
Ugyanis mindig ugyanaz történt.
Pontosítok.
Végig ugyanaz a lemez szólt.
Senkinek sem mondok újat azzal, hogy Thomas Maddox egy FBI-ügyök jó messze a családjától, és mindezt rejtegeti előlük. A titkát csak egy emberre bízta, méghozzá Camire, akit az előző részben jól megismerhettünk, és a Tévedés végén kaphattunk egy kisebb sokkot, mikor kiderült, a T. J. rövidítés kit is takar igazándiból. Thomas James Maddox.
Az egész történet ezek után játszódik.
Thomas az összetört szívével kerüli a nőket, de azért Liis már az első pillanattól megtetszett neki.
És akkor most jön a lemez.
Hála az égnek nem az a klisé folyik, hogy a csajnak tetszik más, hanem végre a srácunk az, aki egyszerre két nőre gondol. A volt szerelmére és a jövendőbeli szerelmére.
De kábé ezek után az egész könyv a siránkozással megy el, miszerint Thomas nem felejtette még el Camit, és Liist csak kihasználja. Egész végig ment ez a se veled se nélküled játék, és bocsánat, ha már a végére meguntam.
E mellé jött a szál, ami még a Gyönyörű sorscsapás egyik jelenetének utóhatása. A tűz, ami Travis egyik verekedésén tört ki, és több mint száz egyetemista vesztette ott az életét. Adam, aki szervezte a verekedéseket, már a sitten ül. De tudjuk, Travisékkel mi történt. Abby kitervelte, hogy szökjenek el Vegasba és házasodjanak össze. És akkor talán senki sem fog gyanút.
A Travises részt, miszerint neki be kell épülnie az FBI-ba, azt jobban ki lehetett volna fejteni, hogy már Trav is benne van. Én szívesen olvastam róla. De ez az egyik főbb szál, mégis az utolsó tíz oldalban ha benne volt.
De ami engem nagyon zavart, hogy nagyon elsiették az Epilógust. Igaz, kaptunk választ a kérdésünkre, miszerint hogy sikerült a bevetés, de akkor is... Én szívesebben olvastam volna róla részletesebben. A bevetésről, hogy legyen egy kis izgalom is benne, mert az a kis lövöldözés a végén. Nem mondom, hogy nem izgultam, oké de. Pontosan ezt mondom. Semmi reakciót nem váltott ki belőlem. A szívem nem kezdett el gyorsabban dobogni, semmi.
Ha már egy olyan eseménydús témát választott, mint az FBI, akkor szívesebben olvastam volna néhány bevetést, mint az állandó macska-egér harcot Thomas és Liis között.
Ezek után meg egészen biztos vagyok benne, hogy nem hisztek nekem, mikor azt mondom, hogy amúgy nem rossz, de én többet vártam volna.
Karakterek:
Liis: A nevét nagyon furcsálltam sokáig, de hát ez van. Vele kapcsolatban amúgy ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt bírtam ezt a beszólogatós, ami a szívén, az a száján típusát, és hogy tényleg megvédte saját magát Thomasszal szemben, amikor ő szimplán heppből leszólta a munkáját. De másrészről meg kimondottan idegesített. Azzal a rideg hozzáállásával mindenhez.
Thomas: Megmondom az igazat, nem kedveltem. A többi Maddox fiúért odaadnám a fél karom, vagy az egészet is, de Thomas... Tényleg önző egy kicsit, de hát ki ítélné el, amiért éli az álmait? És mondjuk, ha ő nem lenne ott, ahol van, akkor Travisnek egyenes útja lenne a dutyiba, szóval... De valamiért fura érzésem volt vele kapcsolatban. Sokszor kihasználta Liis csak azért, hogy ne gondoljon Camire.
Eddig ő volt a legantipatikusabb hármójuk közül
Borító:
Az egyik nagyon tetszik, míg a másik csak egy cseppet.
Kezdjük a pozitívval. Amelyik a szárnyas. Gyönyörű. Ahogy egy fél szárnyat bemutat, bár így leírva bizarrnak hangzik. És az egyik tollból kis, apró madarak szállnak fel. A háttere sima egyszerű. Viszont az író neve túl nagy betűtípussal van írva, akkor is látjuk, ha kicsivel kisebb. A cím külalakja pedig megegyezik az első kötetével, így az nagyon is jól van így. A sárga szín pont odaillik.
Amin viszont a lány van, az annyira nem jön be. Egyrészt mert ugye szereplő van rajta, amit én nem nagyon szeretek. (Mellesleg megjegyezném, hogy Liisnek hosszabb a haja.) De legalább annyit eltaláltak, hogy ázsiai származásúak. Ha csak magát az alapot vennénk, vagyis a nő alatt fekvő várost, akkor az meseszép lenne, bár kicsit semmilyen. Mondjuk egy egyszerű repülőt tehetnének oda, hogy felváltsa az üres helyet. A betűtípussal itt is kibékülök, de azzal viszont már nem, hogy a lány fejére is esik egy kis része. Mennyibe tellett volna lentebb hozni kicsivel a nőt? Két kattintásba? Háromba? Az író feliratát lentebb is hozhatták volna, mert így a világos alapon a fehér nem előnyős. És akkor viszont egy ugyanolyan lilát fel tudtak volna használni, mint mondjuk a megváltás szónál.
Összességében:
Sajnos többet vártam tőle.
Megpróbáltam tényleg szőrösszívűként kezelni a dolgokat, hiszen ez az egyik kedvenc könyvsorozatom, és rossz érzés volt csalódni benne. De le se akartam húzni, hogy ne legyen kedvetek hozzá, mert rossznak egyáltalán nem nevezhető.
Több izgulós részt is ki lehetett volna hozni belőle, hiszen FBI-ügynökökről beszélünk. Jamie egy kis bevetésre is elvihetett volna bennünket, ha már egy ilyen témát választott a legidősebb Maddox fiúhoz.
Oldalszám: 376
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– Trent az öcséd. Meg Travis is. Te meg Thomas vagy. Kit nem említettem még? Talabért és Timont?
Maddox nem derült rajta.
– Taylort és Tylert. Ikrek. Trent és köztem születtek.
– Mi ez a T-kultusz? – Muszáj volt megkérdeznem, bár az egész beszélgetés halálosan felbosszantott.
– Közép-nyugati szokás – sóhajtott fel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése