Mikor barátnőm felajánlotta, hogy kölcsönad a könyveiből, valamiért erre esett a választásom. Egyszer valahol szembejött velem, és az alaptörténete is szimpatikus volt. Sőt, még a vastagsága se rettentett el. Na jó, csak az elején egy kicsit.
A főszála rendkívül eredeti. Négy testvér, akik uralják az elemeket. Michael, a legidősebb, a földet, az ikerek, Nick és Gabriel, a levegőt és a tüzet, a legfiatalabb, Chris pedig a vizet.
A történet E/3-ban íródott, ezért egy kicsit vonakodtam tőle, mivel annyira nem nagyon szeretem ezeket a nézőpontokat. Jobban átérzem a dolgokat, ha valakinek a szemszögébe belecsöppenek. De ez a saját problémám, attól még lehet egy történet nagyon jó.
Ez a történet a Chrisről szól.
Az eleje kissé kaotikus. Nem ismerjük a dolgok hátterét, vagyis a legvégén pár fejezetben el van mesélve mint kiegészítő, de amúgy nem sokat tudunk róla. Chris egyszer mesélt róla egy keveset, de az semmire sem volt elég. És így, legalábbis nekem, néhol eléggé sokat kellett gondolkodnom, míg rájöttem a dolgokra. Sokáig úgy éreztem, hogy Becca tudja a dolgot a fiúkról, de igazából mégsem, pedig tett olyan kijelentéseket, amikkel azt mutatja, hogy tisztában van a titkukkal. Pedig senki sem beszélt neki róla, honnan tudna erről a különleges adottsággal rendelkező fajról?
Ezen kívül úgy éreztem, hogy sok-sok momentum csak időhúzás az író részéről. Alig történt valami ezalatt az 530 oldal alatt. Egy-egy fontosabb esemény volt, amik vitték előre a történetet, de legfőképpen csak állt egymagában. Semmi kíváncsiság, semmi izgalom. Nem éreztem azt, hogy na akkor itt most hevesen ver a szívem, annyira izgulok a szereplőkért.
És a poént sem szeretném előletek lelőni, de én az elején teljesen azt hittem, hogy a csajnak semmilyen különleges képessége nincsen, szimplán jó fej, és megmentette Christ. Gondoltam, végre egy sztori, ahol a főszereplőnkről nem derül ki világmegváltó titok. Na meg a szerelmi háromszög. Hunter fejét simán meg lehetett volna hagyni barátnak, de nem, ide kellett még egy lamour, pedig mindig tudtuk, hogy végén ki lesz a választott. És ha már az érzelmeknél tartok, hiányoltam. Ezt betudhatjuk a nézőpontnak, de épp ezért nem vagyok túlságosan oda érte. Persze, belátunk mindent, ismerünk mindent, csak a szereplők érzéseit nem.
Úgy látszik, most eléggé elvettem a kedveteket a könyvtől, pedig nem ez volt a szándékom, tényleg. Hiszen rossz nem volt. Akkor szenvedtem volna vele hetekig, ehelyett egy nap kellett csak a kiolvasásához.
Mint már azt mondtam, az alaptörténet az zseniális. Nagyon megfogott. Alakítani még jobban lehetett volna, nagyobb csavarok, kevesebb klisés elemek, több történés. A vége, mikor pluszban kapunk egy kis betekintést Michael és Emily közötti viszonyra, ahogy minden bonyodalom kialakult. Na, az volt a kedvenc részem. Pörgött kellően, pedig csak pár fejezet volt.
Karakterek:
Becca: Szinte tökéletes, de még a múltban elkövetett egy hibát, ami miatt az egész iskola megutálta. Na számomra már nem volt ennyire hibátlan. Kimondottan idegesített, lehet, hogy azért, mert nem láttam bele a fejébe. Egyszerűen nem nőtte magát a szívemhez. Pedig bátor, jószívű, önzetlen, de akkor is... Nagyon zárkózott.
Chris: Ő már azért szimpatikusabb volt, bár nem került fel a Kedvenc könyves pasijaim listámra. Túl kedves. Ez az első gondolatom róla. Pedig benne is megvan a bátorság és a család szeretete, de...
Igazából egyik karakter sem nőtt a szívemhez. Nem akarok megint az E/3-as szemszöggel jönni, de lehet, hogy benne van a keze.
Borító:
Első pillantásra tetszik. A négy testvért is ábrázolhatná, és abból ki van emelve "Chris" a legfiatalabb, de akkor miért van a Hunterről szóló könyvön ezek közül a srácok közül egy? Azt nem értettem. Főleg, hogy a négy srácból kettő egypetéjű iker, szóval ugyanúgy néznek ki. De ezt nem jelenítik meg a borítón. Ez a része nekem kicsit homályos.
De amúgy maga az elrendezése tetszik. Lehetne túl zsúfolt, de mégsem. A címet nagyon jól elhelyezték, bejön ez a fekete sáv.
Összességében:
Nem rossz, de nem is lett a kedvencem. Ha én írtam volna, sok mindenben különbözne.
Az alaptörténet egyedi, de a cselekményekben leginkább csak az időhúzást éreztem. Kevés volt benne a fordulat, a vége pedig, bár nem kiszámítható, de eléggé a klisés szintet üti meg.
Oldalszám: 530
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– Nick! – mondta. – Azt hiszem, meg kell kérjelek, hogy harapd meg a karomat!
– Azt hiszem, meg kell kérjelek, hogy ezt most ismételd el még egyszer!"
ÚÚ, engem megfogott a könyv. Azt hiszem beszerzem. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy valakinek tetszik, hiszen más és más az ízlésünk :)
TörlésÚÚ, engem megfogott a könyv. Azt hiszem beszerzem. :)
VálaszTörlés<3
Törlés